Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-27 / 227. szám

1959. szeptember 2T, vasárnap SEPCJ8AG s A marxizmus karunk eszméjévé vált t ilencvenöt éve — 1864. szeptember 28-án — Lon­donban alakult meg a Nemzet­közi Munkásszövetaég, az X. In- temacionálé, a proletariátus első nemzetközi szervezete. 93 éve, hogy Marx az akkori nem­zetközi • munkásmozgalmat nemzetközi szervezetben egye­sítette, hogy eredményesebb harcot vívhussanak a burzsoá­ziával szemben jogaikért, a politikai hatalomért. Bár a marxizmus kiállta a próbát, éti az 1848-as forrada­lom már gyakorlatban igazolta Marx tanításainak igazót, mé­gis a munkásmozgalomban számos burzsoá befolyásos irányzat az uralkodó akkor. Marx felvette a harcot és küz­dött a burzsoá befolyás és szektáns szellem — trade-unio- mzmus Angliában, proudho- nizmus Franciaországban, anarchizmus Olaszországban, Svájcban és Spanyolországban — ellen és az I. Internacionálé soraiba tömörítette Európa 6S Amerika országainak élen járó munkásait. Marx programot és szerve­zeti szabályzatot dolgozott ki az I. Internacionálé első kong- fest zugára. Programjában nem alkudott meg a különböző irányzatokkal — akik képvisel­tették magukat az alakuló kongresszuson is —, hanem le­leplezte azokat a téves elmé­leteket, amelyek a nemzetközi munkásmozgalmat gyengítet­tek, helytelen irányba terel­ték. Marx bebizonyította, hogy az 1848-as forradalmakat kö­vető évek után rosszabbodott a munkásmozgalom helyzete. (A proudhoisisták azt állították, hogy javulti) Marx iguzolta, hogy a forradalmak veresége növelte a föld és a gyár urai­nak önbizalmát, megnyirbál­ták a munkásságnak addig is alacsony jogait, s amíg a bur­zsoá gyarapodott, gazdagodott, a munkásság helyzete egyre elviselhetetlenebbé vált. üzembe szállt Marx prog- ramja azokkal a néze­tekkel is, amelyek elvetették VEJRPKLCT. Kölcsey utca 16... A diófa ágairól már ki­fosztotta a leveleket az ősz. A tar, kopasz gallyak mögött meghúzódó ház külsőleg olyan,, mint a többi itt. a faluban. De mégsem! Az útra kitekintő ab­lakszerűéit évek óta befüggö- nyözve állnak. Shakespeare-i tragédia kavarog itt háborog- va, végzetes, asszonyt önérze­tet, emberi méltóságot gy alázó aljassággal, csak falusi és jó­val szerényebb, köntösben,, pu­ritánabb formákban. özvegy Czipó Mátyásné és nevelt lányának csaladja kút­ja a házat, özvegy Czipóné 1936-ban ment feleségül Czipó Mátyáshoz, második házassá­ga volt már ez az asszonynak. Második házasságukból szüle­tett a fiuk. — Rózs;ka másfél éves volt akkor. A fiú most tizenhét éves, Miskolcon jár iskolába, a Kohó- és Gépipari Technikumba, másodikos. Az asszony tizennégy évé özvegy. Férje odamaradt a második világháborúban. Egyedül ma­radt, apátián a két árva. Az asszony elveszítette pártfogó­ját, támaszát, az élet elvette tőle azt az embert, áld min­den szenny, mocskolod ás, rosszindulatú rágalmazás ellen megvédené most őt. Az ember magabízó egyedül is, ha asz- szemy. még be tudja rántani a zöldbabot a kislábosban még fel tudja rázni a dunyhát is, nem marad csomósán a cihá­ban itt-ott a toll. szóval, vala­hogy még elboldogul. Bold *■ gu1 ha nem bántják, ha nem keli menekülnie, ha érzi ma­gák körül a szeretet melegét. A GYEREKEK megnőttek, feleseperedtek. Róza férjhez ment Es gyáván, hűtlenül el­felejtett mindent... Elfelel­tette hogy második anyja a'ig egyéves korától mellette volt, nevelte, gondozta és törődött vele sok-sok áldozattal, fele­lősséggel. Elfelejtette, kinek tartozik köszönettel azért, hogy ő elvégezhette a mező­gazdasági technikumot, hogy ■hgronómus lett belőle. Kérdez­zük. hát ilyesmi is előfordul­hat? Van, aki megfeledkezik a köszönetről a háláról? Három-négy éve araiak... Róza állapotos volt a szülés idejére nevelőanyjához „köl­tözött“ Aztán megszületett a gyerek és a fiatalasszony vc'yképp megrekedt idehaza. 95 éré alakult az I. Internacionálé a politikai harc szükségességét és a proletariátus tevékenysé­gét pusztán a gazdaság! harcra igyekezett korlátozni. Hangsú­lyozta, hogy a gazdasági harc fontos, jelentős, de nem ez az út vezet a munkásság felsza­badulásához. .Mert amíg a po­litikai hatalom a burzsoázia kezében van, addig minden áron megvédi, meg tudja vé­deni tőkéjét, termelő eszközeit, s ha már a munkásság bizo­nyos vívmányokat ért is el, visszavonhatja azt. A munkás- osztály legfontosabb feladata, történelmi hivatása tehát a politikai hatalom kivívása. (Egyébként a felszabadulás után Magyarországon is sokan hirdették: „elég a gazdasági harc”. Kezünkben a gyár, a földet szétosztottuk, minek a politikai hatalom. Az ellen for­radalom választ áldott ezeknek is. Mert 1956-ban az ellenfor­radalom nein azzal kezdte ha­talma visszaszerzését, hogy el­sőnek a földet, a gyárat köve­telte, hanem a politikai hatal­mat akarta, hogy azután „visz- szacsináljon” mindent. És csak nóhányan — Mindszenty és Eszterházi — voltak „türelmet­lenek", akik mielőtt a politikai hatalom teljesen a kezükben lett volna és megszilárdíthat­ták volna azt, elkiabálták ter­veiket.) SI, A politikai hatalom kivívása ~ hangsúlyozta Marx — nem öncél, — a végső cél a mun­kásosztály gazdasági felszaba­dulása, a termelőeszközök bir­tokbavétele és mindenfajta ki­zsákmányolás felszámolása. És a proletariátus felszabadítása nem „helyi” nemzeti feladat, hanem nemzetközi méretű cél és az I. Internacionálé azért alakult meg, hogy ennek a fel­szabadító mozgalomnak a köz­pontja legyen. ■ A z utóbbi évtizedek ragyo­^ góan igazolták Marx ta­nításainak igazát. Oroszország munkásosztálya a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom győzelmével megszerezte a po­litikai hatalmat, gazdaságilag is felszabadította magát és ma már a kommunizmus építésé­nek útján jár. De ez a jel­lemző a Szovjetunión kívül a népidemokráciákra is, ahol az uralmon levő munkásosztály Marx tanításai nyomán szocia­lizmust épít. Az I. Internacionálé majd egy évszázad múltjából is iga­zolja, mennyire szükséges a munkásmozgalom egysége, mi­lyen hatalmas erő a ieghaludct- tabb osztály, a munkásosztály összefogása. A fiatal szovjet köztársaságra támadó interven­cióval szemben, a, nemzetközi munkásosztály felemelte tilta­kozó szavát: „El a kezekkel Oroszországtól”. A második vi­lágháború Idején a nemzetközi munkásmozgalom csaknem tel­jes egységben harcolt a fasiz­mus ellen. A nemzetközi mun­kásmozgalomnak a II- világhá­ború után a béke védelmében felemelt szava jelentős tényező a háborús kezek leszorítására. De különösen a felszabadult országokban, a Szovjetunióban, a népi demokráciákban bonta­kozhatott ki teljességével a munkásosztály ereje, tehetsége, összefogása. Ezekben az orszá­gokban megszűnt a kizsákmá­nyolás és a tudomány, a tech­nika ói? a kultúra viszonylag rövid idő alatt olyan hatalmas fejlődést ért el, amelyre példa még.nem volt a világtörténe­lemben. A szocialista országok munkásosztálya összefogásá­nak. közös akaratának már Menekülő asszony... Később kevés bútorukat és a malacokat is elszállították Verpeiéüv, A ház egyik ré­szébe költöztök belé, — „ide­iglenesen”. Egv ideig nem történt sem­mi baj. Aztán egy napon Fó­ka György, a Róza lány fér­jemura, különös viselkedési módot öltött magára: úgy járt­kelt a házban, úgy kezdett di­rigálni, mint valamiféle gazda. A Póka szájáról elszabadult néhány szó eljutott özv. Czi­póné fülébe is. „Kizsuppolják a házból az öregleányt nemso­kára!” — ezt híresztelto Póka a faluban. 0/ipóné először nem hitt a furcsa szóbeszéd­nek. Rosszul tette. Mert ha hallgat a mendemondákra, ak­kor sokmindenre felkészülhet. — A lakóház háromnegyed része minket illet! — vágták a szemébe. — Ugyan, lányom... A ház közös szerzemény volt édes­apáddal, 5 szegény, odamaradt a háborúban. A ház most dz enyém. Halálom után kettő­tökre száll, a fiamra és, terád. — így magyarázta nyugodt szavakkal. Ütődöttnek mond­ták ezért ES ELKEZDŐDTEK a pe­reskedések. Aloeres felperes, iktatószám, érték, beadvány, észrevétel, kifogás, meghatal­mazás, jegyzőkönyv. S a me­gyei bíróság döntött: a lakás fele özv. Czipó Mátyásnál il­leti. a másik fele a két gye­reké. Azóta még kibírhatatlanabb az özvegyen maradt asszony élete. Póka György odáig süly- lyedt kakaskodásában, hogy kezet emelt a védtelen asz- szonyra. Vasvillával, fejszével űzte az udvaron a 45 év körüli nőt. Mikor az asszony egyik öccse jóindulatúan fi­gyelmeztette. hogy ez nem ve­zet jóra. Póka lapáttal rontott a férfira, hosy szétcsapja a fejét. Augusztus harmadikén Pókáék kószáló malaca az ereszalját, a csepegést, a kerí­tés tövét tárogatta. Czipóné el'naüotta a kerítéstől a disz­nót Póka ezt meglátta: — Nem férsz már tőle, te büdös.... támadt az asz- szonynak és egy jókora követ vágott az asszony hátába. Eg^ ízben a kútba akarta dobni az asszonyt. Póka négyéves kisfia —özv. Czipóné unokája — is azt csi­nálja már, amit az apja. Os­torral üt rá nagyanyjára, kö­vekkel dobálja. „Vénasszony, vén piszok... — kiabálja, ahogy apjától, anyjától hallja. Ki ez az ember? Kicsoda Póka György? EREDETI foglakozása: ag- ronómus. Legutóbb a Füzes­abonyi Gépállomáson dolgo­zott, de innen azonnali ha­tállyal elbocsátották, azóta sem ő, sem a felesége nem dolgozik. Miért kapott elbo­csátó levelet. Ö maga azt mondja, nem voltak, megelé­gedettek a munkájával. Ka- lyinka elvtárs, a verpeléti Dó­zsa Tez elnöke mást mond: el­lenforradalmi tevékenysége miatt mondtak fel neki. Póka György nem vállalja ezt, de mikor arról kérdezzük, hol dolgozott 19S6-ban, zavart és ellentmondásos feleleteket ad. Aztán a felesége szólja el ma­gát: „A párt piszkálta meg Gyurit!" Régóta nem dolgozlak se­hol, se az asszony, se a férfi. Miből élnek?! Kevés föld-ükét művelik. „A határ csúfja az a föld!” — ezt mondja Ka- lyinka elvtáns. — Nem becsületes erény kezet emelni egy asszonyra, aki nem született erősnek. Mi­ért bánt egy védtelen asz- szonyt? — kérdeztük Pókától „lakásukban”. — Ugyan kérem, beszélhet ő, amit akar. Bizonyítsa be, ha tudja. — Ez a válasza. A lakás, ahol nagynehezen helyet csináltak nekünk, nem vall semmiféle esztétikumra. Gondozatlan és ápolatlan, mint a férfi. Az ember csak mene­külne innen a szabad levegőre. Kiűzik a szokatlan, furcsa illa­tok. a falak között megrekedt áporodottság. — És miért akarta a kútba dobni Czipónét? Ezt nem tagadja, tanú van rá. hogv meg akarta cseleked­ni. Cinikus és felháborító min­den szava. — Kútba dobni... Ha! Ne­vetséges dolog! Ha igazán bele akartam volna hajítani a kút­Ujj módon a megkezdett helyes úton A Népszabadság szombati száma részletes tudósításba* számol be arról, hogy pénteken megtartotta újjáalakuló köz­gyűlését a Magyar írók Szövetsége. Érdemes elolvasni az Új választmány névsorát, amelynek tagjai a kővetkezők: Barabás Tibor, Darvas József. Dobozy Imre. fodor József, földeák János. Gergely Sándor, Gotla Gábor, Illés Béla, Illés Endre, Jankavics Ferenc, Juhász Ferenc. Kárpáti Ann i, Király Ist­ván, Köpeczi Béla, Madarász Emil, Mesterházi Lajos, Móricz Virág, Sándor Kálmán, Simon István. Cs. Szabó Béla. Szabó Pál, Taíay Sándor; Thursá Gádor, Tolnai Gábor, Ur■■ bán Ernő és Veres Péter. A sző vity'-.g elnöke: Darvas József, főtitkára Dobozy Imre lett. Az cluöksát: tagjai.' Fodor József. Földeák János. Illés BéM. Jankovich Ferenc. Móricz Virág Simon István és Szabó Pál — Az írószövetség újju-uakittuui ho: • ■■an cd; társadalmi. kulturális életünk konszolidációjánál.’ P-.l v,!i.hit, mon­dotta az alakuló ülésen felszólalt Káliul Gyula elvtárs. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, s c mondat kapcsán nem árt egy kaute, emlékezni 19Sti napjaira, arra az időszakra, amikor az í, -■ ■ i írószövetség nein a haladás, az egénz túrsudulniv kv.Uuciills felemelésének szolgálatában áÜV hanem revizijvi: in r vallásává! maga is azok táborába állt, akiknek tettel végül október 23-hoz ve­zettek. A nézetek azóta kitisztultak, a i.uahntár meffviláyoao- clotí eredményeink, nefényiben, s a; ivót. 'ezeket látva, mát nem zsupán tudomás:/' veszik, hanem egere nagyobb akarás­sal átérezve jelentőségüket. vieU&tes.zik a wai/uk munkásságát, tettéit. A Magyar írók Szíj. cinégé ujjúulakulásának nagy telen- tőjégé van. Nem csapó"', azért, men 79Sf> t/Mn Ismét szerve­zetbe töbtöröttek v-m.ivh tagiobb tuUforyntó -ávészei hanem mert ez a szervezet most olyan vezetőséget választott mágiá­nak, amelyhejj irányítása mellett a iffrőbyn minden eszmei vitet hamarosan tisztázni lehet, s ezáltal in módon, de a má> előbb megkezdett helyes írton folytaibale ;■ munkájukat egész népünk kulturális épülésére o rendünkhöz hű iróemberek. Az év uÍoIkó nyári napján. . . (Folytatás az l, oldalról) ' A szurkolók n.pcs csoportjából eseiK itt-ou \ illan ki egy-o*y fehér irxg, vagy világos ruha* Az embereit már sötétebb színű ruhák- bau járnak. Node sebaj. Az ősznek is megvan a maga szépsége. Igaz» itt e képen látható emberek most nem az időjárással, hauet«, inkább a versennyel foglalkoznak, s kíváncsian várják, ki lösz a/ el­ső a Spartacus Kupáért rendezett országos házttímbkörttli kerékpár^ versenyen. Az év utolsó nyári vasárnap­ján is több ezer turista kereste Ifel megyénk szék­helyét. Vendé­gekkel voltak tele az éttermek, a vár környéke, no és természetesen m £&épasszony~ völgy is. Mielőtt azon­ban elkezdődött az iszogat**, né­hányszor kat­tantak a fényké- pezöképek, hogy megörökítsék a város nevezetes­ségeit. Itt, e ké­pen éppen a Do­bó-szobrot veszik tűz alá a látoga­tók. nem állja akadályát a belső burzsoá osztály. éa a naptöme­gek bizalmát, támogatását él­vezi. I t e a világ nagyobbik ré­17 szén még nem Így van. Bár a marxizmus, korunk.esz- méjévó vált, a mai történe­lemnek is meg1 vannak még a maga* „proudhonistái", ’ Több olyan magát munkáspártnak nevező párt van még, amely az imperializmust szolgálja, félre vezeti a munkásrétege­ket, szavakban a munkásosz­tályt, tettekben pedig az im­perializmust szolgálja, — igyekszik leszerelni a munkás- mozgalmat. Az utóbbi években lábra kapott, a munkásmoz­galomban a kispolgári . talaj­ból kiburjánzó reviziontarus, I és jelentős kárt okozott a I munkásmozgalomban. De ad-: jónak bármily nevet pártjuk­nak, hirdessenek bármilyen programot, a marxizmus taní­tása terjed és egyre több or­szág munkásai ismerik fel az imperializmus prédikátorainak i szándékát, és egyre többén j szállnak szembe vele. Ezt' bizonyítják a különböző! országok munkásainak poll ti- ; kai és gazdasági harcai, a J nemzeti felszabadító mozgat-: mák, a munkás szolidaritás j oly nagyszerű példái, Már az I. InternueiÉwuilé | programja felhívta a munkás­mozgalmat f.z igazságtalan há­ború elleni harcra. A háború szembe állítja a különböző országok munkásait egymással és legnagyobb kárt bennük okoz. Osztályok és nemzetek, országok között folyjon a harc — figyelmeztetett a program. A z egász kapitalista vi­_ lúgban megélénkülő osztályhare és a munkásmoz­galom harca a békéért azt igazolja, hogy az I. Internnel- cmálé programja kilenc, és fél évtized után is ságit a mun­kásmozgalom eredményes har­cában. Fapp János ba, ha súlyosabb lenne pár ki­lóval. akkor is beledobom. FAJDALOMTÓL megszag­gatott, keseredett életet ól özv. Czipó Mátyásné Verpeléten Egyedül van. Menekül, mene­külne a ttyugodalmaaabb na­pokba a hántások elől. De nem kap segítséget! És fél ez a zo­kogó, sokat síró özvegy. Félti a fiát. akinek nem tud meleg családi fészket biztosítani, meri nevelt lánya és veje megránt­ják életét, olyan itt közöttük, mint egy, űzött vad. Olykor már azzal a gondolattal foglal­kozik: megszabadul minden nyűgtől, véget szakít bántal­mazott életének. Verpelét község vezetői, tár­sadalmi szervei, az államhatal­mi szervek miért nem szólnak bele ebbe a készülő, kibomló tragédiába? Miért állnak této­vázva a kavarodás fölött, és nem veszik számba a tényeket, amelyek egy magára maradt özvegy életét mérgezik. A köz­ségi tanács vezetője, Szecska János elvtárs, tud erről az ügyről, de csak paragrafusokat idéz, töz-vényeket citál. Talán orra várnak, hogy megismét­lődjék egy nemrég bekövetke­zett tragédia, hogy özv. Czipó Mátyásné is arra a sorsra jus­son, mint a falubeli C. László- né, aki felakasztotta magát? ÖZVEGY CZIPÓ Mátyásné régi párttag, 1950 óta tagja a kommunista pártnak. Az idén már ő is tsz-tag lett, 5 hold földjével a szocialista gazdál­kodás útját választotta. Talár azért is, hogy ne legyen egye­dül, azért, hogy társakat, tá­maszt keressen maga mellé, akik megvédik jogait, kihar­colják igazságát. Segítenek en­nek a segítséget váró asszony­nak! Nem tűrhetitek verpeléti emberek, kommunisták és nem kommunisták, hogy közönyö­tökből, várakozásotokból becs­telen erődítményt emeljen a maga önző vagyoni céljainak kielégítésére egy olyan valaki, mint Póka György. Emberség kérdése ez! Most segíteni, ami­kor az idő követeli a segítsé­get, amikor még segíteni lehet, mert ha bekövetkezett a baj, akkor már minden késő. Nem engedhetjük, hogy győztes le­gyen egy olyan férfi, egy Póka György, aki cinizmussal, önző vágyaival halálba kergetne egy védtelen özvegyasszonyt,,. Paiaky Dezső Beíutott a különvonat. jól képzett idegenvezetők fogadtak a vá- ; rosba érkezett csoportokat, s megkezdődött a séta, a* városnézés hogy mikorra leszáll az este, - s elköszönt tőlünk a nvár - me>- 1 ismerkedjenek a vendégek Dobo városával, no és a jó egri borral.!«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents