Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-16 / 217. szám

4 NÉPÜ JSÁG 1959. szeptember 16., szeré* Kai vannak a tavalyi nyolcadik osztályosok? R;port egy városi és egy falusi iskolából A GYÖNGYÖSI 1. SZÁMÚ Iskolában tízpercet jelez a csengő. Az előbb még néma folyosók egyszerre benépesül­nek és a diákok kitódulnak a tantermekből. — Mindössze néhány napja kezdődött el az új iskolai év, de máris olyan, mintha egy hónapja járnánk iskolába, — mondja egy szőke hajú kis­lány és nagyot harap a tíz­óraira hozott vajaskenyérből, j A pöttömnyi elsősök is • 'tt sétálnak az udvaron, a folyo­sókon és csodálattal nézik a „nagy” nyolcadikosokat, akik bizony már öreg diákoknak számítanak, hiszen már a nyolcadik szeptembert érik meg ebben az iskolában. A tízperc élénk, zajos és j most talán csak az igazgatói iroda az egyetlen csendes sis sziget, ahol zavartalanul el­beszélgethetünk Fere ne­fal v i Kálmánná igazga­tónővel, akinek így tanév ele­jén tengernyi gondja akad. de j azért szíves készséggel áll rendelkezésünkre. . Ezúttal nem a mostani diá­kokról, hanem a tavalyi nyol­cadikosokról beszélgetünk. Hová kerültek, ,mi van velük? Az íróasztal fiókjából előke­rülnek a mindent tudó papí­rok, naplók és statisztikai ívek, amelyek alapján tiszta kép tárul elénk és sok min­dent megtudunk a volt nyol- cádikosok felől. A gyöngyösi I. számú álta­lános iskolában a múlt tanév­ben 93 tanuló végezte el a nyolcadik osztályt és dicsére­tükre legyen mondva! egyikük sem elégtelen eredménnyel. Azóta bizony eltelt- néhány hónap, de az öreg iskola nem felejtette él volt tanítványait. NEGYVENHÁRMÁN KE­RÜLTEK GIMNÁZIUMBA és ezekben a napokban valame­lyik gimnázium kis elsősei­ként hallgatják a tanárok ma­gyarázatait. Öten mezőgazda- sági technikumba kerültek, olyanok, akik élethivatásul választották a mezőgazdasági pályát. Tizenkettő azoknak a tanulókngjt a száma, akik kiskereskedő-tanuló szakisko­lába járpak és akik közül a jövő kereskedői, reméljük ki­váló kereskedői kerülnek ki. A tanulók közül három gyors- és gépíró iskolába, a többi, vagyis nem kevesebb, mint harminc, ipari tanulónak je­lentkezett és egyetlen olyan volt nyolcadikosa sincs az is­kolának, se fiú, se lány, aki odahaza maradt volna. Néhány órával a gyöngyösi I. számú iskolában tett láto­gatás után máris a mátra- derecskei igazgatói irodában ülünk. Éppen a délutáni tanítás kezdődik, „műszakváltás”. Az egyik apró legénykét, aki még csalt elsős, ölében hozza édes anyja, úgy látszik, neki még I szokatlan az iskola, noha ba­rátai már önfeledten, jóked­vűen fickándqznak. az iskola udvarán a tanítás megkezdése előtt. — A TAVALYI NYOLCA­DIKOSOKRÓL akar kérdezni? — kérdi az igazgató és máris hozza a múlt évi nyolcadikos i naplót. Közel húsz esztendeje itt van már a faluban, úgyhogy nincs szükség statisztikára, csak a névsort olvassa és be­szél minden gyerekről. — Huszonötén végeztek ta- j valy, tizenöt belőlük fiú. Em­berül megállták a helyüket és nem féltem őket kint az életben sem. — A szavak büszkén hangzanak és aki hallja, nem kételkedik egy percre se azok igazságában. És nézzük csali, mit mon­danak a számok? Hatan gim­náziumba kerültek, vegyesen fiúk, lányok. Ketten techni­kumba mentek, hatan ipari tanulónak jelentkeztek, a töb­biek az állami gazdaságban, az erdészetnél helyezkedtek el. íme, város és falu. És ha e számokon egy Kicsit elgondol­kodik az ember, akkor köny- nyen lemérheti azokat a ha­talmas változásokat, amelyek a Kultúra, az iskoláztatás te­rén végbementek az utóbbi esz­tendők sorún. Nincs messze még a múlt, de mégis oly tá­volnak tűnik már az az idő. amikor egy-egy faluból húsz, esetleg tíz évenként ment csak el tanulni egy-egy jómódú, vagy jófejű gyerek azért, hogy pap, vagy tanító lehessen ... Ledőltek a korlátok, eltűn­tek a. különbségek és ma vá­rosi és falusi ifjúságunk egyaránt tanulni, művelődni akar. Ez nem niás, mint a kultúrforradalom nagyszerű győzelme. Szalay István 1959. szeptember 16, szerda: 1944. Szovjet csapatok felszaba­dították Szófiát. 1944. Athénben megkezdődött a görög mhnkások és alkalmazottak nagyméretű sztrájkmozgalma a fa­siszta megszállók ellen. Mexikó nemzeti ünnepe. k? Névnap C? Ne feledjük, csütörtökön: LUDMILLA — HUSZONNÉGYEZER fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeznek a bükkszenter- zsébeti sportkedvelők a köz­ségi futballpálya mellett ké­szülő öltöző építésénél. A szé­pen felszerelt létesítmény így a községi tanácsnak mindösz- sze 22 000 forintjába kerül. — RÉGI ISTÁLLÖÉPÜLET tatarozásával, ■felújításával old­ják meg a lovak közös elhelye­zésének vroblémáját a tarna- bodi Petőfi Tsz tagjai. A felújí­táshoz közel 50 ezer vályogtég­lát. s 67 ezer forintot használ­nak fel. — ÉPÍTŐBRIGÁD alakult a pétervásári járásban, amelynek az a feladata, hogy a járás községeiben levő köz­ségfejlesztési alapból készülő létesítményeken a különböző szakmunkákat végezze el. A brigád jelenleg Sírokon dol­gozik. — 52 FÉRŐHELYES szarvas­marhaistállót építenek a tenki Béke Termelőszövetkezet tag­jai. A munkálatokat jó ütem­ben végzik, s így minden re­mény meg van arra, hogy októ­ber 1-én beköthetik új helyük­re az állatokat. — A RECSKI NOTANÄCS asszonyai érdekes szokást ve­zettek be. Névnapok alkal­mából felkeresik az ünne­peiteket és ajándékokkal kedveskednek nekik. Ez nagyban hozzájárul a jó kol­lektív szellem kialakításához és jelentős szerepe van ab­ban, hogy a recski nőtanács munkáját a légjobbak kö­zött emlegetik a pétervásári járásban. „Fatulagxi“ Bekölcén Minden eszten­dőben megtartják Bekölcén a hagyo­mányos „falulag- zit”. Ott van ilyenkor a falu apraja-nagyj a — nem hiányzik a vidám lakodal­mas menetből még az öreg Vitéz Józsi bácsi sem, aki im­máron 77 eszten­dős, de azt mond­ják, amikor ő el­kurjantja magát, nagyot néznek még a fiatal le­gények is. Jön, hullámzik a lakodalmas rhe- net az utcán. Elöl a hagyományok szerint papnak öl­tözve egy legény, mögötte a lakodal­mas pár. A meny­asszony is férfi, fején őszirózsából font koszorú, ar­cán fátyol és így lépeget megillető- dött arccal „ jöven­dőbelije” oldalán. A menetben fur­csa figurák. Ke­zükben meszelő, hosszú póznára tű­zött virágcsokor, lósóska díszítéssel. A legények kezé­ben borosfiaskó, sörösüveg, a ci­gány pedig húzza a csárdást, csak úgy reszketnek be­le a főutca abla­kai. A néphagyo­mány, népszokás szerint körüljárja a jókedvű, szívet derítő menet a fa­lut, majd megáll­nak a kovácsmű­hely előtt, ahol a „pap” összeesketi az új párt, még­pedig úgy, hogy a fiatal pár bevonul a kovácsműhely előtti ökörpatkoló kalodába, a pap pedig a kaloda te­tejéről, a helyzet magaslatáról mondja el kenet­teljes beszédét, az összegyülteknek, amin szívből . ka­cag mindenki. Az esketés után az italbolt udva­rán kerül sor a menyecsket'íncra, ahol a bekölcei legények ugyan­csak kitesznek ma­gukért és alaposan megforgatják nemcsak a falu­beli lányokat, ha­nem még a vendé­geket is. A lagzi másnap reggelig tart, a jókedv, a kacagás pedig szinte kifogyhatat­lan mindvégig. Az érdekes népi szokás eredeti be­kölcei hagyomány. A bekötceiek meg­őrizték a múltból és amint látszik, nem is akarják el­felejteni az érde­kes, vidám nép­szokást. Jól teszik! (sz...y) " 11, M j Fák merő ssív Színes szovjet—jugoszláv történelmi film, Oleko Dun- dics, a bátor, rettenthetetlen, vakmerő katona és Galja, egy szép fiatal lány szerelmének romantikus történetét meséli el a film, amelyet az egri Vörös Csillag Filmszínház szélesvásznú változatban mutat be szeptember 17—21-ig és a hatvani Vörös Csillag szeptember 25—28-ig. . Szakmai előadás a Bervában A Gépipari Tudományos Egyesület szeptember 17-én délután 6 órakor „A program- vezérlés alkalmazása szer­számgépeken” címmel szakmai előadást tart a bervai V. sz. lakótelep GTE helyiségében. Előadó: Lajtai István, a cse­peli Vas- és Fémművek sáar- számgépgyárának vezető, ter­vező gépészmérnöke. A GTE helyi csoportjának tagjait és minden érdeklődőt szívesen látnak. Gyöngyös város Születtek: Dér János, Sőregi Má­ria Katalin, Tomik Lívia, Hajnal Gábor, Kovács-Hanka Erika Ju­lianna, Nagy Irén, Varga Magdol­na Erzsébet, Herczeg Erzsébet, Farkas Ignác, Kocsis Zoltán, He­gedűs Gabriella, Eichübel János, Csík Márta, Borbély Attila, Major József, Tóth Erzsébet, Sidló Klá­ra Kinga, Kovács- Ildikó, Kovács Lajos, Balogh László. Bánya End­re Pál. Bódi György. Potos Sarol­ta, Wfticzheim Erika Márta, Bog­nár Mária Ágnes, Mezei Eszter. Vona Zsuzsanna. Házasságot kötöttek: Faragó Jó­zsef—Tilicki Friderika Margit. Ju­hász Pál—Csupek Katalin, Balogh László József—Laska Erzsébet, anyakönyvéből Gréczl László Tibor—Takács Anna Mária, Madár Sándor—Csiba Zsu­zsanna, Horváth Andor Imre— Tóth Viktória Erzsébet. Csaba Fe­renc—Kádár Erzsébet, Sípos János —Gréczl Mária. Meghaltak: Gelencsér József, Dér János, Molnár Mihály Ferenc- né (Farkas Erzsébet), Szatmári Mihály, Mezei Antal, Kiss JánoSné (Szllädi Erzsébet Mária), Hucaka József, Szabó János. Bádi Ferenc, Bódi Ferencné (Csábi Erzsébet), Sípos Dezső, Bardóczi Andrásáé (Koczka Rozália), Vas István, Tóth Mihályné (Danyi Rozália), Med- y-eczki János, Mikula István, Hor­váth Józsefné (Makrai Ilona), Tóth János, Gajdos! Jenő Károly, EGRI VÖRÖS CSILLAG Sabella nagymama EGRI BRÖDY Felfelé a lejtőn EGRI KERTMOZI Mi .ketten egyedül GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szerelemcsütörtök GYÖNGYÖSI PUSKIN Don Quihote HATVANI VÖRÖS CSILLAG Bum a katona HATVANI KOSSUTH Dani HEVES Érettségi után PÉTERVASARA Fények a föld alatt FÜZESABONY Amit nem lehet elfelejteni 62. Sok szó esett a Szabad Euro­pa Rádióról, s annak szerepé­ről a strasbourgi úgynevezett „forradalmi tanács” ülésén is. Ezen már részt vettek az új emigráns vezérek. Ott pöffesz- kedett Király Béla, Kéthly Anna és Kővágó József, de ott volt Nagy Ferenc, Pfeiffer Zol­tán, Auer Pál és a többi régi disszidens vezér is. A stras­bourgi „Forradalmi Tanács” alakuló ülésén, amelyet 1957 januárjában a strasbourgi Pax Hotelban tartottalt, a jó urak agyba-főbe dicsérték a Szabad Európát. Egy pillanatig -sem titkolták: ahogy addig is együtt dolgoztak a Szabad Európa szervezettel, később is együtt kívánnak vele dolgozni. Elhatározták (és később meg is valósították) egy kémiroda megszervezését, amelynek fel­adatául szabták: híreket és ér­tesüléseket kell szereznie Ma­gyarországról. Csakhogy a kém- és diverzáns-tevékeny- séghez pénz kell. Részben ^ a Szabad Európa Rádiótól kér­tek és kaptak ehhez segítséget, részben az Európa Tanácstól. Király Ernő, a Szabad Európa Rádió egyik vezetője, „meg­nyugtatta” az értekezlet rész­vevőit, hogy teljesen mindegy, kitől kapják a pénzt. Ha az Európa Tanács, ha a Szabad Európa szervezet finanszírozza is a Forradalmi Tanács kém- irodáját, egyformán amerikai pénzről van szó. A strasbotegi „Forradalmi Tanács” vezetői egyébként nagy szerepet töltöttek be a kémek és diverzánsok szerve­zésében. 1957 januárjában ala­kult meg a Tanács, s 1957 ta­vaszán már el is fogták Ma­gyarországon az első kémcso­portot, amelyet Király Béláék küldtek Magyarországra. A strasbourgi „Forradalmi Tanács” és általában a ma­gyar emigráció vezetői közön­séges szállítói a különböző he­lyeken és különböző rendelte­tésekkel működő amerikai kém iskoláknak is. Egy ilyen kémiskpla működik például a többi között az Egyesült Álla­mokban, Fort Jacksonban. Az U. S. News and World Report című lap riportere, mint egy gondos tanfelügyelő — aki ide­jében töviről-hegyire megvizs­gál mindent, nehogy a gyere­kek később megbukjanak — körülnézett a Fort Jackson-i iskolában. Igaz, itt nem tiz— tizenkét éves szőke, buksifejű gyerekek tanulnak, hanem ti­zennyolc-harminchat éves „nebulók”. S nem is a betűve­tés csínját-binját oktatják szá­mukra, hanem a hazaárulás, a diverziö mesterségét. Érről az Iskoláról,, amely az Egyesült Államok South Carolina álla­mában működik, közölt a lap háromoldalas, képekkel gazda­gon ^illusztrált riportot. Érdemes ezt a riportot végig­böngészni. Mindjárt rájövünk, miért a riporter nagy lelkese­dése. Azért, mert itt képezik ki az amerikai hadsereg Új harcosait, a „vasfüggönyön ke­resztül átmenekült fiatal láza­dók tömegéből”. A lap azt is megírja — nehogy valamelyik olvasó azt higgye, hogy a Fort Jackson-i hőspalánták egysze­rű G. I.-k, közönséges gyalo­gos közlegények lesznek —, hogy az említett fiatalembe­rekből az Egyesült Államok a „különleges amerikai katonák” egyre növekvő légióját tobo­rozza. A „különleges katonák” — „különleges iskolát” végez­nek. A cikk még azt is elárul­ja (vagy elfecsegi?), hogy a Fort Jackson-i csak egy a sok azonos rendel­tetésű iskola * közüL Nos, tanulmá­nyozzuk ezt az egyet, így meg­ismerhetjük a többit is. Az U. S. News így ír: „Fort Jackson S. C.-ban, az Egyesült Álla­mok hadseregé­nek ezen az ál­lomásán a vas­függöny mögül menekült kom­munista ellenes ifjúság kiválo­gatott csoport­ját szervezik meg és képezik ki. A kommu­nista országok­ból jött mene­kültek kis cso­portja érkezik ide három­négy hetenként. németországi Frankfurtból, az amerikai had­sereg egy gyűj­tőközpontjából küldik ide őket repülőgépen, minden feltűnés nélkül...” Ha a feltűnést kerülik is, nem kerülik a jelentkezők gondos „kivizsgálását”. Ne higgye egyetlen nyomorgó disszidens sem, hogy csak je­lentkeznie kell, s egyszeriben tejben-vajban fürdő, whiskit szürcsölő és rágógumit rág­csáló növendéke lehet a kém­iskolának. Az amerikai adófi­zető pedig legyen egészen nyu­godt: a hadsereg vezetői gon­doskodnak arról, hogy „meg­bízható” emberekre fordítsák a pénzt. A jelentkezőket hó­napokig gondosan „vizsgálják” és jelenleg az önként jelentke­zetteknek csak tíz százalékát fogadják el. Ezért van az is, hogy — s most ismét szószerint idézünk a cikkből — „eddig még nem sokat vettek fel en­nek a programnak keretében a hadseregbe a több ezer ma­gyarból, akik Budapestről Nyugatra özönlöttek. Hónapo­kig tart, amíg leellenőrzik a jelentkezők származását, snem volt élég idő ahljoz, hogy ezt lebonyolíthassák a magyarok­nak novemberben kezdődött tömeges kiáramlása óta” Sze­rencse, hogy a riporter meg­nyugtat bennünket: a jelek ar­ra mutatnak, hogy a kémiskola magyar hallgatóinak létszáma rövidesen növekedni fog, „amint a magyarországi me­nekült áradat több elfogadott jelentkezőben, fog tükröződni”. De erre egyelőre még várni kell. Az Egyesült Államok hadseregének „speciális kivizs­gáló csoportjai” most válogat­ják ki „speciálisan” a disszj- densek közül — kik a legmeg­bízhatóbbak. Értsd: kik gyűlö­lik legelszántabban a munkás­hatalmat, kik a mindenre kap­hatók, kik képesek a legna­gyobb aljasságokra volt hazá­jukkal szemben. A riporter nem mulasztotta el azt sem megvizsgálni, mi­lyen szempontok szerint dönte­nek a felvételről, a Fort Jackson-i növendékeknek me­gyek a közös jellemvonásaik. Le is írja őket szép sorjában, pontokba szedve. Ilyen az igazi amerikai alaposság... • Hát először is: „Valameny- nyien gyűlölik a kommuniz­must”. Másodszor: „Valameny- nyi foglalkozási ág képviselve van közöttük”. S ez, így van jól. Az amerikai „demokrácia” . csak nem tehet, különbséget azok között, akik a szocialista országokból szöktek és teljesí­tik az alapvető követelményt — vagyis, mint, idéztük —. „valamennyien gyűlölik a kommunizmust”. Harmadszor — Írja a lap — „valamennyi menekültnek, tekintet nélkül nemzetiségére vagy származá­sára, két hatalmas előnye van. amely felbecsülhetetlen érték lehet, ha kitör a harmadik vi­lágháború. Ezek: legalább két, a vasfüggöny mögött használt nyelv alapos tudása és az oroisz birodalom (értsd: a szocialista tábor országai) valamely fontos részének részletes ismerete”, A szemfüles riporter még azt is kiszagolta és közhírré tette, hogy a Fort Jacksonban vég­zettek egy részét szuper spe­ciális egységekbe szánják, ..ezeket most partizánharcra képezik ki. az ellenség vonalai mögötti harcra az eljövendő háborúban. Ebben az esetben természetesen különösen' hasz­nos lesz, hogy ismerik a kelet- európai nyelveket és szokáso­kat”. Igazán érthetetlen, hogy a tudósító, aki cikkének nagy ré­szében éles szemről és gyors felfogásról tesz tanúbizonysá­got, hirtelen gyerekesen naiv lesz és csodálkozva állapítja meg, hogy. az iskola növendé­kei „nemigen engedik meg. hogy kiírja a nevüket vagy le­fényképezze őket”. Még szeren­cse. 'hogy a fáradhatatlan ri­porter nem törődik a tilalom­mal. s fényképeket is készít. Ráadásul a legjobbkor kattin­tottá el a fényképezőgépet. Ép­pen azt a pillanatot örökítette meg, amikor a diverzáns-jelölt a kelet-európai államokat áb­rázoló . térkép előtt felel. Saj­nos, a fényképről nem lehet megállapítani, hogy az aznapi lecke zsarolás, kémkedés, rob­bantás vagy éppen gyilkosság volt-e. de az kitűnően látszik a képen, hogy az ifjú „különle­ges amerikai katona” ujja ép­pen Magyarországra mutat a térképen. Lehet, hogy találko­zunk maid néhány esztendő múlva vele a budapesti bírósá­gon. amint — igaz. hogy egé­szen más módon — ismét fe­lel? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents