Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-18 / 193. szám

1359, augusztus 1?., kedd

népújság

3

A közösség erején múlik

Az elmúlt hetekben közgyűlés volt a viszneki Béke Termelőszövetkezetben. A közgyűlésen a jövő esztendei beruházási tervekről tárgyallak a szövetkezet régi és új tagjai. A tervet a vezetőség tárta a küldöttek elé — s többek között javasolta, hogy mintegy 200 ezer forintos költséggel építsenek, jövőre egy nagyobb górét, ahol tárolni lehet majd a termés egy részét. A tagok meghallgatlak a beszámolót, s a vita során az egyik új tag azt javasolta, ne górét építsenek, hanem toldják meg a pénzt még 200 ezer forinttal, s építsenek egy földszintes nagy magtárat. A tagság egyhangúan helyeselte a javaslatot, s határozattá is emelte, hogy a jövő esztendőben — annyi minden más mellett — épüljön fel a magtár is, legyen hol tárolni a termést.

A dologhoz hozzátartozik az is, hogy a gondolat nem csupán Fodor István fejében született meg, hanem már előzőleg megvitatta annak a tíz háznak lakóival, akiket ő képvisel a szövetkezeti gyűlésen, s az új tagok, akik még egykét héttel ezelőtt maguk forgolódtak a keskeny kis földön, már megtanultak távlatokban gondolkozni, tervezni, figyelembe véve azt, mennyivel többre képesek, hogy az egész falu összefogott. A terv elkészült, és most már a közösség erején múlik, milyen gyors ütemben valósul meg.

Az elmúlt hetek — de mondhatnánk — hónapok során nagyon sok hasonló eset történt a falvakban. Az emberek, akik összefogtak és úgy döntöttek, hogy közösen birkóznak meg a problémákkal, megtanulták, mennyivel többre képesek így, s ha szívük még vissza is húzott a parcellákra, ismerkedtek a közös munka ízével, erejével is.

Egy-egy egyénileg dolgozó parasztnak nagy gondot jelent egy új istálló építése, a lakás átalakítása. Ha még olyan jól beütött az esztendő, egy v ilyen építkezésre rámegy a jövedelem túlnyomó része, s nem sok marad más beruházásra. Ha meg maga kezd neki — s nem kőműveseket fogad, akkor marad a többi más munka, ennek meg a termés látja kárát. A szövetkezetek új tagjai ebben az évben megismerhették, hogy menynyivel más az ilyen gondok megoldása, ha nem/ csupán egy birkózik vele, hanem megosztják a gondot. Igaz, megismerhették már ezt a régi szövetkezetek példáján is. hiszen összehasonlíthatatlanul jobban gyarapodtak a községek vagyonúi — s vele a közösség tagjainak saját vagyona is. — mint ahogy az egyénileg dolgozó parasztoké, de az igazi bizonyítékot az adta meg, amikor maguk is belekóstoltak ebbe. Egyénenként nem sokra mentek volna az erkiek, det- kiek. herédiek, de közösen annál többre, hiszen mind a három faluban — s velük együtt még sok másikban — ott magasodnak az új épületek falai a határban, a kijelölt tanya- központokban. A fogattal bírók, a helyszínre hordták az építkezési anyagot, a többiek gyalogmunkában segítettek. Egy-két napot egyik sem érzett meg különösebben, de ösz- szességében hatalmas dolgokat vittek véghez.

A szövetkezet új tagjai — látva az eredményeket — egyre jobban meggyőződhetnek arról, hogy száz ember összefogva sokkal többre megy, mintha ugyanezen száz ember külön-külön, egymaga birkózik a gondokkal.

S ha így, ezeken keresztül megismerték, mire képesek közösen, akkor már nem sok kell ahhoz, hogy a szövetkezetek minden egyes új tagja azt is felismerje, így sokkal nagyobb lehetőségük van a jobb eredmények eléréséhez. Csak a közösség ereje lesz képes arra, hogy az eddiginél jobb életet teremtsen a tagoknak, hogy biztosítsa a nagyobb termést a földeken, a nagyobb hozamokat az állattenyésztésben és nem utolsósorban olyan beruházások végrehajtását, melyek pillanatnyilag nagy kiadást jelentenek, de alig néhány éven belül megsokszorozzák a jövedelmet.

Nem sok idő választ el már bennünket attól, hogy megkezdjék az új termelőszövetkezetekben az őszi vetéseket. A gépek már dolgoznak kint a földeken, a vetőmag gyűlik a magtárakban — s az eddig tapasztaltak alapján, a szívekben is gyűlik a bizalom, magabiztosabban tekintenek a jövő elé az új termelőszövetkezetek tagjai, s azok, akik a régi szövetkezetekbe most léptek be. mert tudják, hogv annyit hoz a szövetkezeti gazdálkodás, ameny- nyit a közösség erejével megszereznek maguknak. A közösség ereje pedig nagy dolgokra képes. A kommunistáknak ezekben a szövetkezetekben éppen azért feladatuk, hogy megtanítsák az embereket — a példákra alapozva —. meglátni. milyen nagy erőt képvisel összefogásuk. Arra. hogy minden szövetkezetben úgy és annyira fognak boldogulni, túl az állami segítségen, amennyire közösségük ereje képes. Ügy élnek majd ezekben a szövetkezetekben. ahogy maguk formálják életüket.

Itt van nemsokára az ősz, a termelőszövetkezetek hozzáfognak az évi számadás elkészítéséhez. Az új szövetkezetek tagjai sokat tanulhatnak maid ezekből a zárszámadásokból, megtanulhatják azt. mi mindent lehet így előteremteni, mire lehet menni akkor, ha egy termelőszövetkezet minden tagja a közösségért dolgozik. S azt is. hogy a közösségért végzett munka mindig meghozza az eredményt az egyén számára is, mert a gazdag szövetkezetben a tagok sem szűkölködnek semmiben.

Deák Rózsi

Országos helytörténeti konferencia Egerben

A Magyar Történelmi Társulat, a Művelődésügyi .Minisztérium középfokú oktatási főosztálya, a Heves megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a Hazafias Népfront megyei bizottságának rendezésében kétnapos helytörténeti konferenciára gyűltek össze tegnap a megyei tanács nagytermében a Magyar Történelmi Társulat vidéki csoportjai.

A kétnapos, zártkörű megbeszélés vitaindító referátumát Székely György elvtárs, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára tartotta „A helytörténeti kutatás helyzetéről és feladatairól” címmel.

Székely elvtárs bevezetőben a helytörténetírás módszereiről, a helytörténetírás útjairól beszélt. Hangsúlyozta: — A társadalmi néprétegek széthasadását bizonyító statisztikák mellett a helytörténetírás színes kutatómódszerei magyarázzák legtökéletesebben a történelmi törvényszerűségek szükségszerűségének okait... A helytörténeti kutatás — falukutatás is. Ez önmagában rejt egy káros végletességet: csak a parasztsággal foglalkozni — ez népies hangulat, a narod- nyikság veszélyét jelenti és jelenti az elprovincializálódás vészéiyét is. Székely György elvtárs beszélt a helytörténeti kutatás új feladatairól, arról, hogy a helytörténeti kutatásokat ki kell, hogy terjesszük a magyar munkásmozgalom törMegkezdlék a hűségjutalom kiszámítását

Á közelgő kilencedik bányásznapra már megkezdték felkészülésüket megyénk szénbányáinak vezetői. Ezen a napon igen komoly összeget osztanak ki a bányászok között hűségjutalom címén. A hűségjutalom kiszámítását már megkezdték. s a bányászok kíváncsian várják az eredményeket.

A Mátravidéki Szénbányászati Trösztnél több millió forintot osztanak ki ebből az alkalomból.

Új ércbánya létesült a Szovjetunióban

téneti területeire is, arról, hogy a helytörténetírásban is egyre jobban kell érvény esülnie és hatnia a marxista történetírás alapelveinek.

Székely György elvtárs referátumát többórás vita követte. Az első hozzászóló Babies András volt. Babies elvtárs elmondotta, hogy a legközelebbi konferenciát Pécsett tartják majd, beszélt arról, hogy 1966- ra egy Zrínyi-Antológiát szeretnének kiadatni. Felkérte történész társait, hogy már most kezdjék meg a kutatómunkát az antológiához. Hozzászólása végén három pontban foglalta össze az elmondottak lényegét: 1. Tovább kell haladni a helytörténeti kutatás területén. 2. Legfontosabb feladat: új módszerek, új gyakorlatok kutatása. 3. Számba venni a történeti írások, történeti munkák kiadásainak lehetőségeit.

Szántó Imre elvtárs, az egri Pedagógiai Főiskola történelmi tanszékének vezető-tanára, a helytörténeti kutatások, a hely- történeti írás egri állapotáról beszélt. Elmondotta, hogy az eddig meglevő publikációs lehetőségek megszűntek: csak a főiskola évkönyvei és a Népújság hasábjai azok, ahol tudományos munkáikat, cikkeiket közzétehetik. A Népújságban, az évkönyvekben megjelent cikkek, tudományos írások — ezek mind csak előtanulmányok egy készülő megyei monográfia könyvanyagához. Tervezik, hogy a fel- szabadulás 15. évfordulójára egy tanulmánysorozatot jelentetnek meg az elmúlt 15 esztendő eredményeiről, alapvető változásairól, — valamelyik tudományos folyóiratban, vagy a Népújság hasábjain.

Szántó Imre elvtárs elmondotta, hogy a provincializáló- dás veszélye az egri helytörténeti kutatók munkájában is fennáll. Munkájuk csupa tervszerűtlen kapkodás, nincs semmi irányítás. Ahhoz nyúlnak mindig, amihez az egri levéltárban is hozzájutnak, mert anyagiak nem engedik, hogy más adatokat is tanulmányozzanak.

A helytörténeti kutatómunkába a főiskola hallgatóit is bevonják — mondotta Szántó elvtárs. — Az elmúlt tanévben helytörténeti speciál-kollégiu- mokat tartottak, pályázatokat írtak ki helytörténeti munkákra. Most, hogy már 4 éves a főiskola, a tananyagba felvették „A helytörténeti kutatások módszerei” című kötelező szemináriumot is, amely gyakorlati jeggyel zárul. A hely- történeti kutatások eredményeit felhasználják a népművelésben.

Ezután Simon Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tudományos Szocializmus Tanszékének adjunktusa, Szabad György egyetemi profesz- szor — távolmaradt, hozzászólását felolvasták —, S. Vincze Edit, a Párttörténetí Intézet munkatársa és Soós Imre elvtárs, az egri Állami Levéltár vezetője szólt még .hozzá a vitaindító referátumhoz.

Simon Péter elvtárs azt hiányolta, hogy kevés helytörténeti munka foglalkozik a munkásosztály kérdéseivel, > a munkásmozgalom történetének helytörténeti feldolgozásával. A helytörténetírás vonja be a maga kutatási köi'ébe a leg- újabbkori történeti kutatások eredményeit, az 1919 utáni időszakot, a felszabadulás utáni esztendők vizsgálatát.

A konferenciát ezután néhány órára felfüggesztették, a részvevők ebédelni mentek. A vitát három órakor fólytatták tovább, öt órakor berekesztet- ték az ülést, a konferencia első napja ezzel véget ért. A konferencia részvevői az ülés befejezése után városnézésre indultak.

Vörös emlékzászló a győzteseknek

A Szovjetunióban a kurszki mágneses anomália területén létesült a lebegyini ércbánya. Most folynak a tárolómunkák, amelyet modern gépek segítségével végeznek a szovjet ércbányászok.

A selypi iparmedence gyáraiban megrendelték a zászlókat a kongresszusi verseny győzteseinek. A legjobb brigádok, műszakok vörös emlékzászlót kapnak a verseny értékelésekor. A Selypi Cukorgyár két zászlót rendelt, hogy a brigádok közül a két legjobban dolgozó csoportnak ítélje oda ai emlékzászlót.

A kongresszusi munkaversenyben gddig igen szép eredményeket értek el a Selypi Cukorgyár dolgozói, nemes vetélkedés indult a győztesnek járó vörös zászlóért, i

NYUGAT KAPUJÁBAN

Kéthly Anna és a többiek

IV;

„Festival ohne uns” — Fesztivál nélkülünk — ez volt a V1T ellenkampány fő jelszava. Fesztivál az osztrák ifjúság, a bécsi lakosság távollétében — ezt harsogta a több nyelven megjelentetett VIT-ellenes propagandasajtó. S amikor ez a propaganda hatástalannak bizonyult, akkor az osztrák polgári sajtó hallgatásba burkolódzott, viszont a Bécsi Hírlap, amely fejlécére a következőket írta: „Pártonkívüli. demokratikus napilap a VII. VIT magyar részvevői számára”, teljes gőzzel és arcátlansággal „tájékoztatta ’ a magyar fiatalokat a „magyarországi helyzetről” és a VfT eseményeiről. Nem sok, sőt semmi eredménnyel. Mert inkább hisz a szemének az a magyar fiatal, aki például kint volt a Práterben a VIT színpompás megnyitóján, mint a Bécsi Hírlapnak, amelyik így tájékoztatta olvasóit: „Illetékes bécsi hatóságok megállapítása szerint a 92 ezer férőhelyes stadionban 30 ezer vendég és 10 ezer hivatalos küldött, összesen mintegy 40 ezer részvevő jelent meg. ’ A tudósítást író újságíró kolléga nagy látási zavarokkal küzdött, vagy nem volt ott a megnyitón. A Volksstimme, az Osztrák Kommunista Párt lapja, elsőoldalas, hatalmas képével bizonyította: zsúfolt volt a Práter, nemcsak a vendégek és hivatalos küldöttek, hanem a bécsi munkások, sőt polgárok is köszöntötték a VII. fesztivál megnyitóját.

Kárba temeti milliók

A VIT-ellenes sajtókampányt teljes nyíltsággal támogatta az amerikai és a nyugatnémet nagytőke.

Két és félmillió schlllinget adtak a fesztivál-ellenes lapoknak, majd 10 milliót a tonnaszámra felhalmozott röplapokra, plakátokra. Bécs belvárosában 20 groschen-ért kínálták a Bécsi Hírlapot, a falakat VIT-ellenes plakátokkal ragasztották tele, sőt még a Mariahilfer-Strasse-i templom előcsarnokába is jutott a plakátokból.

Plakátok figyelmeztettek az 1956- -QS magyarországi forradalomra”, a tibeti lázadókra és odabiggyesztették a nagy kérdőjelet: mi lesz holnap? S hozzátette: bókét alcamak ők is, de nem úgy, ahogyan a kommunisták akarják. Hogy miért nem jó a béke úgy, ahogyan a kommunisták akarják, nehéz megérteni. Mert ügye, a kommunisták azt tartják, hogy a béke akkor béke, ha nincs háború, ha nem robbannak atombombák; nem pusztulnak el országok és emberek. Hogy ezen túl milyen békét képzelnek el a nyugati plakátragasztók, nem lehet tudni.

Ezek a kiragasztott plakátok, kézbe nyomott, vagy szétszórt röplapok kétségtelenül hatást értek el a külföldi fiataloknál és a magyaroknál is. Egyik része jót derült az ostoba hazugságot hirdető „termékeken”, a másik része pedig megjegyezte: fordíthatnák szebb, nemesebb célokra is azokat az összegeket, amivel más országok, más népek ellen indítanak.

Kéthly Anna kirukkol

Kéthly Anna bécsi megjelenésének nagy zajt csapott a bécsi sajtó. Meg is értjük'és meg is érdemli. Két, Bécsben megjelenő ..magyar szabad szakszervezeti” lappéldánnyal, a Népszavával találkoztam — főszerkesztője Kéthly Anna — s mind a két számban Kéthly Anna írt vezércikket. Az egyiket — ahogyan írja: „e szabad szó birtokában” — teljesen annak szentelte, hogy a világifjúsági találkozót rágalmazza, a magyar ifjúság nevében beszélt — nem tudom, ki hatalmazta fel — magyar forradalomról, a magyar fiatalság harcáról, amely szerinte még nem fejeződött be, és a harc további éleződéseit sürgeti. Ingyen osztották ezt az egyébként két schillinges lapot, de a magyar fiatalok csak derültek, vagy bosszankodtak — ki hogy — ezen vagy az ehhez hasonló összefércelt hazugságokon.

Egyébként eléggé' „figyelmesek és udvariasak” voltak a különböző ..emigráns” egyesületeik, szervek, ott Bécsben. Hívták a magyar fiatalt a Magyar olvasószobába, az első kerületben levő Liebenbergasse 7. szám alá, a „Szabad Magyar Diákok Egyesülete” a Gumpendorfer-Strasse-n felvilágosító központot létesít, ahol reggel 9-től este 9-ig „felvilágosították” a fiatalokat a magyarországi helyzetről, ugyanitt fényképkiállítást is rendeztek „a magyar forradalom

történetéről.” De hát mit mondjon az ember az olyan fénykápkiállítás- ról, ahol Falábú Jankó és képe alá az van írva, hogy „nemzeti hős”. Mocsok képe alá, hogy „áldozat" és azokhoz a képekhez, amelyek szerintük a „magyar forradalom történetéről” beszélnek, de Bécsben fényképezték, készítették őket.

Előadást is tartott Kéthly Anna. Es már egy héten keresztül majd minden magyar nyelven megjelenő újság értesítette „olvasóit”, hogy „Kéthly Anna, a Népszava főszerkesztője július 31-én este 8 órakor Wien II. Praterstem 1. szám alatti Hochhausban előadást tart a mai politikai helyzetről”, s hogy az érdeklődőket szívesen látják, mégis igen gyér hallgatóság előtt élhetett ez alkalommal Kéthly Anna azzal, hogy rágalmazza a Magyar Népköztársaságot, a magyar párt és állami vezetést. Ennék az előadásnak külön érdekessége. hogy a külföldi nyelven íródott röplapokon Kéthly Anna, mint a Magyar Népköztársaság lamminisztere, a magyar Szociáldemokrata Párt elnöke szerepelt, és előadásának is más volt a címe, nem a mai politikai helyzetről, hanem „Az 1958-os magyarországi forradalomról” szőlő beszámolót ígért.

És arról is beszélt.

Kacsa, kacsa után

Több magyarnyelvű lapot olvastunk •— Nemzetőr, Népszava, Bécsi

hírek, Magyar Hírlap —, de a valóságnak és az igazságnak csak a morzsáit találtuk ezekben a lapokban: Olyan fantasztikusan és olyan nagystílűén hazudnak, hogy az nem igaz. Ha nem tudnád, kedves olvasó: Magyarországon a fővárost lüvéve, sor- baállnak kenyérért, hogy az utóbbi évben a közszükségleti cikkek árai 10—27 százalékkal emelkedtek, hogy vidékről Pestre csak úgy utazhatsz, ha a tail ács hozzájárul, hogy nálunk koncentrációs táborban vannak a fiatalok és hogy Magyarországon nincs vidám ember. Természetesen a külföldön élő magyarok pompásan élnek, vidámak. Igaza volt annak a fiatalnak, aki ezeket a lapokat és cikkecskéket látva megjegyezte: terjeszteni kellene nálunk ezeket a lapokat, hadd látná mindenki, miket hordanak össze.

A fesztiválellenes lapok terjesztésével a Die Presse kiadóvállalat foglalkozott. Ez a vállalat amerikai érdekeltség, tulajdonosa Molden, aki a nemrégiben elhunyt Dalles, volt amerikai külügyminiszter helyettese.

Nem tudom, dollárban mennyit hozott ez az egész VIT-ellenes sajtókampány, de a meggyőződésem, hogy a magyar nyelvű kiadványokon elsősorban mi „kerestünk”. Ml kerestünk, mert ezer magyar fiatal a saját szemével győződött meg a „szabad világ” sajtójának szavahihetőségéről, az ottani propagandáról és ezek a fiatalok bizőny ezután már kétkedve fogadnak minden ..szenzációt”, ami Nyugatról jön.

Papp János