Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-22 / 196. szám

2

NÉPÜJSAG

1959. augusztus 22., szómba!

A munkás-paraszt szövetség jegyében ünnepelte az ország népe

az alkotmány 10. születésnapját

(Folytatás az 1. oldalró kategóriák helyzetén. I t ezen a gyűlésen teljes felelői seggel szeretném kijelenteni, hogy — mint most már saját tapasztalatukból is sokszor meggyőződhettek erről a dolgozók — a magyar nép építhet i!

és kormányunk szavá.'

Pártunk és kormá ívunk pedig bízik a népben, számit a néptömegek támogatására és minden elhatározásának szilárd alapja a népbe vetett bizalom. (Nagy taps.)

. Pártunk kongresszusára készül. A kongresszus előkészítésének idején, majd a kongresszuson a párt számba veszi harcunk eddigi tapasztalatait, helyzetünket, lehetőségeinüet és meghatározza azokat a célokat, amelyeket a jövőben el

j kell érnünk. Nem titkokat' jgyalunk a kongresszuson,

’ választ adunk a- 1S>54 ‘

| szán tartott ongi e „

1 óta felmerült kérd» ekIre o. Központi ottságunk |) , többi ülésén a* ' ózta,

y széles kö"’ kn érteti i- pünkkel, mb al majd

'kongresszusunk. al - k.ong- j resszus előtt a éles üzvé- lemény nyilváno^uga ele bo- icsátjuk azokat az alapokmányokat — így a kongresszus I általános irányelveit, az ötéves terv irányelveit és a szervezeti szabályzat módosítására vonatkozó javaslatokat — amelyeket a kongresszus megtárgyal. Együtt fogjuk megvitatni ezeket az alapokmányokat. Pártunk kongresz- szusa nagy jelentőségű, hiszen pártunk az egész magyar társadalom életét vezető munkás- osztály forradalmi pártja, kormányzó párt, a társadalom vedető ereje. Munkájáért, cselekedeteiért felelős az egész magyar népnek és a nemzetközi munkáso6r' ynak is; felelősei- vagyoni, hogy hazánkban jól vigvük előre a szocialista forradalom ügyét. Bízunk abban, h< -gy kongxesz- szusunk, .innak számvetése, és az ott űzött célok, új •ndü. ’te- adna:, a népgazdaság fejlesztésének, a kultúrának. a népjóleuiiek, az egész ország ek -ein. dásánatc. Pártunk. amely .gyven esztendeje harcol a szocialista, a kommunista társadalom megvalósításáért, ma

határozottan és biztosan vezeti népUnket a szocialista társadalom teljes felépítése felé, s most elmondhatjuk: íme, ennek a nagy célnak a megvalósulása történelmileg már a láthatáron van!

A párt és a tömegek kapcsolata jó, a yiszony őszinte, nyílt.

Nagyon fontos — és mi ezt mindenkor be akarjuk tartani —, hogy mielőtt valami nagy feladat végrehajtásához fognánk, mindig megmondjuk a tömegeknek, mit és miért akarunk. A tömegek nagyon jól tudják, hogy azt sem tartjuk titokban, ha komoly nehézségekbe ütközünk. Megmondjuk az embereknek, hogy ilyen és ilyen nehézségekkel találkozunk. Hisszük, hogy a párt és a tömegek közötti nyílt, őszinte viszony, az ösz- szeforrottság, ezt is megkívánja.

A kommunisták és a pár- tankívüliek viszonyát a Kölcsönös bizalom jellemzi, Elmondhatjuk, hogy egész közéletünkben alapjában felszámoltuk a gyanakvás légkörét. Talán emlékeznek még arra a nem egészséges helyzetre, amikor sok ember ellenséget kutatott a másikban. Mi megfordítottuk a dolgot és azt mondtuk: normális körülmények és normális viszonyok között száz ember közül 95— 96 tisztességes és rendes. Van persze egy-két haszontalan is, de a nép esküdt ellensége mégiscsak egy törpe kisebbség a normális emberek között. Ezért bízunk az embe- i^kben. Dolgozz, mutasd meg mit tudsz, ember vagy-e a talpadon? Megtanultuk és ajánljuk mindenkinek, aki emberek sorsával foglalkozik — dolgozzék a pártban, a tanácsban, oktatási intézményben, a népfrontban vagy másutt —, hogy minden embert

Pártunk a munkásosztály forradalmi pártja. Politikánk alapja pedig a munkásosztály és a parasztság szövetsége, a munkásosztály vezetésével. Mi a viszonyunk a kispolgárokhoz? Gondolunk itt a városi kispolgárokra, a kisiparosokra, a kiskereskedőkre, őket is bevonjuk a szocializmus építésébe, bár ők egyénileg talán nem is nagyon tudják, vagy nem is nagyon akarják segíteni a szocializmust, de ha gondoskodnak bizonyos szükségletekről — mondjuk a cipő, vagy a ruha rendbehozataláról — akkor hasznos munkát végeznek és a társadalom egyik szükségletét elégítik ki. Itt vannak az osztályidegenek — azok a bizonyos volt gyárosok, földbirtokosok, horthysta közigazgatási emberek, meg egyéb hasonlók. Hozzájuk mi a viszonyunk? Ezt is tisztázni kell. Ha ellenséges osztályként lépnek fel a néphatalom ellen, akkor megmutatjuk nekik, hogy mi a munkásököl. Ha egyénileg állunk velük szemben, meg kell nézni, hogy az illető most mit csinál. Ök is különböző emberek. Ha makacs ellenség és a rendszer ellen harcol, meg kell büntetni, ha alkalmazkodik a rendszerhez, betartja a törvényt, akkor a törvény védje meg őt is, mint állampolgárt. Ez a helyes politika. Olyan is van, aki még jobban megváltozott —, akinek, mondjuk gyermeke van és rájött arra, hogy itt már nem lesz kapitalizmus. Szeretne még nyugodtan élni és gondolja, hogy a gyermekének is élnie

nézzenek teljes egészében! "Nézzék jótulajdonságait és hibáit, szándékait, mert ha csak egyoldalúan nézik az embert, ák- kcsr vagy istent csinálnak belőle, s őszintén szólva mi vagyunk most már kilencmillió- nyolcszázezren, de isten ezek között nem sok van (derültség), vagy pedig ördögöt látnak benne. Pedig ördög sincs olyan nagyon sok. Szigorú követelményeket kell támasztani. Elvi, politikai követelményeket és azt is, hogy a munkáját mindenki becsülettel végezze el. Ehhez türelem is kell. Az emberek jó és rossz tulajdonságokat egyesítenek magukban. Mérlegeljék az egész embert és segítsenek neki leküzdeni hibáit.

Általában abbahagytuk az emberen ide-cda cserélgetését és dobálásit. Olyan viszontagságos és hullámzó évek után egy kis stabilitást szeretnének már az emberek és ehhez hozzátartozik az is, hogy a vezetőket se cserélgessük. A pártban és a kormányban most már lassan három esztendeje azonos ősz- szetételű a vezetés: Központi Bizottságunkból csak olyan elvtársak maradtak ki, akik sajnos, meghaltak.

Felszámoltuk a gyanakvás légkörét, egészében mérlegeljük az embert, stabilitást biztosítunk a vezetésben. Ezt a politikát kívánjuk folytatni.

Ami pedig az osztályokat illeti, mindenki jól tudja, hogy

kell, tehát igyekszik a munkában. Az ilyen embert bátorítani kell, hogy a helyes úton járjon.

Szépek tehát az eredmények, de mindjárt megkérdezhetné valaki: hát gond, nehézség nincs már ebben az országban? Van gond is. Van nehézség is. Ezek azonban egy igaz ügyet jól képviselő párt és a hatalommal helyesen élő saját szocialista életét építő nép gondjai. Ezek már olyan gondok, melyek a párt és a nép számára és a szocializmus építése menetében jelentkeznek és amelyeket napról napra, hónapról hónapra a fejlődés követelményeinek megfelelően oldunk meg. Az a szocialista lelkesedés és a társadalom vezetéséért érzett felelősség, ami a munkások nagy tömegeiben már él, hassa át az egész munkásosztályt.

A parasztság egészét is hassa át a felelősség a nép jobb életéért. A parasztember ne csak egyéni érdekeit nézze, hanem gondolkozzék, mint közösségi lény is, mint a társadalom tagja, a nemzetnek, a hazának hű fia. A föld, a nemzet kincse, a nemzet vagyona, ki hogyan gazdálkodik vele, ezért erkölcsi felelősséggel tartozik az egész nemzetnek.

Az értelmiséginél is van még igazítani való. Dobi elvtársnak igaza van, amikor mondja, hogy elért eredményeinkben az értelmiség munkája is benne van. Különösen vonatkozik ez a műszakiakra, mérnökökre, kutatókra, tudósokra és részben a művészekre is. Sok szép művészeti alkotás született a közelmúltban; jó drámák, filmek, szobrok, képek, az írók is írnak, írnak jó regényeket és szép költeményeket. De azért van még igazítani valója az értelmiségnek. Állítom, nincs az a magasrangű pártfunkcionárius állami tisztviselő és nincs az a még olyan nagy író sem, aki valami szívességet tett a népnek azzal, hogy melléje állt és a szocializmus ügyét segíti. A dolog fordítva van: a párt és az állami emberek, a tudósok, a művészek és az írók legyenek büszkék arra, hogy a nép ügyét segítik. Hogy teljes mellszélességgel állnak oda a szocializmus ügye mellé. Ez a népi hatalom még akkor is, amikor árnyék esett rá, ragyou góbb, dicsőbb és nagyszerűbb volt, mint a horthysta hatalom bármikor, akárhogyan is kisminkelte magát. (Helyeslés, nagy taps.) És ezt az értelmiségieknek is tudniok kell. Az igazság az:

nem a nép van azért, hogy egy írónak legyen valamiről írni valója, hanem fordítva: az iró legszebb feladata, hogy a nép ügyét segítse, a nép harcát támogassa. ;

A közügyekkel foglalkozók, köztük az újságírók felelősségéről is beszélt Kádár János. Az újságírókról most már elmondhatjuk, hogy a mi újságíróink. S eszerint is dicsérjük, vagy korholjuk őket. A politikai kérdésekkel elég rendesen foglalkoznak. Ilyen panaszunk nincs, de kissé több felelősséget várunk tőlük az építés kérdéseinek tárgyalásánál. Mindenki tudja — mondotta —, hogy vannak bizonyos hiányosságok, nehézségek, amelyeket még nem oldottunk meg. Az újságok egyszer megírják, hogy „jövőre már lesz”, ezután megírják, „egy félév múlva már lesz”, ismét máskor, hogy a „jövő héten lesz” és ezután, hogy „a műit héten volt”. Ezek után előfordul néha, hogy a háziasszony kereste a közértben a sokszor megígért árut és az a múlt héten sem volt. (Derültség.) Azt kérjük tehát, hogy egy kicsit több felelősséggel írjanak. Azután, ha valami jó, nem kell arról hússzor írni. Egyszer kell írni, úgyis észreveszik az emberek, ha valami jó, sőt, azt is észreveszik, ha valami rossz, még akkor is, ha az újságokban azt’ írták volna, hogy az jó (derültség, taps),

A vezetésnél is lehet segíteni. Általában rendesen megy a munka. Az igazgatók, tanácsemberek, vezető állami tisztviselők dolgoznak, de nem úgy, hogy munkájukon ne lehetne javítani. Van egyes vezetőinkben bizonyos fajta tehetetlenség. Nem elég valamit csak megtermelni, el is kell juttatni azt a fogyasztóhoz. El is kell helyezni a külföldi piacokon és itt még sok a javítanivaló. Gyorsabban, jobban dolgozzunk. Több felelősséggel, kevesebb tehetetlenséggel, a takarékosság is szükséges. Minden ember, aki közpénzt kezel

— és sokan kezelnek közpénzt

— bánjon olyan takarékosan a közpénzzel, hogy minden fillérrel el tudjon számolni. Ha

társadalmunk vezető osztálya a munkásosztály.

saját pénzéről van szó, akkor sem árt, ha kicsit takarékos — különösen, mondjuk, szombat délután. De ha közpénzről van szó, mindig takarékosnak kell lennie, mert a

nép munkájából alkotott érték szent dolog ebben az országban!

A kommunistáknak, a pártszervezeteknek többet kell foglalkozniuk a termeléssel,

gorombák, se erőszakosak, őt meg kell győznünk. Az ilyen, ma még bizonytalan ember tűnődik: jó az a szövetkezet, vagy nem jó? Kié lesz a szövetkezet, ki fog ott dirigálni? Ad-e a kormány támogatást? Hát persze, vannak olyan emberek is, akik elvárnák, hogy még a disznóól zárját is készen, teherautón vigyük az új termelőszövetkezetbe. A bizonytalan, tétovázó embereket bátorítani kell, segíteni kell, mert ők alapjában rendes emberek. Bennük a múlt és a jövő küzd.

Nem szabad őket szidnunk, mert abban a komisz, embertelen régi világban azt tanulták, hogy ha van a kezük- ü gyében egy kis földecske, akkor van életük, ha nincs, akkor nincs. A tétovázókat fel kell világosítani, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése nem a párt, az állam valamiféle rögeszméje, hanem az emberi felszabadulás, a dolgozó parasztság boldogulásának, az egész nép előrehaladásának útja. Kié a termelőszövetkezet? És kié a haszon? Nézzék meg, kié itt, Győr megyében, ahol már megteremtették a fejlett nagyüzemi gazdálkodást. Megválasztották a jó vezetőket, saját embereiket és azok irányításával dolgoznak.

Akik már beléptek a termelőszövetkezetbe és azon az úton járnak, amely az egész

magyar parasztság jövőjét jelenti,

élvezik a párt, az állam, az egész társadalom fokozott támogatását, védelmét, érezzék, hogy nincs többé akadály előttük, a gazdag, szép élet építői ők. akikre hálával gondolnak majd a jövendő nemzedékei.

Nyilvánvaló, hogy az úttörőknek, és az előlhaladóknak nyújtott kedvezményeket — és ezt is tudni kell — nem élvezhetik majd azok, akik utolsóknak ballagnak be a termelőszövetkezetekbe. Az egész parasztság utolsó sorában ballagóknak már nem lehet azt a segítséget nyújtani, mint az úttörőknek.

— A szövetkezeti úton járók soraiban legyen megingathatatlan szilárdság és következetesség! Figyelem és türelmesség kell a még bizonytalankodókkal szemben. Ugyanakkor határozottság és erély az ellenséges támadókkal szemben. A párt, a kormány úgy véli,. hogy mindhárom tényezőre szükség van. Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy ezzel az elvi szilárdsággal halad előre népünk pártunk vezetésével a szocializmus teljes felépítése felé.

Beszéde befejező részében a nemzetközi helyzettel foglalkozott Kádár János. Kiemelte: a nemzetközi helyzetet az jellemzi, hogy

napról napra tért hódít és győzedelmeskedik a Szovjetunió, a szocialista tábor békepo!itikája?

az építőmunkával. Szokják meg, hogy a munkáról nem elég csak beszélgetni, a jó munka intézkedéseket, közbelépést, javaslatot is kíván — a hibák korrigálását. Bízunk

abban, hogy pártszervezeteink a kongresszusra készülve, sokat foglalkoznak az építőmunka egyes kérdéseivel. A kommunisták, a pártszervezetek, az iparban, a bányászatban, a közlekedésben, a mezőgazdaságban és a kereskedelemben éppen úgy, mint a kultúra területein

emeljék magasabbra a kongresszusi verseny zászlaját. Támaszkodjanak még bátrabban és az eddiginél is nagyobb bizalommal a tömegekre.

A tömegek pedig még nagyobb lendülettel kövessék a pártot és akkor minden célunkat elérjük, amit erre az évre magunk elé tűztünk, sőt túl is teljesítjük.

Beszéde további részében a termelőszövetkezeti mozgalommal foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom nagy társadalmi kérdés, az egész nép ügye, mert nélküle nem tudnánk felépíteni a szocializmust, megoldani a nép élet- színvonalának további tartós emelését.

— Most az a feladat — folytatta —, hogy a termelőszövetkezeteket erősítsük, de — mint a márciusi határozatban is benne van — a mostani erősítéssel az újabb, a fejlődés feltételeit is megteremtjük. Az ellenséget meglepte az idei gyors fejlődés. Most tehát, miután utólag észhezkapott, hazudik,« rágalmaz, támad. De számunkra — éppen mert az egész nép ügyéről van szó —

a termelőszövetkezetek fejlődése szent dolog, a termelőszövetkezeteket mindenkivel szemben megvéd- jük.

A termelőszövetkezet a nép, a parasztság boldogulásának döntő fegyvere,

— Az ellenség azt is mondja, hogy nem tudnak kellő anyagi feltételeket biztosítani és megijedtünk a gyors fejlődéstől. Komolyan mondom, ilyen ijedelmet minden negyedévben vállalnánk. Ami pedig az anyagi eszközöket illeti, áz ellenség hazugságaival szemben az a valóság, hogy a párt, a kormány felhívására a mezőgazdasági gépgyárak, a vegyiüzeanek, az építőanyagipar, terven felül a traktorok, silókombájnok százait, a műtrágya ezer tonnáit és a téglák millióit adták a termelőszövetkezetek anyagi megerősítéséhez. A Központi Bizottság és a kormány pedig — a múlt évi gazdasági eredményekből — jelentős számú gépet, nagy mennyiségű műtrágyát és más fontos cikket vásárolt külföldről, elsősorban a Szovjetuniótól. Ismeretes, hogy több mint kétezer traktort és több mint háromszáz- ezer tonna műtrágyát vásároltunk. A kormány ezenkívül igen jelentős pénzösszeget biztosított, hitelt nyújtott és sok más formában segítette a termelőszövetkezeteket. Ezzel párhuzamosan — mint az első félév eredményei is bizonyítják — tervszerűen fejlesztettük iparunkat, kulturális életünket és a dolgozók életszínvonalát is. Ez is bizonyítja, hogy az ellenség ismét hazudott, amikor azt állította, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom támogatása együtt jár az életszínvonal romlásával.

— Ami a jövőt illeti: az ellenséggel egyszerű beszélni — lehet vele a bot vastagabb végével is —, de a tétovázó, a jövőt még világosaT! nem látó parasztember nekünk testvérünk, vele nem lehetünk se

amelyet az egész békeszerető emberiség támogat. Az imperialisták, a gyarmatosítók Algériában, Dél-Afrikában és másutt is folytatják könyörtelen harcukat a szabadságukért küzdő népekkel szemben, legelvakultabb köreik folytatják a fegyverkezést, köztük az egész Európa legreakciósabb elemét képviselő nyugatnémet revansisták felfegyverzését. Az ilyen jelenségek láttán ébernek kell lenni. A nemzetközi helyzetet mégis az jellemzi, hogy a hidegháború politikája csődbejutott és töredezik a jég: az: egész nemzetközi élptben előtérbe került a békés egymás mellett élés, a tárgyalások politikája. Ennek jele volt a külügyminiszterek értekezlete is és az a nagy nemzetközi esemény, amelynek még előtte vagyunk: Hruscsov elvtárs amerikai látogatása és Eisenhower szovjetunióbeli útja.

— Mi teljes mértékben helyeseljük ezeket a találkozásokat és tárgyalásokat. Teljesen egyetértünk a szovjet békepolitika céljaival, az atomfegyverkísérletek és az atomfegyver betiltására való törekvéssel, a leszereléssel, a német békeszerződés és Nyu- gat-Berlin kérdésének megoldásával, a békés egymás mellett élés, a két világrendszer békés versenyének politikájával, mert ezek együttesen a tartós béke feltételeinek megteremtését jelentik. Tudatában vagyunk annak, hogy e célok elérése nem könnyű, sok állhatatos munkát és következetes harcot kíván, de bizonyosak vagyunk abban, hogy ez a politika győzelmet arat, mert mellette van az igazság és az erő is, mert ez a politika az egész emberiség, minden nemzet érdeke. Pártunk, kormányunk, népünk, ezeknek a gondolatoknak jegyében kíván szerencsés utat és teljes sikert Hniscsov elvtársnak az Egyesült Államokban teendő utazásához. (Nagy taps.)

— Pártunk és kormányunk külpolitikája a magyar—szovjet barátság ápolása, a szocialista tábor egységének erősítése és ettől a politikától soha nem fogunk eltántorodni!

(Nagy taps.) Politikánk az, hogy minden ország népével — legyen abban az országban bármilyen társadalmi rendszer —, békében éljünk egymás mellett, ugyanakkor része külpolitikánknak az, hogy nem tűrünk beavatkozást bel- ügyünkbe és a Magyar Nép- köztársaság függetlenségének mindenkor rendithetetlen őrei leszünk. (Taps.) Ennek megfelelően visszük mindennapi munkánkat, ápoljuk, erősítjük és bővítjük a politikai, gazdasági és kulturális együttműködést, a kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági együttműködést a szocialista országokkal, a gyarmati sorsból felszabadult népekkel. Ugyanennek a politikának megfelelően a kapitalista országokkal is az együttműködés megkönnyítésének útját járjuk. Ennek része például, hogy országunkba úgyszólván teljesen szabaddá tettük a beutazást.

— Kedves elvtársak, kedves elvtársnők! Ilyen gondolatok jegyében ünnepeljük alkotmányunk ünnepét az egész országban. Még egyszer megismétlem: nagy örömmel jöttünk önökhöz, örülünk, hogy találkoztunk önökkel, büszkék vagyunk ennek a megyének' dolgozóira. Magam is köszöntőm azokat az elvtársakat, akik a szomszédos megyék dolgozóinak képviseletében jöttek erre a gyűlésre és szívből kívánom Győr-Sopron megye, a szomszéd megyék, de az egész ország dolgozóinak, hogy az alkotmány legközelebbi ünnepét jó' végzett munkával, jó eredményekkel, új és nagy sikerekkel ünnepelhessék. Ezt kívánom mindnyájuknak. (Nagy taps.)

Éljen és erősödjék tovább országunk, dolgozó népünk hatalma, a mi drága hazánk, a Magyar Népköztársaság! (Nagy taps.) Éljen a Szovjetunió, a szocialista tábor egysége, az emberi haladás és a béke legfőbb támasza! (Hosszantartó, nagy taps, lelkes éljenzés.) (MTI)