Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-25 / 198. szám

4 népújság 1959. augusztus 25., lte4*J Tanév előtti beszélgetés tervekről, feladatokról az egri Közgazdasági Technikum igazgatójával EGEK ISKOLAVÁROS. Amíg augusztusban az Alföl­dön azt mondják, hogy: „meg­fújta a tarlót a szél", addig itt így: beszélnek az embereK: ,,no, nemsokára mennek a gyerekek az iskolába”. Az is­kolai tervekről, gondokról be­szélgetünk dr. CserniK Jó­zseffel, az egri Alpári Gyula Közgazdasági Technikum igaz­gatójával. Még szó esik a nyárról, arról, hogy ők szak- szervezeti beutalóval a nyár egy részét Pesten töltötték, aztán Keszthelyre, a Balaton mellé mentek rokoni látoga­tásra, a fiú pedig turistaként Becsben volt a VIT-en, tehát a nyár élményekben gazdag volt számuüra, de már az 1959—60-as iskolai év tenni­valói kötik le érdeklődését: terveket készít, hogy a neve­lő munka minél eredménye­sebb legyen. — Intézetünkben több mint 700 növendék tanul majd eb­ben az évben. A nappali ta­gozat tíz osztályán kívül, négy- osztályos esti tagozat, négy- osztályos levelező tagozat, a gépíró és gyorsíróiskola öt osztállyal, a kereskedelmi ta­nulók iskolája három osztály- lyal és a beinduló kereskedel­mi tagozat levelező oktatásá­nak első osztálya jelenti a széles keretet a következő tan­évben a nevelők munkája sza­mára. Munkánkat — mint ed­dig — ebben a tanévben is pártunk művelődéspolitikai irányelveinek megfelelően vé­gezzük: nem Kampányszerűen, de hosszas, szívós munkával igyekszünk elérni azt. hogv a nevelők politikai, világnézeti, eszmei állásfoglalása egyér­telmű és határozott legyen : az idealista szemlélet legyőzésé­vel, kommunista szellemben neveljenek. — TANTESTÜLETÜNK pe­dagógiai, didaktikai és meto­dikai eljárása ebben a tan­évben is egységes lesz. Tan­testületünk éppen egységes­sége miatt eddig is kitűnő eredményeket ért el. öröm­mel kell megállapítanunk, hogy a tantestület fegyelme mintaszerű. Egyeseknél még akad javítani való a pedagó­giai eljárás területén. Nem en­gedjük meg, hogy bárki Is olcsó sikerekre pályázzék nö­vendékei előtt és kialakul­hasson az intézetben a „jó" vagy „rossz” tanár szemlélet. Akkor van az iskolapadok ko­zott fegyelem és eredményes munka, ha minden nevelő egyformán, teljes határozott­sággal megköveteli növendé­keitől a szorgalmas és ered­ményes munkát. — Harmadsorban nagy ér­deklődés előzi meg a gyakor­lati oktatás bevezetését inté­zetünkben. Egyelőre Budapes­ten három, vidéken hét ki­emelt közgazdasági techni­kumban — Köztük az egri Közgazdasági Technikumban is — bevezetik az 5+1 napos oktatást. Ez úgy értendő, hogy egy-egy első osztályban a nö­vendékek a hét öt napján órarend szerint beosztott tan­tárgyakat tanulnak, míg a hét hatodik napján — ez valószí­nűleg pénteki-e fog esni — hatórás fizikai munkagyakor­latra mennek valmelyik egri gyárba. Tárgyalásaink még nem fejeződtek be az Egri Dohánygyár vezetósegevel, TVTeg kell mondanom, hogy a gyár igazgatója részéről az üggyel kapcsolatban némi el­lenérzést tapasztaltunk. Való­színű ez abból adódik, hogy az igazgató az újítás hordere- jét még nem ismerte fel, vagy arról még reális képet nem alakított ki magának. A mi diákjaink a tanév idején az üzemi életet és munkát akar­ják megszokni. megismerni azt a levegőt, azt a közössé­get, amelyben a dolgozó nép él és termel. A mezőgazdasá­gi szakosok pedig a tangazda­ság üzemegységében vennék ki részüket a nagyüzemi ter­melés tapasztalataiból. A me­zőgazdasági vonalon Gáspár László szaktanár — néhány probléma kivételével tető alá hozta a gyakorlati oktatás ügyét. — A JELENLEGI, tervek szerint a hatodik nap gyakor­lati munkája miatt a tanter­vet mindössze két órával csök­kentették és ez — vélemé­nyünk szerint — a serdülő korban levő fiatalokra nagy időbeli és mennyiségi túlter­helést is jelent. Ezt a kérdést még az országos értekezleten felvetjük és — reméljüK — meg is oldják. A hatcdUc nap miatt öt napra zsúfolódott tananyag mennyiségén feltét­lenül csökkenteni kell. — Intézetünk mindennapi életét és. ünnepi megnyilvánu­lásait egyaránt a nagy évfor­dulók szellemében kívánjuk rendezni. Felszabadulásunk 15. évfordulója oktató és ün­nepi alKaücm egyben, hogy az ifjúságot a szocializmus dia­dalmas építésére figyelmez­tessük és neveljük. Idei első­seink már a felszabadulás szülöttei, akiket már teljesen mi nevelünk az életre, a kom­munizmus építésére. Ehhez a nevelőmunkához azonban hív­juk a szülő segítségét is. A szülők akadémiáján a szo­cialista világnézet szellemé­ben hatunk az apákra és anyákra, hogy az ifjúság szo­cialista szellemű nevelése egy­séges legyen. — Ritkán mondjuk el. ezért nem.árt most szóvá tennünk: örülünk annak, hogy. a falusi általános iskolákból olyan fi­úk és lányok jönnek intéze­tünkbe, akik megállják helyü­ket. A nívó-különbség erősen csökken t^a falusi és a városi általános iskolai oktatás kö­zött. A faluról felkerült fia­talok iskolánk padjaiban épp­olyan jó eredményeket érnek el, mint a városi fiatalság, sőt nem egyszer előfordul, hogy hozott eredménye iKen javítani tudnak. A tények bi­zonyítják az általános iskolák­ban folyó munka minőségét és eredményeit. Ezen a télen nagyjelentőségű a kollégiumi nevelő munka és az ott elsa­játított közösségi szellem — fejezi be beszélgetésünket dr. Csernik József. A TECHNIKUM tantestüle­tében úgy ismerik az igazga­tót, mint aki nagy lendület­tel és szívós akarattal végzi munkáját. Az eredmények nem is maradnak el: az in­tézetnek jó hírneve, de első­sorban az onnan kikerülő fia­talok munkája a népgazda­ságban. jelentik az intézet igazi dicséretét. Dr. Csernik vezetői és pedagógiai mun­kásságát 1956-ban a Szo­cialista Munkáért Érdem­éremmel, 1959-ben a „kiváló tanár” cím adományozásával jutalmazta a kormányzat. Az elismerés nem megállást, ba­béron nyugvást, hanem bizta­tást jelent számára, a szo­cialista nevelői munka még redményesebbé tételére. (f. a.) 1959. augusztus 25., kedd: 1944. Párizs felszabadítása a fa­siszta megszállás alól. Népi felke­lés Franciaországban. 194y. Moszkvában megnyílt a bé­ke híveinek első öszszövejségi kon­ferenciája. 1744-ben született J. G. Herder, német író. ^ Névnap C? Ne feledjük: szerdán: IZSÓ iiheIt — A KÖZÜTI Üzemi Válla­lat a tsz-ekhez vezető bekötő utakat határidő előtt igyek­szik elkészíteni. A napokban — mintegy másfél hónappal a ha­táridő előtt — átadták a nagy- fügedi tsz bekötő útját és most készül el a tarnabodi bekötő út is. A két útépítés összkölt­sége mintegy másfélmillió fo­rintba kerül.- SZEPTEMBER 19-ÉN ÉS 20-ÁN őszi vásárt rendez­nek Füzesabonyban. Az őszi vásár alkalmából állat- és terményvásár is lesz. — .4 BELTERJESEBB gaz­dálkodás felé veszik útjukat a komlói Haladás Termelőszö­vetkezet tagjai. Most kaptak 30 mázsa dughagymát, amit az ősz folyamán helyeznek a földbe. Húsz holdon öntözéses kertészetet létesítenek. 40 hol­don pedig gyümölcsöst telepí­tenek. — AZ EGER-Salgótar.;áni füzén Vállalat 28-án, pén­teken este 7 órai kezdettel Egerben a Tüzép kultúrhelyi- ségében „kiváló vállalati ün­nepséget” rendez. Az ünnep­ség keretén belül kerül sor a „kiváló vállalat” oklevél át­adására. majd Bodnár Péter igazgató beszámolójára^ Al Capone voltam — Kenyér? — kérdezte a pincér fizetéskor. — Egy — mond­tam és fizettem. Pedig kettő volt. Loptam egy ezelet kenyeret. egy eqész szelet kenye­ret és nagyon jól­esett. Bűnözhet­tem. ha kisstílűén is. hisz utóvégre nem kezdheti az ember mind tárt fe gyvergyároské ni. Minden ember­ben ott kajánko- dik a lopás ördö­ge. s minden em­berben ott ficán­kol a vágy. hogy különb legyen, bármiben, de kü­lönb legyen em­bertársainál. Zse­bemben a megma­radt harminc fil­lérrel. úgy távoz­tam az étteremből, mintha most ra­boltam volna ki a Nemzeti Bank naav páncélszekré­nyét. Óvatosan kö­rülnéztem az ajtó­ban, s gyors lép­tekkel elvegyül­tem a járókelők között. A sarkon még visszanéztem, aztán befordultam egy átjáróház ka­puja alá. hogy ül­dözőim nyomomat veszítsék. Al Capone me­nekülhetett ilyen nagystílűén, arcá­ra könriyed nyu­galmat erőltetve, zsebében milliár- dokat érő kincsek, miközben újságot olvasott menet­közben. Gyorsan vettem egy újsá­got. kitéptem a kö­zevét. hogy átlás­sak rajta. Még láttam, ahogy ne­kimentem valaki­nek. beideazeit mozdulattal nyúl­tam a hónom alá. ahol az automáta pisztolyt hordtam, a legrosszabbra is elkészülve... De hagyományos sze­rencsém nem ha­gyott el... Az il­lető csak születé­sem és nem lopá­som körülményeit emlegette. — Bah — mond­tam magam ban. mert ugyan ez an­gol mondás, de vi­szont jól hangzik. Otthon gumikesz­tyűvel nyitottam ajtót, elvágtam a csengő és a tele­fon zsinórját és óvatosan. a f«I mellett osontam • szekrényig. — Alsónadrio kell? — csendült fel feleségem hangja és ijedten fordultam meg. hogy lelepleztek. Aztán ingerülten kérdeztem: — Miből gondo­lod. hogy pont most alsónadrág kell? A feleségem megrántotta a vál­lát, hogy semmire se gondolt, csak éppen ez jutott eszébe. Megnyu­godtam. hoav nem leoleződtem le. mert az asszonyok buktatják le a bá­tor férfit és a lo­pott pénzt a mat­rac alá rejtve, kényelmesen leül­tem a karos széli­be. Olyan voltam most. mint valami egyszerű kis nvárs- volgár, pedig Al Capone voltam.... « Holnap Hasfel- metsző Jack le­szek: két szelet ké­ny-rét tagadok le' Bátraké a sze­rencse. (egri! EGRI VÖRÖS CSILLAG örök visszatérés EGRI BRODY Négy lépés a fellegekbé EGRI KERTMOZI Üdülés pénz nélkül GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Rosemarie GYÖNGYÖSI PUSKIN Kantont megbízatás GYÖNGYÖSI KERTMOZI A spanyol kertész HATVANI VÖRÖS CSILLAG Kopogd le a fán HATVANI KOSSUTH Szent Péter esernyője petervAsara Érettségi után HEVES ' Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás Sok esetben így ran — Ügyvéd úr — kérdezi az ügy- ' fél —, jogában all a férjnek a fele­ségének címzett levelet kinyitni?- Joga, az van hozzá - vála­szolt a tapasztalt jogász —, csak bátorsága nincs. Közlemény Az egri Állami Zeneiskolá­ban a pótfelvételek és beíratá- sok 1959. augusztus 28-án és 29-én lesznek. 9—12. és 13—18 óra között. Dobó tér 9. szám alatt. Ezzel párhuzamosan lesz a munkacsoportok felvéte­le is. A zenei óvodások' felvétele (30-án) vasárnap 9—13 óráig, szintén a Zeneiskolában. A múlt évben végzett növendé­kek bizonyítványaikat is hoz­zák magukkal. 43. A törökök észrevették, po­koli gépfegyver- és lángtüzet zúdítottak rá. Itt vesztette el a balfülét, amelyet egy felette szétrobbant ágyúgolyó szilánk­ja tépett le. Vérző arccal érke­zett a hajójára. Az antant-flotta . kudarca után Bagdadba ment, majd onnan elszökött és Bordeaux- ba utazott. Egy nap, a borde- auxl kikötőben megpillantott egy amerikai hadnagyot, akit az amerikai aranysas és g fran­cia becsületrend ékesített. Odament a hadnagyhoz és iga­zolásra szólította fel. A had­nagy tiltakozott a felszólítás ellen és kijelentette, hogy ő Pershing tábornoknak, az amerikai expedíciós hadsereg vezérének segédtisztje. Felmu­tatott egy parancsot is, amely­nek értelmében az egyik Ame­rikába induló hajóra kell fel­szállnia, hogy Washingtonba érve, repülőtiszti állását elfog­lalhassa. Lawrence érdeklő­déssel nézte a fiatal és szépen kitüntetett hadnagyot, amikor eszébe jutott az a parancs, hogy köröznek egy bizonyos Magéi nevű kémet, akit halál­ra ítéltek. A személyleírás pontosan ráillet a repülőhad­nagyra. „Hol tette ön le a pi­lótavizsgát?” — kérdezte Law­rence. „Toulonban” — vála­szolta a hadnagy. „Mennyi idő alatt tanult ön meg repülni?” „Három hét alatt.” Ez a hazug­ság meglepte Lawrencet. „Mi­lyen rendszerű géppel repül ön?” „Spad géppel.” „Ez egy bombavetőgép, amelyen há­rom ülés van?” „Természete­sén.” Ez a nagy hiba eldöntöt­te a hadnagy sorsát. Tudnia kellett volna, hogy a „Spad” gépek nem bombavetők, ha­nem vadászgépek és csak két­ülésesek. Lawrence őrnagy, aki időközben a kémkiképző isko­la tisztje lett, ezt úgy oktatta, mint a kémek által elkövetett hibák klasszikus példáját... Renner figyelmeztette em­bereit, hogy így vigyázzanak, ha nem akarják azt, hogy le­bukjanak. A társaság jól szó­rakozott a történeteken. — Most pedig munkára fel — adta ki a parancsot Renner. Elhatározták, hogy az adóve­vő készüléket egy vasutas se­gítségével leviszik Balaton- akarattyára, a villába, amelyet az orvos minden további nél­kül hajlandó volt ilyen célok­ra átengedni. Néhány nap múlva a csen­des kis balatonakarattyai nya­ralóban már működött az adó­vevő készülék. Titkos hullám­hosszon közvetítette a híreket egy svájci állomásnak, ahol a gép mellett a diákszövetség „funkcionáriusai” ültek. Ren­ner felettesei tudniillik néhány svájci diákszövetségi funkcio­náriust is beszerveztek. Az egyik Walter Reinsler, a má­sik Hans Gesler álnevet visel­te. Ezek annak idején Ausztri­ában felajánlották Rennernek, hogy sokszorosítógépeket és rádió készülékeket bocsátanak rendelkezésére. Vállalták az összekötők szerepét is. A csoport már hetek óta mű­ködött. Az egyik legfontosabb feladatukat, a magyar és szov­jet katonai alakulatok elhe­lyezését több nagy vidéki varosban — már kikutatták. r-rtesuieseiKet a radio adovevo készüléken továbbították. Az­tán megérkezett az új parancs Mister Seeley tői: meg kell ál­lapítani a magyar és szovjét katonai gépkocsik rendszám­rendszerét. Ennek céljából gyűjtsenek össze 100—100 ka­tonai gépkocsirendszámot és ezt juttassák ki a könyv-chiff- re segítségével. Renner megértette a paran­csot és embereit szétküldte az országban. Pénz volt bőven, kiadásaikat fedezhették. És mindig újabb és újabb össze­gek érkeztek a Nyugatról át­dobott futárok útján. Az egyik este ismét összejöttek, hogy tanácskozzanak. — Hamis bé­lyegzőket kelle­ne készíttetni — vetette fel Ren­ner. — Azzal könnyebben tudnánk mozog­ni és a szemé­lyi igazolványo­kat is kicserél­hetnénk. Noha nekem megvan a Varga Sándor névre szóló sze­mélyi igazolvá­nyom, amit még kint kaptam, de nem árt, ha több igazol­vánnyal rendel­kezem én is. A többiek he­lyeseltek. Csak egyelőre még azt nem tud­ták, hogyan le­hetne elkészít­tetni a hamis bélyegzőket. Aztán ezt is kisütötték. Czaj- lik leutazott Szekszárdra egyik ismerőséhez, akiről tudta, hogy valamikor vésnök volt. Miután régi vésnök barátját meggyőzte arról, milyen fon­tos számukra néhány hamis bélyegző, húszezer forint kész­pénz lefizetése ellenében a vés­nök vállalkozott arra, hogy el­végzi a munkát. Egy délután megcsinálta a „Budapesti Rendőrfőkapitányság 16” fel­iratú, a „Soproni Rendőrkapi­tányság” feliratú bélyegzőt és a határőrség bélyegzőjét. Ezen­kívül készített még egy ki- és bejelentkezési bélyegzőt is. Czajlik lefizette a húszezer fo­rintot, s visszautazott Pestre. Megérkezése után azonnal vá­sároltak ki- és bejelentkezési lapokat, kitöltötték és a hamis bélyegzővel hitelesítették. A lopott személyi igazolványok­ból kitépték a fényképeket, sa­ját magukét ragasztották be, aztán ezt is lepecsételték. Még a határsáv megközelítésére szolgáló papírokat is készítet­tek. Így folytatták tovább el­lenséges tevékenységüket. Időközben az egyik futár egy miniatűr magnetofon-készülé­ket hozott Renner Péter szá­mára, olyat, amelyet a karóra alá lehet szerelni, s amely húsz—huszonöt perces beszél­getéseket is képes felvenni. Renner tudta, hogy kockázat nélkül ö ezt nem nagyon hasz­nálhatja, ezért a csoportba be­szervezte egyik nagyon csinos nőismerősét. — Az lesz a feladatod, hogy katonatisztekkel ismerkedj össze — utasította a lányt a csoport parancsnoka. — Meg­kapod ezt a miniatűr magne­tofon készüléket, jól befűzöd a tiszteket, leitatod őket és ami­kor már nem tudják, mit be­szélnek, kérdezgetsz tőlük. Ek­kor kapcsolod be a magneto­font, amely mindent felvesz. A lány, áld bájaival hamar meg tudta nyerni a férfiak tet­szését, mindenre vállalkozott. Régi prostituált volt már, is­merte a „szakma” minden csínját-bínját. Sürgősen elin­dult hírszerző útjára. A Béke Szálló bárjában kezdte. Itt nem talált senki olyat, akivel érdemes lett volna kikezdenie. Tovább ment. De hiába láto­gatta meg a mulatóhelyeket, egyedülálló katonatiszttel nem találkozott. Hirtelen ötlettől indíttatva, hazaszaladt a bő­röndjéért, aztán kiment a Nyu­gati-pályaudvarra. Itt már több „alany” kínálkozott. Le­ült az egyik padra, amelyen egy főhadnagy szunyókált. Ügy tett, mintha véletlenül lökte volna meg a főhadnagyot. A katonatiszt felébredt. Nagy bocsónatkérések közepette hú­zódott arrább a pádon. A fő­hadnagy ráakadt a horogra, beszélgetni kezdett a csinos lánnyal. — Maga hova utazik? — kér­dezte a lány. — Veszprémbe. — Tényleg? Én is odame­gyek ... — Nagyszerű ... Legalább nem fogunk unatkozni, úgyis olyan hosszú az út és csak ket­tőkor indul a vonat. A sze­méllyel jön? — Igen. — Ott lakik Veszprémben? — Nem. Egy ismerősömet megyek meglátogatni. — Menjünk az étterembe, itt olyan unalmas minden — aján­lotta fel a kényelmet a főhad­nagy. És a lány azonnal elfo­gadta. Hiszen ezt várta. Az ét­teremben kikötötte, hogy csak kiki alapon hajlandó inni, „nem fogadhatja el”, hogy a főhadnagy fizessen. A tiszt egy kissé szabódott, aztán bele­ment. Mindig rövid italokat. A lány érezte, hogy fejébe szállt az ital, ezért elhatározta, hogy csak kortyolni fog. — Miért nem iszik? — kér­dezte a katonatiszt a lányt. — Nem bírom ezeket az erős italokat. — Én meg az édeset nem szeretem. A főhadnagy erőssel foly­tatta és gyorsan becsípett. Ek­kor indult döntő rohamra s kém. — Hol szolgál? — Veszprémben. — Régóta? — Már ötödik esztendeje. — Nős? — Nem, — Akkor unalmas lehet a: élete, nem? — Ahogy vesszük. Sok ; munka, sok a szolgálat. — Most különösen sok dolo; lehet a hadseregben. Az ellen forradalom után ... Engem i ki akartak nyírni az ellenfor radalom alatt. A vállalat, ahe én dolgoztam, rohadt reakció sokból állt. Alig voltunk ot néhányan kommunisták ... A katonatisztnek ez volt kegyelemdöfés. Most már be szélt. — Nálunk is elég sok pro! léma van ... — De hát ott vannak a szói jetek... Ügy tudom, Veszp rémben is, méghozzá elég se kan, azok csak segítenek nu guknak? — S ebben a pillanat ban a lány bekapcsolta a mag netofon készüléket. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents