Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-30 / 203. szám

1959. augusztus 30., vasárnap

NÉPÚJSÁG

3

A párt: a mi ügyünk halhatatlansága

„A párt: milliók egymás mellett — szorosan összeérő vállak. A párttal házakat égig emelnek — kik egymást segítve, segítséget találnak. A párt: a munkás- osztály gerince. — A párt: a mi ügyünk halhatatlansága...” Ezt mondja, vallja, hirdeti a pártról Majakovszkij, a költészet nemes ötvözetébe öltöztetve a munkásosztály, a dolgozó embermilliók. az erőt kereső és erőt találók hitvallását. E sorok 1924-ben keltek, s ma, három és fél évtizeddel később, fényesebben és igazabban ragyognak a világ proletariátusának mind tágabb és tágabb horizontján, mint valaha, ma kézzelfoghatóbb. elevenebb, mindennapi életünket, terveinket áthatóbb ve'óság. mint azt megálmodta a költő.

Ehhez a „mához”, ehhez az eleven valósághoz a mi hazánkban sem pompázatos és könnyű diadalmenet volt az út. A magyar kommunisták, a magyar kommunisták pártja 1919. történelmi tettei után, a külföldi intervenció, a nyomában talpra- ugrott féktelen belső reakció terrorja közepette vívta negyedévszázados harcát a munkásosztály. a nép felszabadításáért, az imperialista háború ellen, legjobb harcosai vére hullatásá- val. Visszatekintve erre az útra. büszkén mondhatjuk -el, hogy ha néha kudarcokon keresztül is, de diadalmasan harcolt és tört előre a párt, a munkásosztály gerince, dacolva az illegalitás minden emberfeletti nehézségével, mind nagyobb és nagyobb tömegeket sorakoztatva fel a vörös zászló alá.

S ez a párt. amely négy évtizedre tekinthet vissza, ez a párt. amely büszkén vallja magát a munkásmozgalom minden forradalmi hagyománya őrzőjének és tóvá bbfoly tatójának: a Magyar Szocialista Munkáspárt, most készül VII. kongresszusára.

Már egymagában az a tény, hogy a hetedik kongresszusát üli a nevében új, az ellenforradalom füzében újjászerveződött párt, ezt az örökséget példázza, s azt. hogy nemcsak vallja magát, de jogos folytatója is a Kommunisták Magyarorezági Pártja, a Magyar Kommunista Párt, a Magyar Dolgozók Pártja nagy és nemes céljainak.

A munkásmozgalom nagyszerű nemzetközi hagyományai, a marxi—lenini tanítások igazsága,, a kommunista párt kétségtelen erejét, a munkásosztály, a dolgozó nép aktív támogatását példázza a negyven év története is. Mint szennyes áradat a gátat, úgy akarta újra és újra elmosni, sorait megbontani, megsemmisíteni és még emlékét is kitörölni annak a pártnak, amely születése pillanatában, a Tanácsköztársaság idején már megkezdte . valóra váltani a zászlajára írt jelszavat, a dolgozó nép ezredéves álmát. S hogy nem sikerült a negyedszázados fehérterrornak, hogy nem sikerült az 1956-os ellenforradalomnak szétzúzni a nép igazságáért következetesen küzdő marxista pártot, az nemcsak ezt az erőt, a „szorosan összeérő vállak” erejét, de a proletárszolidaritás erejét, a világ munkásosztályainak erejét is példázta.

De példázta azt is, hogy a magyar kommunisták megtanulták a lenini tanítást, „Az élcsapattal egymagában győzni nem lehet...” — se tanítás szellemében s az igazság fegyverével harcoltak a tömegek megnyeréséért, és harcolnak ma is. A tömegek aktív támogatása egyik döntő erőforrása volt. az ma is és lesz továbbra is a párt minden sikerének.

A hetedik kongresszusra való felkészülés megkezdődött. Néhány nap múlva a mi megyénk pártszervezeteiben is sor kerül a vezetőségek újjáválasztására. sor keiül azokra a taggyűlésekre. amelyek e készülődés keretében többet jelentenek, mint a kommunisták havi tanácskozásai az alapszervezetekben. Olyan ünnepet jelentenek, amely csak ritkán adódik pártunk életében: szembenézést a végzett munkával, felmérését mindannak, amit elsősorban az ellenforradalom leverése óta végeztek a kommunisták, de számottevést is egy kicsit a negyven esztendővel, amelynek örökösei, továbbfolytatok tapasztalatainak tanulmányozói is vagi'un k.

— Két avtó-tu 1 aj«forto* '1,^ — Bőséges áruvátasxték Rget csehiben

tor mindenféle választékban,; csak kombinált szekrényből; nem tudnak megjelelő meny-J nyiséget biztosítani. ;

Tavaly a bányásznapon 250l ezer forintot forgalmazott a; Vegyesáru bolt. Az idén 350; ezer forintra számítanak. ;

Havonta 300 ezer forintot! forgalmaz a Vegyesáru bolt.! Az idén, az elmúlt hét hónap! alatt 6 televíziós készülék kelt! el, s ezenkívül 15 Pannónia,; 15-20 Danuvia. És van most a; boltnak egy százhúszezer fo-; rintos megrendelése tűzhelyek-; re és kályhákra, az új bányász; lakások részére. ;

Egy nagy újságról is számot! kell adjunk: két új autótulaj-! dános lesz a bányásznapon; Egercsehi-bányatelepen. A két; boldog ember: Ficzere B. Mik-; iós és Vtassy D. Mátyás:< P—50-es típusú „Trabant” ko-; csit vásárolnak a bányászna-; ’pon. I

— kyd — <

És máris sorolja egymásután ... P.ádió és televíziós készülék korlátlan mennyiségben. Mosógép, zománcozott bel- sejú, a legújabb típusú kivitelben, — 50 ezer forint értékben van raktáron mosógép. Vásárolhatnak a bányászok villanytűzhelyet és hűtőszekrényt is. Korlátlan mennyiségben áll a bányászok rendelkezésre a motorok egész sora: 125 köbcentis Danuvia motor- kerékpárok, Berva és Panni robogók. De nem lesz hiány a Pannónia motorkerékpárból sem: 15-20 darab 250-es motor van raktáron eddig és még ígértek is hozzá.

Egercsehi-bányatelepen a szeptember 6-i bányásznapon több vállalat, üzlet pavilont nyit: a füzesabonyi Földművesszövetkezeti bolt, az egri Állami Áruház, az egri Kiskereskedelmi Vállalat bútorüzlete. Lesz elegendő textiláru és búSzeptember 6-án üljük ebben az évben is a bányászok országos ünnepét. Egercsehi- bányatelepen is lázasan készülődnek erre a nevezetes ünnepre. Már hetekkel, hónapokkal előbb találgatták az emberek: kik kapnak jutalmat, mennyi hűségpénzt osztanak szét a bányászok között'* S ezzel egy időben a tervezge- tések, számítgatások is elkezdődtek: mire költik a pénzt, mit vásárolnak belőle? Mert lesz miből költekezni a bányászoknak, közel hárommillió forint hűségpénzt osztanak az idei bányásznapon.

T- Vajon lesz-e elég áru, bőséges választék? Mit vásárolgatnak a bányászok a bányásznapon? — erről érdeklődtünk ; Kovács Edittől,' az Egercsehi- : bányatelepi Vegyesáru bolt ve- :zetőjétől.

; — Amire szükségük lesz a

; bányászoknak, az mind megtalálható lesz a telepen, a Ve- ! gyesáru boltban.

A párt "végső soron az alapszervezetekre épül, a párt céljainak megvalósítása, az alap- szervezetekben dolgozó kommunisták munkáján múlik A párt testének ezek a rendkívül fontos sejtjei ezer szállal szövődnek a mindennapi élethez: a politika, a gazdaság, a kultúra és tudomány, a nevelés mindennapi gyakorlatához. Egész pártunk tisztánlátása, további munkája az alapszervezetek, a kommunisták tisztánlátásától, végzett és holnap végzendő munkájának sikárétől függ.. És megfordítva! Mindez csak aláhúzza a mostani taggyűlések rendkívüli jelentőségét, ünnepélyességét.

Arra van tehát szükség, hogy ezek a taggyűlések, a kommunisták tanácskozásai kereteiben is, tartalmában is méltí&k legyenek mindehhez, a'ka’masal: legyenek pártunk további sikeres munkájához, megfelelőek az egyes pártszervezetek előtt álló feladatok megvalósításához. A mi megyénk pártszervezetei is hősi erőfeszítéseket tettek az ellenforradalom gazdasági, eszmei szétzúzására, a szocialista rend politikai, eszmei és gazdasági talpraállítására. Hogy a konszolidáció minden szinten és életünk minden területén viszonylag olyan gyorsan végbement. az nem utolsósorban éppen a pártszervezetek munkáját dicséri, amely elsősorban a kommunista igazsággal tudott győzni az eszmei zűrzavar felett.

Az ellenforradalom hihetetlen gazdasági kártevései ellenére — s annak ellenére, hogy 1945-ben egy elpusztult ország jutott a demokratikus forradalom, majd a proletárdiktatúra létrejötte nyomán a nép kezére — 1958-ban három és félszeresére emelkedett az ipar termelése az 1938-as szintnek. Ez az egyetlen adat is igazolja, hogy a hősi erőfeszítések meghozták gyümölcsüket, hogy a dolgozó, nép bízik és hallgat a kommunisták szavára, hogy igazságunk van és hogy igazságot hirdetünk.

De még csak az út kezdetén vagyunk. A következő ötéves tervben az eddiginél is hatalmasabb feladatok állnak előttünk, elsősorban a gazdasági és kulturális építőmunka területén: a szocializmus alapjainak végleges lerakása. A közeljövőben nyilvánosságra kerülő ötéves terv irányelvei lenyűgöző, de reális, és éppen ezért nagy erőfeszítéseket megkövetelő tényeket tár majd dolgozó népünk elé. S ahogyan eddig, most még inkább a pártra, a kommunistákra hárul az egész ország életének irányítása. Az erre való felkészülés első és döntő lépése a vezetőségválasztás, a végzett munkáról való őszinte számadás.

Őszintén elemezve az eltelt, több mint két esztendő végzett munkáját, a tömegkapcsolat elért eredményeit, azt, hogy

mennyiben és hogyan segítek az alapszervezet a gazdasági kulturális építőmunkában is hogy a vezetőség miképpen segítette ebben a tagságot, hogyar biztosította a demokratikus centralizmus betartását. meS- valósult-e a kollektív vezetés, i bírálat és önbírálat elve. mii tett a pártegység biztosításáért.. Hogy csak néhány olyan kérdést említsünk meg. amelyeknek nvílt és kommunista bátorsággal történt megtárgyalást előbbre viheti az alapszerveze; sorsát, dolgát.

S ennek alapján, a vezetésé, és az egész taesás egvütt vészeit munkája alapján kell döntené az alapszervezethez tartozó kommunistáknak a további feladatokról, a vezetőség ösz- szelételét illetően is. Tévedés ne essék, nem arról van itt szó ho^v a vezetőségválasztás egyet jelent minden vezetőségi tag kicserélésével. Ez ígv nemcsak •helytelen, de káros is lenne Azok. akik jói dolgoztak, akik rátermettségükkel bebizonyították, hogy alkalmasak epy kommunista közösség vezetésére a megnövekedett feladatok megoldására — azoknak továbbra is ott a helyük a pártszervezet élén. Gazdag tapasztalataik felbecsülhetetlen segítséget jelentenek a vezetőségbe kei'ülő új tagok számára is.

Alapos mérlegelésre, körültekintésre van tehát szükség. Ott a helye a vezetőségben az értelmiség legjobbjainak is: üzemekben elsősorban a műszakiaknak, falun a pedagógusoknak, az agronómusoknak. de ott a helyük az aszonyoknak fiataloknak — mindenütt. S elsősorban ott — falun — a szövetkezeti parasztoknak, a mező- gazdaság szocialista átalakítása élharcosainak. A jól választott új vezetőség, a vezetőségválasztó taggyűlések hibákat feltáró, az eredményeket helyesen elemző, kritikus és bátor légköre félsikert jelent egész pártunk, ezen belül az illető alapszervezet további munkájában.

Legyenek méltóak ezek a taggyűlések a magyar kommunisták lassan már félévszázados küzdelmeihez, azokhoz a világraszóló eredményekhez, amelyeket éppen a 'kommunisták vezetésével ért el népünk az egykori hárommillió koldus országában. Adjanak új erőt és hitet, új bizodalmát a szocializmus ügye, a nép ügye iránt, a békés alkotómunka győzelme iránt. Váljanak bizonyító erejűvé, hogy a masyar kommunisták, s velük együtt egész népünk együtt halad a nemzetközi proletariátussal, a világ valamennyi. még elnyomott népének sorsát szívén viseli, hogy őszinte, mély és hálatelt barátságot érez a népi demokratikus országok, a Szovjetunió népei iránt.

Igazolják ezek a taggyűlések is újra és hangosan hirdetve a költő szavait: ... A párt: a ■munkásosztály gerince. — A párt: a mi ügyünk halhatatlansága. ..

Gyurkó Géza

WVAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/

SZALAY ISTVÁN:

Az ajtótól a katedráig

AZ AJTÖ KINYÍLT és belépett rajta az új tanítónő. A küszöbön megállt égy pillanatra és érezte, hogy harmincnégy szempár lesi, figyeli minden moccanását.

Az ajtótól nyolc lépés a katedráig. És 'erre a nyolc lépésre már olyan régen készült Somogyi Gijta. Ez a nyolc lépés volt az, amelyre régóta gondolt, amelyet már annyiszor és annyiszor megálmodott. Somogyi Gitta most életében először lépett osztálya elé és most, hogy a küszöbön állt, megérezte, ez a nyolc lépés választja el a nagy pillanattól. Tudta, hogy innen a küszöbről Somogyi Gitta okleveles tanítónő indul el a katedra felé és amire odaér, szemben az osztállyal, már a „tanító néni” fogadja a gyerekek Köszönését Azt is érezte, hogy ez a nyolc lépás, az első mozdulatok, a legelső szavai? arra is választ adnak maid: milyen lesz az új tanító néni?

Pillanatok alatt egész élete eszébe jutott. Kora gyermeksége. a. nedves szuterén. ahol hatodmagával lakott annakidején Somogyi János vasmunkás. Aztán, mint gyorsan pergő filmkockák, új '.épek következtek. Iskolába került. Szép, új házba költöztek és apja homlokán, mintha elsimultak volna a ráncok. A nyolc általános után elhatározta, hogy tanítónő lesz és e gondolattól már csak egy másik lépés volt a Vendé] utcáig, ahol Somogyi János kislánya beiratkozott a tanítóképzőbe. És most itt a mai nap...

SOMOGYI GITTA elindult' Határozottan, kicsit elszántan és amikor a katedrán szembefordult a második osztállyal, tekintetük találkozott. Minden porcikáján érezte, hogy az egész osztály figyeli. Figyelik arcát, haját, ruháját, lágyan kifestett száját, körmeit, haliam akarják hangját.

Az osztály leült, a tanító néni beírta a naplót, aztán beszélgetni próbált a gyerekekkel. Mindenkitől megkérdezte: mi a neve, milyen volt a bi zonyítványa tavaly?

— Tanító néni! Dudás megbukott! — ugrott fel kérdés nélkül egy gömbölyű fejű fiúcska. Az osztály felnevetett egy pillanatra, aztán visszaült az arcokra a fagyos komolyság. A gyerekek válaszoltak, de hangjuk tele volt bizalmatlansággal és félelemmel. A kislányok feszes, hátratett kézzel ültek a padokban és lesték az új tanító nénit. És a tanító néni megérezte, hogy valami nincs rendjén. Felállt hát a katedráról és odaállt a gyerekek elé, Mesélni akart nekik. Azt a mesét kezdte el. amelyet már annyiszor elmondott magában, amelyet már oly sokszor elpróbált, amely- lyel először akart osztálya elé állni. A mese magával ragadta a gyerekeket. A jéghegyek országát a tanító nénivel járták be mind a harmincnégyen

/vwvwvw^wwwwvwvwwvw

és amikor a vasorrú bába elrabolta a kislányt, retteges ült az arcokon, de amikor a Hipp-Hopp törpe kiszabadította őt, felszabadultan kacagott mindenki. Ám a mese után . újra elszökött a mosoly a gyerekek arcáról.

A tanító néni a legelső ára után megérezte.- hogy van itt valami titok. |imeiyet nem fejtettek meg a képzőben és amelyről elfelejtett beszélni a tan terv... Ügy érezte, mintha minden gyerek lelkén egy lakat lenne, amelyekhez neki magának kellene megkeresnie a kulcsot.

MÁSNAP JÁTÉKKAL próbálkozott Azt akarta, hogy szabadon mozogjanak a gyerekek. de a kislányok tartózkodók maradtak és csak a fiúcskákból tört ki az udvaron az igazi „én”. Hancúroztak. cigánykereket hánytak és csakhamar rendetlenség támadt a szépen kezdeti játékból, és a gyerekeket még az osztályban is alig-alig sikerü’t lecsendesíteni.

— Csend legyen! — csapott az asztalra türelmetlenül és a kemény hangtól összerettent az osztály. A következő pillanatban már megbánta hirtelenségét és úgy tetszett, mintha ezt kérdeznék tőle a gyerekek.

— Hát így is tud a tanító

néni?

Amikor eljött az este Gitta, picike szobájában, még egyszer végiggondolta az elmúlt két napot. Szomorúság ült a lelkére és úgy érezte, hogy összeomlott benne minden terv, szép álom.

— Nem tudok tanítani! Tehetségtelen vagyok! Nincs türelmem a gyerekekhez — vádolta magát és egyszerre rászakadt a keseiüség. És most eszébe jutott Pest. A bájos kis presszó, ahol annyi kedves estét töltöttek el Lacival, a sziget, az ismerős padok, a főváros csillogó fényei, a színház és minden, minden, ami az övé volt eddig... Lehúnj'ta szemeit, és olyan volt, mintha valahol csilingelt volna a villamos, mintha a távolból a mama hangját hallaná Gyorsan felállt, kinyitotta az ablakot és forró homlokát megsimogatta az erdők felől fújdogáló szellő. Este volt. Csend. A csillagok fényesen ragyogtak és a szobába beragyogott a Hold ...

Most nagyon egyedül érezte magát. Eddig titokban mindig arra gondolt, hogy városba helyezik, talán közel a fővároshoz és most itt ebben az eldugott bükki falucskában egyszerre rászakadt az egyedüllét, de a legjobban az fájt, hogy éppen azok nem. adtak vigaszt, akiktől várta: a gyerekek.

A SZOMSZÉD szobában Juli néni, a ház öreg gazdája vaiTogatott. Boldog volt, hogy ;az új tanítónő nála talált la- jkást, csak azt nem szerette, ihogy mindig olyan szomorú | szegényke.

; — Pesti lány a lelkem, szitán biztosan kicsinyli a mi i falucskánkat —, tűnődött maigában és be is kopogtatott, ihogy megvesse éjszakára az i ágyat. Gitta ékkor már feküdt !és nagy kövér könnyeket hullatott Juli néni tollszagú, hófehér párnáira.

; — Ö, te jóságos Isten! Tán ícsak nincs valami haja akis- ; asszonykának — borult Juli ! néni Gitta ágya mellé és ke- ;vés híja, hogy el nem pitye- | redett ő maga is...

; Nehéz és hosszú volt ez az iéjszaka is, de jött a reggel, új ;napok, egyik a másik után.

; Tanulgattak, ismételgettek, de ;a gyerekek leikéhez közelebb ;férkőzni még most se sikerült. iEgy hét múlva már nem volt i új a tanító néni, felszabadultabban mozogtak a gyerekek iés nem egyszer felfordult a i rend óra közben is. Nem hal 1- igattak a szép szóra, kiabálni ! kellett rájuk, hogy legalább

egy időre rend tegyen az osztályban. Aztán a kiabálást i» megszokta az osztály és a tanító néni halk. csendes -.avát már meg se hallgatták a gyerekek.

— Itt hagyom! Nem tanítok tovább. — zokogta most már az igazgatónak Gitta és minden rábeszélés ellenére még az este összecsomagolt.

— Inkább leszek Pesten villamoskalauz. vagy elárusítónő, de itt hagyom az iskolát —, így döntött a tanító néni és jókora bőröndjével másnap reggel elindult az autóbu z- m egállóhoz.

A KOCSI KÉSETT. A gyerekek már iskolába jöttek és hogy meglátták a tanító nénit az autóbuszmegállónál. odagyülekeztek köréje maguk is. Először egy-kettő, aztán egyre többen.

— Tanító néni! Hová tetszik menni? :— kérdezte egy szöszke kislány a második pádból.

— Elmegyek, kislányom, haza. aztán majd Pestről küldök nektek egy másik tanító nénit... A gyerekek összenéztek, aztán értetlenül tekint- gettek egymásra.

— De miért tetszik elmenni? — kíváncsiskodott tovább most már egy másik.

— Miért? Azért gyerekek, mert én pesti vagyok. Ott laknak a szüleim és nagyon vágyom hozzájuk. Mert, tudjátok. Pest nagy város ám! Ott van az Állatkert, a Városliget, a Duna, ahol nagy, füstölgő hajók úsznak a vízen... Odamegyek, mert én odavalósi vagyok ... Ott dolgozta az édesapám is abban a nagy gyárban, ahol gépeket, traktorokat csinálnak,

— Tanító néni! Tegnap ide is hoztak két új traktort. Akkor azoKat is biztosan a tanító néni apukája csinálta — lelkendezett egy kék szemű fiúcska és táskáját vidáman megrázta a hátán. Elmosolyodott a tanító néni és magához szorította a buksi kis fejecskét. A gyerekek még szorosabbra fogták körülötte a gyűrűt és mór ott volt csaknem az egész osztály.

— Még tessék valamit mesélni arról a Pestről — kérlelték a kislányok is.

— Vigyen el oda egyszer minket is tanító néni! Mert... mert az én apukám azt mondta, hogy ott egy nagy üvegházban tartják még a vonatokat is. ; :

Gitta már türelmetlenkedni kezdett. Órájára pillantott, de az autóbusznak még mindig híre-hamva se volt.

— Tanító néni! Ne tessék itthagyni minket! — állt elébe megint egy fiúcska.

— Inkább azt tessék megmondani: igaz-e, hogy ott Pesten, a tanító néniéknél a föld alatt • megy a villamos, aztán gyerekek kormányozzák a vonatot?

A tanító néni nem válaszolt egy ideig, csak csodálkozva figyelte a gyerekeket.

— Mintha nem is az én gyerekeim lennének —. tűnődött magában és érezte, ogy nyoma sincs már az eddigi fagynak és mintha most találta volna meg azt, mit egy egész héten át hiába keresett. Aztán eszébe jutott, hogy ezek a gyerekek nem tudtak felőle semmit. Azt se tudták: honnan, miért jött a tanító néni. És ő mindenről mesélt, csak magáról nem. Mindent odaadott, éppen csak magát nem és becsukta szívét a gyerekek előtt.

— Csengettek! Tanító néni, csengettek! — riadoztak a gyerekek.

— Tessék visszajönni, úgy se jön már az autóbusz! Egyedül most már nem meiünk bemenni az iskolába .

A NAGY BÖRÖNDBE tízen is belekapaszkodtak, a tanító néni pedig elindult a gyerekekkel vissza az iskola Mfc