Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-07 / 184. szám

1959. augusztus 7.; péntek

REPÜJ8ÄG

s

Öreg „diákok"

Tanuló munkások az egri Finomszerelvénygyárban

„TANULNI, TANULNI és

tanulni” — ezt az örökre fenn maradó mondást követik az egri Finomszerelvénygyár dolgozói. A munkások közül 34-en jelentkeztek a gépipari technikumban, hárman pedig a köz- gazdasági technikumban gyarapítják tudásukat a jövő oktatási évben. A jelentkezők között meg lehet találni a 26 évestől a 45 évesig minden korosztályú embert.

Barátok, munkatársak jelentkeztek továbbtanulásra, akik nemcsak a munkában, hanem a tanulásban is segítenek egymásnak, művezetők, beállító lakatosok nevét lehet olvasni a jelentkező-lapon.

De vajon bírják-e majd ezt a kettősséget, a munkát és a tanulást. Lesz-e türelmük a2 esztergapad vezérlőfogantyúja után kézbevenni a könyvet és a szabadidő nagy részét olvasással, tanulással tölteni.

— Persze hogy lesz — mondja határozottan a 31-es üzem főművezetője, Mogyoró Gyula.

— Szégyelleném, ha lemaradnék a fiam mellett, aki most ugyanitt dolgozik, a TMK-ban, de ősszel már a gépipari technikumot végzi. Eddig még tudtam tartani a tekintélyt odahaza — mosolyog Gyula bácsi —, de mi lesz, ha olyat talál kérdezni a legény, amit nem tudok — vége atyai tekintélyemnek.

— A munka is megköveteli — fordítja komolyra a szót. — Egyre fejlődik a technika, módosul a régi, elavult technológia, új automata gépek veszik át lassan az irányítást. Az a szakmunkás, aki nem fejleszti tudását, bizony a rohanó fejlődésben lemarad. Most már a szakembereknek is szükségszerűvé vált a tanulás.

MOGYORÖ GYULA csak helyeselni tudja azt, hogy a gyárból több munkás jelentkezett technikumi továbbképzésre. Ö már a 40-et is meghaladta és hosszú évek szakmai tapasztalata segíti munkájában, mégis úgy érzi, hogy tanulnia kell.

De Mogyoró Gyulán kívül a 31-es üzemben még egy fiatal triumvirátus tagjai is helyeslőén nyilatkoznak a továbbtanulásról. Az igaz, hogy ők már ebben öreg diákoknak számítanak, mert tíudás József és Pető János is szeptemberben végzi a gépipari technikum második osztályát, míg Szabolcsi János már a harmadikat kezdi.

— Kedvem lett volna nyolcadik után a gépipari technikumba menni, de szüleim anyagi helyzete ezt nem engedte — kezdi a beszélgetést Dudás József.

Mind a hárman beállító lakatosok. Már nyolc éve, hogy együtt dolgoznak és két éve már, hogy rendszeresen együtt járnak a gépipari technikumba. A munkájuk mellett szorgalmasan készülnek a szeptemberi vizsgákra és remélik, hogy sikeresen lépnek a harmadik osztályba.

Vilmek József csoportvezető a miskolci gépipari technikum levelező tagozatát végzi. 26 éves, de hogy az egyre sokasodó feladatoknak eleget tudjon tenni, elengedhetetlen' nek tartja a továbbképzést.

— Csak sikerüljön a szeptemberi felvételi vizsgám — drukkol az első technikumot kezdő Tövisháti Károly.

— A géprajztól és a technológiától félek a legjobban, sänte azt lehet mondani, hogy a két könyvvel kelek és fekszem.

Komolyan kell készülni a felvételi vizsgára, mert a vizsgabizottság igen magas követelményeket támaszt a vizsgázókkal szemben. Ez érthető is, mert azt akarják, hogy a négy év tudásával gyarapodva, fejlett szakmai képzettségű munkások kerüljenek a gyárakba.

HARMINCHÉT MUNKÁS

ül az iskolapadban a jövő tanévben, esztergályosok, lakatosok, üzemvezetők. Komoly feladatot jelent, hogy munka után,' derésedő fejjel — mint Mogyoró Gyula is —, a könyv mellé ülni és tanulni, de szívesen vállalják, mert érzik, hogy ez szükséges. Egyre több munkás végzi el a középiskolákat, iratkozik be szaktanfolyamokra, hogy nagyobb tudással, könnyebben végezze mindennapi munkáját. Az egri Finomszerelvénygyár „öreg” munkásdiákjai szorgalmasan készülnek a következő iskolaévre és a szeptemberi felvételekre. Csak sikerüljön!

Kovács János

Ck

wmmwK

Sikeresen dolgoztak az ifjúsági brigádok

Az elmúlt félévben beváltották a hozzájuk fűzött reményeket a Mátravidéki Szénbányászati Trösztnél dolgozó' ifjúsági brigádok’. Egyes munkahelyeken a nehéz körülmények ellenére is jó eredményt értek el. Lőcsei Emil brigádja F—4-es géppel 130 százalékra teljesítette féléves tervét. Szá- szi András rózsaszentmártoni IX-es aknában dolgozó F—4-es brigádja is 20 százalékkal termelt többet az előírtnál. Ocso- vai István frontfejtési brigádja 108 százalékos, Szabó András a szűcsi X. akna pajzsfejtésénél 111,2 százalékos eredményt ért el, és 849 köbméter bányafát takarított meg, melynek értéke több mint félmillió forint.

A többi ifjúsági brigádok is teljesítették a rájuk bízott feladatot, kivéve a gyöngyösi XII-es akna acéltámos fejtéi sét, ahol a korszerű biztosítási anyagokból 47 000 forint értékű hiányzott. A jegyzőkönyv alapján nemcsak az ifjúsági brigád hibás az anyagok eltűnésében, mert az üzem \ 'zető- sége több alkalommal nem a brigád tagjait, hanem hozzá nem értő embereket küldött a fiatalok munkahelyére.

/

Uj szerelőhelyiséget kapott a gyöngyösi fűtőház

Hosszú idő óta húzódó kérést orvosoltak a gyöngyösi fűtőháznál. A munkások az idő viszontagságainak kitéve, a szabad ég alatt szerelték, javították a gépeket és mégis pontosan, határidőre készítették el, s 110 százalékra teljesítették tervüket.

A vasúti igazgatóság intézkedett ebben az ügyben és egy kis szerelőhelyiséget épített a fűtőháznál. Az új szerelőhelyiség nagyban megkönnyíti a dolgozók munkáját. A helyiség átadása alkalmából családias avató ünnepséget rendeztek.

Bezzeg Lajos

Szaporodik

az újítások száma

A kongresszusi verseny megindulása óta ére^ietően erősödött a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt üzemeiben az újító mozgalom. Ez év első felében 30 százalékkal több újítással segítették a biztonságosabb, gazdaságosabb termelést a tröszt dolgozói.

Ez év első felében 196 volt a benyújtott újítások száma, az előkalkuláció szerint a gazdasági eredmény meghaladja a három millió forintot.

Újítási díj címen 100 728 forintot, közreműködési díj címén hatvanezer forintot fizettek ki az újítóknak az első félévben.

Még nagyobb eredményeket hozott volna az újító mozgalom, ha az üzemvezetők és műszakiak valamennyien ismernék az újítási rendeletet, s annak megfelelően intézkednének az újítási ügyekben. Sajnos azonban, ez még nem mondható el, mert a műszakiak egy része nem ismeri a rendeletet, előfordul, hogy vétenek a törvényesség ellen;

Ezeknek az újítási mozgalmat gátló hibáknak a megszüntetésére intézkedéseket tettek a tröszt vezetői;

... hogy a Clevelandi Col- linwood high school egyik kivételesen tehetséges diákja, megalakította a „harmadik birodalmat”. '

A „birodalom” két évig állt fenn. A. „vezért!’ Führernek titulálták, mint annak idején Hitlert. Jelvényeket is készítettek maguknak és azt hordták kabátjukon. Tervük volt, hogy minden kommunistát megölnek, minden zsidót, — és végezni akartak magával Eisenhower elnökkel is. Hogy „komoly szándékaik” vannak, azt az is bizonyítja, hogy az Izrael állam kötvényeit népszerűsítő iroda dolgozóit először megfenyegették, majd a helyiséget is feldúlták.

Az ember megdöbben e hír hallatán. Nem az döbbenti meg, hogy már az ifjú polgárok sem elégedettek Eisen- howerrel, hanem az, hogy az amerikai ifjúság már Hitlerben keresi az ideált!

Strand a Tárná mentén

Megyénk legfiatalabb strandját, a néhány héttel ezelőtt megnyitott tarnamérai strandot mutatja be felvételünk. A községi tanács a lakosság segítségével és állami támogatással a község lakóinak régi kívánságát valósította meg. A község és a környék lakói örömmel töltik szabad idejüket a szép fekvésű strandon. A víz kellemes, s ha a nap süt, felnőttek, gyerekek egyformán jól érzik magukat.

Ismét nyugalom van a „Gólya-nénik“ házalóján...

Nővér, akitől mindenki retteg — Lakatok, pántok az ablakon — „Nem istállóban vagyunk" — Végre béke a szülőotthonban

MI KELL ELSŐSORBAN a

vajúdó asszonynak, a gyermekét váró, fájdalmakkal küszködő mamajeiöltnek? Csend, nyugalom, szép szó, egy kis kedvesség, megnyugtatás.

O, ezt jól tudják a szülőotthonokban, a betegek, nővérek egyaránt, anélkül, hogy valamilyen iskolában külön tantárgyként kellett volna valamikor tanítani, tanulni; Csak Hatvanban, éppen ebben a városban ne ismerték volna ezt a néhány, sokat jelentő szót? S éppen azok, akiknek elsősorban kellett volna ezeket tudatukba bevésni, s alkalmazni minden esetben: az orvos és a főnővér?

Ismertek ők is az elsőrendű követelmények jelentőségét, s lám, mégis hányszor megfeledkeztek róla! Több mint egy fél esztendeje mást se hallhatott az ember a hatvani szülőotthonról, mint azt: gorombán, durván, embertelenül bánnak itt a beteg mamákkal. Ha egy asszony bekerült a szülőszobára, s fájdalmában feljajdult, a volt főnővér már rákiáltott: „nem istállóban vagyunk, mit ordít!” Ha egy újdonsült apa arra járva bekukkantott egy pillanatra felesége és kisgyermeke hogyléte felől érdeklődni, a válasz az volt: nincs most látogatási idő, és durván

becsapódott az aggódó ember előtt az ajtó.

A szülőotthon épülete földszintes. A kórtermek ablakai az utcára néznek. Ha valakinek volt valami sürgős közölni valója' élete párjával, használhatta hát ennek lehetőségét. De csak egy ideig. Az egykori főnővér ennék megszüntetésére is kifundált valami lehetőséget. Az ablakra lakatpántok és lakatok kerültek. Szigorú zárak, nehogy ez a lehetőség is megmaradjon s külvilággal való érintkezésre.

KEGYETLEN, embertelen dolgok voltak ezek, különösen azt számítva, hogy olyanokkal követték el, akik olyan időszakban kerülnek fehérágyas kórterembe, amikor durvaság helyett éppen kétszeres gyengédségre, figyelmességre van szükségük.

Sorban, egymás után mentek a legkülönbözőbb helyekre a panaszok a betegek részéről. Egy ideig eredménytelenül. Azaz mégsem, mert eredmény volt. Az, hogy az intézkedés halogatása miatt kevesen, s félve vették igénybe a hatvani szülőotthont, amikor elérkezett gyermekük megszületésének ideje.

Pedig azelőtt meg sokszor az volt a gond, hogyan helyezzék el a nagyszámú jelentkezőket.

S mindez egyetlen ember

miatt. Akinek nem mertek szólni a többiek, a munkatársak, mert: „nekünk gyermekeink vannak, nem akarunk kikerülni az utcára, ha egyszer a főnővér ránk teszi a nyerget’“. Mert rájuk tehette; Hiszen az orvos, aki az otthonnak feje volt, jó szakember hírében állt mindig, de úgy látszik, egyedül állt ezzel a háborúval szemben, s az ő ereje is véges volt. Támogató, segítő nélkül mit tehetett?

Mégsem maradhatott így tovább a helyzet. A sok gorombaságnak, otrombaságnak egyszer gátat kellett vetni, s ha az egyik szerv sem intézkedik, akkor úgy, hogy a másikhoz fordulunk. Ez a másik szerv pedig a városi Népi Ellenőrzési Bizottság vóit. Eljutott hozzájuk a panaszom, eljutott a kérés: vizsgálják ki a szülőotthonban folyó dolgokat.

Kivizsgálták. Alaposan, megfontoltan, lépésről lépésre, férfi munkával. Az olyan férfiakéval, akik miközben munkájukat végezték, arra gondoltak, milyen érzés lenné az számukra, ha saját gyermekeikkel, feleségeikkel is úgy bánnának, ha a szülőotthonba kerülnének, mint azt eddig másokkal tették Hatvanban.

Hosszas vizsgálat eredményeként született meg a döntés. A főnővért eltávolították helyéről, így vágva ki a sebet az egyébként egészséges szervezetből és az intézmény eddigi orvosa személyében is változás történt;

S a seb azóta már behegedt; Csupán egészen kicsi nyoma látszik egy-egy, még ideges megnyilatkozás formájában, ami rossz örökségként még itt maradt. De hol vannak ezek már a július előtti gorombasághoz viszonyítvá? Újra, s végre igazán nyugodtan dolgozhatnak a szülőotthon nővérkéi, a „Gólya-nénik” — akiket legszívesebben csak így nevez minden kismama -é- csend van már házuk táján.

Dr. Novak Pál személyében új főorvost kapott az otthon. Főnővér még nincs, de lesz hamarosan. Oly szépen megy azért a munka így is, minden zökkenő, minden zavar nélkül. A beosztották büszkék statisztikájukra: újra megszerették a hatvaniak és a környékbeliek őket, szívesen jönnek hozzájuk. Az elmúlt hónapban már ismét eldicsekedhet- ték, hogy volt olyan nap, amikor 21 mama és 21 csecsemő szerepelt nyilvántartásukban.

NAGYON KELLETT már ez a béke Hatvanban. Szükséges volt az itt dolgozó, hivatásukat valóban szerető nővérek nyugalma miatt, hogy rendesebben, jobb körülmények között végezhessék munkájukat, s szükséges volt a betegék. a kismamajelöltek miatt, akik egytől egyig azzal a tudattal lépik át ennek az épületnek a küszöbét, hogy itt a szakszerű ellátáson kívül emberséget is kapnak, s július elsejéig épp ezt nein tapasztalták, csak ellenkezőjét.

Weidinger t_ ku ál

»Jelentem .... a parádsasvári járat 32 utassal rendben

megérkezett ...w

csivezető. Erről tanúskodnak a panaszkönyvi bejegyzések, melyek egytől-egyig elintézést nyertek, s a legtöbbjük olyan panasz, amiről bizony senki sem tehet!

Közben egy bejelentés érkezik. Sápadt fiatalasszony köszönte meg Sebestyén Ferenc vezető figyelmességét, aki a visszapillantó tükörből meglátta, hogy az asszony rosszul érzi magát, s minden kérés nélkül megállította az autóbuszt! Hiába! Jólesik a figyelem, s az emberek nemcsak a rosszat,-de a lót is észreveszik.

I VÉGRE FÉL NÉGY I felé !

____________________1 van

egy kicsi szünet, s öt telefonhívás, négy személyes érdeklődés és két befutó kocsi személyzetének jelentése közben a forgalmista is meg tud ebédelni. Nem kis dolog Egerben forgalmistának lenni! Ahogy mondani szokták: „idegek kellenek hozzá.” Az a fontos, hogy van, s egész biztos eljön ide is az az idő, amikor rádión jelentkezik be a vezető és a kalauz:

— „Befutottam a hatos állásra!... parádsasvári járat 32 utassal rendben megérkezett!”

S a forgalmista csak ül benn. mert a távirányítás megmenti az örökös szaladgálástól. Ez nem a jövő század regénye, hanem emberileg ma már elképzelhető valóság.

Csak ki kell várni!

Ádám Éva

hezen boldogulna egy szolgálattevő. Vagy sorbaállnának, mint a hentes előtt. Igaz ugyan, hogy Tarnóczi elvtárs két és féléve csinálja, no, de azóta is eleget változott a menetrend! De hiába tudja, mert még ilyen enyhe napon is késnek kocsik, általában javítás miatt. Még mindig kevés a kocsi, pedig az igény egyre nő, nem pedig csökken! Erre el lehet készülve a MÁVAUT. S valahogy laikus, ésszel az ember úgy gondolja, hogy a tartalékkocsi azt jelenti, hogy ahol meghibásodik egy busz, oda már mehet is a tartalék. S hogy ez nem így van minden esetben, arról nem valószínű, hogy a vállalat tehet. Ekkora forgalomhoz több és jobb kocsi kell! Jó lenne, ha eljönne az az idő, amikor kivonják a személyforgalomból a „rombolókat.”

Csehszlovákiai magyar nő áll a peronon, s az őt kísérő idősebb férfitől ezt kérdezte:

— Te jó ég! Ezekben a ketrecekben embereket szállítanak?

— Igen, lányom — felelt a férfi, s elmagyarázta, hogy milyen nagy különbség van a néhány év előtt és a mai autóbusz hálózat között.

Való igaz. hogy a MÁVAUT- ra kígyót-békát kiabálnak, főleg azok, akiknek — általában jogtalan —'követeléseit nem teljesíti a kalauz, vagy gépkosem-e a csatlakozást?” és még ezer egyéb kellemes és kellemetlen megnyilatkozást, hallgat végig.

Kedd van, viszonylag „csendes nap”, hiszen se hetipiac, se országos vásár nem terheli túl a járatokat. Mégis van itt olyan zsongás, mozgás és néha morgás, hogy na!

— Ne... ne haragudjon kékérem! — jön be egy alkoholszagú férfi — ki-kicsit ittas vagyok! Tö-töltse már ki a lottó- szelvénye-nye...nyemet! — nyögiNÉHÁNY PERC I “ulJ® feí‘ _______________1 kendos néniké néz be az ajtón. Nem jön be, csak a nyílásnál kérdezi:

— Elment-e má’ a mi buszunk?

És ezt olyan természetességgel kérdezi, mintha egyetlen busz indulna, s annak minden utasa a forgalmista személyes ismerőse lenne. Végre kiderül, hogy a tárkányi autóbuszról van szó.

Több mint 3 órát nézelődtem, figyeltem a forgalmi iroda életét. s ez alatt az idő alatt soksok ember — személyesen és telefonon — érdeklődött különböző járatok indulása, érkezése után. Érdemesnek tartom feljegyezni, hogy Tarnóczi elvtárs egyetlen egyszer sem nézett a menetrendbe, fejből adta meg a percnyi pontosságú válaszokat. Való igaz, hogy ilyen jó memória nélkül itt ne> AZ EGRI MÁVAUT «jesálló

< ________ legforsg

almasabb helye az apró kis | forgalmi iroda. Ide nemcsak a Snapi 160 járat kalauza, gépko> csivezetője, meg az autóbusz ? indulása, érkezése iránt érdek- | lődő utas jön be. Bejön ide ? mindenfélével rengeteg ember, litt kérdezik meg, h&Sy hol a i pénztár, hol lehet csomagot le< tenni, lehet-e telefonálni, (mert <a nyilvános mindig rossz!) és

< merre' van a borkóstoló. S hogy

< ez így van, azon nem lehet cso- sdálkozni, mert a peronon sem- S miféle felirat nem igazítja el a

> várakozó utasokat. Például a sváróterem üvegajtajára nyu- Sgodtan, nem nagy költséggel

> felírathatná a vállalat, mit, hol

> talál az utazó. Alaposan meg> ritkulna a forgalmi iroda „for- Sgalma.”

< Ennek ellenére Tarnóczi Jő- \zset forgalmistát még nem érte | vád azért, mert durva, vagy el- s utasító volt az érdeklődőkkel s szemben. Pedig ez itt nem egy S idegszanatórium. Reggel öt sorától este fél 9-ig egyhuzamban — nerp kis dolog. Főleg Sakkor nem. amikor ezerszer ki- S tekint az ablakon, megjött-e Smár a késlekedő járat, vagy | felhívja a garázst, jön-e már a

> megcsinált kocsi, indulhat-e I végre a járat? S mindez nem

1‘irodai elintézés, mert közben a türelmetlen utasok szinte félpercenként nyaggatják kérdéseikkel: jön-e már a busz? Mennyit késik a busz? Leké-