Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-16 / 217. szám

1959. szeptember 16., szerda NÉPOJSAg ff Egy nap a Mezőgazdasági Kiállításon Vasárnapot követő napon — a sportversenyeken elért ki­magasló eredményekhez ha­sonlóan — új „csúcseredmény­ről” számoltak be a legfris­sebb híreket közlő fővárosi la­pok: 250 ezret meghaladó lá­togatója volt egy nap alatt a 63. Országos Mezőgazdasági Kiállításnak. A budapestiek mellett nagyszámú vidéki néz­te meg a kiállított korszerű mezőgazdasági gépeket, a nagyüzem termesztési módsze­reit, eredményeit, s a tenyész­állatokat. A kiállítást szép számmal keresték fel me­gyénkből érkezett vendégek is. A sok látnivaló után legtöbb­ször az atkáriak, a nagygom­bosiak, s az egriek vörösborát árusító pavilonok környékén találkoztak, hogy a jó „hazai” borral felfrissülve, folytassák a látogatást. Körülbelül 15—20 ezren ke­resték fel egy nap alatt a Ker­tészeti Pavilont. A bejárattal szemben Magyarország térké­pe fogadja a belépőt. A táj­egység szerint beosztott térké­pen a tájjellegnek megfelelő termék látható. Megyénket a híres hevesi dinnye és a gyön­gyös—egervidéki szőlő képvi­seli. ködnek a bemutatott tenyész­állatokban, s a kiváló külföldi versenyzők részvételével meg­tartott lovasversenyeken. Több országból kitűnően idomított lovakkal és jól képzett lova­sokkal érkeztek a vendégek. A lengyelek közül komoly tudást képvisel Kuvaik, Bisewski és Paczinski, akik már nem egy nemzetközi találkozón bebizo­nyították jó felkészültségüket. Erős csapattal jöttek a Német A szolnoki Vízügyi Igazgató­ság 40 négyzetméter területen hordozható csővezetékes öntö­zőrendszert épített. A szegedi Vízügyi Igazgatóság az eperjesi Ifjú Gárda Tsz épülő nagy­üzemi rizsvetésforgóját vará­zsolta a látogatók elé. A bejá­rat baloldali részén egy domb­vidéki halastó kicsinyített má­sa látható. A halastavat a szombathelyi Vízügyi Igazga­tóság tervezte és építette fel a Sob I., II. és III. díjat hoztak el a megyébe Előkelő helyet foglalnak el a díjnyertes gyöngyöskömyéki szőlők, különösen sokat sze­repel az atkári Micsurin, Pe­tőfi és a Dózsa Tsz. A gyön- gyösoroszi Február 24, az at­kán Micsurin és Szabó Miklós abasári dolgozó paraszt szőlői első díjat kaptak. A többi dí­jakat is nagyrészt a megyénk­ben termesztett szőlők vitték el. A termelőszövetkezetek kö­zül az abasári Űj Élet, az egri. Nagy József Tsz, az egyéniek közül Tóth Gyula gyöngyöspa­tai, Angyalosi Gábor egri II., míg a karácsondi Dózsa, a gyöngyöspatai Petőfi Tsz, Ber- náth János abasári és Csutorás Ferenc egri szőlőtermelők III. díjjal térhettek haza.. A felné­meti Petőfi tagjai sem mennek ■ haza üres kézzel, gyümölcsü­kért IX. díjat kaptak. A hatva­ni Petőfi és az Üj Élet Tsz a zöldségtermesztésért, a Hevesi Állami Gazdaság a kerti mag­termesztésért kapott III. díjat. Mégis csak lovas nemzet vagyunk ? A kiállításon fő helyet fog­lal el a bemutató pálya, ahol naponta 20—30 ezren gyönyör­Nagy sikert arattak a lovasbemutatók megnyitóján a huszárruhás trombitások. Demokratikus Köztársaság lo­vasai, akik nemcsak az egyéni számokban indultak eséllyel, hanem megnyerhetik a Nem­zetek Díját is. Ausztria lovas­sportját két versenyző: Hollan­der és Budil képviseli. Jó lo­vasokkal vonul fel a Bolgár Népköztársaság csapata. Már az első versenyszámokban nagy mezőnyt és szoros küz­delmet láthattak a nézők. A jövő az öntözéses gazdái kodásé’ A vízgazdálkodás pavilonjá­nak udvarán ózondús levegő fo­gadja a látogatókat. A debreceni Vízügyi Igazgatóság 80 négy­zetméteres területen felépítette a földesi Rákóczi Tsz föld­alatti, csővezetékes, esőztető öntözésre berendezett telepét. Látjuk itt a valóságnak meg­felelő vetésforgót, melyet ki­csinyített szórófejjel öntöznek. Ha szükség van rá — ahogy a valóságban is történik — a szó­rófejeket gyorsabb, vagy las­súbb ütemre lehet kapcsolni. Hogy a látogató pontosan meg­értsen mindent, az öntözőtelep baloldali sarkán egy talajszel­vényt helyeztek el. Ez metszet­ben tárja a látogató elé a föld­alatti öntözés minden részletét. nagvrécsei Vörös Október Tsz részére. Van bőven vásárolni való A kiállítás mellett sokan felkeresik a vásári részleget is. A Magyar Divatcsarnok teljes áruházi profillal vonult fel az állattenyésztési pavilon mö­gött. Néhány lépésre van csak a főbejárattól. Az Átex keres­kedelmi vállalat pamut-, se­lyem-, gyapjúáruval, a Ruhá­zati Bolt fehérneművel, öl­tönnyel, nagykabáttal vonult fel a vásár területére. De itt van a Pest megyei Ruházati Bolt is, amely különleges fér­fi-, női és gyermekkonfek­ciót, valamint méterárut mu­tat be és árusít. A Keravill az összes villamossági cikkek­kel, az Ofotért több száz fény­képezőgép típussal vesz részt. A gyermekeknek is van mit látni és megvásárolni. A Fő­városi Bútor, Hangszer és Sportszer Vállalat sportszert, hangszert, ajándéktárgyat ad el, a Magyar Diafilmgyártó diafilmet, Vetítőgépet, diahang­lemezt árul. Százezer féle árucikk, több mint száz elárusítóhely várja a vásárlókat. Barátunk elvesztése iránt érzett láfdaSmunkat enyhíti, hogy nem harcéit hiába... — Eltemették Szőllősi Sándor elvtársai — Szeptember 15-én, délután 3 órakor, Mátraíüreden temet­ték el Szőllősi Sándor rendőr­alezredes elvtársat, a munkás- mozgalom régi harcosát. Utol­só útjára hozzátartozói, gyá­szoló, megrendült felesége és gyermekei, elvtársai és barát- jai kísérték. Koporsójánál dísz­őrséget álltak: Putnoki László, j Lendvai Vilmos, Biró József, Szabó Imre, Tóth Sándor, Dor- kó József, Egri Gyula, Liber- j tény Sándor és Suha Andor elvtársak, a megyei párt-vég- | -óhajtó bizottság tagjai. Dísz- I őrséget álltak még Rózsa An­dor rendőralezredes, Kucsera | László rendőrezredes, Veres ! István réndőrőrnagy, Nedics j rendőrőrnagy, Körmöczi rend- I őralezredes, Papp Sándorné, a : negyei tanács elnökhel'yette- j se, Mucsi Sándor, a megyei ta- i nács osztályvezetője, Záborsz- i ki őrnagy, a megyei munkás- 1 őrség parancsnoka, Csernik \ József, az egri Közgazdasági I Technikum igazgatója, Molnár ; Gusztáv, a' gyöngyösi városi i pártbizottság titkára, Varga Ferenc, a gyöngyösi tanács végrehajtó bizottság elnöke, Faragó százados, a partizán­szövetség képviseletében, Suha Gyula AKÖV-igazgató, Kocs- már János, az egri városi ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke, Lintallér László rend- őrőmagy elvtársak. Ott álltak még Szőllősi Sán­dor elvtárs ravatalánál az öreg kommunisták képviseletében Kiss József, Balázs Sándor, Dar.cza János és Nagy Béla elvtársak, valamint számos munkásőr, rendőr és katona elvtárs. Az elhunyt búcsúztatását el­sőnek Egri Gyula elvtárs, az Eger város pártvégrehajtó bi­zottságának titkára kezdte. Elvtársak! Barátaim! Búcsúzni jöttünk most bará­tunktól, elvtársunktól, aki pár napja, hosszú szenvedések után elhunyt. Szőllősi elvtárs bányász völt. Aki ismerte a bányászok éle­tét a fasiszta Magyarországon, az tudja, hogy a legvadabb el­nyomás alatt a munkások közül talán a bányászok szenvedtek. Emellett tűzzel és vassal irtot­ták a szocializmus eszméjét és azok képviselőit. Szőllősi elv­társ agitátora, harcosa volt a szocializmus eszméinek. 1944- ben Tatabányán dolgozott, és itt érte a felszabadulás. Itt is­mertem meg őt személyesei amikor a magyar fasizmus tel­jes szétzúzása csak hetek kér­dése volt már. de .még tobzó­dott a fasiszta csőcselék — ő akkor is kommunistához mél­tóan harcolt. A felszabadulás után a párt a rendőrséghez küldte és a rendőrségnél dol­gozott halála napjáig. Mi valamennyien emlék­szünk arra, mennyi ellenséget kellett legyőznünk a felszaba­dulás óta. Minden lépés, me­lyet a szocializmus építése út­ján megtettünk, csak az ellen­ségeink aknamunkájának le­leplezésével és szétverésével történhetett. Gondoljunk csak az ellenforradalomra. Tudjuk, minden rendű és rangú ellen­séges erő megmozdult elle­nünk, hogy a szocializmus erő­it leverjék. Ez nem sikerült nekik, mert pártunk vezetésé­vel, barátaink segítségével visszavertük az ellenséget Azoknak a harcosoknak sorai­ban, akik e győzelmet kivívták, ott küzdött Szőllősi elvtárs is. Hogy Egerben a munkásosztály hatalma megszilárdulhatott, hogy az ellenforradalmi erőket gyorsan leverhettük, abban ré­sze volt Szőllősi Sándor elv­társnak is. Azok a posztok, me­lyeket pártunk bizalmából az évek során betöltött, nem vol­tak könnyűek. Tőle azonban nem hallottunk panaszt. Mindig vidáman dolgozott, s buzdítot­ta társait. Élete .sok mindenre megtanítja a későbbi nemzedé­ket. Nem volt már egészen fiatal és élete nagyobb részén fizikai munkát végzett. Neki tehát nem jutott osztályrészül a főiskola, az egyetem. Amint azonban le­hetősége nyílott, rögtön tanulni kezdett. A napi. amúgy is sok munkája mellett mindig volt ideje, hogy képezze magát. Szerette az embereket. Az 6 beosztása olyan volt, hogy sok becstelen bűnözővel kellett ta­lálkoznia. Üldözte a bűnöző­ket, szakadatlan harcban állt velük. De ehhez a harchoz igényelte az emberek becsüle­tes többségének segítségét Szőllősi elvtárs szívesen ment az emberek közé. Pártunk bi­zottságának egyik legjobb agi­tátora volt. Űj és új feladato­kat kért és járta az üzeme­ket, hivatalokat. Előadásokat tartott, értekezleteken adott tanácsokat. Mindig abból in­dult ki. hogy az emberek ja­víthatók,. csak nevelni kell őket. Szőllősi elvlárs megértette, hogy minden harcunk az em­berért folyik. Olyan embere­kért is. akiknek ma még van­nak hibáik. Világosan látta, hogy mi a hibák ellen, de az emberekért és nem az embe­rek ellen küzdünk. Munkájá­nak fontos iránytűje volt ez. Szőllősi elvtárs magánélete is példás volt. Miként a nagy család: elvtársai, barátai, munkatársai, ismerősei — ép­pen úgy, vagy még annál is jobban szerették őt kis család­jának tagjai. Apa volt. s gyer­mekeinek még a gondolatát is leste. Azt szokták mondani, hogy a kommunista mindenek­előtt legszűkebb környezetét, családját neveli. Ö e tekintet­ben is példát mutatott mind­annyiunk számára. A sok munka erősen igény­be vette szervezetét és végül is a halál elragadta közülünk. Barátunk elvesztése iránt ér­zett fájdalmunkat enyhíti, hogy nem harcolt hiába. Érde­mes volt küzdenie, mert olyan műért küzdött, mely. az embe­riség leggyönyörűségesebb al­kotása. Most fájó szívvel búcsúzunk tőled, kedves barátunk. Meg­fogadjuk, hogy mi azt az épü­letet, amely építésének kato­nája te is voltál, tovább épít­jük és megvédjük minden erő­vel szemben. Nyugodj békében! Emléked közöttünk mindig élni fog! — fejezte be beszédét Egri elv­társ. A B. M. Heves megyei főka­pitánysága nevében Libertény Sándor őrnagy elvtárs, a par­tizán szövetség nevében dr. Gyarmati Mihály elvtárs bú­csúztatta el az elhunytat. Brnenské Vsorkové Veletrhy v Két nap Brnoban — a nemzetközi kiállításon ni. A budapesti Televízió egyik — és egyetlen — riportemőjé- vel, a Néphadsereg című ka­tonai napilap és a Magyar Szemle egy-egy munkatársával, valamint a pécsi lap egyik szerkesztőbizottsági tagjával voltam együtt egy csoportban — s így öten ismerkedtünk Bmoval, a kiállítás és vá­sárral. Az első közös vacsora utáni beszélgetésen vendéglá­tóink figyelmességéből megis­merhettük a Csehszlovák Köz- társaság fejlődésének néhány legújabb adatát, amelyek je­lentősen kibővítették idevo­natkozó ismereteinket. Csehszlovákia — amellett, hogy a különböző természeti szépségek és gazdag történel­mi múlt földje — a fejlett ipar és mezőgazdaság, a magas­színvonalú. kultúra országa is. Csehszlovákia a felszabadulás óta eltelt másfél évtized alatt hátalmas fejlődésen ment ke­resztül az élet minden terüle­tén. A hagyományos könnyű­iparágak továbbfejlődése mel­lett jelentősen megnőtt a ne­hézipar szerepe. Az ország ipa­rának össztermelése 1958-ban az 1957. évinél több mint há­romszorosára — 362 százalék­kal — növekedett. A termelési eszközök gyártása ezen belül 237 százalékkal, a közszükség­leti cikkek gyártása pedig 180 százalékkal haladta meg az 1937. évi színvonalat. Ez a két utóbbi szám jól mutatja a nehézipar előretörését. A bmoi nemzetközi kiállí­tás & vásár kiválóan repre­zentálja a csehszlovák ipar nagyarányú fejlődését. A cseh­szlovák ipar gyártmányait az egész világra exportálja. A külkereskedelem súlypontja jelenleg a gépipar. Az egyes gépeiktől a teljes gépipari be­rendezésekig mindent szállíta­nak külföldre, a világ minden tája felé. Jelentős helyet foglalnak el a csehszlovák külkereskede­lemben a könnyűipari árufé­leségek is, mint például a vi­lághírű üveg és poxcelánáruk, a jabloneci bizsutéria, cipők, textíliák és hangszerek, s mindezek mellett a híres prá­gai sonka és pilzeni sör. A külkereskedelem Csehszlová­kia nemzeti jövedelmének egyik nagyon is jelentős for­rása. Késő este volt, amikor szál­láshelyünkre értünk. Lepihen­tünk — de már készültünk a másnapi programra: a got- waldovi kirándulásra. ★ Ami nekünk magyaroknak Sztálinváros, az Csehszlová­kiában Gotwaldov. Űj ipari központ, amelynek középpont­jában a ma már világhírnév­nek örvendő Svit Cipőgyár áll. Kora reggel indultunk út­nak — autóbuszokon. Az út annál is inkább érdekes volt, mert éjszaka utazván Buda­pestről Bmoba, a tájból vajmi keveset láttunk. A Gotwaldov- ba vezető úton láthattuk meg igazán, milyen nagy vonzó­ereje van a bmoi nemzetközi kiállítás és vásárnak. Volt utunknak olyan szakasza, hogy két kilométeren keresztül nem láttunk mást az úton, mint szembejövő, zsúfolásig meg­telt autóbuszokat, amelyek messze vidékről, — Prágából, Ostravából és az ország távo- labb-nyugati vidékeiről is — hozták az érdeklődőket, a lá­togatókat a kiállításra. Hegyes-dombos vidéken utaztunk. Az út legtöbb sza­kasza nyílegyenes volt és szép látványt nyújtott, amint előt­tünk, hosszan ott emelkedett, s tűnt él egy völgy mélyén az út fehér betonszalagja. Utunk során jónéhány kisebb- nagyobb falun mentünk ke­resőül, amelyek a szó szoros értelmében már nem is kis falvak voltak, inkább ille­nék rájuk a kisváros jelző. Kísérőink , mondták el: a csehszlovák falvak fejlődése különösen az utóbbi években ugrásszerű volt, s ennek alap­ja az, hogy a mezőgazdaság­ban igen nagy léptekkel ha­ladt előre a termelőszövetke­zeti mozgalom. (A csehszlo­vák mezőgazdaságban ma már a közös gazdálkodást folytató termelőszövetkezetek vannak jelentős túlsúlyban!) Ha nem is említették volna kísérőink a csehszlovák fal­vak eme fejlődését, altkor is megláthattuk volna ezt. Amer­re elmentünk, az utak mellett mindenütt nagy, összefüggő földtáblák fogadtak bennün­ket, — 100-200 holdas, szépen művelt földdarabok. A földe­ken —• amikor arra jártunk — a burgonyaszedést végezték, de sehol sem láttuk, hogy em­berek görnyedtek volna a fészkek fölött: gépek végezték a burgonyaszüret nehéz mun­káját. Az embereknek csak az volt a dolguk, hogy a gép által felszedett burgonyát zsákokba rakják és vontatók­kal elszállítsák. S ez nemcsak azt példázta, hogy a csehszlo­vák mezőgazdaságban mindig is jelentős szerepe volt a gé­peknek, hanem azt — és fő­ként azt —, hogy itt már nagy­üzemi módon, termelőszövet­kezetekben dolgoznak a cseh­szlovák parasztok, s a leg­korszerűbb gépek veszik le az emberek válláról a legnehe­zebb munkák gondjait. Az egyik faluban — ahol megálltunk egy pohár kitűnő sörre — kedves kis élmény­ben volt részünk .:; Beözön­löttünk az ivóba, s már maga ez a tény is, de nem utolsó sorban magyar beszédünk ránkvonta a bentülők figyel­mét. Kérdezték: kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk? ... Kísérőink válaszoltak a kérdésekre, mert itt már nem tudott senki magyarul. Azaz, dehogynem: Az egyik asztal­nál egy pirosszínű bocskai sapkás öreg ember ült, aki, miután meghallotta, hogy ma­gyarok vagyunk, odaintett né- hányunkat és jócskán törve a magyart, azt mondta, hogy 5 tud egy magyar katonanótát, amit még akkor tanult, ami­kor Ferenc József katonája­ként Magyarországon szolgált. Szeretnénk hallani a nótát, — kértük az öreget, aki nem is sokat kérette magát, hanem rákezdte: „Harminckettes ba­ka vagyok én ...” Sikere volt. Délelőtt 11 óra lehetett, ami­kor megérkeztünk Gotwal- dovba. A főtéren szálltunk ki autóbuszainkból, s megbeszél­tük a programot. Abban állapodtunk meg, hogy meglátogatjuk a gyárt­mányairól világhíres Svit Ci­pőgyárat. A gyár a csehszlovák ipar egyik legkorszerűbb üzeme. Főépülete 15 emeletes és en­nek tetején egy csodálatos kilátó terül el, ahonnan belátni az egész várost és a messze- környéket. A tetőre gyorslift. visz fel — szó szerint gyors, mert úgyszólván néhány má­sodpere kell, amíg a földszint­ről a tetőre érünk. Aki utazott, vagy ült repülőgépen, elgon­dolhatja, mit éreztünk, ami­kor megindult vélünk... Két üzemrészt néztünk meg. Az elsőben férfi és női cipőket gyártottak, a legkorszerűbb szalagberendezéssel. A munká­sok nagy része nő, — csupán a nehezebb munkát végzik fér­fiak. Minden munkás a gyár­tási műveletnek csak egy kis részét végzi el és az egyes munkafolyamatok úgy kapcso­lódnak egymáshoz, mint egy pontos óraszerkezet kerekei. Az üzem jelentős exportszállí­tásokat bonyolít le. Láttunk egy szállítmányt, amelyet az NDK részére készítettek. Mind a férfi, mint a női cipők a legutolsó divat szerint készül­tek, illetve készülnek. Érdekes, hogy itt, Gotwadovban — ahol gyártják — sem népszerűek kü­lönösebben ezek az új vonalú cipők. A másik üzemrészben a gumicsizmák és a nálunk is nagyon ismert csehszlovák tor­nacipők gyártásával ismerked­tünk meg. Az üzemlátogatás után meg­néztük a város legnagyobb áruházát, majd az egyik nép­büfébe mentünk, ahol a ki­szolgálásnak egy egészen új­szerű formájával találkoztunk. Az ember bemegy, megváltja a menüblokkot, kap egy tál­cát, amelyre — a blokk ellené­ben — akár háromfogásos ételt is raknak. A fogyasztó ezután asztalhoz ül, megebédel, s megy tovább. Ez a módszer a vendéglátásnak egy kulturált fokát jelenti és sokkal gyor­sabb, mivel nem kell minden egyes ételféleségre külön- külön jegyet váltani, minde­nért sorba állni. Délután két órakor indul­tunk vissza Gotwaldovból Brao-ba, s megérkezésünk után — sajnos — már készülni is kellett a hazautazásra. Gyor­san telt el ez a két nap, s vala­mennyien egyetértettünk ab­ban, hogy szívesen maradnánk még néhány napig vagy akár egy hétig is. Este, az újságíró központban vendéglátóink fogadást adtak részünkre és az időközben megérkezett NDK-beli, bolgár, lengyel és csehszlovák újság­írók számára. A fogadás me­leg, baráti légkörben zajlott le; csoportunk vezetője vala­mennyiünk nevében megkö­szönte a nagyon szíves, előzé­keny és kedves vendéglátást. Csehszlovák barátaink kelle­mes népi muzsikáról, rövid műsorról is gondoskodtak bú­csúzásunk idejére. Az utolsó órák, az utolsó Percek gyorsan múltak, eljött az 'éjfél — vonatindulásunk ideje. Azzal búcsúztunk el csehszlovák barátainktól, ven­déglátóinktól: viszontlátásra! Reméljük, ez a viszontlátás hamarosan be is következik — itthon, nálunk, Magyarorszá­gon, itthon. Egerben. (Vége) DÉR FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents