Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-04 / 207. szám

1359. szeptember 4., péntek népüjság * Nyereségrészesedés!? Igen, vagy nem? — LESZ-E AZ IDÉN nyere­ségrészesedés? — kérdezősköd­tünk Gyöngyösön a Váltó- es Kitérőgyártó ÜV-nél, mire az­tán a következő — stílszerűen — kitérő választ kaptuk. — Ezt bizony jó volna tudni. Tavaly is volt nyereségrésze­sedés, azelőtt is, most viszont csak annyit, hogy nyugtával akarjuk dicsérni a napot. Bizonytalansága ellenére is elég optimista hangú kijelen­tés. Lehetne éppen dicsérni a napot, de nem akarják. Majd esak nyugtával, a végén. Az eddigi eredmények alap­ján ugyanis tisztázott a kér­dés, ha most lezárhatnák az esztendőt, nem lenne ok a búsulásra az elmaradt nyere­ségrészesedés miatt. Hogy mennyit fizetnének, ezt éppen­séggel nem lehet tudni, de tény. hogy fizetnének, mert eddig minden megtörtént en­nek érdekében: Következik egyenesen, hogyha így megy továbbra is a munka, akkor később is fizetnek. A nyere­ségrészesedés öröme semmi­képpen sem marad 'el, ha a gyár a vállalását teljesíti. Mind a mai napig ez is rendben van. Nemrég módosí­tották a felajánlást: kereken hétmillió forint értékkel ter­melnek többet az esztendő vé­géig. Terven felül hétmillió pe­dig nem kevés. Nem sikerül­het ez másként, csak akkor, ha a korábbi vállalásuknak meg­felelően az önköltséget is le- csökkentik. ama 2,9 százalék­kal. A NYERESÉGRÉSZESEDÉS végül is ettől függ. Selejtcsök- kentés, újítások, takarékosság — ezen áll, vagy bukik a nye­reségből való részesedés, avagy nem éppen boldog ellenkezője. Elmúlt az esztendőből majd három negyedév, a gyár veze­tői mégsem nyilatkoznak a le­hetséges erejéig sem. Tartózko­dók, pedig mint már említet­tük fentebb, az eddigiek alap­ján nem lenne valami rendkí­vüli vakmerőség jóslásokba bocsátkozni. Hiszen három ne­gyed után az utolsó egy már könnyen kiszámítható, vagy ha ennyire nincs is lehetőség, még rriindig lehetne becsülés útján valamit mondani. Ám, „az ember legyen óva­tos, ami a jóslásokat illeti” el­vi alapon — igen. vagy nem véletlenül sem származott sen­kitől, azonban néhány beszé­des tényt elsoroltak mégis. Igen, néhány bizonyítékát annak, hogy szó sincs róla, a munká­sok megteszik azért a magukét és nincs itt azért semmi sem veszendőben. — A selejtből eredő kár ösz- szege eddig a vállalat 10 szá­zalékos csökkenés helyett 13 százalékot esett — mondotta Tamás József főkönyvelő. Arra a kérdésre pedig, hogy mikor gyártottak utoljára nagyobb se- lejtet, azt a választ kaptuk, hogy mostanában ilyen esetről nincs tudomása' á főkönyvelő­ségnek. ENNÉL A PONTNÁL nem árt egy kicsit időzni, hogy kis­sé tisztábban lássuk a dolgot. Itt a sélejt egészen más formá­ban jelentkezik, mint azokban a gyárakban, ahol kis munka­darabok kerülnek ki a munká­sok keze alól. Itt egy pillanat­nyi figyelmetlenség, egész ap­rócska melléfogás, már több ezer forint kárt jelent. Síneket, hatalmas, nagyértékű darabo­kat készítenek és a selejt is a nagysággal arányos mértékű kárt jelent, ez . c-ak természe­tes. El lehet képzelni,. hogy mekkora figyelmet igényel itt a munka, mekkora felelősség ezeken'a vasakon dolgozni. Pil­lanatnyi tévedés is nagy kár és eljutottak addig, hogy ritkul, egyre kevesebb mégis a selejt. A gyár főkönyvelőségére nem futott be az utóbbi időben ilyen témával foglalkozó je­lentés. Igaz. beszélgetnek valami nagyobb selejtről: valahol, va­lamit elrontottak. No igen, de a főkönyvelő erről mit sem tud. Miért? Nem jelentették, mert kár csak kevéske szárma­zik, mentik, ami menthető. Le­leményesség dolga az egész, no meg az akaraté. És az újítók. A gyárban rendkívül nagy az újítási kedv, ez pedig számottevő je­lentőséggel esik a latba. Né­hány számadat Illés István újítási megbízott kimutatásai­ból: Az első negyedévben 37 újítás futott . be, elfogadtak ötöt, és az ebből eredő megta­karítás 82 165 forint volt. A második negyedévben 47 be­adott újításból 7 elfogadhatót találtak, s a hét újításból ere­dő megtakarítás meghaladta az 540 ezer forintot. Bodnár János villanyszerelő. Kis Monti Tivadar kovács, Pá­ka Kálmán szerelölakatos az újítók népes táborának tagjai. Valamennyien hozzájárultak ahhoz, hogy az év végén a nye­reségrészesedés kinyomja majd a tárca oldalát. Nem volna ér­telme az újításokat leírni, szak­mai magyarázatokba keveredni, elmondani, hogy ki, mit, hogyan változtatott. A lényeg az, hogy sokan próbálkoznak újítással, s mint már fenntebb láttuk, a megtakarított összegek méltán támogatják a nyereségrészese­désre vonatkozó reményt. NEM BESZÉLTÜNK eddig azokról az újítókról, ákik nem tartoznak közvetlenül a gyár kötelékébe. A felsőbb szervek dolgozóiról, Harmathy Lajos­ról, akinek az újítása 1 751 000 forint megtakarítást jelent, vagy Bede Istvánról sem szól­tunk. az ő újítását szeptember 1-től alkalmazzák, az előkalku­láció szerint ez három és fél­milliót jelent és még ebben az évben is származhat belőle 500 ezer forint megtakarítás. Lész-e nyereségrészesedés? Helytelen volna határozott igent mondani, viszont a nem ellen is tiltakoznak a tények. Dolgoznak a gyár munkásai és ha a lendület sehol sem törik meg, minden bizonnyal az idén is fizetnek nyereségrészesedést a gyöngyösi Váltó- és Kitérő- gyártó ÜV-nél. Kiss János 50 mázsa halnia termett a mezőtárkányi Petőfi Tsz-ben A mezőtárkányi Petőfi. Ter­melőszövetkezet tagjai az el­múlt évek tapasztalatai nyo­mán rájöttek arra. hogy érde­mes konyhakerti növények ter­mesztésével foglalkozni. Az idén ezért jókora területet vö­röshagymával ültettek be. A napokban fejezték be a hagyma szedését, s örömmel vették tudomásul a mérleg­könyvek : végösszegét, amely sáerint 50 mázsa vöröshagyma termett konyhakertészetükben. Az elmúlt évi jó tapasztala­tok alapján két hold földbe vetettek másodvetésként ubor­kát. A fiatal növények igen szépen fejlődnek, így körül­belül egy hónap múlva, mint őszi primőrárut viszik piacra. ♦♦ Kösssiikségletre termel a káli cemeníiisem (Tudósítónktól) KÄL KÖZSÉG határában, a szélső házaktól nem messze egy kis üzem munkája hívja fel magára az arra elhaladó utasok figyelmét. A Heves me­gyéi Bánya- és Cementáruipari Vállalat káli üzeme ez, amely­ről eddig bizonyára még keve­set hallottak a megye lakói. Külsőleg nem is mutat sokat az egész üzem, néhány épület és a körülötte folyó munka igazán nem sokra enged kö­vetkeztetni. A látszat azonban csal. Méreteiben és munkájá­nak jelentőségét tekintve, igen fontos vállalat ez. Mindenekelőtt kezdjük a be­mutatást az üzemrészek meg­ismerésével. Az első üzemrész kissé távolabb fekszik a köz­ségtől. Ez a tarnaszentmáriai kőbánya. Értékes tufakövet lel­nek itt. és főleg a lakásépíté­seknél használják .fel jófor­mán az ország minden részé­ben. Salgótarjánból. Debrecen­ből, sőt legutóbb még Nyíregy­házáról is kaptak megrendelé­seket. A derék kőbányászok ar­ra is képesek, hogy a megren­delők kívánsága szerint ott a helyszínen ki is faragják a kö­veket attól függően, hogy lép­csőnek, kerítésoszlopnak, vagy éppen sírkőnek használják-e fel azokat a vevők. A másik üzemegység itt hely­bén található, a sóder bánya. Jelenleg a Kompolti Kísérleti Gazdaság vontatója pöfög itt, s szállítja a jó minőségű dur­vakavicsos homokot. Nemrég a gyöngyösi honvédséghez szál­lítottak el 420 köbmétert, ezen­kívül a környékbeli termelő- szövetkezetek építkezéseit és a magánjellegű megrendelése­ket is kielégítik. A sóder mi­nősége igen jó, a szakértők szerint vetekszik a nyéklád- háziéval, sőt sok tekintetben még annál is jobb. A káli sóder finomságát és jó minőségét az is bizonyítja, hogy a Diósgyőri Lenin Ko­hászati Művek innen szerzi be az öntödei homokszükségle­tét. De ezenkívül a vako­lásra, betonozásra, s a hatal­mas kohók újrafalazásához is nagyszerűen fel tudják hasz­nálni. A LEGFONTOSABB üzemág ! maga a cementáru-készítő rész­leg, amely itt az udvarban dol­gozik. Oszlánczi Lajos brigád­ja és a Bessenyei-brigád tag­jai nagy gyakorlattal és szak­értelemmel állítják elő a kü­lönböző cementárukat. Az egyik, udvarrészben egy egész halom cementcserép áll. Ce­mentből készítettek tetőcsere­pet a cseréphiány átmeneti megoldására. Az udvar köze­pén kútgyűrűket készítenek, de ezenkívül cementlapok, be­tonkádak, átereszek és járda­lapok tömkelegé készül el eb­ben az üzemben. Különösen a cement- és jár­dalapok örvendeznek nagy nép­szerűségnek, ezeknek van nagy keletjük. A községfejlesztési tervek megvalósításához csak­nem mindenhová innen igény­lik a betonárukat. Eger Város Tanácsa 24, Mis­kolc pedig 35 ezret rendelt. Poroszlóra például 1500 járda­lapot vittek el, Nagyútra 10 ez­ret. A cementlapokat különö­sen kedvelik Szolnokon, ahová a TÜZÉP útján hat vagbnnal szállítottak. Ugyancsak sokat igényelték Hort községből, és maguk a káliak is sokat elvisz­nek. Ha ezt a sok-sok megren­delést összesítjük, kitűnik, hogy az idén már több mint más­félezer tonna betonáru talált gazdára az üzem készítményei­ből. Az udvaron alkalmunk volt megfigyelni, miként dogoznak itt az emberek. A száraz só­dert háromszori átrakással ke­verik meg a cementtel, kétszer pedig már víz hozzáadásával, nedvesen. Ezután következik az úgynevezett modlába öntés. A nedves keveréket beledön­gölik a kútgyűrű, vagy a be­tonkád vasvázába, modelljébe, majd miután ezt leveszik róla, 28 napon át többször is meg­locsolják. Az itteni munkára — min­den nagyszerűsége mellett — azért egy kicsit jellemző a kezdetlegesség. Az emberek szabad ég alatt, kézi erővel dolgoznak, de amint Dorkő Kálmán igazgató elmondja, egyre jobb és jobb munkakö­rülmények közé kerülnek fo­kozatosan. Most vettek egy betonkeverő gépet, még áz idén felépül egy nagyméretű betonverő csarnok, s nem kell majd a szabad ég alatt dolgod niok. A továbbiakban megja­vítják az üzem vízellátását, és két villanymotoros vízszivaty- tyút állítanak be a nyers ce­mentáru locsolásához. MÉG ENNÉL is többet mond az üzemfejlesztés 15 éves táv­lati képe, amely korszerű vál­lalattá emeli ezt a kis üzemet. Tizenöt éven belül már prés döngöli a betont, markológép bányássza a sódert, kazánházat építenek, amelynek segítségé­vel gőzölni lehet majd a be­tonárukat. — Igen jó módszer a gőzölés — mondja az igázgató —, mert a 28 napos száradási időt 19 napra csökkenti le. Nagy új­donság lesz még, hogy a jövő évtől kezdve a hamarosan megnyíló egri tufakőbánya is hozzánk tartozik. Itt — egy ügyes újítás jóvoltából — gépe­sítve lesz a termelés. Egy újító ugyanis kőfűrészelő-gépet ta­lált fel, már sikerrel ki is pró­bálták. Ez . a gép hatalmas tömb-köveket főrészei ki egy-' szerre a kőfalból, és tetszés szerint, valamint a megrende­lők kívánsága szerint vagdalja szét kisebb darabokra. Kicsi üzemről van szó, de ettől függetlenül, mégis eleve­nen él a kongresszusi munka­verseny. Az igazgató — miköz­ben előhúzza az üzem felaján­lását a fiókjából — sajnálkoz­va teszi hozzá, hogy cement­hiány miatt a vállalásukat nem tudják teljesíteni. A sok állami és termelőszövetkezeti építkezés igen sok cementet el­von a vállalattól, s ennek híján mennyiségi tervüket nem tud­ják teljesíteni. Ez tehát nem rajtuk múlik. Vannak azonban a vállalásnak más pontjai is, s itt már valóban mutatkoznak eredmények. Ilyen például a takarékosság. Az egyik ügyes újítás, a faékek olcsóbb be­szerzési módja, 16 000 forint megtakarítást eredményezett. A kőbányánál Turnik István lőmester jó munkája azt je­lentette, hogy 200 kilogrammal kevesebb robbanóanyagot használtak fel, ugyanannyi kő kitermeléséhez, mint egy évvel ezelőtt. S a felsoroltakon kí­vül, a vállalásoknak megfele­lően, a munkafegyelemmel, a munkaidő jó kihasználásával, s a kiadott anyagok és szer­számok becsületes kezelésével sincs baj. Nemes vetélkedést folytat egymással a két betonáruké­QLananesjfák alatt álmodik a nyomán Magyarok külföldön II. XI. SAVIGNANO Maré egyik _____________ rádióján há zigazdáink jóvoltából — felhangzott a Kossuth rádió szünetjele. Nem a bemondó hangja, nem a magyar • szó, csak a magyar rádió szünet­jele. És a 120 magyar, mint­ha vigyázz-t! vezényelt volna egy titokzatos parancsnok, úgy merevedett meg egy pillanat­ra. szembefordulva a hangszó­róval és hallgatva a már ezer­szer felcsendült, itthon figye­lembe se vett szünetjelet. Űüevóllel jöttünk, már csak három, vagy négy nap volt hátra, hogy a megismert kilo­métereken visszainduljon ve­lünk a vonat, de valamennyi­ünk szíve összeszorult • a hon­vágytól. Semmi költői érzés nem volt akkor bennem, eszembe se jutott az a bizo­nyos ,,Honvágy-dal’\ csak egy­szerre végtelenül idegen lett körülöttem minden és való­sággal kótségbeejtett az Alpok felhőkbenyúló magassága, a két ország, amelyen át kell mennem majd, éjt és napot utazva, hogy hazaérkezhessek. Ott, a hangszóró mellett íze­lítőt kaptam abból a rettene­tes betegségből, amit úgy hív­nak. hogy honvágy, amely szót annyiszor használjuk, ha a külföldre szakadt hazánkfiai­ról beszélünk, s amelyet meg­érteni és megérezni, — nos igen, ahhoz külföldre kell menni, Pedig nekünk útlevelünk volt! ★ pályaud­A BOLOGNAI ___________ var nagy el őcsarnokában egy már nem fiatal, szőke nő topog izgatot­tan. Kerekre nyüt szemmel, táskáját gyűrögetve figyel né­hány férfit, akik ott beszélget­nek tőle néhány lépésre, — magyarul. A szavak, amelye­ket a magyarok váltanak, nem éppen irodalmiak és nem is éppen érdekesek. Az egyik palócvidékről került férfi a cipőjét szidja, amely feltörte a lábát, még jó, hogy most már hazafelé, úgy látszik, a cipő is megunta az idegen vi­lágot — Signore... Bocsássanak meg, maguk magyarok? — szánja el végül is magát _ a nő és odalép a féri’társaság­hoz. Aki az imént még a ci­pőjét szidta, most a világ leg­természetesebb hangján, ki­csit talán gúnyolódva is meg­jegyzi — Hát kik lehetnénk má­sok. Hallotta, nem? — Jaj, nagyon... nagyon boldog vagyok... Madonnám, hogy milyen boldog vagyok — keresi emlékei szótárában az oly régen használt szavakat az ismeretlen bolognai magyar nő és mentegetődzik, hogy oly sokat felejtett. ...És beszél... és beszél... és beszél.. Mindent elmond ami eszébe jut, nem fontos, hogy logikus-e, nem fontos, hogy a férfiak számára érde- kes-e, az sem, hogy valójában figyelik-e szavait, — de be­szélhet, magyarul beszélhet, amit megértenek, s magyarul szólnak végre hozzá, amit őis megért. Beszél, mint ahogy a betegágyból felkelt ember ki­csit imbolyogva, szédülve, de élvezi a járást, — beszél és sír. — Ne nevessenek ki, kérem, — húzza elő ideges ujjakkal a zsebkendőjét — itt a kör­nyéken nem is lakik magyar. Talán tíz éve, hogy nem mond­tam ki magyar szót... Olyan egyedül vagyok itt, ebben a városban. A férfiak nem nevetik ki. Pedig a férfiak nem szeretik a női könnyeket, mert tehe­tetlenek velük szemben, s a férfit tehetetlensége dühíti legjobban. De ezek más köny- nyek, ezek tiszteletet érdemel-, nek és nincs szükség vigasz­talásra. A vonat nemsokára indul tovább. Az asszony, aki még nevét is elfelejtette megmon­dani, újra egyedül marad eb­ben a városban, ahol csak férje sírja az egyetlen hozzá­tartozója. Negyed évszázada él Olaszországban, már itthon sincs senkije, de még mindig nincs ott sem igazi barátja, igazi jó ismerőse. — Atancio... Atancio.—szó­lal meg a hangszóró és a be­mondó már jelzi, hogy tíz perc múlva indul a vonat az oszt­rák határállomásra. Az ide­genbe szakadt asszony kíséri, egészen a vonatig kíséri a . magyar szót” és amikor ki­gördül a szerelvény a pálya­udvarról, egyik kezében zseb­kendőjét gyűrögeti, a másik­ban azt a kis csomag, édes­nemes szegedi paprikát, amit ajándékba kapott. Kis csomag paprika: hazul­ról. Beosztva, egy hétig lehet főzni belőle. S az étel íze a magyar hazát, a magyar szót idézi majd ennek a bolognai asszonynak. ★ kézzel, ZSEBREDUGOTT ______ kiraka­tokat, az utcát bámulva bal­lagunk Bécsben a Mariahilfer Strassen. Mögöttünk két nyú­lánk fiatalember lépked már jó ideje, betartva a háromlé­pés távolságot. Végül is rájuk nézünk, elmosolyodnak: ma­gyarok. — Maguk magyarok, igaz? — kérdezzük tőlük, s már ott jönnek mellettünk, K. Miklós, és F. Sándor magyar disszi- densek. Ütitársam és kollégám K. Miklóssal beszélget, velem F. Sándor váltogatja a szót. A szokásos kérdések, útlevéllel jöttünk-e és vissza akarunk-e menni? — Maguk biztosan megbíz­ható fejesek — így F. Sándor. Mit mondjak rá? Elnevetem magam. — Mérnök leszek... — mondja kicsit gőgösen újsüte­tű Ismerősöm, aki az imént közölte velem, hogy neki jön­nie kellett 1956 után Magyar- országról ... — Mérnök leszek... Most érettségiztem... Van itt ma­gyar gimnázium, magyar tör­ténelmet is tanulunk... Klassz az elhelyezés... Ezer schilling ösztöndíjat kaptunk havonta, amellett még nyaranként dol­szítő brigád. A vetélkedés fő» ^®*®®*®*®*®*^Tleg a minőségi termelésre vo- goztunk is... Nagyon jólmeg-Tfatkozik- A verseny állása je- vagyunk ... Nem hiszi?... Jótle,nlega? Oszlánczi-bngad ja- volna hazamenni, ha c»sztrák^yara blüenb a merleget, hisz állampolgár lennék, akkor^^^*^" 4 f?, u.tübbí nem szólhatna semmit egyet-Ald°kben abg akadt kifogásolni len magyar zsaru sem... De!^.6; . A Bessenyei-brigad se- nem akarom felvenni az ál-J^^f?leka “nd,hf lampolgárságot... Pedig dob-f^ak> t jak az ember után... Nem hi-fma”d a vetelytarsaenak. ^ szí?... Ha elvégeztem a” egye-4 SZORGALMAS munka, ígye- temet, megyek tovább. Talán I kezet, és további műszaki fej- Amerikába, talán N.vugat-Né-Tlődés jellemzi most a vállalat metarszágba, ahol jobban meg-Jtevékenységét. Nem kell hozzá fizetnek... Most vettem ezt ▼ sok idő, s a kis üzem korszerű az öltönyt, van pénzem, egy- $ vállalattá fog alakulni, és szőr­éi talán .nincs anyagi gondom.,.^gajmas munkásai országszerte Nem hiszi. ^tovább növelik eddig megszer­— Mondja már, miért kér-Izett hírnevét, di mindig, hogy nem hiszem ?Y — szólok most már kicsit mér- ▼--------------------------r——— gesen vissza. 4 — Mert maguk mindig csak^ szocialista paradicsomról, meg^ kapitalista pokolról beszélnek,A pedig nekem ezer schilling <--zT ösztöndíjam... Tudja mennyije , az? Ivek ruzeteK IW “r8” ™"ka valóban lehet és érdemes isi „.S' az arra érdemesekből janicsá-Y Az előző évekhez hasonlóan, rókát nevelni. A magyar is-*ebben a tanítási évben is kólákban, az egyetem magyar^ megkezdődik a diákok között szakán és a templomok ma-ia takarékoskodás. Jól jön majd gyár gyóntatószékében, meg a a ez a pénz nyáron, amikor új­magyar újságokkal. Természe-Iból táborozásra, utazásra in­tésén itt csak jelző a m a-J dúlhatnak a tanulók. Az el- gyar! fmúlt tanévben megyénkben — Nem szeretné hazamén- é mintegy 45 ezer gyermek gyűj­ní? — kérdeztem óvatosan. Fűtötte hétről hétre az iskolá- Sándor meglehetős mogor- A bélyegeket és több mint két­ván válaszolt. I millió 350 ezer forintot tettek iskolások takarékossága z.k Üjra megnyíltak az iskolák mennyigknrlni előkerültek a tanköny­-----—í de nernT takarékba. A terpesi iskolások SZERETNÉK, [ _^például egyenként 259. az is­ez a befutott szabadsághős ♦ tenmezeji tanulók 252, a gyön- bizonyára jól tudja, hogy rni-^gyösi IV-es számú iskola ta- * ' - - ■ Anulói'pedig 120 forintot taka­Irítottak meg. a Az idén újból elölről kezdik Ya takarékoskodást, s nem két- ▼ séges, hogy még jobb ered- ^ ménnyel zárják az idei iskola- 4 évet. ért nem lehet. Gyurkó Géza Következő riportunk: Suha Andor: OLASZORSZÁGI MOZAIK I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents