Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-09 / 186. szám

1959. augusztus 9., vasárnap NEPOJSAG Szülők felelőssége IX» ruHuíasnap Az ember kétszeres, szorga- lommmal kezd kutatná az okok után, ha fiatalkorú bű­nözőkről van szó. Érdekli az, hogyan jutnak el a gyermekek a törvények megszegéséig, hi­szen náluk ez még nem parag­rafus kérdése, hanem a lelki- ismeret és az érzelemvilág terhére írandó kisiklás. Vagy megszokás is lehet, a min­dennapi élet sajátos izgalma, az idegrendszer által követelt tennivaló, amivel önmaguk előtt és mások előtt is több­nek, kölönbneik akarnak lát­szani a gyermekcipőből még ki sem nőtt, vagy éppen ki­nőtt fiatalok. Ahogy nézed őket, nem látsz rajtuk semmi különöset. Nem egészen jampecék, bár a ruháiukkal a szolid öltözkö­déstől egy erős árnyalat elvá­lasztja. Nem , is lelkibetegek, vagy gyógyíthatatlan bűnözők ezek a fiatalemberek, rokon- szenvet keltő arcukkal, bár a három közül az egyik epilep­sziás terheltséggel viseli, az életet. , Mindhárman alkalma­sak arra. hegy a társadalom számára hasznos munkát fejt­senek ki és beleilleszkedjenek a társadalomba. Csakhát... és a csakháttal kezdődő mondat mélyére és tetejére egyaránt az.t kell tartalomként odaírni, hogy ezek a fiúk. tizenhét, tizennyolc és tizenkilenc éves létükre olyan utat jártak be a társadalom szegélyén, amelv c=ak a bűnözéshez vezethet. Ez oedig a szülők bűnös mu­lasztásából következik. A környezettanulmány meg­állapította mindhárom fiatal­korúnál, hogy nem azért lop­tak és törtek be, mert anya­gilag rossz viszonyok között éltek: rendes lakásuk volt, szüleik dolgoznak. Csak nem törődnek velük. Már páréves Korukban szabadon hagyták őket, serdilletlen fővel napok­ra élcsatangolhattak anélkül, hogy a szülők emiatt a gyer­mekeket felelősségre vonták volna. A bűnszövetkezetben elköve­tett lopás és betöréses lopás- sorozatot csaknem két hót leforgása alatt követték el és a szülőknek — sajnos — nem tűnt fel, hogy ilyen hosszú Időn keresztül nem hallanak semmit a fiaikról. Nem néztek utána, miket és hogyan is dolgozik a gyermek, akinek segédmunkási állása volt pa­píron, míg a gyakorlatban ... Ott kezdődött... Ügy kezdődött, hogy a há­romtagú bűnszövetkezet feje, segédmunkási minőségben dol­gozott Egerben. Nap, mint nap megfigyelte, hogy a Vendég­látó üzemegységét nem zárják jól, oda be lehet hatolni. A szemlét óvatosan végezte el, a gondolat hamar fogant, azt tett követte és az első, egye­dül véghez vitt lopásnál alig háromszáz forint értékű hol­mit hozott el a boltból: sört, csokit, téli szalámit, konzer- vet, cigarettát. Mindez május­ban történt. A siker E. M.-et büszke­séggel töltötte el, az élmény nem maradhatott meg benne, szólt társainak: B. F.-nek és D. S.-nek, akik lázas sietség­gel helyeselték a lopási ötletet. Az együttműködést E. M. irá­nyítása mellett az eredeti be­töréses helyen, ahol már E. M. ismeretséget szerzett a helyi viszonyokkal, sikerrel próbál­ták ki. Éjszaka ..dolgoztak”, zavartalanul. A boltot a pa­takfelőli deszkakerítés nyílá­sán közelítette meg E. M. és D. S., míg a téren B. F. vá­rakozott, figyelt. Abban egyez­tek meg, ha veszély van, B. F. füttyel ad jelet társainak. Ek­kor, június 4-én másfél óráig „ügyködték” a vendéglátó üze­mében és mintegy 200 forint értéket vitték magukkal: sört. bikavért, cigarettát és ezt az állomáson egy üres vagonban fogyasztották el. Egerből Andornaktályán ke­resztül vitt az útjuk június 5-én, ahol leütöttek egy ka­csát és megették. Makiáron két napig tartózkodtak. A má­sodik napon elhatározták az italbolt kifosztását, Hajnali háromkor fogtak a művelet­hez, az égőt kicsavarták és magukkal vittek 1 liter pá­linkát, edényeket. ébresztő órát, mosószappant, mintegy 370 forint értékben. Ezután az egyik magánház­nál E. M. betörést kísérelt meg, de a lakat nem eresztett. Június 7-én E. M. javaslatá­ra Egerfarmosra mentek. Ott lakik E. • M. egyik ismerőse és azt akarták meglátogatni. Az ismerős nem tartózkodott otthon, de az alkalmat a há­rom fiú felhasználta a terep felismerésére. El is határoz­ták, hogy a figyelmetlen is­merőst megdézsmál jók. E. M. és D. S. éjjel a ház tetőzetén keresztül behatolt a kamrába. Itt azonban nem sok szerencséjük akadt, mert a házigazda felébredt és jobb­nak látták, ha kereket olda­nak. B. F. itt is, mint a de- tektív-regényekben szokás a szereplők helyes beosztása szerint figyelt.. Egerfairmost üres késszel hagyták el, de már Poroszló határában helyreállították az anyagi egyensúlyt: a határban dolgozó tizenegy gazdától el­lopták az ennivalót. Nem volt nehéz, hiszen a tarisznyák a kocsin voltak, a gazdák meg dolgoztak. A kaland és a képzelet to­vább kergette a fiatalokat a megkezdett úton. Június 10-én ellopták a poroszlói halász-tsz csónakját és azzal eljutottak a Tiszán a kiskörei vasúti hídig. Pénzük nem volt, ezért el­határozták, hogy a kiskörei fmsz. 3. boltjában szétnéznek. Vashajtókarral behatoltak a boltba — éjszaka természe­tesen — és innen 1500 forint készpénzzel együtt összesen 2179 forint értéket vittek el. Ebben volt borjúkonzerv, májkrém, sertés löncs, szap­pan, cigaretta, stb. A kiskörei siker elég gazdag zsákmánynak mutatkozott ah­hoz, hogy a fiúk a kéthetes vállalkozást befejezzék. Evés- ivós után hazajöttek Egerbe. Mintha mi sem történt vol­na a két héttel lezárt kaland ideje alatt, E. M. bement mun­kahelyére — dolgozni. A Ven­déglátóipari Vállalat azonban időközben már kereste a lel­tárhiányt, és a gyanú E. M.-re terelődött. Innen már egyenes az ügy útja a vádemelésig. Hol a kiút? A kérdés mindenkiben fel­vetődik: hol van a kiút a fia­talok számára ebből a kátyú­ból? Annyit az eddigi vizsgá­lódásból meg lehet állapítani, hogy a fiúk nyíltan beismer­ték cselekményeiket, sok olyan részlet derült ki a vallomások­ból, amikre nem volt egyéb bizonyíték. Meg lehet állapíta­ni azt is, hogy a fiúk — bár büntetve voltak és nem elő­ször állnak a bíróság előtt — visszavezethetők a társada­lomba. De ez a munka nagyon nehéz feladatot ró a társada­lomra, elsősorban a szülőkre. Ebben a fentebb ismertetett ügyben az a legnehezebb kér­dés, hogy a fiúk a társadalmi élet fegyelmét nem ismerik, nem ismerik a munka fegyel­mét, a társadalmi és személyi tulajdon értékét és — általá­ban társadalmon kívül érzik magukat. Magatartásuk rossz detektívregények silány má­solata, pedig értékes anyagból vannak ők is: testi és szellemi képességeik alkalmassá teszik őket a társadalomban való életre — szigorú nevelés és a büntetés kitöltése után. Ebben a bűnügyben a tanul­ság, a szülők számára kemény tanulság rejtőzik. A szülők lel­kiismerete nem lehet nyugodt, mert az elhibázott élet az ő számlájukat terheli. És itt nem mentő körülmény a háború utáni évekre, vagy a sok elfog­laltságra hivatkozni. A család egysége és szeretete, gondos­kodása a szülőkből árad, vagy a szülőkből hiányzik. Ha va­laki a leírt bűncselekményt sorrendben és összefüggésben sok más adottsággal végig­gondolja, — levonhatja a szük­séges következtetéseket. (f. a.) A vasutasokat köszönti ma !az ország. Nehéz és felelősség­teljes munkát végeznek. Külö­nösen nehéz volt ez az esz­tendő a füzesabonyi állomás ^dolgozóinak. Ezen az állomá- >n keresztül szállítják a mis- Jkolci iparvidék és az Alföld termékeit Budapestre és az or­szág más nagyobb városaiba. megnövekedett forgalom szabályozásáért 57 millió 187 íezer 400 forintos költséggel át- Sépítették, rendezték az egész »pályaudvart. A munkálatokat 1957 januárjában kezdték, * ma már az utolsó simításokat végzik. A pályaépítő munká­sok is csatlakoztak a kong­resszusi versenyfelhíváshoz, melynek során a december 31-i határidő helyett július 31-re teljesítették kitűzött tervüket; Valamennyi sínpárt felszedték és a korábbi 13 100 méter vá­gány helyett 20 800 méter új vágányt fektettek le. A szük­séges munkálatokhoz mintegy 47 900 köbméter földet kellett megmozgatniok. m m Ember a vágányok között Az apám, sőt a nagy­apám is a vasútnál dolgozott. Sokat hallot­tam életemben, hogy a vasutas egyik lába a sírban, a másik a bör­tönben van. Egyszer a nagyapámat merevre fagyva szedték le a fékbódéból, az apám is sok balesetet látott, vagy egy negyedszáza­don keresztül. Mikor szolgálatba indult, min­dig úgy búcsúztak egy­mástól az anyámmal, mintha tudomisén mi­lyen távoli expedícióba indult volna. Ha meg egy vasutas tévedt az udvarunkra, mikor az apám szolgált, anyá­mat kiverte a hideg veríték, mert azt hitte mindig, rossz hírt hoz­nak. S ez így ment több mint 20 esztendőn keresztül. És nem alaptalanul aggódott az anyám, mert anélkül, hogy lebecsülném a bányászattal együtt já­ró veszélyeket, bizony, a vasutasé is veszélyes foglalkozás volt. Élet- veszélyes. Persze a múlt idő használata kissé korai még, bizony ma is sok veszély fenyegeti a vasutast a sínpárok között, de valami azért ott él bennük, mint ré­gen is: a vasút vágy­nám szeretete Hatvanban egy fia­talemberrel beszél­gettem, Korponai Lászlóval, aki tolatás- vezető. Huszonhat esz­tendeje ellenére io megtaláltam benne va­lami olyan vonást, ami az apámra emlékezte­tett. A szolgálat után fáradtan ült előttem. Beszélgettünk. Fel­tűnt, hogy milyen fe­gyelmezett, milyen pre­cíz a kifejezéseiben, s mekkora nyugodtság árad belőle. Eltöltött egy évtizedet a vasút­nál és ez már meglát­szik. Arról beszélgettünk, hogy mit jelent a vas­útnál az ő munkájuk. Az állomás belső for­galmat irányítják, szétszedik, összeál­lítják a vonatokat, vi­gyázni kell a menet­időre, egymásra, a ko­csik, az áruk értékére és Korponai László mindezt úgy mondja el, hogy mit jelentene az a népgazdaságnak, ha így, vagy úgy tör­ténne... Mindig, minden időben éberen vigyázni, ez a feladatuk. Nemrég egy nagy szerelvény érkezett Hatvan állomásra. Az őrbódéknál figyelő vasutasok észrevették, hogy az egyik kocsi füstölög. Mire az állo­másra beért a vonat, már megtették a szük­séges előkészületeket, a kocsit vitték a daru alá és nagy értékeket sikerült megmenteni. A vagon a mozdony szikrájától gyulladt ki, ha nem veszik észre Hatvanban, később ta­lán az egész kocsi elég. — Hát ennyire kell vigyázni — magyaráz­za Korponai László. A vagonokat még most is úgy akasztják egymás­hoz, hogy a kocsi közé bújnak a vasutasok. Télen a mozdony vize odafagy két oldalt a töltésre. Egy pillanat műve, valaki megcsú­szik és már nem lehet megállítani a vonatot. Baleset, szerencsétlen­ség... — Nem szabad meg­csúszni, annyira kell vigyázni... Korponai László pa­rasztgyerek volt, 14 éves korában a pálya­munkásoknál kezdte, majd fékező lett és vé­gül is tolatásvezető. Ma is úgy jár be szolgálat­ba a falujából — Pusz­tamonostorból. — Az életem egybe­forrt a vasúttal. Én már el sem tudnám képzelni, magam má­sutt, mint az állomá­son — magyarázza. « Nem tudja az, aki még nem próbálta, hogy mit jelent, szép, csendes éjszakákon dolgozni a pályaudva­ron. Az ember felada­tot kap, amit meg kell oldani. Kocsik, vona­tok, váltók, sínpárok, lámpák, füttyszó — egy csodálatos gazdag világ ez, én nagyon megszerettem. — Nem vágyik el Hatvanból egy na­gyobb állomásra, ahol nagyobb, hatalmasabb a forgalom? — Hatvan nagyon nehéz állomás. Itt sokkal nagyobbak a feladatok, mint bárhol az országban. Szűk a tér, naponta ezrével ér­keznek a vagonok. El­rendezni őket nem kis dolog. A munkahe­lyemmel, a foglalkozá­sommal egyaránt elé­gedett vagyok. Emlékszem rá, ré­gebben nagyon nehéz volt bekerülni a vas­úthoz, úgynevezett nyugdíjas állás volt és a fix fizetés nagy von­zóerőt gyakorolt. Az utóbbi években azon­ban egyre több fiatal­tól hallotta az ember: nem érdemes a vasút­hoz menni, mert keve­set fizetnek. Mikor Korponai Lászlótól ar­ról érdeklődtem, hogy mit csinál szabad ide­jében, elmondta, hogy egyelőre minden sza­bad percét elfoglalja az otthona, ugyanis házat épített Pusztamonos­toron. Mindig akad körülötte valami tenni­való, bár most már lakható. Korponai László háza vagy 130 ezer forintot ér és ezt OTP kölcsönnel, a fize­téséből építette fel. Ha kiszámítja az ember, hogy 26 esztendős, s ekkora értékű háznak a tulajdonosa, akkor a vasúti fizetésre vonat­kozóan is változik va­lamit a véleménye. Korponai László elé­gedett. Tanulni kell és dolgozni sokat. Az biz­tos. hogy áldozatos munkát követel a vas­út. Az állomásnál rendszeresen követ­keznek a tanfolyamok, télen-nyáron ott kell lenni az utasítások könyvének a kezük­ben, mert csak így tud­ják megoldani azt a sok-sok rájuk háruló feladatot Beszélünk arról, hogy egyes szakmák munkásai hősként áll­nak a posztjukon. Fel­tétlenül közéjük tar­toznak a vasutasok is. Kiss János Képünkön Bóka Ferenc brigádja az utolsó simításokat végzi a beépített, kettős keresztezésű (angolváltó) kitérőn. m , :/ - Wí V4’f í , A bányászok segítői A kísérleteket tovább folytatják Az elmúlt év végétől kezdve folynak a szűcsi X-es$ aknában a Mészáros-féle körszelvényvágathajtó gép megho- ■ nosítási kísérletei. A gépen, mely nagyban megkönnyíti a{ bányászok munkáját, azóta sok változtatást hajtottak végre,; mert a villamos berendezése sem volt megfelelő. Azóta vH- < lamossági szempontból semmi kifogás nem merült fel, s ez] már jelentős eredménynek számít. Azt mutatja, hogy a szűcsi? bányászok, akik már jónéhány bányagépet „hozzászelídítet- ; tek” bányájukhoz, újabb segítőtársukat is ottmarasztalják. Az átalakítások után május hónapban mór három mé- < tér átmérőjű és 2,3 méter hosszú vágatot hajtott ki a gép> Ekkor újabb konstrukciós hibákat fedeztek fel, melyet rövi- ? desen kijavítottak. A július havi eredmények (ji gép már húsz méternél j is többet haladt előre) és a kísérletek közben szerzett ta- < pasztalatok azt mutaják, hogy a még meglevő szerkezeti hi-> bák kijavítása után a gépet jó eredménnyel lehet alkal- < mazni. A kísérleteket ezért a második félévben is folytatják,; hogy minél előbb teljes haszonnal tudják alkalmazni ezt a^ hasznos bányagépet is. »Mm, • <* Felelősségteljes munkát kíván a váltóőr feladata. Kovács János bácsi már 25 éve teljesít szolgálatot a MÁV köteléké­ben, s az eltelt évek alatt jól látta el munkáját, mert külö­nösebb baleset nem történt. Akik gyakran ?utaznak az eger —füzesabonyi (vonalon, bizo- >nj/ára már is­imerik Bihari iMihály vezető ikalauzt. Fiatal ikorától ebben a iszakmában dol- igozik, s mint imondja, szereti 'pályáját, meg­elégedett mun- ikájával. 16 éve (kezeli nap mint inap ezen a vo- inalon a jegye­iket. (Kiss Béla képes riportjai Tűzesetek a megyében A hónap elején két tűzeset ívolt megyénkben. Augusztus £4-én, a délutáni órákban Kál ;özségben, a főúton kigyulladt Jegy búzakazal. A tűzesetet a »kazal közelében játszó gyere- íkek okozták. A közelben tar­tózkodó ellenőrző tűzoltók és önkéntes tűzoltók idejében- HÉTRŐL HÉTRE sok lá- jatója van a szűcsi X-es ok­iban dolgozó bányagépeknek. £Számos külföldi bányászkül- löttség tekintette már meg, de hazai szakemberek is élén- >ken érdeklődnek, különösen a ijzsfejtés iránt. Pénteken a ‘bauxitbányászok szálltak le a \X-es aknába, hogy megismer­ik * pajzs működését. elfojtották a tüzet, így a kál összege mintegy 150—200 forim lett. Ha beavatkozásuk Ö1 perccel később történik, iger komoly tűzeset keletkezeti volna. Az eset figyelmeztet« kell, hogy legyen, mert falu­helyen nagy a tűzveszély mos­tanában. Zsúfoltak a raktáro­zó helyek és minden szülőnél» kötelessége vigyázni gyerme­kére, mert a könnyelműség ára hatalmas kár lehet. Csány- ban is tűz ütött ki nemrég ez azonban villámcsapás kö­vetkezménye volt. Az önkén­tes tűzoltók nagyszerű mun. kája itt is megakadályozta a tűz tovább terjedését cs a kál összege mintegy 1200 forint lett,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents