Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-09 / 186. szám

19S9. augusztus 9.. vasárnap REPÖJSäO s A boldog paraszti élet útján Lőrinciben a holnapra gondolnak EZERNÉGYSZAZHARMINC HOLD földje van a lőrinci Pe­tőfi Tsz-nek, ahol néhány hét múlva százhetvennégy tag megkezdi a közös munkát. A közös munkában ugyan már nem egészen tapasztalatlanok a lőrinci Petőfi Tsz tagjai, hi­szen 100 holdon már közösen gazdálkodtak tavasz óta. A száz holdon: a községi ta­nácstól kapott tartalékföldön, 294 mázsa árpát termeltek és várnak nyolc vagonnyi csöves­kukoricát, silójukat pedig 350 köbméterre becsülik az illeté­kesek. Gond volt a szálastakar­mány összehordása, de a tagok megértették, hogy a közös jó­szágállománynak feltétlenül szüksége van ennivalóra és már ez ideig 220 mázsa takar­mányuk van kazalban. Vajda Lajos, a termelőszövetkezet elnöke elmondta, hogy a száz hold közös föld, az ott végzett közös munka, valóban első lé­pés volt az új élet felé. Az a tény, hogy például a közös ku­korica kapálásában száztíz tag vett részt, azt bizonyítja, hogy a tagság már magáénak érzi ezt a földet is, és jól tudják azt, hogy a száz hold földön megtermelt árpa, kukorica és egyéb növényféleség fontos alap az iiiduláshoz, az őszi kezdéshez. — Minden reményünk meg­van arra — folytatja szavait a szövetkezet elnöke —, hogy a második kaszálásból már tel­jes egészében biztosítani tud­juk állataink téli takarmány- szükségletét. A LŐRINCI PETŐFI Ter­melőszövetkezetnek huszonhá­rom darab szarvasmarhája vár elhelyezésre, továbbá gond még a lóállomány elhelyezése is. Ügy határozott a tagság, hogy az idén nem építkeznek és egy-két esztendőre . kibérlik a gépállomástól az úgynevezett csikóistállót és ott helyezik el állataikat. A tagság szeretné, ha még az ősz folyamán vásá­rolhatnánk egy sertéstörzsállo­mányt, ami alapját képezné sertéstenyészetüknek. Ezekben a napokban javá­ban folyik Lőrinciben is a hordás, cséplés. A kedvezőtlen időjárással bizony meg kellett birkózni, de az idő további ja­vulásával arra számítanak, hogy időre befejezik a faluban a cséplést. A hordással egy időben meg­kezdte a gépállomás a tarlók összeszántását és már ez ideig 350 holdon fejezték be ezt a munkát. A szövetkezet idejé­ben leszerződött a gépállo­mással és a napokban folyta­tódik már tovább a szántás is. Itt is a vetőmag összehordá­sa már a legfontosabb teendő, éppen úgy, mint más új ter­melőszövetkezetben megye- szerte. Lőrinciben a csépléssel egyidőben kezdődött meg a közös vetőmag összehordása. Még nagyon az elején tart a cséplés, de már huszonöt má­zsa vetőmagot összeadtak a ta­gok. A tagság nagy része vilá­gosan látja, hogy a közös ve­tőmag biztosítása éppen olyan fontos feladat, mint volt a ta­karmány összehordása a ta­vasz folyamán. Sajnos, akad néhány ember itt' is, akik vészmadárként riasztgatják a falut és bizal­matlanságot, kételkedést pró­bálnak elhinteni az emberek között, olyanok, akik még most is a múlttal cimboráinak és rosszindulattal nézik a jö­vőt. Akadnak ilyenek, de szeren­csére csak néhányan akadnak és szavuk egyre kevesebb nyi­tott fülre talál, rémmeséiket pedig alig-alig hiszi el már va­laki a lőrinci termelőszövetke­zeti tagok közül. A TAGSÁG ZÖME, a meg­fontoltan, józanul gondolkodók, a Bacsa Józsefek, a Mester Jó­zsefek, a Ludányi Mihályok már a holnapra gondolnak és a jövőt igyekeznek kirajzolni képzeletükben, azt a jövőt, amelytől szebb, jobb életük, nagyobb darab kenyerük függ. Ezek az emberek már arról beszélnek, hogy bulgárkerté- szetet kell létesíteni, amelyből igen jelentős jövedelmet vár­hat majd a tagság, sertéseket kell vásárolni, baromfitenyé­szetet beállítani, hogy pénzt lássanak mielőbb ebből is. Ezek az emberek nem azt le­sik, hogy bevitte-e már a szomszéd a közös vetőmagot és csak azután viszi ő maga, ha­nem elsőként igyekeznek ele­get tenni közösen elhatározott kötelességüknek., Ezzel megkezdődött az igazi közös munka Lőrinciben is. A falu szorgalmas, dolgos népe, mint már a tavaszon is tette, most is igyekezettel dolgozik azon, hogy a kezdés gondjai minél könnyebbek legyenek és elindulhassanak azon az úton, amely a boldog jövő felé ve­zet. Kár, hogy nem tíz éve kezdtük — mondják a sarudi Dózsa Tsz tagjai A sarudi Dózsa Termelőszö­vetkezet tagjai csak az ősszel kezdik nieg a közös gazdálko­dást, de minden tagja szív­ügyének tartja a sikeres kez­dés előkészítését. Már a meg­alakulás után végeztek közös tevékenységet. Elvetettek 30 hold silókukoricát, 27 hold szudáni füvet. A gát kaszálásá­nál minden tag kint volt. A közös munkának meg lett az eredménye, 100 mázsa szénát raktak kazlakba. A saját ter­mésből eddig 123 mázsa szá­lastakarmányt vittek a közös­be. A szükségletük 12 vagon, de ahogy térvezik, 30 vagon lesz, ezért növelik az állatállo­mányt. 20 darab fehér hússer­tést és 500 darab birkát vásá­rolnak. Az ősszel bekerülő 50 szarvasmarha elhelyezését a Csárda-malomhoz tartozó épületek átalakításával oldják meg. Építkezni a jövő évben fognak, de a szükséges követ már leszállították az építkezés helyére. Eddig 30 hold földet trágyáztak. Most kezdték meg egy silógödör ásását, s a tarlók összeszántását. Minden tekin­tetben jól halad a munka, s biztos alapokon kezdődik meg a közös gazdálkodás, csak egy dolog bántja a tagok nagy ré­szét, mint Antal Ferenc mond­ja. — Az a baj, hogy nem 10 évvel ezelőtt kezdtük, amikor még fiatalok voltunk. i Kápolnán is többet akarnak aratni a közösben lí áromszáz tagja van a lcá- XA polnai Űj Élet Termelő­szövetkezetnek. Március 13-án alakult meg az új tsz a faluban és azonnyomban nekiláttak a legfontosabb tennivalóhoz. Megválasztották a vezetőséget, olyan embereket helyeztek a Él mássás átlagtermés Komlón Megyénk egész területén za­katolnak a cséplőgépek, mohón nyelik el a kévéket, s ontják magukból az egészséges szeme­ket. Nagy munkájuk van az idén a cséplőcsapatoknak, s a gépeknek egyaránt, mert olyan termést kell elcsépelniök, ami­lyenre már legalább egy évti­zede nem emlékeznek me­gyénkben. Minden termelőszö­vetkezetből jó eredményekről adnak hírt, de ezek közül is kiemelkedik a kömlői Haladás Termelőszövetkezet, ahol 52 hold őszi búza tábláról átlago­san 21 mázsa termést csépeltek el. Ezt a kiváló eredményt nemcsak a kedvező időjárásnak köszönhetik, hanem nagymér­tékben a jó talajmunkának, s az alapos trágyázásnak. TŐfrt^dáLLl íviijiták A • most megjelenő „Szépítse Otthonát” c. horgolási gyűj­teményt már most jegyeztesse elő a földművesszövetkezeti boltokban. Megvásárolhatja augusztus 20-tóL. Ara, W forint. szövetkezet élére, akikben bí­zik a tagság, akik munkájuk­kal, szorgalmukkal már eddig is rászolgáltak az emberek bi­zalmára. Már az első hetekben elve­tettek 30 hold herét és hat hold kukoricát a tartalék földbe, így takarmányszükségletük égy ré­szét ilyenformán sikerült biz­tosítani. A tagok azonban jól tudják, hogy ez a takarmány­mennyiség nem elegendő jószá­gaiknak, ezért hordtak be a kö­zös szérűre 300 mázsa szénát és a második kaszálásból újabb ötven mázsa takarmányra szá­mítanak még. A tsz takarmá­nyát növeli az a hat hold siló- kukorica is, amit a domoszlói gazdaságtól vesz át a termelő- szövetkezet. A hatholdas siló- kukoricából háromszáz köbmé­ter silóra számít a tagság. Egyelőre még probléma a siló­gödör, ugyanis jelenleg még csak 150 köbméterhez van biz­tosítva, de a tanyaközpontban — amit az ősszel vesznek át —• el tudják majd helyezni á többi silót is. Az új termelőszövetkezet idejében gondolkodott és igen jól gondolkodott akkor, amikor megvásárolt ötven da­rab szarvasmarhát, hiszen a balpüspöki legelőrészen szinte minden különösebb gond nél­kül tarthatják a jószágokat egész nyáron át. Az ötven da­rab tehénből huszonöt megel­lik, a másik huszonötre pedig hizlalási szerződést kötöttek és így néhány hónap alatt megté­rül az ötven darab szarvasmar­ha ára. A hízómarhákból ka­pott összeg és a szaporulat érté­ke felér azzal az összeggel, amit a tehenek vásárlására köl­töttek. A tagság foglalkozik azzal a gondolattal is, hogy még az ősz folyamán huszonöt darab ser­tést vásárol, hiszen azok részé­re is biztosítanak a tanyán he­lyet. cséplés után hozzálát a tanyaközpont javításá­hoz, tatarozásához, hogy amire az ősz eljön, áz épületek rend­ben várják a közös jószágállo­mányt. Az Űj Élet Termelőszövetke­zet tagsága már eddig is sokat tett azért, hogy könnyebb le­gyen az őszi kezdés, de jól tud­ják azt is a tagok, hogy ezután még többet kell tenniök, hiszen mindnyájuk jövőjéről, boldo­gulásáról van szó. A cséplés után adják össze a tagok a ve­tőmagot, abraktakarmányt, amennyit közös megegyezés alapján kivetettek tagonként és már csak a gépállomáson mú­lik, hogy megkezdjék a földek, összeszántását is. ff elyesen gondoskodik a ve­zetőség már most arról, hogy az őszi vetés után meg­kezdik a tagok háztáji gazda­ságában levő istállótrágya ki­hordását a szövetkezeti táblákra, hiszen jól tudják a kápolnaiak, hogy istállótrágya nélkül na­gyon nehéz dolog jól és ered­ményesen gazdálkodni. Az Űj Élet tagsága is túl van már a kezdeti legelső lépése­ken és amint vége a cséplés- nek, teljes erővel hozzálátnak a közös munkához, a szántás­hoz, a vetéshez, hiszen jól is­merik ők maguk is a közmon­dást: Ki mint vet' úgy arat. Márpedig a kápolnaiak azt sze­retnék,ha jövőre még gazdagabb lenne a közös aratás, mint az idén az egyéni volt. Qhjiit búit Petró Mihály és Szahó Istvánná lőrinci lakosokhoz arról, hogyan élnek Kerekhurusxton Tisztelt Petró Mihály és Szabó Istvánné! Mi, a kerekharaszti Alkotmány Tsz tagjai a napok­ban értesültünk arról, hogy maguk Lőrinci községben arról beszéltek a házuknál járó népnevelőknek, hogy nálunk éheznek és rongyokban járnak az emberek. Ezért elhatároztuk, hogy levelünkben a kerekha­rasztiak, mégpedig a kerekharaszti termelőszövetkezeti tagok helyzetéről írunk, hogy választ adjunk arra, amit állítólag Szabó Istvánné a „saját szemével” látott mi- nálunk. Az igazságot mondjuk el, egy jottányit se szé­pítve a dolgot, éppen úgy, mint ahogyan az a valóságban van. Százharminc család lakik Kerekharaszton a haj­dani báró hatvani Deutsch Endre birtokán. Hogy a fel- szabadulás mitől váltott m$g bennünket, azt talán mon­dani se kell, hiszen jól emlékeznek még maguk is a cselédek nyomorúságos sorsára, amelyben akkor részük volt. Azóta bizony nagyot változott nálunk az élet. A hajdani kis puszta faluvá fejlődött és emberi sorsot élnek a báró úr volt cselédei. De hogy néhány bizonyí­tékát is adjuk megváltozott életünknek, hadd említsük meg — nem dicsekvésképpen —, hogy 1954. óta 70 új ház épült Kerekharaszton és érdemes elmondani azt is, hogy az „éhező” kerekharasztiak a házak építési költsé­gének hatvan százalékát saját erőből fedezték és csak a negyven százalékra kértek és kaptak állami hitelt. Ki- gyúlt kis falunkban a villany és megépült az új iskola is, ahol ma már négy pedagógus neveli, tanítja gyerme­keinket, akik közül a felszabadulás óta már jónéhányan jutottak el gimnáziumba, különböző technikumokba, egyetemre. A kerekharasztiakut érdekli a világ sora is. amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy kettő híjján száz darab rádió van a faluban Nyáron hetenként, télen hetenként kétszer van mozielőadás, a kultúrott- honban pedig egyre gyarapodik a könyvtárunk. Engedjék meg, hogy a maguk áltál sokat emlege­tett „nyomorúságos” anyagi helyzetünkről még elmond­juk, hogy a múlt évben 33, azelőtt 67, az idén pedig minden bizonnyal 40 forint lesz nálunk egy munkaegység értéke, amiből megélünk tisztességesen. Nemigen akad az utóbbi esztendőkben Kerekharaszton, olyan ház. ahol évente egy-két hízót ne ölnének, de több helyet tudnánk felsorolni, ahol hidalnak hármat, négyet is egy eszi n- dőben. Arról is beszéltek, hogy mi rongyokban járunk. Erre a kijelentésükre csak egy kérdéssel válaszolunk. — Látták-e maguk vasárnap a kerekharaszti lá­nyokat vagy legényeket? Jártak-e olyan lányosháznál, ahol ne lett volna meg a bútora, stafirungja az eladó­nak? Ügy gondoljuk, ezúttal is tévedtek és állítólag sa­ját szemükkel látott híreik nertj, egyebek rágalmaknál. Minek soroljuk tovább igazunkat, hiszen-áltik is­merik a kerekharaszti népet, a termelőszövetkezet tag­jait, azok úgyis tudják, hogy a szövetkezeti tagság élete esztendőről esztendőre egyre szebb és biztatóbb és éppen a termelőszövetkezet volt az, amely igazán emberséges életet, jobb sorsot adott a falu népének. Így áll a helyzet minálunk, kedves Petró Mihály és Szabó Istvánné, nem pedig úgy, ahogyan maguk hí­re szt élik Lőrinciben. És igazunkat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy rágalmaikra nyílt levélben mer­tük megadni a választ egy egész megye előtt. Lőrinci termelőszövetkezeti község dolgos népét üdvözli Kerekharaszt község nevében: KATONA LÁSZLÓ VB-elnök, KOVÁCS ISTVÁN tsz-elnök, BÁRDOS MIHÁLY tsz-tag, PAPP LÁSZLÓ tsz-könyvelö. Építkező új tsz-ek Június közepén kezdték meg a 102 férőhelyes tehénistálló építését az erki Üj Barázda Termelőszövetkezetben. Az építkezéshez 1 200 000 forint hi­telt vett fel a szövetkezet tag­sága. A munkát az E. M. vál­lalata végzi, de a tagok is segítettek. A kő- és egyéb építőanyagszállítást teljes mértékben az új szövetkezet fogattal rendelkező tagjai vé­gezték. Az anyag időbeni el­szállítása lehetővé tette, hogy a vállalat dolgozói zökkenő- mentesen végezhették a mun­kát. Jórészt ennek, s a dol­gozók lelkes munkájának kö­szönhető, hogy a falak fel­húzásával elkészültek, s meg­kezdhették a födém építését. Ha a munka továbbra is így halad, az új istállót október végén átadják rendeltetésé­nek. A 48 férőhelyes Istálló alapozását végzik a sarudi Petőfi Tsz-ben Nyolcszázezer forintos hitel- fedezettel megkezdte az É. M. vállalata a sarudi Petőfi Ter­melőszövetkezet 48 férőhelyes tehéndstállójának alapozási munkáit. Az építkezést úgy végzik, hogy később a gépe­sítés biztosítva legyen. Az új termelőszövetkezet tagsága az építőanyag szállításánál segí­tett, s a cséplési munkák be­fejezése után segédmunkával segít, hogy az építkezés a ki­tűzött határidőre, október 30-ra elkészüljön. Az ÉM vállalat segítségével építkezik az adácsi Előre Termelőszövetkezet Az ÉM, vállalat dolgozódnak társadalmi munkában végzett szak- és segédmunkájával megkezdték az adácsi Előre Termelőszövetkezet 50 férő­helyes tehénistállójának épí­tését. A munkálatokra a szö­vetkezet tagsága 400 ezer fo­rintot fordít. Ebből 150 ezret saját erőből, míg a többit ál­lami hitelből biztosítja. Az építkezés jól halad, ebben nagy szerepe van annak, hogy a termelőszövetkezet tagsága idejében végzi az anyagszál­lítást és nagy mértékben se­gít az építkezés munkáiban. A vállalat dolgozói lelkes munkával járulnak ahhoz, hogy az istállót október 30-ár átadhassák rendeltetésének^ A munkásosztály segítségével A nagykökényes! Béke és a herédi Haladás termelőszö­vetkezetekben a petőfibányai Tröszt, illetve a Mátravidéki Erőmű dolgozóinak segítségé­véi 50-50 férőhelyes tehénis­tálló épül. Az építkezéshez mindkét termelőszövetkezet 300-300 ezer forint hitelt ka­pott az államitól. A két válla­lat dolgozói mintegy 10 ezer munkaóra ráfordítással, 77-77 ezer forint értékű társadalmi munkával és segédmunkaerő biztosításával végzik az épít­kezést. A munkából kivette a részét mindkét termelőszövet­kezet tagsága is. Ott voltak a kő- és téglaszállításnál, az alapásásnál és a kútfúrásnál. Dicséret illeti a két vállalat társadalmi munkásait, akik vasárnapokon, szabadnapjai­kon végzik a munkát, hogy a termelőszövetkezetek mielőbb átvehessék az épületeket. — JÖ ÜTEMBEN végzik a közös állatállomány takar­mányszükségletének összeadá­sát megyénk új termelőszövet­kezeteiben. A zaránki Űj Élet Tsz takarmányszükséglete 2744 mázsa, melyből már 2000 ma­ffia kazlakban van. Október 30-ra elkészül az erki Uj Barázda Tsz 102 férőhelyes tehénistáliőja

Next

/
Thumbnails
Contents