Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-04 / 181. szám

V 4 K E P V J S A G 1959. augusztus 4., kedd Kitűnő élményt nyújtott • Eger közönségének a Központi Vasas-együttes a főiskola szabadtéri színpadán Fiatal házasoknak való Az egyik észak-amerikai tár­vezénylésével előadta Kodály Háry János daljátékából az In- termezzót. Az este befejezőszámaként András Béla: A bajusz c. szer­zeményét adta elő a zenekar. A zeneszerző Arany János A ba­jusz C. versére írt táncjátékot, amely kitűnően érzékelteti a népi humort. A zeneműben jól megfér és helyén van a cselek­ményt bevezető szöveg, amely megteremti a hangulatot a ze­nében és a táncban való elbe­széléshez. A táncjáték koreog­ráfiája Végvári Rezső alkotása. A jókedvet árasztó, népi hu­mortól ízes táncjátékot nagy tapssal jutalmazta a közönség. Szólótáncosok: Lyahovitz Emő­ke, Bodotzky Margit, Banula István és Gyöngyösi Mihály. Vezényelt Somlai Ferenc.. A bajusz bevezető sorait Rajcsay Jenő adta élő. Az összekötő szöveget Mi­sura Zsuzsa mondotta el. A műsor összeállítása és annak lebonyolítása mintául szolgál­hat hasonló szabadtéri rendez­vényeknél. DICSÉRET ILLETI a szak- szervezetek Heves megyei Ta­nácsát. hogy a nyár kellős kö­zepén komoly művészi élményt szerzett a Vasas-együttes Eger­be hívásával és felhívta a fi­gyelmet a Pedagógiai Főiskola szabadtéri színpadára, amelyet — szerény véleményünk • sze­rint •— nemcsak használni, de fejleszteni is lehetne. í.f. a.) ki, amelyben a következő áll: „fiatal házasok, látogassátok az Antarktiszt, ott 180 napig tart az éjszaka”. A MUNKA VÖRÖS Zászló Érdemrendjével kitüntetett bu­dapesti Vasas Központi Mű­vészegyüttes ének-, zene- és tánckara az elmúlt szombaton műsort adott az egri Pedagógiai Főiskola szabadtéri színpadán. A hetek óta tartó viharos-esős időjárás bizalmatlanná tette Eger közönségét is a szabadtéri rendezvényekkel kapcsolatban: ezen az estén azonban mete­orológiai zavaró körülmények nem mutatkoztak és így a ki­tűnő együttes csaknem telt ház mellett mutathatta be műsorát. A mintegy nyolcvantagú énekkar megjelenése is impo­náló. Első számként Farkas Ferenc: Tisza partján c. nép­dalfeldolgozását énekelte a kar zenekari kísérettel. A szóloszá- mokat Tatay Erzsébet és Bör­zsönyi Mihály énekelték, vezé­nyelt András Béla. Az énekkar finom kidolgozásban érzékel­tette a tiszai dalok csengését, a népi dallamok megszabták az est hangulatát. Erkel: Hunyadi László c. operájából áriát énekelt Tatay Erzsébet. Vezényelt Vétek Ist­ván. András Béla Régi magyar táncok c. szerzeményét Somlai Ferenc vezényelte. A szerző ál­tal elmélyült átéléssel feldolgo­zott motívumokat a Vasas­szimfonikusok hatásosan szó­laltatták meg. Vavrinecz Kalotaszegi top- pantósát a szerző vezényelte, Végvári Rezső koreográfiája szerint pedig a Vasas-fiatalok táncoltak öt párban, megele­venítve előttünk a kalotaszegi színes ruhákban az erdélyi élet egy darabját. A tánckar cseh népi táncokat mutatott be, amelyeknek zenei anyagát András Béla dolgozta fel. A zenekart Somlai Ferenc vezé­nyelte. KEDVES, SZÍNES élményt nyújtott a virágénekekből kö­tött cspkor. Zsombor Klára és Börzsönyi Mihály énekelték a szerelőnkről és boldogságról szóló énekeket. Eleven zenei és képi hatást nyújtott Kodály Zoltán Háry János c. dal játékából a To bor­zó. A szólót Vincze János éne­kelte, vezényelt Somlai Ferenc. A zenekar mellett ki kell emelni a táncosok lendületes, férfias erőtől duzzadó produk­cióját. A számot a közönség megismételtette. Méltán vál­tott ki nagy hatást a hallgató­ságból a Vasas-énekkar Musz- szorgszkij Forradalmi induló­jával. a Borisz Godunov c. operából. Az induló nemes harsogása magával ragadta a közönséget. A szólókat Börzsö­nyi Mihály és Molnár Kálmán énekelték, kísért a szimfonikus zenekar, vezényelt András Bé­la. VERDI NABUCCO című operájából a rabszolgakórust ugyancsak nagy hatással adták elő. A forradalmi induló és a rabszolgakórus lelki tartalma lényegesen eltér egymástól, mégis érezhetően egy gyökből táplálkozik a két alkotás: az elnyomott népek igazságának mély átérzéséből. Az énekkar Verdi forradalmi lendületét tolmácsolta a Garibaldit idéző Viharban című részlettel is. Az énekkar a műsort hangulati tetőzésre vitte fel ezeknek a műveknek az előadásával. A zenekar méltó részese volt a sikernek. A számokat András Béla vezényelte. Bizet Kovácsok dalát — a Vasas-együttes hagyományos kórus-számát — nagy bizton­sággal adta elő az énekkar. A szólót Börzsönyi Mihály éne­kelte, karmester András Béla. Kettőst énekelt Erkel Hunya­di László című operájából Czifra Ilona és Molnár Kál­mán, vezényelt Vétek István. A zenekar Somlai Ferenc saság az Antarktiszon át vezető új repülőjárat megindulása alkalmával prospektust adott EGRI VÖRÖS CSILLAG Odüsszeuöz EGRI BRODY Főnyeremény EGRI KERTMOZI Játék a szerelemmel GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Távoli partokon GYÖNGYÖSI PUSKIN Denevérraj GYÖNGYÖSI SZÉLESVÁSZNÚ KERTMOZI Üdülés pénz nélkül műgora: HATVANI VÖRÖS CSILLAG Megmentettem az. életem HATVANI KOSSUTH örök visszatérés FÜZESABONY Átkelés Párizson HEVES Nincs előadás PÉTERVASARA Szerelem és fecsegés 1959. augusztus 4, kedd: líiat-ben született Balázs Béla tró. 1059-ben született Knut Hamsun norvég író. & Névnap C? Ne feledjük, szerdán: OSZVALD ■ A „vasfüggöny" j I látványa senkit | \ sem érdekel í A bécsi Karlskirche előtt \ 1 három nagy autóbusz áll- | > dogál üresen. A fesztivál I l ellenségei állították oda az- < 5 zal a céllal, hogy a dele- 1 I gátusokat a magyar határ- I l ra, a „vasfüggöny” meg- < i szemlélésére szállítsa. Az I i órák telnek-múlnak. az > l autóbuszok tétlenül álldo- S 5 gálnak. Nem akad utas. I f akit érdekelne az „ígért” j t látványosság. — TELEVÍZIÓT és rex- asztalt kapott a petőfibányai legényszállás. A rex-asztalt már birtokba vették a le- gényszállás lakói, a televí­ziós készüléket pedig a na­pokban szerelik fel.- HAMAROSAN BEFEJE­ZIK a hordást Hatvan termelő- szövetkezetei. Az Üj Élet, a Kossuth, a Haladás és a Petőfi Termelőszövetkezetekben meg­kezdték a tarlóhántást. — A SELYPI ZSÖFIA- .maioin dolgozói az első fél­évben jó munkát végeztek. 26 százalékkal teljesítették tűi mennyiségű tervüket. — BEFEJEZTÉK a cséplést a gyöngyösi Űj Élet Termelő- szövetkezet tagjai. Ószi árpá­ból 21-22 mázsás, tavaszi árpá­ból és őszi búzából 14 mázsás holdankénti átlagtermést értek el. Moxile Ceruzái egyzetek A következő beszélgetést a legutóbbi budapesti nemzetkö­zi vásáron lestük el. A színhely egy gyönyörű, modern személygépkocsi előtti kis térség. Egy fiatalember nagy lendületű előadással ma­gyarázza a pompás kocsit: A motorja olyan zajtalanul jár, hagy szinte nem is lehet hallani, olyan simán fut, hogy nem is lehet érezni, hogy moz­gásban van, azonkívül teljesen szagtalan, nem áraszt benzin­gőzt és ha nekiiramodik, szinte nem is lehet látni. — A kocsit dicsérő fiatalemr bér társaságához tartozó csinos fiatalasszony, egyik színházunk színésznője, lebiggyeszti, az elismerő szavakra, vérpirosra festett ajkát. — Szép, szép, — dehát akkor miből fogják megtudni a ba­rátnőim és ismerőseim, hogy egyáltalában van autóm?! ★ Egy nagyvállalat főkönyve­lője a múltkoriban vacsorát adott. Talán húszán is ültek a fehér asztal mellett. Vacsora alatt még csak valahogyan el­szórakoztak a vendégek, de asztalbontás után halálos méla unalom feküdte meg a társa­ságot, Kínos percek múltak el és senki sem mukkant meg, — itt-ott már egy-egy ásítást is elnyomtak a vendégek. A házigazda aggodalommal látta, hogy vendégei kifogytak a beszédtémából. Végre félre­hívta feleségét. — Fiam — súgta a fülébe — menjünk ki. — Menjünk ki? Miért? — Azért, mert akkor majd megoldódik a vendégek nyelve: rögtön el kezdenek beszélgetni rólunk. ' Menetjegyirodáink közismer­tek előzékenységükről. Ezt • beszélgetést egy budapesti IBUSZ — irodában lestük el, ahol egy külföldi turistaútra jelentkezettek átvették jegyei­ket. — Dohányzó, vagy nem do­hányzó fülkét óhajt? — kér­dezte a tisztviselőnő egy jó­vágású fiatalembertől. — Dohányzót. — Ablakülést, vagy az ajtó mellett levő ülést kíván? — Ablakülést. — Menetirányban, vagy me­netiránnyal háttal óhajt ülni. Még lehet kérem jálasztania. — Menetirányban szeretnék ülni. A fiatalember vérszemet ka­pott az udvariasság hatásárai — Szeretném, ha rajtam kí­vül más férfi nem ülne a fül­kében. de a velem szemben levő ülésen egy csinos, férjes asszony kapna helyet, aki meg nem értett nőnek érezze magát, szeresse egy kicsit a kalando­kat és a férje ne legyen vele. Egy pesti képkiállításon, egy idősebb férfi, egy társaságtól körülvéve, magyarázgatta a ki­állított képeket. Közben rá-rá- bökött egy-egy képre. Ekkor a teremőr megszólalt hatalma teljes tudatában: — Kérem, a kiállított tár­gyakhoz nyúlni szigorúan ti­los. — Kedves bácsi, — nevetett az őszülő férfi, aki a képeket festette —, nem is képzeli, hogy hányszor nyúltam én ehhez a képhez... . — Szerencséje van; hogy nem láttam, mert különben SUGÁR ISTVÁN „Halottak esküvője“ Táj van szigetén Tajpeh, Tajvan fő- ben levő Zöld-tóból esketni — ünnepé- városa a napokban kihúzták a 20 éves lyesen felöltöztet- hátborzongató szer- vőlegényt és a IS ték a holtakat, maid tartás színhelye volt. éves menyasszony a szülők, rokonok A főváros gyászoló holttestét. A szerei- és barátok jelenlé- közönségének _ rész- mesek egymáshoz tében az ésketcs vételével összees- ' kötözve ugrottak be szíiihelyéré vitték, kették, majd elte- a tóba. Búcsúleve- A pap elmondta a metfék 'azt á jegyes- lükben megírták: házdsíágkötési imá- Várt, akik négy azért választották a kát. majd a vendé- nappal előbb ön- halált, mert szüleik gek — a halottak gyilkosok lettek, nem engedélyezik jelenlétében hozzá­mert a szülők nem egybekelésüket. láttak a házassági engedélyezték egy- kásához’^hiven S—" komához. Utána bekelésüket. amely szerint hol- közös sírban helyez­A főváros közeié- tákat is össze lehet ték el a házaspárt... PtmíítK 26. — Értettem, a parancs sze­rint fogok eljárni — vágta ösz- sze bokáját Visnyey Sándor, s úgy érezte magát ebben a szál­lodai szobában, mintha a Ma­gyar Királyi Honvédelmi Mi­nisztérium Vezérkari Főnöksé­gének második osztályán vette volna át a direktívákat. Visnyey csak ámuldozott a pazarul berendezett lakosztály láttán. Minden volt ott, ami csak a kényelmet szolgálja. Ebből láthatta, hogy ha kez­detben „piti” munkát bíznak is rá, már számítanak a hor­thysta kémelhárító- és kémfő­hadnagyra, akiből nagyágyút csinálnak majd! A negyedik napon délelőtt felkereste a magyar irodán Nagy Mihály ezredes urat. Mi­után bemutatkozott, beszélget­ni kezdtek. Az ezredes egyko­ron Horthy Miklós őfőméltó- sága egyik számysegédje volt... Határozott, mellébeszélést, pa­rancsmegtagadást nem tűrő, igazi Horthy-vágású tiszt volt. Szobájában, a magyar iroda egyik legnehezebben megköze­líthető helyiségében, ahol már annyi, de annyi kémbeszerve­zés történt — Nagy Mihály el­ismételte mindazt, amit Brom­berg százados már elmondott. Kijelölt Visnyey mellé két markos, nagydarab segédet, Dudics Arisztidet és Möcz Ödönt. Tájékoztatta, hogy e két ember segitségével ^in­dent kiszedhetnek a disszidál­takból. S ők már értik a mód­ját annak, hogyan kell beszer­vezni ügynököket, akaratuk ellenére is... Visnyey segédeivel hozzá­kezdett a munkához. Teltek a hónapok, kihallgatták a disz- szidenseket, ügynököket szer­veztek be, adatokat gyűjtöttek Magyarországról. És igazolvá­nyokat, ruhákat vásároltak potom pénzért tőlük, hogy az újdonsült ügynököket ezekkel felszerelve, visszadobhassák a határon. Visnyey rövid idő alatt szinte egész Nyugat- Európát beutazta, mert idő­közben vezető beosztást ka­pott. Fizetését, amelyet erede­tileg havi ötszáz nyugat-német márkában állapították meg, felemelték ezerötszázra. Emel­lett az amerikaiak fedezték az összes költségeit, köztük a szállodai lakosztály bérét. Az ezerötszáz márka — nagyon nagy pénz — csupán zsebpénz céljára szolgált... Visnyey hűen teljesített min­den utasítást. Olyan életet élt, mint egy főúr, s lassan, foko­zatosan egyre feljebb és fel­jebb haladt. Már az osztrák határon tudták, hogy a magyar disszidenseket hova kell irá­nyítani: Salzburgba, Visnyey Sándorhoz. Amikor nem akadt jelentkező, akkor Visnyeyék maguk járták a különböző or­szágokat, hogy ügynököket kutassanak fel. Az emberek többségét szorult anyagi hely­zete vitte rá arra, hogy ügy­nöki munkára vállalkozzék. És Visnyeyék gondoskodtak arról, hogy a nagy anyagi ígéretek kilátásba helyezésével meg­nyerjék maguknak ezeket az embereket. Kisebb részük meggyőződésből vállalta a hír­szerző munkát... 1952-ben Visnyey újabb feladatokat ka­pott. Neki kellett kiképeznie azokat az ügynököket, akiket Magyarországra dobtak át. Most ismét szoros kapcsolatba került Kollényi Györggyel, aki időközben a Gehlen-féle nyu­gatnémet hírszerző szervezet magyar osztályának lett a ve­zetője. Kollényi a hírszerző munka leplezésére Bad-Rei- chenhallban - három kilomé­terre az osztrák határtól — egy technikai és tu­dományos for­dító irodát ho­zott létre. Kol­lényi osztályán dolgozott ekkor Szita László volt horthysta ezredes, And- reánszky Jenő volt horthysta alezredes és nyilas külügy­miniszter- helyettes, Lacz- kó Frigyes volt horthysta szá­zados, Maul Ottmár volt nyilas főhad­nagy, Farkas Ferenc nyilas, volt Hangya­cégvezető és mások. Visnyey hozzájuk járt tanulni. N éhány hónap múlva a Gehlen-féle magyar osztá­lyon kapott beosztást. Laczkót az ő helyére irányították Salz­burgba, ahol egy mérnöki iro­dában ‘ jelentették be mint tisztviselőt, hogy ezzel is fe­dezzék kémtevékenységét. Far­kas Ferenc, Laczkó segédje viszont egy akkumulátor-töltő­állomás fedezete alatt dolgo­zott mint kém, hírszerző. Mául Ottmárt Münchenbe helyezték, s ott mint gyógyszerész-ügy­nök folytatta kémtevékeny­séget ... Kollényi és Visnyey, köz­vetlenül Gehlen tábornok irá­nyítása alatt, hallatlanul aktív lett és a legmegveszekedettebb módszereket is igénybe vette, csakhogy ügynököket tudjon átdobni Magyarországra, a ma­gyar nép lázítására és hírszer­ző tevékenységre. Visnyey ez- ideig legalább száztíz ügynö­köt szervezett be, képzett ki és dobatott át a magyar hatá­ron. Mindig amerikai kíséret­tel. Visnyey Sándor nagy fiú lett Nyugaton! 1954-ben Münchenbe költö­zött. Most már kizárólag a „nagy halak”-kal foglalkozott, vagyis azokkal, akik feltétle­nül alkalmasak ügynöki mun­kára. 1954 október végén segé­dei egy embert hoztak elé: Wenczel Lászlót, aki néhány héttel korábban szökött ki Ma­gyarországról. Visnyey italok­kal traktálta és lelkére kötöt­te, hogy csak neki dolgozzon. Az életéről, sorsáról pedig ő fog gondoskodni. Wenczel nem akart kötélnek állni. Visnyey ekkor eltaszította magától... És jaj volt azoknak, akiket nem fogadott kegyeibe Vis­nyey. Mert mi történt ezután Wen. czellel? Az ausztriai Klostenmarien- bergbe toloncolták vissza a csendőrségre. Itt „kezelésbe vették”, majd tovább adták a felettes szerveknek, s Ober- pullendorfban a csendőrség vezetői hallgatták ki szökésé­nek okairól, körülményeiről. Ujjlenyomatokat vettek tőle, fényképet készítettek róla, minden adatát beírták a nyil­vántartásba, mint ezt hasonló esetekben teszik ... Ezután szabadon bocsátották. A disszidens Wenczel Bécs- bé ment, hogy munkát vállal­jon. Jelentkezett is egy mun­kaközvetítő hivatalnál, de ott nem tudtak munkát adni neki. Ekkor felkereste a bécsi Cari- tast, ahová már réges-régen el­ért Visnyey Sándor keze.Több- ször is bement óda, s rájött, csak annak adnak segítséget, aki propaganda-anyagot haj­landó szolgáltatni a Szabad Európa Rádió részére. Két al­kalommal is olyan nyilatkoza­tot kértek tőle, amelyben gya- lázza Magyarországot. Miután ezt nem tette, viszonzáskép­pen megtagadták tőle a se­gélyt. De úgy látszik, Wenczel unalmassá vált állandó kö­nyörgéseivel, mert amikor har­madszor jelentkezett a Cari- tasnál — Visnyey Münchenből érkezett utasítására — lefogták és egy villába vitték. Három amerikai és egy magyar tol­mács vette kezelésbe. — Legyen esze, és tegyen nyilatkozatot. Ha megteszi, ak­kor megszűnik minden anyagi gondja... A nyilatkozatban el kell mondania, hogy Ma­gyarországon milyen kommu­nista terror van ,, Egyébként- ne nyugtalankodjék, a felolva­sandó szöveg már itt van ké­szen. — De kérem, énnekem egé­szen mások voltak a tapaszta­lataim. Én családi okok miatt szöktem át a határon — .vála­szolta Wenczel László. — Ne akaratoskodjék, mert kitaposom a belét — fortyant - fel az egyik amerikai, áld „ke­rékbetörte” a magyar nyelvet.. — Tudunk mi másképpen is be­szélni és viselkedni, ha nem en­gedelmeskedik—sebben a pilla­natban hatalmas lapát tenye-r- rei éles csattanástól kísérve, már ott ültek Wenczel László . arcán. , — Beszélsz, te piszok dög kommunista, vagy kifacsarom a szívedet, mint egy citrorüot... — üvöltötte az „ami”. Wenczelt félholtra verték, de nem tudták rávenni arra, hogy hazug nyilatkozatot te­gyen hazája ellen. Ekkor a két amerikai kiment a szoba- bői, de egy óra elteltével visz- szatértek. Valamilyen fa-alkot­mányt cipeltek a szobába. Wenczelt lefektették egy reka- miéra, fejét a faalkotmányra helyezték, haját rákötötték' egy kiálló csavarra, aztán az ék­befogott fejet szorítani kezd­ték. Wenczel László homlokán kidagadtak az erek. Agya pat­tanásig feszült az iszonyatos szorítástól. A három amerikai és a tolmács nagy röhögés, kiabálás közepette végezte a műveletet. — Beszólsz kutya, vagy megdöglesz — így az egyik. Wenczel száján hörgésbe torzultak a szavak. Csak a kezével tudott inteni, hogy be- . szél. A szorítás engedett.. \ Eléje tolták a nyilatkozatot és aláíratták vele. (Folytatjuk.) t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents