Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-20 / 221. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A nagyaktíva szünetében VI MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS IVV ’ ' X. évfolyam, ‘<221. szám ÄRA: 60 FILLÉR 1959. szeptember 20., vasárnap Korszakaikoto leszerelési programot terjesztett a Szovjetunió uz ENSZ-kozgYÜlés elé NT. z. Hruscsov, a Szovjetunió Minísztertanacsanak elnöke az Egyesült Államokban való tartózkodása során pénteken este nagy bestédet mondott az Egyesült Nemzetek közgyűlésének a napokban megnyílt ülésszakán. Ezen az ülésszakon Hruscsov korszakalkotó, világraszóló leszerelési javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, melynek megvalósítása megszabadítaná az emberiséget a háborútól való félelemtől és ragyogó jövőt biztosítana a világ minden népe számára. A Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének ENSZ-beli beszédét igen nagy érdeklődés előzte meg. A terem zsúfolásig megtelt a delegációk tagjaival, sőt, a nagy érdeklődésre való tekintettel, számos újságíró, fotoriporter és érdeklődő egy másik teremben, a televízión keresztül hallgatta Hruscsov beszédét. A szónoki emelvényre lepve, Hruscsov többek között a következőket mondotta: Több mint 14 év telt el a nemzetközi szervezet megteremtése óia, s azt a célt, amelyért alapították, még mindig nem sikerült elérni. A népeknek még mindig állandóan aggódniok kell a béke sorsa, saját jövőjük miatt. Hogyan is mentesülhetnénk ettől az aggodalomtól, amikor hol a világ egyik, hol a világ másik térségében robbannak ki háborús konfliktusok és ömlik embervér. A világ fölött, amely még nem feledte a második Világháború szörnyűségeit, újabb háborús veszély felhői sűrűsödnek, amely időnként viharos jelleget ölt. A nemzetközi feszültség nem tarthat őrökké — mondotta Hruscsov — vagy eléri azt az izzási fokot, amikor már csak egy megoldás marad, a háború, vagy pedig az államok közös erőfeszítéssel idejekorán megszüntetik a feszültséget. A népek elvárják, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete megsokszorozza erőfeszítéseit az államok közötti bizalom és kölcsönös megértés légkörének megteremtésére, a világbéke megszilárdítására. j A SzovjetuÄfe Minisztertanácsának elnöke beszélt arról is, hogy véget kell vetni a hidegháborúnak. Minden amellet szól — mondotta —, hogy elérkezett az államférfiak nemzetközi tárgyalásainak, értekezleteinek és találkozóinak ideje, mert így meg lehet oldani sorban, egymás után a megérlelődött nemzetközi kérdéseket. A német békeszerződésről szólva kijelentette: Ha megszüntetnénk Európa közepén található feszültségi forrást, amely éppen a világ legveszélyesebbé válható vidékén a farkasszemet néző katonai csoportosulások, nagy fegyveres erőinek közvetlen érintkezési helyén van, ez megadná a kulcsot ahhoz, hogy egészségesebbé tegyük a jelenlegi nemzetközi helyzetet. Felhívta az Egyesült Államok^ Anglia és Franciaország figyelmét, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést a német^kérdés mielőbbi megoldása érdekében. Hruscsov a német kérdés átfogó elemzése után a Kínai ^Népköztársaságról szólva kijelentette: A legfontosabb világproblémákat, a Kínai Népköztársaság ENSZ-beli részvétele nélkül tartósan és szilárdan rendezni nem lehet. Miért is kell — mondotta — az Egyesült Nemzetek Szervezetében Kína képviselőiéül megtűrni a reakciós Kína hulláját,» a Csangkaisek-klik- ket. Azt hisszük, rég itt az ideje, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében is úgv cselekedjünk, mint ahogy minden nép bánik a hullákkal, tehát vigyük ki ezt a hullát, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében elfog- la'bHSsa törvényes helyét a kínai nép törvényes képviselője. A nemzetközi helyzet alapos elemzése után Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke az ENSZ-köz- gyfilés elé terjesztette *a szovjet kormány leszerelési javaslatát, melynek főbb pontjai a következők: Az összes fegyveres erők feloszlatása és bármilyen formábap. levő újjászervezésük megtiltása. Mindenfajta haditechnikai berendezés, fegyverzet és hadianyagkészlet megsemmisítése. A nukleáris fegyverek teljes eltiltása, készleteik megsemmisítése. Mindenfajta rakétafegyver megsemmisítése, gyártásának teljes megszüntetése, beleértve a katonai rendeltetésű kozmikus rakétákat is. A vegyi- és baktérium-hadviselési eszközök megtiltása és e fegyverfajták készleteinek megsemmisítése. A hadiipari termelés beszüntetése. A katonai szolgálat minden fajtájának és a katonai kiképzés minden fajtájának megszüntetése. A hadügyminisztériumok, a vezérkarok, az összes többi katonai szervek, szervezetek és intézmények megszüntetése. Bármilyen forrásból eredő mindennemű katonai kiutalás megszüntetése. A háborús propaganda és az ifjúság katonai szellemű nevelésének betiltása. < Olyan törvények kiadása, amelyek szigorú büntetést helyeznek kilátásba a felsorolt pontok bármelyikének megszegése esetén. Az államok rendelkezésében csupán az együttesen megállapított rendőri kontingensek maradnak, a belső rend fenntartására és az állampolgárok személyi biztonságának megvédésére. Ma: Gyurkó Géza: NEM AKARTAM it KÖLTŐK ÉS VERSEK ★ Weidinger László: ÉLETFOGYTIGLANI BÖRTÖNBÜNTETÉSRE Ítélték A GYÖNGYÖSI GYILKOST ★ Pintér—Szabó: TITKOS UTAKON ★ EGÉSZ HETI RÁDIÓMŰSOR: Az Egyesült Izzó patronálja a hevesi termelőszövetkezetet. A termelőszövetkezeti nagyaktíva szünetében, Karpf Miklós, az Egyesült Izzó üzemi pártbizottságának tagja és Kakas Károly, a szakszervezeti bizottság titkára cCtról beszélgetett a hevesiekkel, hogyan tudnák még jobban segíteni a termelőszövetkezetek munkáját. is általános és teljes leszerelés az az út, amely megmenti n.% emberiséget a háború nyomorúságától A szovjet kormány nyilatkozóid (TASSZ): Az emberiség hő vagya évek óta, hogy az államok egyezzenek meg a hadviselési eszközök korlátozásában és megsemmisítésében. Azok a közéleti személyiségen:, amelyek a legközelebb állnak a dolgozókhoz, már jóval azelőtt követelték a leszerelést, még mielőtt az emberiség sajat bőrén érezte a világháborúk borzalmait* Minden államnak társadalmi rendszerétől és életformájától függetlenül erdeire, hogy hatásos ■ intézkedések történjenek a leszerelés terén. Ma már nincsenek népek, amelyek mélységesen ne aggódnának annak láttán, hogy az államok versengene«: a fegyverkezésben és ez a verseny a szó szoros értelmében példátlanná vált, különösen a legpusztítóbb és leghaláltho- zóbb hadviselési eszközök létrehozásában. A népek leghőbb vágya, hogy veget ér'en ez a békét súlyos következményekkel fenyegető versengés. ■*-* Az általános és teljes leszerelés az az út, amely megmenti az emberiséget a háború nyomorúságától. A fegyverkezési verseny úgy hatolt az emberek tudatába, mint a háború egyre jobban előtérbe nyomuló kísérteié. Ez volt a helyzet akkor, amikor Euróoa lázasan fegyverkezett és lépésről lépésre haladt az első világháború felé. Ugyanez történt a harmincas években is, amikor sok országban mindent alárendeltek annak a jelszónak: „Vaj helyett ágyút?” és a fegvver- raktárak újból roskadozni kezdtek az egyre növekvő -mennyiségű fegyvertől. Mindenki tudja, mi lett ennek a vége. A népeket belesodorták a második világháborúba és ez a háború olyan nyomorúságot és szenvedéseket zúdított rájuk, amelyek elhomályosították mindazokat a borzalmakat. amelyeket az emberiség történelmének legsötétebb időszakaiban átélt. A háború véget ért. de az embere!*, mégsem találhatták meg a nyugalmat. Alig ült el az uto’só harcok zaia, a világot úlból e'fosta a fegyverkezési láz. Ez azonban most sokkal ve=rede'merebb az emberi- «é<?re nézve mert most már egv atomháború előkészületéi kerültek naD’rendre. A fegyverkezési hajsza aég soha nem rejtett magában annyi veszélyt, mint most, az atomkorszakban, az elektronikának és a világűr meghódításának korszakában. Bármilyen borzalmas tömegpusztító eszközöknek is tűntek annak idején a gyorstüzelő automatafegyverek, a harckocsik, a messzehordó tüzérség és a repülőbombák, ösz- sze sem hasonlíthatók a2 atom- és hidrogénfegyverrel és a rakétákkal. Ha összeraknánk mindazokat a rombolóeszközöket. amelyekkel az emberiség egész történelme során rendelkezett, mindez csupán jelentéktelen hányada lenne annak, ami most az atomfegyverrel rendelkező két-három hatalom kezében van. Ismeretes, hpgy egy nagyméretű hidrogénbomba robbanásakor akkora rombolóerő szabadul fel. amely felülmúlja a második világháború négy éve alatt az egész világon gyártott összes robbanóanyagnak az energiáját A hadseregnek atom- és rakétafegyverekkel való ellátása, a fegyveres erők atom- és rakétahadviselésre való kiképzése, a hadműveleti stratégia és taktika ezen új fegyverekhez Idomítása már olyan mesz- szire haladt, hogy a hatalmak legközelebbi háborús összeütközése olyan háború veszélyével fenyeget, amelyben a hadviselő felek a rendelkezésre álló összes pusztító eszközöket felhasználják. A világűr, amely mindössze néhány évvel ezelőtt még elérhetetlen volt az ember számára, ma a tengerekhez és a légitérhez hasonlóan felhasználható, hogy a hadseregek nukleáris csapást mérjenek a földkerekség bármely részére. Mindkét világháború olyan országok között indult meg. amelyek szomszédok voltak közös határral rendelkeztek. Most viszont olyan államok között is kirobbanhat a háború, amelyek sok ezer kilométerre vannak egymástól, és hatással lehet egész kontinensekre is. Egy ilyen háborúban, ha kitörését nem akadályozzuk meg időben, a távolságokat ezer és tízezer kilométerekkel, az Időt percekkel és másodpercekkel, az áldozatok számát pedig emberéletek milliÄival líz- és százmillióival lehet mérni. Ez a háború nem ismerné különbséget arcvonal és hátország, hadban álló hadsereg és békés lakosság, katonák és gyermekek között. Amikor létrejöttek a katonai szövetségek, amelyek ma már jóformán az egész világot behálózzák és egymásnak szegezik fegyvereiket, olyan helyzet alakult ki, amelyben egy apró szikra, talán helyi jelentőségű incidens is elég ahhoz, hogy kitörjön a háború tűzvésze. És ha eddig a katonai kötelezettségek láncreakciója nem indult meg, ha a fékek még nem mondták fel a szolgálatot, nincs és nem is lehet semmiféle biztosíték arra, hogy ez nem következik be a jövőben. Azelőtt soha nem vontak be annyi államot, olyan embertó- megeket a katonai előkészületekbe, mint napjainkban. Az emberek tízmilliói teljesítenek katonai szolgálatot. Ha ehhez még hozzászámítjuk azokat is akik közvetve, vagy közvetlenül kapcsolatban varrnak a fegyvergyártással, a katonai célú Kutatásokkal, a hadseregek egyéb szükségleteinek biztosításával ás kielégítésével, akkor kiderül, hogy u emberek százmillióit szakították el a békés munkától. Óriási mennyiségű emberi energia, ismeret, lelemény, tudás megy veszendőbe, emésztődik fel a növekvő fegyverkezés miatt. A fegyverkezési verseny magával ragadott olyan államokat is, amelyek gazdaságilag nem bírják a fegyverkezés terhelt és Katonailag' a szó szoros értelmében létüket kockáztatják. Az idegen területeken levő katonai támaszpontokra, hazájuktól sok ezer kilométerre elhelyezett fegyveres erőkre kell csak gondolni. Másfelől az a körülmény, hogy egyes hatalmak tömeg- pusztító fegyverkészleteket halmoznak fel, légi, tengeré-' szeti és rakétatámaszpontokat létesítenek más államok határai közelében, arra kényszerítik azokat az államokat, amelyek ellen e katonai készülődéseket folytatják, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket népeik biztonságának megszilárdításáért, békés életének biztosítására. A Szovjetunió, a többi szocialista országok és sok más állam is, amelynek kedves a béke, szeretné, ha gazdaságát és erőforrásait teljesen a békés célok szolgálatába állíthatná, és bőségesen elláthatna lakosait élelmiszerekkel, ruházattal, lakással. Nem fordíthatják azonban minden erőfeszítésüket a békés építésre, ha nem akarják halálos veszélynek kitenni népeik létérdekeit, létét. Az egyik fél fegyverkezése arra kényszeríti a másikat, hogy ugyanúgy reagáljon. Egyre növekszik a tömegpusztító fegyverek száma, s ezzel együtt fokozódik a háborús robbanás veszélye. Ma már nemcsak titkos raktárakban tárolnak atom- és hidrogénbombákat. Ezekkel a bombákkal ellátják azokat a bombázógépeket is, amelyek sok nyugat-európai ország légiterében végeznek járőrrepüléseket. A dolog odáig fajult, hogy a különösen nagy rombc- lőerejű és nagy hatótávolságú fegyvereket nemcsak a kormányok parancsára lehet bevetni, hanem azoknak az egyes embereknek akaratából is, akik e fegyverek irányítóasztala mellett állnak. Az állam viszont, amelynek területére félreértésből, technikai hibából vagy véletlen folytán nukleáris bombát dobnak le: nemigen foglalkozik majd az esemény okainak kivizsgálásával, hanem kénytelen lesz úgy reagálni, mint katonai támadásra, mint háború kirobbantására. Tűrhető-e, hogy a béke vagy háború kérdését vak véletlenre bízzák? Nem azt bizonyítja-e mindez, hogy a fegyverkezés semmi jóra sem vezet? A Szovjetunió távol áll attól, hogy a fegyverkezési versenyt fatális szükség- szerűségnek tekintse, amely minden időben rá kell, hogy nyomja bélyegét az államok egymás közti viszonyára. A szovjet kormány külpolitikájában abból indult és abból indul ki, hogy meg lehet akadályozni az emberiséget egy olyan út követésében, amely már két világháborúhoz vezetett, meg lehet akadályozni, hogy az emberiség történelme továbbra is véres háborúk története legyen, mint ahogy eddig volt. A fegyvereket emberi kéz hozza léire, ugyanez a kéz meg is semmisítheti. Az Egyesült Nemzetek Szervezete immár tizennégy éve foglalkozik a leszerelés oro 'lémájával Azelőtt hosszú qjvekig tárgyalt erről a nemzetek szövetsége és az általa összehívott leszerelési értekezlet. Minded- (Folytatása a 2. oldalon I
