Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-06 / 209. szám

2 nepojsäg 1059. szeptember vasárnap ff »Ugy dolgoztunk, mint az állatok“ Idős bányászok emlékeztek a veteránok-ifik találkozóján ÉLETREVALÓ ötletet való­sított meg a Hazafias Népfront és a KISZ Petőfibányáh. Fél- száznyi fiatalt és 30 idős bá­nyászt hívott össze, hogy baráti beszélgetésen megismerjék a fiatalok, miként küszködtek apáik a föld mélyén és a bá­nyabárók szeszélyeivel. Nagyon hasznos volt ez a megemlékezés, különösen a bányásznap előtt. Hasznos volt azért is, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a fia­taloknak nagyon halvány és sokszor téves elképzeléseik van­nak a múltról. Itt, Közép-Európa egyik leg­jobban gépesített bányájában ugyanis már nagyon nehezen hihető a fiatalok számára, hogy egykor szinte csak az emberi erő volt a „gép” a tőkés bányá­jában. Meg is kérdezték ... — Mennyire könnyítették akkor a gépek a bányász mun­káját? Rácz József adott először vá­laszt. — Két ember hámot akasz­tott a nyakába, úgy húzta a csillét. A többiek tolták —. ha hozzáfértek. A meredeken né­ha visszacsúszott a csille... kezet, lábat tört, leverte a lá­báról az embereket... — Nekem is oda kellett mennem dolgozni, ahol az apá­mat agyonütötte a kő. Tizenhá­rom éves voltam akkor... AZ EMLÉKEZÉS visszarö­píti a veterán bányászokat a huszas évekre. Papp János kér szót, aki majd négy évtizede jár a föld alá”. — Ügy kaptunk levegőt, hogy a csillés hajtotta a „fugert” {kézi légszivattyú), s ha kifá­radt... alig volt levegő. 1938- ban megjött a csúzda. Tudjá­tok milyen nagy dolog volt az! Kombájnok, gumiszalagok, ré- selőgép — hol volt még akkor. A 60 centis „magas” munka­helyen hason vagy háton fekve lehetett csak dolgozni. Elgon­dolhatjátok, milyen volt a helyzetünk ... Úgy dolgoztunk, mint az állatok... a kenyeret csak úgy tudtuk megenni, ha valaki addig elvégezte helyet­tünk a munkát. — emlékezik vissza a sanyarú évekre az ősz­hajú bányász. Aztán egy fekete bajsza, szépszál ember emelkedett szó­lásra. — Én nem is csillével — ta­licskával kezdtem. Olyan ala­csony volt a bánya, hofiy a bőr lement a hátunkról — talics­kázás közben. Akkor 12 éves voltam — öregíteni kellett ma­gam, hogy felvegyenek. De más most a helyzet, gyerekek — só­hajtott fel megkönnyebbülten a szomorú emlékek idézése után. (Tudósítónktól.) EGYSZERŰ kis fehérre me­szelt szoba, kopott íróasztal­lal. egy hosszú lóca, és néhány szék. Ez a szerény helyiség, és a gyér bútorzat Jelenti egy­előre a dormándi Új Élet Tsz irodáját. Hiába, nem kezdhe­tik mindjárt szőnyegekkel és csőbútorral, hiszen még csak alig néhány napja kezdte meg önálló életét a szövetkezet. A falon barna keretbe foglalt működési engedély függ. A kis helyiségben a szövetkezeti tagok beszélgetnek, vitatkoz­nak, szövögetik a jövendő terveit. Az elnök — Járdán Albert — javakorabeli, alacsony, komoly ember. Néhány héttel ezelőtt még 24 hold földön gazdálko­dott, most már egy 636 hol­das birtok vezetésének ezer­nyi gondja nehezedik a vállá­ra. Hozzáértő ember, jó gaz­dálkodó hírében áll, s nem is kétséges, hogy határozott ke­zű, jó vezetőre talált benne a szövetkezet. Az Új Élet Táz hivatalosan néhány napja működik csak, de a valóságban már régeb­ben, hónapokkal ezelőtt hoz­záláttak a munkához. Nincs is a környéken olyan új szövet­kezet, amelyik ennyi ered­ménnyel dicsekedhetne már a kezdet kezdetén. A tanácstól 50 hold tartalékföldet kaptak tavasszal, ezen azonnal mun­kához láttak. Nyolc hold föl­dön termett 43 mázsa zab, szép kukorica díszük 11 hol­don, egy hold árpájuk is volt, a 8 katasztrális hold szudáni fű pedig 250 mázsa takar­mányt adott. Csend követi szavait. Most a képzelet, az emlékezés keríti hatalmába a fiatalokat, örege­ket — az elbeszélés alap ján egy kép jelenik meg. A kép köz­pontja egy cső. Koszos, piszkos cső. de élet jön rajta: levegő. Odább a „fugert” hajtó fiú te­kintete fúródik a sötét vágatok felé. Fáradt. De a levegőre éhes. szénporos, verejtékes bá- nyászarcok fenyegetően mered­nek felé. — Te fiú, hajts — kell a levegő. S A „FUGER” kínlódva löki a kevéske levegőt, amelytől erőtlenül pislákolnak a lámpá­sok — kevés az oxigén. — De az ember sokszor ke­vesebb levegővel is dolgozni kényszerült — emlékeznek az öregek. — Aztán tudjátok-e. hogyan történt a felvétel a zsilvölgyi bányánál? — fordul a fiatalok felé Gyöngyösi Feri bácsi. A „vaddisznó” — úgy hívtuk csak — megtapogatta a kar­ját a bányásznak, két ujjal meglobogtatta az inget, hanem töltötte be az egészet a karizom és gúnyosan mondta. — Ezzel akarsz te bányász lenni? _ Akkor az volt a legfonto­sabb. Az izom. De még az étel se esett jól, úgy hajtottak — utána meg gyalog haza ... gya­log munkába. Aztán az életkörülmé'nyekre terelődik a szó. Milyen volt a megélhetés? Hol szórakoztak? Milyen laká­suk volt? Milyen beleszólásuk volt a bánya dolgába? — csak úgy záporoztak a kérdések — s rá a válaszok. — Sokszor éheztem — így kezdte visszaemlékezését az egyik bányászasszony. Három­szor háromméteres „lakásban”, amelyen se ablak, se plafon, csak a fal és a tető volt — ab­ban éltünk s fizettünk 20 pengő lakbért. A villany helyett karbidlámpa, szék helyett fa­tönk, meg kecskelábú asztal. S nekünk mennyországról beszél­tek... a konyhát meg 21-en használtuk. — Dehát ezt nehéz megérteni nektek — fordult a fiatalok fe­lé — ti, akik összkomfortos la­kásban lakhattok. — Tudjátok mi a „macsán- ka”? — fordult az egyik idős bányász a fiatalokhoz —. s amikor nem érkezett válasz a kérdésre, ő maga adta meg a feleletet. — AZ A BÄNYÄSZ „ke­nyere” volt. A barakkokban (ahol volt akkor még az üzemi konyha) — ezt főzték majd minden nap a bányászok. Pap­rikás krumpli-féle étel ez. So­kat ettük. — Aztán tudjátok-e, mi az a „kredit”? Azt se. Nem is tud­hatjátok. Az a bányászoknak nyújtott hitel neve volt — azután jött a „resz”-cédula. ami azt jelentette — fizetés le­fogva a hitel miatt — adósság ennyi, meg ennyi. Nagyon félt minden bányász ettől a cédulá­tól, mégis gyakran a kezébe nyomták. — Szórakozásunk? — ismétli a kérdést Rácz bácsi. — Kivit­tünk az erdei tisztásra egy csomó bányafát széknek, asz­talnak — vállon. Zeije is volt — utána meg hordtuk vissza a fát, mert megfizettették vol­na velünk. Meg benézegettünk a tiszti, meg altiszti kaszinóba — no csak az ablakon, mert akinek nem volt rézfokosa, meg a sárgaréz sugárzója, az be se mehetett. — Dehát, hogy tűrhették ezt? — fakadt ki a sok igazság­talanság hallatán az egyik fia­tal — Hogy tűrhettük? — ko­moradnak el az öregek. — kényszerűségbőL — Engem csak azért rugdos­tak ki az irodából, mert vé­letlenül meghallottam, miként akarnak elbánni a felügyelők az elégedetlen bányászokkal — így Tóth Mátyás bácsi, aki 1912-ben kezdte a földalatti munkát. — A csendőr egy füttyen­tésre ott volt. Aki „pofázott” — verték. Akaszthatott keresz­tet a nyakába, mehetett kol­dulni. A tizes években még a kikötés is divatba volt — így éltünk. Éltünk? Hát most nézzetek körül csak ott­hon a családban, a bányában, a telepen. Csak nézzetek szét, mire fordult a bányász sorsa... de ne felejtsétek, hogy mi­lyen embertelen körülmények közt teremtette meg a korábbi bányásznemzedék azt az ala­pot, amelyet nektek fiata­loknak kell tovább építeni — így szól Jakab bácsi a fiatalok­hoz. S A FIATALOK, akik nem­csak meghallgatták, de meg­értették e beszélgetés lényegét, azzal az elhatározással kere­kedtek fel: máskor is gyakran összeülnek az öregekkel, de még többen és hosszabb időre — tanulni, emlékezni, megis­merkedni a bányászsorssal, hogy eredményesebben dolgoz­hassanak annak jobbrafordu- lásán. Kovács Endre Biztató a kezdet a dormándi Új Elet Tsz-ben NINCS KÜLÖNÖSEBB baj a vetőmag és a takarmány összegyűjtésével sem, amint ezt a tények bizonyítják. A tervezett 138 mázsa búzából már 124 mázsát behoztak a tagok. Ugyancsak együtt van 82 mázsa árpa, a tervezett 108 mázsa szálastakarmány he­lyett pedig már 130 mázsát hoztak be. Az új szövetkezet tagjai lassanként megteremtik az ál­latállományukat is. Az elnök­nek az a véleménye, hogy két és fél hold földre számítva legalább egy számosállatot kell beszerezni. Vona István juhász már 40 juhot gondoz, ehhez még 140-et vesznem. Lesz ezenkívül 44 lovuk, 5 tehén, ehhez az idén még ötöt vásárolnak, és az a tervük, hogy minden belépő tag egy- egy malacot, és két-két tyú­kot hoz be a közös sertés- és baromfiállomány megteremté­sére. A sok jószágnak takarmány­ra, és férőhelyre van szüksé­ge. Az Új Élet tagsága erről is gondoskodott. Sok takarmá­nyuk termett, másreszt szíve­sen adták össze a hiányzó mennyiséget. Hat katasztrális holdon silónakvalót vetettek, és rövidesen 138 köbméter si­lót készítenek télire. Igen élet­revaló és ötletes módon gon­doskodtak a férőhelyről. Le­szerződtek 3 hold napraforgó, egy hold fehérbab termelésé­re, és a termés árából 15 ezer vályogtéglát veretnek. Geren­dának való fát az erdőgazda­ság ad nekik, a tetőfedő anya­got — nádat, zsúpot — pedig itt helyben kitermelik. Meg­szerveztek egy 10 tagú építő­brigádot, amely Kasza János szövetkezeti kőműves vezeté­sével elkészíti az épületeket, így építik fel az 50 férőhelyes növendékmarha-istállót. Nem­rég állították össze az előre­gyártott elemekből készült 20 férőhelyes sertésfiaztató helyi­séget. BIZTATÓ A KEZDET, szé­pek az eredmények, s mindez a tagság aktivitásának érde­me. Ötven hold földet meg­művelni — mindenkinek a sa­ját munkája mellett — nem kis dolog, de az emberedből nem hiányzott a lekesedés. Bessenyei Sándor, Godó Lu­kács, Ferenc János és a többi fogatosok mindig készséggel és unszolás nélkül mentek a kö­zös munkára. A gyalogosok közül | különösen Godó József tett a legtöbbet a közös ter­mésért. Igaza van Járdán Al­bert elnöknek, amikor azt mondja, hogy ilyen tagokkal nem félti a szövetkezet jövő­jét. Ami pedig a jövőt illeti, ké­szen vannak már a következő gazdasági év szép tervei. A föld már egybeszántva várja az őszi vetéseket A frissen Az Egyesült Államok késsül a szovjet miniszterelnök fogadására szántott földet gyűrűshenge- rezték. kiszórtak rá 100 má­zsa nitrogén műtrágyát az őszi Kalászosok alá. A jövő évi dinnye-, cukarrépa-, bur­gonya- és dohányföldeket is­tállótrágyával szórták meg. Alapos és jó munkát akarnak végezni, hogy bő termésük le­gyen, és a tagság jövedelme már az első évben is maga­sabb legyen, mint az egyéni gazdaságokban volt. Nemsokára megkezdődnek az őszi vetések, amikor is a földbe kerül 150 hold kenyér- gabona. 10 hold rozs, ugyan­annyi pannonbükköny és őszi árpa. A további tervek a ta­vasziakról beszélnek; Hetven hold tavaszárpa 100 hold ku­korica, 40 hold szerződéses borsó, 10 hold cukorrépa ké­pezik a terv főbb részelt, de ezeken kívül igen sok kony­hakerti növényt is termelnek Vetnek majd egv hold őszi salátát, egy hold vöröshagv- mát. fokhagymát, öt hold do- hánvt, 10 hold dinnyét, ezen­kívül paradicsomot, mákot és kánosztát is tudnak a kör- nvekbe1 i piacokra szállítani. —1 Minden szövetkezetnek olvan lezz a lövőié, amiivet a tagság kialakít saját macának ez a véleménve az Üj Élei Tsz elnökének, aki a beszél­getés végén tanulságként,sum­mázza ezeket a "gondolatokat — AZÉRT VAGVTTNK em­berek. hogy legvőzzük a ne­hézségeket. és látva a tagsás akaratát, hízom abban hogv a nehéz, de biztató kezdel után csak jót hozhat a jö­vendő. í WASHINGTON (Reuter): A < Reuter értesülése szerint < Hruscsov szovjet miniszterel- <nök szeptember 15-én, magyar < idő szerint 14 órakor érkezik s meg az Egyesült Államokba. A s Washingtontól húsz mérföld- S nyíre; fekvő Andrews-i repülő­> térre érkező Hruscsovot teljes í katonai díszpompával fogadják. >megjelenik üdvözlésére Eisen­> hower elnök, Herter külügymi- \ niszter és Cabot-Lodge, az > Egyesült Államok ENSZ-kül­< döttségének vezetője, aki ame- S rikai útja során a szovjet mi­> niszterelnök kísérője lesz. < Hruscsov kétnapos washing­> toni tartózkodása alatt a Fehér 2 Házhoz közeli Blair House-ban 1 száll meg, amely az elnök ven­dégei számára van fenntartva. Még aznap délután tárgyal Eisenhower elnökkel, aki este díszvacsorát ad tiszteletére a Fehér Házban. é Szeptember 16-án Hruscsov látogatást tesz a kormány Beltsville-i kíséi'leti farmján, majd a nemzetközi újságíró klubban ebédel. Ebéd után vá­laszol az újságírók kérdéseire, s ezt a televízió közvetíti. Este a szovjet nagykövetségen va­csorán látja vendégül Eisen­hower elnököt és feleségét. Hruscsov' szeptember 17-én reggel vonaton New Yorkba utazik. (MTI) I d ŐS nr ás ic i e n tép Kisebb felhőátvomilásak. legfel­jebb a déli megyékben néhány he­gyen kevés esővel, máshol eső nél­kül Mérsékelt keleti-délkeleti-széb A nappali felmelegedés olyan lesz, mint tegnap volt. Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet vasárnap: 21—24. legala­csonyabb éjszakai hőmérséklet: 6—9 fok között. (MTI) MOSZKVA (MTI):. Mint a TASZSZ jelenti, a Moszkvá­ban megrendezett lengyel ipa­ri kiállítás megnyitása alkal­mából a moszkvai lengyel nagykövetségen pénteken fo­gadás volt, amelyen Hruscsov és Cyrankiewicz mondott be­szédet. — Büszkék vagyunk bará­tainkra, jó szomszédainkra, mert a Moszkvában ma meg­nyílt kiállításuk a testvéri len­gyel nép eredményeit, a len­gyel munkások, dolgozó pa­rasztok, mérnökök, tudósok, értelmiségiek munkáját tárja szemünk elé. A kiállítás ugyanakkor a népek barátsá­gát, a hatalmas szocialista tá­bor erejét is kidomborítja. Büszkék vagyunk a szocia­lizmus sikereire. Válasszuk ki akármelyik szocialista orszá­got és nézzük meg, mi volt a kapitalizmus idején és mivé lett a szocializmus feltételei között. Az emberek dolgoznak a kapitalista országokban is, méghozzá nem kevesebbet, ha­nem többet, mint a szocialista országokban. Munkájuk gyü­mölcseit azonban az emberek a szocialista országokban élve­zik, mert itt maguknak, né­püknek dolgoznak. — Egyre többen és többen győződnek meg világszerte a szocialista rendszer előnyeiről. Mi azonban nem akarjuk erő- nek-erejével rákényszeríteni más országokra a mi társadal­mi rendszerünket. Miért kelle­ne az embereket kötélen von­szolni a paradicsomba? Győ­ződjenek meg saját maguk, hogy a szocializmus megszaba­dítja őket a kapitalista szolga­ságtól. A rossz helyzetbe ke­rült ember, ha esze van, job­bat kíván. — Minden ember egyszer tudatára ébred annak, hogy be kell vezetni az új, a szocialis­ta társadalmi rendszert. Mi azt mondjuk a kapita­lista világ vezetőinek: előbb-utóbb önök is rájön­nek, milyen bűnt vesznek a lelkűkre, amikor gör­csösen ragaszkodnak a ka­pitalista rendszerhez és síkra szállnak a kommu­nizmus ellen. A bűntől azonban sohasem késő megszabadulni. A szovjet—lengyel viszony­ról szólva kijelentette, hogy a Szovjetunió kapcsolatai Len­gyelországgal, a Lengyel Nép­köztársaság vezetőivel olyan jók, mint még soha. — E kapcsolatok — folytat­ta — ma szélesebbek, mélyeb­bek és erősebbek, mint a múlt­ban valaha is. 1956-ban volt egy epizód, amelynek a szűk- látókörű emberek örültek. Ámde ez csak epizód volt, azóta kiküszöböltünk mindent, ami árnyékot vetett ' kapcso­latainkra. Megszüntettük azo­kat a zavaró mozzanatokat, amelyek megakadályozták, hogy a maga valóságában lássuk a dolgokat. — A szocialista országokban jól mennek a dolgok — foly­tatta ezután Hruscsov. — Olyan időszakba jutottunk, amikor a békés együttélés eszméi egyre több hívet sze­reznek a kapitalista országok­ban. Ma már egyes agresszív tényezők is kezdik elisrwemi a békés együttélés szttksé«- ségét. Hogyan is lehetne már- képp? A szocialista és a kapi­talista országok egy bolygón vannak. Igaz, hogy most már kísérleteket teszünk, hogy el­jussunk más bolygókra is, el­érjük a Napot és a Holdat, ámde senki sem szándékozik oda átköltözni. Maradjunk csak a mi öreg földanyánkon. A Föld meg tudja adni min­denkinek azt, amire szüksége van. Csak az kell, hogy az emberek nyugodtan dolgozhassanak és béké­ben élhessenek, azért dol­gozhassanak, hogy jobbá tegyék az életet, nem pe­dig, hogy pusztító eszkö­zöket készítsenek. Ezért mi szilárdan a békés együttélést kívánjuk és min­dent megteszünk ennek megva­lósulásáért. — Mint már mondottam, a békés együttélés elvei egyre nagyobb megértésre találnak Nyugaton. De még sok fárad­ságra. nagy türelemre, szívós felvilágosító munkára van szükség, hogy megértsék. nincs más út a háború meg­akadályozására, mint a békés együttélés útja. Kedves elvtársak! — folytat­ta Hruscsov, most poharamat a Szovjetunió és Lengyelország népének testvéri megbontha­tatlan barátságára, minden szo­cialista ország megbonthatatlan testvéri barátságára ürítem. Azt szeretnénk, ha minden név között baráti kapcsolatok ala­kulnának ki. Meg akarjuk te­remteni minden név barátsá- X gát. hogy biztosítsuk a tartós < békét világszerte! (Taps.) i A tőkés országok valamelyik < képviselője szemrehányással < illetett, mintha kijelentettem < volna, hogy mi el akarjuk te- fmetni a kapitalizmust. Már ? megmondtam j egy dolgot kel- í lene jól megérteniük. Az impe- írialisták maguk ássák meg zsírjukat. Ez az imperializmus < természetében rejlik. Marx <már régen kifejtette, hogyan t történik ez. de ők még mindig znem értették meg. Csak egy \ dolgot szeretnék figyelmükbe <ajánlani: tartsák szem előtt, \ hogy mi fizikailag nem ássuk zezt a sírt. Ha nekik annyira tetszik a kapitalista rendszer, ám váljék egészségükre* és él­jenek a kapitalizmusban, ameddig élhetnek. Azt pedig, hogy milyen hosszú lesz az életük, nem tudom. Mi nem, avatkozunk be az ő belügyeik- be, de bennünket se akadályoz­zanak meg abban, hogy úgy éljünk, ahogy nekünk tetszik. S ne avatkozzanak be a mi belső ügyeinkbe. Versenyez­zünk még jobban, ki termel egy lakosra számítva többet, például az igen nagyszerű son­kából, amivel bennünket len­gyel barátaink megvendégel­tek. Ha ezt a kapitalizmus te­szi, akkor tovább él, ha a szo­cializmus, akkor ez azt je­lenti, hogy a kapitalizmusnak már nem marad hátra hosszú ideje. A népek azt a társadalmi rendszert választják majd — hangsúlyozta Hruscsov —, amely a legjobb életet és fejlődési feltételeket biztosítja az embereknek. Azt, hogy milyen utat kö­vessenek az emberek, ma­guk a népek döntik el minden országban. („Helyes” — hangzik a te­remben.) A szovjet Minisztertanács elnöke ezután megállapította beszédében, hogy a kapitalista országok közül a legmagasabb életszínvonal az amerikai Egyesült Államokban van, majd utalt a szocialista és a tőkés országok közötti békés versenyre. Ez tisztességes verseny — mondotta — és ha a tőkés országokat valami fenyegeti, ez csak győzelmünk lehet ebben a békés versenyben. Részünk­ről a kapitalista országokat sem rakéták, sem légi egysé­gek, sem más hadieszközök nem fenyegetik, A Szovjetunió semmiféle fegyvert nem al­kalmaz más államok ellen, ha bennünket vagy barátainkat nem éri fegyveres támadás. Hruscsov befejezésül éltette a lengyel népet, a hős lengyel munkásosztályt, a lengyel és a szovjet nép közötti megbont­hatatlan örök barátságot, a lengyel kormányt, a Lengyel Egyesült Munkáspártot, a világ minden népe közötti barátsá­got és a világbékét. Jozef Cyrankiewicz válaszá­ban többek között kijelentette: a lengyel és a szovjet nép ba­rátsága a múlt háború évei­ben született. Ezt a barátsár got megpecsételte a szovjet és a lengyel katonák együtt ki­ontott vére. Felépítettük az új Lengyel- országot és ez a Lengyelország erős, nemcsak saját erejénél, hanem a Szovjetunióval való barátságánál fogva. A len­gyel anyák és apák csak azért lehetnek nyugodtak gyerme­keik sorsa felől, csak azért nézhetik félelem nélkül a nyu­gatnémet militaristák űzőiméit, mert mi most a szocialista tá­bor soraiban haladunk és ve­lünk van a Szovjetunió — fe­jezte be beszédét Cyrankie­wicz. (MTI) Minden ember egyszer tudatára ébred annak, hogy be kel! vezetni az éj, a szocialista társadalmi rendszert Hruscsov és Cyrankiewicz beszéde a moszkvai lengve] nagykövetség ((Kiadásán

Next

/
Thumbnails
Contents