Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-18 / 193. szám
1959. augusztus 18., kedd NEPÜJSÄG S Kihaló ssahmák nyomában í A díszmű-esztergályos SOKFÉLEKÉPPEN lehet lemérni az idő változását és abban az emberekét. A tudomány dolga foglalkozni e jelenségekkel és azok rendszerezésével. Mi nem a tudomány és a rendszerezés módszerével bizonyítjuk ezt, hanem sokkal egyszerűbb, közvetlenebb, módon. Néhány írásunkban arról számolunk majd be, hogy az idők folyamán — alig harminc-negyven év alatt — hogyan tűnnek el Ízlések, divatok, velük együtt foglalkozások és emberi sorsok. Régi, kihalófélben, levő mesterségek ittmaradt tanúi igazolják állításunkat: semmi sem állandó a világon, minden változni, halad, és a mindennel együtt az emberek is. Itt van például Ferber János. Foglalkozása díszmű-esz- tergályos. Műhelye és egyben üzlete Egerben, a girbe-görbe belvárosi utcában látható. Kirakatán érzik, hogy gazdája nem reklamírozza magát: találni ott esernyőt, sétapálcát, amolyan régimódit, (sétapálca nevetségesen hatna egy mai fiatalember kezében), tekegolyót, teke játékhoz bábukat, általában a mai forgalomban nem jelentős esztergályos munkákat: fogasokat, borcsapokat, fakalapácsokat, kerekeket, csigákat, stb. Amint Ferber János meséli »— ötvenhétesztendős, kedélyes ember — a díszmű-esztergá- lyoaság az első világháború előtt virágzó ás keresett szakma volt. Apja is, dédapja is ezt a mesterséget folytatta. A Tolna megyei Hidegkútról valók, apja is onnan került fel Pestre, Bécsbe, nagy cégekhez tanulni, majd Kolozsvárra. Szorgalmasan kamatoztatta tudását, amit a pesti Fried, Nováic és Pencz cégeknél sajátított el. Olvasta az újságban, hogy Egerben egy esztergályos üzlet eladó, eljött megnézni a, kis műhelyt, a Zochor családtól megvette. Mindez 1912-ben történt, amikor a bútoriparban a faragott díszítések uralkodtak: a nagy pohárszekrények, székek és mindenféle bútordarab roskadt a díszes és sokszor éktelen faragásoktól. Ebből a divatkorszakból még ma is lehet látni darabokat idősebb házaspárok náppalí szobáiban. — Tessék elképzelni — mondja Ferber János —, hogy a sok-sok faliórához milyen szép és értékes faragásokat lehetett és kellett készíteni. Gondolok aztán arra a patikaberendezésre, amit itt Egerben az apám csinált. GYEREK VOLTAM, amikor az apám megvette mai üzletemet. Akkor persze még nyoma sem volt a mai villanymotoromnak: négy esztergapad mellett dolgoztak és a legtöbb munkát kézzel faragták ki; Akkor nagyon keresett cikk volt az esztergályos munka. Ma már nem faragnak. A legfinomabb munk át is lehet géppel végezni. Meg —- tessék elhinni — ma már nem is lehetne az esztergályos munkát faragással úgy végezni, hogy azt megfizethessék. — Gyártottunk nagyban játékokat, csigákat, kárpitosoknak szállítottunk bútordíszeket, iparosoknak szerszámnyeleket, viszont ma már a bútor- és lakásberendezés divatjának változásával mindebből csak elenyésző mennyiség készül: inkább javítgatások, pótlások egy-egy régi darabnál. Eger idegenforgalma is hoz rendelést: a díszhord ókhoz csapokat készíttetnek és az ajándék így lesz teljes annak, akinek párliteres hordóban küldenek kóstolót. —1 Kapok anyagot, hogy dolgozhassak, de hol vannak azok az idők, amikor a kitűnő, márkás tajtékpípákba mi készítettük a szárat? Rég porladnak azok, akik a pipákat rendelték, a pipák pedig lassanként múzeumi ritkaságok lesznek és nemsokára már csak mint eltűnt kor eltűnt emléket fogják mutogatni, vagy a lexikonokban feljegyezni, hogy mire is használták; — Amikor apám után 1935- ben átvettem az üzletet, még a bútordivat igényelte a díszmű-esztergályos faragásokat. Akkor már tizenötéves szakmai múlt állt mögöttem. Bejártam az országot, csaknem minden nagyobb városban dolgoztam, míg az apám helyét elfoglaltam a kis üzletben. Ma is megvagyok benne, dolgozom. Forgalmam nem nagy, nagyrészt javítani valókat hoznak hozzám, amiket szívesen és szeretettel újítok fed. Néha eljut hozzám egy-egy elefánt- csontgolyó: nemes anyag, nemes munkát kíván. AHOGYAN FOLYIK köztünk a beszélgetés, belép egy süldő fiatalember: tekegolyót kér. A mester különböző méretű golyókat tesz az esztergapadra. A fiatalember válogat, markolja a fagolyókat, de egyik sem ízlik neki. Megy tovább. Pedig egy tizenhat- centis golyót kínált a mester negyven forintért. — Apám is úgy volt, mint minden jó szakember, aki az anyagot nagyon szereti, amivel dolgozik. Faragott is magának bútorokhoz való díszeket, de a bútorok elvándoroltak Egerből, azokat a húgom kapta. De meg az úgy van, hogy a mai lakásokban már magam is a mai bútort kívánom látni: az egyenes vonal, a cifraság nélküli lakások megölték lassan és visszavonhatatlanul ezt a mesterséget. ■— Ha a szakma még élő művészét tetszik keresni, tessék megnézni Tajti Kálmán bácsit, aki már túl van a hetvenen és a maga idejében kitűnő faszobrász volt. Nála bizonyosan találhat még szép faragásokat. Még érdeklődöm családja felől; tudakozódom arról, hogy érdemes-e még ezt a szakmát űzni, hiszen csak apró javítás és gyér megrendelés csordogál a szakmában, napról napra a kis esztergályosüzlet felé'. Ferber János, ez a jókedélyű, derűsarcú ember, egészséges jókedvvel válaszol: — Megszoktam ezt a szakmát és megélek belőle. Az én koromban már nagy úr a megszokás és nem tudnék megválni sem az esztergapadtól, se szerszámaimtól. A VÉSŐK, KÉSEK példás rendben sorakoznak tartójukban, a villanymotor felbúg, Ferber János dolgozni kezd. Szemüvege mögül nézi, figyeli az apró forgácsot: a munkadarab formálódik és elkészül. De a mester már tudja, hogy szakmáját senki sem fogja folytatni, mert a bútordivat történetében a barakktól napjainkig élt a faragás, de meghalt, mert új idők jöttek és az egyszerűség, a célszerűség, a higiénia. (L a ) AAXXXáááAAAAAaX A Pétervásári Földműves- szövetkezet kisvendéglőjébe vizsgázott SZAKÁCSOT AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ. Jelentkezni lehet a Föld- szöv. irodájában. Az apám is az roll, magam Is az vagyok, Mikor ®ül,yedt el n ^ ^ HX At!flüíISSE ? a fiam is ezt tanulja,«« CSATTOG a kalapács a _____________ szögek fején, eg ymásután illeszkednek egymás mellé a deszkák a készülő alkotmányon, s még ebben a nagy augusztusi melegben is alig lehet így, a nagy munkában észrevenni az idő múlását. Máskülönben is, kell a kocsi a megrendelőnek, sietni kell fiát vele. Morvái Jánost úgy ismerik Nagyrédén, hogy amit elvállal, teljesíti is becsülettel. Régen ismerik máskülönben is ebben a faluban a Morvai- családot, mint kerékgyártókat. — Apám is kerékgyártó volt, itt, Rédén — mondja Morvái János. Magam meg 1936-ban vettem először a kezembe a szerszámot, s azóta le se tettem. Először apámnak segítettem, mellette dolgoztam, 1951. óta pedig önálló vagyok. Kocsik zörögnek végig a ré- dei utcán, s majdnem mindegyiket követi szemével a mester, addig, amíg el nem tűnnek a következő kanyarban. Mióta szakmájának választotta a kocsigyártást, javítást, vajc.i hány került ki a keze közül újonnan, s megjavítva — kérdezzük, s egy csodálkozó mosoly kíséretében ez a válasz:- Ki tudná azt megmondani? Azelőtt sokkal több munka volt, hiszen a környező tanyákról is ide jöttek minden kis bajjal, megrendeléssel, de azért most sem pihen túlságosan sokat a szerszám. Mindig akad valami munka. Ott fekszenek az as Zr SZERSZÁMOK. talon, lógnak a falba vert szögeken. Szép sorjában különböző nagyságú fúrók, a mod- la, ez a csupalyuk fa, aminek rendeltetéséről így ránézésre fogalma sem lehet a laikusnak. Pedig nagy szükség van rá a kerék készítésénél. Ennek segítségével tudják pontosan megjelölni az úgynevezett talp-fát, hogy aztán ne legyen különbség az egyes részek között Az asztaltól nem messze áll a küllőző szék — mind régi szerszám, apáról a fiúra maradtak. De mit kap Morvái János fia, ha befejezi tanulmányait, s kezébe kapja a bizonyítványt, mert ő is ezt a szakmát tanulja. Nerhcsak a régi szerszámok állnak már a kis műhelyben. A fő helyet a szalagfűrész-gép foglalja el, nem messze tőle meg a sarokban ott szerénykedik egy másik hasznos gép, a faeszterga, mindkettőt kis villanymotor hajtja. Hiába, fejlődik a technika, s ezzel lépést kell tartani, nemcsak azért, hogy köny- nyebb legyen a munka, hanem azért is, mert használatokkal a kerekek, kocsik minősége is jobb, szebb kidolgozású lesz. — Majdnem mindegyik, kocsiról tudom, hogy én csináltam-e, vagy sem — mondja a kisiparos. — Ha valahol látom, gyorsan végignézem, s ha valami hibát találok, szólok a tulajdonosnak, hogy javíttassa meg, mielőtt nagyobb baj nem lesz. Miért teszem? Azért, mert ellenkező esetben, ha valami eltörik a kocsin, nem azt mondják, hogy: bizony a kerékgyártó már figyelmeztetett, hogy baj lesz, hanem azt: rossz munkát végez ez a Morvái János. Ha pedig ez a hír elterjed, vajon ki nyitná rám a jövőben a műhely ajtaját? EZÉRT KELL _____________ segít a munká ban. De ez azért még nem mindenben. Ott van például a stráfkocsi első része, az, ahol a pontos munkától függ, jól, rendesen fordul-e majd a ló után a kerekeken futó alkotmány. Ennek összeállítása a legnehezebb, legkörülményesebb, s itt nem segít a gépi szerkezet, csak a szakmai tapasztalat, a hozzáértés. A munka. Csak erről fut a szó, s annyit lehetne még beszélni róla. De hát a szórakozás, a kikapcsolódás, a család- nakélés témája sohasem kerül szőnyegre? — Szórakozás? — kérdi a kerékgyártó. — Legfeljebb annyi, hogy esténként megiszom egykét pohár bort, vagy fröccsöt az ismerősökkel, barátokkal. Van énnékem munkám mindig. Fia itthon nincs, akkor a földön, a szőlőben. És a népfront járási elnökségében, amelynek tagja vagyok. Ott is akad feladat elég. Milyen terveik vannak a Hazafias Népfront vezetőinek Nagyrédére vonatkozóan? Ezt már kérdezni sem kell, Morvái János kezdi a felsorolást: — Van három utcánk, s ezek nagyon siralmas állapotban voltak eddig. Ha esett egy eső, olyan sár támadt, hogy valóban tengelyig süllyedtek a kocsik. Most rendehozzuk ezeket az utcákat, 160 ezer forintos költséggel. A köveket már hordják is az építkezéshez, úgyhogy nem kell már sokáig félni az esőtől Rédén, a rossz utak miatt. Az ez évre tervezett járdák megépültek. Kétszázezer forintot fordítottunk erre a munkára, ebből harmincezer társadalmi munkát jelent, s így van kétezer négyzeten étenyi új, öntött, betonjárdánk. Hát ezeket intézget- jük a többi között itt a községben mi, a népfront vezetői... BEFEJEZŐDIK I las^ana be" __________ I szelgeles. A me ster az udvaron álló, félig ledeszkázott kocsi felé pillant- gat. Sok munkája van még vele, pedig egy nap múlva már nem akarja ezzel tölteni idejét. Vár a következő tennivaló a sorára, azzal is kell foglalkozni. Búcsúzóul kívánjunk hát jó munkát, mind a szakmabeli mesterséghez, mind a népfront-bizottságban előforduló feladatokhoz, hisz Morvái János mindkét irányú munkájából nem csupán saját magának, de egész Nagyrédének haszna származik. —ger. A rejtélyes „elsüllyedt világrész”: az Atlantisz létezése Platóntól kezdve foglalkoztatja a tudományt és az irodalmat. A szovjet tudományos kutatók közül is sokan vizsgálják ezt a kérdést. N. F. Zsirov, moszkvai professzor könyvet is írt az at- lantiszi problémáról. Mint a Lityeratura Zsizny című szovjet lap a közelmúltban beszámolt erről, egy ismert szovjet tudományos kutatónő: J. F. Hagemeister, nemrég érdekes elméletet dolgozott ki. amely kiegészíti az Atlantisszal kapcsolatos kutatások eddigi eredményeit. A kutatónő megállapításai" szerint Európában az utolsó jégkorszak körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt ért véget. Az európai klíma felmelegedésének közvetlen oka az volt, hogy a Golf-áram, megváltoztatva addigi irányát, északnak fordult. Hagemeister szerint az áramlat irányának megváltoztatása éppen Atlantisz pusztulásának következménye. az elsüllyedt kontinens ugyanis azelőtt más irányba terelte a melegebb áramlatot. Radikális módszer Dél-afrikai orvosok megállapították, hogy létezik egy radikális módszer, amelynek alkalmazásával senki nem kívánja többé a dohányzást. Aki le akar szokni a dohányzásról, nem kell egyebet tennie, mint megmaratnia magát egy skorpióval. Be kell vallanunk azonban, hogy az eljárás rendkívül fájdalmas és legalább három-négy hétbe telik, míg a fájdalmak megszűnnek. a kereskedelem készül a bányásznapra A kilencedik magyar bányásznap alkalmából csaknem minden bányásztelepen vásárt rendeznek. A kereskedelem jól felkészült és rendkívüli nagy árukészlettel, hő választék biztosításával kedveskedik a bányászoknak. Heves megyébe 1 950 000 forint értékű bútort hoznak ebből az alkalomból, amelyből 78 kombinált szekrény. 55 fényezett háló, 20 nyersháló a nagyobb tételek. Ezenkívül háztartási gépek; 30 hűtőgép. 40 televízió és sok más egyéb berendezés kerül forgalomba. Mintegy 80 ezer forint értékű márkás órát. 50 ezer forint értékű aranyárut. s ugyancsak 80 ezer forint értékű egyéb órát állítanak ki a Heves megyei vásárokon. Segítenek a kislakásépítő bányászoknak is. 46 ezer négyzetméter cserepet és ötezer négyzetméter palát bocsátanak a bányászok rendelkezésére. Ünnepel a gyöngyösi Férfi- és Nőiszabó Kism A napokban ünnepli fennállásának kilencedik évfordulóját a gyöngyösi Férfi- és Nőiszabó Ktsz. A fennállása óta nagyot •fejlődött a szövetkezet. Elég mostoha körülmények között 15 Szövetkezeti dolgozó kezdte a munkát és most több mint 100 munkás dolgozik a megye egyik legnagyobb és Észak- Magyarország egyik legmodernebb és legkorszerűbben felszerelt szövetkezetében. A pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyben a szövetkezeti -tagság teljes létszámmal vesz részt és már igen komoly eredményeket értek el. Korszerű, világos műhelyekben, speciális villanymotorokkal dolgoznak és a munka után saját klubhelyiségükben pihenhetnek a dolgozók. Készülnek a szövetkezeti ünnepükre. ahol a szorgalmas munkában töltött évek után megelégedetten ünnepelnek a gyöngyösi Férfi- és Nőiszabó Ktsz dolgozói. Csefán József ülvén férőhelyes tehénistálló épül Terpesen Mióta Terpes. ez a pétervá-1 sári járásban levő kis község szövetkezeti község lett. nagyarányú építkezések folynak a községben. A szövetkezet dolgozói és vezetősége most egy 50 férőhelyes magtárpadlásos tehénistálló építését tervezi. A kivitelezést a parádi erdőgazdasági dolgozók, mint patronálok végzik. A szövetkezet tagjai három-négy napi társadalmi munkával járulnak hozzá az istálló építéséhez. Séta a Mátradereeskei Téglaivárlias (Képes riport folytatása az 1. oldalról.) Jólesik egy cigarettát elszívni a friss levegőn. Kapás Ferenc és Kovács József berakok, 50— 60 fokos melegben végzik nehéz munkájukat. Hatan dolgoznak egy brigádban, s egy műszak alatt 27 000 darab téglát raknak be az égetőkemencébe. S ott, benn nagyon meleg van. A kiégetett téglát sínen guruló kis kocsira rakják, s így tolják a vagonok elé. Kocsa András másodmagával 25 000 darab téglát és cserepet szállít és rak be a vagonokba egy műszak alatt. Bár ő a szabad levegőn dolgozik, de a nap tüzesen süt, s ez a munka sem könnyű. Ezen a képen Vass Györgyöt mutatjuk be. Beosztása: égető. Ö fűti az égetőkemencéket, ő adagolja kis lapátjával a szenet, s ő tartja számon, hogy mikor, hol áll a tűz a körkemencében.
