Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-04 / 207. szám

4 N E P € J S A G 1959. szeptember 4.. péntek QLwnap^wicl inuicLtii fát, cAmjáhl Az idős asszony szeme előtt Összefutott minden. Kezében megremegett a vékony légi­postái levélpapír, amin egyet­len fiának oly jól ismert betűi Kéklettek. Beszélni akart, el­zokogni fájdalmát, s a szó he­lyett csak rekedt suttogás tört fel valahonnan a szíve tájé­káról: — Olvassa... — gyújtotta ét a levelet, s mikor érezte, hogy az első sorok után leköti teljes figyelmemet fia írása, Szabadjára engedte könnyeit, Most nem figyeli senki, most lehet. Gondolkodni a múlt­ról, sírni a jelen miatt, apró kis reménykékből várat építve tervezgetni a jövőről. „Névnapjára minden jót, Anyám, mit csak ember meg­érhet a Földön, aki úgy dol­gozott értem, ahogy csak egy Anya képes, aki mindent vál­lalt, csakhogy én ne szenved­jek a nehéz időkben sem sem­miben hiányt, — ennek ezt tudom kívánni sok szeretettel. 0, ha ehhez a jókívánság­hoz csak egy szál rózsát Is tudnék mellékelni, de ez a le­vél szállítási költségében ■ már lényeges különbséget jelént, s nekem nincs most pénzem. Nem úgy, mint otthon vala­mikor, hogy fizetésemen kí­vül, amit az utolsó fillérig ha­zaadtam mindig, akadt azért zsebpénzre, szórakozásra, s ajándékozásra való is. Itt élünk egyik napról a másikra, a céroaszálak rengetegében, ahonnan úgy látszik, soha nem tudunk már megszabadulni. Anyám! Nem szeretném, ha Rozália napot ebben az esz­tendőben is könnyek Között ülné meg, nem akarom elke­seríteni hát soraimmal, de kétségbeejtő itt a helyzetünk. Dolgozunk a gyárban, ahová akkor dugtak bennünket a fé­lig kész férfiöltönyök leszála- zására, amikor Ideérkeztünk, azzal az indokolással, hogy csupán addig tart ez a hely­zet, amíg meg nem tanuljuk az ország nyelvét, utána min­denki elhelyezkedhet szakmá­ja. tehetsége, tudása szerint. A nyelvet már ismerjük, beszélünk rendesen, mint akik itt születtek — igaz egy kis hevesi tájszólással —, s mégis talán itt is öregszünk, meg. Bár Ilyesmi itt nem nagyon lehetséges,- hiszen, ha kezdünc elfáradni a munkában, nem segítenek rajtunk, mert sok a friss erő, s azokon sem segí­tenek, akik eredetileg - „ősla- kőK”. Hányszor emlékezem mosta­nában kis városunkra, zegzu­gos, dombos, lejtős utcácskái­ra, a sok kedves ismerősre, a régi munkára, mindenre, s mindenkire. Anyámra, gyer­mekkoromra, ami talán szű­kösebb volt, mint az egykori szomszédok fiáé, de megszé­pült mostanra, ha arra is em­lékezem, hogy bármi ért, so­hasem voltam egyedül. Ott volt mellettem Anyám, vi­gasztalt, óvott, dorgált, ha kellett, s megosztotta örömét is velem, ha úgy adódott. Em­lékszem egy Rozália napra. Ügy készültünk megünneplé­sére, mint még soha. Azt ta­lán még ma sem tudnánn megmondani, mi volt az izga­lom oka, miért volt ez a név­ünnep más, mint a többi. De, mégis. Abban az évben kap­tunk lakást, rendeset ahelyett, ami a háború alatt elpusztult, s abban az évben kezdtem én dolgozni. A lakásban jóformán semmink sem volt még, a tönkrement holmikat nehezen tudtuk pótolni, az én zsebem­ben viszont csörgött néhánv forint megtakarított pénz. Es Apával összedugtuk a fejün­ket. tervezgetni. Mit vegyünk? Virágot? Nincs vázánk, s Anyám csak sírna, hogy nem tudja hová tenni ajándékun­kat. Valami kis olcsó ékszert7 Mihez, amikor három, vág'- négy ruháját is legszívesebben eladta volna Anyám, ha az árán otthonosabbá tehette vol­na hajlékunkat. A végén ala­posan körülnéztünk a lakás­ban s rájöttünk, hogy legoko­sabb, ha egy seprűt veszünk, mert az nagyon rossz állapot­ban. van már, s hozzá az ér. pénzemből egy szemétlapátot, mert az meg egyáltalán nincs. Milyen bolondos dolog -volt. Névnapra olyat venni, amit rendes körülmények között' senki sem vásárol a’ándék- nak! S Anyáin mennyire örü’t mindkettőnek, mintha a "ilág legszebb briliánsát nyújtottuk volna át jókívánságok köze­pette. De szívesen kikaparnám most akár a tíz körmömmel is azt, csak átadhatnám név­napjára Anyámnak! Nem cso­magban. vagy valakitől szf- vességet kérve, hanem szemé­lyesen. Ügy. hogy még egy szer hazamehetnék, átölelhet­ném. s azt mondhatnám: most már végleg itthon maradok. Anyám ..." Letettem a levelet. Nem bírtam tovább olvasni. Néz­tem az idős asszonyt, aki azóta, fia utolsó csókja óta öregedett meg. tört össze ilyen nagyon, s majdnem felkiáltot­tam, úgy, hogy ott a messzi idegenben a fia is hallja sza­vam: nem kellene a Te Édes­anyádnak más. nem kellene a briliáns, csal; annyi, hogy visszakaojon, hc.gr még egy­szer hall1 a hangod, amikor azt mondod: névnapjára min­den jót. Anyám ... — ger. FILM: Mi ketten egyedül O a<5z film 1959. szeptember 4., péntek 1942 -bén halt meg Móricz Zsig­mondi író. 1814-bon született Mosonyi Mi­hály zeneszerző. 1859-ben született Barna Izsó zeneszerző. v? Névnap & Ne feledjük: szombaton: VIKTOR Októberi*«; kész az úi hallani MÁV kultúrház A hatvani vasutasok őröm­mel látták, hogy kedvenc kul- túrházuk, a MÁV kultúrház kö­ré — amit a dalkör neve után röviden csak „dalinak'’ hívnak — állványerdőt vontak az épí­tők. Falakat bontottak, újat épí­Mősik műsorát EGRI VÖRÖS CSILLAG Rendkívüli történet,. I. ;eai- EGRI BRÖDY: Vágyak szárnyén EGRI KERTMOZI Sortüz az égbe GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Felhívás táncra GYÖNGYÖSI PUSKIN Mi ketten egyedül GYÖNGYÖSI MATRA KERTMOZI Rose Bernd (szélesvásznú) HATVANI VÖRÖS CSILLAG; Odílsszeusz HATVANI KOSSUTH Játék a szerelemmel HEVES Nincs előadás PÉTERVASARA Nincs előadás FÜZESABONY' Nincs előadás ■ 52. — Annak idején a miniszter­helyettes elvtárs helyezett súlyt Dél-Amerikára és kife­jezte szándékát, hogy ha jói sikerül az üzletkötés, akkor is­mét Dél- Amerika . erősza­koskodott most már N. Tóth. — Meg kell értenie, hogy je­lenleg nem lehet. Egyébként maga nem igen szeret külföld­re járni.' Miért sürgeti most ennyire? Csak nem valami hölgy van a dologban? — Ugyan... — legyintett, s szép lassan kiődalgott a szo­bából. Prágából. is visszaérkezett, de a dél-amerikai, kiküldetés­ről még mindig nem esett szó. Pedig már rengeteg olyan anyag, fontos értesülés gyűlt össze fejében, amelyet jól le­het hasznosítani odakint. Meg a kiképzés..; Tartott tőle, hogy megorrolnak az angolok, amiért nem utazik ki, s majd annak tudják be, hogy ő nem akar. Márpedig ez óriási bajt hozha a fejére. A magyar ha­tóságok értesítést kapnának arról, hogyan viselkedett ő odakint, miket mondott, mit beszélt, hogy szidta a Magyar N épköztársaságot. Barátai között kutatván, eszébe jutott Tóth Aladár, aki 1945 előtt repülő-őrnagy volt. Aladárról tudta, hogy. ízig- vérig ellensége a népi demok­ratikus rendszernek. Előtte nyíltan beszélhet, annak min­dent elmondhat, be is szer­vezheti adatok szerzésére. össze is jött a volt repülő­tiszttel. Noha ő maga sem tud­ta, milyen módon kell adato­kat szerezni, s főként, milyen adatokra van szükségük oda­kint, Tóth Aladárnak azonnal feladatokat adott. — Alikám, te értesz a repü­léshez. Kószálj csak repülőte­rek felé és próbáld azokat le­fényképezni. Nézd meg, meny­nyi és milyen repülőgép van ott. Minden adatodért ezer fo­rintot fizetek. — Nem veszélyes dolog ez? Mert én tartok tőle... Hogy fogod az adatokat kijuttatni? — aggályoskodott a selyemfiú Aladár. — Nyugodj meg. Ez nem a te dolgod. Csak légy ügyes. Különben úgy tudom, neked jól jön minden forint. Nem vagy valami válogatós. Azelőtt se voltál... — Hát nem is arról van szó... A pénz mindig jól jön. Pláne nekem. Én nem szeretek rosz- szul élni. Keresem az élet örö­meit. Még akkor is, ha egyéb­ként csúnya dolgok vannak körülöttem. Amikor 42-ben kint voltam a fronton, akkor is igyekeztem mindenben a szépet látni. Pedig hát sok ve­szélyen keresztülment az em­ber. Egyszer egy rejtett repü­lőtéren . állomásoztunk. Szil­veszter volt, duhajkodtunk. Csak az volt a baj, hogy nem volt nő. Nem volt ki előtt pro­dukálnunk magunkat. Már elég nagy volt a légköri nyo­másunk. amikor az őrjárat két tettek. Mindez azért vált szük­ségessé. mert az igen forgal­mas állomáson megnőtt a vas­utas dolgozók létszáma. A régi kultúrház mát szűknek bizo­nyult egy-egy szombatesti rendezvény alkalmával. Most jelentős költséggel. 200 ezer forinttal, teljesen újjáépí­tik a hatvani vasutasok kuitúr- házát., A belső teameket modern tervekr szerint építik meg, .er­kélyekkel, süllyesztett zenekari résszel. Á nagyteremben az át­építés után öt—hatszáz néző foglalhat helyet. Az építők október végére ter­vezik a munkahely átadását, s ha addig az anyagellátás bizto­sítva lesz, akkor beváltják ígé­retüket. lányt hozott be hozzánk. A tiszt urak nekiestek. Én visz- szaparáncsoltam őket. Kíván­csi voltam, mit vétettek ezek az orosz lányok. Az Őrjárat vezetője elmondta, hogy a par­tizánokhoz akartak menni. S akkor én, Ferikém, megparan­csoltam a lányoknak, hogy vet­kőzzenek le. Csinosabbnak mondható, kissé telt paraszt­fruskák voltak. Nem engedel­meskedtek. Megdühödtem. Úgyis Szilveszter van — gon­doltam —, csinálunk egy kis fáklyás körme­netet. Mind a kettőnek a fe­jére tétettem egy-egy roham­sisakot, a ro­hamsisakra szurkos vattát raktunk. Aztán meggyújtottuk a szurkos vat­tát, s a lányo­kat vigyázzba állítottuk. Ele­inte csendben tűrték, nem szóltak egy szót sem. Amikor az acélsisak már áttüzesedett, szájukat össze­harapva, szi­szegtek. Az egyik ledobta magáról a ru­hát, nem bírta tovább ... De a másik állta. Amelyik levet­kőzött, arról le­vettük a sisa­kot. A másikon rajta hagytuk. Három órán keresztül világí­tott a fején a szurkos fáklya és az áttüzesedett rohamsisak. Ennél a világításnál „szóra- kozgattunk el”, sorsolás alap­ján az „okosabb” leánnyal ..- ÜNNEPÉLYES keretek kö­zött adták át rendeltetésének Boldogon a 40 000 forintos be­ruházással épült új autóbusz- megállót. Az autóbuszmegállót a községfejlesztési alapból épí­tették Ezzel a község lakossá­ginak régi kívánsága teljesült. — 250 EZER forintot ter­veztek ez évben Hatvan vá­rosban járdaépítésre. Az ösz- szegből eddig mintegy 100 ezer forintot használtak fel.- A VERPELÉTI úttörök nemcsak az év folyamán végez­tek jó munkát, hanem a nyá­ron is kivették részüket a nö­vények gyűjtéséből. A szövet­kezet által meghirdetett .mák­gubógyűjtés alkamával 150 má­zsa gubát gyűjtöttek. Ebben az iskolaévben megkezdték a csipkebogyó gyűjtését is. (Bé­res Vince.) — VAJDA LÁSZLÖ, a megyei tanács vb. mezőgaz­dasági osztályának vezetője. Boldogon tartott gazdagyű­lést. amelyen mintegy 120 dolgozó paraszt vett részt. A gyűlés során elbeszélgettek a mezőgazdaság fejlesztéséről és a tsz-mozgaiom helyzeté­ről. — A NAGYKÖKÉNYESI Április 4 és Rákóczi tsz-ek ; tagsága elhatározta. hogy ősztől kezdve nem külön-kü- lön gazdálkodnak, hanem kö­zösen. Ezért a közös közgyű­lésükön új vezetőséget vá­lasztottak, amelynek elnöke Koszora József lett. — KERECSENDEN 20 ezer forintos költséggel renoválták az általános iskolát. Aztán ... meguntuk a világí­tást és levettük a „világító- . lány’' fejéről a sisakot. A haja helyén már csak a hajszálak torzsai voltak, mégkopaszo- ,dott. He-he-he... De úgy kel­lett neki: Miért volt ostoba? Hagytuk, hogy mind, a ket­ten pihenjenek egy kicsit. El­végre az embernek mégiscsak van szíve... Reggel aztán agyonlőttük mind a kettőt. Nem jó dolog az, ha árulkodó szájak maradnak hátra ... A főosztályvezető Tóth Ala­— Az emberek csak azért vannak n világon hogy zaklassanak, zavarjanak, megkeserítsék az életemet így gondolkodik Walter, a „Mi ketten egyedül” cími jlasz filmvígjáték hőse. Mintha minden ellene esküdött volna, nincs rendes lakása, jó állása, hadilábon áll hivatali felet­teseivel. szerelmesével nem lehet zavartalanul, leánykéré-e balul üt ki, végül állásból is kidobják. , Ilyen előzmény - után érthető, ha Walter az után sóvárog, hogy bár élhetne csak egyedül Ginával és az egész világon rajtuk kívül senki, esetleg tnég Carlo, a testi-lelki jó barát.A mulatságos történet folytatása Walter álma, amelyben vágya tel -sül: hárman élnek csak a világon. Es amíg az első óra., ban mesebeli szépnek látszik minden úgy tűnne” elő később fokozatosan a zavaró körülmények. Hol egy rmlott lift, hol fájós fog emlékezteti Waltert, hogy nem Hyan könnyű egyedül élni. A filmet a gyöngyösi Puskin Filmszínház szeptember 3—9-ig, az egri Kertmozi szeptember 10—16-ig játssza. Az emlék — Azok a sze­mek! Sejtelmesek és titokzatosak, igé­zők és álmodozók... Csodálatos szemei vannak Editnek Ovális, kreol arc, szénfekete haj és melyzöld, tenger­zöld szemek.., Aki belenéz, úgy érzi magát, mint tér- iszonyos a szalm­áé k szélén: ment­hetetlenül belezu­han. .. Alakját car- rarai márványba vésték. hangja olyan, hogy lírikus­nak kell lennie az embernek, ha meg­énekelni akarja... Csodálatos lágysá- gú, simogató q hangja... Tudod, öregem, valahány­szor Editre gondo­lok, mindig úgy érzem, hogy az ilyen nő mellé költő, vagy festő, vagy zeneszerző a legmélióbb élet­társ. Az élet apró, szürke kis figurái meg sem tudják érteni ezt a szépsé­get. .. Nagyot sóhaj­tott, s ellágyuló arccal nézett bele a semmibe. — S mondd — kérdezte a másik, aki tiszteletteljes áhítattal, kis inti­mitások után re­megve hallgatta az ódát Edit lenyűgö­ző szépségéről. — S mondd, kérlek, mikor láttad utol­jára? — Mikoris... — Várjál csak! — tű­nődött egy pillana­tig, amint emléke­zetes naptárlapjait forgatta. — Azt hi­szem, valamikor 1938-ban, de az ta lehet, hogy 30-ban. Huszonnégy éved volt, éti harminc... Edit... Edit..., de csodálatosan szép vagy — sóhajtott fel és elborult te­kintettel simított végig tar koponyá­ján. (egri) dámak sok ilyen és ehhez ha­sonló viselt dolgát ismerte. Nem is lepődött meg ezen a legújabb történeten. Csak arra kérte a volt repülőtiszt, hogy ne fecsegjen. — Nem jó, hogy te ilyen dol­gokat elmesélsz. Még bajod le­het belőle... — Nem félek én az istentől sem ... Különben is csak ne­ked beszélek ezekről, Feri bá­tyám ... Meg néhány jobb is­merősömnek. A volt bajtár­saim úgyis hallgatnak ... — Fecsegő ember vagy te. Félek tőled. — Most akarod visszaszívni az ajánlatot, amikor már ki­köpted? — Dehogy szívom vissza. Csak figyelmeztetlek. N. Tóth néhány hónap múl* fán végül is kierőszakolta a dél-amerikai utat. Senkinek nem tűnt fel, miért akar olyan sürgősen Dél-Amerikába mén- ni ez az ember. És pontosan négy hónapra küldték ki. Any- uyira, amennyire ő kérte ... A repülőgépen izgatottan ondolt a kiképzésre. Agyában a legfantasztikusabb dolgok is megfordultak. Az utóbbi hóna- ookban már másra sem tudott •mlékezni, mint a Mister Tohnsonnal való beszélgetésre. Megérkezett Buenos Airesbe < várta az ismeretlen érkezé­sét. Egyik este kopogtattak szállodai szobája ajtaján. Mi­vel N. Tóthot itt egyébként nem igen keresték, azonnal tudta, hogy ez csak az „össze­kötője” lehet. Kinyitotta az aj­tót és előtte állt — Charles Do­novan. — Ugye, meglepődsz? Hát csalt ne lepődj meg. Az ilyen meglepetésekhez lassan majd hozzászoksz. — Te fogsz engem kiképez­ni? — No, csak semmi érdeklő­dés. Vedd tudomásul, hogy ez­után csak én érdeklődhetem. Neked pedig az lesz a felada­tod, hogy válaszolj. Mégpedig alaposan és kimerítően. De mi­előtt ehhez hozzákezdenél, há- romhónapas gyakorlati okta­tást kapsz. Egyébként el is fe­lejtettem: „Fekete cigarettám Van az ön részére”.. Még egyszer-ilyen hibát nem sza­bad elkövetnem. Bár én tud­tam, hogy veled mi történt. Azt is, ami Budapesten volt... — Miért, ml volt velem Bu­dapesten? — Hát hogy kint voltál Cseh­szlovákiában ... De csak két hétig. Miért nem jöttél előbb? Csak nem feledkeztél el a megbízatásról? — hangsúlyozta az angol. — Nem küldtek. Pedig meg­próbáltam mindent, hogy már előbb kijöhessek ... — Na jó, most ezt nem ku­tatgatom. A lényeg az, hogy itt vagy. Remélem, a dologról sen- >■ kinek nem beszéltél odahaza? * Senkinek! — ugye? í — De igen, szereztem nektek egy embert. Egy volt repülő- lisztet. Már meg is bíztam, hogy nézzen körül a repülőte- ’ rek környékén - újságolta' szorgalmát. — Megőrültél? — De Charles. — Hogy jössz te ahhoz, hogy") csak úgy beszervezz embere­ket, amíg erre nem kaptál uta­sítást? És mit szólnál hozzá, ha ezen buknál le? — Az egy igen megbízható'' ember. Ügy gyűlöli a rend-* szert, hogy senki nála job­ban ... — Ezért megérdemelnéd, hogy válogatott módszerrel örökre emlékeztesselek önké­nyes tettedre. De csupán ezt kapod — s ebben a pillanatban Charles Donovan, az atlétaT termetű angol, hatalmas po­font adott a ■ főosztályvezető úrnak. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents