Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-27 / 200. szám

I9S9. augusztus 27., csütörtök

népújság

S

(Tudósítónktól)

EGY IDŐS bácsikétól hallottam azt a mondást, hogy amikor a szél már végigsüvölt a tarlók felett, nemsokára vége a nyárnak. Igazat kell adni az öregnek, hisz jóval utána vagyunk már az aratásnak, több helyen már a cséplést is befejezték, s most már csak a betakarítás, no meg a jövő évi ke- nyérnekvaló biztosítása van hátra.

A Sarud! Gépállomáson is nyár végét jelez az idő, és a gépműhelyekben folyó szorgalmas munka. Néhány nap csupán, s a gépállomás körzetéhez tartozó községekben mindenhol befejezik a cséplést. A vontatók és a Zetorok hozzálátnak a betakarításhoz, ugyanakkor az ősziek vetése is kezdetét veszi.' Erről a nagy munkáról s az erre való felkészülésről beszélgetünk Józsa Károly igazgatóval, aki mindenekelőtt örömmel újságolja, hogy megoldódik a gépállomás régi problémája. Eddig ugyanis kevés volt a megművelésre váró földterület, s nem tudták kellőképpen kihasználni gépeiket. Az elmúlt évben csak 2300 hold termelőszövetkezeti terület tartozott hozzájuk, s az idén már 18 ezerre növekedett.

Lesz tehát munkaalkalom úgyannyira, hogy a meglevő géppark kevésnek is bizonyult. Fennakadás mégsem lesz az őszi szántások idején, mert a gépek száma az idén csaknem duplája, 79 lesz. Tizenkét vörösre festett új, bjelorussz traktor sorakozik, de hamarosan még nyolcat kapnak. A géppark ezenkívül még 7 Zetorral, négy lánctalpas DT traktorral és egy magvar gyártmányú U—28-as géppel gyarapodott. Gépi erőben tehát nem lesz hiány, s minden feltétel megvan az őszi terv teli esi tésére.

. NEM ELÉG csupán az új gépekre támaszkodni. A gépműhelyekben tervszerű javítás folvik, hogy a régi erőgépek is kifogástalan állapotban működhessenek. Mindenekelőtt acsép- lésből visszakerült traktorokat veszik szemügyre, gondos és alapos nagyiavítást kapnak.

Sorozáson...

szövetkezetét és az újlőrincfal- vi Üj Életet kell segítenie.

A GÉPÁLLOMÁS vezetősége, a gépi feltételek biztosításán és a jó szervezésen kívül személyesen is ad segítséget, támogatást az őszi munkák jó elvégzébarázdák, úgy valósul meg a közelgő pártkongresszus tiszteletére tett ígéretük is. Jó munkájuk azt jelenti, hogy egy talpalatnyi föld sem marad fel- szántatlan. Eddigi igyekezetük a legjobb biztosíték erre.

NEM TUDTAM elképztelni, mi lehet az a nagy sürgés-forgás már napok óta az Egri Városi Tanács épülete környékén. miért gyülekezik kapuja előtt reggelenként annyi fiatal, miért van az, hogy beszélgetésükből azt tapasztaltam: vidámságukban is izgatottak. Ma

séhez. A brigádvezetők csaknem naponként megfordulnak minden szövetkezetben, ismerik gondjaikat, minden panaszukat. Természetesen, ha csak lehet, azonnal segítenek. Holló József brigádvezető az újlőrincfalvi Május 1 Termelőszövetkezetet patronálja. Szász Ferenc műszakvezető a sarudi Dózsának nyújt segítséget a vetéstervek elkészítésében, a gépi erők helyes elosztásában, s a modem agrotechnika alkalmazásában.

Több termelőszövetkezetben már kezdetét vette a középmély szántás, a talajelőkészítés. A sarudi Kossuth tábláin már két műszakban szántanak a traktorok, s nyomukban nemsokára repce- és lucemamagot szórnak a földbe. A nagy munkát, az ősziek alá való szántás gyors elvégzését hatékonyan segíti a gépállomás dolgozóinak kongresszusi munkaversenye. Lendítőereje valósággal szárnyakat ad a legjobbaknak, és igen szép teljesítmények születnek. Ezt bizonyítja két traktoros, Tolmács János és Daruháii Endre példáia is. Mindketten talajelőkészítést végeznek a sarudi Kossuthban és terven felül egyenként 400 normálhold szántást vállaltak. Talmács János nyári terve 550 normálhold volt, de ezzel szemben adott szavához, felajánlásához híven már 883 normálholdat teljesített. A vállalt 400 holdból nem sok van tehát hátra.

A gépállomás igazgatója nagy iratcsomót húz elő az asztalfiókból. Az üzem kongresszusi vállalása. A tervezett 48 ezer normálhold helvett 55 ezer 180 normálhold teljesítésére tettek ígéretet a sarudi traktorosok.

VAN MOST MAR munka- lehetőség, gépi felszerelés, és munkakészség, az igyekezet sem hiányzik! Nap mint nap egyre több a munkájuk, s ahogyan szaporodnak gépeik nyomán a

Baráti segítséggel...

(Képes riport folytatása az 1. oldalról)

Elkészült a vízvezeték. Váradi István, Oravecz József, Tóth István, Morvái János és Sepinyec László szorgalmasan lapátolják a földet, betakarják a vízvezetéket. Az erőmű munkásai baráti segítséggel csökkentik a herédi Alkotmány Tsz gondjait, a pihenésükből áldoznak, hogy az őszre elkészüljön az új istálló.

A másik csoport az erőmű villamos osztályán dolgozik jó barátként és mint látható, itt is a legnagyobb egyetértéssel viszik a gerendát. Czank Imre, Juhász István, Knitli János és Kövesdi Pál egyenként negyven órát dolgoznak az építkezésen, s mikorra letelik a negyven óra, felépül az új istálló.

már a távolról való szemlélődésen túlmentem, blljebb merészkedtem az épületbe. S hirtelen minden megvilágosodott. Itt katonai sorozás folyik. Most nézik meg, hogy fiataljaink közül ki alkalmas a haza védelmét szolgáló kötelező katonai szolgálatra, s ki az, aki különböző okok miatt nem öltheti magára az egyenruhát. De már innen nem lehet elmenni körülnézés nélkül. Magam !s hordtam annak idején az akkor úgynevezett „komisz” ruhát,. kíváncsi voltam, hogy milyenek azok a fiatalok, akikre most kerül sor a katonai szolgálatban.

A tanácsháza első emelete szinte teljesen csendes volt. Később nzt is megtudtam, miért. Benn a nagyteremben ugyanis azok számára, akik éppen nem voltak elfoglalva valamelyik bizottságnál, egy tiszt elvtárs foglalkozást tartott. A nemzetközi élet legutóbbi eseményeiről folyt a szó, de nem ám úgy, hogy a tiszt elvtárs beszélt, a többi meg hallgatottt, hanem úgy, hogy mindenki elmondta a genfi értekezlettel, a Hruscsov—Eisenhower találkozóval, az atomfegyver betiltására folyó kampánnyal kapcsolatos véleményét, álláspontját. Amíg egy beszélt, a többi néma csendben hallgatott. Még a két zenész is, aki elkísérte ide a sorozásra a fiatalokat Felső- tárkányból, mert ezen a napon éppen ennek a községnek sorkötelesei álltak a bizottságok előtt. Ebből van itt most néhány, de mind fontos és felelősségteljes munkát végez.

ÉRDEKES VÉGIGKÍSÉRNI egy-egy fiatal útját itt a különböző bizottságok munkájának figyelése közben. A családi helyzetet megállapító bizottság előtt Kakuk Vencel ül. Szülei nagyon idősek, s semmi kereseti lehetőségük nincs. Eddig egyetlen támaszuk ez a fiú volt, aki az Állami Erdő- gazdaság felsőtárkányi üzemegységénél dolgozott, mert tizenkilenc éves öccse, betegnek éppen nem mondható, de nem bírja csak a könnyű munkát, s e pillanatban éppen nem is dolgozik.

Néhány perc alatt megszületett

a döntés, hogy a fiatalabbik Kakuk fiúnak munkát kell találni, olyant, amit bír, mert támasz nélkül nem lehet hagyni a két idős szülőt. Jóleső érzéssel mentem tovább a következő , bizottsághoz. Arra gondoltam, hogy valamikor ez nem így volt. Mit számított az, ha szegényember gyermekéről volt szó, mit számított, ha sorkötelességig ő dolgozott, mint családfenntartó, — vitték katonának. Felmentést, „családi okból” azok kaptak, akiknek éppen nem lett volna rá szükségük, anyagi helyzetüknél fogva. Fordított egy világ volt. Ezt a másik, a bevonultatható- ságot elbíráló bizottság is bizonyította. Ha valamikor egy olyan legény katonaságáról volt szó, akit rendetlen, duhaj embernek ismertek addig a faluban, a sorozáson azt mondták: nem baj. majd megtörik a katonaságnál.

Most itt ennél a második bizottságnál is volt egy ilyen sorköteles, akiről sok rosszat lehet mondani, de jót keveset. Kikérdezték, beszélgettek vele, elmondatták, mit miért tett, s a végén, amikor a bizottságok elnökségéhez került, így búcsúztak tőle:

— A gépkocsizó lövészekhez kerül majd elvtárs. Igyekezzék, hogy ember váljék magából, s ne kelljen szégyenkeznie egy miatt az egész egységnek.

MÁSKÉNT MEGY MOST már hiába a sorozás is, mint az én időmben, emberibben, emberségesebben. S így nem is csodálatos, ha az olyan fiatalemberek, mint Rozsnakl László a hozzá intézett kérdésre ezt válaszolják: ha megfelelek a követeményeknek, szívesen vállalom a határőrszolgálatot is, bár tudom, hogy egyike a legnehezebbeknek. A leendő határőrök közé írták be Rozsnaki Lászlót, s láttam, hogy elégedetten vette ezt tudomásul. Hányán lesznek még rajta kívül ilyenek? Augusztus 21. óta már voltak sokan, s még többen is lesznek, .minden bizonnyal..,

—ger.

Az őszi munkákra való felkészülés másik fontos feltétele a jó szervezés. A gépállomás igazgatója a szervezésben történt változásokat a következőkben ismerteti.

— Sok munka szakadt a nyakunkba egyszerre, mert a betakarítással egy időben az apró- mag-cséplés, a silózás, a talajelőkészítés, a vetés, sőt a mélyszántás is sorra kerül. Ügy segítettünk magunkon, hogy a kormos traktoroknál bevezettük a kétműszakos munkát. Később azután, ha a munka majd jobban szorít, minden gépünkkel két műszakban dolgozunk.

Nagy változást vezettünk be a brigádszervezéseknél is. Az eddigi négy brigád helyett most hat brigáddal dolgozunk. Poroszló és Sarud községekben két-két brigádot szerveztünk, és minden brigádot egy-két, vagy ennél több termelőszövetkezetbe helyeztünk ki állandó munkára. A sarudi Kossuth Tsz-be egy 15 erőgépből álló brigádot adtunk, tagjai felelősek a szövetkezet minden gépi munkájának elvégzéséért. A másik sarudi brigádnak a három új sarudi

Épülnek a lotióhásak

A havonta megismétlődő lottósorsolások egyik legkedveltebb nyereménye: a bárhol felépíthető kétszobás, komfortos családi ház. Eddig tizenegyet sorsoltak ki ebből az értékes nyereményből — és egy Síké Keskeny József mikófalvi bányásznak is jutott. Sike József; saját, juttatott telkére építteti fel lottón nyert új otthonát. A két, parkettás, cserépkályhás szobához fürdőszoba, étkezőkonyha, kis kamra és tornác; is tartozik majd. A lottóház-: hoz — mivel a telek saját tulajdona — a házhely árának! fejében több gazdasági mellék-: épületet: sertés- és baromfiólat, sőt fásszínt, is kap. A nemrégen elkezdett építkezés gyors ütemben folyik.

NAGYON SOKAN nem tudják, hogy többek között Egerben is nem csupán segélyhelyet jelez az ablakba vagy házfalra kitett vöröskereszt. Mert abban a házban, vagy éppen egy jeltelen udvari lakásban sok-sok vöröskeresztes aktíva, komoly fizetéssel nem mérhető munkát végez. Három év alatt virágos, kertes lett a Május 1 utca. S ki van mögötte? Pál néni, aki a terület vöröskeresztes titkára0, s még a férjét is beszervezte, aki 20 nedves feliratú táblát készített a kertekbe.

Ám ha a vöröskeresztes titkárok nyomában járunk, még több, még nemesebb munkában találjuk őket. A szociális osztállyal szoros kapcsolatban ők viselik gondját annak a 72 öreg bácsinak és néninek, akik még nem mentek be a szociális otthonok valamelyikébe, de már dolgozni nem sokat tudnak, vagy betegen fekszenek az otthonukban.

A PANAKOSZTA-HÄZ mögött idős néni cipel egy ágyvéget. Mácsainé elvtársnö pillanatok alatt mellette terem, s a néni szabadkozása ellenére megfogja és viszi felfelé a sziklaoldalba vájt kiesd szobába.

— Hogy van, mamukám? — fordul hozzá kedvesen.

— Köszönöm kérdését, éldegélek — mondja Hagymásí néni. — Csak már attól félek, hogy itt ér a tél, ebben a szobában, mert itt nemigen lehet fűteni! Mindig meszelek, mégis megeszi a penész a holmimat.

— Gyerekei vannak a néninek? — kérdem.

— Van egy fiam, segít a lelkem, amivel tud, de ők is messze vannak. Magam vagyok. El-eljárok mosogatni, egy kicsit segíteni itt-ott. De már nem bírom magam. Negyven évig mostam vasaltam. Most már akaratoskodik ez az öreg szívem! — mondja bánatos mosollyal.

Negyven év, Negyven év

ÖREGEK

gőzben és széngázban. S most egyedül, saját erejének maradékára hagyva él ez a néni is, pedig talán ő . is szívesebbén ülne már az öregek hajlékában, a terített asztal mellett.

A Május 1 utcában, Pál néni pedáns tisztaságú szobájában, vöröskeresztes aktívák beszélgetnek. Nincs köztük fiatal, és erről is szó esik.

— Tudja, drágám, azt mondják, hogy az idősebbek jobban ráérnek, mert a fiatal kenyér után jár ma. Van is ebben valami, de mi lesz, ha mi is mások segítségére szorulunk? Akkor ki foglalkozik a mi öregjeinkkel, akik úgy jönnek hozzánk panaszaikkal, bajaikkal, elintézendő ügyeikkel, mint saját gyermekeikhez?

— Hát bizony, nagyon, furcsa dolgokkal is foglalkozunk néha — mondja Herényi Gyuláné. — Családi zűrzavar, kellemetlenkedők ás- kálódásai keserítik meg sokszor az öregek életét. És Ilyenkor a problémával felkeressük Mácsainét, aki aztán időt és fáradságot nem kímélve, minden ügynek utána jár.

ELGONDOLKODTAM azon: népszerű, vagy népszerűtlen feladatot jelent-e a szociális ügyekkel foglalkozni? Az öregek között tett körséta meggyőzött arról, hogy bizony ez is, az is egyszerre. Ha azt a végtelen nagy ragaszkodást, szeretetet nézem, amivel „Margitkát" ölelgetik, ahogy talán huszadszor elpanaszolják elfojtott gondjaikat, el-, múlt, elrontott életüket, szinte irigylem a gondoskodásért, az öregek szeretetéért. De ha ránézek azokra, akik pokolba kívánják, mert nem engedi kirakni, bántani az öregeset, akkor megértem, hogy van ennek a munkának igen-igen hálátlan oldala is! De, hogy

nem hagyja az öreg, immár gyámoltalan, kiszolgáltatott embereket durva szíves ké- nye-kedvére, ez a szeretetem az érző szíven túl arra az öntudatra mutat, amely nemcsak vallja, de tudja, hogy ebben a társadalomban mindenkinek megvan a helye.

Még Förster Máriának is, .aki súlyos id érbetegségével a vöröskeresztes aktívák nélkül úgy állna az életben, mint a szedett fa. Amikor nyugodt, akkor alkalmi munkákkal pótolgatja a havi segélyt. Szeme hálásan tekint látogatóira, s a gondoskodást néha egy-egy csokor virággal köszöni meg.

A Május 1 út 2. szám alatti hóz lakói, sajnos, még ma sem ismerik a szocialista együttélés törvényeit. Másként hogyan képzelhető el, hogy a súlyos beteg, 70 esztendős Tersánszky Gyuláné napjait a legkülönbözőbb rágalmakkal, kellemetlenkedéssel keserítik meg?

— Ez a drága angyal — mutat Pál nénire, aki tehére- dő hahóval is lánya lehetne Tersánszky néninek — ha ő nem lenne, már nem élnék talán! Ö vigasztal, s ha bánatom van, vagy öröm ér. mindjárt nála kötök ki. Most is nagy örömem van. Tessék csak nézni! Az ajtó fölött ablakot csináltatott nekem a KIK, sparheitot is kaptam. S váratlanul a szociális osztály ellátott olyan gyógyszerekkel, ami nélkül csak gyötrődöm és szenvedek! Hiába! Nem vagyok egyedül! — fátyolosodik el a szeme.

A BALASSA BÄLINT utcában, tiszta szobácskábán, magasított párnáin fekszik a 81 éves Budai Ilona. Mióta él, mindig erősen nagyot hall. Tragédia bontakozik ki a múlt merengéseiből formálódó mondanivalóból;

— Elvették szegény anyámtól a tíz pengős segélyt. Hogy könyörögtem akikor! Kértem, adják vissza az anyámnak, hiszen gyógyszerre kell! Nem adták. Olyan beteg, . olyan öreg volt szegény. És 1946- ban, a szemmáriumban dolgoztam én is, 68 esztendős voltam már, de az a Pia nővér olyan ételt adott, hogy forrt, mint a 3 napos must! Poshadt volt. Anyám, szegény, éhen halt 1946-ban.

Ügy tűnik, mintha összefüggéstelenül beszélne, de csak a sok-sok emlék tolul nagyon sűrűn az emlékezetébe.

— Folyamodtam Horthy Miklósaiéhoz is, mert beszélték, hogy gyűjtött a szegényeknek. De a kérvényt visz- Szaküldték és sültkrumpiit ettünk karácsony napján.

— Most karácsonyra mit kapott, édes néni? — kérdem,

•— Sokat! Nagyon sokat! 11 kilós csomagot. Ennyit én még Hem kaptam életemben! — nedvesedik meg a szeme, és megsimogatja az ágya szélén ülő Mácsainé karját.

Ö már a napoikban megy a szeretetházba, eddig is, több mint egy hónapja a vöröskeresztes aktívák felváltva ápolták, táplálták.

Az embernek ökölbe szorul a keze, ha visszagondol a drága bundákban, ékszerekben pompázó méltóságos asszonyok jótékonysági cirkuszaira, s a névtelen Budai Ilonák ezreire, akikhez nem jutott el a gyűjtött pengő.

VAGY NEM SZÖRNYŰ em- bertelenség-e az, hogy B o d a Józsefné, egész életében bejelentés, biztosítás nélkül volt . gazdasági, cseléd, meg summás az ország különböző tájain, s most egyedül a kis segélyre van utalva?!

— 72 éves édesanyám — mondja Panni néni, a lánya —

de tavaly még úgy dolgozott, mint három fiatal. Most már agyvérzése volt, magatehetetlen beteg. Egész nap tálalok neki, de nem eszik. Nem is mozdulok mellőle.

Az ágy végénél E g e d n é, Boda néni másik lánya ül. Öt gyerekkel hagyta el az ura. Ma is nehéz kenyeret keres, de mindennap talál időt arra, hogy beteg édesanyjánál legyen. Boda i 'ni nemhiába dolgozott. Becsületes gyermekei vannak, csakhát... igen ... ők is megjárták már az élet nagyobbik felét.

A Petőfi utcában P i á c s i k néni tartja ki örvendezve a karját Mácsainé felé:

— Drága Margitkám! Valóban mehetek az otthonba? Tudok és szeretek én dolgozni! 82 esztendős vagyok, egészségem van. Öt éve még a Balázs Ignác Termelőszövetkezet tagja voltam, de meg is volt mindenem! — mondja büszkén. — Mert azt mondta az elnök: „Piácsik néni, ne féljen, még nekünk van, magának is jut”!

Rakosgatja kevéske holmiját és mint a gyerek, olyan örömmel mutatja, hogy a karácsonyi csomagból még mindig van egy félkilónyi kristálycukor.

Talán egyik öreghez sem hasonlítható Kmeti Dezső, 77 éves szabómester, és 63 éves feleségének derűs, kedves, az együtt eltöltött évek emlékeiből táplálkozó élete.

— Bejártam én kérem nagyon sok földet! Magyarországon 14 városban 244 községben fordultam meg vándorlegény időmben. Láttam, hallottam és szenvedtem sokat.

A FALON RENGETEG lepke sorakozik, s várja az évenként megjelenő nebulókat, akik egész tanévben elfeledkeznek a kötelező gyűjtésről, s év végén Kmeti bácsi segíti ki őket kedves korholás kíséretében.

íme néhányan a sok-sok segítségre, emberségre szoruló öreg közül.

Cs, Adam Et*

A Sarudi Gépállomás felkészüli az őszi munkákra