Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-18 / 193. szám
4 N É P 0 J S A G 1959 augusztus 18., k«<M Szélhámos Másfél, két méter a távolság a bírói pulpitus és a vádlottak padja között. Százötven, kétszáz centiméter — ennyi az a hely, ahol a vádlott védheti a maga igazát, megbánhatja, beismerheti vagy tagadhatja, palástolhatja tettét. Hány és hány embersors bomlott ki, mennyi és mennyi tragédia, komédia játszódott le ezen a pár lépésnyi területen. Mert felvonul itt az emberek legkülönfélébb fajtája ... Búta Szilárd 32 éves, mikó- falvi születésű. Eger, Darvas út 43 szám alatti lakos, többrendbeli bűntett vádjával állott nemrég az egri járásbíróság M ed gyesi büntetőtanácsa előtt. Bűne: szélhámosság, mások becsapása. A bírói verdikt egyévi börtönbüntetést szabott ki rá — egyrendbeli csalás kísérlete, egyrendbeli közokirathamisítás, valamint engedély nélküli képzőművészeti alkotások üzletszerű forgalom- bahozatala bűntettében. Mit Csinált valójában Bóta Szilárd?! Szegény napszámos családból származik, iskolai végzettsége nyolc általános, szakmája lakatos. Kisiparosként dolgozott 1954-től 1958-ig. 1958-ban — nem tudni milyen okokból — megvonták tőle az iparengedélyt. Ekkor egy teljes hónapot dolgozott a Honvéd Tiszti Klub-ban. Azóta nem vállait semmilyen állandó munkát. Valamiféle „szabad szellemű” foglalkozásra vágyott. Számítását hamarosan megtalálta: festő lett, „piktor*’. Az intuíciót apósától és feleségétől nyerte. Mert felesége és apósa nagy-nagy szeretettel forgatták az ecsetet, idejük nagy részét a vászon előtt töltötték. Felesége képzőművészeti dekoratőr —, iparengedélye is volt erre a tanácstól. Bóta Szilárd elhatározta hát, hogy szakít eddigi életfelfogásával, mesterségével, felhagy * dologtalansággal: festeni fog! Olajat vagy grafikát, pasztell! vagy akvarellt, — majd amire éppen kedve szoty- tyan. Végül, is a fénykép-applikációnál maradt. Bóta jól ismerte dr. Fekete László, félkezű, nyugalmazott jogászt. Dr. Fekete tetszetős, szép képeket festett, kevés művészi értékkel és még kevesebb igénnyel. Az ő képei jelentették Bóta Szilárd üzleti indulását, ezeket vitte magával mintának, megrendelőket szerző kőrútjára. Feketének egylelett ítélkezett egy képért 20—25 forintot adott. Ifj. Mosóczy István személyében hamarosan komoly segítőtárs jelentkezett. Mosóczy- val Kun könyvkötőmester hozta össze egy alkalommal. Bóta rögtön felfogadta Mosóczyt ügynöknek, s megállapodtak, hogy a jövedelem 25 százaléka Mosóczyt illeti. Mosóczy feladata volt vevőket felkutatni Bóta Szilárd, illetve dr. Fekete képeihez. Később Mosóczy felesége és sógornőj.-: is festett képeket, amiket aztán megrendelőket toborzó kőrútjuk alkalmával értékesítettek. 117 megrendelést gyűjtöttek össze, a ki-sebb-nagyobb összegű megrendelések közölt egy 600 forint értékű megrendelés is szerepel. A képek darabjáért 150—200 forintot kértek. Vadászterületük: Atáuy, Egercsehi, Nc-szvaj, Királd, Cserépváralja és Özd. Mosóczyt legtöbbször Bóta is elkísérte. Munkájukat leginkább este végezték, este szerezték vevőiket, este szállították a megrendelt képeket. Minden megrendelőjüktől fényképet kértek azzal, hogy vászonra festik majd, olaj kiképzéssel. A fényképeket aztán bedolgozták, beleragasztották a mázolmány közepébe — és készen volt a remekmű, a' műalkotás. De Bóta Szilárd nem elégedett meg csak ennyivel, nem nyugodhatott bele ifjú Mosóczy István szimpla félfogadásába, hivatalosan is a maga alkalmazottjává kívánta tenuj őt. A formaságokon hamar túltette magát. Felesége képzőművészeti dekoratőr-igazolványát felhasználva, bejelentette Mosóczyt az SZTK-nál is, mini felesége alkalmazottját. Munkakönyvébe és személyi igazolványába jpedig sajátkezűle? berótta: „ügyintéző*’. Persze a járulékot elfelejtették fizetni, az SZTK-nál, így aztán jött a papír Bóta Szilárdné nevére: fizessen 550 forint járulékot alkalmazottja után! Bóta felesége ezekről a dolgokról mit sem tudott. Nem tudhatott, hiszen régóta különváll.an cl férjétől, elköltözött .gyermekével együtt Nagyiétára, szüleihez. Az újsütetű „festőművészt” — mint annyiszor — most is utolérte a szélhámosok végzete. Mert nem az első tévedése, félrelépése ez Bóta Szilárdnak. Többszörösen büntetett előéletű. Büntetve volt: 1945-ben jogtalan elsajátításért 200 forint pénzbüntetésre, 1946-ban egyhónapi dologiházra, 1949-ben a bíróság szolgálati vétség miatt a katonai törvényszék 6 hónapi fogházra ítélte, 1955-be:n pedig feltűnően durva becsületsértésért 1500 forintra büntették. A járási bíróság nemrégen egyévi börtönbüntetést szabott ki rá. A paragrafusok nem engedélyeznek több, súlyosabb, elrettentőbb büntetést azokért a vétségekért, amelyeket Bóta Szilárd a társadalom és az emberek ellen elkövetett. Pedig súlyosabb büntetés illetné! Súlyosabb büntetés, mert Bóta Szilárd nem első alkalommal követ el törvénytelenséget, ő notórius, visszaeső bűnöző, vadhajtás a társadalom testén. Mert nincsen nagyobb, társadalmi erkölcsöket is meggya- Lázó bűn, mint az a tett. mikor valaki más emberek tudatlanságából, hiszékenységéből kovácsol tökét léha, könnyelmű életének fenntartásához. Bóta Szilárd alacsony műveltségi fokon álló em öereket csapott be mázol mányaival, 20—25 forintos ..képeket ’ adott el 150—200 forintokért. Bányavidékeket, isten háta mögötti falucskákat keresett fel képeivel. Ott szedte áldozatait, ahol tudta,, hogy nem értenek a festményekhez még annyira sem, mint ő, aki ezejcet a „képeket” elkövette. Mert ezekre az ,.alkotások”-ra nem lehet azt sem mondani, hogy művé- szietlen giccsek. Pocsék összevisszaság. egymásra mázolt festékanyagod csak! Augusztus 27-én a megyei bíróságon tárgyalják újra a festmények ügyét. Mert Bóta Szilárd fellebbezett a járási bíróság ítélete ellen. Nem akarjuk a bíróságot ítéletének meghozatalában befolyásolni, ehhez senkinek sincs joga. De figyelmeztetni akarjuk az embereket: vigyázzanak, s ne engedjék, hogy ilyen bótaszilar- dok becsaphassák őket, hogy hiszékenységükből, hozzá nem értésükből újabb forintokat csaljanak ki más, ilyen Grál- lovagnak felcsapott zug-festők ... Pataky Dezső Mozik EGRI VÖRríS CSILLAG Bolond április EGRI BRODY Fények a föld alatt EGRI KERTMOZI Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Játék a szerelemmel GYÖNGYÖSI PUSKIN Főnyeremény 1959. augusztus 18, kedd: 1944. Ernst Thälmann-t, a német és a nemzetközi munkásmozgalom kitűnő harcosát a hitleri fasiszták orvul meggyilkolták. A szovjet légiflotta napja. ^ Névnap V Ne feledjük, szerdán: HUBA- AUGUSZTUS 20-AN tartják a csányi kultúrotthon avatását. A helyi KISZ-szervezet és a kultúrotthon színjátszói nagy lelkesedéssel készülnek erre a napra. Ugyanekkor mutatkozik be a női és a férfi tánccsoport is. — A GYÖNGYÖSI Agro- mechanikai Ktsz dolgozói elkészítették a felajánlásukban vállalt mezőgazdasági kisgépeket.- TEVÉKENYEN kiveszik részüket a társadalmi munkából a csányi KISZ-fiatalok. Nemrégen a fürdőmedence rendbehozásán munkálkodtak, a napokban pedig a kultúrotthon környékének csinosításán buzgólkodtak. — A GYÖNGYÖSI XII-es aknánál a Dombasz-kombájn kezelésének elsajátítására szaktanfolyamot rendeztek. A tanfolyamon részvevő vájárok rendszeresen látogatták az előadásokat.- A RECSKI ércbánya színjátszói vasárnap Budapestre utaztak, egynapos kirándulásra. A kirándulás anyagi alapját az évközben játszott színdarabok bevétele képezte. rr GYÖNGYÖST KERTMOZI A vasárnap gyilkosai HATVANI VÖRÖS CSILLAG Ahol szeretni sem szabad HATVANI KOSSUTH Robin Hood HEVES Kigyúlnak a fények PÉTERVASARA Legenda a szerelemről FÜZESABONY Fehérek és feketék 1 Canía Brazil nagysikerű vendég játéka Egerben A VIT-hangversenyek után Magyarországon vgndégszere- pel a Canta Brazil zenekar. Körútja során szombaton este zsúfolt nézőtér előtt mutatta be művészetét az együttes a Pedagógiai Főiskola szabadtéri színpadán. Nagy élményben volt része a közönségnek, hiszen a brazil zene sok esetben olyan fonák formában jelenik meg a dzsessz-zenekarok előadásában. hogy valóban népi együttesnek kellett bemutatni az igazit, s így a különbség mindjárt nyilvánvaló lett. A brazil ritmus és dallam afrikai, portugál és indiai elemekből tevődik össze, de a mai brazil zene már csak brazil A brazil nép a ritmussal, a zenével beszél. gondolkodik és érez. Gondolataikat, érzelmeiket oly tökéletesen fejezték ki. hogy az idegen nyelv ellenére, a néhány szavas ismertetés után mindenkire átragadt a mondanivaló hangulata. — Néhány magyar városban már jártunk és nagy örömmel vettük, hogy a közönség megérti zenénket — mondotta Gorgo Goulart, az együtttes művészeti vezetője. — S nekünk, zenészeknek még nagyobb öröm az, hogy mi is értjük és megszerettük a magyar zenét, annak ellenére, hogy a kettő erősen különbözik egymástól. Szeretnénk, ha a közeljövőben a brazil rádió szimfonikus zenekarát is vendégszerepeltethetnénk / Magyarországon. Kigyúltak a reflektorok és Murányi Lili egymás után jelentette be az együttes műsorszámait. A sok fiatal eleinte őszinte ijedtséggel vette észre, hogy nincs szakszofon, piszton, pózán, nincsenek különböző csörgők, aztán egyre jobban meggyőződtek az igazságról: lehet csörömpölés nélkül is szebbnél szebb slágert hallani. Nora Ney a brazil érzelmes, romantikus dal legkiválóbb képviselője. Búgó hangja melegen tolmácsolta az egyszerű mondanivalóié dalokat. Nemcsak egzotikumával, hanem elsősorban áradó hangjával, s az afrikai néger rihm vészét igéző erejével hatott Israel, a kiváló néger énekes.. Legszebb, legnagyobb sikerű dala a „Nago király rabszolgaként hal meg” című száma volt. Ha az ember behunyta a szemét, szinte látni lehetett a rabszolgák szomorú hadát, amint elhurcolt királyukat temetik. A rádió lemezeiről ismert Márájá-trió elsősorban a „Kor- rido”-val aratott osztatlan sikert. A közönség tomboló lelkesedéssel jutalmazta Camelia Al vésnék vibráló ritmusú dalait. Eredetiben gyönyörködhettünk a nálunk is közismert O Kangaszeiro című dalban. Az együttes kiváló tenorja Gorgo Goulart, hazájában az epikus samba leghíresebb tol- mácsolója. Talán ő teremtette meg a közönséggel a legközvetlenebb kapcsolatot. A Rio de Janeiro-i karnevál dalainak ütemét már az egész nézőtér tapsolta. A színes forgatag, a pergő ritmus, a brazil dallam mindenki szívéhez utat talált. S csak hálásak lehetünk a felhőknek, amelyek ez alkalommal elkerülték Égért, s az előadás kirobbanó sikere a vendégeknek is, a közönségnek is azt adta, amit vártak tőle. — ádám Két érdekes hír SZÓRAKOZOTT KÉPVISELŐ A dán kcpviselőházban vita folyt a szülésznők fizetésének és nyugdíjának rendezéséről. Ekkor szólásra emelkedett egy képviselő és megjegyezte, hogy általában nem szokás a katonai költségvetés adatait nyilvános ülésen tárgyalni. A képviselő felszólalását harsogó derültség fogadta, amiből a szórakozott szónoknak is észre kellett vennie, hogy a katonai költségvetési kérdésekről szóló következő napirendi pont még nem került megvitatásra. SZERENCSÉS ESÉS... Buenos Aires-ber. egy nyomorék nő kiesett a mozgó gépkocsiból. Az esést néhány zú- zódással meg’íszta, viszont három hónappal azelőtt megbénult karja hirtelen meggyógyult. Az orvosok szerint két csigolya egymásratolódása okozta a kar bénulását, s az ütés szerencsésen „szétválasztotta” a csigolyákat. pivrrn •_-Juhifa. 38. — És mindjárt megbeszélték, hogy nükor megy el maga az ezfedes kertjébe kapálni? — Nem, erről nem volt szó. — Egyáltalán, dolgozott maga valaha is Dallam kertjében? — Nem, soha. — Hát hogy szolgálta meg a pénzt, amit kapott tőle? — Végül sehogy. Csak barátságból adta ... — Barátságból... No jó. Azt vall, amit akar. Folytassuk Csák, a végén úgyis minden kiderül... Tehát Dallamtól száz forintot kapott, s megállapodtak abban, hogy legközelebb újra találkoznak. Találkoztak is? — Találkoztunk . . . — És? Miről beszélgettek? — Ismét semleges dolgokról...-ú Például a maga pénzzavaráról .. — Jól tetszik mondani... — És Dallam, a „jó ember”, természetesen ismét kisegítette magát. Ü.iabb száz forinttal, ahogy az egy ilyen igazi amerikai úrhoz illik ... Illéssynek egy parányi méltatlankodás van a hangjában, amint válaszol: — Nem száz forintot adott, hétszázat... Gara főhadnagy egy aprót füttyent: — Hű, a mindenit, tényleg megerőltette magát az ezredes úr. És miért adott ilyen sokat? — Mert mondtam neki, hogy haza szeretnék utazni, de előbb ki kell fizetnem az adósságaimat, s útiköltségre sincs pénzem ... — És ez persze elég ahhoz, hogy egy igazi úr felajánlja a segítségét ifjú barátjának. Igazán jó ember volt ez a Dallam ... Illéssynek erre egy szava sincs. A vizsgálótiszt egy papírlapot vesz elő az akták közül, s így szól: — Megkapta tehát a hétszáz forintot, s hazautazott Nagykinizsire. Mondja csak, hol van ez a Nagykinizsi? — A Dunántúlon ... — Szóval, az odavezető vasútvonal az M.-i repülőtér mellett visz el... Csak nem akkor csinálta ezt a vázlatot? A kém lélegzetét visszafojtva, kimeredt szemmel bámulja a papírlapot. Semmi kétség, ez az a vázlat, amit a repülőtérről csinált. Dallamnak megmutatta, az ezredes lemásolta, ő pedig eltette az eredetit. Hátha valamikor hasznát veszi. S most tessék, itt van, mit is mondjon róla? Megkönnyebbül, hogy nem kell felelnie, mert Gara főhadnagy feláll, s így szól: — Mára befejeztük. Rövidesen majd folytatjuk. Addig gondolkozzék, hátha eszébe jutnak a dolgok ... Uléssy tiltakozik: — Elmondtam mindent őszintén ... — Akkor is gondolkozzék ... Bizonyára van még, amit elfelejtett ... A magafajta fiatalemberek, ha ide jutnak, nem szívesen tornáztatják a memóriájukat ... Azon is gondolkozzék, amit én magának az őszinteségről mondtam ... Illéssyt elvezetik, a főhadnagy kinyitja az ablakot. Fojtogatja a levegő, úgy érzi, hogy ezután az alak után okvetlenül ki kell szellőztetni. Milyen gyáva, milyen aljas! Pedig csak huszonhároméves. A legszebb korban van, a férfivá válás legelején ... És Gara főhadnagynak eszébe jut a saját ifjúkora, ö is volt huszonhárom éves. Tanulni szeretett volpa, de a négy polgárinál tovább nem jutott. Három gyerek volt otthon, köztük ő a legidősebb. A negyedik polgári befejezése után dolgoznia kellett. A szomszédban lakó barátja, Bakos Pista panaszai és sirámai ellenére, irigyelte Pistát, a tanonc- sorsot. ö szakmát sem tanulhatott, kifutóskodott Kovács és társánál. Arra a néhány pengőre is múlhatatlanul szükség volt a Gara-család szegényes háztartásában, amelyet ő 'vitt a házhoz. Később segédmunkás lett, angyalföldi üzemekben dolgozott. S amint emelgette a nehjjz vasakat, ábrándozott. Ott látta magát a középiskola padjaiban, amint kék papírba kötött könyvek és füzetek sorakoznak előtte, s ő az érettségire készül. Majd az egyetemen ül s a professzor előadását hallgatja, aki a történelemről beszél; a magyar történelemről, amely kedvenc tantárgya volt a polgáriban. Az egyetemi előadások után pedig hazamegy, előveszi valamelyik Könyvét.!. Sok-sok könyve volt, bár csak nagy ritkán vehetett megtakarított fillérjéből egy-egy kötetet. KüIonosén Jókait, Mikszáthot Móriczot szerette, akik oly csodálatos szépen tudtak írni a: életről... És ha nem is juthatott be a középiskolába, sert az egyetemre, mégis tanult Egy öreg munkás, Mészöly bácsi hordta neki a könyveket Az édesanyja —szegény agyon, mosott kezű, meggyötört pro- letárasszoriy — sokszor vészé kedett vele, amiért hajnali,; égeti a villanyt. „Nem les: erőd, fiam, ha nem alszol, i hajtlalig olvasol” — mondtí neki, de az ifjú Gara mósnaj a gyárban úgy érezte, minth; valaki segítene neki hordani < vasat és az élet terhét. Mészöly bácsi hívta el az el ső kirándulásra. Csodálatai dalokat tanult az erdő mélyén A tisztáson felállt egy fiatal ember, nem lehetett időseb! húsz évesnél. És mégis nagyot okosan beszélt arról, hogy ez; háború az urak háborúja. Szól a Szovjetunióról, amelyről ak koriban fröcskölve írtaK az új ságok. Ott tanulta meg. hog! mit kell tennie. És amikor be hívták katonának,, s kivitték < frontra, az első adandó al.iía lommal átszökött az övéihez Igen, akkor már az övéinél tartotta a szovjeteket... És később tanulhatott Is Teljesült az, amiről ifjú korában ábrándozott. Igaz, hog! harminc éves fejjel, de elvé gezte a középiskolát és az egye temet. Jogot tanult, s miko. befejezte, akkor sem nyugo dott meg. Negyven felé jár főhadnagy, és ismét beiratkozott az egyetemre. Történelme tanul. És a kulákfi, akinek az ügyé ben vizsgálatot folytat? Másol huszonhárom éves korukbat tele vannak szép eszmények Kel. vágyakkal, tervekkel.' f magasba törnek, szeretnének valami nagyot alkotni, terűni Ez az Illéssy huszonhárom éves korára a legmélyebbre süllyedt. Az ellenség szolgálatába állt, hosszú időn át fontos, államtitkot képező adatok egész sorát szerezte meg Dallam ezredesnek. Készpénz ellenében. S most, amikor fizetnie kell mindezért, reszket. Hiába, a pénz-éhség és a haza iránti gyűlölet soha nem változi* bátorsággá ... A főhadnagy becsukja az ablakot, előveszi az iratokat s belemélyed ... Lent, a zárka magányában Illéssy a főhadnagyra gondok Milyen nyugodt, milyen magabiztos ez a rendőrtiszt! A kém üvölteni szeretne . mérgében, mikor arra gondol, hogyan kényszerítették vallomústétel- re. önmagának is be kell vallania, hogy nem azokkal az eszközökkel, amiktől félt és amelyekről annyit hallott a külföldi rádiókban. Viszont ezek az udvarias módszerek sokkal veszedelmesebbek számára, Illéssy tudja, hogy elveszett; amit tett, nem titkolhatja tovább. Alul maradt abban a párbajban, amit a vizsgálótisztjével vív. És rettegve gondol a másnapi kihallgatásra. Minden bizonnyal tovább mennek majd a „történeten” s neki újra vallania kell. A fogoly agya lázasan dolgozik. Kibúvókat keres, megpróbál összefüggő ..mesét*’ kanva- rítani Talán így szebb színben tüntetheti fel magát, s ha már nem menekülhet legalább kisebbítheti szerepét. Másnap, amikor Gara főhadnagy leülteti az íróasztal elé, ő szólal meg elsőnek: — Főhadnagy úr, t.elies és őszinte beismerő vallomást akarok tenni .:. (Folytatjuk.)
