Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-27 / 200. szám

4

nepüjsag

1959. augusztus 27., csütörtök

A ponyvaregény nyomában

HARSOG A RÄDIÖ magnetofonja, de úgy, hogy még az. utca végén is jól hallatszik az üvöltő, vonyító rock and roll. 6 ez így megy nap mint nap, kora délutántól Késő estéig. Sokszor azonban már reggel elkezdődik a koncert fülei hasogatóan. ideget tépően. A szobában, amelynek ablaka állandóan tárva-nyitva van, azonban csak nagyön ritkán lehet valakit látni. Néha egykét. fiatalember percekre kikönyököl az ablak párkányára, s míg felső testükkel mozdulatlanságot mímelnek, apró jelekből látszik, hogy a fai mögött a földön vonaglik a lábuk a vad ritmusok hatására. Aztán megint eltűnnek r, szobákban, kényelmesen elterpeszkednek fotelban, rekami- én. s olvasnák.

Ezekre az olvasásokra néha öten, hatan is összejönnek. Fülük mellett bömböl a magnetofon, § ők halálos csendben lapoznak, s teljesen elmerülve, magukról megfeledkezve bújják az oldalakat. Nem tanulnak, nem magyar és külföldi klasszikusokat forgatnak, nem is a versek szerelmesei, egyszerűen 'csak a ponyvaregény az.istenük, azt falják, ha egy kicsi szabad idejük Is van. Big Bili, a texasi lovas, a marhatolvajok vezérének bárgyú dolgai, „gondolatai7’, kalandjai jelentik számukra a kultúrát, az írás művelőinek kedvtelését, Már úgy is gondolkodnak, mint azok a félresikerült figurák, amiket valaki, hogy nagy pénzhez jusson — ismerve honfitársai ízlését •— ott valahol Nyugaton whis- ky-gőzös állapotban „életre” sikerített, s akiknek „felemelő" történetét, pályafutását, volt nyelvi műveltséggel bíró ember, aki magyarra fordítsa még annak idején, ponyvaregény: Hát

még mindig pusztít, hát még mindig mételyez, s .akadályoz abban, hogy ifjúságunk egy részének kezéből eltűnjék a szeimyirodalom? Igen, még mindig itt van, még mindig lehet találkozni a „ponyvával”, s méghozzá úgy, hogy szinte műkincsként jár egyik Kézből a másikba, vigyáznak, óvják, javítgatják a sokat nyűtt könyveket rajongóik, ha szert tehetnek egy-egy ritka példányára.

Ezek a fiatalemberen Is szinte ünnepélyes szertartásossággal kezdenek mindig az újabb rémtörténetek olvasásához. Ha egy „haláii"-ról hallanak. Képesek hetekig járni utána, míg végre megszerezhetik, ha csak egy éjszakára, vagy délutánra is. Mert a ponyvaregény szinte menet- rendszerű pontossággal közlekedik egyik pácienstől a másikig. Gyorsan, sürgetésen kell olvasni, mert várják mások, a haverok, cimborák, akik ugyancsak „épülni" szeretnének tőle.

Hatása azonban nem ilyen gyorsjáratú. Sokáig ott marad a fiatalok agyában, emlékében, dolgozik, gyúr, dagaszt bennük, csak éppen nem úgy ahogy' kellene. Nem kell mesz- szire menni. Visszatérhetünk az először említett fiatalemberek példájára. Ki tudja vajon „Z. a fekete lovas” „elbűvölő" hatása dolgozott-e egyikükben, amikor eg-y nap rendes, utcai öltözete helyett valami egészen újszerű fekete ingben, az átlagosnál szőkébbre szabott, csupa rézszeg, csupa zip-záras zsebű nadrágban jelent meg az emberek között az egri főutcán. Szemén akkora napszemüveg, hogy álarcnak is bedllene, haja még a legújabb modem frizuránál is torzabb, össze-vissza nyal- tabb. Vele, hűséges — mivel a technika azért fejlődik s azzal is lépést kell tartani —, fényes vázú versenykerékpár- ja (a regények legnagyobb alakjainak is mindig valami hihetetlen pompás paripájuk van, ritka szépséggel, tulajdonságokkal), amire a szó szoros értelmében úgy dobja fel magát, mintha viháncoJó, to- porzékoló, nyugtalanul fújó paripa kantára lenne a kezében. Aztán vágtázni kezd gépével. Nem mint a versenyzők, hanem mint a magukat

versenyzőnek képzelő különcök. Az utca csodálkozva, fejcsóválva néz utána, s égy kicsit meg is mosolyogja,

PEDIG INKÁBB sajnálatos, mint mosolyogni való dolog ez. Azért, mert 1959-el írunk, s még' mindig vannak ilyen fiataljaink. Nekik romantika keű — mondják —, kalandok, izgalmak, s ha azt kérdené tőlük valaki, tudja-e mi az a KISZ, azt mondanák: hogyne, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, s mégsem tudják, csak a nevét — hivatását, célját, munkáját azonban nem ismerik.

Romantika. Sók ezren megtalálták a fiataloknak szükséges romantikát már a KJSZ- ben. A különböző foglalkozások," kirándulások, - a nagy munkák a Hanságban, a má- di táborban, csupa érdekesség volt, rengeteg izgalomban, élményben gazdag — romantikus.

A ponyvaregény szerelmesei számára azonbah néni ez kell. Valami más, ami nem a munkával, st szebb holnap, a magukhoz hosonló fiatalok szebb életének megteremtésével kapcsolatos. Az, amit tízezrek csinálnak a szövetségben, az nem romantika számukra. De meddig? Egyszer fel kell ébredniük nekik is túlságosan rózsaszínű álomvilágukból, egyszer el kell tűnnie végre kezükből a ponyvaregényeknek, a fekete lovasoknak, a bigbilleknek, a marhatolvajoknak. Egyszer már a társadalom az eddiginél sokkal hasznosabb tagjaivá kell tenni őket, mert így csak szégyenei a becsületesen, okosan gondolkodó fiatalságnak.

S EZEK, AKIK lényegesen többen vannak a ponyvaregény hősöket mintaképül tartóknál, meg is találják majd az utat ma még csekélyke értékkel rendelkező társaikhoz. Csak az lenne jó, ha mihamarabb bekövetkezne, mert addig még sokat ronthat, rombolhat a kopott, agyonolvasott ponyvaregény.

Weidinger László

1959. augusztus 27., csütörtök

1854-ben született Badics Ferenc irodalomtörténész,

181’4-ben született Madarász József politikus.

V Névnap W

Ne feledjük:

pénteken: ÁGOSTON

— A RECSKI Ércbányánál

modern hangosbemondót szereltek fel, hogy a bányatelepen ■megjavuljon a hírközlés, gyorsabban kapják meg az újabb feladatokat a külszínen dolgozó bányászok.

— KEDVEZ AZ IDŐJÁRÁS a szőlőknek. így a terméskilátások az idén is ,iók. A gyöngyösi szőlők tőkéiről a tavalyi nagy termés ellenére az idén holdanként 25 mázsás átlagtermés- szüretelésére számítanak.- AZ ÚJ-HATVANI MÁV kultúrotthont teljesen újjáépítik, ■ modem előadótermet, színpadot létesítenek. Az építés költsége meghaladja a.kétszázezer forintot.

— MEGKEZDTÉK A VE- TÖSZANTÄST az Egri Gépállomás dolgozói. A cséplés befejeződött a termelőszövetkezetekben, így az onnan felszabaduló gépeket is erre a • munkára irányíthatják, hogy mielőbb végezhessenek ezzel is.

— LEVÁGTÁK és besilózták 10 hold silókukoricájukat a démjéni December 21. Termelőszövetkezet tagjai. 4 jó munkaszervezéssel azt is elérték, hogy hamarosan megkezdhetik az őszi szántási és vetési munkákat.

bajnoka

FILM:

Szerelem csütörtök

színes magyar hlmvígjAték

Egy elveszett papagáj és egy albérleti szoba körül bonyolódnak a Szerelem csütörtök című, új. színéé, szélesvásznú magyar filmvígjáték szálai, amelyben megismerkedünk egy fiatal házaspárral, egy bogaras öregasszonnyal, egy csupaszív, örökké szervező sofőrrel és sok más kedves figurával.

A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház játssza augusztus 27-től szeptember 2-ig.

Egy hétéves kisfiú a pulóverkötés

, A californiai Rosevilleben egy pulóverkötő versenyen csodálatosképpen egy hétéves kisfiú

EGRI VÖRÖS CSILLAG:

Szerelem csütörtök EGRI BRÖDY:

Nincs előadás EGRI KERTMOZI:

Megtört a jég GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Odüsszeusz

GYÖNGYÖSI PUSKIN:

Rendkívüli történet I—II, rész. MÁTRA KERTMOZI:

A spanyol kertész HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Nincs előadás HATVANI KOSSUTH:

A ins hazug HEVES:

Régi idők mozija PÉTERVASÁRA:

Nincs előadás FÜZESABONY:

Fekete szem éjszakája;

nyerte meg az első díjat. Dennis Wielert nagymamája tanította meg pulóvert kötni, amikor a rossz idő miatt télen a szobába kényszerült. A nagymama igen büszkén vette tudomásul kis unokája nagyszerű teljesítményét, annál is inkább, mivel az még olvasni sem igen tud. úgyhogy a kötésminták utasításait, neki kellett a kis Dennisnek felolvasnia.

Majd ő megmutatja...

A spanyolországi Valterrában egy ideje megsokszorozódtak az éjszakai betörések. Leleplezték a bűnöst: az az ember volt, aki, már több ízben folyamodott éj- ieliőri állásért, de mindig azzal utasították el, hogy „Valterrában soha sem fordult elő betörés, így hát nincs szükség éjjeliőrre.” .. . ,

45.

Ügy látszik, az amerikai és az angol urak számára fontos volt, hogy ezeket a „gyorsan talpalt” kémfeket is átdobják a magyar határon ... Renner és néhány társa ma már legfeljebb á túlvilágon elmélkedhe- tik azon — érdemes volt-e ...

A világmegváltók

Az „Előkészülők Tábora” teljes létszámban térdepelt a má- riaremetei templom főoltára előtt. Áhítatos szemforgatással mormolták az „imát”.

— Abban a tudatban, hogy én is felelős vagyok hazám és a világ jövendő sorsáért, most ... a nagy történelmi forduló küszöbén, itt, a Te színed előtt ígérem és fogadom, hogy testi, lelki erőmtől telhetőén dolgozni fogok ... hazám keresztény megújulásáért azon eszmék és elvek szerint, amelyeket... mi — a te megvilágosító kegyelmedben bízva — részletesen kidolgoztunk programunkban . .

Az ima rövid volt, talán másfél perces, de a szent férfiak és hajadonok — aggszűznek becézné őket valamelyik neveletlen suhanc — több mint egy óra hosszat térdepeltek az oltár előtt. Hogy ki mire gondolt — nehéz lenne kitalálni. Amikor Soltész Jenő felemelkedett a térdeplésből, valamennyien egyszerre — öreg testüktől szokatlan frissességgel pattantak fel, és tódultak ki a templomból.

— No, ez megvolna — mondta páter Szigeti Imre, az ima szerzője. — Ezután már az ő segedelmével dolgozhatunk célunkért. És most oszoljunk szét. A kommunista rendszer urai nem tűrnek ennyi imádkozol együtt...

Mondani sem kell, hogy mint soha, ezen a vasárnapon sem figyelte senki a máriaremetei templomot, ki tér be oda és ki marad távol. De hát a buzgó

„imádkozok” mindenkiben ellenséget láttak, mindenben veszélyt sejtettek. Amikor a fogadalomtétel után legközelebb találkoztak Soltész lakásán, gondosan lefüggönyözték az ablakokat, s amint a lépcsőházban felfelé haladtak, figyelték, vajon nem látja-e meg őket valaki, nem tűnik-e fe) valakinek, hogy Soltész Jenőnek, az Apponyi grófok egykori házitanítójának, a székes- fehérvári levente egyesület egykori alelnökének lakása nap mint nap összejövetelek színhelye. Ezen a napon szerencséjük volt. Cudar szél fújt odakint és zuhogott az eső. Nem volt forgalom az utcán, de a lépcsőházban sem. Együtt voltak valamennyien, a Keresztény Front Előkészülők Táborának tagjai. Az asztalfőn Soltész Jenő ült teljes nagyságának tudatában. Olyan magabiztosan, mintha máris a miniszterelnöki ’ bársonyszékből dirigálná az ország dolgait. Természetesen a Keresztény Front programja szerint.

Éppen azért ültek össze, hogy ezt a programot megvitassák. Éjjel-nappal dolgozott rajta Soltész Jenő, s közben gyakran beszélgettek, vitatkoztak róla a jó urak. A kiindulással mindannyian egyetértettek. Amikor Soltész felolvasta magvas összefoglalását arról, hogy miért nem jó Magyarország jelenlegi államformája, szinte tapsikoltak az örömtől.

Soltész tömören fejtette ki: már a felszabadulás után „tudatosodott” benne, hogy Magyarországnak a kapitalizmus alól történt felszabadítása „a világtörténelem legnagyobb csalása”; a kommunizmus társadalmi, gazdasági és állami rendszere „embertelen,, rossz, tehát elvetendő”; a „materializmus lélekmérgezd, brutális világnézet”. #

S ebben egyetértettek valamennyien: Soltész, az alvezér Hontvári, a volt jezsuita páter, Mesik, Gebora Béla, ím- íegh Mátyás, Kemenes Erzsébet, meg a többiek. De hát mi kell nekik?

Úgy figyelték Soltész szavait, mint gyerek az anyját. Soltész felállt, szónoki pózba vágta magát és ugyancsak nem fukarkodott a nagv szavakkal:

— Testvéreim! Örömmel tudathatom veletek, hogy barátaim segedelmével elkészítettem a teljesen új, a világtörténelemben, egyedülálló, tökéletes szupernacionalista eszme-rendszeremet. Ennek alapján kell majd kiépítenünk a jövő keresztény társadalmi rendszerét.

Kemenes Erzsébet egy apró sikolyt hallatott, mindenki azt hitte, az örömtől. Ó, de nem — mert rövidesen felcsattant a hangja:

— Szemtelen pimasz! Ezt nem gondoltam volna magáról!

Gebora. aki közvetlenül Kemenes Erzsébet mellett ült, lesütötte a szemét:

— Igazán véletlenül értem a blúzához. A hamutartó felé nyúltam, rá akartam gyújtani ..:

Az aggszúzet szemlélve, mindenki szó nélkül elfogadta volna Gebora védekezését. Ehhez a blúzhoz igazán csak véletlenül ér hozzá valaki...

Soltész vetett véget a vitának:

— Gebora testvérrel mór beszéltünk arról, hogy nem jó dolog, hanem a sátán műve, ha annyit dohányzik. A cigaretta állami monopólium, s hazánk jelenlegi sanyarú helyzetében minden füstkarikával a sátán államat erősíti.

Gebora annyira ideges lett ettől az intermezzótól, hogy újabb cigarettára gyújtott, de Soltész ezért már nem részesítette újabb feddésben. „Elné- zőnek kell lennünk testvéreink iránt — gondolta magában —, hiszen úgyis ezer veszéllyel dacolnak. Persze, jó lenne, ha ezt a Geborát le tudnám szoktatni a dohányzásról. Nagyon kevés pénzt juttat így nekem, helyesebben mondva a szervezkedésnek. Mindig panaszkodik. hogy nincs pénze. De hát akkor miért cigarettázik. Naponta elszív tíz cigarettát, az egy forint és negyven fillér, vagyis egy hónapban több mint negyven forint. Nekem nem ad többet havi száznál. No, erre majd még rátérünk.:: Egyébként se árt majd a végén az anyagi dolgokról beszélni ...”

Soltész folytatta, amit elkezdett a Kemenes—Gebora affér előtt.

— Szóval elkészült a program, s eszerint építjük majd fel a Keresztény Front világát. .Most csak i'öviden ismertetem, a teljes szöveget mindenkinek módjában van elolvasni és tanulmányozni.

Természetesen elvetjük az osztályharc gondolatát, amit a marxisták hirdetnek, mert ez nem az egyháztól való. Nekünk az új keresztény államban egyetértésben és fékében kell élni mindenkivel. ’

— Persze a kommunistákkal nem — vágott közbe Szepes- helyi.

— Természetesen, velük nem — folytatta Soltész. — Az űj társadalom megteremtése nem megy majd vér nélkül. De ezt a munkát vállaljuk, mert ez a vér lemossa majd a könnyeket testvéreink arcáról.

— Ügy van, úgy van — he-' lyeselt Imregh Mátyás —, én máris vállalom, hogy a majdan alakítandó külön-tanácsók egyikében elvállalom az elnöki tisztet. Huszonöt esztendeig voltam bíró, s 1945-ben elzavartak. De nem sértődtem meg, félreteszem egyéni sérelmeimet, "S ha a Keresztény Front államának szüksége van rá, én újra a bírói székbe ülök.

Soltész végighallgatta Im- reghet, de megfeddte:

■— Imregh urat a többiekkel ■együtt arra kérem, hogy tartózkodjanak a közbeszólásoktól. A program kifejtése meglehetősen nagy szellemi koncentrációt igényel. Ezért kérem, hogy ne zavarjanak. Hogy kinek mi lesz majd a feladata, pozíciója az új társadalomban, arra majd úgyis rátérünk. Ne tessék kérem nyugtalankodni, mindenre sor kerül, mindent megbeszéltünk már élőre az urakkal, Szigeti, Szepeshelyi, Kováts Tibor, Mesik és Kelemen úrral, akik voltak olyan szívesek és méltóztattak részt venni a program kidolgozásában. Folytathatom?

— Halljuk, halljuk — hallatszott az óhaj.

Soltész várt néhány pillanatig. A hirtelen beálló csend ünnepélyességet kölcsönzött a hangulatnak, amelyet csak az zavart, hogy a szomszéd háztetőn elvonitotta magát egy kandúrmacska, amelynek más fogalmai voltak az élet örömeiről, mint mondjuk Kemenes Erzsébetnek. Az aggszűz egyébként e kandúrmacska hangjának hallatára el is pirult. Soltész végre elkezdte:

tásrendeken alapul. Nálunk az emberek helyét és helyzetét a társadalomban nem valamilyen osztályhoz való tartozásuk, hanem a hivatásterülethez, a foglalkozási ághoz tartozásuk határozza meg. Ennék megfelelően a Keresztény Front hatalomra jutása után tíz hivatás-, rendet állít fel, amelyek családokra tagozódnak, ezek viszont községi, városi, járási, vármegyei, kormányzósági tanácsokat alkotnak. Ezek küldötteiből áll az országos tanács, amelynek elnöke, feje az egész társadalomnak.

— Világosabban — kérte Gebora. akinek szellemi képességei, enyhén szólva, egy kissé elmaradtak az átlagtól.

— Mindjárt megmagyarázom. Arról van szó, testvéreim, hogy a marxisták szerint: attól függ, hogy ki hova tartozik, hogy mi a termelőesz-. közökhöz való viszonya. Ezt mi nem fogadjuk el. A mi elvünk az, hogy a hovatartozás attól függ, hogy valaki a vasiparban dolgozik, vagy a kereskedelem-- ben. Világos, hogy tesz.efn fel egy vasgyárosnak ugyanazok, az érdekei, mint a munkásainak. Hiszen, ha a gyár fejlődik, több munkaalkalomhoz jutnak a munkások, s ugyanakkor a vasgyárosnak is érdeke a gyár fejlesztése. Ugyanígy van ez a földbirtokoknál is. Ha egy földbirtokosnak minél több á földje és fejleszti gazdaságát, annak csak alkalmazottai látják hasznát annál is inkább, mert ha a földbirtokos jóságos keresztényi széliemben él. akkor ellátja őket a legszükségesebbel.

. — Bravó, bravó! — kiabálta az Előkészülők Táborának tagsága.

Soltész ceruzájával megkopogtatta az asztalt;

— Csendet kérek, uraim, ne feledjük el, hogy titokban gyűltünk össze. A szomszédoknak nem szabad semmit megsejteniük. Bizonyos vagyok benne, hogy ők is helyeselnék célkitűzéseinket, de egyelőre jó, ha a dolog titokban marad.

(Folytatjuk)