Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-27 / 227. szám

népújság 1959. szeptember VI., vasár«*® s A vitás kérdéseket ne as erő, hanem a jósán éss segítségével áldjuk meg Hruscsov elvtárs pittsbnrghS beszéde PITTSBURGH Hruscsov szeptember Pittsburghban taUílkozott az üzleti és társadalmi körök képviselőivel. A találkozón Hruscsov beszédet mondott- Iteszéüé ben többek között a következőket mondotta: — Örömmel talál kozom önök­kel. Talán azért, meri városuk, ez a nagy iparváros élénken emlékeztet engem a múltra, gyermekkoromra és ifjúságom­ra, arra az időszakra, amikor még a Donyec-medencében dolgoztam. Lehet, hogy azért, mert általában szeretek talál-, kozni üzletemberekkel. Azt hiszem azonban, hogy ezért is, azért is szívesen találkozom önökkel. Engedjék meg, hogy hálás köszönetét mondjak a szívélyes fogadtatásért is, és sok sikert kívánjak önöknek. Városukban különböző em­berekkel találkoztam. Ügy ér­már kialakult köz­tünk. némi kapcsolat. Nekünk, szovjet emberek­nek, régóta tetszik a pezsgő amerikai üzleti élet, a vállalko­zó szellem, s az, hogy az időt értékelni tudták. Természete­sen csak néhány amerikai tu­lajdonságot soroltam fel. Bennünk, szovjet emberek­ben. szintén vannak sajátos vonások: forradalmi lendület, bátorság, kezdeményezés. Ha egyesítenők a két nép erőfeszítéseit valami­lyen közős alapon, például a békéért és az emberi ha­ladásért folytatott harc ta­laján, ez jó eredménnyel járna (taps). Az önök országa magas szín­vonalat ért. el az ipar fejlő­désében. Az egész világot me g­lepte az Amerikai Egyesült Államok iparának gyorsütemű fejlődése, lelkesedést, sőt irigy- kedést keltett más országok­ban. Azelőtt a fejlődés üteviét illetően öröknek nem voltak méltó partnerük, ma már van: a Szovjetunió. Forradalmi körülményeik kö­zött, új, szocialista alapon mi felhasználtuk mindazt, ami önöknél létrejött és hasznos volt és megmutattuk, hogy az önök eredményest nemcsak megismételni, hanem túlszár­nyalni is lehet. Ma már egyben-másiban utol­értük az önök országát. Ha képletesen akarunk beszélni, azt mondhatjuk, hogy már haüótávolságba kerültünk egy­mással. A mi hangunkat önök egyre erősebben- és közelebb­ről hallják. E hant) évről-évre erősebben lesz hallható és nincs messze az a nap. amikor egy vonalba kerülünk önökkel. Üdvözöljük önöket és tovább haladunk. ékkor azonban már mi le­szünk elöl. nem pedig önök. (Taszsz); zfím, hogy 24-én A második helyről ax első helyre akarunk kerülni Ne legyenek nagyon szigo­rúak és ne ítéljenek ei azért a szilárd meggyőződésemért, hogy az események fejlődésének ez lesz a menete. Mi hajlandók vagyunk versenyezni olyan ne­mes alapon, mint a népei? anyagi és kulturális igényeinek biztosítása. önök bizonyára tudják, hogy a Szovjetunió már ma a világ második ipari hatalma. Melles­leg szólva, valamikor az önök országa is második voll Aztán első lett és önök ezt egészen természetesnek tartották. Hát akkor miért tartják egyes honfi­társaik lehetetlennek, sőt megengedhetelennek, hogy mi ezt a feladatot tűzzük ká magunk elé, hogy a má­sodik helyről az első hely­re akarunk kerülni? Mi komoly versenyt szeretnénk az önök országával. Hruscsov ezután a hétéves terv főbb célkitűzéseit ismertette, majd hangsúlyozta: Nagy léptekkel szándéko­zunk haladni, ehhez meg is van a képességünk. Országunk értékes tapaszta­lattal rendelkezik az ipari, a tudományos és a műszaki fej­lesztésben. Elmondhatjuk, hogy nálunk jobban használják ki a kohók hasznos terét, mint az önök országában. Vajon fel lehet-e mindent sorolni? Én csak a kohászatot említettem. Képletesen szólva, két. olyan ipari nagyhatalomnak, mint a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok. a kölcsönös kapcsolatait a technika nyelvén párhuzamos vonalakon történő mozgásként lehet elképzelni, mi is a ma­gunk vonalán megyünk, önök is a magukén haladnak. Van aki talán elégedett az esemé­nyek ilyen alakulásával Ter­mészetesen. még egy ilyen pár­huzamosan és elszigetelten tör­ténő fejlődés is jobb. mint a Viszálvkodás és a konfliktus. A kölcsönösség alapján Ámde másképp is el lehet képzelni országaink viszonyát. Az említett vonalak valahol, egy bizonyos ponton közeled­nek egymáshoz. Másképpen ki­fejezve: érintkezés jön létre, gazdasági, kulturális, tudomá­nyos és technikai csere alakul ki. Mi ilyen fejlődést kívánunk és hajlandók vagyunk feltár­ni önök előtt technikai vív­mányainkat anélkül, hogy titkot csinálnánk belőlük, feltéve, hogy önök hason­lóképpen járnak el a mi országunkkal, igaz, önöknél nem szokás így cselekedni. Mindenki őrzi a maga technikai titkait és még ■ szomszédjának sem hajlandó bármit is elárulni, nemhogy egy más országnak. Akkor hát hogyan is legyen? Azt ajánljuk, hogy csináljuk a dolgot a kölcsönös előnyök alapján. Népeink ugyan különböző­képpen élnek, különféle élet­formát vallanak a magukénak, szokásaik is eltérőek. Mégis egy égbolt alatt kell élnünk. Az önök országában az éghajlat lényegesen enyhébb és mele­gebb, mint a mienkben, mégis, önök felől és nem felőlünk árad a politikai hideg. Igaz. mi „Érjük utol ci as Egyesült Megtörtént a jó kezdet, s mindkét részről látogatás kicse­rélésére kerül sor a legmaga­sabb szinten. Meggyőződésünk szerint az én látogatásom az Egyesült Államokban és az amerikai elnök közelgő látoga­tása a Szovjetunióban, lehetővé teszi, hogy jobban megismerjük és megértsük egymást, megta­láljuk az együttműködés útját. Ha mindkét részről megvan rá az óhaj. akkor meg is találjuk ezt az utat. Országunkban most, igen népszerűvé vált ez a jelszó: „Érjük utói és előzzük meg az Egyesült Államokat”. Az önök honfitársai közül egyesek meg­ijedtek ettől a jelszótól. Fenye­getést látnak benne Amerikára De hol itt a veszély, amely őröket, amerikaiakat fenyeget? Gazdasági érdekeink sehol sem ütköznek. Talán a mi orszá­gunk, amely ilyen hatalmas és békés építőmunkával foglalko­zik, nem tartja érdekének a tartós és a szilárd békét, a sok­oldalú gazdasági, technikai és kereskedelmi kapcsolatok fej­lesztését? De igen, érdekének tartja. Vajon az iparilag erősen fej­lett országok nem tudnának lényeges és növekvő segítséget nyújtani a gazdaságilag elmara­dott országoknak? Biztosíthatom önöket, hogy északabbra élünk és nem fé­lünk a hidegtől, mégis azt sze­retnek, ha a világon kedve­zőbb, melegebb szelek fújdo- gálnának. Sem a mi népünk, sem az önök népe nem akar háborút. Éljünk tehát jó szomszédok­ként, tegyük kapcsolataink alapjává a békés együtté’és el­vét. Ez az elv nem részesít sen­kit egyoldalú előnyben, senki­nek sem okoz károkat és sen­kitől sem igényel áldozatokat. Viszont ennek alapján minden­ki csak nyerhet és süni a fő, a béke ügye nyer. i elüssük meg Államokat hétéves tervünk békés irányzatú. Célja az embe­rek életkörülményeinek megjavítása. Sajnos, olyan időket élünk, amikor nem minden kiolvasz­tott acél megy békés célokra. Milyen boldogok lennének or­szágaink népei, a világ minden népe, ha az összes acél, ame­lyet Amerikában, például itt, Pittsburgh-ban, a Szovjetunió­ban és más országokban ol­vasztanak, csupán békés célok­ra használnának. (Taps.) Azt hiszem, önök egyetérte­nek velem, ha azt mondom, hogy ha még két életünk lenne is. azt is e magasztos és hozzánk méltó feladatnak kellene szentelnünk: a né­pek közötti béke megszilár­dításának. (Taps.) Nem érkezett el az ideje, uraim, hogy a martin kemen­cékbe küldjük beolvasztás vé­gett a felhalmozott fegyvere­ket? Nincs-e itt az ideje, hogy a tankokat átalakítsuk trakto­rokká, az ágyúkat cséplőgépek­ké. s az atomenergiát kizárólag békés célokra fordítsuk? Ami a Szovjetuniót illeti — miként már az Egyesült Nem­zetek Szervezetében mondot­tam —, mi akár ma is hajlan­dók vagyunk erre. I Szovjetunió és ax Egyesült Államok felelőssége Igaz. vannak olyan emberek. akik attól félnek, hogy ha nem lesznek katonai megrendelések, a békés termelés nem hoz nye­reséget Aggódnak, hogy ha megszűnik a fegyvergyártás és a termelés áttér békés vágá­nyokra, akkor az ipar s a gaz­dasági élet állandóan lázas tü­neteket mutat majd. Ezek a né­zetek azonban csak rövidlátás következményei Az ilyen em­berek nem látnak az orruknál tovább. Valóban, ha odáig fej­lődnek a dolgok, hogy használ­ják a mai készülő fegyvereket akkor a háború tüzében nem­csak a fegyvergyártásban fel­halmozódott nyereség hamvad­hat el, hanem e nyereségek gazdái közül is igen sokan. Kérem, ne értsenek félre. Senkinek sem akarok szemre­hányást tenni, csupán kidom­borítani igyekszem azt a gon­dolatot, hogy a vagyont csak akkor lehet felhasználni, ha az nem válik szénné és hamuvá. Nem titok, hogy a béke fenn­tartásában különösen nagy fe­lelőssége van a mi országaink­nak. Gondolják el, milyen len­ne a nemzetközi helyzet, ha az Egyesült Államok — a kapita­lista világ legerősebb országa — és a Szovjetunió, a szocializ­mus országai között a legna­gyobb és legerősebb ország, jó kapcsolatokat teremtene egy­mással, sőt megteremtené az együttműködést, melyet mi úgy szeretnők — fejlődne és barát­sággá válnék. Egyetértek Eisen howemek egykor leírt szavaival: „ha megvan a kölcsönös bizalom Amerika és a Szovjetunió között, akkor semmiféle államközi né­zeteltérés nem fenyegetheti az egyetemes összefogást és a békét”. Nincs akadály Ezek a szavak nem sokkal a második világháború után hangzottak eh Abban a hábo­rúban Eisenhowernek kiemel­kedő szerepe volt. Most Eisen­hower az amerikai Egyesült Államok elnöke. Vajon miért ne lehetne megvalósítani a fenti szép gondolatot? Mi a magunk részéről hajlandók va­gyunk mindent elkövetni, hogy biztosítsuk a kölcsönös bizal­mat Amerika és a Szovjetunió között és ezzel elősegítsük a béke biztosítását minden nép számára. Nincs semmi komoly akadá­lya annak, hogy országaink bé­kében és barátságban éljenek. Természetesen vannak ideoló­giai különbségek országaink között. Ez azonban nem aka­dály. A második világháború idején is megvoltak e különb­ségek. Mégsem akadályozták meg, hogy jó barátok legyünk. Most sem szabad, hogy meg­akadályozzák erőink egyesíté­sét a tartós békéért vívott harcban. Örömmel tölt el az a tény, hogy itt, az Egyesült Államok­ban is reálisan gondolkozó emberek hajlanak e vélemény­re. Minél több lesz az ilyen ember, annál jobb. Értsük meg egymást. Mi nein békét kérünk, ha­nem egyszerűen az a véle­ményünk, hogy nem a há­ború, hanem a béke az emberiség természetes ál­lapota. Amerikai látogatásommal kapcsolatban egyes országok­ban különféle magyarázatok születtek. Akadtak, akik azt mondták: Iám, Hruscsov „osz­tozkodni akar Esenhowerrel a világ felett”. Ki kell jelentenem, hogy az ilyen magyarázatok teljesen alaptalanok. Ez badarság. Azok, akik így vélekednek, haramia­ként ítélnek meg minden ese­ményt. A maguk szájaíze sze­rint gondolkodnak: ha erős vagy, kaparints meg mindent. amit csak tudsz, nekünk azon­ban egészen más az erkölcsi felfogásunk. A mi erőnk csak népünk és a többi nép javát szolgálja. Erőnket a béke és az egyetemes biztonság megszi­lárdítására használjuk fel, csu­pán arra és semmi másra. Nagyszerű benyomást szereztünk A tátogatáscsere, a nemzet­közi helyzetről és a szovjet- amerikai viszony kérdéseiről folytatott beszélgetéseink hasz­nosak nemcsak a mi orszá­gainkra, hanem minden más országra is. Ha csak néhány vitás kér­dés rendeződik is a Szov­jetunió és az amerikai Egyesült Államok között, az feltétlenül kedvezően hat az egész nemzetközi légkörre és országainknak az összes kis és nagy or­szágokkal való kapcsola­taira. Most mai benyomásaimról szeretnék beszélni — mondotta a továbbiakban. Pittsburghról és lakóiról nagyszerű benyomást szerez­tünk. Nagyon elégedettek va­gyunk azzal, ahogyan kiváló városuk lakosai bennünket, szovjet embereket fogadtak. Megelégedést kelt bennünk szívélyességük és örömük és mi a legfontosabb, az, hogy megértették amerikai látoga­tásom jelentőségét: meg kell javítani országaink viszonyát. Engedjék meg, hogy őszinte köszönetét mondjak John Wright püspöknek, aki — erről Lodge úrtól értesültem — fel­hívással fordult a hívőkhöz, hogy jó gazda módjára fogad­janak engem és kíséretemet és teremtsék meg a feltételeket országaink viszonyának meg- javulásához. Hálásan köszönöm azt az imát is, amelyet a lelkész mon­dott itt ebédünk elején. Miként a fordításból megtudtam, azért fohászkodott, hogy kapcsola­taink javuljanak, béke legyen az emberek között, országaink & minden nép között. Meg kell mondanom önök­nek, uraim, hogy a mi orszá­gunkban minden ember — az ateisták és a hívők egyaránt — a különféle vallások lelkészei (országunkban pedig sok nép és sokféle vallás van) egy gon­dolatnak élnek. Minden szovjet ember, füg­getlenül vallási meggyőző­désétől és bőrének színétől, békét akar és mindent el­követ, hogy biztosítva le­gyen a népek és az egész világ békéje. A lelkészek, a mullahok, a rabbik ugyanúgy, mint az önök lelkészei, püspökei Isten­hez fohászkodnak, hogy béke legyen a földön és barátság a népek között (Taps.) Könnyű dolgom van itt önökkel, mert a jelenlevők kö­zül sokan jártak a Szovjetunió­ban és van valami fogalmuk államunkról, népünkről és vendégszeretet ünkrőL Biztosíthatom önöket, hogy mi ugyanúgy szeretjük hazán­kat, államunkat mint aho­gyan önök szeretik hazájukat és államrendjüket A mi dol­gozóink ugyanúgy szeretik csa­ládjukat gyermekeiket mint önök. Az önök hazája gazdag, önök magas életszínvonalat értek el. Amikor önöknél kiadták a fel­hívást, hogy imádkozzanak a „kommunizmus rabjainak” fel- szabadulásáért, tréfásan meg­jegyeztem a Moszkvában ven­dégeskedő Nixon alelnöknek: — Nézze csak, hogyan élnek „a kommunizmus rabjai”. Be­szélgessen velük. Kérdezze meg, nem panaszkodnak-e élet- körülményeik miatt. Meggyőző dósunk, hogy utolérjük és megelőxxük önöket Most, itt, az önök vendége­ként szeretném megismételni ezt a tréfát. Ne ítéljenek meg szigorúan. Idejöttem, hogy meg­nézzem hogyan élnek a kapi­talizmus rabjai. Meg kell mon­danom, hogy önök nem élnek rosszul, de mi sem maradunk el önök mögött. Jól élünk, és még jobban akarunk élni. Helyt állunk ma­gunkért, hazánkért és meggyő­ződésünk, hogy utolérjük és megelőzzük önöket. Hazánk gazdagságát, megsokszorozni és önöket utolérni nem kalóz módszerekkel akarjuk, miként ez a múltban szokásos volt. Az a célunk, hogy az anyagi ja­vakból többet állítsunk dó, mint önök. Ismétlem: meggyőződésem, hegy utol­érjük és megelőzzük önö­ket. Mint becsületes ver­senytársak, figyelmeztetjük önöket, szedjék össze ma­gukat, különben mögénk kerülhetnek. Mi art mondjuk, hogy ja­vainkat sohasem fogjuk vala­mely nép kárára felhasználni. A béke javáért vállvetve kell haladnunk önökkel és minden néppel (ylharos taps). Önöknek uraim, tetszik a kapitalista rendszer. Mi na­gyon szeretjük szocialista rend­szerünket, amelyet népünk te­remtett. Önök azt mondják, hogy az önök rendszere jobb. Nos, éljenek ebben a vélemény­ben, amíg meg nem győződnek az ellenkezőjéről. Mi őszintén mondjuk önöknek, hogy a szo­cialistarendszer jobb, kedve­zőbb feltételeket teremt a ter­melőerők fejlődéséhez és job­ban elősegíti a gazdasági és kulturális fellendülést. Önök egyel őre non ismerik el ezt, jóllehet, a Szovjetunió és más országok példája világosan mutatja a szocializmus elő­nyeit. A társadalmi rendszerre vonatkozó nézetek különböző­sége azonban nem akadályoz­hatja együttműködésünket. Önöknek a kapitalizmus tet­szik. Nos, hát isten önökkel, éljenek a kapitalizmusban, folytassák útjukat kivénhedt lovukon. Mi pedig a fiatal, Hruscsov beszéde befejező részében Eisenhowerrel folyta­tandó tanácskozásairól beszélt Hangsúlyozta: Ha a tanácskozásokon túl- merev álláspontot foglalunk el — én a magamét, az Egyesült Államok elnöke a magáét — akkor nem lesz eredményes a ' beszélgetésünk. Akkor nem olyan beszélgeté­sekre kerülne sor, amelynek célja megkeresni az ésszerű megoldásokat hanem'olyan hu­zakodásra, amely például emlé­keztetne két bika összeakasz- kodására: melyiknek erősebb a lába. melyiknek erősebb a homloka, melyiknek hosszabb a szarva, melyik ökleli fel előbb a másikat? Vajon ezt várják tőlünk a Szovjetunió népei, Amerika né­pei, s az egész világ népei? Önök erős lábakon állnak, de a mi lábunk sem reszket. Ver­senyezzünk hát abban, hogy a vitás kérdéseket ne az erő, ha­nem a józan ész segítségével oldjuk meg. Est várja tőlünk minden nép. (Taps.) Örömmel tárgyalok az olyan államfővel, aki él­vezi népének támogatását tiszteletét és szeretctét, (Taps.) Én a szovjet népet képviselem. Hálás vagyok azért a bizalomért és meg­becsülésért, amelyben a erőteljes szocialista paripán ülünk. S könnyen utolérjük és elhagyjuk önöket. Ez azonban a két rendszer gazdasági ver­sengésének kérdése. Ha mi a békés versengés útjára lépünk, ezen minden nép nyer, mi vei nem lesz háború az államok között, nem fog embervér foly­ni. (taps) szovjet nép részesíti kor­mányát és részesít engem, mint a szovjet kormány fejét, aki önöknél a Szov­jetuniót, a nagy szovjet né­pet képviseli. Ilyen körülmények között könnyebb lesz megkeresni a kölcsönösen elfogadható megol­dásokat, vagyis az olyan meg­oldásokat, amelyeket mindkét nép elfogadhat. Ha pedig a nép nem egységes, nem támogatja a kormányfőt, az ilyen ■ kormány­fő nem tud ésszerű megoldást találni. Népem és kormányom teljes bizalmával jöttem' az Egyesült Államokba, Ez fog vezérelni azokon a találkozókon és meg­beszéléseken, amelyeket Dwigth Eisenhower úrral, az Önök tisztelt elnökével fogok folytatni. Ha a mi két országunk a bi­zalmatlanság helyett megterem­ti az egymás között a bizalom légkörét és közös erővel küzd a béke megszilárdításáért a maga és mindenki más érdeké­ben, akkor az egész világ népei lámogatni fognak bennünket. Köszönöm szives figyelmü­ket. (Hosszantartó taps, min­denki feláll). Népem é» kormányom bizalmából jöttem

Next

/
Thumbnails
Contents