Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-16 / 192. szám
4 NEPÖJSAG 1959, augusztus ifi,, vasárttip Nők a vendéglátóiparban A vendéglátóiparban jelentékenyen megnőtt a nők arányszáma. A felszabadulás előtt csaknem kizárólag a konyhák főzőüstjei és tűzhelyei környékén teljesítettek szolgálatot. A vendéglátóiparban: presz- szólcban, táncos helyeken, szállodák halijában, éttermekben, vasúti vendéglőkben, mindenütt előrukkoltak a nők az asztalokhoz, a vendégek kiszolgálását végzik:' felveszik a rendelést, hozzák az ételt és italt és ha a vendég fizetni akar, előveszik a számolóblokkot. Nem is olyan régen ez még nem volt természetes és magától értetődő, mert a múltból ittmaradt előítélet kérgét csak lassan lehet felpuhítani. A PARK SZÁLLÓ HALLJÄBAN K. M. főzi a kitűnő feketét.. Este tíz után. a színházból, mozikból érkező vendégekkel együtt megnő a forgalom. Nagy mennyiséget kell percek alatt lefőznie ahhoz, hogy mindenki igényét kielégítse. Nincs felesleges mozdulat munkájában. Tölti a gépet és önti az idegnyugtató levet a csészékbe. Látszólag nem is néz vendégeire, akik ott sorakoznak előtte, de későbbi beszélgetésből megtudom, hogy ismeri vendégeit és lassan első látásra is tud különbséget termi az eléje kerülő emberek között. — Két éve dolgozom az iparban — mondja. Azt senki nem állíthatja magáról, hogy valamilyen munkába beleszületett, de én ezt a szakmát már megszoktam, ismerem és szeretem. Hogy miért? Az emberekért. Annyi érdekesség zajlik le itt kávéfőzés közben, hogy az elszórakoztat. Pedig a kávéfőzésnél akad kényelmesebb foglalkozás is. Arra a kérdésemre, hogy a nőket vagy a férfiakat szolgálja-e ki szorgalmasabban, azonnal és úgy válaszol, hogy azt el kell fogadnom mértékadó nyilatkozatnak: — Mindegy, hogy .ki kéri a feketét 'és az italt tőlem. Az a fontos,; hogyan kéri azt. Mert tudja — és ahogy ezt mondja, a sokszor átgondolt és megfogalmazott vélemények biztonságát érzem K. M. szavai mögött — az emberek akkor vallanak önmagukról a legöszin- tébben, mikor azt hiszik, hogy udvariasságukkal, meg a szórakozás közben elköltött pénzükkel leplezhetik magukat Némelyik férfi (tehát a férfiakat is alaposan megfigyeli) ideáll, udvariasan meghajol, mint valami rosszul betanult leckét, elmondja rendelését, elfogyasztja a feketét meg a fél konyakot, fizet. Még búcsúzóul végignéz engem, meg Igazítja a nyakkendőjét, krá- kog egyet és indul. Ha nem is látnám a portásnál szobája kulcsát kérni, akkor is tudnám, hogy kiküldetésben van, otthon papucs alatt görnyed, de ilyenkor óvatosan és szeré nyen „kirúg” a hámból. — Azt kérdezi, voltak-e már kellemetlen pillanataim, munka közben, férfiak tolakodó viselkedése miatt? Tudom azt, hegy józanul a mi vendégeink között nem akad egy sem, ki megengedhetetlen módon viselkedne velünk szemben. Ide pedig berúgott ember igen ritkán téved. — A kellemetlen perceket az ember amúgy is- igyekszik elfelejteni. Hanem Külön tanulmányt kellene írni arról, hogyan viselkednek azok az egyébként szolid, a mindennapi életben komoly munkát végző, javakorabeli férfiak, akik valamilyen kitűnő ivási alkalommal egy pohárkával többet ittak, mint amit elbírnak. Szokatlanul élénk derűvel, választékos lovagiassággal akarnak kedvünkben járni, holott a megrendelés folytán nekünk kell kiszolgálni őket. — Tavaly nyáron a fagylaltkertben teljesítettem szolgálatot. Két ismerős férfi jött hozzánk: italt kértek és kaptak. Kedélyes beszélgetés keletkezett, hiszen régi ismerősök voltak. A rádió szólt: olasz dalokat énekelt egy énekes. Amikor a hanglemezműsornak vége volt, mondtam, hogy a Sorrentói emléket szerettem volna, hallani. Vendégeink közül az egyik széles mozdulattal a táncparketten termett, pózba vágta magát és — amennyire a szesz hangulata engedte — magas tenorján énekelte az olasz dalt — olaszul. S hogy örültünk neki, újakat énekelt, aztán orosz népdalt és magyar opera-részletet. Nagyon kedves emlékem maradt volna az egész fagy- laltos-énekes este, de éneklő ismerősöm harmadnap közölte, hogy ő nagyon szégyenli az esetet, mert ilyesmi nem történt meg vele: húszéves érettségi találkozóra készültek és az ifjúságra való emlékezés, meg a nyári hőség (no meg amit ittak) hatottak. A MECSETBEN a török világ utánzása vagy idevarázsolásaképpen (azon most ne vitatkozzunk, hogy helyes volt-e a Mecset ilye- ténvaló díszítése) pár négyzet- méternyi kis fülke keleti hangulatot igyekszik árasztani. A falakon buja színekben pompázik a festő mondanivalója, a csillár még aláhúzza gyér fényével a keletiesség illúzióját. A kis kiszolgáló kalitka szorgalmas „rabja" K. E. tö- rökösan főzi a feketét — re- zsón. Érdeklődésemre elmondja, hogy május óta dolgozik itt; A szakmát, munkahelyét megszerette. Mi is hosszabb időt töltünk el ezen a hangulatos helyen, mint ami elegendő a riport anyagát kitevő kérdések megtárgyalására, mert a fekete válóban jó, pedig akkor rendeltük meg, amikor jövetelünk okát nem árultuk el. K. E. elmondja, hogy dolgozó társai megbecsülik, a férfiak készségesen segítettek a szakma megtanulásában. — A vendégek nagyon kedvesek és különösen érdemes azoknak a turistáknak a hangulatát megfigyelni, akik először vannak Egerben. Elbeszélik, hogy mit tudnak Gárdonyi regényhőseiről, az egri várvédélemről, bókolnak nekünk az egri nők egykori hősiességéről. Kedves élményem volt nemrég egy nagyobb társaság, Mintegy tizenöt-tizen- hatan voltak. Megtöltötték ezt a kis termet. Kitűnő hangulatban érkeztek és kávét kértek. Mókamesterük kiadta a parancsot, hogy mindenki kössön turbánt a fejére (elképesztő, hogy a nők mikből nem sikerítették a turbánokat a maguk és a férfiak fejére!), aztán törökülésben üljön a földre, mert Egerben vannak, a Mecsetben és ezt a fekete ivást illik így csinálni. — A társaság minden tagja engedelmeskedett: a földre ültek, nagyokat Kacagtak egymás turbánján, amelyek zsebkendőből és egyéb nylon-holmikból kerültek ki és én felszolgáltam nekik a feketét a szőnyegre és az asztalokra. Az a másfél óra, amit itt töltöttek, nemcsak nekik lesz színes emlékük, hanem nekem Is. Arra a kérdésemre, hogyan szoktak viselkedni az éjszakai életben a, férfiak, amikor ilyen csinos és fiatal nő szolgálja ki az italt, K. E. alig húszéves fejét megbiccenti és így szól: — Ha ide tér be még egy kis italra részeg ember, az üzlet férfi-dolgozói tudják, hová kell leültetni őket kis pihenésre és így nekem kellemetlenségeim nem is adódtak. Remélem, nem is lesz ilyesmi a jövőben sem. Megkérdeztem: érettségivel nem akar más munkát végezni? Válasza határozott: — Megszerettem ezt a munkát és azt a változatosságot, ami itt körülvesz. Mert minden vendég más és mindennap más vendégek jönnek. MAS VENDÉGLÁTÓ ÜZEMEKBEN is jártunk és járunk nap nap után, mert mi is szeretjük a jó disznótoros vacsorát és a kitűnő feketéket (a pálinkákról szemérmesen nem beszélünk), és azt tapasztaljuk mindenütt, hogy a fiatcÖ lányok és asszonyok a vendéglátásban szorgalmasan, megbecsültén és egyenrangúan dolgoznak a férfiakkal. És ez ma már csak annak tűnik fel, aki erről a témáról külön riportot akar írni. Mint nekem, (f. a.) 1959. augusztus 16, vasárnap: 1819. Az angol kormány kegyetlen módon kivégeztette a manchesteri munkásgyűlés vezetőit. 1899-ben halt meg R. W. Bunsen német kémikus és fizikus. 1959. augusztus 17, hétfő: 1945. Kikiáltják az Indonéz Köztársaságot. 1929-ben halt meg Benedek Elek író. W Névnap V Ne feledjük, hétfőn: JÁCINT kedden: ILONA- 100 FÉRŐHELYES tehénistállót építenek a tarnamérai Ezüstkalász Termelőszövetkezet tagjai. Az épület falegyen- ben van, s az építkezés ütemét tekintve minden remény mégvan arra, hogy október 30-ra átadják rendeltetésének. — MEGKEZDTÉK az Állami Pincegazdaság most épülő ú.j egri borpalackozójában a külföldről érkezett csehszlovák. német és francia gépek beszerelését.- BEFEJEZTEK a cséplést a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet tagjai. Őszi búzából 18,43, árpából 19,64, tavaszi árpábólA? mázsás holdankénti átlagtermést értek el. — KICSINEK bizonyult a hatvani piac. A bővítésére a városi tanács 60 ezer forintot tervezett, amely összegből a piacot szegélyező utakat is rendbehozzák.- TELEVÍZIÓS készüléket vásárolt az atkári Micsurin Termelőszövetkezet. A legújabb típusú vevőkészüléket a pártházban helyezték el, így esténként, munka után minden ■ tsz-tag kellemesen szórakozhat a kitűnő műsoron. EBÉD UTÁN A KÜTNÄL (Foto: Már kusti Mozik mii mór a: EGRI VÖRÖS CSILLAG 16—17-én: Bolond április EGRI BRÖDY 16—17-én: Nincs előadás EGRI KERTMOZI • 16—17-én: Kenyér, szerelem, fantázia GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 16—17-én: Játék a szerele mm él GYÖNGYÖSI PUSKIN 16- án: Félkegyelmű 17- én: Főnyeremény pív trti hádfa / 37. Ugyanakkor az előbb azt mondta, hogy apja nem tudott annyi pénzt küldeni, amennyire szüksége lett volna... Akkor mégsem szakított meg vele núnden kapcsolatot? — Hát lényegében megszakítottam ... — Mit ért ön „lényegében” j alatt? Illéssy tétovázik, keresi a szavakat, a nyomozótiszt türelmesen vár a feleletre. S aztán tétova válasz születik: — Hát, lényeges dolgokban nem tartunk kapcsolatot az apámmal. Nem tudom ezt pontosabban megmagyarázni ... — No, nem baj, majd közös erővel megmagyarázzuk... ön az előbb azt mondotta, hogy Dallammal való találkozás idején készültek megvonni az ösztöndíját. S meg is vonták? — Meg. — Miért? — Azt mondták, hogy kulák származású vagyok, de addig eltagadtam. — S miért mondták magára, hogy kulák? — Azért, mert az apám az. — Sejtettem mindjárt, hogy miért nevezi maga csak egyszerűen , „földművesnek" az apját. Szóval nem értelmiségi, hanem kulák családból származik. így minden oka megvan rá, hogy jóban legyen az amerikaiakkal, s tőlük várja a „felszabadulást’*. Most 'már azt is értem, hegy miért beszéltek meg újabb találkát az ezredessel. Maga nyilván mindezt elmondotta neki... — Elmondtam. Az ezredes kérdezgetett, s én, ha már olyan szives volt és bevett a kocsijába, nem akartam udvariatlan lenni... — Jó. Ha ilyen udvarias fiatalember, akkor mondja el nekem, hogy mikor szakított meg minden kapcsolatot az apjával? — Azután, hogy megkezdődött a kulákok ellen a harc. — Hát akkor mégsem teljesen családi okai voltak a szakításnak. Én majd segítek egy kissé javítani az emlékezőtehetségén. Amikor közeledett az idő, hogy maga befejezi a középiskolát, összeült a családi tanács, s megbeszélte, hogy magát be kellene íratni valamelyik egyetemre vagy főiskolára. Igen ám, csakhogy a kulákok fiaira rossz napok jártak, sokkal rosszabbak, mint abban az időszakban, amikor a maga édesapja a vagyonát szerezte. így hát valamit csinálni kellett, hogy maga bejuthasson az egyetemre... Nemde? A nyomozótiszt beszéd közben a fogoly arcát figyeli. II- léssyn látszik, hogy kínosan érintik a mondatok. Gara főhadnagy megtalálta a „lényeget’*: Borotvaéles logikája kettéhasítja a kém átlátszó védekezését. — ... Elhatározták tehát, hogy a szülei elválnak és maga az anyjához költözik. A szülei azért együtt élhetnek, ha külön is laknak, hiszen egy községben vannak. Maga szükség esetén kijelentheti, - hogy megszakított minden kapcsolatot az apjával, csak az anyjához tartozik, s többé, nem kulákszármazású.:; — Nem — próbálkozik közbevágni Iliésty. — Várjon egy kicsit, ne vágjon közbe, most én beszélek. Én végi ghallgattam magát, s a későbbiek folyamán is végighallgatom. Elvárhatom viszont, hogy engem is végighallgasson. Szóval, így történt. Régi, jól bevált trükk. Egy darabig lehet csinálni, de azután rájönnek, nint az egyetemen magánál is.; < Egyébként hol az édesanyja? — Nagykanizsán. : i — És mikor járt nála? — Nem is olyan régen. — Az ellenforradalom alatt hol volt? — Akkor is Nagykanizsán... — Ezt mi már tudjuk. Rohant haza, mert az apja követelte vissza a kulákbirtoíkot. De nem kapták vissza, s nem is fogják visszakapni.:. Pedig maga lett volna az örökös, feltéve, ha valóra válik az, amiről Dallam úrral olyan sokat beszéltek ... Illéssy már nem is próbált tiltakozni. Ul a széken, gyöngyözik a homloka, s elátkozza azt a percet, amikor beszállt az amerikai ezredes kocsijába. Tudhatta volna, hogy így végződik, minek kellett kémkednie? Igaz, hogy a birtokuk már nem az övék, de azért élhetett, dolgozhatott. — Nos, térjünk vissza a Dallammal való első találkozásra — kezdi a főhadnagy. — Eljutottunk odáig*, hogy maga beszállt az ezredés kocsijába,1 az ezredes kérdéseket tett fel magának, s maga válaszolt ezekre. Ebből a beszélgetésből Dallam azt a következtetést vonhatta le, hogy maga ellensége a népi demokratikus rendnek, s a későbbiek folyamán esetleg hasznát is veheti magának. Ezért megadta nevét, címét és telefonszámát, s felhatalmazta, hogy amikor csak akarja, hívja fel telefonon. Mit mondott Dallam, mikor hívja fel? — Azt, hogy akármi bajom van, hívjam fel nyugodtan, ő jó ember, szívesen segít rajtam... — És maga mit mondott neki? — Azt, hogy nincs nekem semmi bajom, csak a pénztelenség. — És erre az ezredes? — Azt -mondta, hogy há pénzre lesz szükségem, akkor is telefonáljak. Ha nem is nagy összeggel, de segítségemre tud lenni. — És maga felhívta? — Felhívtam és találkozót beszéltünk meg. — Amikor telefonon beszéltek, maga már tudta, hogy Dallam kicsoda? — Akkor még nem egészen. Csak annyit tudtam, hogy Dallamnak hívják, s a budapesti amerikai követségen dolgozik. — És mikor tudott meg többet róla? — Amikor a telefonbeszélgetés után találkoztunk. Akkor már ó is elmondta, hogy kicsoda, elmondta, hogy a követség légügyi attaséja. — És miről beszélgettek? — Mindenféléről. Semleges dolgokról folyt a szó, egyébként is csak egy félórát voltunk együtt. — Maga persze megint panaszkodott neki, hiszen azért hívta fel, mert pénzre volt szüksége. Következésképpen beszéltek erről is. Kapott Dallamtól pénzt? — Kaptam. — Mennyit? — Összesen száz forintot. ‘Azt mondta, hogy* sajnálja, de nincs több pénz nála. Majd legközelebb többet hoz magával, s akkor nagyobb összeget is kaphatok... — És hogy adta a pénzt? Kölcsönképpen? — Nem. Csak úgy. — Nem volt szó arról, hogyan viszonozza a „segítséget”? — Azt mondta Dallam úr, hogy én ne adjam meg neki a pénzt, inkább segítsek neki egy-két dologban, amire szüksége van. — Maga ekkor már gondolta, hogy miről van szó. Már ennyiből is nyilvánvaló, hogy kémkedésiül. Illésy megint tagadni próbál: — Kérem, én nem kémkedtem. nzt gondoltam, hogy Dallam úr bizonyára villában lakik, s ott kert is van. Arra számítottam, hogy majd kerti munkát végzek a pénzért, amit adott, úgy szolgálom meg. (Folytatjuk.) GYÖNGYÖSI KERTMOZI 16- án: A kapitány lánya 17- én: A vasárnap gyilkosai HATVANI VÖRÖS CSILLAG 16—17-én: Dulszka asszony erkölcse HATVANI KOSSUTH 16- án: Főnyeremény 17- én: NÄics előadás HEVES 16- án: Feleségem a sztár 17- én: Nincs előadás PETERVASARA 16- án: Az utolsó i'elvonasi;, ^ 17- én: Nincs előadás FÜZESABONY 16—17-én: Tengerészrevü
