Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-18 / 219. szám

1959. szeptember 18., péntek NEPÜJSAg T ermelőszö vetkezeti (Folytatása a 3. oldalról.) dig, amíg elmondhatjuk, hogy túl vagyunk a dolgok nehezén és minden problémát, minden nehézséget, mely szövetkezete­inkben fennáll, megoldottunk. Ezért is szükséges beszélni egynéhány olyan dologról, amelyek megszüntetése gyor­sabban visz bennünket előre a bajok, a nehézségek megol­dása útján. Ezek között a leg­fontosabb, hogy ne veszítsük el türelmünket. Erről azért kell és szükséges beszélni, mert egyes elvtársak, akik sok fá­radságos munkát végeztek a szövetkezetek megszilárdításá­ért, elfáradnak és vannak je­lek arra, hogy kezdenek türel­metlenné válni. A politikai felvilágosító munka helyett szívesebben nyúlnak a poli­tikai meggyőző munkától ide­gen eszközökhöz. Sokan abban a parasztban, aki első szóra nem ért velük egyet valamely dologban, ellenséget látnak, és hajlamosak kikiáltani a szö­vetkezet esküdt ellenségének. Holott ténylegesen csak arról van szó, hogy nem tudja, nem látja elég tisztán, melyik tör­vény, vagy intézkedés hogyan szolgálja az egész közösség és benne az ő érdekét is. Nem vesszük eléggé figyelembe, hogy az ellenséges erők ak­tív tevékenysége mennyire és milyen irányban befolyásolja a parasztság gondolkodását. Kár volna és nem is sza­bad kockáztatni, hogy né­hány türelmetlen elvtárs nyomására meggondolatla­nul cselekedjünk, meg­rontsuk az egyébként ha­tározottan jó viszonyun­kat a parasztsággal. Senkinek sem tűrjük el, hogy veszélyeztessék paraszt­ságunk új életének formálását és jövőjét. A szövetkezeti tag­ság döntése alapján teljesen helyesen lehetőség nyílott ar­ra, hogy kulákok is bent dol­gozzanak a szövetkezetekben. De arra nincs és nem is lesz lehetőség, hogy a szövetkezete­ken belül bomlasszák a szövet­kezeteket, Több türelem — több megértés Amikor arról beszélünk, hogy több türelem a szö­vetkezetbe lépett parasztság­gal szemben, szóvá kell tenni azt is, hogy egyes parasztoktól, szövetkezeti tagoktól pedig több megértésre van szükség. A szövetkezeti mozgalom úgy ment előre, ahogyan ezt a fal­vak dolgozó parasztjai meg­határozták, ahányan aláírták a belépési nyilatkozatot. Ebben semmi kényszer, erőszak nem volt. Most mintha egyes szövetkezeti tagok csökö­nyösek lennének. Ügy vélnék, hogy helyettük majd másvala­ki elintézi a dolgok hátralevő részét. Ezt a parasztság helyett senki sem intézi el. A szö­vetkezeteket maguknak kell megteremteni, ebben őket min­denki segíti. De elsősorban a falvak dolgozó parasztjainak kell ebben élen járni. Jövőjük olyan lesz, amilyenre formál­ják. A szövetkezet a falvaké és ezek népei elsősorban jogosul­tak arra, hogy egymás között rendet tartsanak. Abban is, hogy bevigyék a takarmányt, hogy együtt legyen a vetőmag, ne herdálják el az állatokat, mert ezeket később drága pén­zen kell megvásárolni. Akik ..zeretik a falut, a mezőgazda­ságot, azoknak most komolyan kell dolgozni a parasztság jövő sorsán. Azt pedig sürgősen meg kell szüntetni, hogy a dolgozni aka­rókat egyes emberek, az ellen­ség felbérelése folytán, fenye­gessenek a községben. Nem jár jól az, aki a külföldi rádió utasításait akarja végrehajtani, mert eltávolodik lőle a falu és előbb-utóbb az ilyen ember szemben találja magát a fenn­álló törvényeinkkel. Ezt meg is értik a mi falvaink dolgozói. Könnyebb volna a munkánk akkor, hogyha állami, párt­vezető embereink nem min­dent csak felülről várva, uta­sítások után hajtanának végre, hanem saját maguk, a közsé­gükben kicsit jobban törnék a fejüket, hogy lehetne előbbre jutni. Vannak vezetők, akik­hez ha kimegy az ember és megkérdi, mit tettek, hogy megszűnjenek ezek a bajok a községben, akkor rendszerint azt a választ kapjuk, hogy „bennünket senki sem segít”. Igaz az. hogy többet kell segíte­ni a községekben. De a helyi vezetőket azért ál­lították posztjukra, hogy ők ott, ahol dolgoznak, oldják meg a feladatokat. Ez a munka olyan vezetőket követel, akik a maguk poszt­ján meg tudják valósítani mindazt, amit a törvények elő­írnak és amit a nép érdeke követel. Ez a legelemibb, amit egy vezetőnek tenni kell. Ezt tudja is mindenki, mégis mi­kor ezeket a mindenki által tudott dolgokat számonkérik, akkor nem tudnak sokan miről számot adni. Pedig a tenniva­lók világosak és egyértel­műek. Érthetetlen egyes elv­társ szemlélete: látja és tudja, hogy nem sikerült a község­ben, vagy járásban egy gyű­lés, vagy baj van valamelyik szövetkezetben & megkérde­zéskor úgy válaszolnak, mint­ha tőlük teljesen idegen dol­gokról beszélnének. Jó volna itt több szív, több felelősség, bátrabb és határozottabb kiál­lás egyes elvtársak részéről, ez csak előbbre vinné közös ügyünket. Komolyan zavarja a munkát az is, hogy egyes vezető elvtársak fi­gyelmen kívül hagynak fontos kormányrendelete­ket. Ügy dolgoznak, mintha ezek nem is lennének. Ennek leg­szembetűnőbb jelensége, hogy sok vezetővel már nem egy­szer beszéltünk arról, fizessék rendszeresen a földjáradékot, mégis azon gondolkodnak, hogy nem lehet ezeket kifizetni. Ezért egyes helyeken szembe­kerülnek a belépett szövetke­zeti tagok teljesen jogos kéré­sével, hogy fizessék a földjá­radékot. Mi korábban beszél­tünk a falvak dolgozóival ar­ról, hogy mi lesz a szövetke­zetbe való belépésük után. Azt is elmondottuk, hogy föld jára­dékot kapnak és csak olyano­kat mondtunk, ami megvaló­sul és amit megkapnak, s ezért akikre ez tartozik, s akik jól ismerik az ide vonatkozó tör­vényeket, ezeknek elsősorban feladatuk, hogy ezeket meg is oldják. Minden szabálytalanság, önfejűség csak kárt okoz az egész szövetkezeti moz­galomnak. Tudja a jobb kéz, mit csinál a bal Sajnos, legnagyobb erőfeszí­téseink árán sem tudtuk telje­sen megszüntetni, hogy ne le­gyenek emberek, akik úgy old­janak meg nehéz problémákat, hogy teljesen alaptalanul ígér­nek és már jóval korábban is­mert állásfoglalásukkal szem­ben nyilatkozzanak. Ez külö­nösen akkor fordul elő, ami­kor nehéz helyzetbe kerülnek. Ezeknek az embereknek két típusa van. Egyik, aki megijed és ígér fűt-fát, másik, aki mu­tatni akarja, hogy mekkora az ő funkciója és hatásköre, hogy egész más dolgokat nyilatko­zik és mond, mint amit meg lehet valósítani. Ezek az em­berek lehet, hogy átmeneti sikereket érnek el, de ezek ab­ban a pillanatban szertefosz­lanák, amikor rájönnek az em­berek arra, hogy a nyilatkoza­taik nem igazak. ígéreteiket nem valósítják meg. Még et­től is sokkal nagyobb baj az, hogy az alsóbb szervekben dol­gozó elvtársakat komolyan za­varjuk munkájukban és lassan szállóigévé válik, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Ennek, úgy gondolom, va­lamennyiünk egyetértésére, ha­ladéktalanul véget kell vetni. Szövetkezeti mozgalmunk megszilárdítása csak úgy válik teljessé, ha ezt az egész társa­dalmunk ügyévé tesszük. Ezért sürgősen véget kell vetni an­nak a szemléletnek, hogy akik ezzel a munkával lettek meg­bízva, különösen akiknek ez a foglalkozása, csak ráérő idejé­ben végezze ezt. A községfele­lősök zöme, patronázs-üze- meink túlnyomó többsége jól, becsülendő módon végzi ezt a munkát. De vannak egyes em­berek, egyes üzemek, akik és amelyek ezt úgy tekintik, mint valami, terhet, amitől gyorsan meg kellene szabadulni. Za­varja ezt a munkát az is, hogy a minisztériumok egyike-mási- ka a Politikai Bizottság hatá­rozata ellenére is igazoló je­lentést kér azoktól az elvtár­saktól, akik erre a munkára vannak beosztva. Csak segíte­né az ügy előremenetelét, ha mindenhol és mindenki egysé­gesen hajtaná végre ezt a ha­tározatot. Végül arról a problémáról kell szólni, hogy nem sikerült teljesen megszüntetni azt a vi­tát, ami egyes szövetkezetek­ben a középparasztok körül folyik. Sokan még mindig bi­zalmatlanok azokkal a közép­parasztokkal szemben, akik most léptek a szövetkezetbe. Pedig sokan közülük teljes szívvel a szövetkezet mellett állnak és minden tudásukkal segíteni akarják azt. Példa is van előttünk számtalan, ami azt bizonyítja, hogy a középparaszti szövetke­zeti tagok, akik meggyő­ződtek a szövetkezeti moz­galom helyességéről, teljes szívvel tudják ezt az ügyet szolgálni. A viszneki termelőszövetkezet elnöke, Csombók elvtárs, vagy az atkán Micsurin elnöke, Virág Gergely elvtárs, a tiszanánai Tóth elvtárs, akik mindnyájan középparasztok voltak, miután beálltak a szövetkezetbe és annak el­nökei lettek, jól dolgozó, jól működő szövetkezet nőtt ki vezetésük alatt. S nem egy kö­zépparaszt az ellenforradalom idején is szilárdan állt a ter­melőszövetkezet mellett és az ellenforradalom kényszere sem tudta eltávolítani a szö­vetkezettől. Mindezek a pél­dák arra hívják fel a figyel­met, hogy több bizalmat a kozépparasztoknak. A szegényparasztság mellett meg kell követelni, hogy a kö­zépparasztok közül, akik erre alkalmasak, megfelelő helyet kapjanak a vezetésbe. Csak ezek végleges megértése te­remthet teljes, egészséges szö­vetkezeteket. Ezek a hibák, melyet elmon­dottunk. jórészt a fejlődéssel együtt járnak, de tőlünk nem függetlenek és ezek kijavítása kizárólag rajtunk és csakis rajtunk múlik. Ezeket a hibá­kat nyíltan és bátran fel lehet tárni, mert ez olyan emberek tanácskozása, ahol mindenki az említett hibák kijavításáért, megszüntetéséért harcol. Meg­szüntetésük pedig annál köny- nyebb és biztosabb, mennél in­kább látjuk ezeket és mennél inkább tudatában vagyunk an­nak, hogy fogyatékosságaink milyen természetűek, mert csak így tudjuk meghatározni e hibák kijavításának módját és feladatait. Ezért ezen a mai tanácsko­záson beszélnünk kell arról, hogy a jövőt illetően hibáinkat ismerve, milyen fontos felada­tok megoldása áll előttünk. Legfontosabb feladataink Fő feladatunknak kell tekin­tenünk továbbra is az új szö­vetkezetek közös gazdasági formájának erősítését. Biztosí­tani, hogy szeptember végére minden szövetkezeti tag a rá eső takarmány és vetőmag mennyiségét bevigye a terme­lőszövetkezetbe. Tovább kell folytatni az ősziek lekerülése után a földek táblába való szántását. Ezt lehetőség szerint nagyaktíva Egerben október közepéig el kell vé­gezni. El kell kezdeni a szövet­kezeti közgyűléseket és már a korábban létrehozott brigádok szerint el kell kezdeni az őszi­ek vetését. Gondoskodni kell arról, hogy az ősziek vetése mindenhol munkaegység sze­rint történjék és ebben a mun­kában a szövetkezeti tagság mennél nagyobb számban ve­gyen részt. A tanács és építőipari válla­latainknak biztosítani kell, hogy legkésőbb november vé­gén az általuk épített létesít­mények befejezést nyerjenek. Szövetkezeteinkben biztosíta­nunk kell, hogy legkésőbb de­cember 15-ig a közösbe került állatok mindenhol együtt le­gyenek. Ott, ahol ideiglenes férőhelyek, vagy istállók át­alakítása útján teremtettek fé­rőhelyeket, ott biztosítani kell, hogy november 1-re az állatok a közösbe kerüljenek. Mind­ezekre a szövetkezeti vezető­ségeknek, párt- és tanácsi szer­veinknek fel kell készíteni a szövetkezeti tagságot. Tovább kell folytatni a könnyen kiala­kítható, olcsó férőhelyek építé­sét. Jobban fel kell használni a szövetkezetbe lépett kőmű­vesek, ácsok, vagy egyéb szak­emberek segítségét, s nagyobb teret kell biztosítani a szövet­kezetek saját építkezéseinek. Gondoskodni kell arról, hogy a jövő évi beruházások elosz­tása a szükségletek messzeme­nő figyelembevételével történ­jék. Ennek elosztásáról időben értesíteni kell a szövetkezetek vezetőségét, hogy a felkészü­lés hiánya ne zavarja az épít­kezéseket. Még ebben az év­ben minden építendő létesít­ményre a szövetkezeteknek és a vállalatoknak meg kell kötni a szerződést. Tanácsainknak a kulturális, szociális beruházá­soknál figyelembe kell venni, hogy e célra rendelkezésükre álló pénzből elsősorban a szö­vetkezeti községek igényeit elégítsük ki: kultúrház, nap­közi otthon, iskola, orvosi ren­delő, villanyhálózat bővítés és igy tovább. Tanácsainknak, a megyétől a községig, véget kell vetni an­nak a huzavonának, amely sok esetben a termelőszövetkezetek ügyes-bajos dolgainak elintézé­sénél tapasztalható, akár léte­sítmények építése, akár pénz- kiutalás, vagy gépek beszerzé­séről van szó. Jó volna, ha ebben a munkában dolgozó elvtársaink komoly feladatnak tekintenék, gyorsan és jól elin­tézni a szövetkezetek problé­máit. A megyei és járási pártbi­zottságok, a megyei és járási tanácsok, községi párt és tanács szerveink már most fogjanak hozzá a szövetkezeti tagok téli oktatásának megszervezéséhez. Ebbe a munkában minden helyen be kell vonni a pe­dagógusokat, mezőgazdasá­gi szakembereket, jogászo­kat és azokat az embereket, akik újra ás újra meg tudják ma­gyarázni a szövetkezeti mozga­lom előnyeit a falvak dolgozó parasztjainak. Segítséget kell adni a falvak dolgozó paraszt­jainak abban, hogy gondolko­dásában is mennél előbb új, nagyüzemi módon gondolkodó embertípussá váljék. E munká­ban fel kell használni a színhá­zat. színjátszó csoportokat, fil­meket és könyvtárakat. Meg kell szervezni a szövetkezeti tagok olvasó-mozgalmát. Meg kell indítani egy olyan mozgal­mat, melynek célja az legyen, hogy váljon minden szövetke­zeti tag a munkaegység-kiszá­mítás és a legfontosabb rende­letek ismerőjévé. Ebben kérünk segítséget a Népfronttól, a Nő­tanácstól, a KISZ-től, a TJT-től, ügyvédi munkaközösségtől és mindenkitől, aki ebben a mun­kában segíteni tud és segíteni akar. Pártszervezeteinknek meg­felelő politikai munkával elő kell segíteni, hogy megszűnjék a régi és új szövetkezeti tagok közötti súrlódás. Több bizalmat kell adni a középparasztoknak és valamennyi új szövetkezeti tagnak. Pártszervezeteinknek és szövetkezeti tagságunknak együttes feladata legyen, hogy biztosítsák, követeljék meg a szövetkezeti demokráciát. Fon­tos kérdések csak a tagsággal való előzetes tárgyalás után ke­rüljenek döntésre. Ez biztosíté­ka annak, hogy a szövetkezeti tagság valóban magáénak érez­ze a szövetkezeteket. Pártszervezeteink. tanácsa­ink, s a szövetkezetek vezető­ségei tekintsék fontos feladat­nak, hogy a szövetkezetekben a földjáradék kifizetésre kerül­jön mindazok számára, akiket ez megillet. El kell érni, hogy ezt minden vezető ne csak hogy megértse, hanem biztosítsa is a maga területén. Tovább kell erősíteni üze­meink patronázs-mozgaimát. Kérnénk a budapesti üzemek munkásaitól, kerületi pártbi­zottságtól, hogy a jövőben, s most a tél folyamán ugyanúgy, mint eddig, segítsék szövetke­zeteinket. Megyénk üzemei pe­dig a politikai segítség mellett adjanak segítséget könyvelők­ben, akik kinevelik az új szö­vetkezetek könyvelőit. Üzemi pártszervezeteink pedig a szö­vetkezeti pártszervezeteket segítsék úgy is, hogy a vidék­ről bejáró kommunisták leg­fontosabb pártmunkája az le­gyen. hogy a községben levő fiatal szövetkezeti pártszerve­zeteket segítse. Feladata mindenkinek, főleg a helyi elvtársaknak, hogy a tél folyamán sokat foglalkoz­zunk az új szövetkezetekkel, • azok tagjaival. Tanácsaink a szövetkeze­tekkel való foglalkozást tekintsék a következő hó­napok legfontosabb fel­adatának. El kell érni. hogy a tél folya­mán olyan szövetkezetek ková- csolódjanak össze, amelyek a munka dandárján is fiatal koruk ellenére igazolni tudják a nagyüzemi gazdaságok elő­nyét A szövetkezeti tagságtól azt kérjük, elsősorban az ő szor­galmas munkájukkal, szövet­kezetükről való gondoskodással, törődéssel és a rendbontókkal szembeni határozottabb fellé­péssel váltsák valóra adott sza­vukat. formálják, kovácsolják jobb jövendőjüket. Mindezen feladatok megold­hatók. mert ezt támogatja egész társadalmunk, pártunk és kor­mányunk. Megoldható, mert ezt akarja parasztságunk és ez a közös akarat olyan erő, mely sikerre viszi ügyünket. Szövet­kezeteink eddigi eredményei, az újonnan alakult szövetkeze­tek megszilárdítása biztos alap arra. hogy tovább lépjünk elő­re és megyénk minél előbb szö­vetkezeti megyévé váljék és egész parasztsága a paraszti jövendőt jelentő nagyüzemek­ben dolgozzon. A vita során számos hozzá­szólás hangzott el. A hozzászól lásolMt lapunk vasárnapi szá­mában közöljük. 4 kongresszus tiszteletére t Épül az új gyár NYIKOROGVA emeli a 20 tonnás árbocdaru 400 mázsás terhelését, a beton tartógeren­dát. A nagy test lassan emel­kedik felfelé, s néhány perc múlva megpihen a tartófalon. A kőművesek beágyazzák he­lyére. Mátraderecskén, az ország egyik legnagyobb gépesített cserép- és téglagyára épül. Tarjáni István munkaveze­tőt hol ide, hol oda szólítják a munkások. Serényen dolgoz­nak mindenhol. — Most készült el a tégla présház. Október 1-én megint dúl — invitál az egyik épület felé. Bent a hatalmas gépek ké­szen várják a munka megkez­dését. Ember alig kell hozzá. Szalagrendszerrel működik. Míg a régebbi gépnél egy em­bernek 30 000 téglát kellett le­emelni, ebben az új présház­ban ezt a munkafolyamatot is gép végzi majd. A LEGNAGYOBB munkák a 22 kamrás körkemence épü­leténél folynak. Érdekessége, hogy teljesen előregyártott ele­mekből épült. 4500 darabból tevődött össze. Ez az építkezési forma nemcsak munka-, ha­nem anyagmegtakarítást is je­lent. A hatalmas, 400 mázsás gerendákhoz, melyből 22 dara­bot raknak majd fel, mindösz- sze egy zsalura van szükség, így sok faanyag megmarad. Kongresszusi munkaver­senyben dolgoznak a brigádok. Hogy kik a legjobbak, azt a munkavezető sem tudta meg­mondani. — Nem lehet külön elválasz­tani őket, egymástól függően dolgoznak, ha az egyik jó. a másik is tudja teljesíteni ter­vét. A tény az, hogy október 30. helyett 15-re teljesítik a tervet. Az építkezés első részén a kazánházon piros szalagot lo­bogtat a szél. A kőművesek el­érték végcéljukat. Lentről az ácsok, a kőműve­sek, a vasasok sapkát lobogtat­nak feléjük. Egy pillanatra megállnak, megáll a daru is, aztán tovább gurul, hogy újabb teherrel rakják meg A mun­ka nem áll meg. k. a.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents