Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-08 / 185. szám

I9S9. augusztus 8., szombat NÉPÚJSÁG ft Iskola a gyárban Az egri Dohánygyárban a'fiatalok nevelése közös ügy egy-egy fontos probléma tisz­tázódott előttük. A legutóbbi kérdezz—felelek esten izgalmas versenyt ren­deztek két asztaltársaság kö­zött. A győztes csapat tagjai­nak ismerni kellett a város nevezetességeit, a történelmi hírességű Egert. Vidáman, szórakozva tanultak. A dohánygyári fiatalság magva KISZ-szervezetben te­vékenykedik. KISZ politikai iskolákon, Síkfőkúton, a Bala­tonnál és Nógrádverőcén ké­pezik legjobbjaikat, hogy utána biztos támaszai legye­nek az alapszervezeti oktatás­nak. A szakszervezet mindenben a fiatalok mellé áll, ha kell, anyagiakkal, ha úgy látják jó­nak, a szervezésben segítenek. Szabó István szb-elnök ismeri a fiatalokat, tudja gondjaikat és a tőle telhető segítséget mindig megadja. Az oktatási idény lezárult. Megérdemelt pihenőjüket töl­tik a fiatalok. De az oktatást, a nevelést nem lehet idősza­kokhoz kötni, állandóan fog­lalkozni kell a fiatalokkal. A nyári időszak alatt továbbra is megtartják a KISZ taggyűlé­seket és a színvonalas műsorú klubdélutánokat. Egyéb okta­tás most szünetel, de a KISZ- vezetők, Kiss Feriék, már az új oktatási tervezeten dolgoz­nak. Augusztus 25-ig kell megcsi­nálni az oktatási tervet és a pártszervezetnek beszámolni a végzett munkáról. A párt- seervezet is komolyan foglal­kozik a fiatalok nevelésével és ha erre szükség lesz, az őszi pártoktatásba is bekapcsolja az alkalmas KISZ-tagokat. „ADDIG HAJLÍTSD a fát, míg fiatal” — tartja egy köz­mondás, és eszerint dolgoznak az egri Dohánygyár vezetői és munkásasszonyai is. Nem egyéni, közös ügy a fiatalok nevelése, a gyár valamennyi dolgozójának ügye. Kovács János Elvégzik e nyolcadik osztályt A hét elejétől kezdve külön­leges tanfolyam indul Petőfi- bányán, melyen 25 bányász vesz részt. A tanfolyam rész­vevői elhatározták, hogy még a technikumi tanítás megkezdé­séig saját költségükön elvégzik az általános iskola nyolcadik osztályát. Ez meglehetősen nagy követelményekkel jár, hiszen minden este három­négy, vagy több órát is tanu­lással töltenek, s a helybeli pe­dagógusok segítségével igyekez­nek minél alaposabban tanul­mányozni a nyolcadik osztály anyagát, hogy az osztály sike­res elvégzése után megfelelje­nek a technikumi felvételi vizsgákon. A tanítási év kezdetével újabb felnőtt tagozat indul a hetedik és nyolcadik osztály el­végzésére, melyre 26 bányász jelentkezett. — AUGUSZTUS 23-ÄN rendezik meg Tarnamérán az önkéntes tűzoltók megyei döntőjét, amelyen a járási versenyek győztesei vesznek részt. Miért szeretjük mi, idegenek Egertf AZ IDŐS, BEKÖTÖTT fejű asszonyok mellett vidám tekin­tetű, gyors kézjárású fiatalok dolgoznak, ügyesen szedve le a gépről a fehéren sorjázó ciga­rettákat. Sok fiatal dolgozik az egri Dohánygyárban, akik a nyolc osztály elvégzése után itt alapozzák meg jövőjüket. A munkájukkal Vendrei Géza, a gyár igazgatója, az üzemveze­tők is elégedettek. Hosszú évek nevelő munká­jára van még szükség, hogy a fiatalok teljesértékű munkásai­vá váljanak a gyárnak. Nevel­ni kell őket. türelmesen nyese­getni a fiatalság vad hajtásait. Az egri Dohánygyárban a fia­talság nevelése közös ügy. A párt, a KISZ és a szakszerve­zeten kívül az idős munkás­asszonyok is foglalkoznak a fiatalokkal, segítik munkájuk­ban, sokszor útmutatást adnak az élet problémáiban is. Egészen fiatalok, vannak 14- 16 éves lányok is, akiknek az általános műveltségük emelésé­hez nagy segítséget nyújt a gyár. Rendszeres oktatáson vettek részt hetenként. Egy nap négy órát tanította őket Szabó Gábor középiskolai tanár matematikára, magyar nyelv­tanra és irodalomra. A fiatal lányok nagy kedvvel •jártak a „gyári iskolába”, újat, érdekeset tanultak, ismeretlen, új világ nyílt meg előttük. A magasabb matematika, komo­lyabb irodalom előtt mohón nyíltak meg a fiatal gondolatok. 6zivek. Petőfit, József Attilát hallot­ták hozzájuk szólni egy-egy klubdélután alkalmával elő­adott versekből, előadásokból. Az ilyen irodalmi klubdélutá­nok előtt tartalmas, rövid, a fiatalokat érintő politikai elő­adásokat is figyelmesen hall­gatták végig a részvevők. Göczö Géza szívesen beszélt a fiataloknak, mert látta az ér­deklődést. Havonként egyszer, ha így klubdélutánra ültek össze a fiatalok, a kollektív nevelésre nyílt nagy alkalom. A KISZ vezetői Ráduly Lajos párttitkár irányításával hasznos beszélge­téseket szerveztek. SZAKMAI KÉRDÉSEKBEN is kielégíthetetlenek a fiatalok, ha egyszer belekóstolnak a ta­nulásba. Kaszás Imre műveze­tő a dohánytermeléstől egé­szen a feldolgozásig vezette szakmai előadásában a tanulé­kony fiatalokat. Beszélgetve tanultak. A kér­déseikre kapott válaszokból • A fiatalember leteszi a ké­nében tartott újságot. A gyors­vonat ablaka előtt elmosódott tájképek suhannak el. Felhő­foszlányok kergetik egymást az égen. Gondolatfoszlányok űzik-hajtják egymást a fiatal­ember fejében. Berlin szabad város lenne? Propaganda. Ber­lin szennyes fertő lenne? Pro­paganda. Amikor a fasiszta háború befejeződött, Fritz Müller ép­pen 17 éves volt. Szülei meg­haltak. Elnyelte őket a háború. De Fritz Müller még mindig nem értette meg, hogy ameri­kai bombák pusztították el őket. Viszont azt sem értette meg, hogy 14 évvel a háború befejezése után amerikai bom­bákat raktároznak a német földön. Pedig most atombom­báról van szó és azok hozták Nyugat-Németországba, akik Fritz Müllerbe beleverték a „Deutschland über alles”-t (Németország mindenek felett) és egykor barna egyenruhába öltöztették. Egyébként, most Berlinbe utazik. Egyik barátját akarja meglátogatni, bár semmiféle különleges érzés nem fűzi hoz­zá. Csak, hogy ez a barát a másik Berlinben lakik. Ez te­szi őt érdekessé. Schönfeldi pályaudvar. Az NDK rendőrei lépnek a fülké­be. Kérik a személyazonossági igazolványát. — Miért kell nekem a sze- mélyazonosságimat megmutat­ni, ba német létemre Berlin­be utazom? — teszi fel a kér­dést Fritz Müller gőgösen, sőt kihívóan. — Mert vigyázunk, Berlin még nem szabad német város és államunk érdeke megkíván­ja, hogy fiataljaink ne téved­Eger városát már első * látásra szívébe zárja az idegen: szép fekvése, műemlékei, rendezett, árnyas parkjai, történelmi hangulata megfogja az 'embert. Jól isme­rem a várost, Eger­ben végeztem a Pe­dagógiai Főiskolát. Nem tudnám meg­unni, gyakran vissza­térek ide. Bejártam az ország legnagyobb részét, de itt, Egerben érzem magam legjob­ban. Nem volt még olyan év, hogy egy­két nagyobb kirándu­lást ne vezettem vol­na Egerbe. A város szépsége mellett talán a lakos­ság kedvessége, szí­vélyessége, a magya­ros vendégszeretet az, amely egyik leg­főbb vonzóerő. Itt bármikor jön az em­ber, bármilyen hiva­talos intézményhez, vagy egyénhez fordul, mindig a segíteni akarással és a legna­gyobb udvariasság­gal találkozik. Leg­utóbb 65 főből álló csoportunk tartózko­dott Egerben. Vala­mennyien jól éreztük magunkat, s felejt­hetetlen hetet töltöt­tünk a városban. Is­mét növekedett azok száma, akik vissza­vágynak ide. Köszönetünket fe­jezzük ki mindazok­nak, akik segítettek bennünket abban, hogy ilyen kellemes élményekkel gazda­godva térhettünk vissza Debrecenbe. Dr. Némedi Lajos, a Pedagógiai Főiskola igazgatója, egykori ta­nárom küldött az Idegenforgalmi Hi­vatalhoz, s az intéz­mény kedves vezető­je gondoskodott a szállásunkról, az ellá­tásunkról, sőt, segített még a programszer­vezésben és annak le­bonyolításában is. A kényelmes és szép Diák Turista Szálló­ban laktunk, amelyet az ősi Buttler-házban rendeztek be. Az Üzemélelmezési Vál­lalat gondoskodott élelmezésünkről. Fi­nom, ízletes, változa­tos és bőséges minő­ségű ellátásunk volt. Beszélgettünk is róla, hogy milyen jó lenne, ha minden­hol ilyen koszt lenne. De Síkfőkúton is nagyszerű ellátás­ban volt részünk, „Rózsika néni’’ ebéd­jét, vacsoráját még a mamák is elismerték, akik vegünk voltak; mondva ra különbet ők sem tudnának ké­szíteni. Csak elismeréssel szólhatunk az Autó- közlekedési Vállalat­ról is. Egyszer 40 ta­nulónk lemaradt a helyi járatról, s pár percen belül megér­kezett a kisegítő ko­csi. Nagyon komoly, lelkiismeretes em­bernek ismertük meg Husi László gépkocsi­vezetőt, aki nagysze­rű IKARUSZ kocsi­ján Síkfőkútra szállí­tott bennünket. De Varga Lászlóról is a legmelegebb elisme­rés hangján szólha­tunk,- aki egy hosz- szabb kiránduláson volt a gépkocsi veze­tőnk. Eger városa évről évre szebb, épül, gya­rapszik, műemlékeit szépen rendben tart­ják, gondozzák a par­kokat. Eger minden évben új élményt je­lent és az idegen há­lás ezért a város ve­zetőinek. Szeretjük Egert, a várat, a la­kóit. Megkérdeztem az ötéves fiam: a sok látnivaló közül mi tetszett neki legjob­ban. Azt mondta, a vár és a farmotoros. Még őt is megragad­ta a vár történelmi látványa, a hangulat, amit Egerben mindig éreznek az idegenek. Garancsy Istvánná tanár, Debrecen. Falusi könyvtárak segítése Kultúrforradalmunk egyik nagy és kétségbevonhatat­lan eredménye, hogy a dolgozó tömegekkel megszerettette a könyvet, az irodalmat, kifejlesztette az emberekben az igé­nyességet az irodalmi művekkel szemben. Így van ez váro­sokban, falvakban egyaránt. Ma már nincs egyetlen község sem a megyében, — mint ahogy az országban sehol —, amelyben ne lenne több­száz kötetes népkönyvtár. Az emberek nagyfokú érdeklődését mutatja az, hogy a könyvtárak forgalma negyedévről negyed­évre nő. Szaporodik a beiratkozott olvasók száma is. Érdekes jelenség, hogy amíg korábban a nyári hónapok alatt a falusi könyvtárak olvasottsága harmadára, negyedére csökkent, — most ez a csökkenés nem olyan nagyméretű. Azt mutatja ez, hogy az emberek nagy munkájuk mellett is időt szakítanak az olvasásra. Különösen így van ez a termelőszövetkezeti községekben, ahol a dolgozóknak már nincs annyi munkája, hiszen a földeken ott vannak a gépek... A könyvek, az olvasás iránt megnövekédett igényt lát­va és értékelve, a tanácsoknak sok segítséget kell nyújtaniok a népkönyvtárak tevékenységéhez. Ez a segítség a legtöbb helyen kézzelfoghatóan tapasztatható is. A közelmúltban ír­tunk arról, hogy a siroki tanács a községfejlesztési alapból ezer forintot fordított a könyvtár állományának szaporítására. A pénzből mintegy 80 kötet új könyvet vásároltak. A napokban pedig Nagyrédén jártunk és ott hallottuk: a tanács kereken 5000 forintot adott a könyvtárnak arra, hogy a meglevő könyvállományt felfrissítse, az elhasználódott példányokat pótolni tudja. A pénzből olyan könyveket tudtak beszerezni, amelyeket az olvasók már régen igényeltek, kö­zöttük a legújabban megjelent külföldi és magyar klassziku­sok, külföldi és magyar mai írók műveit. A tanácsok ilyen irányú segítése nagyon elismerésre méltó és követendő példa lehet. A Megyei Könyvtárnak csak korlátozott anyagi lehetőségei vannak a népkönyvtárak új könyvekkel való ellátására — legalábbis egyelőre ez a hely­zet. Ahhoz, hogy a helyi tanácsok segítsék könyvtárukat, an­nak felismerése szükséges elsősorban, hogy a könyvtárfej­lesztés nem csupán a megye reszortja, hanem helybeli fel­adat is. A könyvek ma már a dolgozó emberek életszükség­letei közé tartoznak, és méginkáob azzá lesznek, ha min­denütt nagy gondot fordítanak a könyvtárak fejlesztésére. Arra, hogy a könyvtár a lehetőségekhez mérten lépést tart­son a könyvkiadással. Ez pedig — sok más mellett — csak akkor valósítható meg, ha a helyi szervek, a tanácsok szív­ügyüknek tekintik a feladatot és támogatást biztosítanak. Válaszolnak az Illetékesek Levélben és telefonon gyak­ran hangzik el panasz, hogy a magánfuvarosok 5—7 fo­rintért szállítják: a tüzelő­anyag mázsáját. A megyei tanács építési és közlekedési osztálya foglalko­zott ezekkel a panaszokkal és szerkesztőségünknek a követ­kező felvilágosítást adták: Ez év január 1-től rendez­ték a tüzelő szállítás fuvar­díjait és rendeletben szabták meg, hogy a tüzelő fuvardíja mázsánkint 3,20 forint lehet. A törvényerejű rendelet ki­mondja, hogy az öt kilomé­tert meghaladó fuvarozási tá­volság esetén megkezdett kilo- méterenikint mázsánkint 20 fillér pótdíjat lehet felszámol­ni. A magánfuvarosok a tüzelő­anyag házhoz szállításáért mindenképpen felszámolhat­nak 30 forintot, többet azon­ban nem. A rendeletben meg­BERLIN, 1959 jenek a mocsárba. — Nyugod­tan, higgadtan és barátságosan válaszolnak a rendőrök. Köz­ben visszaadják igazolványát. Köszönnek és kellemes utazást kívánnak. — Kíváncsi vagyok erre a mocsárra! — gondolja a fiatal­ember. És az öröm, az aggo­dalom, a kíváncsiság és meg­elégedés különös keveréke bor- zong át rajta. Feltűnnek Berlin első lakó­házi. A vonat külvárosi ker­tek* között halad. Nemsokára befut a Keleti pályaudvarra. A villamos a fiatalembert Ber­lin szívébe, a Friedrichstrasse- ra viszi. Ragyogó fehér egyenruhába öltözött rendőr öreg anyókát kísér át a nagy forgalmú út­testen. Fritz Müller nekivág Nyugatnak. Már csak száz mé­ter választja el a másik Ber­lintől. Aranyos neonfényreklá­mok integetnek hívogatóan feléje. Ragyogó, krómozott autók suhannak és zsúfolt ki­rakatok kínálják portékájukat. Hol itt a mocsár? Hol itt a romlottság? Magát megnyug­tatva állapítja meg, hogy ez égy szép, tiszta város. És meg­teszi az első lépéseket ebben a szép, tiszta városban. Először csillogó neonfényözönben ha­lad, majd egy nyolcemeletes mozi bejárata elé ért. A por­tál felett egy fiatal nő szenvel­gő, hatalmas képe. A címe: „Az erőszak vetése” — és Ma­de in USA. A Fritz Müller előtti sorban három fiú ül. Talán 16—17 évesek lehetnek. Rikító sárga inget viselnek. — Milyen boldogok, hogy ál­landóan itt élnek — gondolja magában Fritz Müller. Perge­tik a filmet. „Az erőszak vetése” meg is hozza az eredményt, mert a filmen két serdülő szadista kegyetlenséggel megöli tanító­nőjét. — Ilyesmi nálunk elképzel­hetetlen lenne — és Fritz Mül­ler kénytelen megállapítani, hogy „nálunk” ilyesmi nem történhetne meg. Suttog az előtte ülő három fiatal. Közönséges szavak hangzanak el. Hátulról valaki csendet kér. — Ha én ilyen filmet látok, nem tudok nyugodtan marad­ni — hangzik a pökhendi vá­lasz az egyik sárgainges fiú részéről. Sokan nevetnek. — Vajon ilyesmi nálunk megtörténhet-e? — És Fritz Müller kénytelen mégegyszer megállapítani, hogy „nálunk” nem. Közben tovább folyik a já­ték. Veszekednek, verekednek a zsákmányért. És a három fiú, ott F*itz Müller előtt, a film hatására szintén veszek­szik, verekszik és gesztikulál. — Nálunk nem, nálunk nem, nálunk nem. — Ismételgeti és nem tud ettől a gondolattól menekülni. Legszívesebben ott hagyná az egészet. Dehát fél, hogy feltűnést kelt. Marad és közben megnyugtatja magát, hogy csak filmről van szó. Az előadás után a járókelők tömegébe sodródva, ismét az utcán van. Hol is lakik a barátja? Az igazolvány védőtokjából ösz­szerongyolódott papírt vesz elő. Megkérdezi az egyik járó­kelőt, aztán tovább siet. Ismét érdeklődik, majd hirtelen ösz- szerezzen, mert a jobboldali romok felől velőkig ható kiál­tás egyszer, mégegyszer. Ez vagy lány, vagy fiatalasszony lehet. Néhány férfi társaságában Fritz Müller is közelebb me­részkedik. Kétségtelen bizo­nyossággal állapítja meg, hogy az a három rikító sárga ingbe öltözött fiatal birkózik egy lánnyal, akik előtte ültek a moziban. A lány ismét fel­sikít. Ragyogó fehér egyenruhába öltözött rendőr halad arrafelé. De miért nem siet? Nem hallja a sikoltást? Miért nem hallja? Egyáltalán miért nem segít valaki a lánynak? Miért ne­vetnek az emberek? Fáradtan, összetörtén, nyo­morúságosán érkezik meg ba­rátjához. Három napig akart maradni, de másnap este már a gyorsvonaton ül. Most me­gint valamiféle különös érzés fogja el. De ez egészen más, mint tegnapelőtt, és már nem is fáradt, és nem is érzi olyan nyomorultnak magát. Újságárus halad át az úttes­ten. Kínálja a lapokat: „Neues Deutschland”, „Berliner Zei­tünk” és „Morgen”. Az első oldalon a Német Demokrati­kus Köztársaság külügymi­niszterének, Lothar Bolznak, a genfi értekezleten elhangzott beszédét hozzák. Vastag, feke­te betűkkel áll a felirat: „Ber­lin legyen szabad város!” És a fiatalember olvassa az újságot. Hans Herbert Bőmmé r határozott fuvardíjat semmi­lyen pótlékkal nem egészít­hetik ki. /Ennek betartása minden szállítóra kötelező. Ha a fuvaros a fenti díjtól elté­rően magasabb összeget szá­mol, árdrágítást követ el, amely büntetendő cselekmény. Az állami szállító vállalatok minden esetben mázsánként 3,20 forintért végzik a tüzelő­anyag fuvarozását. Az állami szállító vállalatok kocsiparkja igen sokat javult a múlt évi­hez viszonyítva, s a jövőben még bővítik. A TÜZÉP Vál­lalat is igyekszik segíteni a lakosságnak és elősegíti az állami vállalatok kocsiparkjá­nak gyorsabb fordulóit. A dolgozók pedig saját érdekük­ben járjanak el, ha a téli tü­zelőjüket állami fuvarozó vál­lalatokkal szállíttatják haza és következetesen járjanak el az árdrágító fuvarosok éllen. a világ minden tájáról NÖVÉNY A TEJ PÖTLÄSÄRA Dr. Scrimshaw, egy közép­amerikai dietétikai ' intézet igazgatója a ! montreali gyer­mekgyógyászati kongresszuson kijelentette, hogy Közép-Ame­rikában növényi eredetű anya­got találtak a tej pótlására. Ebből a proteinben és más nagy táperejű anyagokban gazdag, olcsó oldatot készíte­nek, melynek segítségével hoz­zá akarnak járulni a táplál­kozás problémájának megol­dásához az elmaradott orszá­gokban. NEHÉZ PRÓBATÉTEL A „Kama" típusú szovjet karóra váratlanul igen nehéz helyzetben bizonyította be, páratlan tartósságát. A pecsorai szénbányában az egyik bányász elvesztette. Az óra szénnel együtt csillébe, majd a vasúti kocsiba került, ahonnan szállítószalagon vit­ték az őrlőüzembe, a dúsító- ban pedig 220 fokos hőmér­sékletű levegővel „kezelték". Végül az egyik műszerész ta­lálta meg az órát, amelynek üvegje eltörött, mutatói le­estek, de szerkezete hibátlanul működött. BAKTÉRIUMÖLŐ PAPÍR Stockholmból jelentik, hogy egy svéd mérnök új módszert talált fel, amelynek segítségé­vel olyan papírt lehet gyár­tani, aminek baktériumölő tu­lajdonsága van. A találmány ,értékét a párizsi Pasteur-in- tézet elismerte; elsősorban higiénikus jelentősége van. KÜLÖNÖS KLUB A New Yersey-i autóút „gó­lya-klubjának” mindössze 11 tagja van. Ebbe a klubba ugyanis csak azokat veszik fel, akik az országúton szü­lettek, miközben édesanyjukat kórházba szállították. A tag­felvételnél igazolni kell, hogy a leendő klubtag melyik kilo­méterkőnél látta meg a nap­világot. ÓRIASMAMMUT CINCINNATIBAN Tízezer évvel ezelőtt elpusz­tult óriásmammut csontvázát emelte ki munka közben egy lépegető exkavátor. A hatal­mas állat maradványai telje­sen épen ke­rültek ki a pöldből. Ralph Dary, a "ter­mészettudo­mányi mú­zeum vezető­je, a lelet alapján meg­állapította, hogy az ősszörny életében 4 méter magas, 6 mé­ter hosszú és kb. 27 tonna sú­lyú lehetett. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents