Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-08 / 185. szám

i NEl’tlJSAG 1959. augusztus 8.. szom*«» Az óra)avító kis boltjában órajavíttatás volt az ürügy — az óra azért, sajnos, való­ban rossz volt — az órajávító kis boltjába való bekúkkan- tásra, az apróbb és nagyobb, pontosan működő kis szerke­zetek Orvosával való beszélge­tésre. A Marx Károly utcai kis üzlet belsejében, mindjárt a kirakat mögött áll a szerszá­mokkal teli kis asztalka, az összes kellékkel, műszerrel. Vajon melyik ezek közül a ' legfontosabb? — Nem lehet azt meghatá­rozni — mondja a mester —, egyaránt kell a csipesz, az ap­ró csavarhúzó, s a szemre il­leszthető nagyító, amelynek segítségével a legparányibb elváltozásokat, hibákat is még lehet találni. Negyven esztendeje dolgo­zik ilyen kis szerszámokkal Reinfeld Aladár. Negyven év­vel ezelőtt választotta ezt a szakmát, s most, ha visszagon­dol. azt mondja, nem is tudja elképzelni, mi más is lehetett volna, mint órás. Bejárta a fő­várostól kezdve, az összes na­gyobb vidéki várost, míg 1935- ben aztán végképp megtelepe­dett Egerben, 1936-ban pedig ebben az épületben. Egri lányt vett el ugyanis feleségül, s ez­zel megszűnt a vándorlás, A otthont talált magának. Ügyes kezének, megbízható, pontos munkájának hamarosan híre ment nemcsak a városban, de a környező falvakban is. — Most is, és régebben is, a javításra szoruló órák több mint hatvan százalékát vidék­ről hozzák hozzám — mondja Reinfeld Aladár, miközben egy karkötő órára éppen a fekete számlapot helyezi vissza. — Legalább kétszázötven óra van állandóan nálam, egyik na­gyobb javításra, a másik apró igazításra. A legkisebb arany karkötő órától a fali órákig minden fajta szerkezet megfordul itt. A pult nagy része most is tele van a legkülönbözőbb gyárt­mányú ébresztő órákkal. De hát ezek nem .tartoznak az „érdekességek” közé. Az egyik fal melletti polcon és a kira­katban láthatók mór annál in­kább. Az egyik, szinte teljesen üveg óra, rúdelemmel műkö­dik. Egy elem több mint más­fél esztendeig tartja működés­ben a kis szerkezetet. Egy má­sik szerkezetet szobor-alak tart kezében, s ahogy a másodper­cek következnek, úgy mozog jobbra-balra az egész óra. A nyolc különlegesség között a mester kedvence azonban a kirakat alsó részében, üveg­búra alatt található. — Kétszázhúsz éves ez az óra — mondja az idős órás. — Mozartról nevezték el, mert a számlap felett levő kis szobor a nagy zeneköltőt ábrázolja. Bécsben készítették. Én rossz állapotban vásároltam meg, s négy hónapig dolgoztam rajta, amíg sikerült megindítani. Ma is jár és pontosan mutatja az időt. A különleges órák szenvedé­lyes gyűjtője lett szakmája gyakorlásánál-; negyven esz­tendeje alatt Reinfeld Aladár. Érthető. Oly sok különleges­séggel találkozott mór kis mű­helyasztalkája mellett dolgoz­va. Még Szegeden egyszer egy olyan faliórával volt dolga, aminek fogaskerekeit, szerke­zetének nagy részét fából ké­szítette el egy ügyes faragó, szobrászkodó ember. Az óra egészen pontosan, megbízha­tóan működött,* Aztán egy olyan zsebórára bukkant, amit nem egy „közönséges”, csava­ros szerkezettel kellett fel­húzni, hanem egy vékonyka lánccal. Ezek mind érdekessé­gek, különösségek az órákat szerető ember számára. — Most, nemsokára megint hozzájutok majd egy ritkaság­hoz — mondja a mester. — Egy olyan órához, amely kép­keretbe van szerelve, s nem­csak zenél, hanem a naptári napot is mutatja. Ezzel' is el- bibelődök egy ideig, amíg tel­jesen rendbehozom esténként, a rendes napi munka után. Ismét bővül tehát a gyűjte­mény. S oly jó elnézni néha egy-egy darabját. Emlékezni arra, hogy mennyi munka, mennyi vesződség, türelem kellett ahhoz, hogy a kis szer­kezetek újra meginduljanak, pontosan járjanak. Ezek jelen­tik az órás számára az igazi örömet. A többit, a sok szózat, ezret, amit ezeken kívül meg­javított, úgysem tudja tovább kísérni útján, ha egyszer a tulajdonosa elvitte, de azokra is jó emlékezni, ha másként nem, akkor úgy, ahogy egy olyan ember emlékezik mun­káira, aki negyven esztendeje rabja szakmájának, sokszor idegfeszítő munkája szereteté- nek, szépségeinek. — ger. Tábor a bányászok birodalmában Lelkes csapat, csupa vidám úttörő gyerek érkezett a Recs­ki Ércbányához, ahol két he­tet töltöttek a pajtások. A tá­bor lakóit a bányászok sze­retettel vették körül, s a paj­tások jó magatartásukkal igye­keztek viszonozni ezt a sze­retetek Ottlétünk alatt a bánya ve­zetőinek figyelmessége, de különösen az igazgató gondos­sága vett körül bennünket, aki szabad idejében meglátoga­tott bennünket, s mindig azt nézte, hogy hol, miben tudna nekünk segítségünkre lenni, s ami tőle tellett, mindent megadott. Látni lehetett arcán, hogy szinte boldog volt, ha valamit tehetett értünk, apai gondos­kodása kifogyhatatlan volt. Köszönetét mondunk ezúton neki azért a szerétéiért, gon­doskodásért, amelyet irántunk tanúsított. Az ő munkájáért, az egyszerű köszönet bizony nagyon kevés. Köszönjük a bányászok gon­doskodását, s köszönjük tisz­teletünkre rendesett búcsú­estét minden bányász szülő­nek. Azt a két hetet, amelyet birodalmukban töltöttünk el, soha nem felejtjük el, s min-, dig szeretettel gondolunk visz- sza az ott eltöltött időre, a bányászöli és az igazgató elv­társ szeretetére. A tiszaszőlősi 1374. sz. úttörőcsapat táborozol nevében: Pitneh Béla, táborvezető. HELYESBÍTÉS Augusztus 4L, keddi szá­munk 3. oldalán, az Egy vál­lalás, amit „nem lehet” telje­síteni címmel megjelent írá­sunkban a Nagy József, ter­melőszövetkezet vezetősége he­lyett — tévesen — a Balázs Ignác termelőszövetkezet ve­zetőségét írtuk. Az egri Vas- és Fémipari Ktsz dolgozóinak kérése a Nagy József tsz vezetőségéhez szól. 1959. augusztus 8. szombat: 1917. Megnyílt a bolsevik párt VI. ülésszaka, mely kiadta a jel­szót a fegyveres felkelésre a szo­cialista forradalom megvalósításá­ra. 1834-ben született J. Fegykovics ukrán költő és drámaíró. O Névnap V Ne feledjük, vasárnap: EMÖD |( • tunc! — A FÜZESABONYI járási tanács augusztus 10-én, hétfőn, tanácsülésen számoltatja be a járási népi ellenőrzési bizott­ságot eddig végzett munkájá­nak általános tapasztalatairól. — A GYÖNGYÖSI járási tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén megtárgyalta a járás tűzvédelmi bizottsá­gának jelentését a tűzvédel­mi felkészültségről. — A HATVANI járási ta­nács végrehajtó bizottsága teg­napi ülésén tárgyalta a gabo- nacséplés menetéről szóló be­számolót, s az augusztus 22-i tanácsülés előkészítését. — A PÉTERVÁSÁRI járási tanács végrehajtó bizottsága augusztus 6-án a járásban levő gépállomások munkáját tár­gyalta meg, valamint a terme­lőszövetkezetek és egyéni dol­gozó parasztok aratási, csép- lési és behordási munkájának menetét. — AUGUSZTUS 8-AN zárul a megyei tanács által rende­zett népművelési tanfolyam, melyen művelődési otthon igazgatók és szakszervezeti kultúrfelelősök vettek részt. — TELEVÍZIÓ-KÉSZÜLÉ­KÉT vásárolt a nagyrédei mű­* ési ház vezetősége. A zió műsorait minden al­kalommal 70—80 falusi dol­gozó nézi végig. — 160 000 FORINTOS költ­séggel kövezik ki Nagyréde három legsárosabb, esős idő­ben szinte teljesen járhatatlan utcáját. Az építéshez szüksé­ges alapköveket már a hely­színre szállították. Egy rövid tudósítás margójára A Vakok és Csökkentlátók Szövetségének kiadványa, « Vakok Világa című lap legutóbbi számában rövid tudósítás-: ban számol be arról, hogy a szövetség az év első felében hány szemevilágát teljesen, vagy csak részben elvesztett tagjánalt szerzett munkalehetőséget. A Fővárosi Kefe- és Seprőgyártó Vállalatnál hét, a Vakok'és Csökkentlátók Kosárfonó Házi­ipari szövetkezeténél nyolc ember számára teremtettek mun­kalehetőséget. A Telefongyárban, négyen találtak alkalmazást/ ketten mint az itt gyártott készülékek akusztikai ellenőrei ketten pedig a galvanizálás előkészítőjeként, illetve a bake­lit testek sorjázó jaként. Két nő az Orion Rádió és Villamos- sági Gyárban gép mellett dolgozik, csavarokat helyeznek a különböző alkatrészekbe. Ketten a Finommechanikai Gyárban transzformátorokat szerelnek, az Egyesült Izzóban meg hatan adjusztálnak és csomagolnak. A szövetség egy tagja telefon- központban nyert elhelyezést. Mennyi mindent mond csak ez a kis tudósítás. Beszél a látásukat elvesztett emberek csodálatos, különleges tehetsé­géről, aminek segítségével szinte az élet bármely posztján meg tudják már állni a helyüket, s egyben beszél arról a segítőkészségről, amivel államunk siet a szövetségen keresztül az olyan emberektámogatására, akik a legértékesebbet, szemük világát vesztették el. Ezek az emberek nem látják egyré szépülő, fejlődő országunk szocialista vívmányait, nem látják a felszabadulás óta alkotott hatalmas gyáróriásokat, lakóházakat, kulturális intézményeket, azt a hatalmas változást, ami szinte minden nap, minden órában újabb és újabb eredményeket szül, csak hallanak róluk, s érzik, tapasztalják. Azelőtt is voltak vak emberek, akik kosarat, seprőt fonták, készítettek, de akkor áruikkal szinte házalni kellett, könyörögni azért, hogy meg­vegyék az emberek, könyörögni azért, hogy valahogy tengetni tudják amúgy is szomorú életüket. Most egyszerű, szűkszavú tudósítás számol be arról, hogy 1959. első fél esztendejében hány vak embert helyezett el az állam, a népi demokratikus rend kormányának segítsé­gével, támogatóliészségével a vakok szövetsége. Természetes ma már nálunk ez is, mint annyi más, azelőtt szokatlannak tűnő dolog. Természetes, mint az, hogy az első félesztendő után a Fővárosi Tanács Ipari Osztályával való megállapodás értelmében a következő hónapokban úiabb 28 munkahelyet biztosítanak a szemük világát elvesztett embereknek. Ez nálunk így természetes. (W) EGRI VÖRÖS CSILLAG Felhívás táncra EG-RI BRODY Denevérraj EGRI KERTMOZI Nercbunda (szélesvásznú) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Veszélyes barátság GYÖNGYÖSI PUSKIN Torreádor HATVANI VÖRÖS CSILLAG A dzsungel könyve HATVANI KOSSUTH Emilia Galotti HEVES A harangok Rómába mentek PETERVÄSARA Robin Hood FÜZESABONY Bogáncs GYÖNGYÖSI KERTMOZI Akinek meg kell halnia Hatvan város anyakönyviből Születtek: Bata Mária, Herédi Mária, Strihovanyecz Zsuzsanna, Sild Gyula, Kevés Károly, Kovács József, Munkácsi Ilona, Jakab Gyula, Kolozs László, Makádi Ber­talan. Rékasi Judit, Varga Éva Ju­dit, Juhász László. Házasságot kötöttek: Püspöki András—Győri Ilona Klára, Eszé— nyi Sándor—Zólyomi Irén; Pete János—Horváth Anna, Erdős Kon- rád Ottó—Varga Mária, Biró Jó­zsef—Ballagó Terézia Erzsébet; Szálkái József—Simon Rozália, Meghaltak: Balogh Istvánné (Fü­zért Jolán), özv. Tóth Tivadamé (Magda Mária), özv. Lyankó Mi- hályné (Barnák Piroska), Kaszás Sándomé (Csaszlai Erzsébet), nak rendelték alá. Több ezer magánnyomozó iroda műkö­dik. A legnagyobbak, amelye­ket megismertem: a „Railway and Inspection Company”, a „Pinkerton’s National Detecti­30. AZ AMERIKAI POLIP E sorok írója is nagy érdek­lődéssel hallgatta azt a férfit, aki tizenegy évi távoliét után jött vissza az Egyesült Álla­mokból. Amit ő mondott, amit ve Agency”, a „National Cör- ő mesélt, az nem hasonlít az poration Service”, a „Corpora- előbbi fejezetekhez — nemítion’s Auxiliary Company”, a kémtörténet. És mégis kémek- „William G. Bums Intematio- ről szól. Kémekről, a kémek nal Detective Agency”. Azügy- és titkosrendőrök hadáról, akik nökségek nagy része New az amerikai Egyesült Államok- Yorkban székel. Mind fényűző ban kémkednek saját népük helyiségekben rendezkedtek be. Az irodák gyakorta a épületében a Corpora­tion’s Auxiliary a General Mo­tors broadwayi épületében működik. Ez is éles fényt vet a magánnyomozó irodák és a tőkések szoros kapcsolatára. Én akkor kerültem velük az FBI, a különböző kémisko- először szorosabb kapcsolatba, iák, kémszervezetek belső éle- amikor a háború befejezése után. Elbeszélése hűen mutat­ja meg azokat a szálakat, ame- nagy konszernek lyek behálózzák egész Nyugat- vannak, például Európát, s amelyek egy cso­móba futnak össze az Egyesült Államokban. Emberünk odakint belső em­bernek számított és jól ismer­te a hírhedt titkos rendőrség, tét. Szavai megrajzolják azt a hatalmas szervezetet, amely az USA-ban a munkások kö­zött, a tőkések számára gyűjt adatokat, híreket, hogy a tőkés után kiszöktem Nyugatra és kivittek az Egyesült Államok­ba. Mint volt katonatiszt, Frank­furtba mentem, amely akkor rendszert erősíthesse. Hallgas- egyik gyülekező helye volt a suk csak ... beszél.. A továbbiakban ő horthysta tiszteknek. Itt talál­koztam össze egyik volt pa­— A magánnyomozással kéz- rancsnokommal, Martsa Sán- dem, ez egyik legjellemzőbb dór ezredessel, aki már akkor vonása az amerikai életnek, gyűjtötte régi embereit, hogy Ha valaki 1945 előtt Magyar- Magyarország ellen alkalom­országon a magánnyomozásról adtán kellő egységet képezzen hallott, akkor maga elé kép- ki. Marisáról régen tudtam, zelte dr. Jandát, rövid angol hogy elszántan gyűlöli a szov- pipával a szájában, amint ép- jeteket, a kommunistákat. Egy pen egy házasságtörő feleség alkalommal magához rendelt. után koslat. Az Egyesült Álla mokban a magánnyomozás szervezetét is politikai célok­Hosszas beszélgetés után így összegezte véleményét: az USA szembe fog kerülni a Szovjet­unióval, s akkor nekünk pain- den erőnket, tudásunkat be kell dobni. Macisának az volt a vélemé­nye róíam, hogy én, mint kém­főnök, kitűnően megállnám a helyemet, hogy nekem nem Európában van a helyem, ha­nem egyelőre az Egyesült Ál­lamokban, ahol azután a leg­különbözőbb iskolákban kiké­peznek majd a hírszerzésre és más, igen hasznos tudnivalók­ra, amelyeket gondjuk lesz felhasználtatni velem. Egy amerikai tábornok — akinek a nevét sohasem fogom megtud­ni — ajánlására ki is vittek az Egyesült Álla­mokba. Ott elő­ször egy üzem­ben dolgoztam. Ki akartak pró­bálni, milyen ember vagyok én. Két évig. fi­gyeltek, s csak aztán vittek is­kolára. öt évig képeztek, taní­tottak és ez alatt az öt esz­tendő alatt mó­domban volt megismerni az egész Egyesült Államok be­rendezését, kü­lönösen pedig hírszerző szer­vezetét és bel­ső, rendőri rendszerét. Nos, amikor az üzemben, egy New York-i gépgyárban dolgoztam — ak­kor kerültem először kapcso­latba a „magánnyomozókkal”. Figyeltek. Mégpedig hivatal­ból, állami megbízásra. Ugya­nis az FBI — amint ezt később majd látni fogják — a magán- nyomozó irodákat is felhasz­nálják arra, hogy politikai ér­tesüléseiket, adatokat, híreket szerezzen munkásokról vagy azokról, akikkel nekik később dolguk lesz. A detektív-ügynökségek te­vékenységének méretéről leg­inkább forgalmuk és jövedel­mük alapján lehet fogalmat alkotni, noha ezek adatait igyekeznek titkolni. Én hallot­tam arról, hogy csupán a Pin­kerton, a Bums és a Till ma­gánnyomozó irodák forgalma közvetlenül a háború után el­érte az évi hat és fél millió dollárt. A Shermann-iroda tiszta jövedelme 1945—48 kö­zött huszonkétmillió dollár volt. Mert a monopóliumok nem fukarkodnak akkor, ami­kor a nyomozó irodák „mun­káját” kell megfizetni. A detektív-ügynökségek gon­dosan kidolgozott, szakadatla­nul tökéletesedő módszereket alkalmaznak. S nem házassági ügyekben, hanem elsősorban a nagy konszernek és állami szervezetek megbízásából, a munkások mozgalmairól, a ha­ladó szervezetekről, azok alá- aknázása, megsemmisítése vé­gett gyűjtenek anyagot. Hatal­mas tájékoztatási szolgálatuk van, amely feldolgozza és osz­tályozza á beszerzett adato­kat. Jellemző, hogy a magán- nyomozó irodák belső szerve­zete a hasonló állami intézmé­nyek — a rendőrség, az FBI — szervezetének pontos másolata. Módszereiket gondosan titkol­ják és tevékenységüket „fedő­szervekkel” leplezik, éppen úgy, mint a külföldi felderítő szervek, amelyek tízezerszámra toborozzák az ügynököket fel­forgató tevékenységre iffem- csak a népi demokratikus or­szágok és a Szovjetunió, ha­nem még kapitalista országok ellen is. Egyes detektív-cégek a nyomozás meghatározott te­rületeire specializálták magu­kat. A Corporation’s Auxiliary például különböző elnevezések alatt rengeteg városban kizá­rólag azzal foglalkozik, hogy embereit funkcionáriusokként becsempéssze a szakszerveze­tekbe. Hetenként kétszer tájé­koztató bulletint is ad ki, ame­lyet megbízóinak küld el. Eze­ket rendkívül bizalmasan ke­zelik. Egy alkalommal kezem­be került ilyen is. Jól emlék­szem, hogy a bulletin vala­hogy így kezdődött: „Tapasz­talt és igen tájékozott megbí- zottaink a legfontosabb, nagy gonddal őrzött tájékoztatási anyaggal látják el önt. Az ön szeneivel látnak, az ön fülé­vel hallanak mindent az üzem­ben és az üzemen kívül. Min­denütt összegyűjtenek minden információt, amely elősegít heti, hogy ön a leghatéko­nyabban megvédhesse érde­keit”. A Pinkerton-cég jel­mondata ez volt: „Sohasem al­szunk.” S valóban nem is alud­tak. A detektív-ügynökségeknek pontosan kidolgozott módsze­rük van titkos ügynökeik ki­képzésére. A nagy ügynöksé­gek központi irodáiban külön osztály foglalkozik ezzel a fel­adattal. Ezeket az osztályokat instruktori osztálynak nevezik. Feladatkörük: tanulmányozni a toborzás módszereit és az újonnan toborzott ügynököket gyakorlatilag oktatni. Az új ügynökök bevonásának leg­egyszerűbb formája az, amikor hirdetéseket tesznek közzé az: újságokban, hogy új munka-, erőket kívánnak szerződtetni.- Ezen az úton a legkülönbözőbb foglalkozású embereket szedik össze, nagyrészt olyánokat, akik erkölcsileg züllöttek, s akik könnyű megélhetést ke­resnek, idegenkednek a becsü­letes munkától. Az önkéntes toborzás mel­lett a másik módszer: besú- gásra kényszeríteni olyan sze­mélyeket, akiknek működése bizonyos szempontból fontos s nyomozóirodák számára. Rend szerint zsarolással szervezi" be ezeket. Egy ismerősöm me sélte el, hogy neki munkahe lyén egy alkalommál fizetésé kívül pénzjutalmat adtak, mi. lyet névre kiállított csekken utaltak ki a számára. Bizo­nyos idő eltelte után megbe­szélésre hívták és ott felszó­lították. hogy legyen besúgó., Vonakodott. Ekkor közölték vele, hogy az az összeg, ame­lyet annak idején jutalomként felvett, s amelyről írást is adott, különleges alapból szár­mazik, az „különleges díj” és ha nem fogadja el az ajánla­tukat, leleplezik, mint besúgói. Bizonyítókul az a csekk szol­gált. amelyen ismerősöm alá­írása szerepelt. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents