Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-14 / 190. szám
1159, fugijsetuí 14,, parték NSPDJ5ÄÖ ft Komoly számadás készül Széljegyzetek egy készülő beszámolóhoz NEM KIS FELADAT egy időhöz kötött beszámolóban hű képet adni egy kommunista közösség, egy bányász párt- alapszervezet majd hároméves munkájáról. Nem könnyű kiválasztani a legfontosabb témát, amely egyaránt érdekli a pártszervezet kommunistáit, és sokat segít az elmúlt években szerzett eredmények megszilárdításában, a még meglevő hibák felszámolásában. Ilyen kemoly számadás elkészítését alapos munkának kell ,megelőznie. Nyugodt lelkiismerettel el lehet mondani, ami az alaposságot, lelkiismeretet illeti, abban nem is volt hiány, a Petőfi-altáró Il-es pártszervezet beszámolójának összeállításánál. A beszéd még most sem készültei, de néhány nap múlva á pártszervezet vezetőinek közreműködésével pontot tehetnek e komoly számadás végére. A pártszervezet titkára, Kot- rócz Dezső elvtárs, sok beszámolót készített, sok előadást tartott már az utóbbi években, de nem mulasztotta el megjegyezni, — ez a vezetőségválasztási beszámoló .mégis nagy gond elé állította. Nem is készült még ilyen alapossággal szinte egyetlen taggyűlésre sem. Bár még hetek hiányoznak a taggyűlésig, a beszámoló már nagyjából készen áll. Nagyjából, mert bár rengeteg adat áll Kotrócz elvtárs rendelkezésére, még mindig vitatkoznak a vezetőség tagjai, mit kellene még belevenni, hogy hű tükre legyen az elmúlt évek munkájának, hogy jó irányt szabjon a kommunista bányászok tevékenységének. E vitához csatlakozva, mondjuk el véleményünket mi is, mintegy szelj egy zetekként a félig kész beszámolóhoz — nem csalhatatlan prófétaként, de jó szándékkal. Mi az, ami máris dicsérhető, helyes ebben a beszámolóban? ELSŐSORBAN ALAPOSSÁGA. A bányászok, kommunisták szakképzettségétől kezdve, az üzem termelését akadályozó hibákig, sok tucatnyi adat, feljegyzés áll máris, készen, jelentések tömege kínálja a tények bőségét, hogy általuk konkrét, lényegre tapintó, s ne általános legyen a beszámoló. A munkásőrség kommunista parancsnokától kezdve az üzemű statisztikusig, a pártbizalmiaktól kezdve a vezetőség valamennyi tagjáig, érződik a beszámolón a kommunisták kezemunkája. A komoly számadás gerincét is közösen teremtették meg, amelyben a politikai, gazdasági, kulturális és általános kérdések egész sorára adnak választ a részletes beszámolón Az összeállítást maga a párt titkár végzi, de a vezetőségi tagok a vázlat megbeszélése után is szinte naponként belekukkantanak a készülő beszámolóba, nehogy egyetlen téves, vagy helytelen megállapítás kerülhessen a tagság elé. Együtt örültek azon, hogy olyan adatokkal járulhatnak a taggyűlés részvevői elé, mint az általános műveltséget elősegítő és a szakmai tanfolyamokra való tömeges jelentkezés. De máris elgondolásokat keresnek arra, miként lehetne a még maradi, a tanulástól húzódozó bányászokat, műszakiakat meggyőzni a szakmai és politikai képzés fontosságáról. Mert nem sokáig akarnák azzal ..dicsekedni’, hogy az al- táró 21 műszaki dolgozójának — akik között jócskán vannak kommunisták is — még a nyolc- osztályos végzettsége sincs meg. Mindezeket a tényeket, adatokat kendőzés nélkül tárják a kommunisták elé: lássák, hol van még a legtöbb tennivaló, hol kell hatékony felvilágosító munkát végezni. Ugyanígy a tagság elé tárja a vezetőség, hogy bár az ellen- forradalmat > követő években nagy feladatokat is sikerrel oldottak meg a Il-es pártszervezet kommunistái, — mégis öt párttagot kellett kizárni, akik méltatlanok voltak a kommunista név viselésére, akik visszaéltek párttagságukkal. A HIBÁK ŐSZINTE feltárásával, az eredmények ismertetésével reméli a vezetőség, hogy biztató megoldást találnak majd az év első felében itt kevés eredménnyel járó kongresszusi munkaverseny élénkítésére, eredményessé tételére. Ez egyik sarkalatos pontja lesz majd a beszámolónak. A beszámoló részletessége, amely a legfontosabb elvi kérdések tisztázására is helyet ad, amely a pártoktatástól kezdve' a termelési, kulturális tennivalókig részletesen foglalkozik, néha túllő a célon. Éppen részletességében, mert szükségtelenül, aprólékosan foglalkozik a létszám alakulásával, túl hosszan magyarázza a munkaverseny jellemzőit, és így helyenként átcsúszik a műszaki értekezletek nívójára. Hibáztatható, hogy nem elsősorban a kommunisták, de az egész üzem dolgozóinak munkáját, eredményeit és hibáját értékeli a beszámoló. Sokkal hathatósabb lenne pedig a kommunisták számára, ha szinte emberekig menő részletességgel értékelné a beszámoló, hogy a Il-es alapszervezet kommunistái miként végezték el pártmunkéjukat, mit tett a vezetőség és a tagság az emberek neveléséért, a gazdaságos termelés megteremtéséért, s milyen konkrét‘feladatok várnak rájuk. Kotrócz elvtárs attól tart, nem lesz sok vita a beszámoló felett. De feleslegessé válik ez az aggodalom, ha nem általánosságban, de a pártszervezet tagjainak munkáját, feladatait, a vezetőség több éves tevékenységét értékeli a beszámoló. Ez nagyon sok témát adhat a vitához, és a kommunisták is közelebb érzik magukhoz a beszámoló igazságait, ha konkréten róluk szólnak, nem üzemi általánosságban. i 1 SZÉLJEGYZETKÉNT ezeket akartuk rájegyezni a készülő beszámoló margójára, amint mondottuk: nem rosszakaratú „kukacoskodásaképpen, de őszinte jóindulattal. Kovács Endre A kisipari szövetkezetek teljesítik kongresszusi felajánlásaikat A kisipari szövetkezetek dolgozói szorgalmasan munkálkodnak, a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásukat teljesítik. Lelkes igyekezetüket bizonyítja, hogy a megye kisipari termelőszövetkezetei ez év második negyedében a termelési tervüket 113 százalékra teljesítették, több mint 37,5 millió forint értékű készárut termeltek, valamint javításokat, különböző szolgáltatásokat és építési munkákat végeztek el. Tizenegy millió forint értékkel termeltek többet, mint az év első negyedében. Az önköltség csökkentésére vonatkozó felajánlásukat is teljesítették. A második negyedévben minden szövetkezet nyereséggel zárt. Az eddigi eredmények, a szövetkezeti dolgozók felelősség- érzete. a javuló anyagellátás, bővülő munkalehetőségek, biztosítékok arra, hogy az év végére a vállalásokat teljes egészében. teljesítik. A felajánlások teljesítése felelősségteljes munkát igényel, s nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy vannak azért olyan szövetkezetek a megyében, melyek kissé lemaradtak. Ez a tény elhomályosítja a derűs képet. A hatvani Vas- és Fémipari Ktsz, az egercsehi Vegyesipari Ktsz, valamint az- egri Festőipari Ktsz vezetőinek és dolgozóinak igyekezniük kell, hogy megjavítsák az eredményeiket. Polgár Miklós Hatvan nappal a határidő előtt A füzesabonyi vasútállomást — mint már közöltük — jelentős összeggel felújították, korszerűsítették. A vágány- fektető építőmunkások a párt- kongresszus tiszteletére mun- kaversemyben dolgoznak. A versenyvállalásban szerepelt a füzesabonyi sínfelújító . munkák határidőre történő befejezése is. A határidő még messze van, de az építők már befejezték a munka nagy részét. A műszaki átadásig kisebb csinosítás! munkálatokat végeznek. Az építők túlteljesítették a vállalásukat, mert hatvan nappal a határidő előtt átadják a füzesabonyi vágány korszerűsítést, felújítást. Az építők jó munkáját kellőképpen jutalmazta a miskolci igazgatóság, mert az elmúlt napokban 26 000 forintot osztotta* szét az építők között. 16 mázsás átlagtermés áruéból a nagyréttel Kossuth TsZ’ben A nagyrédei Kossuth Termelőszövetkezetben befejeződött a cséplés. Az idei termés jónak mondható, hiszen az utóbbi évek leggazdagabb termését aratták az idén ebben a termelőszövetkezetben is. Őszi árpából holdanként 16 mázsás átlagtermést értek el, de a búza átlaga is meghaladja a 14 mázsát. A borsó ugyancsak 16 mázsát fizetett holdanként. A termelőszövetkezet kukoricából rekordtermésre számít az idén. így válik a hasznos dolog őrületté s Hula-hoop az egri strandon Az emberek nálunk is rájöttek, hogy a Nyugat egyre terjedő testkultuszát segítő hula-hoop-karika nem is olyan nagy bolondság, mint amilyennek az első pillanatokban látszik. A kis niú- anyag-kariki^ ugyanis nagyon szépen mozgásba hozza, s rugalmassá teszi az izmokat, ledolgozza a felesleges párnákat a test legkülönbözőbb részeiről, egyszóval szinte masz- szírozó munkát végez. Mi nem akarunk aNyugat nyomdokaiba lépni e téren sem, de azért nem árt, ha a mi fiataljaink is használják ezt a karikát, ledolgozva pörgetésével magukról azt, ami felesleges, — ami lustává, nehézkessé teheti az embert. Megkezdődött a felesleges zsírpárnák lemasszirozásához szükséges segédeszköz hazai gyártása is. De akkor az emberek még nem gondoltak arra, hogy Egerben van egy strand, s ott délutánonként sok fiatal furáig napozik, élvezve az augusztusi verőfényt, nagy meleget, estefelé pedig előszed néhány hula- hoop-karikát, s a nagyérdemű, pihenni, sütkérezni vágyó közönségnek bemutatót tart művészetéből, amelynek lényegéül azt lehetne megjelölni: így ízléstelen, s visz- szataszító a hula-hoop-játék. Szerencsére, nemcsak az idősebb korosztály véleménye az, hogy amit néhány közismerten odahaza „jó nevelésben” részesülő fiatal művel a sárga karikával, az már egyenesen felháborító. Mondják ezt a józanul látó fiatalok is, akik amellett, hogy ell Bányászasszonyok orszáps Kiversenyen Porzik a gob’ófogó. A találatok erőszakosan tépik a dólapot. A petőfibányai Bagolyvárban munkásőr- feleségek, bányászasszonyok készülnek az országos lóversenyre, miután a megyei versenyen egy első, egy harmadik és egy negyedik helyet szereztek. Az edzés biztatóan halad. A találatjelzők messzelátóval figyelik a találatokat, — Érintő hetes- hat óra Irányában...! — Tizesem van! Figyeled? — örvendezik Czakóné. Majd újból tölt, de ezúttal neki is hetes találata van. A szomszéd topádon Kotrócz József né ostromolja a lőtáblát. Nincs megelégedve a találatokkal, pedig a megyei versenyen neki volt a legtöbb találata. — Kevés az edzés — mondja. A megyei verseny előtt is csak néhányszor gyakorolhattunk... most is csak két nap lőhetünk... így nehéz lesz győzni... — De még azt sem tudjuk, ki lesz az ellenfél — kapcsolódik a beszélgetésbe Dénes Istvánné, aki az első „rundóba” a legjobb köregységet érte el az edzésen. De nem sok idő akad a beszélgetésre, mert viharfelhők közelednek és az asszonyok ki akarják használni a kevés jó időt, nehogy szégyenben maradjanak a mun- kásőrfeleségek országos kispuska lóversenyén. A figyelem máris a célgömbre, irányzék- ra terelődik. Nagy Ferenc munkásőrpa- rancsnok alig győzi osztani a lőszert és jegyezni az eredményeket. Mosolyt fakaszt, hogy Dénesné nemcsak a lőlapot, de még a fakeretet is lelőtte... biztatják — ilyen biztosan lője majd a tízeseket a versenyen. S a bányászasszonyok, akik néhány hónapja ismerkedtek meg közelebbről a kispuskával, azóta a budapesti versenyen drukkolnak: miként sikerül megőrizniök a megyei versenyen szerzett jó hírnevüket. Sok sikert a győzelemhez. K. E. öt autóbusz stoppol Hegyeshalmon. Az éjszakai utazástól fáradt, elál- mosodott 300 fiatal - az autóbuszok utasai — érdeklődve, kíváncsian nézik a határt, a választó- vonalat Kelet és Nyugat, a két világ, a szocializmus országai és a kapitalista világ között. Útlevél- és vámvizsgálat. A határőrség és a vámvizsgálat tisztjei barátságosak, kedvesek, még egy kis frissítő is akad. Alig néhány perc, felemelkedik az Ausztriát Magyar- országtól elválasztó sorompó és a magyar fiatalokkal zsúfolt autóbusz átzúg a határon. A sorompó lezárul, s már áz osztrák határcsendőrség laktanyája felé robognak a VII. Világifjúsági Találkozó magyar turistái. Az első baráti kéznyújtás Nickelsdorf, az első állomás, ahol a magyár fiatalok az osztrákokkal, az osztrák kormány hivatalos szerveivel találkoznak. Az osztrák csendőrök, vámtisztek kimérten udvariasak, a falu ifjúsága, népe pedig barátsági«, lelkes és kedves. Alig néhány perces várakozás után — a hivatalos aktus, az útlevél- és vám- vizsgálat után — megérkezik a falu zenekara a magyar csoporthoz, aztán jönnek zászlókkal, énekelve a kis község fiataljai. A zenekar munkához lát és magyar fiú osztrák lánynyal, osztrák fiú magyar lánnyal táncolja a keringőt, járja a polkát. És két tánc között lelkes fiatalok kiáltják a fesztivál jelszavát: Frieden und Freundschaft, béke és barátság! Szárnyal, harsog a dal a kis falu utcáján. Egy a jelszó: a béNYUGAT KAPUJÁBAN ke! Rövid az idő, mégis ismeretségek, barátságok születnek, címek és jelvények cserélődnek. Amikor vége a rövid, de meghatóan kedves fogadtatásnak, szinte a fél falu lakossága búcsúintegetését viszonozzák a magyar fiatalok. Még az egyik csendőr is jópoíáskodik: „Szívesen mennék magukkal — mondja —, de a feleségem nem enged, mert sok csinos lány van közöttük.” Ügy látszik, az asszonytól még az osztrák csendőrség is tart. Becs barátságosan fogad Bécs felé robogunk. Az eső esik, de a Gattendorf község utcáin járó emberek is megállnak egy pillanatra, hogy utána nézzenek az „éneklő brrszoknak” (így nevezték el a magyarok autóbuszait a bécsiek), amelyek a Hongrie felírást viselik. Ebben a községben is kint vannak a VIT plakátjai, de némelyik már olvashatatlan, félig, vagy teljesen le van tépve. Ügy látszik, itt is akadnak, akik annyira naivak, hogy azt hiszik: egy papír erőszakos széttépésével megakadályozhatják, vagy nehezíthetik a világ ifjúságának találkozását, barátkozását. Bécs külvárosán, villanegyeden „húznak” kocsijaink. Itt feltűnik majd minden fiatalnak, hogy kilométerekén keresztül váltja egymást az út jobboldalán a kávéház és a sírkőfaragó. Ennyi készülőben levő sírkövet talán életünkben sem láttunk, és nem is látunk, hacsak még egyszer Bécsnek ennek a negyedében nem járunk. A bécsiek barátságosan viszonozzák üdvözlésünket, s ha egy pillanatra megáll a kocsi — pedig azt állítják: nem tartoznak a kiváncsiak közé — már érdeklődők gyűrűje veszi körül s magyar üdvözlő szavak röpülnek felénk. A Práterben A VII. VIT megnyitójáról már részletesen beszámolt a magyar sajtó, rádió, ezért csak néhány apró mozzanatot elevenítek fel azokból a csodálatos emlékekből, amelyek az ott eltöltött néhány óra után egy életre maradandóak lesznek bennünk. Hatalmas tapsot kapott minden ifjúsági küldöttség. Zúgott a taps, mint a tenger, harsogott az üdvözlő szó, mint az orkán. Gyönyörű, megkapó volt az ifjúság demonstráló seregszemléje. És néha — mint a hullámzó tenger morajából a sirály vékony hangja — fel-felsikoltott egy- egy fütty innen-onnan, felvillant, aztán eltűnt az öröm, a lelkesedés viharában, elenyészett, elhalt, semmivé lett. Azt a néhány embert, aki az ifjúság békéje és barátsága ellen akart tüntetni, elsodorta az ifjúság lelkes békekövetelése. Egy arab csoport ült a közelünkben. Irakiak lehették. Nehéz visszaadni azt a határtalan hitet, erőt, lelkesedést, amely ebből a mintegy 20 tagú csoportból sugárzott. Amikor egy-egy ország ifjúságának képviselői elhaladtak előttük, szívükből, határtalan hévvel üdvözölték nyelvükön: Barátságot, békét. S amikor a szovjet, a kínai, és a népi demokráciák ifjúsága felvonult, még növekedett lelkesedésük. De mindenkinek imponált a Szovjetunió, Kína, a népi demokráciák ifjúságának fegyelme, lelkesedése, gazdag, ötletes, a békeakaratot kifejező felvonulása, Kuba, az arab államok, az afrikaiak és a kapitalista országok fiataljainak egységes követelése: Frieden und Freundschaft, béke és barátság. Az irakiak, az alig egy éve felszabadult keleti ország fiai először találkoztak így, ilyen kifejezően az egységgel, a közös akarattal. Láttam már fiatalokat „lelkesen” háborúba győzni menni, láttam már szülőt jajveszékelni „győzelmi harcban” elpusztult gyermeke koporsójánál. Most Becsben láttam több tízezer fiatalt lelkesedni a békéért, a barátságért. Győzelemért lelkesedtek most is, de most az élet, a béke, s nem a pusztulás, nem a halál győzelméért. Bennem ezután mindig ennek az ifjúságnak az arca, lelkesedése él... Beszéltem egy algériaival. Nem volt már ifjú, hajában xmár ósz csíkokat rajzolt az élet, a küzdelem. Ez a meglett férfi sírt. Szeméből pergett a könny, amikor nemzete fiai feketével borított, rúddal az égnek néző zászlait vitték. Algériában még halott a szabadság, a függetlenség! És pergett a könnye az örömtől, amikor a felszabadult országok örömteli ifjúságát látta. Az ő hazájában még az olyan szép, erős ifjak, mint akik itt vonulnak, naponta véreznek, hogy szabadon lenghessenek zászlaik és a széllel együtt lobogva dalolhassák: Algéria szabad, Algéria független! „Fesztivál nélkülünk** Ott, a Práter-stadionban, az ifjúságnak ezt a gigantikus erejét, hitét látva, jutottak eszembe azok, akik a találkozót megelőző napokban és még azon a napon is, plakátokkal árasztották el a' várost, repülőgépeket küldtek a magasba. Repülőgépeket, amelyek a több mint 100 ország ifjúságának feje felett cirkáltak, — óriási betűket húzva maguk után: Festival, ohne uns!) (Fesztivál nélkülünk!) Nem tudom, személy szerint ki adott parancsot, hogy repüljenek a gépek. Azt sem, hogy ki fizette a benzint, azt sem, hogy kit értett a „nélkülünk” alatt. De azt láttam, hogy zsúfolásig megtelt a Práter- stadion a fesztivál megnyitóján, — hogy a különböző országok fiai barátok százaira tettek szert a számtalan találkozáson, és rendezvényen. Azt szemtanúktól hallottam, hogy a Heldenplatz-i békenagygyűlésen százezer embernél is több vett részt, hogy a VIT záróünnepségén emberáradat özönlőt te el a Ringet. Hallottam a nyugati rádió sopánkodását a fesztivál sikere miatt, olvastam nyugati újságírók „önkritikáját” az osztrák sajtó baklövéséről. Mindehhez én csak egyet tehetek: kár volt a benzinért ... Fapp János (Folytatjuk) ismerik a „testedzési Aj mód jának hasznosságát,. elfordullak művelőiktől, amikor azok „munkába’’ kezdem nek. Nehéz megmagyarázni, mi- lyen látványt nyújtanak a strandon hula-hoopozó fiatalok. Mozdulataikra nem lehet azt mondani, hogy így kell, így szabályos a játék. Inkább olyan vélemény alakult ki a napok folyamán azok között, akiket a sors szerencséltetett a látványban, hogy így ember nem viselkedik nyilvános helyen, de legtöbbször még lefüggönyözött, sötét szobában sem.. Nem a hula-hoop-játék élten emelünk hát szót ezúttal, mert az valóban hasznosnak mondható. Csak az ellen szólunk, hogy az egri fiatalok úgy művelik ezt a játékot, ahogy azt éppen nem lenne szabad. Nyugaton, ha a fiúk és lányok derekukra veszik a műanyag-karikát, s megszólal valami rilcoltozó, vad ritmusú zene, elvesztik fejüket, vonaglani, őrjöngeni kezdenek a hula-hoopozók. Nálunk, az egri strandon nincs vad dzsessz, de a néhány fiatal meg tudja teremteni maga körül azt a hangulatot, amikor a strand józanabbik fele azt mondja: így válik a hasznos dolog őrületté, ha művelői nem ismernek, s nem szabnak viselkedésüknek határt. —ger
