Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-10 / 212. szám
4 NÉPÜJSSAg 1959. szeptember 10., esútörUNt Kispajtásokkal a nagy hegyek köxött MINDIG NAGY türelmet, lankadatlan figyelmet kíván a pedagógustól, a kísérő felnőttektől, ha gyermekeket visznek kirándulni. Különösen fárasztó a sokirányú figyelem, amikor az általános iskola alsó tagozatával megyünk a kirándulásra. De minden fáradságot feledtet és bőségesen kamatozik az az öröm, amit a kispajtások szeme sugároz: Az öröm, amit szép hazánk szép tájainak látványa ébreszt és a büszkeség, amivel lelkűk megtelik, látva dolgozó népünk szorgalmának gyümölcseit: a puszta és a vadon helyén felépült gyáróriásokat, zajos életű városokat. Gyönyörű nyári reggelen indult el autóbuszunk a II. sz. Gyakorló Iskola negyedikes tanulóival megrakva, hogy két napon át hazánk északi hegyvidékének gyönyörű tájaira vigyen. A búcsúztatásra megjelent szülők még gyorsan szétosztják a kéznél levő jótanácsokat, gyermekeik izgalomtól piruló orcájára nyomják a búcsúcsókokat, és felzúg a motor. Pár pillanat múlva eltűnnek a búcsút intő kendők, s nemsokára már a város is hátunk mögött van. S búcsúzás után máris az üdvözlésre kitárt hegyek — mint óriás karok — ölelnek át. Felnémet— Felsőtárkány után megkezdődik a motor küzdelme a magassággal. A Vaskapu meredek sziklafalai közt átpréselődve a széles Lök-völgy oldalán kanyarog egyre magasa bra a szerpentin. A Kis-Somnál olyan merész a kanyar, hogy teljes pompájában elénk tárul eddig megtett utunk. Minden szónál, százkötetes tudományos munkánál többet ér a látvány: minden gyerek a szeme előtt látja a folyó által vájt völgy jellegzetes V alakját, amit a távolból a Várhegy—Eged vonulat zár le. MZ EGYBEN az utolsó — messzire utánunk küldött — búcsú szeretett otthonunktól. Az Imókő alatt újabb hajtűkanyar, eltűnik az egész látvány, és most már a Fennsík külső peremén haladunk, ka- nyargunk tovább, bal kéz felől bükkösök szöknek a Bányahegy, Nagy-Dél cáúcsa felé, s folytatódnak jobb oldalt le a mélybe — néhol szédítő meredéllyel. Itt-ott vadvirággal tar kázott hegyi rétek váltják fel a rengeteget, majd feltűnik a nagy katlanba fészkeJődött Répáshuta. Túl rajta délceg fenyők kísérnek Hollóstetőig, aminek forgalma még a mai hétköznapon is felér egy nagy város főút ja forgalmával. Hát még Lillafüreden mi van! Alig tud gépkocsink beállni, zsúfolt a parkírozó hely. De azért csak sikerül, s rövid pihenőre, sétára kiszóltunk. A Palota-szálló impozáns épülete előtt táborozunk le, hogy egy kis falatozással erőt gyújtsunk a további útra. Persze, most ez is csak röviden történik — menni kell, vár az ezernyi látnivaló. A Hámori-tó (de jó lenne csónakázni!), a vízesés, a Dolkatető, a függőkért, stb., stb., de nincs időnk, hogy mindent megnézzünk. Ha fájó szívvel is, mégiscsak el kell innen búcsúznunk. Átrobogunk Alsó-Hámoron, a kedves Szinva-völgyén haladunk tovább. Egy-kettő, s már fehnagasdik az évszázados diósgyőri vár sötét tömege, s aztán a Vasművek hatalmas telepe. Mosolygó színű vadonatúj munkáslakások sorfala között érünk be Miskolcra. A BÜKK FENSÉGES gőggel, évezredek nyugalmával tekinti a lába előtti sokadalmat, s csúcsaival kéklőn integet a széles Hemád-völgyén túl sorakozó hegyeknek. Mi is oda igyekszünk, még ezen a napon el is szeretnénk érni csaknem az országhatárig — mennünk kell hát tovább — hív a távolság. ★ Nyílegyenes utat nyel autóbuszunk. S közben tekintetünkkel sorba vesszük mi is a látnivalókat, amelyek hol távolabbról, hol közvetlen közelről tárulnak elénk. Szocialista iparunk büszkeségeit látjuk itt egymás után: Sajóbá- bony, Sajószentpéter, Edelény — s a többi — jönnek egymás után. A távolból felénk integet Szendrő várának romja, aztán az átmenetileg alföldet utánzó széles völgy ismét ösz- szeszűkül — hegyek közé érünk. Perkupa után egyre el- hanyagoltabb lesz az út, Égerszögre — a faluba — még ugyan Köves úton jutunk be, innen azonban kb. egy kilométernyi távon kátyús földúton döcögünk. Egy gyönyörű tisztásnál aztán meg is állunk, imien már csak gyalog juthatunk . első napunk utolsó állomására: az üdülőbe. Meredek gyajpgösvényen kapaszkodunk felfelé. Estére jár az idő, nagy utat tettünk meg, fáradt mindenki, de a fiúk nem hagyják cserben leány osztálytársaikat. összeszedik csomagjaikat, s rúdra fűzve ketten szállítják azt a vadonon. (Próbálja valaki azt állítani, hogy a mai fiatalságban nincsen udvariasság!) Szerencsére nem hosszú ez a meredek, a tető után enyhe lejtésű úton hófehér törzsű nyírfácskáktól kísérve festői tisztásra érünk, amelynek túlsó szélén' áll az üdülő épülete: ANNYIRA eldugott hely volt ez a legutóbbi időkig, hogy nagy kincsét: a Szabadság-barlangot is csak mostanában fedezték fel, de még sok munkára van szükség, hogy_ a nagyközönség számara hozzáférhető legyen. Pedig a fényképek és a már bentjár- ták elbeszélése szerint csodálatosak szépségei. Láttam olyan felvételt, amelyiken a cseppkőképződmények gyönyörű drapériára emlékeztetnek. Dehát mi még ide nem mehettünk be. Másnap reggel — tökéletesen kipihenve az előző nap fáradalmait; és érzékenyen elbúcsúzva a „háziaktól*' az üdülő gondnokától — elindultunk Jósvafőre. Légvonalban ugyan alig 1— 2 kilométernyi a távolság, de az autóbusszal nagyot kell kanyarodni, hogy a falu után feltűnjön a Tengerszem-szálló. Itt a csodálkozás. a lelkes újjongás újabb fohásza tört ki a kis pajtásokból. „Jaj, de gyönyörű!” Valóban megkapó a látvány, amint a meredek hegyoldalhoz lapuló épület ka- céran nézegeti magát a tó tükrében. Az igazi szépségeket itt azonban a föld mélye rejti magában. Gyermekeink a csodálKozás- tól kerekre nyílt szemmel bámultak meg minden látnivalót, és tudásra szomjasan hallgatták a vezető magyarázatát. Bármilyen fárasztó is volt a járás azon a nehéz úton, va- lamennyiök szemében ott csillogott a büszke öröm, hogy ezt is láthatták. HAZAFELÉ JÖVET ismét Miskolcot érin letlüK. s megnéztük Tapolcát is. Az élmények sokasága, az ezernyi látnivaló azonban annyira felhalmozódott a gyerekekben, hogy most már ideje volt őket mielőbb haza juttatni. Ez az alig kétnapos út any- nyi élménnyel gazdagította a kirándulás valamennyi részvevőjét, hogy még hosszú időn keresztül örömmel fognaK be-, szélni róla. Gyermekeink ezernyi olyasmit láttak, tapasztaltak, ami eddig bennük csak mint holt betű, üres fogalom élt. Mi — kísérő felnőttek — szülők és pedagógusok: — pedig talán annak az élménynek örültünk legjobban, amit örvendő — tanuló gyermekeink okoztak. Lelkes, okos szemük csillogása buzdít arra, hogy bármily fárasztó is az ilyen jellegű kirándulás, ezután se kíméljünk időt, fáradozást; segítsük hozzá gyermekeinket minél több' élményhez.’ ,,.. Halasy Lá_szló Hol van Kánaán 1959. szeptember 10, csütörtök: 1919-ben halt meg. Hopp Ferenc, a Keletázsiai Múzeum . alapítója. 1921. Megalakult a Belga Kommunista Párt. <0 Névnap <0 Ne feledjük, pénteken: TEODÓRA 441 Difi — SZEPTEMBER 15-ÉN továbbképző tanfolyainot tartanak a megye termelőszövetkezeteinek elnökei számára. A tanfolyamot Egerben rendezik. — NAGYTÁLYA határában elvégezték a tarlóhántást. Már csak a kukorica és a cukorrépa-földek felszántatlanok, de a termelőszövetkezet tagsága már megkezdte a kukorica és a cukorrépa betakarítását. — A HATVANT Cukorgyár ma, csütörtökön kezdi meg a répa feldolgozását. Erre az időre helyrehozták a berendezéseket. felújították a gépeket, nehogy a szezon alatt a gépállás időből komoly kiesése legyen a gyárnak. — DICSÉRETET érdemel Hevesen Nagy Béláné Besenyei Szidónia és a tamamérai vöröskeresztes tagok, akik fáradságot nem ismerve, több napon keresztül segítenek az öregeknek. Rendben tartják, heten kint megfürdetik őket, lakásukat kimeszelik. A hevesi járási vöröskereszt ezúton mond köszönetét aktíváinak. — tegnap délután termelési tanácskozást tartottak az ÉMÁSZ gyöngyösi ! munkásai a vízmüvek kultúrtermében. A termelési tanácskozáson a kongresszusi munkaversenyről tárgyaltak. Nem nézheti egyetlen ember sem kellő áhitat nélkül életszínvonalunk emelkedésének ama számait és adatait, amelyeket legbiztosabban honi gyógyszertárainkból lehet beszerezni, amelyeknek homlokzatára új, de mégis bús magyar jelszó került: gyógyszert, búzát, békességet. Ismerjük el, hogy gyógyszerfogyasztó nemzet lettünk és nem ti akármilyen gyógyszeré, mert az igények alaposan megnövekedtek. szerencsére a választék is lépést tartott vele és most módunk van habzsolni az élvezeteket tubusban, üvegben, pirulában, porban egyaránt. Hol van már az az idő, amikor a magyar dolgozónak nem jutott más az éjjeliszekrényére, mint aszpirin és ricinus, és egy jó kis hashajtóért tetemes ösz- szeget kellett ott-. hagyni a patiká- rius úrnál. Ma már kérem, ez a múlté. Gyógyszeriparunk minden terméke a magyar dolgozó népet szolgálja es purgálja, ma már a gyógyszertárak ínycsiklandozó pultjai előtt kedvtelve válogathatunk a különböző dilinek, ' pirinek között, kilószámra vihetjük hónunk alatt haza a Karilt Dolort, magunk és házigyógyszertárunk legnagyobb gyönyörűségére. Bizony-bizony, gazdagok lettünk és lelki szemeimmel már előre' látom, hogy néhány év és a moziban cukorka helyett finom Karilt rágcsálunk, amelyet eleddig eléggé érthetetlen Piádon megfeledkezett aranyló szta- niolba csomagolni a gyógyszergyár Nem beszélve arról. hogy a kocsmában alkoholos Fagifort és fagifo- ros alkoholt mérnek majd, hogy az éttermekben 13 forintos bőségmenüben szupracillint és Beiacidot szolgálnak fel. desz- szertnek pedig antineuralgikát és a pincér nem azt mondja majd, hogy igen, kérem, 13.50, turnéin „méltóztasson fi- • zetni három SZTK-receptet és 2.20-at”. Az ínyencek ■ • betacidot sok tejföllel és ultraszep- tillel kérik, az üzemiben azonban csak penicillin lesz, igaz, hogy dupla- adagban, inert ugyebár, azért hem lehet megrövidíteni az üzemivényre gyógyszerezö- ket. És amikór majd a sok gyógyszerfogyasztástól már egészen szép degeneráltak leszünk, sárgák és- vízfejűek, boldogan hebeghetünk fel: „Hiába, , nagyszerű ország a (Hí- enk... Itt van már Kánaán”. Mert még a Kánaánt is felírta ás orvos SZTK-re- ceptre, 20 fillér készpénzfizetéssel, mert azért teljesen ingyen mégse kívánhatjuk a káná- ánbéli gyógyszeripar mindert kincsét. (egri) Berkes József, Hatvan: A beküldött fényképet köszönjük, hamarosan leközöljük. Kérjük, hogy küldjön máskor is képeket, pillanatképet és egyéb felvételeket. (Esemény képek, termelési képek, stb.) Balogh L&szlúné, Heves: A hevesi moziról, illetve a- kuitúrházról írt észrevételeit továbbítjuk az Illetékesek felé. A választ, s az esetleges Intézkedésről az értesítést a későbbiek folyamán megküldjük. Morcsányi Sándor, Heves: A nőtanácsról és a vöröskereszted ákti- .váltról. írt, cikkeit valamelyik lap- számunkbtín felhasználjuk. Kérjük. flrniiwkiSr ifjh JMMétiákWSN* történő eseményeket. írásait szívesen fogadjuk. Munkásszállót építenek a Uomoszlól Állami Gazdaságbán A Domoszlói Állami Gazdaság, a tervek szerint, az elkövetkező időkben sokat fejlődik. Üj szőlőtáblákat telepítenek, bővül a gazdaság és én- nek megfelelően jóval több munkaerőre’ lesz szükség. Az" állami gazdaság ezért új mun- kásszállót épít. A muhkásszál- ló 150 személy részére készül a Csóká&-tanyai 4tőzpontban., Vízvezetékkel, villannyal lát- E .ják, ,ed az épületet, FürdősztK.Í bát, társalgót hélyez&ek benne. pThtík • óltló " ßukafatif 57. EGRI VÖRÖS CSIBLAG Sabella nagymama EGRI BRODY Nincs előadás EGRI KERTMOZI Ml ketten egyedül GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szerelem cv „törtök GYÖNGYÖSI PUSKIN Önvád GYÖNGYÖSI M.<TR ' K’ “«102 Az árban (szélesvásznú) HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Kanton! megbízatás HEVES Játék az ördöggel PÉTERVASÁRA Nincs előadás "FÜZESABONY Ház a sziklák alatt Akármit is hazudott Kovács tábornok Bécsben, ezen a vidéken európai növény nem termett meg. A rekkenő hőségben teljesen használhatatlanok voltak az öntözőcsatomák. Még a kertekben elvetett zöldségfélék is, amelyeket úgy- ahogy ápolni tudtak, vagy elszáradtak, vagy a rengeteg bogár és hernyó pusztította el őket. A földeken elvetett rizs kikelt ugyan, de satnya lett és elsárgult, mert nem kapta meg a talajból a szükséges tápanyagot. Kovács Ausztriában húsz hold földet ígért családonként, Dominikában csak fél holdakat kapta. Az ígéret szerint vetésre előkészített talajt kellett volna kapniok a telepeseknek, a valóságban viszont teljesen megműveletlen földet kaptak. Kovács gazdasági felszerelést, traktorokat, gépeket ígért, ezzel szemben a „gépesítés” abból állt, hogy minden házban volt egy gereblye (Made in USA), egy szegletes, rö- vidnyelű ásó (Made in Germany) és egy macsetta. A ma- csetta a trópusi népek univerzális munkaeszköze, amely kaszálásra, favágásra, kapálásra és harci feladatokra egyaránt alkalmas széles, nyeles, kardhoz hasonló acélpenge. A magyarok, mit tehettek egyebet: lázongtak, de a telepen kellett élniök. A telep két spanyol boltjában kellett vásá- rolniok. Az egyik piszkosabb volt, mint a másik, a legyek fürtökben lepték el az árut. Amikor felbontották a száraz- tészta ládáját, abból a betegséget terjesztő bogarak egész hadserege került elő. Mivel a magyarok ki voltak szolgáltatva a kereskedőknek, a két boltos tetszés szerint emelhette az árakat. Emelték is, néhány nap alatt egyre nagyobb volt a drágaság. Egy spanyol pék sütötte a kenyeret Csak nála lehetett kenyeret vásárolni, s így tetszése szerint szélhámosko- dott. A körülbelül két zsemlének megfelelő kenyérért any- nyit kért, amennyi Magyarországon egy kétkilós vekni ára. A telepesek nemcsak szenvedtek az elviselhetetlen klímától, nemcsak kínlódtak a megműveletlen földeken', hanem éheztek is. Egyre forróbb lett köztük a hangulat: A telepen levő tolmács, Kovács helytartója, nem tehetett egyebet, táviratozott Kovácsnak: „Azonnal jöjjön. Stop. Telepesek egy része gyalog akar elindulni főváros felé. Stop.” Kovács megjelent a telepen, ígért fűt-fát, de akik elhatározták magukat a hazatérésre, s akiket már többször rútul becsapott, nem hallgattak az újabb ígéretekre. így hát a tábornok azt mondottá nekik, hogy tárgyalni fog a hazaszállítás ügyében. Akik hazatérésre jelentkeztek, úgy várták a napot, mint a Messiást: mikor indulhatnak útnak hűtlenül elhagyott hazájuk felé. Egy reggel örömujjongás verte fel a kolóniát: — Jönnek! Értünk jönnek! A távolban látszott egy autóbusz és egy teherautó, amelyről azt hitték, hogy őértük jön. Amikor az autóbusz és a teherautó beért a telepre, már látszott, hogy korai volt az örömük, Kovács tábornok nem adja meg olyan könnyen magát. Az autóbuszról és a teher, autóról katonák ugráltak le. Henry Lopez Fen ha ezredes ember, pedig összesen négy polgárija van. Hiába, az életben az győz, az kerül felülre, aki elszánt és könyörtelen. Az éiet nem tűri a gyengéket, s ő világéletében erős volt. Régen’elkerült már Magyar- országról, de még emlékszik arra a közmondásra, hogy szemesnek áll a világ, vaknak az alamizsna, ő pedig szemes volt világéletében. Ha valamit meglátott, akkor nem mulasztotta el, hogy értesüléseit ilyen vagy olyan formában el ne adja, he kamatoztassa. Ha nem dolgozna az amerikaiaknak, vajon eljutott volna, ilyen messzire?! Fia nem szolgálná ki a Fruit Company-t, s nem bírná egyes amerikai hivatalos körök bizalmát, vajon hozzákezdhetett ■ volna ehhez a „kolónia-üzlethez”? Jaj, csali erre az üzletre .ne gondolna! Kínzó fejfájása támadt, éppen olyan, mint a harfnincas évek elején, Magyarországon, amikor már azt hitte, hogy elfogják a detektí-, vek. A nyomában voltak, de az utolsó percben sikerült egérutat nyernie, s átcsúszott á határon. Nem kis zsákmányt: a pengősvilág egyik legnagyobb bankcsalásának „eredményét” vitte a tarsolyában. Arra gondolt a fényűző vll- Iában Kovács tábornok, s ugyanarra-az Azua-i internáló-, tábor priccsén hánykolódó seit becsapott, szörnyű helyzetbe’ jutott, rabságban sínylődő disz-í szidens, hogy „hogy is volt' csak”? __ A tábornokot eredetileg Krausz Sándornak hívták, Balatonfűzfőn, a gyár alkalmazottjaként kezdte pályafutását, Körmölt reggeltől estig, egy kistisztviselő volt ott a sok kö-. zül. A főnökök előtt hajlongott, s háromszor is megigazította a nyakkendőjét, mielőtt bekopogott volna tíz pengő előlegért. Kovács, alias Krausz egy darabig kistisztvíselősködött, de közben fantasztikusabbnál fan- tasztikusabb tervekben törte a fejét, amíg aztán kifundált valamit. A harmincas évek elején nagy léptekkel indúlt meg a karrier útján. (Folytatjuk) Már sokkal okosabbak, mint akkor voltak, amikor elindultak Kovács tábornok szavaira, ígéreteire hallgatva Dominika felé. Tudják-már, ki az a Kovács tábornok. Bárhogy is igyekeztek őket elzárni a külvilágtól, a hírek beszivárogtak hozzájuk, s most már össze tudják rakni egy nemzetközi kém, fegyverkereskedő, kalan. dór és gyilkos hiteles arcképét ... i . Kovács is múltjára gondol, ott a J. J. Perez Calle 10. szám alatti villájában... Milyen messziről indult és milyen messzire jutott! Szegény hivatalnokként kezdte Balatonfűzfőn, s most három és fél millió dollár a vagyona. Tábornok, pedig soha nem végzett semmiféle katonai iskolát. Pénzügyi szakvolt a parancsnokuk. Öt a magyarok már Ausztriában megismerték, ott is Kovács kíséretében járt, igaz, hogy akkor azt állította magáról, hogy agrármérnök és valóságos mennyországot festett a dominikai mezőgazdaságról. Az ezredes parancsára a katonák körülvették a raktárt. Nyolc magyart, akik elől álltak a csoportban és akikről azt hitték, hogy ők a vezérek, berendelték a raktárba. Vallatták, majd el akarták őket szállítani. A raktárhelyiség előtt —ahol az inkvizitorok dolgoztak — ekkor már ott csoportosult az egész magyar kolónia. A tömeg nekirohant a katonai kordonnak, hogy kiszabadítsák a nyolc elfogott magyart. A katonák püskatussal ütötték-ver- ték őket, ahol érték. A nyolc magyar azonban felhasználta az így kelet- kezett zűrza- vart arra, hogy B kitörjön a kor- B dón mögül és B f társai között H keressen mene- B . déket. I IC^-V Henry Lopez fl OLvLiA- Penha ezredes • (ITfeViájíi látva a kudar- ^41/ ^ cot, visszaren- ypUÉjf. , ti delte a katoná- / kát, s megígér- "*'4# TO\VV\> te, hogy az ősz- JV szes hazamenőt ' másnap elszál- V —v «. lit ja. Másnap 1 *8- JF reggel valóban I autóbuszok ér- t * keztek. De nem I a fővárosba vit- I ~ ték őket, hogy R vgl annak, kikötője- as ben hajóra szállhassanak vHl és elindulhasd sanak Európa felé, hanem az Azua-i internálótáborba. Így kerültek az intemáló- táborba, ahol a szomjúságtól és az éhségtől gyötrődve, csontig soványodva hevernek a piszkos priccseken.
