Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-17 / 218. szám
1959. szeptember 17., csütörtök NEPOJSAG 3 UJ FORMA ^ társadalom szakadatlan fejlődése az élet minden területén nagy formabontó jelleggel bír. A régi formák elavulnak, többé nem t'e lelnek meg az előrehaladás, a fejlődés követelményeinek —s az előrehaladás, a fejlődés megteremti magának az új előfeltételeket. Szocialista társadalmunk fejlődése teremtette meg azt az új életformát is, amely ma már egyre nagyobb teret hódít fal- vaink népe között, mezőgazda- sági termelésünkben. A termelőszövetkezeti mozgalom térhódításáról van szó. A megye földterületét a fel- szabadulás előtt nagyobbrészt uradalmak és kulákgazdaságok birtokolták. Az összes területnek 24 százaléka volt az érseki és földesúri uradalmak tulajdonában, ami azt jelentette, hogy 148 ezer katasztrális hold föld mindössze 68 személy tulajdonában volt. A kis- és középparasztság — 79 ezer ember — az összes földterületnek csak harminchat százalékát mondhatta magáénak és a gazdaságok közül több mint negyven százalékának egy holdnál kisebb volt a földterülete. Ezt a hallatlan igazságtalanságot szüntette meg g kommunisták földreformja. A megyében mintegy 100 ezer katasztrális hold földet osztottak ki a nincsteleneknek, illetve a kevés földdel bíró szegényparasztoknak. Nem kevesebb. mint 28 ezer ember kapott földet a reformkor a megyében. Ezenkívül csaknem nyolcezren kaptak házhelyet. A földreform forradalmi tett volt: felforgatta a régi, igazságtalan formákat és újat teremtett helyükbe. Újat, igazságosat, mert azok kezébe adta a földet, akiket jogosan megilletett. A földreform azonban új fejlődésünknek csak egy szakasza volt. A felszabadulás, a földreform után gyorsan múltak az évek — hazánkban a munkás- osztály jutott hatalomra, hozzákezdjünk a szocializmus építéséhez és ezen építőmunka nyomán — a párt vezetésével — egymás után arattuk a győzelmeket. Iparunk szocialista lett, hatalmasat fejlődött. A mi megyénk ipara, és iparának termelése is többszörösére növekedett a felszabadulás előtti éveknek. C ezen hatalmas fejlődés *“* mögött a mezőgazdasági termelés színvonala nagyon elmaradt, nem, vagy pedig — egyes területeken — alig haladta meg a második világháború előtti színvonalat. A párt világosan látta ezt, már tíz esztendővel ezelőtt is. és azt javasolta a dolgozó parasztságnak: fogjanak össze, egyesítsék nagy táblákba földjeiket, mert együttes erővel jobb, könnyebb, olcsóbb a termelés, következésképp könnyebb, szebb és gazdagabb lesz a parasztság élete. Ebben az időben alakultak meg országszerte az első termelőszövetkezetek. A megyében 1948-ban Tiszanánán és Gyöngyöshalászon alakult először közös gazdaság — mutatván, hogy a párt szava itt is termékeny talajra talált. A termelőszövetkezeti gazdálkodás társadalmi fejlődésünkben új formát jelentett és jelent. Szükségszerű és törvényszerű formát. mert az egész országot átfogó szocialista ipar mellett a mezőgazdaság izolált helyzete többé nem az általános előrehaladás segítője, hanem éppen akadályozója, jelentős fékezője lett. A szocializmus tovább építése nemcsak azt jelenti, hogy újabb és újabb sikereket érünk és ér iünk el az ipar fejlesztésében és termelésében, hanem azt is, hogy a mezőgazdaságban is magasan túlszárnyaljuk eddigi eredményeinket és a termeié kenységet olyan magas fokra emeljük, amellyel biztosítani lehet a szocialista ország széleskörű és maradéktalan ellátását. Ugyanakkor külkereskedelmünk ellátására is gondolni kell, hiszen nemzeti jövedelmünk alakulását a külországokba irányuló exportunk — mezőgazdasági exportunk is — nagyban befolyásolja és befolyásolhatja. A tét tehát ez: a mezőgazdaságot fel kell hozni a szocialista ipar mellé, mert csak így lehet biztosítani, hogy mezőgazdaságunk termelése ugrásszerűen megnövekedjen, a világpiacon versenyképessé váljon. Ennek útja pedig a parasztság összefogása termelőszövetkezeti nagygazdaságokba, azaz: a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése és elterjesztése a dolgozó parasztság meggyőzéséből fakadó önkéntesség alapján, A termelőszövetkezeti gazdálkodás új formát jelent, s az újjal szemben kezdetben mindig tapasztalható idegenkedés — legyen bár ez az idegenkedés jóakaratú vagy rossz szándékú. Az újat azonban meg kell ismerni, ki kell próbálni — majd csak azután fogadják el az emberek. Nos. az az új forma. amit nálunk a termelőszövetkezeti gazdálkodás jelent, ma már kipróbált. Ha azt mondjuk: a termelőszövetkezeti mozgalom nálunk mély gyökereket eresztett a falvakban, a dolgozó parasztok között, akkor nem állítunk mást, mint a kézzelfogható és ezernyi ténynyel bizonyítható igazságot Idézet a Központi Statisztikai Hivatal Heves megyei Igazgatóságának egy nemrég napvilágot látott kiadványából: „A termelőszövetkezeti mozgalom az elmúlt hónapokban minden eddigit meghaladó mértékben bontakozott ki megyénkben is... Jelenleg 61 termelőszövetkezeti község, illetve város van. A hevesi járás valamennyi közsé ge termelőszövetkezeti község lett. A megye 120 községe, illetve városa közül mindössze 27 községben nem alakult még termelőszövetkezet”. AI it mutatnak ezek a sz mok? A felelet egyszerű: azok a dolgozó parasztok, akik ma már a közös gazdaságokban élnek és dolgoznak, felismerték és mind jobban felismerik a párt mutatta közös út igazságát és célszerű ségét; társaik és a maguk példájából látják, hogy csak ez az út vezet és vezethet az igazán boldog paraszti élethez, az igazán szép és megelégedett paraszti jövendőhöz. Megyénk falvaiban ma kétségkívül — a termelőszövetkezeti mozgalomról esik legtöbb szó. Az új termelőszövetkezetek tagsága már készül az új gazdasági évre, az első esztendőre, amelyben már együtt, közösen dolgoznak. Mit hoz az év számunkra? — erre gondolnak a legtöbbet és készítik terveiket, mit hogyan csináljanak, végezzenek. Telve vannak reménykedéssel, bizodalommal, — s jogosan, mert ezt a reménykedést és bizodalmát a párt nyújtotta nekik, amikor a közös gazdálkodást javasolta számukra az egyedüli helyes és felfelé vezető útként. A reményekre és a bizakodásra minden joguk és alapjuk megvan, hiszen a termelőszövetkezeti mozgalom eddigi eredményei mindezeket támasszák alá. A termelőszövetkezetek termésátlagai magasabbak az egyéni gazdák holdanként! átlagainál, egy-egy tag jövedelme, különösen, ha a háztáji gazdaság jövedelmét is hozzászámítjuk, ma már eléri, sőt, nem egy esetben jelentősen meghaladja az átlagos középparaszti színvonalat. Mert például, amíg az 1952—53. gazdasági évben az egy tagra jutó átlagos részesedés csak 7118 forintot tett ki, addig 1957—58-ra ez az összeg 22 ezer forintra nőtt. És ez tiszta bevétel, amit semmi sem terhel. És így lehetne tovább sorolni a számokat, adatokat, amelyek a termelőszövetkezeti gazdálkodás magasabbrendűségét mutatják és példázzák. Megyénk parasztsága ismeri mindezeket — és értékelni is tudja. Így van ez — példa rá a nagy tavaszi megmozdulás, amikor a dolgozó parasztok ezrével léptek a közös útra. A fejlődés nem áll meg. A termelőszövetkezeti gazdálkodás — az új forma — térhódítása feltartóztathatatlan. Szerte az országban, éppen úgy, mint a mi megyénkben. S ez így jó, — így helyes —. mert ez az útja a felemelkedésnek, a szocializmus előrehaladásának. Dér Ferenc ... hogy Francia-Afrika közösség végrehajtó tanácsa párizsi ülésszakának befejeztével Módiba Keita. az állam- szövetség miniszterelnöke rádió-beszédében kijelentette, hogy két afrikai állam, Fran- cia-Szudán és Szenegál hamarosan függetlenséget követel. Az efféle hírek már nem keltenek feltűnést, megszokott dolog, hogy a szabadság és függetlenség szikrája, mely nemrégen lobbant lángra Afrika sötétjében, egyre erőteljesebb túztengerré válik, s forróvá teszi a talajt a gyarmatosítók talpa alatt. A nyugati hírügynökségek jelentései szerint, az új francia alkotmány szerint bármelyiktagállam a területén lefolytatott népszavazás eredményeinek megfelelően teljes függetlenséget nyerhet. Ez a két ország életében sorsdöntő népszavazás rövidesen sorra kerül majd, s ki kételkedne végeredményében? K. E. iIaivik tinit a f orintos • • • ... amely ott hevert csendben, szerényen, már alig-alig csillogva, az út porában, s amelyért egyszerre ketten is lehajoltak, hogy szerencsés megtalálójaként zsebükbe süllyeszthessék. Aki gyorsabb volt, az vágta zsebre a megtalált forintot, aki lassúbb, az lenyelte mérgét a megtalált és rögtön elveszi tett egyforintos miatt. így történt ez egy gyárudvaron, nem messze néhány rozsdásodó gépalkatrésztől, egy halom eldobált szögtől és néhány más vacaktól, amelyet hetek óta, vagy talán évek óta átlépdeltek az emberek és nyilván még hetekig vagy éppen évekig át is lépik majd. Mert mi értéke van egy halom kikopott rozsdás vacaknak, szögnek? Hisz éppen azért került óvatlan kéztől ide a porba, mert úgyszólván semmi értéke nincs. Kész nevetség lenne lehajolni, felvenni, bíbelődni, cipelgetni: végeredményben mást se csinálhatna akkor az ember nem egy gyárban, műhelyben, hogy minden ilyen vacakért hajlonghatna — annyi van belőlük. Bogaras, talán kicsit süsü is az olyan ember, aki nem rest lehajolni, mondjuk egy marók szögért, vagy egyetlen, már rozsdásodó gépalkatrészért. Hát nem igaz? Mert mi értéke van egy halom kikopott rozsdás vacaknak, szögnek? Mondjuk egy forint! És nem is fénylik... (gy...ó) Hosszú idő után ismét nyereséges a Tanácsi Építőipari Vállalat (Tudósítónktól.) A HEVES MEGYEI Tanácsi Építőipari Vállalat e héten műszaki értekezletet tartott, melyen Cseh Sándor vállalati főmérnök számolt be a vállalat első félévi munkájáról. Megállapította, hogy a vállalat a 10 834 000 forintos félévi tervet 10 205 000 forintban teljesítette. Amíg azonban a termelési terv 94,2 százalékra sikerült, a vállalati létszámterv alig valamivel több, mint 80 százalék. A relatív tervteljesítés mögött a termelékenységi mutató jó, mert az egy főre eső termelékenységi terv 100,6 százalékra teljesült. Megállapította azt is, hogy a vállalat még jobb, még több munkára is képes, ha a szervezésben észlelhető javulás tovább fokozódik. Elmondotta a főmérnök, hogy a dolgozók ügyes-bajos dolgaival jobban kell törődniük az építésvezetőknek és a művezetőknek, mert a vállalati törzsgárda és a jó munkamorál kialakítása enélkül elképzelhetetlen. Megemlítette, hogy egyes szakiparosok — különösen a festők — a vállalati munkát alkalomnak tekintik olykor: itt is dolgoznak, hogy annál nyugodtabban kontár- kodhassanak. Nem lehet azt megengedni, hogy a parkettás — éppen a befejező munkák idején — napokon keresztül hiányozzék: ilyen esetben a legszigorúbb fegyelmi büntetéssel kell rendet teremteni. Szükségesnek tartotta, hogy a vállalat fontos kérdésként kezelje a már befejezett építkezések hiánypótlásait. Ezek ugyanis kétszeresen rossz hatást váltanak ki: bosszantják az építtetőt, mert a jelentéktelen hiányok is zavarják az üzemelést és megjegyzéseket fűz a késedelemhez, másrészt komoly bírságot kell fizetni a hanyagságért. Ilyen esetekben az anyagi és fegyelmi megtorlást a mulasztókkal szemben nem lehet elhagyni. j A PÁRTKONGRESSZUS tiszteletére indított munkaversenyben a vállalat nem ért el és nem érhetett el nagy eredményeket, mert a létszám a terv teljesítését gátolta. Volt olyan felajánlás is — a hatvani Petőfi Tsz istállójának a befejezése —, amely objektív akadályok miatt nem sikerült. A kongresszusi felajánlások közül a legértékesebb eredmény a megtakarítási felajánlás sikere: 83 000 forint megtakarítás történt az első félévben. A főmérnök beszámolójához László Ottó igazgató szólt hozzá — Ha a vállalat fejlődését folyamatában szemléljük, az idei első félévben több pozitív eredményt lehet megállapítani. — A munkafegyelem javult a vállalatnál. Ezt azon lehet lemérni, hogy a vállalat ebben az évből még határidőt nem mulasztott és kötbért nem fizetett, pedig a határidőket olykor az építtetők & a hatóságok megszorítják. — HOSSZÜ IDŐ| pénzügyi nehézségeink, mert ezt a félévet félmilliós nyereséggel zárjuk, s ez azt jelenti, hogy az önköltségi terv teljesítése sikerült. Talán ez a tény mutatja legjobban az előző időszakokhoz képest a haladást a vállalat életében. Hasznos volt az, hogy az anyagelszámolás és felhasználás terén szigorításokat léptettünk életbe, bár ezeket a rendszabályokat tovább kell tökéletesítenünk. Jónak mutatkozott az is, hogy a szállítás ellenőrzésénél és a meglevő tehergépkocsik irányításánál módszeresen igyekeztünk eljárni. Az akkord-bérezési rendszerre való áttérés nem mindenütt ment zökkenő nélkül, nem mindenütt hozott a vártnak megfelelő eredményeket. Itt talán keményebben kell küzdenünk az itt-ott felbukkanó bérdemagógia ellen, mert a hasznos intézkedéseket a rossz munkaképességű és rossz munkaszellemű dolgozók bírálják.- A VÁLLALAT | kaj^>" az alvállalkozókkal még mindig nem a legjobb. Éppen a befejező munkáknál van a legnagyobb szükségünk a szakipari vállalatok pontos és jó munkájára és azok éppen akkor — ha nem is mindig, de igen sokszor — nehézségeikre hivatkoznak. A vállalat munkájának összképét ez is jelentősen befolyásolja. — Meg kell mondani, hogy a szakipari részleg a vártnál gyengébben teljesített ebben a félévben. A gyöngyösi építés- vezetőség munkája nem kielégítő, itt a ziláltság jelei mutatkoznak. Művezetői garnitúrája az erősítések ellenére is még mindig a leggyengébb, vállalati viszonylatban. — Ügy gondolom, akkor tudjuk az eddig mintegy 6 százalékos lemaradást a második félévben behozni, ha a létszámot erősítjük. De nem mindenfajta emberekkel, hanem olyanokkal, akik a fegyelmet tartani akarják és tudják. Kőteleki Dénes főépítésvezető aktuális kérdésekről, műszaki megoldásokról és az egyes fontosabb építkezések problémáiról beszelt hozzászólásában, majd az egyes építésvezetők, Lájer József, Miskolczy István és Reke János mondották el magyarázataikat és észrevételeiket azokra a kritikákra, amelyek személyüket és munkaterületüket érték. Székely Ferenc főkönyvelő a vállalati eredményeket és hiányosságokat mutatta be a mérlegadatokból, Bolya István szakipari előadó, Tóth Andor technikus pedig hasznos javaslataikat tárták az értekezlet elé. A kialakult vitában hasznos gondolatok kerültek megtárgyalásra, amelyeket a második félévi munkában a gyakorlatban fognak megvalósítani a Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói. II téli estékre készül a bélapátfalvi Hultűrház színjátszó csoportja Bélapátfalva kultúrházának í vezetői már most megkezd- > ték a felkészülést, a hosszú téli esték unalmát elűző előadások 'szervezését A kultúrgárda már készül, hogy betanulja a „Mesébe il- I lik” című háromfelvonásos ze- : nés vígjátékot. Az új darab igen komoly munkát követel a színjátszóktól és a rendezőktől, mert a 19 szereplőt foglalkoztató darab anyaga igen nehéz. A szerepeket már gépelik, hogy utána megkezdhessék esténként az összeolvasásokat majd később a rendszeres próbákat. az agy, mígnem a szavak véget értek és újra csend lett a világmindenség nagy égboltozata alatt. És ekkor újra szólásra emelkedett az Agy: — Mit mondtatok testvéreim, kik hozzám tartoztok, kik formáltak és kiket formáltam, kik egy test vagyunk, sj mit mondtatok, gondolatom felfogta azt. Én az agy vagyok, hol csodálatos rímű versek gondolatai fogannak, hol, még foghatatlan testet ölt az új híd kecses íve, az út, amely a végtelenbe fut, honnan indul és hová visszatér minden.; De rettenetes gondolatok szülőhelye is testem: elpusztítani mindazt, mit terveztem, mit alkottunk, tettünk együtt és közben tán’' elpusztítani magam is veletek, a mindenség- gel együtt;:. De amit mondtatok, jót, szépet, igazat, legyűri bennem, ha volt, mi rossz..; Az agy mondja ezt, a mindenektudója, de kéri is: Te Szem akard, hogy csak fényt és alkotást láss; Te Kéz, hogy csak alkoss, Száj, hogy mindig nevess és jóra szóljál; ti mind. akarjatok is —mondta az Agy és az ülést bezárta. Furcsa gyűlés volt ez a világmindenség nagy égboltozata alatt! GYURKÖ GÉZA: cA (ufeuL cpjMh És szólásra emelkedett a Száj: — Én vagyok szó, amely nevel, tanít. Én vagyok, ki suttogom a szerelmet, én formálom az emberi érzéseket. Én vagyok, ki táplálom az embert, hogy erős legyen minden nagyszerű tettre. Csókommal életet teremtek és szavammal világot az élet számára. Fehér fogat villantak mosolyra és szegletén összehajló ívemnek, ráncot gyűrök a fájdalomnak. Gyűlölöm a ráncot, s gyűlölöm az átkot, melyet gyakran mondanom kell. Gyűlölöm a könnyet, amelyet ízlelek..: Csak nevelni, tanítani, csak csókolni, nevetni akarok. — mondta a Száj, ívét dacosan összehúzva. És szólásra emelkedett a Láb, amely irtózott, hogy vérben, törmelékben járjon; és szólásra emelkedett az Orr, amely félte a perzselt vidék rettegő szagát; és szólásra emelkedett a Fül, mert nem bírja hallani a sírást, a haldoklók jaját. Szóltak mind sorban és némán hallgatott sötét éjek fényein át, hogy célhoz érjen. Ha belémnéznek, meglátják bennem az embert, az életet, a szerelmet, a fájdalmat, minden bennem van, ami emberi. Nem akarok többé pusztulást látni! Nem akarom fényem könnyek miatt elveszteni, nem akarok sírni és siratni. Gyűlölöm a sötétet, világosságot, fényt, jaj, csak azt akarok látni, — mondta a Szem. És szólásra emelkedett a Kéz: — Ujjaim agyagból, kőből csodát formálnak. Én tettem emberré az embert, meg a szerszám, mit most is ujjaim között tartok. Én simogatok, én vágok kenyeret, én építek házat, hidat, hajót és én játszom apró kockákkal, hogy felnőtté neveljem, ki még gyermek. Erre való vagyok és nem, hogy ujjaim öljenek hogy mit alkottam, elpusztítsam a házat, hidat, hajót, kis kockákat aprócska gazdáikkal rs-űlölöm a pusztítást, alkotni akarok, — Céz. Furcsa gyűlés volt ez a világmindenség nagy égboltozata alatt. Az emelvényen, amelyet atomok tartottak, s amely felhőkarcolókból, hidakból, csodálatos épületekből állt, az Agy ült és elnökölt. Előtte ott ült a Szem, magában tükrözve a végtelen csillagvilágot, erdőket, mezőket, hömpölygő folyókat, rajtuk hófehér ha jókat. Ott ült a Kéz, ujjai közt kalapácsot tartva, fényes nyelű, csillogó élű kalapácsot. Ott ült a Láb és ott ült a Száj, két íve egymásra simulva, puhán és mégis dacosan és ott ült az az Orr, a Fül is, kicsit hátrább, szerényen. Furcsa gyűlés volt ez a világmindenség nagy égboltozata alatt. Az Agy megrázta a csengőt és szólásra emelkedett: — Testvéreim, kik hozzám tartoztok, kik formáltak és kiket formáltam, kik egy test vagyunk, s kiket csak a halál, vagy a pusztítás választhat széjjel, szóljatok... Szóljatok! —- mondta az Agy és visszaült az elnöki asztal mögé. És szólásra emelkedett a Szem: — Én a Szem vagyok, a mindent látó szem. Én látom, hogy milyen szép az élet. Ér, látom meg először a szere5 met, én vezetem az embe.
