Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-27 / 200. szám

1959. augusztus 27., csütörtök nepüjsäg S Diem mindegy am, hogy ki hányadik A GYÖNGYÖSI Szerszám- és Készülékgyár munkásai csaknem kivétel nélkül fiatal fiúk, legényemberek, köztu­dott dolog az egész megyében, hogy az átlag életkoruk nem haladja meg a 23 évet. Ezek után nem is igen csodálkozik senki, ha meghallja róluk, hogy a gyárban mindenki be­kapcsolódott a munkaverseny­be, elvégre Igaz az: kire tar­toznék a verseny, ha nem az ilyen fiatalemberekre? A gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban kitűnő a ver­senyszellem, frtes, fiatalos a munka lendülete? Összesen 451 brigád küzd a helyezésekért, a legjobb helyekért. Persze, mindjárt beleköthet, aki ép­pen kötözködni akar, hogy no, igen, ez mind nagyon szép, de mennyit is kapnak a győzte­sek? — Az elsők 1500 forintot, a másodikok 1000-et, a harmadi­kok pedig 500-at — így van ez kiírva a táblán a júniusi győz­tesek neve után. Erre a felvilágosításra pedig nyugodtan lehet azt felelni, hogy ezért a pénzért már ér­demes versenyezni. Ám, akinek nem szándéka a kötekedés, az is elgondolkod­hat kissé, hogy vajon pusztán a jutalmakért megy-e ilyen jól a verseny? Havonta 1500, meg 1000 forint a fizetésen felül mindenképpen jól jön még egy-egy brigádnak is. Nem is beszélve arról, hogy természe­tes módon a jobb munkát job­ban is fizetik, tehát a havi bér is megnövekedik. Nem szólhatnánk, hogyha így lenne, akkor sem, hiszen a nagyobb összeg mindenkép­pen a több munkáért, a szor­galomért jár, ezért a pusztán anyagiakért folytatott verseny ellen sem lehetne különösebb kifogás, csakhogy ebben az esetben nem erről van szó. AZT MONDJAK az ifjú mun­kások: a pénz sosem jöhet rosszkor, de a munkaverseny­nek nem ez a célja. Tudják ők, hogy hová vezet az, ha jobban dolgoznak. Ebben az ország­ban minden, ami szép és jó, minden, ami megváltozott, an­nak az eredménye, hogy min­dig jobban és jobban dolgoz­tak a munkások. Elsősorban ezért versenyeznek. A jobb és több. munkával tartoznak a pártnak, népi államunknak. Becsület dolga az. Ezért szá­mít, hogy ki hányadik, és ezért mellékes az anyagi háttér. Ezt a véleményt az üzemi bizottság titkára, Lánczky Pál is megerősítette. Elmondta, hogy nemrég a szállító segéd­munkások brigádját a 20. hely­re sorolták a munkaverseny­ben, és a szállítók ezt megfel­lebbezték. Opitz Lajos, a cso­port bizalmija, elment hozzá reklamálni, hogy itt valami nincs rendben, mert ők leg­alább tizenötödikek és hogyan jön az ki, hogy a huszadik helyre rakják a csoportjukat, mikor jobban dolgoztak. A ti­zenötödik éppúgy nem része­sül díjazásban, mint a husza­dik, tudták ezt a szállító-bri­gád tagjai is, mégis tiltakoz­tak. Hogyisne? Nem mindegy az, hogy mit mondanak róluk a többiek. ] De a bérosztály vezetője, Dénes Tibor is mondta, hogy sokat foglalkoznak a munká­sok a versennyel. Előfordul némelykor olyan eset, hogy egy-egy elvégzett munkát kü­lön számolnak el, és nem a bérrel együtt fizetik ki, hanem külön. Ilyenkor mindig figyel­meztetik őket a munkások, hogy az elvégzett munkát szá­mítsák be a teljesítménybe, mert a munkaversenyhez kell az eredmény. A felajánlások előtt a munkaügyi osztály min­den brigád számára elkészített egy javaslatot, s a brigádveze- tők egymás után mentek fel az osztályra, hogy nem érte­nek egyet vele, többét akar­nak felajánlani. SUMMA-SUMMARUM, ver­seny ez a javából. Helyezé­sekért, jobb eredményekért dolgoznak. Ki termel többet, ki végzi a legjobb munkát, hogy a párt felhívásának töké­letesen eleget tegyen. A bri­gádtagok biztatják egymást, egy kis virtus is mutatkozik: na, majd mi megmutatjuk, hogy ki lesz itt az első. — Rajta, egy kicsit, húzzunk rá, fiúk —, mondogatják egy­másnak, és bizony a kullogó- kat meg-megcsipkedik egy-két szóval olykor. Nem valami kellemes dolog a végéhez tar­tozni. Komolyan veszik a ver­senyt. A marósok egyik csapata, a Zámbó-brigád, a júliusi ver­senyben első lett volna, ha ... Ha az egyik brigádtagnak nin­csenek igazolatlan napjai. El­ment aratni és ezeken a napo­kon nem dolgozott a gyárban. Ez is számit az értékelésnél, s a Zámbó-brigád bizony lema­radt. Látni kellett volna a bri­gád egy másik tagjának, Nagy Józsefnek az arcát, amikor ezt elmesélte. — No, igen, az ember igyek­szik, vigyáz és a végén ilyen felelőtlen dolgon elcsúszik a brigád. Selejtet nem csinál­tunk, a szerszámfelhasználás kétezer valamennyi forint le­hetett volna, de csak 200 lett. Ha kicsorbul egy kés, meg­próbáljuk kiköszörülni, rend­behozni, és akkor egy ilyen dolog jön közbe... Különben érdekes megje­gyezni, hogy a munkaverseny szervezése is egyre tökélete­sedik, Az értékelés egyre In­kább gyakorlati és nem pusz­tán papiros, adminisztratív munka. Viszont az is igaz, hogy a felajánlások is a dolgozók önkéntes vállalásai. A verseny az egész üzem közös ügye. A munkások a szervezés, az irá­nyítás, sőt az értékelés dolgába is beleszólnak. Megtörtént pél­dául, hogy kiemelt órabérés szakmunkások tömörültek egy brigádba, akiknek 190 száza­lékot kell az órabérükért tel­jesíteni. Persze, hogy meg­nyerték a versenyt azok előtt, akik számára a teljesítés leg­magasabb lehetősége 140 szá­zalék. Ilyen kiemelkedő brigád volt a gyárban több is, a leg­jobb az Abonyi Kálmánéké. A többi brigád felszólalt ez éllen és fel is oszlatták vala­mennyit. A kiemelt órabérese­ket beosztották a többi brigá­dokba, s most már egyenlőek az esélyek. Elkészült a július havi értékelés is, azonban meg­óvták, mert csak papíron ki­mutatható eredményeket vet­tek figyelembe az értékelők. Hány százalékot teljesítettek, mennyi selejtet csináltak és mennyi volt a szerszámfel­használás — csak erre figyel­tek, holott még sok más szem­pontot is meg kell nézni. A tisztaság, fegyelem, mit javult egyik-másik brigád, stb. A következő értékelés már így készült el. TULAJDONKÉPPEN ezért nem sikerült a Zámbó-brigád- nak sem az elsőség. A bizott­ság most megnézte azt is, hogy Legény Béla esztergályos-bri­gádja a múlt hónapban 88 százalékot teljesített, most meg 122 százalék az eredményük. Lehet, hogy föntebb végeznek a nagy javulás miatt, mint azok, akik, mondjuk 125 százalékot értek el. , Aztán a gépek tisztaságát is megnéz­ték, meg a fegyelmet ís. Ná- gyon találóan jegyezte meg az egyik munkás: „á munkaver­seny nem focimeccs, ahol az nyer, aki a vezető gólt rúgja”. Az eredményekhez még sok minden más járul. Igaz is ez, a munkaverseny minden más versenynél többet jelent, mert a szocializmus építésének egyik nagyszerű módszere. Kiss János ..., hogy az Amerikai Egye­sült Államok légierői a Cape Canaveral-i támaszpontról újabb rakétát bocsátottak az űrbe. A 64,5 kg súlyú „lapát­kerékelnevezésű mestersé­ges hold elindult útjára, de még nem érkezett jelentés, hogy valójában rátalált-e a pályára, vagy csak bolyong a világűrben, mint elődei. A modern hadseregről szóló híradásokat ezek a ku­darcok kicsit kétes színben tüntetik fel. Az atombombá­val megrakottan cirkáló re­pülőgépek még nem jelentik a fejlett hadsereget, csak az amerikaiak „békevágyáról” tanúskodnak. Szegény „lapátkerék”, ha tudta volna, hogy mi lesz a sorsa, akkor már a többi ral<átához hasonlóan földkö­zelben szétrobbant volna. K. J. 17 millió forint bevétel zöldségből A hatvani járás termelőszö­vetkezeteinek és egyénileg dol­gozó parasztjainak egyaránt jól jövedelmezett az idén a zöld­ségtermelés. A jó időjárás és a gondos munka eredményeként, már eddig 1200 vagon zöld­séget vásároltak a hatvani já­rásban belföldi fogyasztásra, 500 vagonnal pedig exportál­tak. Hozzávetőlegesen számítva már eddig, több mint 17 mil­lió forint bevételt hozott a zöldség a hatvani járás dol­gozó parasztjainak, és még mintegy öt millió forintos be­vételre lehet számítani. Szovjet vendégek ez egri Autóipari Forgáesolőgyárban A napokban az Egri Autó­ipari Forgácsológyár KISZ-fia- taljai vendégül látták Lenin­grad, Ivanov és Jaroszlav vá­rosok 36 fiatalból álló küldött­ségét. A gépek mellett ismer­kedtek meg a magyar és szov­jet fiatalok, majd később a kultúrteremben látták vendé­gül a szovjet csoportot. A fogadáson Melcer János, a gyár MSZBT-titkára mon­dott pohárköszöntöt, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy városunkban pont a századik turista-csoportot látják ezúttal vendégül a gyár fiataljai. Nagy Ferenc művezető meg­mutatta a küldöttségnek az üzemet, majd a gyári fiatalok átadták az ajándékaikat: a kis fonott korsókat, amelyeket megtöltöttek bikavérrel. A szovjet küldöttség részéről Gu~ szev Cserkov elvtárs köszönte meg a szíves vendéglátást, majd tánccal és közös dalolga- tással fejeződött be a kedves találkozó. Másnap a gyár fiataljai meg­mutatták a vendégeknek Eger város nevezetességeit, s igazi, szoros barátság fejlődött ki a két ország fiataljai között. So­kan megígérték, hogy a jövő­ben levelezni fognak egymás­sal. n)íMiipe., ö-cLCfif (Leintet Véleményem szerint, amikor Napóleon ha­zatért Egyiptomból, hóna alatt a rosettei kövei és bejelentette Jozef innék, hogy a pi­ramisok a lábam alatt hevernek, — vagy va­lami ilyesfélét, az asz- szony ezt mondhatta: — Na és aztán, — vágjál inkább egy kis apró fát. mert be aka­rok gyújtani a búbos­kandallóba... Tupoljev akadémi­kusnak is, a TU 104-es megtervezése után minden bizonnyal be kellett vernie egy szö­get a falba, hogy he­lyére tehessék a ruha­fogast. Mindez annak kapcsán jutott eszem­be, hogy hitestársam meglehetős hitetlen­séggel, ily ezavakl<al fordult hozzám a mi­nap: — Mondd, Szivem, tudsz te jó görög­dinnyét vásárolni? Miután egykori ősöm nejének szöve­gében más, de bizal­matlanságában ugyan­ilyen jellegű kérdésé­re magától értetődő természetességgel vá­laszoltam: —r Gyerek vagy! Mit nekem egy mam- mut? Hozom az egész csordát... • ■■én is magától ér­tetődő természetesség­gel válaszoltam, — tudok, egyedül csak én tudok a családban és a környéken jó, ízes, vörösbélű görög­dinnyét venni. Mert ugyan néhány apró­sággal hozzájárultam már az egyetemes em­beriség érdekeihez, s most folyik ügyem a magasságos úristen előtt, hogy én legyek az irodalom istene, személyi felhővel, de családos embernél nem ez, hanem a gö* rögdinnye a lényeg, — ha a tekintélyről van szó. Ilyen előzmények után került sor a pia­con a szükséges dinv- nye beszerzésére, ne­jem árgus szemének kíséretében, s a diny- nyét árusító ember­társam teljes részvét­lensége mellett, aki­nek — hiába! — fo­galma sem volt arról, hogy most milyen nagy ügyről van szó. Sorba tapogattam a dinnyéket, eszembe jutott mindaz, amit valaha is hallottam a dinnyevásárlás mű­helytitkait illetően. — Látod... most fo­gom ezt a dinnyét — mondtam és tényleg fogtam is — megütö- getem. Ez nagyon fon­tos. Tanuld meg te is, utóvégre nem mehe­tek mindennap egy- vacak dinnyét venni... Ha szépen izéi... buf- fog — mondtam ki a szót, amely nekem nagyon tetszett, s amelynek hatása alatt, úgy láttam, nejemben kezdett holmi bizalom kialakulni—érted? ha szépen, tompán buf- fog, akkor — ...akkor jó a dinnye! — Hahaha, te naiv — intettem le tudat­lan élettársam —, a buffogás még nem minden. Most jön a másik lépés. Megné­zed a szártőt, s abból a gyakorlott szem megállapítja bármi­kor, hogy friss szedé- sű-e a dinnye. Érted? Ezt kérem — szóltam az eladónak, aki lé­kelni akart egyet a dinnyémen. ■!— Nem szükséges ■— mondtam fensőbb- ségesen. Jobb, ha ott­hon tudjuk meg, ami­től félek. Odahaza körülállt a család, amint be­hányt szemmel, kicsit remegő szájszéllel, sá­padtan beledöftem a dinnye dagadt hasába a. kést. A dinnye úgy repedt szét, hogy har­sogását jó volt halla­ni. A dinnye vérvörös volt és kóstolva édes, mint a méz. — Ügyes ember vagy... Sohse hittem volna, hogy így értesz a görögdinnyéhez — mondta a feleségem és szemében kiült a hő­söknek kijáró tisztelet és szerelem. Ostoba fickó volt ez a Napóleon. Hagyta volna Egyiptomot, meg a többit, sohasem bukott volna et Ha dinnyével foglalkozott volna, ma egyértelmű, lenne valamennyi tör­ténettudós értékelése róla. Ott, rögtön elhar tároztam, hogy abba,‘ hagyom ötfelvonásos drámám, c áttérek a dinnyére: szeretem a biztos sikert és a nagy elismerést. (egri) Kis mu­latóhely, öt lépésnyire a tengertől, har­mincra az úttól, San Mauro- Mareban, amely hosszú és zengzetes nevével ellentétben kis üdülőcsike, de sok szálló­val az olasz Riviérán. Az autó itt is sok, a robogó még több, s legalább annyi német szót hallani, mint olaszt, s most természetesen magyart is. A mulatóhely mennyezete a leg­díszesebb: az olasz csillagos ég. Ventillátora a soha pihen­ni nem hajlandó adriai- szél és a parketten táncoló páro­kat nemcsak a kis zenekar szédíti, de a virágok illata is. Kevés a vad amerikai szám, s még kevesebb a csomtíica- mító tánc: tangó, csa-csa-csa, rumba, keringő, erre • sikia- nak, ringanak a párok, a han­gulatvilágítás forgó Kék üveg­gömbje alatt. Háttérben kis mesterséges barlangban a ze­nekar, körben asztalok, s az asztalnál ülők alig-alig fi­gyelnek fel, hogy néha puha csókok cserélnek ajkat ás sze­relmes szavajc keresnek utat a szívhez. Nincs nehéz dolguk a szavaknak! Itt ülünk néhányan magya­rok, olaszok vegyest és — po­litizálunk. Bármennyire is szentségtörésnek látszik a do­log, de politizálunk, bár nem mi kezdtük. Még délelőtt, meg­ismerkedtünk egy olasz társa­sággal, fiúkkal, lányokkal ve­gyest, az egyik kliséüzemben dolgozik, a másik villamos­üzemi dolgozó, a harmadik gépírónő, eljöttek a Comój tó mellő], két hétre, ö&szekupor- gatott pénzükön, eljöttek a tenger mellé, ebbe a kis, vi­szonylag olcsó üdülőbe. IV. ARLECCHINO. Qlava iicsjf úk a la f f áhnadik a mj ú in or A fiatalok vala­hogyan úgy történt, hogy egyikük kér­dezett tőlem valamit az ola­szok természetes fesztelensé­gével, mire soványka olasz tudásommal visszanyöszorög- tem, .hogy sajnos nem tudok olaszul, nem vagyok idevaió. — Hát akkor hová? — Magyar vagyok, magyar turista ..; * — Brávó! — örvendeztek és rögtön kiváncsiak voltak, hogy mi a véleményem az Adriáról, Olaszországról, Ve­lencéről és Bolognáról. Nem egyszerűen udvariasság volt ez, mint inkább a szép tulaj­donosának akaratlan büszke­sége, jóértelmű hencegése és ugyanakkor a vendéglátás sze­re te te. Akkor délelőtt nem volt sok időnk — ők mindenképpen találkozni akartak velünk —, hát estére beszéltük meg a találkozót, itt a fürdőhely egyetlen zenés szórakozóhe­lyén. S most, hogy fejünk fe­lett forog a kék gömb, s a gömb fénye körül mint ki­csiny. bogarak, forognak a párok, politizálunk. A harma­dik mondat ugyanis már az volt fiatal olasz barátaink ré­széről, hogy ők kommunisták. Nem kérdeztük, nem ezért jöttünk: ők mondták és örül­tünk neki. Akkor még nem tudtuk — hisz az első napok valamelyikére esett a találko­zás —, hogy a kommunista eszme milyen mélyen behatolt AZ ISMERKEDÉS az olasz fiatalok leikébe is, pedig ebben az országban van a Vatikán, ez az ország a ka­tolicizmus fellegvára, nem messze, Velencében, a dogé palotájában működött a Szent Inkvizíció. Minden érdekelte ezeket a fiatalokat, akik még véletle­nül se mondták forradalom­nak 1956 gyászos eseményeit, tudni akarták, hogyan él a magyar munkás és cserébe el­mondták, hogyan élnek ők, beszéltek álmaikról, terveik­ről... Mindenről! Szerények voltak és kulturáltak, udvari­asak és őszinték. Aztán el­mentek táncolni, ringó szok­nyás partnereikkel, csa-csa- csát, vidáman, önfeledten, hogy újból és megint szó es­sék mindenről, ami csak ér­dekelheti egy idegen . ország fiát. —r Arrividerci in San Mau- ro Maré — búcsúztak tőlünk az utolsó estén és még utána mondták a legkedvesebb olasz éjszakai üdvözlést, „Felicita nőtte”: szerencsés éjszakát. Firen­zében TALÁLKOZTUNK is, ebben a legklasszikusabb olasz városban is kommunista fiatallal. Még húszéves se le­hetett és valósággal könyör- gött, hogy menjünk vele, men­jünk el a firenzei pártházba... Ha az Ufizi-képtár zárva is volt — sajnos —, de' a párt­ház nyitva van, nem me­hetünk úgy eL hogy ne kö­szöntse egymást a firenzei kommunista és a magyar tu­rista. S találkoztunk olasz fiatal­lal, valahonnan Nápoly mel­lől való, Giorgio volt a ke­resztneve, egyébként a Jym- mi névre volt hajlandó hall­gatni. Üres volt, mint egy el­dobott konzervdoboz, lelkese­dett a labdarúgásért és Paul Ankáért, azért a fiatal, most felkapott olasz Elwys Pryést- liért, nőkkel próbált ismer­kedni, hazudott, mintha könyvből olvasta volna és rossz, hamis hangján ábrán­dos olasz dalokat dúdolt. Körülbelül ez volt minden, amiről szót lehetett váltani vele..; Padre morto..; Az apja meghalt még a fasizmus évei alatt, mondta kérdésünk­re és már arról beszélt, hogy ő, mint tengerésztiszt — egyéb­ként még ez volt a legkisebb hazugság — bejárta már a világ valamennyi tengerét. Aztán elővett egy csomag amerikai cigarettát és jósziv- vel, de egyáltalán nem titkolt önteltséggel orrunk alá nyom­ta: „Prego".;. Tessék.és a következő percben himbá- iódzó léptekkel elvonult egy imént meglátott nő után. Jyrnmi, alias Giorgio, kicsit prototípusa az olasz fiatalság egy részének. Találkoztunk velük Velencében, amint egy kis presszó teraszán gusztal- ták unott arccal, rágógumit majszolva a nőket, a kis mu­latóhelyen, ahol udvariasan. de határozottan vezette el őket a rendőr illedelmesnek aligha nevezhető táncuk, vagy in­kább a szépszámú külföldi miatt. Az előbb kérték fel a signorinákat, csak -így oda­szólva, még csak rájuk sem nézve, s néhány pillanat alatt be­mutatták, hogy a tánc, ím nem­csak szép és ízléses lehet, de... Ott ténferegtek a tengerpar­ton csempészáruval a zsebük­ben, „húztak” észtvesztő tem­póval a robogókon: mind más és .más és mégis mind ugyan­az. ÉS NEM A HAJUK | színe, öltözködésük bizonyos egysíkúsága keltette fel a ha­sonlóság érzését az emberben. A szemük, tekintetük volt megdöbbentő módon egy és ugyanaz; Ezekben a sötét sze­mekben nem volt semmi, ezek a szemek nem láttak, csak néztek, ezekből a szemekből nem sütött ki érdeklődés, kí­váncsiság: egy sötétkamra ab­lakai voltaic csupán. Megbor­zongtunk ezektől a szemektől, a sivárságtól és ugyanakkor sajnáltuk őket. Nem ilyenek­nek születtek, ilyenekké let­tek! Ausztriában vágtatott a vo­nat velünk, már hazafelé, ami­kor egy kiszakadt magyar disszídens fogalmazta meg akaratlanul is a „szemek” tit­kát. Pedig ez a fiú „befutott”: erdőmérnök lett, szakmája van,.életcél ja. *— Na, és a nősülés? —kér­deztük inkább él cél ve, mint komolyan. Elfelhősödött az arca egy pillanatra, aztán megrántotta a vállát. — Nősülni? Mire? Mit tu­dom én, hogy hol és egyálta­lán kapok-e állást. . itt az érzések alárendelt szerepet játszanak! — mondta akarat­lan keserűséggel Kinéztünk az ablakon, a már egyszer látott vidék is­merős tája rohant visszafelé, elegáns autók suhantak, mint Olaszországban, modem há­zak sorakoztak, mint Itália napfényes ege alatt, ahol a tengerpart, az antik-modern városok pompával, fénnyel, csillogással kápráztatják az idegent Olyan ez az élet, mint a férges gyümölcs: kívül igé­ző, magávalragadó, de belül a héj alatt mind jobban és jobban terjed a rothadás; >. . -. Arlecchino,. Kis mulató­hely, öt lépésre a tengertől, harmincra az úttól Ringanak a párok a forgó kék üveg­gömb alatt. Soha sem hittem a jósok varázsgömbjében, pe most, hogy ezekkel a fiatalok­kal^ beszéltem, a mai olasz valóság talaján nevelkedett, és mégis, talán éppen ezért már a holnapot formáló gon­dolatokat hallgattam: varázs­gömbnek tűnt a nagy, kék. áttetsző, kerek labda. I „LASCIATE 0§ni speran­--------------_ za..hagyj fel minden reménnyel... Ha a szemükbe néztem, ha az ő szemükbe néztem, odakíván­kozott a tagadó szócska: No lasciatel Gyurkó Géza (Következő riportnak: Suha Andor: COKSO AUGUSTO)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents