Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-09 / 211. szám

1959. szeptember 9.. szerda NÉPÜJS AG 8 FEGYVERTÁRSAK HALLGATOM a Domoszlói Állami Gazdaság agronómu- sát: a gazdaság fejlődéséről beszél. Karjával, mintha ma­gához ölelné az egész tájat, az egész gazdaságot, s ha bele­nézek a szemébe, mint valami varázsgömbben, ott látom mindazt, amiről beszél, ami még nincs, de jövőre már lesz, — mert lennie kell. Hall­gatom a Hatvani Konzervgyár egyik kommunistáját, aki az üzemről, az üzem fejlődéséről, munkájáról beszél; hallgatom a gyöngyöseroszi bányászün­nepség egyik részvevőjét: mind úgy beszél a holnapról, üzeméről, mintha saját hol­napjáról, saját tulajdon üze­méről ejtene szót; A minap egy érdekes cikket olvastam, amely nyelvész szemmel mérlegelte a hazánk­ban végbement történelmi változást, s elhaló, új értel­met nyerő szavainkkal bizo­nyította e változás hatását a „szemmel nem látható” terü­leteken is. Egy kis adalék e cikkhez: a birtokos viszonyok is megváltoztak. Félreértés ne essék, nem gazdasági vonat­kozásban értem én most ezt. hisz arról mindenki tud: nyelvtani értelemben gondo­lom, amikor az enyém miénket is, a miénk enyémet is jelent. Ma egy üzem, egy gazdaság dolgozói már szá- montartják, mivé fejlődik munkájuk nyomán az üzem, a gazdaság, tetteik nyomán ho­gyan alakul, teljesedik ki. mind szebbé, gazdagabbá egész életünk. A NAGY EGÉSZBEN meg­látják, észreveszik, valósággal kitapintják, hogy mi saját ki­csi munkájuk eredménye, s méltán büszkék arra, hogy_ a ,ki esi’1, — része az alkotás­nak, hogy az alkotás e kicsik építőkockái nélkül sohasem jöhetett volna létre. Annak a ténynek megállapításától, hogy ez az ország ma már a dol- gazó népé, hogy a föld kin­csei. az ország szépsége és gazdagsága a népet szolgálja, a munkás, a paraszt, a dolgo­zó ember tulajdona, nem volt éppen rövid az út addig, m’g ,e megállapítás ható erővé, tu­dattá, tulajdonjogi felismerés­sé vált. S ez érthető is! Egy olyan országban, ahol még a fejlett kapitalista or­szágok látszatdemokráciája sem volt meg, egy olyan or­szágban, amely a felszabadu­lásig lényegében évszázadokon keresztül gyarmati sorsban sínylődött, ahol nemcsak a magyar tőkések, de a külföldi érdekeltségek is lenyúzták a maradék bort munkásról, pa­rasztról, hogyan is érezhetett volna bármiféle közösséget az üzemmel, nagybirtokkal. És miért? Kárt tenni a tőkés va­gyonában. lazsálni a munká­val, elvinni azt, amit lehet — nem bűn. de virtus volt, vala­hogy az osztályharc egyik for­mája, olyan harcé, ameivben a küzdő fél, még nem _ döb­bent rá a helyes és igazi fegy­verek használatára. Ha kőműves gyárat épített, néhány év múlva talán éppen saját fiát dobta ki éppen abból a gyárból a tőkés... Ha az esz­Meghezdie a szerződtetést a Mezőmag A Mezőgazdasági Ma »tér­inél te tő és Vetőmagellátó Vál­lalat egri kirendeltsége meg­kezdte a tavaszi vetésű növé­nyek szerződtetését. A szerző­déskötés iránt igen nagy az érdeklődés a termelőszövetke­zetekben. Az új termelőszö­vetkezetek tagjai már foglal-; koztak szerződéses termelés­sel, tudják, hogy ez biztos be­vételi forrás, s a tsz-ben még sokkal nagyobb lehetőségeket biztosít, ezért elsők között kö­töttek nagyobb területre szer­ződést. A tarnaszentmiklósi Kossuth 30 hold tavaszbükköny, 25 hold étkezési borsó. 100 hold szegletes lednek. 10 hold olaj­len,. 100 hold szarvaskelep és 25 hold lengyelkukorica, a máklári Béke 60 hold étkezési borsó, az Üj Élet Termelőszö­vetkezet pedig 20 hold lencse. 20 hold szarvaskelep, 60 hold étkezési borsó és 20 hold ka­pás lucerna területükre kötöt­tek eddig szerződést. tergályos új munkadarabot fogott be, azzal is csak a tu­la jdoncfs folyószámláját gya­rapította és ha kedvező idő­járás növelte a vetéseket, ha valóban aranyat ért a májusi eső, — abból nem lett több haszna a summásnak' cseléd­nek. Az aranyat érő május: esőből nem az arany, csak az eső jutott osztályrészéi.! amely elől „az eresz alá” áll­hatott. NEMCSAK egy elpusztult, meggyötört országot vett át vezetni a kommunista párt a felszabadulás után, de átalakí­tani, szó szerint is megneme­síteni egy nép lelkét: rádöb­benteni a közös tulajdon, a kö­zös birtok nagyszerű, de fele­lősségteljes érzésére. Amikor „egy mindenkiért, mindenki egyért”, amikor építeni kell magamnak, és ezzel magunk­nak, amikor óvni kell, ami a miénk, mert az az enyém is. S amíg létünk meghatározta tudatunkat, amíg eljutottunk odáig, hogy népünk többsége rádöbbent arra, hogy valóban ura mindannak, ami az orszá­got jelenti, nehéz, és fáradsá­gos munkát kellett végezni po­litikai, gazdasági, ideológiai té­ren egyaránt. Nagyon jó érzés, hogy ma már mind több és több he­lyen, mind általánosabban ta­lálkozhatunk ennek a munká­nak beérett gyümölcseivel, e gyümölcsök féltő, óvó őreivel. Mind általánosabb, hogy ma­guk a munkások lépnek fel azokkal szemben, akik lógnak a munkából,, akik meglopják a nép, a társadalom vagyonát, akik hányaveti módon nem tö­rődnek a közösség holnapjá­val, jövőjével. És az is mind általánosabb, hogy az emberek oly lelkesen és szívesen beszél­nek azokról a tervekről, ame­lyek túlnőttek ugyan egyéni háztartásuk keretein, de csak túlnőttek, mert egyébként hoz­zánőttek, mert kölcsönös hatá­sukat egymásra, megtanulták megismerni. A domoszói agronómus, a konzervgyári kommunista, a bányász Gyöngyösorosziból csak kiragadott példák, a mind több százezerből, akik már új módon, szocialista mó­don szemlélik egész életünket, akik fegyvertársaik lettek a pártnak, hogy átformálják mindazok tudatát, akikre ma még jobban hat a múlt, mint a jelen, vagy a jövő nagyszerű távlatai. Gyurkó Géza Biztosítják , á minőségi vetőmagot A tavaszi vetésű növények­kel egyidőben végzik a vörös­here és a magfogásos lucerna szerződtetését a Mezőmag Vál­lalat dolgozói. Az 1960-as év tavaszán fokozott vetőmag­igényléssel lépnek fel a terme­lőszövetkezetek, így kielégíté­sük komoly felkészülésre kész­tetik a vállalat dolgozóit. Lucernából igen kedvezőek a kilátások, ezért ennek leszer- ződtetésével nem lesz prob­léma. Vörösheréből eddig a zarán- ki Új Élet 150, a viszneki Béke 150, az erki Űj Élet 50 és a makiári Űj Élet termelőszö­vetkezettel 50 holdra kötöttek szerződést. A párt művelődési politikája megvalósul a ktsz-ekben A megye kisipari . termelő­szövetkezeteinek szb. titkárai tanfolyamra jöttek össze a na­pokban, . hogy megismerjék és megvitassák az MSZMP mű­velődési politikájáról szóló ha­tározatot s eldöntsék, mivel járuljanak hozzá e határozat valóraváltásához. A határozat ismertetése után s miután tisztázták az ebből adódó feladatokat, a részvevők elhatározták, hogy a szövet­kezetek tagjaival is megbeszé­lik, milyen feladatok hárul­nak rájuk. Elmondták, hogy az öntevé­keny kultúrcsoportok fejlesz­tése mellett a klubélet élénkí­tésére, a könyvtárak felfrissí­tésére törekednek, nagyon fon­tosnak tartják, hogy a TIT-tel közösen rendszeresen szervei* zenek előadásokat. A hozzászólók már arról is beszámolhattak, hogy például a gyöngyösi Agromechanikai Ktsz-nél tanfolyamot szervez­tek, ahol matematikát tanul­nak a ktsz tagjai. Gyöngyö­sön közös könyvtárat akarnak létesíteni a ktsz-ek. A tanfo­lyam részvevői elhatározták, hogy a ktsz-tagok művelődé­sére igen nagy gondot fordí­tanak, remélik, hogy egészsé­ges folyamat indul meg a me­gye kisipari szövetkezeteiben a párt művelődési politikájá­nak valóra váltására. V. L. Nagyobb gondot fordítanak tanácsaink a panaszos ügyekre A hatvani járási tanács végrehajtó bizottsága július­ban tartott ülésén napirendi pontként foglalkozott a pa­naszügyek intézésével. Az elmúlt időben a dolgo­zók gyakrabban fordultak a felsőbb szervekhez, Herédről bejelentés érkezett, hogy a községi tanács Binder László álltai elvégzett munka kifize­Ä szüretre készülődnek a Domoszlói Állami Gazdaság dolgozói AHOGY RÖVIDÜLNEK | a nappalok, úgy érkezik el egyre több gyümölcsnek az érési ideje, sőt jó egynéhány­nak le is áldozott már az ide­je. Lassan beérik a szőlő is, kellemes nyárvégi napsütés érleli, ízesíti a szemeket, nem­sokára itt a szüret. A domosz­lói Állami Gazdaságban az clasz rizling, a domoszlói muskotály, debrői hárslevelű, a furmint borok híres hazá­jában már megkezdődött tulajdonképpen a szőlőszüret. Azaz, már szedik a szőlőt a gazdaság dolgozói. jólle­het az igází szütet még elég távol van. A csemegeszőlőt szedik mostanában és már elég sokat küldtek belőle Bu­dapestre, Miskolcra, sőt kül­földre is. Körülbelül 250 má­zsa szőlőt értékesítettek eddig a hazai piacon és 60—70 má­zsát exportáltak. A borszőlő szüretiig elküldenek még né­hány vagonnal. Különösen kedvelik a fogyasztók az ízes saszlát, igazi csemegeszőlő, ezt exportálják. Négy brigád A BORSZŐLŐ | dolgozik jelenleg kint a sző­lőkben, mintegy 120-an szedik a csemegeszőlőt. az >den _______________ kissé ké­sőbben érik be, körülbelül egy hónap múlva lesz az iga­zi szüret. Az augusztusi esős napok miatt tolódott ki így a határidő, azonban ha így tart­ja magát most már a nyár végi és az ősz eleji napsütés, „behozza a lemaradást“. Lökös J ános vezető kertész elmondotta, hogy az állami gazdaság kimondottan minősé­gi borokat termei, így nem le­het elsietni a szüretet, meg kell várni, míg a szőlőnek meglesz a megfelelő cukorfo­ka. amelynek kialakulása a napsugártól függ. Az idén 20 százalékkal magasabb termés­re számítanak, mint amilyen a tavalyi volt. Körülbelül 28 mázsa szőlőt szüretelnek le holdanként. Az állami gazda­ságnak 360 hold szőlője van, így mintegy 100 vagon szőlő terem az idén és ez annyit jelent, hogy végülis mintegy 7000 hektó mustnak valót szü­retelnek. KÉSZÜLNÉK erősen a ______ szüretre Do moszlói Állami Gazdaság­ban. A kádármesterék és a műhely dolgozói rendbehozzák a préseket, zúzókat, darálókat javítják a hordókat, a pincé­ket kimeszelik, átfestik a pré­seket, egyszóval nagy munká­ban vannak. A szüret idején 250—300 ember dolgozik majd kint a szőlőben. A Dop:oszlói Állami Gazda­ság az óriási tömegű mustot csak akkor tud;a elhelyezni, ha a gyöngyösi Borforgalmi Vállalat 2400 hektó hordóte­rüket visszaadja. A gazdaság­nak még tavalyról megma­radt ezer hektoliter bora, 2400 hektoliter hordóterük a Bor­forgalmi Vállalatnál van köl­csön, egész hordóterük viszont összesen csak 8000 hektó, te­hát csak akkor tudják elhe­lyezni a hétezer hektó must­készletüket, ha kiürítik az összes hordókat A pincékben szorgalmas munka folyik, készülődnek csinálják a helyet az új bor­nak, és bíznak abban, hogy a Borforgalmi Vállalat vissza­adja a hordókészletüket, s így nem lesz semmi baj, el­helyezik az idei termést tését éveik óta húzza-halaszt- ja. A járási tanács a bejelen­tést megvizsgálta és utasítot­ta a községi tanácsot a köve­telés kifizetésére. Az ügy tíz nap alatt elintézést nyert. Sípos József ecsédi panaszos sérelmezte, hogy a községi tanács adókedvezményét jog­talanul bevonta. A panasz ki­vizsgálása után az ügyet 11 napon belül orvosolták. A. napokban érkezett egy közérdekű bejelentés Lőrinci községből, amely felhívja fi­gyelmünket a termelőszövet­kezet elleni hangadókra, fel­sorolja azok neveit, és kéri a járási tanács segítségét. A fenti ügyekből is megál­lapíthatjuk, hogy ez a biza­lom megnyilvánulása és az, hogy a lelkiismeretes munka eredménye a tanácsok tömeg­kapcsolatának elmélyítését je­lenti. Előfordult persze több­ször az is, hogy a panaszosok­nak „nemet” kellett mondani, amikor jogtalanul kértek va­lamit Ez nem jelenti azt, hogy a továbbiakban oizal- matlanok legyenek. Javulás tapasztalható a pa­naszügyek intézése terén a községi tanácsainknál. A be­adványokra írt válaszlevelek az ügyek többségében a lelki- ismeretes vizsgálat eredmé­nyét tükrözik. Iglódi Ferencné Megkezdődött a beiratkozó* a Bugát Pál Szabadegyetemre Megkezdődött Egerben a Tu­dományos Ismeretterjesztő Tár­sulat által szervezett Bugát Pál Szabadegyetemre a beirat­kozás. Az eddigi jelentkezések- ből kitűnik, hogy a legnagyobb érdeklődés a filozófia, művé­szettörténet, zenetörténet, va­lamint az irodalom iránt van. Ugyancsak folynak a szabad- egyetem szervezési munkálatai Gyöngyös és Hatvan városok­ban is. Az Ismeretterjesztő Társulat kéri az üzemek, vállalatok ve­zetőit, s azokat, kiknek mun­kahelyén ilyen irányú szerve­zés folyik, hogy mielőbb je­lentsék be részvételüket. A be­iratkozási díjat a beiratkozás­kor kell fizetni. A nyelviskolá­ra jelentkezők részletfizetési kedvezményt kérhetnek. Rövidesen befejezik az építkezést a nagykökényest Béke Tsz tagjai Az állatok közös elhelyezé­se érdedében új, 50 férőhelyes szarvasmarha-istálló építését kezdték meg a nyárom anagy- kökényesi Béke Termelőszö­vetkezet tagjai. Az építkezés üteme különösen a nyári be­takarítási munkák befejezése után lendült fel, amikor a szövetkezet tagjai több időt fordíthattak a segítésre. Az anyagszállításban, segédmun­kában megnyilvánult segítsé­gük nagyban hozzájárult ah­hoz, hogy az épület elkészült. Jelenleg a belső munkála+ok- kal, a jászolkészítéssel, vako­lással, festéssel fáradoznak, s minden remény megvan ar­ra, hogy körülbelül két hét múlva beköthetik az állato­kat LÁTVÁNYOS FELVONU­LÁSOK, nagy, ünnepi gyű­lések, sokezres tömeg, tré­fás versenyek, bányász- és katonazenekarok, vándor- cirkusz és lacikonyha, ha­lászcsárda és több száz mé­ternyi pavilonsor, tömve áruval, léggömbök, trombi­ták, vidám embersereg — így lehetne summázni az idei bányásznap hangulatát, melynek'visszaadásához egy újság is kevés lenne. Teg­napi számunkban már ízelí­tőt adtunk az ünnep esemé­nyeiről, itt csak néhány mo­zaikját szeretnénk bemutat­ni, hogy némi képet kap­hassanak a lap olvasói, — mennyi élményt, érdekes mozzanatot, örömet, megle­petést hozott az idei, kilen­cedik bányásznap. Mozaik a bányásznapról kodással elősegítik a bányász­férjek, fiúk, apák, eredményes munkáját”. És a beszéd végén, az ün­neplő közönség tapsa, mely a áldozatkész, szorgalmas bá­nyászasszonyoknak szólt, sok anyának, feleségnek csalt ki örömkönnyet a szeméből'. Újdonság a halászcsárda Külsejére nézve nem volt díszes, reprezentatív, de nem volt nála keresettebb hely szerte a bányatelepen. Petőfi- bányán valósággal „szétszed­ték” a halászcsárdát, olyan nagy volt az érdeklődés. Szű­csiben is alig győzték a mun­kát a szakácsok, akik jóféle, ízletes halászlevet készítettek. Olyan kis községben, mint Szűcsi, az ünnepen majdnem ezer adag halászlét adtak el, pedig élelemben nem volt hí­ján egyetlen ünnepi asztal sem. A petőfibányaiak még hét­tőn is tartóztatták volna a vendéglátó vállalat halászcsár­dáját. dehát elfogyott a hal, le­járt a küldetés és így csak a kérést tolmácsolhatták: minél előbb állandó halászcsárdát Petőfibányára. A zenekar nem játszott, mégis tapsoltak A klarinétok, dobok csende­sen pihentek a zenészek kezé­ben, mégis zúgott .a taps, a pe- tőfibányai ünnepségen. A ze­nekar ugyanis kitüntetést ka­pott az ünnepen, azt adták át Marosvölgyi Henrik karnagy­nak, aki ráadásul még ingye­nes üdülési beutalót is ka­pott eredményes munkájáért. A kitüntetés nem volt vélet­len, ugyanis a megye bányate­lepei közül itt virágzik leg­jobban a zenei élet. S a zené­szek, akik ezen a napon szinte végig „műszakban” voltak, jól sikerült térzenével köszönték meg a kitüntetést. Szerencsés család Ez a legkevesebb, amit el le­het mondani Szerencsés István főaknász családjáról. Mikor az ünnepen felkerestük Szűcsi község szélén levő új otthoná­ban, csupa jó hírrel fogadott. A tröszt legfiatalabb főakná­sza, aki mindössze 24 éves, el­sősorban mint apa örült, mert ezen az ünnepnapon tette meg első lépéseit a család kedven- re, a kicsi Marika. Másodszorra bányász öröm­hírt közölt: .kiváló dolgozó ok­levelet és 880 forint jutalmat •capott, de ennél jóval több pénz állt a házhoz, mert a ;öbbszörösen kitüntetett főak­nász 6872 forint hűségjutalmat is kapott a bányásznapra. Ennyi jó hírhez járult hozzá íz is, hogy a napokban bevá- asztották a pártszervezet ve­zetőségébe is. Ezért hát sokszoros ünnepet ült a család, s alig győzték fo­gadni a sok gratulációt. Mit is lehetne ezek után mondani: szerencsés családi „Panasz" a bányászokra Csak legyintettek a földmű­vesszövetkezetek és a Kiske­reskedelmi Vállalatok eladói, amikor afelől érdeklődtünk, hogy sikerült a bányásznapi vásár. — Nem ismerünk rá a bá­nyászokra. Nem akarnak venni motorkerékpárt, itt mindenki autóra gyűjt. Alig adtunk el néhányat belőle, ömlik a sok panaszos szó, merthogy már nem kell az egyszerű televíziós készülék, csak a „Munkácsy” és csak a bútorosoknak és a ruházatiaknak megy jól, ahol milliókat hagynak ott a bá­nyászok. — Nehezen adják ki a pénzt — mondják egy másik pavi­lonban —, azt mondják, házat akarnak venni. Gyűjtenek. Alig adtunk el egymillió forint értékű árut. Potom egymilliót, mert itt bányásznapon csak milliókban számoltak még így is a keres­kedelmi vállalatok. Hazajött a Pista is... Ott foglalt helyet a díszel­nökségben Nagy István, aki nemrégen még petőfibányai la­kosnak vallotta magát és a szakszervezet területi bizottsá­gát vezette. Azóta Pestre ke­rült a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetéhez, de a bá­nyásznapra visszahúzta őt is a szíve. Mikor felszólalt és köszöntötte egykori munkatár­sait, ismerőseit, nagy taps volt rá a válasz. A munkatársak, szomszédok így fordultak egy­máshoz: — Hát hazajött Pista is. — A bánya úgylátszik, haza­csalja fiait ünnepelni. ★ i ~ I • SZÉP, IMPOZÁNS ÜN- s NÉP volt a IX. bányásznap. De miért ne lett volna a2 év egyik legvidámabb ün­nepe, mikor ennyi mara­dandó élménnyel, esemény­nyel lepte meg az embere­ket, mikor volt hús, bor, mikor saját autójukon „sza­ladtak át” a szomszédos Ró­zsába, Szűcsibe a vájárok, villanyszerelők, aknászok, ! szétnézni, hogy a rokonok. < ismerősök miként ünnepel­nek. Mikor két napon ke- ! resztül minden perc, min­den óra újabb, kellemes 1 1eseményt, meglepetést tar- \ fogatott. Ezért vol ez a i napsütéses, nyárvégi vasár- f nap olyan ünnep, melyet J nem felejtenek el egyha- j mar a' bányatelepek lakói. | Kovács Lúd** Bányászasszonyok köszöntése Már javában tartott a meg­nyitó beszéd, amikor a bá­nyászasszonyok, akik igen szép számban jelentek meg a pető­fibányai ünnepségen, mintha nevüket hallották volna, úgy kapták fejüket az emelvény felé. Valóban, róluk volt szó, ha nem is név szerint, — de róluk. Baják István trösztigazgató szólt elismerő szavakkal róluk, akik — amint Baják elvtárs mondotta — „példaképei a szo­cializmust építő édesanyáknak, feleségeknek. ÖJc azok, akik szerető szívvel, aggódó gondos-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents