Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-05 / 182. szám

4 NGt*ÜJ8Ä'G 1959. augusztus 5., szert» Nyári kánikula és bömbölő hangszóró — egri strand. A meleg úgy elbágyaszt, hogy félálomban hallom a slágert: ..Minden asszony Mona Lisa ..." Szörnyű álmom kerekedett! ... Ahogy lépkedek a forró homokon, szemben jön velem a mélyvíz mellett Leonardo da Vinci. Megszólít: — Madonna! Hol vagyok? . — Az egri strandon. Mes­ter! — Mi az a strand, és ki ez a sok levetkőzött nő? — Hegy mi az a strand?! Hm. Hát nézzen körül Mester, és győződjön meg róla. S a nők? 'Nos, a nők az Ön alko­tásának — a Mona Lisának sokszorosított másai. És ezért Ön a felelős Mester! — me­gyek át most már támadásba. —Ejnye, de kérem! — há­borodik fel da Vinci. — Igen, igen, nézzen körül. Egészen 1958-ig a nőknek volt saját nevük. Kovács Eszter. Kiss Júlia, meg hasonló. S most rettenetes dolog történt! Gyömöry Gyula rájött arra, hogy minden asszony Mona Lisa. El' tudja képzelni, mi ez? Megragadtam a ruháját és elvitteni magammal a Nép- kertbe, ahol hivatásos és fél­hivatásos fényképészek éppen hatalmas tömegben tüntettek, mert a szakma bedöglött. Hogyne már! Minden asszony Mona Lisa. Minek akkor fény­képezni? Amint meglátták Leonardót, eszeveszett lárma kerekedett. Alig tudtunk meg­menekülni a dühödt támadá­sok élői. Ahogy--bolyongtunk Leonar­do őszintén csodálkozott, hogy senkinek nem tűnik fel az öl­tözéke. Megnyugtattam, hogy nincs semmi vész, korunkban már az antik konty, a tóga, a tunika, a hacuka, a zsák és hordó (szegény Diogenes! — sóhajtott a Mester) fazon egy­formán divat. A piacra értünk. — Ah a fórum — örvende­zik Leonardo. Nem akartam már monda­ni, hogy milyen fórum, úgy is lekötötte figyelmünket két asszony hangos veszekedése. Minekutána erősen beleru- gaszkodlak egymás hajába, megjelent egy rendőr, s hoz­záfogott az ügy kibogozásá­hoz. Felvette a személyi ada­tokat: — Neve? — Mona Lisa! — És a magáé? — Mona Lisa! A döbbent csendben meg­szólalt a Mester: — No de kérem! önök kö­zött nincs Mona Lisa! — Nincs? — sipított a ló­farkas szépség. — Kicsoda maga, hogy ilyet mer monda­ni? — Leonardo da Vinci va­gyok — hajolt meg a Mester a hölgykoszorú felé. Szegényt a rendőrség men­tette meg a nők dühétől. Ért­hetetlen. Vagy mégis érthető?! Mert ugyebár, ha minden asszony Mona Lisa, akkor ki­EGK! VÖRÖS CSiLLaÖ * '' Odiieszeusz EGRI BRÖDY Főnyeremény GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Távoli partokon GYÖNGYÖSI PUSKIN Denevérrel HATVANI VÖRÖS CSILLAG Megmentettem az életem csit nehéz a hölgyek közül kiválogatni szegény férjeknek saját Lisájukat. Lesz aki job­ban, lesz aki rosszabbul jár. S ha a Mona Lisa nem tudja, hol a fürdőszoba, ak­kor jön rá a férj, hogy ez nem a saját Lisája. Nem baj. Majd csak' végigkeresi a ma­gáét! Anna-bál nincs többé. Csak Lisa-bál és Lisa névnap, Lisa kölni és Lisa monogram van. Nincs kacaj, nincs nevetés, nincs röhögés és vigyor, csak ,.rejtelmes mosoly’!. Brrr. Ebbe bele lehet bolon­dulni. De hol a Mester? Ma­ga baroskad tan ül egy kerti pádon. Révetegen rámriézett: — Madonna! Kegyed is Mona Lisa? — .Ugyan Mester! Dehogy... azazhogy... szóval ha, min­denki az, én mért volnék ki­vetnivaló? ezzel gőgösen otthagytam. Még láttam amint saját gépén felemelkedik a Líceum előtt aztán... ... verejtékezve felébredtem. Vagy sokat aludtam, vagy ke­veset, iriert a hangszóró újra — vagy még mindig? — ezt bömbölte: „Minden asszony Mona Li­sa ...” HATVANI KOSSUTH . Örök'visszatérés' ' ’ ~ - FÜZESABONY ... . .» Átkelés PáTizson KEVE$ . ördögi találmány PETERVASARA Szerelem és fecsegés EGRI KERTMOZI Játék a szerelemmel GYÖNGYÖSI KERTMOZI Üdülés pénz nélkül 1959. augusztus 5, szerda: lS4l-ben halt meg Babits Mihály költő. 1844-ben született I, J. Repin orosz festő. 1929-ben halt meg E. Berliner német^amerikai feltaláló, a me­chanikus gramofon feltalálója. ^ Névnap W Ne feledjük, csütörtökön: BERTA — SZEMÉLYFELVONÓT építenek a selypi Zsófia-ma- lomban. Az öt emeletnyi ma­gasságig közlekedő dolgozók munkáján sokat könnyít ez az új berendezés. A tervek szerint a személyfelvonó építését szeptember 15-én be­fejezik. — JÚL HALAD A gyöngyös­halászi művelő ' i otthon épí­tése. A község vezetői még ezen a héten megkötik a szer­ződést a tarnamérai Vegyes Ktsz-szel a további munkákra, s utána azonnal hozzákezdenek az új épület tetőszerkezetének építéséhez. ELŐVÁJÁSI TERVÉ­NEK teljesítésében a szűcsi X-es Xl-es akna maradt le legjobban a tröszt üzemei kö­zött. Tervüket mindössze 56,8 százalékra teljesítették.-< A KIRÁNDULOK, turis­ták kérésére felújítják, rend­behozzák a ga'yatetői kilátót. Az illetékesek ezzel egvidőben gondoskodnak a kirándulók vízellátásának biztosításáról is. — PETÖFIALTARŐ bá­nyászai az év első felében 131 000 forint értékű bányafát- takarítottak meg a kongresz- szusl munkaverseny során, -de a többi vállalásukat nem tudták teljesíteni.- BEFEJEZTÉK a kalászo­sok betakarítását a káli Vö­rös Hajnal Termelőszövetkezet ' tagjai. Búzából 10 mázsát, ár- j pából 12 mázsát csépeltek el I holdanként. Tizennyolc Babits Pátzay Pál írta Babitsról, a költőről, hogy a regényes kép­zeletű ember nem nézhette ép­pen költőnek. A város forgata­gában, idegenül szembe­jövő talán inkább tudósnak gondolhatta volna. Ám, aki tu­dósnak nézte, nem is tévedett nagyon, hiszen Babits tudós is volt, ha tudóson olyan embert értünk, aki nagyon sokat tud, és ezt a rengeteg ismeretet egy nagy összefüggésben képes szemlélni. Valóban, Babits, ez a félig-meddig félszeg. bizony­talan járású ember nemcsak költő, hanem tudós is volt egy személyben, szenvedélyes olva­só, aki amúgyis széleskörű is­meretanyagát mindig lázas tud- niakarással igyekszik’ gyarapí­tani. S ez az ismeretanyag bi­zony nem maradt hatás nélkül felbecsülhetetlen értékű élet­művében sem. Kell-e erre na­gyobb súlyú bizonyíték, mint első verskötete (Levelek írisz koszorújából), vagy az irodalmi kültúrának olyan mesterkézbe való összefoglalása, mint „Az európai irodalom története”? S ha még ezek után is kételked­nék Valaki, ott van a bizonyí­tékok legsúlyosabbika, az az örökértékű dokumentum, hogy 1919-ben az új magyar prole­tárállam őt nevezte ki a buda­pesti egyetemen, a magyar és a világirodalmi tanszéken ren­des tanítóvá, „ahol előadásai­nak megkezdésekor meghajtot­ta a tudomány komoly zászló­ját a forradalom vörös lobogó­ja előtt.” ■De Babits, a szekszárdi tör­vényszéki bíró fia ezentúl még más is volt: mégpedig Ember, humanista, békeszerető, az em­beriséget féltő humanista em­ber, aki az elsők között ítéli el a háború szörnyű vérzivatarát, s bátran odakiáltja az egész vi­lág felé a szabadító drága szót, hogy elég, hogy elég! elég volt! hogy béke! béke! béke! béke már! Legyen vége már! •. S e keserű kifakadás, hábp- fúgyűlölet, pacifizmus meghoz­za a nem kívánt „gyümölcsöt”. 1917-ben el kell hagynia állá­sát. De ez sem rettenti vissza. Babits, ez a különös magyar költő, — aki forradalmi fejlő­désében aztán sajnos, még a proletárdiktatúra bukása előtt éré halott (Hibái r m megtörik — most még bátran küzd és harcol tovább a béké­ért, megírva a Fortissimo-t amelyben süketnek nevez min­dent, még az istent is, me," nem hallja meg millió és mil­lió embernek, a háború áldoz« tainak kétségbeesett jajgatáséi minden süket, földben, Istenben csak az ember szakadt ki a süket Istentől iszonyokra kikelt belőle féreg-módon. Isten férgének, viszkető nyüzsgésre, fájni — Világos, hogy ezután mái csak a vallásgyalázás vádja kö vetkezhetett, amelynek csa, azért nem left „súlyosabb” kö­vetkezménye, mert apja is öccs; is törvényszéki bíró volt 1 Nyugat-számát, amelyben a vers megjelent, elkobozták O pedig véglegesen megfosztotta! a tanári állásától. Majd csak a/ új proletárállam adja meg nek az elégtételt e nehézsúlyú sére­lemért a már említett egyetem tanári kinevezéssel. S ekkoi történt meg aztán először, hog\ magyar egyetemen a, hallgatók előadást hallhattak Ady Endré ről, a forradalom nagyszerű dalnokáról. A Tanácsköztársaság bukása után — hiába írja meg magát félig-meddig mentegető cikkéi. — őt is több ízben zaklatják Egyrészt talán éppen ebben keresendő az ok, hogy költé­szetében jelentkezik bizonyos változás, amennyiben forrada­lom utáni köteteiben (Nyugta­lanság völgye. Sziget és tenger. Az istenek halnak, az ember él. Versenyt az esztendőkkel) „mélyül, s egészében közössé­gibbé válik a mondanivaló.” Már kevesebb nála a formai büszkeség, bár formaművészete így is rendkívül változatos. Milyen kár, hogy életének utolsó szakaszában nem találta meg helyét az irodalmi élet zajló forgatagában, hogy hang­ja idegen, visszhangnélküli ma­radt kora társadalmában, s hogy osztálya korlátáinál fogva nem képes meglátni azt, hogy az emberiség és az emberiség ügye egyaránt az.. osztályok harcában dől el végső soron. Hiáha küzd a fasizmus ellen? a közösség költője mégsem le­het. Csak élete végén döbben rá, hogy mit mulasztott, mire kötelezte volna nagy küldetése. Lőkös István Pi\ rrp . _ .PukafófL 27. — Olvasd fel a magnetofon­ba . .. — szólt rá a másik. De már nem tudott beszélni. Gurgulázó hangok törtek elő a torkából. Ekkor kezébe nyom­tak hatvan schilling júdás- pénzt és útrabocsátották. Még 'a fülébe duruzsolták, hogy en­nél jóval többet is kaphatott volna — mármint pénzt —, ha a nyilatkozatot fel is olvassa a rádióban, illetve a magneto­fonszalagra. Amikor elhagyta a villát, nem tudta, hányadán áll és hol van. Késő éjszaka volt. Betámolygott a városba. De elcsípte a rendőrség és egy disszidenstáborba toloncolták. Itt nyugton hagyták néhány napig, s volt ideje a töpren­gésre. Szánta-bánta már, hogy elhagyta az országot. Ám most visszatérni, egyet jelentett vol­na azzal, hogy lecsukják. Kü­lönben is, ott van a feleségé­nek a családja, aki szinte ki­üldözte őt az országból... Ta­lán a legjobb volna Ameriká­ba menni... Azt hallotta, hogy ott mégiscsak van életlehető­ség. .. ' — Szóval ön az Egyesült Ál­lamokba akar kivándorolni? — szólt hozzá egy alkalommal a disszidens tábor egyik vezető­je. — Majd továbbítom kéré­sét. Még aznap este felkeresték, s gépkocsival elvitték Nürn- bergbe. Először a Walka-láger- be tették, majd néhány óra múlva tovább szállították az Alser Strassen levő egyik ame­rikai villába. — Ha Amerikába akar ki­vándorolni, azt előbb ki kell érdemelnie — ezek Voltak az első szavak, amelyet hozzá intéztek. Rövidesen megtudta, hogy ez az ártatlannak látszó villa nem egyéb, mint az ameri­kaiak egyik kémiskolája. — önt kiképezzük és illegá­lisan visszaküldjük Magyaror­szágra. Kétszer egy hetet kell odahaza töltenie, tehát kétszer kell átszöknie a határon, oda és vissza. Utána megkapja az amerikai állampolgárságot. Ezen gondolkozhat egy fél na­pot. , Wenczel csaknem egy esz­tendeje volt kint Nyugaton, s- ez alatt a rövid idő alatt meg­járta a szenvedések iskoláját. „Ennél már csak jobb jöhet” — gondolta magában s elhatá­rozta, hogy eladja magát. Meg is vásárolták testét, lelkét. Amikor ismét jelentkezett az irodán, tapasztalhatta, hogy már mindent tudnak róla. Is­merik magyarországi életét, s egy esztendős nyugati tartóz­kodásának minden napjáról, minden órájáról tudnak. Ok­tatójául egy Mister John nevű, magyarul jól beszélő, amerikai egyenruhás katonatisztet jelöl­tek ki. Az oktatás rendkívül körültekintő volt: kiterjedt mindenre, attól kezdve, hogy naponta két órát tornáztatták, egészen addig, hogy a zseb­metszőknél divatos, kisujjra szerelt borotvaéles penge hasz­nálatára oktatták. Megtanítot­ták arra, hogy szerezzen haza­térése után gyorsan kémanya­got katonai alakulatok elhe­lyezéséről, azok számáról, fegy­verzetéről, tisztek nevéről, képzettségéről, a* alakulatok politikai beállítottságáról. Meg­tanították a miniatűr fényké­pezőgép kezelésére, amellyel katonailag fontos objektumo­kat kellett későbbi tevékeny­sége során lefényképeznie. Mint általában a kémeket, ot is jól kioktatták a rejtjelesre és rejtjeles vázlatok készíté­sére. Egyszóval pénzt, időt és fáiadságot nem kímélve, ok­tatták. Eközben ismét eltelt egy év. Élete szinte már meg­szokottá vált ebben a magá­nyos villában. El nem hagy­hatta, csak va­lamelyik okta­tójának társa­ságában. De akkor aztán fe­nékig ürítettek az élet pohará­ból. A pénz nem számított. Bír­ják az ameri­kai Rockefelle­rek, s majd megizzadnak érte az ameri­kai munkás­milliók. Olyankor, amikor egy hé­ten kétszer, kí­sérővel elhagy­ta a kémiskola épületét, min­dig az ötlött az agyába, hogy sivár életének gépies napjai­ban csak ez az egyetlen öröme. Hasonszőrű, kiképzendő társaitól mindig elkülönítették, tehát mindent oktatóival együtt kellett csi­nálnia, úgy, ahogy a többiek is mindig , a kiképzőkkel vé­gezték feladataikat, s azokkal jártak ki a városba. Az ilyen napokon dürrogott a pezsgő, s a mámoros „szabad esték” mindig egy-egy nőnek a laká­sán fejeződtek be. Ocsmányul, piszkosan lerészegedve,' egy szobában oktató és tanítványa John eltűnt a láthatárról. Wenczel nem tudott semmiről semmit, el volt zárva a kül­világtól. Megszűntek az esti kiruccanások is. Mister John csak november közepe táján jelentkezett ismét a villában, s a kiképzendő kém kérdésé­re, hogy merre járt eddig, kö­zölte: — Na, mit gondol? A maga hazájában. A magyarországi eseményekkel voltam elfoglal­va, ezért nem tudtam oktatni. — Itt valami olyat rebes­gettek, hogy Magyarországon talán- forradalom tört ki, de én ezt nem akarom elhinni. Tény­leg ott volt? — Még hogy tényleg ;.. Bu­dapesten, öreg fiú, Budapes­ten. Sajnos, eltört a kapanyél... Számítási hiba csúszott a do­logba. — De hát meséljen már, Mister John, mi volt Magyar- országon. Hiszen mi itt annyi­ra el vagyunk zárva, még rá­diót sem hallgathatunk. Egé­szen felizgatott..: És Mister John mesélni kez­dett. Elmondta mindazt, ami 1956 szeptember végétől no­vember közepéig Magyarorszá­gon történt. Természetesen az ő szájaíze szerint, úgy, ahogy ő látta a dolgokat. Aztán az oktatás tovább folyt. De december közepén ismét megszakadt. Egészen szokatlan időben, reggel négy órakor jelent meg Mister John Wenczel László szobájában. Az immár több hónapja szinte apáeaéletet élő Wenczel kissé megrökönyödött a korahajnali ébresztőn. — Jöjjön velem az irodába. Az irodában már vagy tíz amerikai egyenruhát viselő tiszt szorongott. Mister John beszélt Wenczelhez: — Félbe kell szakítanunk az oktatást és önnek sürgősen hasznosítania kell mindazt, amit eddig tanult. Azonnal Magyarországra kell mennie. A legrövidebb időn belül meg kell tudnia, hogy Csepregtől Szentgotthárdig hol vannak magyar és szovjet katonai egységek, milyen létszámban és milyen fegyverzettel. Tíz­ezer forintot kap kézhez. A bankjegykötegeket úgy csoma­goljuk és úgy szereljük fel, hogy azokat testének nem ki­ugró részein felkötheti. A bankjegyeket állandóan itt keli hordania, a ruha alatt. Senki sem tudhatja meg, hogy ön mennyi pénzzel rendelkezik. Az átjutás könnyű, megfeleli iratokkal ellátjuk. Érvényes Kovács Ödön névre szóló sze­mélyi igazolványt kap. Foglal­kozása: ügyvéd. A pénzt csak azoknál használhatja fel, akik erre alkalmasak. Ügy, ahogy ezt tanulta ... Mister John néhány pillanat­ra elhallgatott. Wenczel közbe­szólt, mint akit már teljesen saját^ képükre gyúrtak az ame­rikai tisztek. — Egyéb feladatom nincs? — Csönd! Ne zavarjon meg gondolkozásomban. — De hát... — Egyéb feladata is lesz. Katonai okmányokat kell sze­reznie. Lehetőleg tisztek iga- zolváhyait és iratait. Tpvábbá: civilek személyi igazolványait. Mindkettőből amennyit csak tud. De nagyon vigyázzon. Ha­táridő: megérkezésétől szá­mítva egy hét... Amikor Wenczel visszavo­nult szobájába, hogy felkészül­jön az útra, hirtelen rosszul lett. A túlfeszített idegmünka most éreztette igazán hatását. Mister John tépte a haját, dé Wenczel nem indulhatott. Be­teg lett. Azonban a feladat el­végzése reá maradt, s felgyó­gyulása után, január végén út­nak indult. A határig két ame­rikai és egy osztrák csendőr kísérte. Amikor simán átérkezett a határon, az egyik határment, városba ment szüleihez, itt töl­tött el egy-két napot, majd ki­sétált a város környékére, hogy tájékozódjék. Az ellenőrzés rendkívül szigorú volt. Ezért dolgavégezetlen kellett vissza­indulnia, s különben is letelt a határidő. Bécsben, a Bankgasse 28-ban már várt rá egy amerikai ügy­nök, aki visszaadta eredeti, amerikai iratait. Kocsiba ül­tette és átvitte Nyugat-Német- országba. Münchenben jelent­keztek az új amerikai főnök­nél, dr. Pockernál. Megkezd­ték Wenczel beszámoltatását..? (Folytatjuk.) a két n öcs kével..: Mert a szemfüles amerikai oktatók még itt is figyelték tanítvá­nyaikat, nehogy véletlenül is fecsegjenek a nőcskéknek, akik egyébként valamennyien az amerikai kémiskola „tulaj­donát” képezték, csakúgy, mint a tanítványok. Az oktatás azonban 1956 szeptember végén megszakadt. Legalábbis Wenczel László számára. A főoktató, Mister

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents