Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-04 / 181. szám
2 BíSPÜJSAG 1959. augusztus 4„ kedd 1919. augusztus 3: Véres vasárnap Hatvanban Közlcmény Hruscsov és Eiseuhower elnök kölcsönös látogatásáról Hruscsov szeptemberben utazik az Egyesült Államokba El kell távolítani az utolsó a genfi értekezlet útiából A Pravda cikke Negyvenkétezer disszidens tért eddig hazes Magyarországra A hazaáruló emigráns-vezetők terrorja — Anyagi nehézségek akadályozzák számos honfitársunk hazatérését Hírek a A bécsi VIT részvevőinek hatalmas felvonulása a Ringen ben. Ä világ ifjúsága megemlékezett a fasizmus áldozatairól MAUTHAUSEN (TASZSZ): unióban. Ez utóbbi lehetőséget nyújt arra, hogy a Szovjetunió minisztertanácsának elnökével nem hivatalos megbeszéléseket, eszmecserét folytasson a feleket érdeklő kérdésekről. Eisenhower elnök a Szovjetunióban teendő kőrútján szintén lehetőséget kap arra, hogy megismerkedjék az országgal, annak népével és életével; A két kormány kifejezi azt a reményét, hogy ezek a látogatások elősegítik az Egyesült Államok és a Szovjetunió jobb, kölcsönös megértését, hozzájárulnak a békéhez. akadályokat ható megegyezésre, Bonn idegessége fokozódik és lépéseket tesz, hogy elhárítsa ezt a részére veszélyes fordulatot. Nem kétséges — írja befejezésül a TASZSZ különtudósító- ja —, hogy ez alkalommal is azért keletkezett pánik Bonnban, mert az utóbbi napokban mind világosabbá vált az a tény, hogy az értekezlet részvevői előbbre jutottak, egyes kérdésekben — álláspontjuk közeledett egymáshoz. VIT-ről parensek százai emelkedtek- ilyen feliratokkal: „Le a háborúval!” „Jobb tárgyalni, mint lövöldözni!”, „Hívják össze a csúcsértekezletet, hogy béke legyen!” A Hősök-terén nagygyűlést tartottak a békéért és a népek barátságáért, a fegyverkezési verseny és az atomháborús veszély ellen vívott harc jegyégok állampolgárait végezték ki; a zászlókkal körülvett örökmécsesek világánál gyászünnepre gyűltek össze a fiatalok. A nagygyűlés szónokai felhívták az ifjúságot, hogy harcoljon minden olyan kísérlet ellen, amely a fasizmus felélesztésére irányul, s vessen gátat az embergyűlölő propagandának; harcoljon a békéért és a demokráciáért. 1958. április 24-én a Népszabadság hasábjain rövid tárca jélept meg: „49 vöröskatona sírja” címmel. A szerző előtt is már legendás múltba merült az esemény. 1919 augusztusának borzalmas napjairól Hatvanban és a környéken megrendültén beszéltek és beszélnek ma is. A fehórterror Orgovány és Siófok környékén végzett bestiális kegyetlenkedései mellett a hatvani szörnyűségek is mint csepp- ben a tenger, mutatják a módszert, amellyel sikerült első, dicső emlékű proletárdiktatúránkat intervenció segítségével megfojtani. A legendák útján elindulva, a szemtanúk felkeresésével, a szörnyűségek ma is élő szenvedő részvevőinek felkutatásával az esemény körvonalai most már határozottan kirajzolódtak; A legenda rémes s talán még borzalmasabb valóságokat takar; ★ A 49 vöröskatona sírja a mezőkövesdi hadikórház Pest felé menekült sebesült vörös- featonád és a katonakórház annak idején katonának bevonult egészségügyi dolgozói, valamint néhány ápolója fölött domborul. 1919 július utolsó napjaiban, a végső válság pillanatában a mezőkövesdi kórház is feloszlott és a mezőkövesdi gimnázium épületéből hazaengedték a sebesülteket. A Pestre, vagy Pest környékére igyekvők egy csoportban indultak útnak; Szerettek volna vonatra szállna, sajnos erre egyre kevesebb reményük volt. Az utat a súlyos sebesültek szekereken. a könnyebb sebesültek gyalog tették meg, Eger, Gyöngyös, Hatvan, Budapest volt az elképzelt útirány. A súlyos sebesültek Egerben, kórházban maradtak és innen mintegy 70 főnyi csoport inai, b a hegyek lábainál i«...'mel lékutakon Gyöngyös felé; Augusztus elsején érkeztek Gyöngyösre; Itt a direktóriumtól azt az utasítást kapták. hóm azonnal induljanak tovább Hatvanba. Hortna, a Hatvan előtti utolsó községbe augusztus 2-án érték, de itt már a községházán a főjegyzőt találták újra hivatalban. A ma is élő megmenekült részvevők egyhangúan bizonyítják, hogy a hortí főjegyző játszotta a csoportot a hatvani megszálló intervenciós román katonai parancsnokság kezére. Rábeszélte a vöröskatonákat, hogy adják le fegyvereiket nála, mert veszélyes nyűt országúton Hatvan felé fegyverrel közeledni. Értékes tárgyaikat is nála hagyhatják, ha véletlenül fogságba esnének, vigyázni fog rájuk és vagy tulajdonosaiknak, vagy hozzátartozóiknak eljuttatja azokat. A fáradt és sebesült vörös- katonák valóban engedték a rábeszélésnek, átadták fegyvereiket, és mint vöröskeresztes különítmény indultak tovább Hatvan felé, vöröskeresztes zászló alatt. A csoport távozása után a főjegyző telefonon azonnal érintkezésbe lépett Hatvannal és jelentette az ottani román katonai parancsnokságnak, hogy vöroskeresz- tes zászló alatt „vörös terrorista csoport” menekül Hatvan felé. A város előtti kanyarban, a vasúti sorompó eiőtt már fegyveres román csoport várta a menekülőket. Másodikénak késő estjén így estek fogságba a sebesült, menekülő vöröskatonák. Egész éjjel ütötték, verték és kínozták a fogágba esett embereket a város szélén levő istállóban, a részeg megszálló fehérterroristák, a köztük levő néhány ápolónővel pedig erőszakoskodtak. Az éj leple alatt sikerült megszöknie két vöröskatonának. Bencsik János és öccse, a 10. vörösezred katonái így menekültek meg a biztos haláltól. Mint élő szemtanú beszélhet hát ma a szörnyűségekről Bencsik elvtárs. aki ma is él, 62 éves és Mezőkövesden lakik. ★ A fehérterroristák kegyetlenkedéseinek zajára, a sebesültek jajgatására a környék polgári lakosai seregestől özönlöttek az istálló köré és egyre fenyegetőbben tiltakoztak a vadállati brutalitás éllen. A különítmény parancsnoka parancsot adott a szinte már lemeztelenített emberi testek felhasogatására és besózására. A hatvani lakosok elemi erejű felháborodása és zúgolódása egyre szűkebb gyűrűt vont a kegyetlenkedő terrorlegé- nyek körül. Kénytelenek voltak a tömegre váló tekintettel a parancsot visszavonni, sőt megígérni, hogy beszüntetik a kínzást és a foglyokat kórházba, vagy fogolytáborba kísérik. A parancsnok, hogy szavának hitelt szerezzen a kora hajnali órákban három agyongyötört kórházi ápolónőt és egy civil kocsist szabadon bocsátott A hatvani lakosság sorai erre megritkultak; A vö- röskatonákat az istálló melletti mélyedésben akarták kivégezni ékkor. Megérkezett a megszálló csapatok parancsnoka és aláírta a halálos ítéletet; A csoportot körülvevő kivégző különítmény betöltötte fegyvereit. A feszült pillanatok a tömeg óriási elkeseredését váltották ki. A civil lakosság száma hirtelen ismét megsokszorozódott a mélyedés körül. Pillanatnyi zavar támadt és ebben a zavarban újra sikerült egy vöröskatonának, Fleischmann Adolfnak, a kórház gondnokának megmenekülnie. Katonaköpenye alatt civil ruhában volt. Amikor a fegyveres katona egy pillanatra elmozdult mögüle, mindent megkockáztatva, ledobta magáról a katonaköpenyt és a polgári lakosság közé keveredett. Megmenekült. De bátyja, aki két gyermekét anya nélkül nevelte, ottmaradt és mártírhalált halt. A két gyermeket rokonok fogadták magukhoz és nevelték fel. ★ A hatvani polgári lakosság tiltakozása miatt a kivégzést a városban' végképp nem lehetett végrehajtani. Ekkor a parancsnok kiadta az utasítást, kísérjék a csoportot Szolnok felé, fogolytáborba. A cél az volt, hogy a polgári lakosságtól megszabaduljanak. Reggel 7—8 óra között futásban megindították a foglyokat a Szolnok felé vezető országúton, kifelé a városból. Ha valaki ösz- szeesett, lóhátról puskatussal kényszerítették újra a csoporttal futni. A jászfény szarui elágazás előtt 200 méterrel, az út jobboldalán mocsár és nádas terült el. Ezt a helyet választották a kivégzés színteréül. Néhány kötél ugyan volt az egyik katonánál, de hosszadalmasnak tartották a kivégzés ilyen formáját, gyorsan és alaposan akartak végezni. A nádas szélén, háttal a kivégző osztagnak, négyes sorokba állították a vöröskatonákat. A fejre és a szívre célozva, egymás után lőtték halomra az embereket. Nyolc óra körül a kivégző osztag éles fegyverropogása adta tudtul a hatvani lakosságnak, hogy a románok megszegték ígéretüket. A csoportot kíváncsi gyermekek hada követte és az útmenti eperfák lombjai közül megdöbbenve meredtek le a szörnyűségekre. Egész életükre nem felejtették el a fehérterror kegyetlenkedéseit. Miután minden vöröskatona összerogyott, átforgatták a halottakat, és akiben életet véltek, szuronyaikkal átszurkálták, hogy senki se maradjon életben. A kivégző osztag két emberét hátrahagyták arra az esetre, ha valaki magához térne, végezzenek vele. Csak később, délután térhettek vissza a városba. A katonák, akiket hátrahagytak, nem sokáig maradtak a kivégzés helyén, de még ott-tartóz- kodásuk idején, magához tért két vöröskatona, Pünkösdi Albert (ma Budapesten, a X. kerület, Pongrác u. 9. sz. alatt lakik) és Glöckner István. Felültek. Meglepetten fordultak a magyar hangok irányába. Az egyik katona tudott magyarul és feléjük kiáltott, maradjanak még fekve, míg ők el nem távoznak, mert őket azért hagyták vissza, hogy aki még életben maradt, azt végezzék ki. ök ezt nem • teszik, de mindjárt elmennek és akkor Pünkösdiék elmenekülhetnek. A román katonák csakugyan nemsokára elmentek és a két magához tért elvtárs a földeken tovább vonszolta magát, amíg végül egy hatvani vasutas rájuk nem talált. Csak este kerültek így is kórházba. A forró nyári napot sebesülten, egy lucernásban szenvedték keresztül. > ★ A sírt 1958 szeptemberében exhumáltuk. 49 csontvázat találtunk. A csontvázakon, különösen a koponyákon kemény tárgytól származó, súlyos ütések nyomait tapasztaltuk. Igen sok borda-, kar- és lábszártörés bizonyítja a hóhérok kegyetlenkedéseit. A csontvázak között három női test maradványai is felismerhetőek. Ruhafoszlányokból és egyéb bizonyító dologból is igazolódik ez a feltevés. A vörös hadseregnél használatos ruha foszlányai mellett, katonai derékszíjakat és egyéb katonai felszerelést is találtunk a sírban. Néhány óra is előkerült a derékszíj alatti nadrágövek órazsebeiből. Ezek, mint ereklyék, a városi tanács megőrzésében bármikor láthatók. A kivégzettek közül kettőről hozzátartozóik részletesen beszéltek. Mindkettő fiatal, nőtlen munkás volt. Az egyik Szilágyi Endre 22 éves, nagykárolyi születésű, sokgyermekes munkáscsalád ötödik gyermeke volt, aki önként, a pesti üzérkedő spekuláns világtól megundorodva a frontra kérte magát. Harcolt az északi hadjáratban. Az Ipolyon való átkeléskor megfázott, így került a mezőkövesdi kórházba. Még egy héttel a szomorú események előtt odahaza járt szüleinél, de igyekezett vissza, hogy esetleg újabb csoporttal a frontra mehessen. Erre már nem került sor. Augusztus 8-án a család értesült a tragikus eseményekről. Az édesanya maga utazott le Hatvanba és megőszülve tért haza. Juni Pálnak hívták a másik kivégzettet. A Ganz Danubius -dolgozója volt, 18 éves. A fiatal, lelkes munkás korán a munkásmozgalom harcosai közé került, a május 21. felhíváskor pedig a munkászászlóaljakkal a frontra ment. A 7. számú vörös munkásezred 2. zászlóaljának 5. százada 2. szakaszában teljesített szolgálatot. Sátoraljaújhely, Miskolc és Mezőkövesd frontvonalakon harcolt. A Tiszaluc környéki harcokban megfázott és kórházba került. ★ A 49 kivégzett és augusztus 15-én eltemetett vöröskatona közül 20-nak sikerült személy- azonosságát megtudni. Szinte az egész magyar haza siratta a Hatvanban kivégzett mártírokat. Braun Miklós Máramaros- szigetről, Brödi Elemér Budapestről, Farkas István Mezőkövesdről, Fleischmann Zsigmond Budapestről, Fischer Mór, Fanthó Dezső, Glöckner István, Greger Gyula elvtársak Budapestről, Gyevaj Pál Békéscsabáról, Hoch Izsó újra Budapestről, valamint Juni Pál is a Ganz Danubius gyárból, Kaba László Nagykállóról, Késmári József Torsáról, Rolik Zoltán Szegedről, Szilágyi Endre Budapestről, Trepper Géza Hatvanból, Unghy József ismeretlen helyről, Ucz József szintén ismeretlen helyről, Vonek Miklós Szerencsről, Vlasits Gyula Budapestről — mindegyiküket hiába várták haza családjaik e véres vasárnap után. A hatvani városi MSZMP kezdeményezésére 1958 tavaszán mozgalom indult a város és járás munkás és dolgozó lakossága körében az elfelejtett sír feltárására és a mártírok díszsírhelyre helyezése ügyében. A tervből tett lett. munkások, dolgozók felajánlott forintjaiból megépült a város főterén a büszke emlékmű, s alatta nyertek díszsírhelyet a város egyéb mártírjaival közös sírban a brutális kegyetlenséggel meggyilkolt vöröskatonák exhumált maradványai. SEREG JÓZSEF gimnáziumi tanár. MOSZKVA (MTI): A moszkvai rádió hétfőn délután, helyi idő szerint 17 óra 30 perckor az alábbi közleményt ismertette: Az amerikai Egyesült Államok elnöke meghívta N. Sz. Hruscsovot, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, hogy 1959 szeptemberében tegyen hivatalos látogatást az Egyesült Államokban. N. Sz. Hruscsov örömmel elfogadta a meghívást. Eisenhower elnök szintén örömmel elfogadta N. Sz. Hruscsov meghívását, hogy egy későbbi időpontban, ez év őszéig tegyen hivatalos látogatást a Szovjetunióban. MOSZKVA (TASZSZ): „El kell távolítani az utolsó akadályokat” címmel a Pravda genfi tudósítójának, Naumovnak cikkét közli a külügyminiszteri értekezletről. Genfben úgy vélekednek — írja a tudósitó —, hogy a külügyminiszteri értekezlet a leg- felelősségteljesebb szakaszba érkezett. Most méginkább szükség van a józan észre, a dolgok reális értékelésére, mint valaha. Világosan számot kell vetni azzal, hogy a népek nem bocsátanak meg azoknak az államférfiaknak, akik nem akarják kihasználni a lehetőséget a megegyezésre. A béke érdekei megkövetelik, hogy határozottan távolítsák el az utolsó akadályokat és "biztosítsák a genfi értekezlet kedvező befejezését. Természetesen mindenki tisztában van á megegyezés útjában álló nehézségekkel — folytatja a tudósító. A legkomolyabb akadály az. hogy a nyugati hatalmak nem hajlandók nyugat-berlini csapataik létszámának csökkentésére. A valósággal nem számoló álláspontra helyezkednek a nyugati hatalmak az értekezlet napirendjén levő más kérdésekben is. Mindez akadályozza az előrehaladást a megegyezéshez. Még a legreakciósabb nyugati lapok is elismerik — állapítja meg Naumov —, hogy Genfben végzetes szerepet játszik a bonni diplomácia. A TASZSZ genfi különtudő- sítója is a bonni kormánynak ezt a szerepét emeli ki azokkal a hírekkel kapcsolatban, hogy a genfi nyugatnémet megbízottak valamiféle „memorandumot” adtak át a három nyugati küldöttségnek. A lapok nem közük a memoIlletékes helyen tájékoztatták a Magyar Távirati Iroda munkatársát az 1956-os ellenforradalom után külföldre szökött magyar állampolgárok hazatéréséről, s ezzel kapcsolatos kérdésekről. A hivatalos statisztikai adatok szerint 1957 óta kereken 42 000 disszidált magyar tért vissza hazájába. . A magyar közvélemény előtt is ismeretes az óriási kiábrándulás, amely a dissziden- sek nagy részét érte. Éppen ezért indult meg már ' 1957 elején a hazaáramlás. A hazatérők száma minden bizonnyal sokkal nagyobb lenne, ha nem félemlítené meg a hazatérni szándékozókat a nyugati kar’ ilista sajtó és a magyar e® gráns vezérek nagysz; . .asú propagandája, illetve az utóbbiak terrorja. A hazai lelyze'ről — mint azt a visszatérők is elmondják — itthon — a legképtelenebb rá- galtira Kat es kitalálásokat terjesztik Azzal fenyegetik a Hruscsov két vagy hárem napot tölt Washingtonban, majd körülbelül tíznapos utazást tesz az Egyesült Államokban. Hruscsov az elnökkel nem hivatalos megbeszéléseket folytat majd, amelyek lehetőséget adnak a véleménycserére a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Az Egyesült Államokban teendő kőrútján Hruscsovnak lehetősége lesz rá, hogy személyesen megismerje az országot, annak népét, életét. Eisenhower elnök Moszkvába látogat, majd néhány napos körutat tesz a Szovjetrandum szövegét — folytatja a tudósító és találgatják, vajon írásban, vagy szóban történt-e ez a lépés. Azt azonban valamennyien megállapítják, hogy az újabb nyugatnémet akciót a bonni kormány aggodalma szülte amiatt, hogy esetleg megegyezésre jutnak Genfben. Más szavakkal, még a burzsoá újságírók is kénytelenek elismerni ezt a törvényszerűséget: mihelyt Genfben jelek mutatkoznak a kölcsönösen elfogadSzombaton este a VII. Világifjúsági Találkozó részvevői hatalmas felvonuláson foglaltak állást a háború ellen, a béke és a népek barátsága mellett A Ring két végéről indult a felvonulók sokezer főnyi tömé* ge a Hősök-tere felé. A felvonulók ütemesen kiáltozták: „Békét, barátságot!” Soraik fölött különböző országok zászlói lobogtak, plakátok és transzA bécsi Világifjúsági Találkozón részvevő delegációk egy része vasárnap Mauthausenben meglátogatta a volt hitlerista „haláltábort” és tisztelettel adózott a fasizmus áldozatai emlékének. A koncentrációs tábor főterén, ahol annak idején a mindennapos ellenőrzéseket tartották és a legkülönbözőbb orszáhazatémi szándékozókat, hogy letartóztatás, „szibériai deportálás” stb. vár rájuk, hogy „priuszuk” lesz, soha nem lehetnek újra teljes jogú állampolgárok. Másrészt az emigrá- ciós szervezetek számos országban figyelik a dissziden- seket, s ha., valaki felkeresi a Magyar Népköztársaság külképviseleti szervét — akárcsak érdeklődés céljából — kiközösítik, gyakran bántalmazzák. Közismert, hogy adissziden- seket a hazatérésben a fenn- tebb ismertetett okokon kívül gyakran anyagi nehézségek is akadályozzák. Különösen áll ez a tengerentúli országokra. Illetékes helyen közölték az MTI munkatársával, hogy az idevonatkozó törvényes rendelkezések értelmében 1956 után az országot illegálisan elhagyott magyar állampolgároknak változatlanul módjában áll hazatérési engedélyt kérni. Az engedélyért hazánk külképviseleti szerveihez kell fordulni; Az okiratot a 18 éven aluliak azonnal megkapják. A felnőttek fényképpel ellátott kérelmét Budapestre továbbítják, ahol azt a hazatérési bizottság bírálja el. A bizottság nem ad engedélyt a hazatérésre a bűnözőknek, aktív ellenforradalmároknak, de a becsületes, megtévedt emberek továbbra is hazatérhetnek és egyenjogú állampolgárként részt vehetnek az ország életében, munkájában. Kérelmekre általában legkésőbb két-három hónap alatt választ adnak, az ügy intézése díjtalan. Időjárás jelentés Várható időjárás kedd estig: Hűvös idő. kevés napsütés. Több helyen eső, néhány helyen zivatar. Időnként élénkebb északnyugatiészaki szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet kedden: 20—23, legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 12 15 fok között. Távolabbi kilátások: szeles, vös idő, esőkkel;