Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-12 / 188. szám

!9Sfl. augusztus 12., szerda REPflISAS 3 Illetékeseknél a kórházi látogatások ügyében A KÉT EGRI KÓRHÁZ be­járata előtt kedden, pénteken és vasárnap déliben nagy tö­mörülés tapasztalható. A falu­ról érkező rokonok és ismerő­sök „szálljak meg’1 a kórházi bejáratokat, hogy a látogatási idő minden percét — pedig két óra hosszat tölthetnek el a beteg ágyánál — kihasznál­hassák. Ez a látogatás rokoni szeretetből és az ismerősnek kijáró udvariasságból szárma­zik, kedvesség, figyelmesség az egészségesek részéről, oly­kor lelkivigasz is, híradás az otthoniakról. De nem mindig éri el a kívánt célt és sok­szor olyan formája és tartal­ma van egy-egy ilyen látoga­tásnak, ami a kívánt cél el­lenkezőjét éri el. A szülészeten minden te­remben nagy a zsúfoltság. Egy-egy újmama ágya körül öten-hatan, fürtökben állnak. Az ágyközöfeben, a fekvő asz- szonyhoz közel, a levegőt Is inkább a folyosóra szorítva ér­deklődnek a látogatók az anya meg az újszülött állapotáról. Lerakják kedvességük és sze­retetek jeléül a virágokat, a süteményeket, csokoládét. El­mondják, hogy a szomszéd asszonnyal odahaza mi történt, melyik legény kinek udvarol, érdeklődnék a teremben levő többi betegek iránt, kinél ho­gyan ment a szülés. A sze­gény fekvő asszony pedig vá­laszol, válaszol, mert minden fáradtsága ellenére sem akar udvariatlan lenni vendégeivel szemben. Es csak a fekvő kór­ház-lakónak jut többször eszé­be a kétárai látogatási idő alatt, hogy az öt percen túli figyelmesség már figyelmet­lenség. Magam is voltaim kórháza látogató, így nem kérem nyi­latkozatra a betegeknél ven- dégeskedőlk egyikét sem. Tu­dom, hogy mind elfogult és elfoglalt és zaklatásnak venné, ha látogatásának okai felől ér­deklődnék. Inkább a kórház- igazgatóságon megkeresem Fülöp Ernő gondnokot, Szabó Gézánét, a kór­házi felügyelőt, H i n á r n é t, a szülészetről és többeket a nővérek közül — mondják el véleményüket a látogatásokról és a látogatókról. ) SOKFAJTA LÁTOGATÓ TÁV — mondja Fülöp Ernő —. de két főfajtát tudnék meg- külöiuböztetni. Az egyik, aki a rendes látogatási idő alatt akar és tud jönni a kórházba rokonához és ismerőséhez, a másik pedig indokoltan és in- dokolatlanul is csak rendkí­vüli látogatóként akar a kór­házi ágy mellé telepedni; Es az csak természetes, hogy nem arra a tíz percre, amennyire az engedélye szól, hanem órákra zavarja a betegeket és a gyógyítást. — Nem győzzük eléggé kifo­gásolni, hogy egy beteget öten- hatan, vagy alkalmasint töb­ben is látogatnak egyszerre. Hozzák a különféle ennivaló­kat, virágot, süteményt, cso­koládét. Elmondják, hogyan gyógyultak ők meg ebből és ebből a betegségből és leg­jobb, ha eszik a jó hazaiból, mert attól lesz erős. A sze­gény beteg alig kap levegőt a sokfelől feléje beszélő rokoni és ismerősi jóakarattól és gyakran enged a hazai falatok csábításának, holott az orvos utasítása szerint esetleg a szi­gorú diéta segít.­— Több, mint kilencszáz beteget ápolunk a két kórház­ban. Ebben a számban nin­csenek az elmebetegek. El­képzelhető, hogy a megszabott időben történő látogatások is terhet jelentenek a kórter­mekben levőknek, hátha még ittas férfiak is tarkítják a lá­togatások amúgyis zsúfolt programját. Mert bizony nem ritka eset. hogy az újszülött örömére az apa már otthon megissza az átlagon felüli Mióta használnak ollót ? Az egyik leghasználatosabb eszközünk, az olló körülbelül 2,5 ezer éves. A régi görögök ?nár i. e; 500-ban használták, őse természetesen meglehető­sen durva eszköz volt, ame­lyet azonban többek között gyapjúnyírásra már akkor is lei lehetett használni; adagot és pítyókásan megy ér­deklődni az asszony meg a gyermek állapota iránt. Hiába csitítják a nővérek, hogy ne hangoskodjék, mások is van­nak a világon, nemcsak az ő boldogsága miatt repedeznek a kórház falai (olyanokat kur­jant néha egy-egy ilyen „bol­dog“ apa), időbe és idegmun­kába télik, amíg az ajtót kí­vülről beteszi. — Ha már a borról van szó, megemlítjük azt is, hogy a betegekhez is szoktak be­csempészni bort. Hiába az el­lenőrzés, csak becsúszik. So­kan azt hiszik, ha a beteg kívánja a hazait, akkor azt meg kell neki adni, mert ha­marabb gyógyul attól, ami jólesik. — NAGYON El,HARA­PÓDZOTT az a szokás, hogy a legvólogatottabb jogcímek­kel kérnek látogatási időn kí­vül belépési engedélyt. A tit­kárság kikérdezi az igénylőt részletesen, kit, miért látogat meg. Előfordul az is, hogy ha­mis adatokra hivatkoznak. Gyakori például, hogy SZTK- beutalóval mennek be a kór­házba szakvizsgálatra és ki­kötnek az ismerős beteg ágyá­nál. A szokatlan időben tör­ténő látogatás zavarja a gyó­gyító munkát, a többi betegre hátrányosan hat. (Miért nem hozzá jöttek látogatni?) ■— Sok baj adódik a vidéki látogatókkal. Hasztalan mond­ják a feliratok és a kórházi alkalmazottak, hogy 12 éven aluliak ne látogassák a kór­házi betegeket, a vidéki csa­ládok vonatra rakják a gyer­mekek apraja-nagyját, hogy a gyerekek „a nénjüket lát­hassak”! Amikor pedig az erélyes nő­vérek, vagy a portások nem engedik be a kórterembe a gyereket, az kénytelen a fo­lyosókon ődöngeni. — Arról külön kell beszélni, hogy a vendégek a látogatási idő végén, délután négykor, többszöri felszólítás után sem akarják elhagyni a kórtermet: valósággal úgy kell kitessékel­ni a legtöbbjét. Okulásul el kell mondani a napokban tör­tént esetet: Hevesről jött be egy asszony a férjéhez. Nagy, tekervényes okadatolással és erőszakoskodással kivívott ma­gának egy rendkívüli látoga­tásra szóló engedélyt —• 10 percnyi beszélgetésre. Az en­gedélyt reggel kapta meg és délután ötkor — a hivatalos látogatási idő után egy órá­val tudták csak kitesséketai. Ezt másnap megismételte. Amikor emiatt rászóltak, még neki állt feljebb. Férje is se­gítségére sietett és minősít­hetetlen hangon támadt a kórház dolgozóira. — Nem ritka az sem, hogy a rendet megbontókat figyel­meztetni kell a helyes visel­kedésre. Van, aki tudomásul veszi a jóindulatot, de olyan is akad, aki „majd megmuta­tom én, ki vagyok” felkiáltással és még hangosabb kitételek­kel fenyegeti meg a köteles­ségét teljesítő egészségügyi dolgozót. És az „öntudatukat” fitogtatok nem kiméinek sem orvost, sem ápolónőt, mert mindkettő fehér köpenyt visel. — SOKAN DERÜLNEK, de okulnak is Pusztai Pálnak, a Ludas Matyi művészének Kór­házi illemtan című rajzsoro­zatán. A sorozat utolsó képs kórházi ágyon fekvő beteget, körülötte még hat látogatót ábrázol, akik az ágyon ülnek, ágy mellett állnak. Az éjjeli szekrényen az illendőségből és szeretetből hozott ajándé­kok fekszenek. A beteg ölé­ben nagy lábas, amiből a be­teg már megette a töltöttká- posztát, a csülök kilóg a tál­ból. A látogatók egymást túl­licitálva fecsegnék az agyon- szeretett beteg fülébe. A kép aláírása így hangzik: „Ha ezt a látogatást túléli a beteg, akkor már közel a gyógyulás­hoz”; A látogatók érdekében is tettünk már kezdeményező lépést. A szülészetet már úgy alakíttatjuk át, hogy az iz­guló apáknak lesz várószo­bájuk. Lesz egy külön hely, ahol az izgalmukat zavarta­lanul túlélhetik; — Mi még nem vezettük be, de tudunk olyan rendszerről, hogy a beteg dönthet arról: kit fogad. Ebben az esetben két látogató kap egy jegyet és amíg azt vissza nem hoz­zák a portához, más látogatót nem engednek a beteghez. A gyógyítás és a beteg érdeke ezt a megoldást sürgeti. — Az osztályos orvosok és nővérék felvilágosító munká­ja a látogatások alkalmával is hasznos. Bár a látogatók nem kedvelik, ha szakértő szó figyelmezteti őket ©gyre-más- ra, de a betegék és a gyógyu­lás érdekében a látogatási ide alatt sem lehet átengedni a kórházat az egészségesek eset­leges túlkapásának. — ÖRÜLÜNK, HOGY a sajtó foglalkozik ezzel a lát­szólag nem nagy kérdéssel is, mért ez is alkalmas arra, hogy a kórház munkáját és a betegek gyógyulását — ha­csak távolról és kis mérték­ben is — segítse — fejezte be a nyilatkozatot Fülöp Ernő. (f. a.) ...hogy az VSA új szenáto­rt épületében már nem kell felvonóra várni a szenátor uraknak, ha a magasba szó­lítják az államügyek, mert a kormány 7500 dolláros rend­kívüli beruházással különle­ges szenátori hívó gombokat építtetett a liftekre. A „Csak szenátoroknak” jelzésű gomb elforgatása után azonnal jön a lift, nem kell az egyszerű ügyfelekkel együtt várakozni a felvonó előtt. A. szerény amerikai adófi­zetők „aggódtak” a szenáto­rok tekintélyéért és csak „he­lyeselni” tudják ezt az újabb beruházást. Ezek után érdek­lődéssel várják a következő lift építését, ahol egy gomb­nyomásra a háborús uszítás­ban „népszerű” szenátorok soron kívül elérik a csillagos mennyországot. Az adófizető amerikaiak tü­relme kifogyhatatlan, még ezt is megvárnák. F. U — 500 FÉRŐHELYES tyúkólat, 100 férőhelyes ser­tés nyári szállást építenek saját erőből a hatvani Hala­dás Termelőszövetkezet tag­jai. A munkát a eséplés be­fejezése után kezdik meg. A CA 43—62 gépkocsi tulajdonosa Személyesen nem ismerem Önt, sem foglalkozását, sem emberi magatartását. Csak annyit tudok Önről, hogy szombaton délben vadonatúj Record gyártmányú gépkocsi­ján Egerben járt és a Park Szálló előtt állt meg. Azaz nem egészen a szálló előtt, mert délben odasüt a nap és Ön ebéd után bizonyára hús kocsiba akart szállni, azért a túloldalra, a Tárkányi Béla utca sarkán levő kis parkba kanyarodott, mit sem törődve azzal, hogy az autó kerekei a gyepet tiporják. Megállt a terebélyes fa árnyékában, hanyag moz­dulattal becsapta a gépkocsi ajtaját és „bevonult” az étte­rembe. Félreértés ne essék, nem közlekedési kihágását tesz- szük szóvá, hanem sokkal inkább azt a nemtörődöm, hánya­veti magatartást, amelyet Ön tanúsított. Visszataszító az, ha valaki felfuvalkodott gőggel levegőnek nézi embertársait és az anyagi siker, a szép autó birtoklása feletti önelégült­sége annyira felfuvalkodottá teszi, hogy se lát se hall. — Mit számít az a kis park? Ott állok meg, ahol akarok: Ha nagyon ugrálnak, legfeljebb kifizetem azt a pár forint bírságot — gondolja ön. Nem irigyeljük senki anyagi sikereit, sőt minden egyes „maszek” gépkocsi örömet okoz, mert most már nem­csak azt mondhatjuk, hogy épül, szépül az ország, hanem joggal mutathatunk rá arra is, hogy lám, az életszínvonal is emelkedik — talán nem is olyan kis mértékben —, de ahhoz, hogy | háború utáni krízisből, a teljes kifosztottság és nyomor küszöbéről odáig jutottunk, hogy a szállodák és strandok előtt a magángépkocsik egész sora áll, ahhoz mun­kásosztályunk, az egész ország közös erőfeszítése, a dolgo­zók áldozatvállalása és verejtékes munkája is kellett. Ha ön minderről megfeledkezett, akkor most figyel­meztetjük és azt ajánljuk, viselkedjék egy kicsit szerényeb­ben — mégha autón jár is, vagy éppen azért. FAZEKAS LÁSZLÓ 1J gémeink jelentik s Nagyszerű eredményekkel zárta az első félévet a Gyöngyösoroszi Ércbánya Termelési értekezletet tartot­tak a Gyöngyösoroszi Ércbánya dolgozói és műszaki vezetői. A termelési tanácskozáson az első félévi munkájukat értékelték és megbeszélték a tapasztalato­kat. Az ércbánya az 1959. év első félének tervét sikeresen túlteljesítette, az eredményük összesen 105,2 százalék. Az ólom színpor tervét 103.4, a cink-színpor tervét 109.1 száza­lékra teljesítették, s a minőség terén is nagyarányú javulás mutatkozott. Az első negyedévben kilenc újítást adtak be a dolgozók és ebből hármat fogadtak el, mely három újítás 16 ezer fo­rintot eredményezett. A II. ne­gyedévben már 13 újítást nyújtottak be és ebből tízet fo­gadtak el. Az újítások nyere­sége 527 ezer forintot tesz ki. Az ércbánya dolgozói jő eredményeket értek el a mun­kaversenyben, kitűnő a munka­kedvük. s a versenyszellem. Az értekezleten 23 dolgozót ja­vasoltak a kiváló dolgozó ki­tüntetésre. A termelési tanácskozáson beszéltek a hibákról is. Még mindig sok a baleset és a félév során emelkedett a baleseti százalék. A vállalat az élüzem címet — függetlenül attól, hogy megfelelt a feltételeim ek — nem kaphatta meg emiatt A II. félévben a balesetek fel­számolásával szeretnék az él­üzem címet is megszerezni. Cseh Pál Munkás-paraszt találkozóra készülnek a Mátravidéki Erőműben A Mátravidéki Erőműnél év­ről évre immár hagyományo­san megrendezték a munkás— paraszt találkozót. Vendégül látták az üzem munkásai által patronált termelőszövetkezeti dolgozókat, együtt ebédeltek és szórakoztak. Augusztus 20-ra most is lá­zasan készülnek az erőmű munkásai. A szomszédos herédi termelőszövetkezet részére —, amelyet kezdettől fogva patro­nálnak — egy 50 férőhelyes istálló építését akarják befe­jezni az ünnepségekig. Az is­tálló építéséhez szükséges kö­vet az erőmű munkásai ter­melték ki társadalmi munká­val a közeli kőbányából. A fa­lakat már felhúzták, a tető- szerkezethez szükséges anyag is a helyszínen van, serényen, szorgalmasan dolgoznak, hogy határidőre elkészüljön az új is­tálló. Az erőmű pártszervezete a naookban összehívta a népne­velőket, kommunistákat, hogy megbeszélje az építkezéssel kapcsolatos feladatokat. Itt to­vábbi brigádok alakultak szakmánként. Ácsok, asztalo­sok, lakatos* villanyszerelő, vízvezetékszerelő, kubikos-bri­gádok kezdtek munkába, hogy augusztus 20-ra elkészüljön az épület. Az istállót korszerűen építik, vízvezetéket, önitatókat szerelnek fel. Az erőmű munkásai az idén ismét megtartják a munkás— paraszt találkozót, de most ők mennek el falura, hogy talál­kozzanak a termelőszövetkezeti dolgozókkal, parasztokkal... Lévay András Vállalatunk felvesz segéd» gépkocsivezetőt és gépkocsivezetőt. Jelentkezés a MÄVAUT- telep személyzeti osztályán. 32. az. Autóközlekedési V., Eger Apróhirdetések ELSŐ gimnazista fmltat orvce.- szülők elhelyeznék egri haladé szellemű családhoz, ahol a tanév­ben lakást, ellátást, tanuláshoz eV lenőrzést kap. Cím a Kiadóban. 250-ES PANNÓNIA Jó állapotba» eladó; Füzesabony, Hunyadi ft Délelőtt a TÜZÉP-nél ^VVVVWWWWWWNWWWWWVW sárlók hada állandóan gyara­podik, szinte már tolongás van a pénztárnál. Vashegyi Ferenc pedagógus egy köteg 1 kátránypapírt visz a csibeól építéséhez. Egy vasutas cement ; iránt érdeklődik. Egyelőre nem kapható, de néhány nap ; múlva minden bizonnyal lesz cement. A kijárat mellett egy tehe­ne» kocsi ácsorog. A jámbor jószágok lassan kérődznek, s gazdájuk, Molnár Joachim, mezőszemerei lakos, a rako­mányt rendezgeti. Elmondja, hogy most vásárolt 8 mázsa lignitet, egy mázsa fát, négy csomag vasalószenet. — Télire viszem tüzelőnek, de én is jö­vök még többször is, csak már a csépléssel végezzek. Molnár bácsi kocsija mellett egy másik szekér rakodik. Gazdája, Nagy Ferenc, 300 ce­mentlapot vásárolt, most vi­szi haza Mezőtárkányra, a há­za folyosóját akarja kikövez- tetni. Telik az idő, s amint az óra mutatója egyre közelebb jár a tízeshez, úgy gördülnek ki in­nen egymás után a szénnel, fával, épületanyaggal megra­kott szekerek. Nyikorog a ke­rék a nehéz súly alatt, a jó­szágok nekidűlnek a hámnak, vagy a járomnak, izzadt hom­lokát törüli a gazda, de sebaj, nem számít ez most, a fő az, hogy bőven van tüzelő, nem kell fagyoskodni télen, s ha már idejöttek, nem fáradtak hiába. A TÜZÉP DOLGOZÓI pe­dig jóleső és megelégedett mo­sollyal az arcukon néznek az egyre távolodó szekerek után... A mérlegen éppen Szabó Fe-> renc besenyőteki gazda kocsija áll. Tíz mázsa szén — jobb és gyengébb minőségű, feles arányban — két mázsa fa az egylovas kocsi átlagos rakomá­nya. Ennyit rakott fel ez a fiatalember is, de mielőtt elin­dulna, még visszaszól: A jö­vő héten megint viszek még egy fordulóval, kell a tüzelő télire. Eközben egy fejkendős nénike, Vas Vencelné besenyő­telki lakos, öt csomag vasaló­szenet kér. Hiába, még az atomkorszakban sincs minden háznál villanyvasaló. A TÜ- ZÉP dolgozói már előre be­csomagolták a vasalószenet, s Vas néni egy-kettőre átveheti. Űjabb kocsi gördül a kijá­rat felé. A besenyőtelki Béke Ütja Tsz fogata mozaiklapokat cipel egy építkezéshez. Most egy fiatalasszony, Nyeste Fe­renc traktoros felesége érkezik kerékpárral Mezőtárkányból. ŰJ HAZAT ÉPÍTENEK, s szeretné megtudni, van-e hom­lokdeszkának való faanyag. — Egyelőre csak nyárfa-deszkánk van — hangzik a válasz, de nézzen be négy-öt nap múlva. Akkorra űjabb szállítmányt várunk. A hídmérlegre eközben újabb kocsi áll. Matlesz Emil, füzesabonyi lakos egercsehi szenet rakott a kocsijára. — Jól van, Emil bácsi, pontosan négy mázsa — mondja a kiadó — mehet, rakhatja hozzá a dél- nógrádit. A kocsi pedig elin­dul a másik kupac felé, ahol ismét rakodik. Közben a va­két vagon cserép, most már lehet kapni korlátlan mennyi­ségben. A telep sarkában egy vagon szőlőkaró vár eladásra. Ezt főleg a makiári gazdák vá­sárolják nagy előszeretettel. A raktárhelyiségben vakítóan fehér, jól kiégetett felnémeti mész van. Ez a füzesabonyi munkásőr-laktanya építéséhez lesz. Egy másik részein épü­letdeszkák, nádpadlók, lécek közé sajtolt deszkapótló ná­dak sorakoznak, egyszóval a cement mozaiklapoktól kezdve a sokat emlegetett TÜZÉP- alágyújtósig minden megtalál­ható. — AZ ÁRUKÉSZLETÜNK tehát igen jónak mondható, csupán épületgerendát, szaru­fának való anyagot és cemen­tet kapunk ritkábban — mond­ják a telep dolgozói. Cemen­tünk különben most van egy vagonnal, de ebből a vállalat egyik brigádja itt helyben kút- gyűrűket készít. Ezzel is nö­veljük árukészletünk választé­kát. Miközben a telepen nézelő­dünk, megtelnek szénnel és fával a kocsik és egymás után mennek a nagy hídmérlegre. Mi is odaállunk a mérleg mu­tatójához, a gyorskezű és jóke- délyű Magyar János kiadó mellé, s csendben megfigyel­jük az itt lezajló forgalmat. A kiadó két kocsi mérése köz­ben elmondja, hogy a környe­ző községek lakói most szer­zik be a téli' tüzelőjüket, ezért hát as a mai nagy forgalom. WVWVWVW^VWSA/V^VWWVWW. (Tudósitónktót) SZOMBAT DÉLELŐTT van: Hétvégre süt a nap, s ilyen­kor. a behordás és a cséplés idején ezernyi a dolga a falusi embernek. A sok-sok fogat és minden épkézláb ember a ha­tárba igyekszik, mégis ilyen nagy dologidőben is nagy a forgalom a TÜZÉP füzesabo­nyi telepén. Szinte egymást érik a szekerek. Magánosok és tsz-fogatok, BELSPED-kocsik és vontatók egész karavánja fordul be egymás után a tágas udvarra, s nem sokkal utána szénnel, fával, cseréppel, vagy deszkával megrakodva indul­nak hazafelé. — Naponta több mint 80 ko­csi fordul meg a telepünkön —• tájékoztat Kondorost Vince helyettes vezető — átlagos na­pi forgalmunk 30—40 ezer fo­rint, a havi forgalom pedig meghaladja a 80 ezer forintot. Talán nézzünk körül itt, mennyi minden kapható ezen a telepen. Az udvar közepén hatalmas kupacokban sorako­zik a sok-sok szén. Az egyik rakás egercsehi dió, a másik dél-nógrádi, távolabb van a lignit, mellette a tojásalakú brikett, de a felsoroltakon kí­vül van még itt vegyes, úgy­nevezett keverékszén. Bőven ran tehát választók, s a kör­nyező községek lakói most már minden nehézség nélkül megoldhatják tüzelő-gondjai­kat. Természetesen nemcsak sze­net lehet kapni a vállalat te­lepén. Hatalmas máglyákba rakva sorakozik a tűzifa és ezenkívül még igen sok épí­tőanyag. Éppen most érkezett

Next

/
Thumbnails
Contents