Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-24 / 224. szám

1959. szeptember 24.. csütörtök NEPÜJSAG s Magyar romantika Zöld pacniban, piros pacni: ez a tanya és a ház. Előtte szürkeség, benne két fehér va­lami: két ökrös eke szánt a földön. A mögötte baktató pa­rasztra már alig jutott festéke az ismeretlen zseninek, aki minden tehetségtelenségét, s korának egész véleményét be­lefestette ebbe az alkotásba, amelynek ezt a címet volt bá­tor adni: Falusi idill. Másik kép: Gatyás legények, fokossal kézben táncolnak kö­rül fogpaszta-reklám mosolyú. népviseletes lányok. A tánc valamiféle kis erdő szélén lej- tődik. kék ég alatt, amelyről nem hiányzik a bárányfelhő, zöld füvön, amelyről a pipacs nem maradt el. Ennek a kép­nek nem volt címe, de adhatta volna alkotója ennek is: Falusi idill. S ha nem is ezeket a képe­ket —. mert azért az izmusokba őrült Nyugatnak is volt ízlése —, de a képek gondolatát, a magyar romantikát aztán szé­pen exportáltuk — azzal a bok­rétával együtt, amely állítólag az Isten Föld' nevű kalapján a díszt, a magyar hont jelképez­te volna. A magyar romantika okos és ügyes exportálásával végül is sikerült olyan primitív képet adni Magyarországról, amilyen még a valóságban sem volt, pe­dig amúgy is eléggé az volt. Magyar uraink pedig még hu­morizáltak is, hogy milyen bu­ta a német, nem tudja kimon­dani a gulyást, s hogy azt hi­szi a francia: a gatyával ütik egymást a legények a csárdá­ban, és fokost húznak a ki- mondhatatlanukra. Mindez nem másért jutott eszembe, minthogy elgondol­kodtatott egy sóhaj, egy rezig­nált kézlegyintés, amely azt volt hivatva kifejezni gazdái szavai helyett, hogy szép, szép ez a szocializmus, csak megöli a magyar romantikát, az idillt. Mert igaz, hogy a traktor, az traktor, de a kétökrös, sőt a hatökrös szekér, a szántó-vető paraszt azért az mégiscsak más volt. Ném akarok én most azon meditálni, hogy a legény a dal­ban is csak „szeretett” volna „hat ökröt hajtani”, illetőleg,, ha hajtott, az véletlenül sem az övé. sokkal inkább az uraságé volt. Még azon se morfondíro­zok, hogy a paraszt, aki kézzel vetett, nem volt biztos, hogy saját kezével arat is, mármint, hogy a saját földjén, mert ad­digra nyugodtan elárvereztet- hette a bank... Mondom, er­ről most kár szót ejteni. Tudomásul veszem a sóhajt: valóban nincs romantika, nincs idill, gatya és fokos és tsárdás az erdőtélen, a pipacsos rét ölén. Csak felidézem azt a bi­zonyos festményt, amelyen pacnik jelezték a tanyát és a másikat, azt a bizonyos táncost! S a felidézett kép hátán szépen megjelenik az idill, a romanti­kus tüdőbaj. a még idillibb és még romantikusabb csecsemő- halandóság. ha lehet még ennél is idillibb és még romantiku­sabb éhezés. „Ezernyi fajta népbetegség, — szapora csecse­mőhalál, árvaság, korai Öreg­ség, — elmebaj, egyke és sivár — bűn, öngyilkosság, lelki rest­ség — ...”, hogy József Attilát idézzem. Ez rúind megjelent és még több is, a kuncogó kraj­cár. a munkanélküliség. a csendőrtoll, egyszóval az az egész romantikus és idilli világ, amelyet úgy jegyez fel a törté­nelem feketekönyve, hogy Horthy-Magyarország és csak véletlenül sem úgy, hogy Nya- szaföld. Nem tudom, festőtől még nem kérdeztem, mit lehet szebben, romantikusabban, idillikusabban megfesteni, a mezsgye nélküli végtelen búza­táblákat, a rajta úszó kombájn­nal, avagy a tenyérnyi földön marokkal vető parasztot. Én ugyan nem voltam és ha csak újra nem szülétek, nem is le­szek festőművész, de valahogy úgy képzelem, hogy azért az a kombájn, a széles ablakú pa­rasztházak. a modern és fényei sen tiszta üzemek, a valóban mosolygó emberek, s a fejfákon az egyre magasabb értékű szá­mok (hiába, ez is lehet öröm!) — mondom, úgy gondolom, hogy romantikának ez se rossz, megfesteni ezt se utolsó dolog. Véleményemhez az ad erőt és alapot, hogy jómagámmal együtt, majd tízmillióan gon­dolkodnak ugyanígy, s első­sorban így gondolkodik a volt cseléd, akinek fogalma sem volt annak idején arról, hegy az ő élete romantikus, csak ar­ról, hogy kutya rossz; a mun­kás, hogy az ő sorsa idillikus, csak arról, hogy kibírhatatlan: a mérnök, aki undorodva nézte azt a marhaságot, amit egy rém-piktor mázolt, mert neki diploma volt a kezében és mé­gis eszeágába se jutott táncol­ni, még kevésbé nevetni. Az ember végeredményben megérti a nosztalgiát. Ami el­múlt, az egyúttal az élet egy darabját is jelenti, amely ha rossz is volt, de élet volt. amikor fiatalabb volt az ember és azért a fiatalság se lebecsü­lendő valami. Rendben van hát, nosztalgiázzunk egy kicsit, elmélkedjünk a múlton, siras­suk fiatalságunkat... de c,s a k a fiatalságot. Hagyjuk már vég­re békén a magyar romantikát- a magyar idillt. A magyar idill, a magyar romantika most éli igazi virágzását: akkor giccs volt egy festőnek neve­zett mázoló palettáján, ma rembrandti alkotás a valóság csodálatos vásznán. Gyurkó Géza Megerősített gépállománnyal végzi az őszi munHát a Pétervásári Gépállomás A pétervásári járásban is je­lentős változásokat hozott az idei tavaszi szél: számos egyé­nileg dolgozó paraszt fordított hátat a múltnak, s választotta a közös gazdálkodás útját jövő- jéül. Számos új termelőszövet­kezetet alakítottak, s az őszi. közös munka megkezdésekor egyre több gépimunkát igényel­nek a gépállomástól. A gépállomást nem érinti váratlanul ez a hirtelenül fel- növekedett gépigénylés, mert egész évben felkészültek erre. A talaj munkát végző munka­gépek kijavításával, az erőgé­pek jobb kihasználásával vár­ták az őszi munkákat. Mind­emellett 7 vetőgépet, 6 műtrá­gyaszórót. 3 P 5-ös típusú 5 ekefejes DT ekét, s 8 DT és Ze- tor gépet kaptak. Az új gépe­ket a tsz-községekben üzemel­tetik, s így a mennyiségi és mi­nőségi követelményeknek meg­felelően tudják elvégezni a tsz-ek igényelt munkáit. Pénteken és szombaton tartja ötödik teljes ülését a Szakszervezetek Országos Tanácsa rendi pontként Horn Dezső, a SZOT elnökségének tagja ter­jeszt elő javaslatot a szakszer­vezetek megyei tanácsainak megerősítésére, hatáskörük bő­vítésére, feladataik növelésé­re és a falusi szakmaközi cso­portok létrehozására. A szám­vizsgáló bizottság jelentését Harustyák József, a számvizs­gáló bizottság elnöke terjeszti elő. (MTI) A Szakszervezetek Országos Tanácsa szeptember 25-én és 26-án tartja az ötödik teljes ülését az ÉDOSZ-székház nagy­termében. A tanácskozás első napirendi pontja: a szakszer­vezeti mozgalom néhány idő­szerű kérdése és további fel­adatai a szocializmus építésé­nek gyorsításában, amelynek előadója Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára. Második napi­Október 1-én átadják az átányiak új kullúrházát Utolsó simításokat végzik az Átány községben épülő gyö­nyörű kultúrházon. A községi tanáccsal szemben épülő kul- túrház az első olyan épület, ami a község fiataljainak szó­rakozási helyet biztosít. Juhász Zoltán, a kultúrház jövendő igazgatója, minden szabad idejét feláldozza, hogy egyre jobban szépítse, s va­lóban a kultúra otthonává te­gye az új épületet. A kultúr­ház 250 nézőt befogadó nagy­termével, színpadával, — ame­lyen ideiglenesen — a televí­ziós készülék szórakoztatja majd az érdeklődőket, amíg a kultúrcsoport műsorának pró­bái befejeződnek — játékszo­bájával, s a könyvtárszobával a kocsma helyett második ott­hont teremt a falu fiatalságá­nak. A 750 ezer forintos költség­gel épült kultúrházon az utol­só simításokat végzik a He­ves megyei Építőipari Vállalat dolgozói, s így a kitűzött ha­táridőre, október 1-re átadják a község fiataljainak. ü kongresszus vörös zászlaja Az elmúlt napok eredmé­nyei: a Bélapátfalvi Cement­es Mészművekben most hoz­ták nyilvánosságra, hogy a pártkongresszus tiszteletére az üzemben is megindult verseny nagyszerű eredmé­nyeként az első félesztendő után már tízmillió forint nyereséget könyvelhetnek el. A gyöngyösi MÄV Kitérő- gyártó Üzemi Vállalat ki- szista fiataljai egy ú.i talál­mányt mutattak be, amely­nek alkalmazásával nem­csak a termelés gyorsul, ha­nem évente másfélmillió fo­rint megtakarítás is lehető­vé válik. Szajlán, megyénk egyik kis községében az el­múlt héten új iskolát adtak át. Az építők meggyorsított, a kongresszus tiszteletére vállalt munkájának köszön­hető. A Közúti Üzemi Válla­lat műszaki gárdája öt kilo­méternyi út műszaki terveit készítette el társadalmi mun­kában, s így 106 000 forint külön költségtől kímélte meg a megye utat építtető ter­melőszövetkezeteit. Ez ugyancsak a kongresszusra való egyre nagyobb lendüle­tű készülődés eredménye. Mert a tavasszal megin­dult hatalmas versenymoz­galom — amelynek az * célja az üzemekben, hogy » munkások tízezrei az eddi­gieknél nagyobb termelési eredményekkel akarják kö­szönteni pártunk legjobbjai­nak tanácskozását, — telje­sen kibontakozott, s ma már szinte óráról órára újabb nagyszerű sikereket hoz. S most, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága keddi ülésén ha­tározatot hozott, hogy az egyes minisztériumokhoz tartozó vállalatok legjobbja­it kongresszusi verseny­zászlóval ajándékozza meg. A vetélkedés e pillanattól kezdve még nagyobb mére­teket ölt majd. Mindenki magáénak akarja tudni a di­csőséget, hegy a legnagysze­rűbb munkaeredmény alap­ján átvehesse a kongresszu­si verseny szép díját- a vö­rös seiyemzászlót. A külön­böző iparágak legjobb üze­meié lesznek ezek a zászlók, s mégis az egész pártkong­resszusé, az egész országé. Hirdetői a párt nagy esemé­nyének tiszteletére megin­dult munka ragyogó sikeré­nek, a sok tízezer magyar ember, pártja iránt érzett szcreíetének. 4 liongrresssufi tiszteletére ; Fokozódik a verseny a Bélapátfalvi Cement- és Mészműbea A BÉLKŐ ALJÄN épült Bél­apátfalvi Cement- és Mészmű­vek kéményei dúsabb füstöt eresztenek a felhős égbe, mint az év elején. Zúgó, csattogó daru jár a magasban, a mész- műnél nagy zajjal öntve ki a ráadás-mészköveit. Ez a ráadás abból adódott, hogy már az év első felében teljesítették a kongresszusi versenyvállalást és utána újabb kétezerötszáz tonna ce­ment termelését vállalták. Még a tavasszal kezdődött ez a mozgalom, közvetlenül az év elején. Munkaverseny indult a gyárban a novemberben meg­tartandó pártkongresszus tisz­teletére. A gyár vezetői hosszas szá- mítgatások után megvizsgál­ták, hogy a régi gépek milyen munkatempót bírnak, mennyi­vel lehet túlteljesíteni a tervet. Nehezen kerekedett a válla­lás, sehogy sem akarta meg­haladni az ötezer tonnát. A munkások: Sas Károly, Kor­mos Bálint és társaik össze­néztek, elmosolyodtak a veze­tők „alapos” munkája miatt. Érezték, hogy az év eleji óva­tos verseny vállalást jóval túl Későn járó emberek ben az évben 16 ezer forint ér­tékű elektródát használtak fel a hegesztéskor, és a malmok továbbra is zavartalanul mű­ködnek. AZ EREDMÉNYEK valóban nagyok, de ha a cementgyár munkásaival beszélgetünk, ak­kor érthető meg igazán, hogy ez a verseny valóban a munká­sok akaratára és munkájára épült. — Ha a közös célért egy aka­rattal dolgozik a gyár munkás­sága, van anyag, akkor sikeres a verseny. Nálunk eddig a le­hető legjobban ment minden, bár az augusztusi szénhiány megérződik a havi tervteljesí­tésen, de a ráadás, a 2500 ton­na és a többi is megvan már — mondja Sass Károly, aki az égetőkemence vezérlőtermében figyeli a műszerek és a nyo­másmutató cső jelzéseit. Minden osztályon szorgalmas munka folyik. Hőségtől izzik a levegő a klinkerégetőknél. Bo­csi Imre a kémlelő-nyíláson nézi, hogyan tüzesedik, ég a kemencékben az anyag. Munka közben megáll, szakít egy rö­vid időt. hogy elmondhassa ő is véleményét a sikeres kong­resszusi munkaversenyről. — Már tíz éve vagyok égető. Több versenyben vettem már részt, de a mostani alaposan el­tér az előbbiektől. Tudjuk* hogy mit kell teljesíteni év vé­géig és a jutalmazások elosztá­sában is van képviselő a mun­kások közül. A pártkongresszu­sig biztosan befejezzük éves tervünket, és remélem, hogy év végéig meglesz a hatezer tonna is. Bármerre jártunk a gyárban, a munkások, a műszaki veze­tők egyaránt bizakodnak a terv teljesítésében. A kongresszusi munkaverseny pedig nem vesz­ti el lendületét, hanem egyre fokozódik. A gyár dolgozóinak eddigi körültekintő, takarékos munkája után körülbelül egy­heti nyereséget oszthatna az üzemi tanács. A nagy tanács­kozás idején ünnepi, kongresz- szusi munkahónapot tartanak. A gyár munkásai közösen éreznek felelősséget az eddigi eredmények feledt a kongresz- szus tiszteletere indított munkaversenyben. Szívügyük­nek tekintik a versenyt, s ezt abból is meg lehet látni, hogy ha valamelyik osz­tályon rövid időre megáll a munka, érdeklődő telefonokkal keresik fel az osztály vezetőit, hcsv segítsenek-p a szerelésnél, milyen alkatrészek szükségesek, hogy hamarább meginduljon a munka. FÉLTIK, VIGYÁZNÁK ered­ményeikre a Bélapátfalvi Ce­ment- és Mészmű dolgozói, ne­hogy csorba essék a sikere# kongresszusi munkaversen? hírnevén. Kovács Janót lehet és túl is tudják teljesí­teni. Ahogy fokozódott a munka, a kéményekből felszálló füst egyre vígabban bodrozódott. A gyár minden dolgozója éberen figyelte a munkaver­seny eredményeinek alakulá­sát. Barta Károly, a gyár párt­titkára ismeri legjobban a munkaverseny állását. Tudja, mikor mennyi első osztályú meszet ad a mészmű, vagy ho­gyan sikerült a cementüzem termelése délelőtt 10 órakor. Amikor érdeklődtünk az újabb kongresszusi versenyvállalás­ról, amit ráadásként ajánlot­tak fel a fél évre teljesített 5000 tonnán felül, mosolyogva fogadja a kérdést, mert... — Már a múlté ez a vállalás is. Azóta újabb két és fél ezer tonna cementet szállítottak ki a gyárból. Most újabb verseny­vállalás előtt állunk, szeret­nénk a pártkongresszus idejé­re befejezni az éves tervün­ket, és így hatezer /tonna ce­mentet adhatnánk még az év hátralevő részében a népgaz­daságnak. SZEPTEMBER is rekord- eredményt hoz a bélapátfalvi cementgyárban. A zsákgyár és I a mészüzem dolgozói kétszá­zalékos önköltségcsökkentést értek el. Már szeptember 10-ig ezer tonna cementet termeltek terven felül és ezzel az augusz­tus hónapi lemaradásukat majdnem félig sikerült behoz­ni. Augusztusban ugyanis há­romnapos állás miatt nem tudtak termelni, mert nem ér­kezett meg Putnokról a szén. 3100 tonna lemaradást — minden hónapra egyenlő meny- nyiségben elosztva — az év vé­géig sikerül behozni. Az eredmények láttán bebi­zonyosodott a munkások igaza. Alaptalan volt, hogy amikor a kongresszusi versenyvállalá­saikat megtették és jóváhagy­ták a munkások felajánlásait, a gyár vezetői attól féltek, hogy a régi gépek nem bírják a versenyt. Az eredmények megmutatták, hogy ha gondos kezekben van a munka irá­nyítása, hibátlanul működnek a cementgyár öreg gépei is. Nagyobb időkiesés még ebben az évben nem volt. A gondos munkaközbeni karbantartás hozta ezt. A munkások vigyáz­tak a gépekre. A Lösche-malmoknál érté­kes újítást vezettek be, amely 2800 forint nyereséget hozott. A görgők a malmokban igen rövid idő alatt elkoptak, és most, az újítás szerint, nem dobják el, hanem újra hegesz- Stik azokat. I A múlt évben görgőkre 200 I ezer forintot költöttek, míg eb­aki lemondott volna a kijárás ? „öröméről!” < Legnagyobb létszámban pe-< dagógusok járnak ki. S hogy? kijárnak, ennek két alapvető < oka van. Az első talán az, s hogy legnagyobb részük nő,? akiknek a férje, háza, család-s ja városhoz van kötve. Ss egyenlőség ide, egyenlőség s oda, a feleség azért minden | esetben férje lakhelyéhez vans kötve, és nem fordítva. A má-s sik ok pedig az, ami szintén > érthető, hogy a felszabadulás 5 után a falusi iskolák olyan óri-> ási módon feltöltődtek, hogy a? hajdan 2—3 tanerős iskolák-? ban ma 11—12 pedagógus. ta-> nít. Így aztán nehéz ugyan-? ilyen’ arányban biztosítani a| lakást is; ? Föl tétlen türelemre van > szükség. Mint minden, úgy ez? is meg fog oldódni. Addig? azonban a kis egyéni profolé-? mák elintézésénél a helyi szer-? veknek kell mindig alaposan,? körültekintően eljámlok, nem? pedig a megyei tanács műve-? lődési osztályán búcsújárást? rendezni, hi^z ilyen tekintet-? ben a művelődési osztály át-? tekintő képessége sokkal ki-? sebb és korlátozottabb: ? ★ í Befutott a vonat. A nagy-? bőröndös távolsági utasok mel-i lett ott szoronganak az akta-? táskás, mindennapos esti ven-? dégek az autóbuszon. És reg-? gél kezdődik elölről, a néha iz-? galmas, mulatságos, sokszor> kellemes, de alapjában véve' mégiscsak fárasztó napi utaz-\ gatás. >-Cs. Adam Éva ? — S ha mindketten itt dol­goznak, miért nem jönnek kí lakni? — kérdezem. —Hja! Ezt könnyebb kér­dezni, mint kivitelezni! — mondja a férj. — Mi azonnal jöttünk volna, csak éppen á megüresedő szolgálati lakások­ból nem kaptunk három év alatt! Volt pedagógus-lakás, kértünk, nem jutott. Volt a gépállomáson egy szolgálati lakás, a raktárosnak adták az­zal az indokolással, hogy rak­tárosra szükség van. Ez igaz, de valószínű kaptak volna fü­zesabonyi lakos raktárost is, de úgy látszik, szakképzett műszaki vezetőnek nem olyan fontos — legyint borús han­gulatban. ' —Most már, tekintve, hogy ; semmi nem sikerült, Egerben építettünk egyetlen szobát — fejezi be a témát Szőke Ká- 1 rolyné. Hát ennek a házaspárnak ., az ügye nem is lett volna . olyan kemény dió. Föltétien ; föl kellett volna tömi. Hiszen I éppen Füzesabony is azok kö­zé a helyek közé tartozik, ahol ! a pedagógusok legnagyobb ré- . sze kijár. S akit családi körül- . ményed is a községhez kötöt- . te'k, annak -meg kellett volna i oldani a lakáskérdését egy ki- ; csit több szívvel! ; Ezek az emberek is későn > járnak haza. A bölcsőde sincs i nyitva este 9-ig! íme ismét két ember a 75 százalékból, semmilyen komoly munkái végezni, legföljebb olvasni, de azt se mindig. Nehezebb dolog az, amiket a dolgozó édesanya kerül messzi munkahelyre, s a gye­rekek bizony megérzik a? anyai kéz hiányát Anekdota számba megy már az, hogy egy dolgozó asszonyt újdon­sült rádióriporter faggat. „És mondja, kedves elvtársnő, háztartásában melyik az a legjobb találmány, ami meg­könnyíti a munkáját?” Erre s dolgozó édesanya azt felelte „a nagymama.“ Hát ez valahogy így is van Mert sok esetben a nagyma­ma hiányában nem tud dol­gozni az édesanya. Sok-sot bölcsődénk, sok-sok napközis óvodánk van, de még mindig vannak olyanok, akiknek es sem megoldás. Szőke Károlyné példá. ul Füzesabonyban tanít mái harmadik éve. Férje ugyan­csak Füzesabonyban a gépál­lomás laboratóriumának veze­tője. Naponta kijárnak, s a: esti vonaton találkoznak. 8—S óra, mire hazaérnek Egerbe Tizennégy hónapos kicsinyük­re a nagymama vigyáz. Hirte­len nem is tudom, kit sajnál­jak? A nagymamát-e, aki mái felnevelt egy generációt, i szülőket-e, akik rendszerin: már békésen alvó Kicsijüké látják esténként, vagy még:: a gyereket, aki ilyen ritkái látja az apját, anyját* Mint erek a testben, úgy ágaznak ki Egerből az utak, s ezeken az utakon zsúfolt autó­buszok, vonatok cipelik azt a rengeteg embert, akik ügyes- bajos dolgaik miatt utazni kénytelenek. Az utasok között minden vonalon vannak olya­nok, akik a kalauz megjelené­sekor — fel se nézve olvasmá­nyokból —, automatikusan húz­zák elő a bérletüket. Űk a min­dennap utazó emberek. Lakó­helyük és munkahelyük nem egy. Sokszor azért nem, mert a falun dolgozó ember nem akar a városból elköltözni fa­lura, sokszor meg az a helyzet áll fenn, hogy nem is kap la­kást és kénytelen naponta utazni. Vannak az állandó utasok között olyanok, akik bizony igen későn járnak haza, s nem­egyszer álomba ringatja őket a vonat a megszokott, szinte törzshelyükké vált zugban. ★ Az egyik elsőosztályú kocsi párnázott ülésén éppen elhe­lyezkedett Tóth Imre, a káli gimnázium magyar—latin szakos tanára. Ez se rossz, napi három és fél órás utaz­gatás, ki és be! — Már harmadik éve jíjrok ki Kálba — mondja. — Nem panaszkodom, hiszen sok pesti ember észrevétlenül megteszi a napi 30 kilométeres utat. Hát ez igaz. De az is igaz, hogy II. osztályos kislányának se lenne hátrányára, ha édes­apja tudna vele foglalkozni. A kijáró pedagógusok renge­teg időt elvesztenek a vonato- aással. A vonaton nem lehet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents