Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-29 / 228. szám

1959. szeptember 29., kedd nepüjsäg s KISZ-vezetftk ankétja volt GySngySsSn A tanácskozás második nap­ján Kiss Kálmán, a városi Űt- törőszervezet elnöke tartott előadást a KISZ és az Űttörő- szervezet kapcsolatáról. Be­szélt arról a szép és lelkes munkáról, amit az 1919-es em­lékek, dokumentumok felkuta­tása terén a gyöngyösi úttörők végeztek. Felhívta a KISZ-ve- zetők figyelmét a nagy fontos­ságú „Vörös nyomolvasó” moz­galomra, amelyet a KISZ- és az Üttörőszervezet szervez, fel­szabadulásunk 15. évfordulójá­nak tiszteletére. A kétnapos tanácskozás Bata József zárószavaival ért véget. Bata elvtárs beszélt a KISZ-olvosókörök beindulásá­ról, a politikai körök jelentő­ségéről, s azokról a soronlevő feladatokról, amelyek most a gyöngyösi kiszisták előtt áll­nak: o béke és barátság-tavá­nak birtokbavételéről, a tó rendbehozásának munkálatai­ról. Misóczki Lajos Pártunk tettel bizonyítják, hogy érdemes hallgatni szavára Lendvai Vilmos elvtárs beszélt vasárnap Kálban Alak szombaton este azt mondták Kálban, hogy jó len­ne már éjszakára egy kis eső. mert kívánja a föld, de vasár­nap reggelre ragyoghatna a még mindig jó melegű napsu­gár, mert kell a szép idő a délelőtt tíz órára meghirdetett nagygyűlésre, mérgelődve te­kintettek ki kora reggel házuk ablakán: kívánságuk első ré­sze ugyan teljesült, de a má­sik felét alaposan elmosta a vigasztalanul zuhogó eső. Arra gondolni sem lehetett, hogy az eredetileg meghirdetett helyen, a gimnázium szép, tágas udva­rán tartsák meg a gyűlést, gyorsan be kellett hát rendez­kedni a művelődési otthonban — szükség-megoldásként. Lényegesen kevesebb em­berre számítottak a község ve­zetői a rossz idő miatt, a káli- akat azonban nem riasztotta vissza sem a víz, sem a sár, s már a meghirdetett időpont előtt jóval megkezdődött a gyülekezés a művelődési otthon nagyter­mében. Kis csoportok alakul­tak ki Lendvai Vilmos elvtárs, a megyei tanács v. b. elnöke, a nagygyűlés előadója körül is, aki éppen azért ér­kezett jóval tíz óra előtt a köz­ségbe, hLgy egy kicsit elbe­szélgethessen a helybeliekkel, életükről, gondjaikról. Negyed tizenegy után nem sokkal már zsúfolásig megtelt a nagy terem, sőt még az előtte levő folyosón is szorong­tak az érdeklődő emberek. A nagygyűlés elnöksége, a járás képviselői, valamint a község legjobbjai, s Lendvai elvtárs elfoglalták hát helyüket a színpadon, s a helybeli gimná­zium egyik tanulójának szava­lata, majd az általános iskolá­sok énekkari száma után a megyei tanács elnöke emelke­dett szólásra, — megkezdődött a nagygyűlés. — Reggel, amikor felébred­tem és megláttam, hogy erősen esik az eső, azt gondoltam, ;ó ez a földnek, az őszi vetése k előtt, de nem lesz jó a káli nagygyűlésnek, amelyet bizto­san nem tudunk emiatt meg­tartani — mondotta Lendvai Vilmos elvtárs beszéde beve­zetőjében, s a teremben már az első szavak után megszűnt minden mozgolódás, a hatszáz főnyi hallgatóság várta, figyel­te a előadó minden szavát. — Örülök neki, hogy tévedtem, s örülök annak, hogy ilyen nagy számban jötteic el a káli em­berek mai gyűlésünkre. A megyei tanács elnöke e bevezető szavak után részlete­sen foglalkozott országunk és megyénk gazdasági helyzeté­vel, fejlődésével SzőiiiöTiL tői'tmel más ő, mármint egy­házi, a kapu alatt őgyelgő Gügyéikét per dig azért méltatta ud­variasnak alig nevez­hető szavaival, mert szerinte Gugyelka megfeledkezett a köte­lező udvariasságról. Gugyelka erre meges­küdött az aprószen- tekre, hogy ő igenis nem mulasztotta el a kötelező udvariassá­got, mire Hörömpöly kartárs behatóan ér­deklődött a gesztenye- begyűjtésről szóló je­lentés iránt, s végeze­tül a negyedévi pré­mium megvonását he­lyezte kilátásba Gu­gyelka kartárs végte­len nagy örömére. A szobájába érve becsöngette a titkár­nőt, aztán kizavarta, majd kiordított, hogy miért nem jön be, ha hívják. A titkárnő sírva fakadt, Pemete kar társ, aki alig tit­kolt nemes érzelme­ket táplált a titkárnő vonalai iránt, be akart rohanni az igazgató­hoz. A titkárnőnek teljes tíz másodpercre volt szüksége, míg el­szánt tervéről le tud­ta beszélni hős lovag­ját. Röpke félóra alatt mindenki ideges lett, a nők sírógörcsöt kap­tak, a férfiak bátrabb- jai elszánt gondolato­kat forgattak, a gyá- vábbjai vagy az asztal alatt imádkoztak, vagy az asztal felett sápa- doztak. Hörömpöly kartárs rettenetes tudott len­ni, ha ballábbal kelt fel, nem ismert se embert, se istent! Délelőtt tíz órakor, amikor már a hivatal jobb képet mutatott, mint egy feldühített elmeosztály, csengett a telefon és Höröm­pöly kartársat kérte a tröszt igazgatója. —. Hogy van, hogy van Hörömpölykém? — csengett a tröszt- vezér hangja. ™ Köszönöm <-= tudomásul veszi. De nem veszi tudomásul és nem fogadja el a ma fiatalsága, amelynek többsége az utóbbi években szinte eltűnt a faluból. Sokan tanulni mentek, ügyvéd­nek. mérnöknek, orvosnak. Jó, ez kell és helyes dolog. De ha a többiek is elmennek, ki végzi el az öregek helyett majd a mezőgazdasági munkákat? A fiatalság nem. ök nem vállal­ják már a látástól vakulásig tartó robotot, élni, szórakozni, színházba, moziba járni akar­nak, de ilyen munkakörülmé­nyek között, mint amilyen még a faluban van, nem találják' meg epnek lehetőségét. — Nem is találhatják. Hiába csodálkozhatunk minden esz­tendőben az Országos Mezőgaz­dasági Kiállításon, hogy tizen­két hónap alatt ismét mennyit fejlődött a mezőgazdaság gépe­sítése. kisparcellákon nem tud­juk jól használni ezeket, s míg munkájuk lehetőségét meg nem teremtjük, nem beszélhetünk arról sem, hogy kevesebb mun­kával éljen jobban a káli em­ber. Igaz, sokan aláírták az elmúlt tavaszon a tsz-ekbe való belépésre nyilatkozatukat, de most mégis vissza akarnak lépni elhatározásuktól. J’edig az állam annak idején hitt alá­írásuknak. s éppen ennek alap­ján csak megyénkben is har­mincötmilliós költségbe verte magát az új beruházások töme­gével. Mit szólnának most azok az emberek, akik nem akarják elismerni saját aláírásukat, ha az állam erre úgy válaszolna: te visszavetted szavadat én meg tőled kérem vissza a rád köl­tött harmincötmilliót? Érdemes hallgatni a párt szavára — Egy kicsit minden bizony­nyal elcsodálkoznának, mint ahogy az állam is elcsodálko­zott az ilyen viselkedésen. S mindez miért van? Csak azért, mert sokan másokra, a minden újtól húzódókra hallgattak, 3 nem a saját eszükre, vagy a pártra. Pedig pártunk tettei, azok az eredmények, amiket munkássága során tizenöt év alatt fel tud mutatni, s ame­lyek oly hatalmasak, hogy elő1> te egy párt sem volt, amely akár száz esztendő alatt a századrészével is dicsekedhe­tett volna, bizonyítják, hogy érdemes hallgatni szavára. A megyei tanács elnökének e szavai után nagy taps csat­tant fel a teremben. A káli gazdák véleménye volt ez, s az, hogy megszívlelték a komoly tieszédet. Lendvai elvtárs nem sokkal később be is fejezte be­szédét, ezekkel a jó tanácsot adó szavakkal: — Arra kérem én a káli gazdákat, ne azon gondolkoz­zanak, hogy tudnák akadályoz­ni az előrehaladást, hanem azon, hogy miként tudnák se­gíteni a mezőgazdaság jobb eredményeit. Ezt tudom mon­dani az itt összegyűlteiknek, s rajtuk keresztül üzenni azok­nak, akik nem vettek részt gyűlésünkön, azzal, hogy ne hallgassanak a felelőtlen fecse- gőkre, hanem saját eszükre. S ha arra hallgatnak, bízhatunk benne, hogy soha nem látott gazdagságot hoz mindannyiok számára a közös gazdálkodás. A megyei tanács elnökének nagy tetszéssel fogadott beszé­de után a gyűlés résztvevői még sokáig nem mentek haza, sokan Lendvai elvtárssal akar­tak beszélni, mások még az elhangzottakat vitatva igyekez­tek hazafelé, hogy aztán ott­hon a családi körben is meg­beszéljék további életükkel, boldogulásukkal kapcsolatos tennivalóikat. Gépek érhexését várják \ax exer méteres recski kutatófúráshox Az elmúlt napokban a recski ezer méteres geológiai kutató­fúrás elkezdéséhez a szükséges ; csövek megérkeztek a recski vasútállomásra. A csövek ki- ; szállítása azonnal megkezdő­dött. Az értesülés szerint már va­gonokba rakták és Recskre in­dították a fúrógépeket, amelyek hamarosan megérkeznek a fú­ráshoz. A fúrógépek beszerelése után Farkas István fúrómester veze­tésével megkezdődik a munka. mormogta Höröm­pöly sötét arccal, de igyekvőén kedves hanggal. — Na, csak nincs valami baj? Nem sze­retném, ha baj lenne, ismer engem Höröm- pölykém? — kérdezte a tröszt feje a vonal másik oldalán, mire Hörömpöly gügyögni és olvadni kezdett. Arcára bájos mosoly derült, s úgy csicser- gett a telefonba, mint ama bülbül madárka Mohamed paradicso­mában. A tröszt vezé­re beszélt és Höröm­pöly olvadozott, A tröszt vezére so­káig beszélt, Höröm­pöly sokáig olvadozott. Végül csak egy zsí­ros pacni maradt a széken, amit a takarí­tóasszony mélységes felháborodással törölt fel. Vannak még. hiába, vannak még tragé­diák! (egri) — Az elmúlt tizenöt eszten­dő alatt a mi országunk, amely azelőtt arról volt neve­zetes, hogy sok, egészen alap­vető termékben is importra iszorult — .mondotta —, ipari téren világhírnevet szerzett, s minden elismerésben, megoe- csüléstoen része van. Nagy te­hát a fejlődés az iparban, de mit mondhatunk el a mezőgaz­daságról? Itt is kétségtelen a fejlődés. Megszűnt a cselédsor, megszűnt az, hogy a paraszt- ember más számára műveli a földet, s éppen ezért vasszor­galmával eredményeket is tud felmutatni. Ezek mellett azon-' ban a mezőgazdaságnak meg­vannak még a maga korlátái, s legfőként a kisparcellákból adódóan. Nem kell sok adatot összehasonlítani, mi a különb­ség az elmúlt esztendők ter­melési eredményei alapján az ilyen alapokon álló munka és a nagyüzemi gazdálkodás kö­zött. Csak egyetlen szám is elég, mégpedig helyi példa: hiába van Kálban csaknem nyolcszáz földdel rendelkező gazdaember, ezeknek csupán 21 százaléka az, aki elmond­hatja magáról, hogy saját szükségletei kielégítésén kívül árutermelésre is futja erejé­ből. Ez pedig kevés. Nem elegendő hót a vasszorgalom, valami más is kell ahhoz, hogy jó eredményt tudjunk felmu­tatni az iparban dolgozó mun­kásnak, mi, akik a mezőgaz­dasággal foglalkozunk. Mi te­hát a teendő, a gondokat meg­oldó feladat? Az eszközök, s a földek egyesítése, az emberek közös munkája, hogy rövid né­hány éven belül elmondhas­suk, utolértük az ipari terme­lést, s adunk már annyit a vá­rosnak, mint amennyit annak lakói nekünk. — Ezért ajánljuk esztendők óta egyre határozottabban a falu népének, hogy válassza a közös gazdálkodás, a termelő- szövetkezet útját, mint a fel- emelkedés minden lehetőségét magában rejtő útját. Ezért be­szélünk felelősségünk teljes tudatában erről a lehetőségről, s jelenthetem ki, hogy aki ezt meg nem értve, ellene szól, az nemcsak a mezőgazdaság fel­adataihoz, munkájához nem ér­tő szószátyár ember, hanem olyan valaki, aki nem törődik népünk holnapjával. — Tíz esztendővel ezelőtt, mikor megalakult megyénk el­ső tsz-e, kinn jártunk ott, ahol elsőként álltak össze közös munkára az emberek: Encs- pusztán. Már előre tervezget­tük annak idején, hogy mit teszünk, hogy dolgozunk itt, példájára másoknak, s mikor l kiérkeztünk, mi, akik pedig c nagyon hittünk a termelőszö- ( vetkezeti mozgalom egyedüli < helyességében, egy kicsit meg- l ijedtünk: semmit sem láttunk, s csak ürességet, kezdeüegessé- s get. S ma, amikor az encs­< pusztaiak és velük együtt a tíz > esztendős gazdaságok fennál­lásuk jubileumát ünnepük, el- s mondhatjuk, hogy a legkivá­lóbb szőlőtermelő gazda is el- S mehetne ezekhez az emberek- Shez tanulni, okulni, de sok > hasznosat láthatna más is. Pe- >dig kevesebbet dolgoznak ma > már a termelőszövetkezetek > tagjai, mint akármelyik itáli > egyéni gazda. S itt engedjék >meg, hogy egy kicsit foglal­> kozzam a kevesebb munka > gondolatával. Falun egyelőre >még sohasem lehet elég korán ? felkelni ahhoz, hogy válási \ más már fel ne kelt volna a ? gazdaember előtt. Ezt a ré- i gebbi generáció megszokta, s sásban, vagy az értelmiségi pá­lyák bármelyikén. Ez az alapja közegészségügyünk fejlesztésé­nek, azoknak az eredmények­nek, amelyeket ezen a téren is elértünk eddigi előrehaladá­sunk során. Államunk féltő gondoskodás­sal veszi körül a gyermekeket, az anyákat, a férfiakat, fiata­lokat éppen úgy, mint az idő­sebbeket és az öregeket. S ez a gondoskodás egyre fokozó­dott a felszabadulás óta és fo­kozódik a jövőben is. Megyénk­ben a kórházi ágyak száma az elmúlt másfél évtized alatt mintegy másfélszeresére nőtt, a kórházak korszerűsítésére, il­letve bővítésére — az egri I. számú kórház felújításával együtt — több mint 8 millió forintot fordítottunk 1952. óta. Most épül Hatvanban egy 100 ágyas kórház, ennek beruházá­sa mintegy hétmillió forintot tesz ki. A megyében az elmúlt évek során hat új mentőállo­mást szerveztek, illetve állítot­tak fel... És így lehetne tovább sorolni a tényeket, adatokat, amelyek a megye közegészség- ügyének fejlődését tükrözik. A mezőgazdaság szocia­lista átszervezése meg­oldja a dolgozó parasztok be­tegbiztosítását is. A termelő- szövetkezetek tagjai — csekély térítés ellenében — ugyanúgy részesülnek betegbiztosításban, ingyenes orvos- és gyógyellá- tásban, mint az üzemi munká­sok és egyéb alkalmazottak. Nagyon nagy dolog ez, hiszen a dolgozó parasztoknak, amíg egyéni gazdálkodást folytatnak —, ha mégannyira is jó és szer­vezett a közegészségügyi háló­zatunk — jelentős kiadással jár az esetleges gyógykezeltetés és gyógyszerbeszerzés. Megyénk­ben ma már több mint 32 ezer termelőszövetkezeti tag része­sül társadalombiztosításban. Mindez csupán néhány adat. Néhány adaléka annak a fejlő­désnek, amelyet az elmúlt évek során megtettünk. Olyan ered­mények ezek, amelyeket a népi államban maga a nép teremtett meg — saját magának, a maga boldogulására. Dér Ferenc már nem is számított ember­nek, mert elvesztette munka- képességét. A beteg ember he­lyébe tíz, húsz jelentkező is akadt, hiszen mindenki örült, aki munkához juthatott. A be­teg ember, ha öreg is volt már. nem volt más, csak teher. A múltban az ország lakossá­gának mindössze 30 százaléka volt társadalmilag biztosítva, de az „otisok” helyzete nem volt sokkal jobb, mint akik nem voltak az intézet tagjai. Egy körzeti orvosra a megyében ál­talában hatezer ember jutott és ha kórházi gyógykezelésre ke­rült sor, a biztosított beteg csak harmadik osztályú ellátásban részesülhetett. A gyógyszerellá­tást nem a szükséglet, hanem a rendkívül alacsonyra megsza­bott keret szabta meg. Olyan idők voltak ezek, amelyekre visszaemlékezni is rossz. A szocializmust építő társa­dalomban a legfőbb érték az ember. Ez az elv valósul meg államunk közegészségügyi te­vékenységében is. Államunk a felszabadulás után megszüntet­te a különböző kiváltságokat, közöttük az I.—II.—III. osztá­lyú kórházi ellátási fokozato­kat. államosította a kórházakat, szanatóriumokat... és így to­vább. A betegbiztosítás új alapok­ra helyezésével hatalmasan megnövekedett a biztosítottak száma. Megyénkben jelenleg a lakosság 75 százaléka részesül ingyenes orvos- és gyógyellá- tásban. A megye közegészségügyé­nek nagyarányú fejlő­dését mutatja az is, hogy váro­sainkban, községeinkben 317 or­vos dolgozik, ami azt jelenti, hogy minden 1000 lakosra jut egy orvos. És amíg 1951-ben csak 236 ezer vizsgálatot végez­tek a rendelőintézetekben, ad­dig 1958-ban már csaknem há­romszorosát: 667 ezret! A szocializmus — az egész­séges dolgozó emberek társa­dalmi rendje. Az építőmunka, terveink valóra váltása nagy feladatokat ró minden emberre — dolgozzanak bár üzemek­ben, bányákban, a mezőgazda­TRégi, gyerekkori személyes *■ élménnyel kezdem ... Szomszédunkban egy középkorú házaspár lakott. Az embernap­számos volt, rendszeresen ki­járt a piactéri „placcra”, az „embervásárba”, hogy olykor munkát kapjon. Nem volt mes­tersége, abból élt, amit alkalmi munkával keresett. Hol egyik, hol másik nagygazda fogadta fel egy-két napra, keresett egy­két pengőt, s hazavihette csa­ládjának az ebéd- vagy vacso­ramaradékot is. Mindig a nya­rat várta, mert ha szerencséje volt, kapott aratást, ha igyeke­zett valamelyik géptulajdonos kegyét elnyerni, akkor még cséplőmunkás is lehetett, s úgy- ahogy megvolt a következő ta­vaszig, nyárig a kenyér. A há­ború első évei alatt mindig volt biztos nyári munkája — vala­mi. szerencse folytán nem hív­ták be —, mert kellett a mun­kaerő a bevonultak helyett. 1943 nyarán történt... Az egyik tanyába húzattak be a géppel. A fordulónál a vonórúd elszakadt és a megfeszült, va­salt alkatrész oldalbavágta. Ko­csira rakták, s bevitték a kór­házba. Állapota nagyon súlyos volt, ennek ellenére egy hét múltával kiírták és otthoni ápo­lásra utalták. De OTI-orvos csak egy volt, az is a szomszéd faluban, annyi munkával, hogy nem is győzte. A beteg otthon senyvedt. Ekkor magánorvost hívtak — s az orvos, meg a pa­tika elvitte az addigi nyári ke­resetet, de még többet is. ITz a történet akkor jutott eszembe, amikor a Köz­ponti Statisztikai Hivatal He­ves megyei Igazgatóságának „Számvetés a MSZMP kong­resszusa előtt” című kiadványa a kezembe került és elolvastam a megye egészségügyéről szóló jelentést. Akik már a mi tár­sadalmunkban nőttek fel, let­tek embernyi emberré, talán el sem tudják hinni: volt valami­kor olyan idő is, amikor egy- egy ember megbetegedése va­lósággal katasztrófát hozott a szegény családokra. A beteg ember az elmúlt társadalom­ban, különösen a falvakban Számvetés a MSZMP kongresszusa előtt II dolgozók egészségének védelmében Az elmúlt héten a Gyön­gyösi Városi KISZ-bizottság kétnapos ankétot rendezett a városi KlSZ-szervezetek veze­tői részére. A tanácskozás hom­lokterében az ifjúság erkölcsi, poütikai nevelésének kérdése állott. A kétnapos tanácskozást Hemeczki István nyitotta meg, majd Bata József, a városi KISZ-bizottság titkára tartott előadást. „Az ifjúság erkölcsi- politikai nevelésének célja és feladatai” címmel Nagy Sán­dor elvtáns, a megyei KISZ- bizottság kiküldött munka­társa mondott terjedelmesebb, átfogóbb beszámolót. Nagy elv­társ méltatta azt a jelentékeny társadalmi munkát, amit a gyöngyösi kiszisták az utóbbi időben a város építkezésein, közhasznú munkáiban végez­tek. Hangsúlyozta: — Meg kell javítanunk és tovább kell fej­lesztenünk a politikai munkát, hogy szervezettebbek, erőseb­bek legyenek szervezeteink! Az előadást parázs, forró han­gulatú vita követte, ahol a fia­talok helyes viselkedéséről, kulturáltabb magatartásáról, s az egyéni felelősségérzetről esett szó. Időjárásjelentés Várható Időjárás kedd estig: Változó felhőzet, néhány helyen futóesövel. Lassan mérséklődő északnyugati, északi szél. Az éj­szakai lehűlés fokozódik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 15-18, legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet 3—6 fok között. Távolabbi kilátások: Napos Idő, hajnalban talajmenti fagyok. (MTI) I Hörömpöly kartárs ballábbal kelt fel, s mivel az ágy éppen baloldalon volt, ez a felkelés rögtön rá­nyomta bélyegét hom­lokára és kedélyére egyaránt. Az ágy má­sik oldalán nem talál­ta egyik papucsát, s mikor a nadrágját húzta fel, féllábon tán­colva, ismét nekiesett a falnak. Tisztulás hangon felsikított, a felesége ijedten bero­hant, s két perc múl­va úgy összevesztek, hogy nem győztek örülni a szomszédok. Egyszóval ez a nap is jól kezdődött! Ezekután csak naiv- sággal megáldott em­ber lehet az, ki azt hi­szi, hogy Hörömpöly kartárs. a Gesztenye­fényesítő Vállalat igazgatója kedélye­sen lépte volna át vál­lalatának kapuját. El­lenkezőleg! A portás­ra ráordított, hogy mit kapkodja le a sapkáját, nem prí-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents