Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-04 / 181. szám

1959. augusztus 4., kedd tt EPÜJ8 A© § Lerakták a közös gazdaság alapjait Szaporán fordulnak a búzá­val megrakott szekerek a nagy­úti Petőfi Tsz tanyájára. Min­den szekér után gyarapodnak az összehordott kévék tízezrei, magasodik a kazal, s gyűlik, egyre gyűlik a közös gabona. Egy évvel ezelőtt talán még senki sem gondolt arra, hogy itt, az elhagyott uradalmi ta­nya környékén ismét szorgos munka folyik, hogy új élet fakad. Pedig így van. Amikor minden községben megmozdult a föld, a nagyúti gazdák sem nézték tétlenül a változásokat. Megalakult a Petőfi Tsz, elnököt is válasz­tottak Simon Mátyás személyé­ben. A tagság zöme úgy hatá­rozott, hogy csak ősszel kez­denek hozzá a közös gazdál­kodáshoz. A szövetkezet másik része más véleményen volt. Kezdjük meg a közös életet mielőbb, hisz jobb most, mint későbben. így aztán egyelőre kettéváltak útjaik; igaz, hogy csak néhány hónapra, s ez a kettévált út rövidesen ismét találkozik. Harminckét ember -Ka szövetkezet kisebbik fele — lá­tott hozzá a közös munkához tavasszal. Jóllehet, mindannyi­an kevesebb vagyonnal ren­delkezők, de munkaszeretetük­kel, szorgalommal, igyekezet­tel nincs hiba. összeadták ke­vés vagyonkájukat, kaptak a terményforgalmitól egy mag­tárhelyiséget, egy régi uradal­mi épületet, s máris készen állt a tanyaközipont. Búzavetésük még a tavalyi, egyénileg szét­szórtan fekszik, de a tavaszia­kat már közösen vetették. Ügy is nevezhetnénk őket, fiatalok szövetkezete. A tagságnak több mint a fele fiatal, s igen örvendetes, hogy a nagyútí ifjúság jórésze itthon találja meg a helyét. Török Erzsébet és Domoszlai Katalin ezekelótt máshová járt dolgoz­ni, most mindketten otthonra találtak a szövetkezetben, és nélkülözhetetlen tagjai a nö­vénytermelési brigádnak. Sző­ke András üzemből jött haza A hordással egyidőiben meg­kezdték a tarlóhántást Nagy- kökényes és Lőrinci termelő­szövetkezeti községekben, hogy időben előkészítsék az őszi és a tavaszi vetések magágyát. dolgozni, öccse Lajos, szintén a Vörös Csillag Traktorgyár munkása volt nemrég. Fiatalos hévvel és lelkesedés­sel láttak munkához. Közösen vetették el az árpát, a zabot, van 15 hold cukorrépájuk, 30 hold kukorica. A kapásoknak megadták, amit kellett, három­szori növényápolásban része­sítették a kukoricát, fejlett a cukorrépájuk. Kőhegyi Béla iskolaigazgató — aki jelenleg a szövetkezet könyvelője, be­számolt a termésátlagról. — Búzából 10 mázsát terveztünk, de ezzel szemben 11 lesz. A cukorrépa minden bizonnyal megadja a 160-180 mázsás át­lagot. A kukoricánk 12 hold kései vetés kivételével igen szépen csövei, bő termést igér. Lesz mit osztani ősszel — ez az igazság, mert amint a bevételi tételek is mutatják, egyre-másra gyarapodik a kö­zös vagyon. A vezetőség annak­idején 50 Ft-os munkaegység­átlagot tervezett és ígért a ta­goknak. Az eddigi bevételek szerint az 50 Ft-os munkaegy­ség nem marad üres ígéret. Hogy miért? A szövetkezet is­tállójában 16 szarvasmarha hízik. Még az ősszel elszállít­ják ezeket. Értékük mintegy 120 ezer forinttal gyarapítja a közös jövedelmet. A konzerv­gyárnak 10 ezer forint értékű zöldborsót szállítottak el. A 40 mázsa leszerződött sörárpa újabb 8 ezer forintot hoz. A 15 hold cukorrépa pénzbeli jövedelme megintcsak sóikat nyom a latban. S a felsoroltakon kívül mindenkinek jut bőven gabona, szemes termény és ta­karmány. Könnyen ki lehet számítani, hogy a szövetkezet tagsága mennyivel jobban járt, mint akik még ősszel kezdenek. Megalapozták közös jövőjüket, könnyebb a munkájuk, mert lépten-nyomon segíti őket a gép, termésátlagaik jobbak, mentesültek az adófizetéstől, és így tovább lehetne még Lőrinci község határában az ősszel vetés alá kerülő 400 hold szántóterületből eddig minibegy 160 holdat felszántottak. Nagy- kökényesen 100 holdon végez­ték el ezt a munkát soroli az előnyöket, az új élet­forma adta lehetőségeket. A jó munka és szorgalom meg­hozta gyümölcsét — ezt bizo­nyítja a nagyútiak példája. A tagoknak nemrég osztottak elő­leget, munkaegységenként 10 forintot minden hónapra. Osz­tottak már szálastakarmányt a háztáji jószág eltartására, a cséplés után azonnal kapnak búzát és takarmányt. A határból minden kocsi nyomán egyre fogy a csomók­ba rakott gabona. A tarlókon felberrégnek a traktorok, s szántják, és most már egybe szántják a nagyúti határt. A tavasszal szétvált út most ismét találkozik. s szövetkezet két része ismét egyesül. Nem lesz ezután kü­lönbség régi és új tagok kö­zött, több mint 210 ember alkot majd egy nagy családot. Az újabbakat — akik még csak most kezdik a közös életet — már nem várják üres kézzel a régiek. Vannak már gazdasági felszereléseik, van darálójuk, 10 lovuk, és építik, átalakítják Megyénk területén néhány évvel, vagy évtizeddel ezelőtt több helyen termeltek káposz­tarepcét, olajlent. Ezeknek a növényeknek a termesztését azonban minden Különösebb indok nélkül beszüntették, no­ha ezek a növények jelentős hasznot hoztak a .gazdaságok számára. A MEZÖMÁG Vállalat már ez évtől kezdve újból köt szer­ződéseket a fent említett nö­a pajtájukat 100 férőhelyes istállóvá. A gulyán 50 üsző legel, ehhez hoznak még az új belépők nyolcvanat, kell hát a férőhely. A szövetkezet tagsága ko­molyan veszi az őszi kezdést. Ezt bizonyítja, hogy a járásban első helyen állnak a közös takarmány összeadásában. A tanyán két hatalmas takar­mánykazal várja a jószágállo­mányt. A régiek 200 mázsát raktak kazalba, s az ősszel kezdők ezt egészítették ki 1000 mázsára. Természetesen a kö­zös takarmány összegyűjtése most is állandóan folyamatban van. Bizakodó és jó a hangulat. A szövetkezet régebbi tagjai megtalálták számításukat. Jobban jártak, mintha tovább­ra is egyéniek maradtak volna, ugyanakkor példát mutattak a többieknek, s nagy érdemük, hogy lerakták a közös gazdál­kodás alapjait. Néhány hónap csupán, s az egyesülés után 1500 holdas nagy gazdaságban járják majd azt az utat, amit számukra ez a 32 ember meg­mutatott. vényekre és különösen azokon a területeken szorgalmazzák a szerződéskötést, ahol ilyeneket már a múltban is termeltek; Számos szövetkezet határozta el azt is, hogy kapás lucernát fog termelni.- ÜTVÉN FÉRŐHELYES ifc; tállá építését kezdte el a ter- pesi Rákóczi Termelőszövetke­zet. Az istállót még az ősz fo­lyamán tető alá hozzák. A Füzesabonyi Állami Gaz­daság vasárnap délben befejez­te az aratást. Ezerhétszázholdat arattak le és ennek a terület­nek a nyolcvankét százalékán kombájnnal végezték az ara­tást. Nyolc kombájn dolgozott, amelyek átlagosan 200 holdon fejezték be a munkát. A kombájnosök közül Bakos Sándor emelkedett ki teljesít­ményével, ugyanis ő gépével 38 vagon gabonát aratott, illetve csépelt el. Jó eredményt mu­tattak fel még Perge István Nagy István és Nagy József kombájnosok. A gazdaság több kombájnosát most más állami gazdaságok­nak adta át, hogy ott segítse­nek a betakarításban. Az ott­honmaradt kombájnokat aprö- magcséplésre alakítják át, ugyanis az idén a lucernát és vörösherét is kombájnnal akar- ía levágni, illetve csépelni a gazdaság. — TEGNAP a gyöngyösi városi tanács vb. ülésen tár­gyalta a művelődési osztály munkáját. Az ülésen értékel­ték az általános és középis­kolák nagytakarítási munká­latait, valamint az őszi beis­kolázásokkal kapcsolatos fel» adatokat. ■M4 Épül a gyöngyösi autóbusz megálló Gyors ütemben épül Gyöngyösön az új autóbusz megálló, Napról napra jobban és jobban kibontakoznak az épület ízlé­sei s modem vonalai. W Újfajta növények termesztését kezdik el megyénkben a következő években A szóbanfargó pofon nem az én orcámon csattant, nem is én adtam, a szereplőket sze­mélyesen nem ismerem, tehát ezen nevezetes ügyben feltéte­lezhető pártatlanságom. Mi érdekességet találok mé­gis ebben a pofonban? Először is azt, hogy egy „gyönge" asz- szony úgy vágta képen az egyik férfitársunkat, hogy a lendület becsületére vált volna bármelyik jutasd őrmesternek és altkorát csattant, mint egy viharágyú, továbbá a szenvedő fél nem a férjet elcsábító asz- szonytárs, hanem katanavisett, meglett férfi volt Igen, akárhogy is szépítjük a dolgot, Egerben, 1959 nyarán egy asszony pofonvágta egyik férfitársunkat. Nem, ne tessék arra gondol­ni, hogy a könnyű testisértést elszenvedő férfi póruljárt sze­relmes, akinek szemtelen kö­zeledését íjagyon is erélyes módon utasította vissza szíve­li ölgye. Hogy is volt csak? Hát az úgy történt, hogy emberünk a Tefu kis teherko­csiján az egyik napközibe szál­lította az ebédet. Sietett na­gyon, mert a gyerekek délben éhesek, és az ebédet várták még vagy tíz helyen. Ha elké­sik, a gyerekek sírnak, az óvó­nők veszekednek, egyszóval nagy úr a gyomor, sietni kell az ebéddel. Ám Dobó Katica harcias utóda éppen társalogni kívánt az edények lerakására hivatott másik férfival, a mi gépkocsivezetőnk meg nem ép­pen a legudvariasabb szavak­kal igyekezett a pergőnyelvű menyecske bőbeszédűségét megállítani. — Maga ne parancsolgas­son! Szemtelen alak, azt hiszi most is a laktanyában van?Ma­ga csak egy sofőr, az a dolga, hogy a kocsit vezesse. Egy pofon története Aztán szó szót követett és csattant a pofon. A férfi elvörösödött, elsá­padt, arcán felkiáltójelként lán­goltak az asszony kezének uj- jahegyei, a nő szemében hir­telen kialudtak a harag vdllá- lámai, kétségbeesett megdöb­benést tükrözött riadt tekinte­te. De amikor látta, hogy a férfi nem üti vissza és csak kínlódik tehetetlen dühében, hölgyünk feltalálta magát és az csak természetes, hogy szó­val ő győzte jobban, pergő nyelvével ráraikta emberünk­re ami csak ráfért. Sőt, félóra sem telt bele, előteremtette férjét és mentek nagy panasz­ra az Autóközlekedési Válla­lathoz. Ha érvekkel nem is, de szusszal győzte és egekig hánytongatta a hallatlan sér­tést, elégtételt követelt: azon­nal bocsássák él azt a „szem­telen’“ sofőrt. A gépkocsivezető ma is mun­kahelyén dolgozik. Nem azért, mert az ügyet a Tefunál is férfiak intézik, hanem egysze­rűen azért, mert ez a dolgozó fegyelmi vétséget sem követett el. De az a kérdés még a mai napig sem rendeződött, hegy mit is tegyen ilyen esetben a „.gyengébb” nemmel szemben a védtelen férfi? A letűnt úri világban a sértett fél ilyenkor párbajra hívta a másik férjet. Kiálltak egymással szemben, pisztollyal vagy kardokkal és az összes segédekkel, aztán a szerencse, no meg a párbajru­tin döntötte el az igazságot. Állítólag csak a frissen gő­zölgő vér moshatta le a férfi­becsületen esett gyalázatot. Ki érti ezt a logikát? Badar do­log volt, az biztos. De mit tehetett volna a mi emberünk? Üsse meg az asz- szonyt? Elvégre egyenjogúak vagyunk — mondanák sokan. De ezt mégsem lehet. Keresse meg az asszony férjét és verje aigyba-főbe azt? De az a sze­rencsétlen nem hibás. Elég baj az neki, hogy ilyen harcias nő az ő élete-párja. Nem mindennapi eset, az biztos. Hogy ilyenkor mi a teendő, arra biztos receptet nem adhatunk. — Hát akkor űton-útfélen pofonverhetnek bennünket az asszonytársak ? Kedves gépkocsivezető szaki! A maga hangja bizonyára nem volt éppen simogató, a kato­nás parancsokhoz is jobban hozzászokott az elmúlt évek­ben, mint az udvarias társal­gáshoz. Ezt a leckét egyhamar einem feledi. Mi azt tanácsol­juk, gondoljon rá mindig, va­lahányszor ideges és a kelle­ténél hangosabban szól ember­társaihoz. Asszonyom, azóta gondolko­dott az eseten Ön is. Engedje meg, hogy így nyilvánosan megkérdezzük; tudna-e kielé­gítő feleletet adni, hogy ki, vagy mi jogosította fel önt arra, hogy egyik dolgozótársát pofon vágj a? — Megbántották? ön túlsá­gosan ideges? Lehetséges. De éppen azért, fokozott mértékben rászorul embertár­sai kíméletére és udvarias bá­násmódjára. Legyen őszinte és vallja be, ha ön férfi lenne, tehát abban a vitában, mint férfi állt volna a férfivel szemben, akkor fel sem vette volna azt a sértést. Tehát ép­pen női önérzetét bántotta egy férfi goromba igyis ösztönösen igényli a nőnek ki­járó udvariasságot és figyel­met. De milyen vonások és tulajdonságok kötelezik a fér­fit a nővél szemben megköve­telt udvariasságra? Mi az az erkölcsi erő, ami lefogta „el­lenfele“ kezét, hogy ne adja vissza a pofont? Nyilvánvaló­an a nő gyengédsége, töré­kenysége, röviden, a nőiesség tisztelete; Asszonyom, vegye tudomá­sul, Ön minősíthetetlenül vdsz- szaél helyretévéi, nemcsak a férfi eilen vétett, hanem min­den nő ellen, mert magatartá­sával a nőiességet rútúl el­árulta és durván megtépázta azt a nimbuszt, mely a nőket övezi és védi a férfiak na­gyobb testerejével és durvább lelkialkatából folyó esetleges gorombaságával szemben. Ön azt mondta; „maga csak egy sofőr, fogja be a száját". Te­hát önmagát többre tartotta ennél a férfinél, de cselekede­te nem azt bizonyítja, hogy lelkileg műveltebb és fino­mabb. ön a legsúlyosabban vétett dolgozó társénak köte­lező megbecsülése ellen, mun­kaközben történt a dolog, te­hát fegyelmi vétséget is köve­tett el, de magatartásával meg­sértette az emberi együttélés alapvető szabályát; ugyanis senki sem lehet önmaga bírája, és semmi sem jogosíthatta fel önt arra, hogy vélt, vagy jogos sérelmét embertársa testi bán­talmazásával torolj a meg és úgy érzem, nincs mentsége arra, hogy dolgozó társát, egy férfit és családapát oly súlyosan megalázott. Azt mondják, a rossz példa ragadós. Vajon mi lenne, ha egyre több nő feledkezne meg magáról, vagy uram bocsa’ minden asszony ilyen lenne? Fazekas László BALAZS BÉLA 75. születésnapján Versnek, prózának, filmnek egyformán mestere volt Ba­lázs Béla, akiben a két világ­háború közötti magyar iroda­lom Gábor Andorhoz hasonló sorsú magyar költőjét kell tisztelnünk, s aki egyúttal azon költők közé tartozik, akiket — valljuk meg őszintén — vajmi keveset méltatott az irodalom- történet. Életútja, fejlődése mondhat­juk, „szédítően meredek”, de saját szavaival élve így is jel­lemezhetjük: „ez az út nem művészi, hanem emberi fejlődés útja.” S ez a megállapítás na­gyon is megállja a helyét, mert költészetének tanulmányozása során meggyőződhettünk arról, hogy ez a költészet valóban megmutatja az ember éle­tét, sorsát, vívódásait, és rév­be jutását." Első versei 1911-ben jelentek meg A vándor énekel c. kötet­be gyűjtve, amely kötet ma­gán hordozza a nagy kortárs, Ady Endre hatását, de már sejteti a későbbi nagy tehet­ség eredeti hangját is.. Az 1916-ban megjelent Tristan ha­jója már néhány vonatkozás­ban talán eltér az előzőtől, de válójában — ami természetes is — „szerves folytatása" an­nak. Legfőbb érdeme, hogy már megindul az egyszerűbb, a néphez közelálló hangnem felé. Költői fejlődését legtisz­tábban mutatja a kötet címadó verse, a Tristan hajója, amely egyben tükrözi viliágnézetének fordulópontját 1st Mert már tudom; a szépség nem te vagy Es nem te vagy a gondolatnak fénye; Es lakatlan a jóság boldog mélye. A jóság; még a jóság sem te vagy. Nevetem édes kacérságodat; Lásd térdenállva; nevetlek, Cram. Bár a világháború sok kese­rűségét, a vele járó nyomorú­ságot úgy látszik nem veszi észre (legalábbis versei ezt mutatják), a Tanácsköztársa­ság Idején egyszeriben ott lát­juk a forradalmat köszöntő és támogató írók, költők között. Az írók direktóriumának tag­ja. s a közoktatási népbiztos helyettese lesz; így érthető» hogy a proletárdiktatúra bu­kása után neki is menekülni béli; Ütja Bécsibe vezet, e az emigrációban bontakozik ki Igazán költői tehetsége; 1923- ban közreadja Férfiének című kötetét, amelynek mondaniva­lója, témája fejlődésének is­mét újabb, jelentős szakaszát jelzi. „Legnehezebb, legihle- tőbb élménye’’ a hazáüanság; amelybe az ellenforradalmi Magyarország urai taszították. Ez visszhangzik verseiben szin­te mindenütt; az Emigráclős karácsonyi énekben éppúgy, mint a Három piros rózsa cí­mű versben. Az előbbiben a haza mellett megjelenik a ked­ves, s ,,Ady téli Magyarorszá­gának képe’k Ne nézz vissza szegény párom Túl vagyunk már bét határon Magyar pusztán téli szél vág; Tűzhelyünket kioltották Es fekete minden ablak. A másikban a honvágy, a ma­gyar haza, a magyar táj utáni vágyódás izzik: Mert aki a Tisza vizét Issza, Annak fáj — annak fáj, Fáj annak a szíve vissza, Megjelenik ezek mellett a proletárság iránt érzett szere- tetét, ügyük mellett való hit­vallását kifejező verse is e kötetben, amelynek címe Le­genda készül, s amely „a^ el­ső, igazán proletár verse.’“ A proletariátus végső győzelmébe vetett hitét sugározza a vers itt következő strófájában: Nevetek csatabárdja ha zúg majd és röpülő lobogón A ti véretek bíbora leng unokáknak előtte, Hadak útján akkor harsogó telketek árja Proletár seregek rohamát diadalra röpíti, Bécs után útja Berlinbe, majd Moszkvába visz, ahol már a művészetek új, modern ága foglalkoztatja: a film. Be­hatóan foglakozik a filmeszté­tikával s csakhamar a moszk­vai filmművészeti faiskola ta­nára lesz. Ezirányú munkás­sága a világhírű filmrendező, Eizenstein elvein alapszik, s külföldön is elismerést szerez, De nem hagyja cserben a köl­tészetet sem. Már igazi szo­cialista költő, aki benne él a valóságban, s művészi módon meg is énekli azt. Állandó té­mája verseinek most is a ha- zafiság, amelyet azonban új tartalommal tölt meg a költő szocialistává válása. A máso­dik világháború szörnyű élmé­nye sem marad már — éppen fejlődése folytán — visszhang nélkül verseiben. . 1944-ben megjelenik Repülj szavam cí­mű, a világháború alatt írott verseit taralmazó kötete. Meg­rázó képben festi a pusztítást a Versaillei nimfa című költe­ményében s egyben vádolja a háború véres gazdáit, akik a „profitért” döntenek romba nemzeteket Agyú gyárak, tábornok-hentesek Finánc diplomaták^ vásárolt árulók Profitjáért pusztul a nemzet el! Végezetül szóljunk még a prőzaíró Balázs Béláról is, aki az irodalomnak ezen ágában is tett jelentős kísérletekei; Legcélszerűbb itt talán elsőnek említeni a Kékszakállú her­ceg vára című misztériumát» amelynek nyomán megszüle­tett a magyar zene kiváló XX. századi képviselőjének. Bartók Bélának nagyszerű, ma már világszerte elismert zeneműve; De nem ez az egyedüli; Az el­ső prózai sikert a Történet a Logody utcáról; a tavaszról, a halálról; és a messzeségről cí­mű elbeszélés hozza meg szá­mára. Egy bérház élete eleve­nedik' meg ebben s ennek ke­retében a századeleji Pest ipa- rosfigurálj Különös kedvesség­gel hat a fiatal Jung Kálmán szomorú szerelmi története a dilettáns francia festőnővel; aki akkor utazik el Párizsba barátjával; Dési Géza festővel* — aki a bérház lakója s á* francia lány kollégája volt —j amikor a szerencsétlen Kál­mán meghal; Különös értékkel bírnak aZ-4 tán még az olyan írások is, mint a Lélek a háborúban, a Hogy hősült meg szegény' Nyitrai? vagy az Intóllektüel aggályoskodása című is, vala­mint nem utolsósorban napló­ja. ez a megrázó önvallomás. Utolsó prózai alkotása az Ál­modó ifjúság c. önéletrajzi re­gény, amelyből kivetítődik minden olyan esemény, amely életútjának alakulására, költői fejlődésére hatást gyakorol. Befejezésül zárjuk az emlé­kező sorokat azzal a remény­nyel, hogy irodalomtörténet- irásuhk részéről nem Késik soká egy Balázs Béla életmű­vét alapjaiban elemző mélta­tás. Lőkös István, a TIT tagja? Befejezték az aratást — 80 százalékban a eséplést is a Füzesabonyi Állami Gazdaságban Szántanak a hatvani járás termelőszövetkezeti községeiben

Next

/
Thumbnails
Contents