Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-29 / 228. szám

4 NÉPÚJSÁG 1959. szeptember 29., ke<M Heves megye népe a dicsőséges 1848—49-es szabadságharcban - néphadseregünk napja tükrében DOLGOZÓINK és velük szo­ros egységgé forrott néphad­seregünk ma ünnepük kilen­cedszer, a dicsőséges 1848-as honvédsereg pákozdi csatájá­nak évfordulóján a néphad­sereg napját. 1848. szeptember 29-én. 111 évvel ezelőtt vívta meg első diadalmas csatáját a fiatal szabadságharcos hon­védhadsereg, a hazánk földjére betört ellenséggel. Fényes győ­zelmével megmentette az or­szág fővárosát és megteremtet­te lehetőségét a forradalom és a szabadságharc Iriterebélyesedé- sének. A pákozdi csata mintegy kiindulópontja lett népünk di­csőséges szabadságharcának. 1848. szeptember 29-én reg­gel 5 órától a későesti órákig folyt a gyilkos küzdelem a Ve­lencei-tó melletti Gárdonytól Pátkáig. 27 000 császári zsoldos és 15 lovasszázad támadott 44 ágyú és röppentyű dörgő tűze­tő i táiliógatva, a 14 000 főnyi honvédségre, mely nemcsak csekély létszámú, de gyakor­latlan, gyatra fegyverzetű is volt. A szabadságba és az igaz­ságba vetett hit azonban le­győzhetetlen erőt kölcsönzött a kossuthi seregnek. A magyar nép akkor megvédte hazáját, mely azonban csak 100 év múltán lett valóban az övé, a szabadságharcosok unokáié. Eme dicső évfordulóján a magyar nép katonai erényei­nek, — tekintsünk vissza a múltba, miként is vállalt részt Heves megye népe az 1848-49- es szabadságharcban. A MEGYÉBEN a népfelke­lés alapján 12 952 férfi állott a nemzetőrség sorai közé. De volt nem egy olyan egység, mely már megjárta a harcok tüzét 1S48 második felében: Nagyszombatnál, Kassánál, Eperjesnél és Rimaszombatnál, Erdélyben és a Dél-vidéken harcoltak. Amikor egyes he­lyiségeknek önkénteseket kel­lett indítani különböző tájak felé, mindig elegendő számban álltak a zászlók alá a hevesi legények. A nép magáénak érezte a harc célját és ivem is kérvé­nyezte a katonai szolgálata alól való felmentést, noha erre bi­zonyos esetekben a rendelkezé­sek módot adtak. 1848-tól csu­pán egyetlen zsellérparaszt kérte a felmentését, az is a közvetlen veszélyeztetettség el­múlta után. 1849. januárjától áprilisig pedig csak 8 felmen­tési kérelem futott be, ezt is olyanok írták, kik már bizo­nyos földterülettel rendelkez­tek. A fentem lített reguláris ka­tonai érők kiállítása mellett derekasan kivették a Heves­megyeiek részüket a másirá- nyú katonai tevékenységből is. Sokan küzdöttek például az úgynevezett Hunyadi-csapat­ban, mások az 1. huszárezred­ben szolgálták a hazát. KÜZDÖTTEK megyénkbeliek szépszámmal a szabadosa pútok­ban, mint gerillák. Ezek szervezését Kossuth, Szemere és Repeczky, megyei kormány­biztos szigorú sürgetésére kezd­ték még. Gáhi János kapitány 1849 elején alakította meg csa­patát. Soldos Sándor is szer­vezett szabadcsapatot. A ge­rilla-harcok jelentik 1848-49-es szabadságharc és forradalom legszebb hagyományait. Ezek a mozgékony szabadcsapatok azonnal tudtak reagálni a ha­dihelyzetre, s harcmodoruk mindig az adott helyzethez al­kalmazkodott. Az ellenséget nyugtalanították, vonulás köz­ben oldalába martak, vissza­vonulás közben üldöztek. Ami­kor például Poroszlóra bevette magát egy 240 főnyi osztrák lovascsapat, 4-500 kaszára-ka- pára-fegyverre kapott paraszt, Krúdy jegyző vezetése alatt kiverte a megszállókat. Gyön­gyösről kiindulva, a Mátrában is tevékenykedtek gerillák, rá-rácsaptak az ellenségre, sőt a magukat Gyöngyösre bevett osztrákok sárga-fekete császári zászlaját is letépték és a ma­gyar trikolórt tűzték ki helyé­be. Még a cári megszállókat is nyugtalanították. Haynau két elfogott szabadcsapatbeli férfit megtorlásul ki is végeztetett. Mindez azonban nem retten­tette vissza az elszántakat, — még a szabadságharc leverése után is ott barangoltak a Bükk és a Mátra erdeiben. """ De aki nem fegyverrel küz­dött a szent célokért, az is de­rekasan kivette a maga részét a küzdelemből. A megye népe gondoskodott a nagyszámú ka­tonaság lőszer-, élelmiszer-, valamint felszerelés szállításá­ról. A falvak népe látta el fris­sen sült kenyérrel is a honvéd­sereget. Egy falu bírája így ír azokról, akik e tekintetben ellenségeinkkel tartottak: „... Vannak birtokosok, kiknek 200-300 köböl életük (búzájuk) van, de ha kérjük, hogy adja­nak, mi kisűttetjük és még az álladalom (állam) ki is fizeti — ti - n adnak.” Az asszonyoknak vállalniok kellett a tábori kór­házaknál az ápolónői teendő­ket. S hadikórházaink ekkor nagyon gyengén voltak felsze­relve, — az egri hadikórház, mely a mai líceum épületében volt elhelyezve, ugyancsak szű­kében volt a kötözóanyagnak. Ezen a nagytályai asszonyok úgy segítettek, hogy nélkülöz­hető ruhaneműikből tépést csi­náltak és a kórház betegei ren­delkezésére -bocsátották. Ké­sőbb e kórházat az ellenség elől el kellett szállítani Tisza­füredre. Egy jelentés így ecse­teli a helyzetet: ,,... az- emberi kebel elborzad azon nyomor láttán, melyben a betegek síny- lenek.” De a tiszafüredi usz- saonyok ugyancsak megadták azt a segítséget, melyre szük­sége volt, az ott elhelyezett be­tegeknek. A magyar föld népe viszont azt a segítséget, melyet meg­adott a tőle telhető legnagyobb mértékben a szabadsága harco­sainak, — megtagadta az oszt­rákoktól. Inkább elmenekült a községből, mintsem segítsen a császár katonádnak. Történelmünk nagy szabad­ságharcos hagyományai Dózsá­tól Rákócziig, Kossuth 1848-49- es honvédéin keresztül, 1919 hősein és az 1940-es évek ellen­állóiig, elevenebbnél elevenebb erőként hatnak néphadsere­günk harcosai számára. Nép­hadseregünk büszke kegyelet­tel adózik 48-as hős elődei em­lékének, kik az osztrákok vak dühével, hatalmas erejével nem rettentek meg bátran szembeszállni. Nem törődtek azzal, hogy Európaszente mér lehanyatlott a szabadságharcok lobogóinak selyme. Megragad­ták a régi kardot és igaz haza- szeretettel forgatták is. AZ IGAZ HAZAFIS AG, a népnek a hadseregével való megbonthatatlan, szilárd egy­sége sugárzik e napon felénk. Ez a szellem az, amely legbiz­tosabb záloga népünk szabad­ságának, építőmunkájának és a békének. Amint az édesanyá­nak is gyermeke vér a véréből, hasonlóképpen néphadsere­günk is hús a dolgozó magyar nép húsából. SUGÁR ISTVÁN 1848. Piikozd-sukaról győzelem, a 1849. Pákozd-sukarói győzelem, a magyar néphadsereg napja. 1819, A Mexikói Kommunista Pärt megalakulása. 1904-ben született N. A. Oszrov- szkij, kiváló szovjet író. C? Névnap C? Ne feledjük. szerdán: .JEROMOS — BEFEJEZTÉK a nagy- kökényesi Béke Tsz 50 férő­helyes szarvasmarha-istálló­jának építkezését. Az elké­szült istállóba hamarosan bekötik az állatokat. — 200 FÉRŐHELYES juh- hodályt építenek saját erőből a kiskörei Új Elet Termelőszövet­kezet tagjai. Az építkezéshez szükséges vályogtéglákat már elkészítették, a munkát a rizs- aratás befejezése után kezdik meg. — MEGÉRKEZETT a mak­iári Béke Tsz Dunántúlon vásárolt 32 előhasú üszője. A most vásárolt állatok je­lentik a szövetkezet törzsál­lományát, amelyet a későb­biek folyamán tovább fejlesz- lenek. — KIALAKÍTOTTAK a ve­tésforgót a detki Új Elet Tsz- ben. Az idén 800 holdon vetnek őszi búzát és 200 holdon őszi árpát. A talajelőkészítés mun­kái jól haladnak, 100 holdon már elvetették az árpát, s így a tervezett határidőre, október közepére, földbe kerül az ösz- szes tervezett vetőmag. — AZ EGRI járásban igen jól halad a vetőmag össze­hordása. már mintegy 80 szá­zaléka együtt van a vetőmag­nak. A termelőszövetkezetek jelenleg az őszi árpát vetik éS a talajjavítás munkáját végzik. — KEDDEN DÉLELŐTT ki­lenc órai kezdettel tartja ala­kuló ülését a járások és váro­sok kultúrház igazgatóinak munkaközössége Egerben. Az ülésen megbeszélik a kultúr- házak egységes irányításával kapcsolatos feladatokat, vala­mint a most megalakult me­gyei módszertani tanácsadó csoport segítségadását. Bolgár vendégok a Népújságnál Kedves vendégek érkeztek szombaton a Népújság Szer­kesztőségébe Bulgáriából. Meglátogatta a szerkesztőséget: Pjotr Avramov, a szófiai K. Marx Közgazdaság-tudományi Intézet professzora, Krim Vol­kov költőd a szófiai Kulturális Kapcsolatok Intézete Idegen­nyelvű kiadójának főszerkesz­tője, Erik Andrejcsin, a Bul- gariana újság helyettes főszer­kesztője, Mojsz Dekalo a Bol­gár Tájékoztatási Hivatal szarj kesztője. Hosszabb látogatás?* jött a szerkesztőség vendége­ként Ivan Ivanov és Gregorij Anastasov, a bulgáriai Tolbu- chin város és környéke lapjá­nak két vezető munkatársa. A két tolbuchini újságíró össze­sen két hetet tölt a Népújság Szerkesztőségében. A két hét alatt meglátogatják megyénk több üzemét, tennelőszövetke- zetét, megismerkednek a me­gye városaival, községeivel. Telíesílelte tervét a Málravidéki Erőmű A kora tavasszal megkezdő­dött kongresszusi munkaver­seny számottevő eredményeket hozott a Mátravidéki Erőmű­ben is. Eredeti kongresszusi vállalásukat megtetőzve, sok millió kilowattórával teljesí­tették túl tervüket az erőmű dolgozói, s amellett jelentősen csökkent a villamosenergia előállítási költsége is. Most új­ból örvendetes hírt kaptunk az Erőműtől. Telefonértesíté­sük szerint ez év harmadik ne­gyedévi tervüket szombaton reggelre teljesítették, s ha kü­lönösebb akadály nem merül fel. ebben a hónapban terven felül tízmillió kilowattórával több villamosenergiát adnak az országnak. Ez az újabb örömhír is bi­zonyítéka annak, hogy a Mát­ravidéki Erőmű dolgozói ko­moly sikereket érnek el a kongresszusi munkaversenyben. Az erdőgazdaságok nagyszerű munkát végeznek a kongresszusi versenyben — Az erdőgazdaságok igen jó munkát végeznek a kongresz- szusi versenyben. A párád für­dői erdőgazdaság a félév végé­re teljesítette egész évi fel­ajánlását és újabb vállalásokat tettek a dolgozók. Ha teljesítik az újabb vállalásokat is, ere­deti felajánlásukhoz képest kö­rülbelül 200 százalékos ered­ményt érnek el. Az egri erdő- gazdaság 440 ezer forint értékű felajánlásából már több mint 230 ezer forint értéket teljesí­tett. Kolacskovszky Lajos emlékműve Gyakran megállt a Bélkő alatt, csendes nyugalommal nézegette a Bükk kéklő hegy­ormait. Törékeny, szikár alak­ja szinte egybeolvadt a hűs árnyékot adó tölgyekkel, ki­csit pihent, aztán új erőre ka­pott és meggyőző, okos szóval tanította, bátorította elvtáisa- it, barátait. Kora ifjúságától kezdve a szocialista eszméért, a mun­kásosztály jogaiért küzdött. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Heves megye közigazga­tási vezetője volt, a fasizmus éveiben, majd az elnyomás em- bertnyúzó esztendeiben börtö­nökben sínylődött. Élete, és ma­gatartása, humanista ember- szeretete példaként lebegett a haladó szellemű emberek sze­me előtt. Halála után sem feledhetjük őt el és barátai, tisztelői —- elsősorban a Tearnészetbaxátók Egyesülete — a Telekesy-me- nedékház előtt, Kolacskovszky Lajos Iránti hála és tisztelet jeléül emlékművet létesít. Maxik műsora: EGRÍ VÖRÖS CSTT.LAG Kenyér, szerelem, féltékenység EGRI BRÖDY Ketten a nagyvárosban GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Halál a nyeregben GYÖNGYÖSI PUSKIN Akiket a pacsirta elkísér HATVANI VÖRÖS CSILLAG Szerelem csütörtök HATVANI KOSSUTH Gitáros lány HEVES Nincs előadás FÜZESABONY A boldogság vasárnap jön PETERVASARA Tengerészre víi műsora: Egerben este fél * órakor: Érdekházasság (Bérletszünet, Bianco-bérlet) tízágorű dandárparancsnok a munka, s az egyre rövidülő őszi napok sürgetik a földeken dolgozó embereket. A mélyen szálló őszi fellegek megakad­nak egy pillanatra a magasba szökő, egyre gyérülő levelű je­genyéken, s aztán gyors ira- modással haladnak tovább. Az őszi szél itt is, a Dunántúl dé­li részén sárga faleveleket ci­pel magával Az erdőszéli ku­koricásokban vadőrök vigyáz­nák a még kint levő termést. Itt az ősz letagadhatatlanul, eljött az idő, hogy a legények elmenjenek a hazát szolgálni, katonáskodni. így volt ez tavaly is, és így lesz az idén is. Sok fiatal megkapja a behívóját, bevo­nul, szerszámját fegyverre cseréli fel és szolgálja, védi hazánkat, a Magyar Népköz­társaságot. Erről a katonaéletről, szép­ségeiről, nehézségeiről beszél­gettünk Kulacsik András hon­véddal, aki P. Á. tiszt elvtárs egységénél a tisztes iskola hallgatója. Heves megyéből, Hatvanból vonult be. 1953 őszén öltötte magára a nép­hadsereg egyenruháját. A be­vonulás előtt Nagyteleken, az állami gazdaságban dolgozott, mint villanyszerelő. A hatva­niak közül biztosan sokan is­merik' a jókedélyű, barna ha­jú, csillogó szemű fiút. A be­vonulásáról így emlékezik meg: — Amikor megkaptam a be­hívómat, sehogy sem tudtam elképzelni magamat, mint egyenruhás katonát. Szinte hi­hetetlen volt, hogy eljött en­nek is az ideje. A öreg kato­nák elbeszélése szerint félel­metesnek hittem a katonaéle­tet, De most, ■ 11 hónap távLa­Rájuk mindenkor számíthatunk... Heves megyei iiatalok a néphadsereg soraiban László főhadnagy szerint meg­érdemlik a katonák, mert, pontosan végrehajtották a feladatokat. Az egyik egység jó munká­jáért elnyerte az élen járó szá­lából már könnyebben beszél az ember, sok szép dologról, gyakorlat közbeni élményekről tud beszámolni, de akkor, amikor kezdtük, — valóban nehéz volt. Furcsának tűnt a parancsolgatás, a reggeli tor­Kulacsilc András honvéd, aki be­nevezett a szocialista versenybe és most a „Néphadsereg kiváló kato­nája” büszke cim jelöltje. na, de most már megszoktuk ezeket. Én igyekeztem a leg­jobb munkát végezni, s a most bevonuló fiataloknak is csak ezt tudom ajánlani: ha így cselekszenek, akkor nem történik semmi baj. S hogy elhihetj ük minden szavát, erre parancsnokainak és elvtársainak a véleménye a bizonyíték. Mint hallottuk, Kulacsik elvtárs a jövő hó­napban kiváló katona less és Rákóczi György honvéddel, az egység írnokával. A katonák — mint később elmondták —tisz­teletben tartják, mert az ő ke­zéből veszik át legtöbbször a szabadságos leveleket. . A munkáját lelkiismeretesen is jó munkájával érdemelte ki. Sétára indultunk a lakta­nyában. Az épületek körül terebélyes iák zizegnek és a virágos kertek árulkodnak a katonák szépérzékéről. A gépkocsi telephelyen több is­merős egri arcot is láttunk. Vozári László, Pápista József, Bozsik Lajos és Papp György honvédek a gépkocsik körül te­vékenykednek. Most veszik csak igazi hasznát a Magyar Honvédelmi Sportszövetségnél megszerzett jogosítványuknak. Itt a néphadse­regben jól sike­rült nekik, pár száz kilométert lekocsikáztak, s amikor letelik a két év, már meg­felelő szerelő­gyakorlattal is rendelkeznek. És ez ma már egy új szakmát is jelent. Ezért igyekeznek ők a legjobb gép­kocsivezetők lenni. Itt pedig igazán megis­merhetik a mo­tor működését és szerelését, mert mindenki a saját kocsi­jáért felel, és a hibát is magá­nak kell kijaví­tani. A parancsnoki épületben elég csendes a hangulat. Az egyik irodában, ahol Heves megyei születésű fiúk után ér­deklődünk, találkozunk össze Rákóczi György honvéd, az ogj - ség írnoka, hatvani fiú. Á néphad­seregben is jó munkát végez, büszkék lehetnek rá szülei. Végzi, büszkék is rá parancs­nokai, s a múlt hónapban is nyolc nap szabadságon volt odahaza, Hatvanban. Gyorsan múlik az idő, már ebédhez sorakoznak a harco­sok. Dal röppen az alegységek katonáinak ajkáról, vidám a nóta, pattogós. Egyszerre kato­násan dobbannak a lábak. A kiadós délelőtti foglalkozás után jólesik az ebéd, húsleves és a többi ennivaló. Rá ez kasz büszke kitüntetést és ezen kívül az egész egység, 90 szá­zalékos kiválóra hajtotta vég­re tűzér-élesiövészet feladatat. Ez szép eredmény. A katonai kiképzésen kívül dicsérendő a katonák kultúr- és színjátszó csoportja is. A mezőgazdasági munkák ids- jén az egység katonái segítet­ték a mezőgazdasági termelő- szövetkezeteket a betakarítás­ban. Ezért a munkájukért Pa­rancsnoki dicséretet kaptak, jogosan, mert mindenütt, ahöl dolgoztak, még ma is- emlege­tik a katonák becsületes. gy- rs munkáját. Délután a fegyvereket tisz­títják a harcosok. Estéié vala­hogy zsúfoltabbá válik a lak­tanya. Véget ér a napi kikép­zés, laktanyába térnek vissza a katonák. Van, aki most is a tornaszereken gyakorol, de so­kan Keresik fel az értékes könyváírat is. Könyvek fölé hajolnak. Farkas Ferenc hat­vani, Szita Ferenc nagyköké- nyesi, Szabó Elek balatoni és Rozgonyi Nándor egri fiúk. A többiek röplabda-, kézilabda- és a labdarugó-mérkőzésekre készülnek fel. Ünnepelnek a néphadsereg- katonái. Mi is köszönjük azo­kat a fiatalokat, akik a nép­hadsereg soraiban teljesítik, hazafias kötelességüket és. megyénk szülöttei. A néphad­sereg napján kívánunk; a to­vábbi munkájukhoz jó egész­séget! Fazekas IstvÉ* g l’app György honvéd nevét mlu- 1 denki ismeri a* alakulatnál. Jő- " kedvével, vidám tréfáival sokszor >-varázsol mosolyt katonatársai ar- cár a. ezt minden katona tudja, mi­lyen nagy szó. Szép követel­ményei vannak, amit teljesí­teni dicsőség, de kötelesség Is. A honvédségi élet nagy vál­tozás a fiatalság életében, nemcsali; modorban, hanem fi­zikailag is megváltoztatják az embereket Bővül a fiatalok ismerete, kialakul világnézete, mert különböző foglalkozásod kon, gyakorlatokon képezik őket Az egri származású Szilvási Miklós honvéd, aki bevonulása előtt az egri 32-es Autóköz- lekedési Válla- ’ ' latnál dolgozott kalauzként, — nagyon szeret szertornázni. Amikor bevo­nult örömmel tapasztalta, hogy minden­ben támogatják. Szabad idejé­ben biztosítják a tornaszereket és ennek tudha­tó be, hogy be­került abba a csapatba, amely egységüket kép­viselte a má­jusban megtar­tott néphadsereg szertorna baj­nokságon. Eb­ből a nemes vetélkedésből az egység csa­pata gy őztesen került ki. A ju­talom 10 nap szabadság. Az­óta augusztusban újra otthon volt hat nap szabadságon. Ezt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents