Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-02 / 153. szám

1939. július 2., csütörtök NÉPÜJSA6 s As eddigi eredmények a további jó munka biztosítékai A Péteevúsári Átírási Hazafias Diépfront-bizottság niunlíájáról A Pétervásári Járási Haza­fias Népfront-bizottság néhány nappal ezelőtt tartotta meg második negyedévi ülését. Nem volt nehéz megállapítani, hogy a községekben a válasz­tások óta nem csökkent, ha­nem inkább növekedett a nép­front tevékenységének jelentő­sége, súlya. Ami a legnagyobb öröm: az értelmiségiek közül is egyre többen találják meg az utat a mozgalomhoz és kap­csolódnak be munkájába. Kü­lönösen a pedagógusok vállal­tak nagy szerepet az elmúlt hónapokban, de nagy jelentő­ségű a műszaki értelmiségiek és jogászok tenniakarása is. Az elmúlt hónapok egyik legjelentősebb eredménye az, hogy az első negyedévi ülésen, az MSZMP Központi Bizottsá­gának decemberi határozata alapján megállapított tenniva­lókat sorjában, sikeresen vég­rehajtották a járásban. Az el­sők közé az istenmezeji és üzederkenupusztai népfront­összejövetelek tartoznak. Eze­ken * helyeken a népfront- bizottság valamennyi tagja egyöntetűen még a kora ta­vasszal a közös gazdálkodás útját választotta. Az új terme­lőszövetkezet elnökének is a népfront egyik elnökségi tag­ját, Murányi Gábort választot­ták meg. A termelőszövetkeze­tek fejlesztése idején jól dolgo­zott a terpesi népfront-bizott­ság is. Itt termelőszövetkezeti elnöknek Csabai Mihály elvtár­sat, a községi népfront-bizott­ság elnökét választották meg. Sokat segített a közös gazdasá­gokat erősítő munkában a ba­ton, recski, ivádi népfront­bizottság is. Ezek már elegendő bizonyos­ságot adnak ahhoz, hogy nép­front-bizottságaink valóban te­vékenyen kivették részüket abból a nagy munkából, amely a magyar mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének felada­taiból rájuk hárult. Így érhet­nék el a járásban, hogy a ta­vasszal 1575 család, 1922 tag­gal, 8731 hold szántóterülettel és 10 804 hold összterülettel a közös gazdálkodást, a nagyüze­mi termelést választotta, s így alakulhatott ki újonnan kilenc szocialista község is. Ezek az eredmények azt a tapasztalatot adták, hogy a népfront-bizott­ságoknak a jövőben még na­gyobb erővel kell foglalkozt­ok a termelőszövetkezetekkel, mezőgazdaságunk szocialista átszervezésével. A járási népfront-elnökség éppen ezért a termelőszövet­kezetek megszilárdítása és a községfejlesztési tervek megva­lósulása érdekében járási tár­sadalmi műszaki bizottságot ho­zott létre. Még csak rövid ide­je tevékenykedik ez a bizott­ság, de máris szép eredmények­ről számolhat be. A Parádfür- dői Erdőgazdasághoz tartozó műszaki szakemberek például elkészítettek Szajla szocialista község termelőszövetkezetének egy közös-istálló tervet és vál­lalták a munka műszaki veze­tését. Ezzel mintegy 15 000 fo­rintnyi kiadástól mentették meg a közös gazdaság tagjait. Ugyanezek a népfront-aktívák elkészítették Szajla belső ren­dezési tervét is. Ilyen módon készült el jú­niusban Terpes szocialista község termelőszövetkezetének istálló-terve is, amely ugyan­csak mintegy 15 000 forint ér­tékű társadalmi műszaki mun­kát jelent. Kiemelkedő mun­kát végeztek a riépfront aktí­vái Istenmezején is. Itt négy híd építéséhez a műszaki ter­veken kívül az építőanyagot is biztosította az erdőgazdaság. Vízügyi vonalon Agárdi Já­nos mérnök végzett komoly társadalmi munkát Szeder­kénypusztán, ahol elkészítette a tsz juhakol építkezésével kapcsolatos vízrendezési tervet, valamint a Vízügyi Igazgatósá­gon keresztül 10 000 forintot biztosított a munkák elvégzé­séhez. Hosszan lehetne még sorolni a példákat a társadalmi műsza­ki bizottság munkájáról. Hi­szen dolgoznak Erdőkövesden, Ivádcm, Bodonyban, Bükkszé­ken a járási székhelyen és sok más helyen is. Tevékenységük hasznosságát azonban elég csak egy számmal jelezni: a műsza­ki bizottság eddig összesen 70 000 forint értékű társadalmi munkát végzett a járásban. A járási népfront-bizottság e feladatok végzése mellett természetesen munkájának töb­bi részét sem hanyagolja el. Az ingyenes jogi tanácsadás munkájába nemrégen bevonták a járás összes jogászát, a kö­vetkező időkben pedig az orvo­sok és más egészségügyi dol­gozók bevonásával megszerve­zik az egészségügyi tanácsadási szolgálatot is. A most következő nyári hó­napokra egyébként emellett is gazdag programot dolgozott ki a népfront. A községfej iesztési tervek valóraváltásának szor­galmazása mellett több időt szentelnek az ifjúság szocialis­ta nevelésének: Öt nagyobb községben a pedagógusok se­gítségével ankétokat rendez­nek, amelyeken a helyi ifjúság gondjait, problémáit beszélik majd meg. Gondoskodnak a tanácstagi beszámolók, fogadóórák rend­szeres megtartásáról. Ezzel a választók ■ tájékoztatását, a közügyekbe való nagyobb mér­tékű bevonását kívánják segí­teni. Hat községben előkészí­tik. szeryezik a részleges, idő­szaki tanácsválasztást. Jelölő­gyűléseket rendeznek, s ellát­ják az ezzel kapcsolatos felada­tokat. Az eddigi eredmények, a to­vábbi jó munka biztosítékai, tartják Pétervásárán a nép­front-bizottság tagjai, s való­ban ezek alapján remélhető, hogy ebben a járásban az el­következő időkben is olyan szorgalommal, lelkesedéssel dolgoznak a bizottsági tagok, társadalmi aktívák, mint azt eddig tették. GECSE ISTVÁN a Hazafias Népfront Járási Bizottságának elnöke. Filmgyáraink Jelentik A Budapest Filmstúdióban megkezdték a Merénylet című új bűnügyi film forgatását. A film az emlékezetes Biatorbá- gyi vasúti híd robbantás ese­ményeit mutatja be. A film forgatókönyvét Thurzó Gábor írta, rendezője Várkonyi Zol­tán, a főszerepeket Básti hajós, Major Tamás, Páger Antal játsszák. Kisebb szerepekben Greguss Zoltánt, Makiári Zol­tánt, Psóta Irént, Simor Er­zsit, Tábori Nórát és Soltész Annit láthatjuk az új magyar filmen. ★ A Hunnia Filmstúdióban is új magyar film forgatását kezdték. A Kölyök című film napjainkban játszódik Sztálin- városban, s egy 15—16 éves gye­reklány történetét mondja el. A címszerepet Törőcsik Mari alakítja, partnerei Szabó Gyula, Bessenyei Ferenc, és Zenthe Ferenc. A filmet Szenes Mi­hály rendezi. Vasárnap nem futballozunk. Eszak-Irország azt a megle­pő határozatot hozta, — írja a zürichi Sportinformation, hogy nem vesz részt az 1962. évi lab­darúgó-világbajnokságon, „ne­hogy ismét kénytelen legyen vasárnap játszani, mint ahogy az Stockholmban előfordult.” Belfast Linfield nevű csapata szerette volna a ha tározat meg­változtatását elérni, de a többi egyesület nem támogatta. Síeljen nyáron a „Monte Kaolinion Áz ausztriai Horschauban van az ország legnagyobb kao­lingyára. A gyár közelében évek során 90 méter magas kaolinhegy keletkezett, ame­lyen most 150 méter hosszú elsőrendű sípályát építenek. A csúcsra sí-liften lehet feljutni. Ausztria síelői tehát nyáron is élvezhetik kedvenc sportjukat és a szakértők szerint a kaolin síterep sokkal előnyösebb más, műanyagból készült síterepek­nél, mert talaja sokkal pu­hább. äü Az üzlet tragédiája áb játék-felvonulás a VIT-en A világhírűvé vált cseh bá­bok hazájából az ifjúsági fesz­tivál idejére sok érdekes báb­figura is érkezik Bécsbe. A csehszlovák delegáció a feszti­vál megnyitóján rendezendő nagy felvonuláson „bábfelvonu­lást” is rendez, amelyen min­denféle színű bábok jelképezik majd a föld összes népeinek barátságát és békéjét. Táncest, szellemi öttusa A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának kultúrott- hona július 4-én, szombaton du.‘4 órai kezdettel mikrobaráz­dás lemezekkel táncestet ren­dez a nagyteremben. A táncest keretében szellemi öttusa-versenyre (kérdezz-fele- lek) kerül sor. Akik öt kérdés­re válaszolni tudnak, értékes jutalomban részesülnek. A ver­senyt Walkai Emil vezeti. A z ember elment a gyilkosához. Ügy tudott csak ”1 még élve elmenni a gyilkosához, hogy a múlt­kor éppen nem találta a kését, amellyel megölhette volna az embert. Az ember tehát most kést visz, nehogy baj legyen, nehogy ismét gyilkolás nélkül maradjon a gyilkos. Hogy ilyesmi nincs? Hogy ilyesmivel még viccelni sem illik? Hogyha mégis van, akkor... Van ilyesmi és legfeljebb csak tragédiának, a pénz, az üzlet tragédiájának lehet nevezni, — viccnek valóban nem. Izrael fegyvert akar szállítani Nyugat-Németország­nak! Leragasztott kitüntetések A usztriában találkozó volt. Húszezer ember vonult fel szép és tetszetős menetben, igazán megfor­rósodhatott mindenki szíve, az osztrák hadügyminiszteré is. Bajtársi találkozó volt ez a javából, a bajtársak mellén kitüntetés, némelyik kitüntetés átragasztva, némelyik nem. S ez az utóbbi volt a több! Jaus, a bajtársi szövet­ség ügyvezető elnöke, Graf osztrák hadügyminiszter fülc- hallatara jelentette ki ezen a félig leragasztott kitüntetésú tüntetésen: „Ez alkalommal a Wermacht volt tagjai lera­gasztották a kitüntetéseiken szereplő horogkeresztet, hogy eleget tegyenek a törvényes intézkedéseknek.’’ Ez alkalommal. Persze, ez alkalommal se ragasz­tották le a horogkeresztek felét se. Jaus úgy gondolja, hogy eljön az az alkalom, amikor nem kell leragasz­tani a horogkeresztek másik felét sem. Sőt, talán az az alkalom is, amikor új horogkeresztes kitüntetéseket is fel lehet tűzni és nem Becs, hanem mondjuk valamelyik más ország fővárosában menetelni. Hisz ha ez csak az osztrák hadügyminiszteren, hisz ha ez csak Jaus ügyvezető elnökön múlna! Szerencsére, ez százmilliókon múlik. (látó) i régi egri férgek Most, amikor a város főút­vonalain pazar fényt ontó neon csővilágítást szereitek, illetve u közeljövőben szerelnek fel, — amikor a városi tanács ille­tékes osztályán szerzett felvi­lágosítás szerint nagyszámú égőhelyet a város perifériális részein, — úgy hisszük, hogy érdekeim fogja olvasóinkat, hogy milyen is volt a régi egri világítás. Anélkül, hogy a rész­letekbe merülnénk, nem is túl a messzi múltba nyúlnak visz- sza, hanem csak apáink gyer­mekkoráig, a múlt század 90- es esztendejéig. Szólaljon meg tehát a múlt krónikása, a kort hűen tükröző újság. Az „EGER VIDÉKE” című lap így vázolja Eger város köz­világítás-helyzetét 1890. febru­ár 25-iki számában: „Ezzel bizony gyatrán va­gyunk. Némely este kistályai sötétségben bukdácsol haza a közönség, mely nem szokott a tyúkokkal lefeküdni. Amikor pedig a világosság egri nagy­mestere (értsd alatta a városi lánipagy ú j togatót) már meg is gyújtja a városi mécseket, ab­ban sincs köszönet. Az álmos pislogás, amely ezekből a mé­csekből leásítoz, árnyékvetés­re is kevés, akár a lámpák primitív volta, akár a petró­leum rosszasága az ok. Tény az, hogy esténként koromsötét van.. ” Nem valami biztató volt te­hát a helyzet apáink boldog békeidejében. No de nézzünk meg egy má­sik cikket is, 1890. márciusá­ból, hogy mit ír az újság. Ez a cikk is ugyanazzal a mondattal kezdődik, mint az előbbi: „Ezzel bizony gyatrán vagyunk.” A továbbiakban pe­*\AAAAAA/WSA/\AAAAAAAAAA/VWW\AAAA*V, ELVITATHATATLAN tény, ma ezer és ezer család nyu­galmát, jólétét, bővebb kere­setét a gyerekeket nevelő, a háztartást irányító nagyma­ma biztosítja. A mai nagyma­mák visszafiatalodtak a meg­változott élethez, s ők is ki akarják venni tevékeny ré­szüket ebből a mozgalmas életből. A délutáni kávézást és pletykapartit, a vég nélkü­li harisnyakötést felváltotta sok idős asszony kezében a termelőmunka. Ám az élet ha­lad. A felnőttek idősödnek, a gyerekek felnőnek, családot alapítanak, s ha megjelenik a családban a gyermek, az uno­ka, az örömmel együtt betör sok családba a gond: Mi lesz most? Kiesik az asszony ke­resete? Hová tegyük a gyere­ket? Az óvodai férőhely még mindig kevés. És akkor legtöbb helyen megjelenik a nagymama. Bé­kés nyugalmát feláldozva el­vállalja a kicsi unoka gondo­zását, . hogy a szülők nyugod­tam dolgozhassanak. Sok he­lyen a nagymama együtt la­kik a fiatalokkal. Cs. Béiáék- nál is így áll a dolog. Szépen kezdődött hat évvel ezelőtt, ma már tűrhetetlen a hely­zet; Akkor a fiatalok nagyon 6zépen megkérték a nagyma­mát, vállalja el a gyerekeket, míg dolgoznak, még havonta fizettek is, hiszen nem akar­tak ezzel gondot okozni a „drága anyukának”; Aztán el­Nagymamák a családban telt néhány hónap, kitalálták, hogy mindannyian jól járnák, ha a mama eladja a lakását, s hozzájuk költözik. így leg­alább mindig együtt lesznek. A nagymama nem sokat gon­dolkozott, mert a kicsi Katika úgy a szívéhez nőtt, hogy sem­mi pénzért nem adta volna senkinek. Alighogy Katika kétesztendos lett, megszületett Öcsiké. A nagymama egyre fáradtabb, a gyerekek egyre követelőzőbbek, a fiatal szülők egyre felelőtlenebbek lettek. Már nem jártak haza a mun­kából, hanem ’ felszabadultan, bízva a nagymamában, hol moziba, hol színházba, hol lá­togatóban maradtak el estén­ként. A két gyerek nyűgössé- ge, fürdetése, vacsoráztatása, a fektetés komoly fizikai erőt igénylő tevékenysége, mind többet és többet maradt a nagymama erőtlenedő karjá­ra. A fizetés természetesen már régen elmaradt, sőt a névnap, karácsony, születés­nap sem hozott semmi meg­lepetést a nagymamának. Ter­mészetesnek vették, hogy ott van, s „örüljön, hogy gondos­kodnak róla” jelszóval, bevet­ték a leltárba. S mikor egy este a beteg gyerek ágya mel­lől szórakozni mentek a szü­lők, kifakadt a nagymama: — BEZZEG AZ ÉN IDŐM­BEN nem a mulatságra, ha­nem a gyereken járt a szülőK esze! Nem mondom én, hogy ne menjetek, vigyázok én a gyerekekre. De az egész napi munkát, vasalást, varrást, fő­zést már nem bírom; Öreg­szem már, nem vagyok 20 esztendős, legyetek belátással! — Nekem ugyan nem dol­gozik! — vágta oda a vő, s á nagymamának elállt a lé­legzete, erre a durvaságra; Azóta csapkodás, hangoskodás van a házban. A gyerekek álmélkodva figyelnek, nem ér­tik: miért nem szeretik egy­mást anyu, apu és a nagyma­mi. S közben az éjszakák csendes, könnyáztatta néma­sága rövidíti a nagymama életét. Hát ezért vállalta a máso­dik generáció nevelését? Ezért áldozta fel nyugalmát? Ezért segítette a fiatalok szárny­bontogatását, hogy most, mi­ken' már felcsoperedtek az unokák, egyszerre felesleges legyen? Nem! Sokkal, de sok­kal többet köszönhet ez a család a nagymamának, mint amennyit fel tudnak fogni. Miért nem becsülik meg úgy, ahogy azt megérdemli? Hi­szen a nagymamának nincs semmije, amihez ragaszkod­jék. csak a szeretet, a figyel­messég, az unokák meleg szf­vecskéje az, ami őt az élethez köti. Élete párja rég meghalt, s talán mert nincs keresete, azért tartják Cs, Béláék nyűg­nek?! Miért nem lehet mindenütt úgy élni, mint K; Kárólyék- nál? Négy gyerek van, a nagy­mama irányításával mind a négy jól nevelt gyerek, segít otthon mindent. Még a három­éves Évike is tudja a köteles­ségét, látogatásunkkor éppen a reggeli edényeket rákja át a mosogatóasztalra. — Majd Jancsi elmossa! — közli velem kicsinyes „tájszó­lással“; IGEN. JANCSI NYOLC­ÉVES, ő mosogat, nagymama törölget, a hatéves Klári és a 10 éves Jutka a gyerekszobát takarítja. A nagymama bol­dog, megelégedett, s derűs mo­sollyal mondja: — Hála, hogy ilyen szép családot alapított a fiam, Ked­vesem! Ezek csak a család­juknak élnek, pedig nagyon elfoglalt emberek. A fiam, mint tudja, körzeti orvos, a menyem pedagógus, a társa­dalmi munkából alaposan ki­veszi a részét, és mégis van idejük szóraKozásra, gyerek- nevelésre, és az én felmenté­semre egyaránt. Talán a leg­nagyobb könnyebbséget az je­lenti, hogy ezeknek a gyere­keknek a mai rohanó élet el-' lenére is VANNAK SZÜLEIK!; Pici karuktól igazi családi, kö-; zösségi nevelést Kapnak. Így; nincs összeütközés a gyerekek,; az apjuk és nagyanyjuk kő-; ZÖtt; Közben a gyerekek becipel-! ték a kis Éva babaágyát, aj nagymama varrókosarát, most; délig ki-ki kedvenc szórako-j zásának szentelheti magát,; majd akkor anyu hozza az; ebédet. Ez csak két család, csak két: nagymama, mégis óriási a különbség; S A KÉT VÉGLET KÖ­ZÖTT még ezerféle változat­ban élnek a családok, ahol nagymama nélkül nehéz vol­na az élet. Be leéli látni a nagymamáiknak, hogy nagyon sokszor ők az okai az össze­tűzéseknek, hiszen régies fel­fogásukkal, túlzó unokaszere- tetükkel nemegyszer ütköző­pontot jelentenek vitás kér­désekben. De a fiataloknak ezek ellenére sem szabad el- felejteniök. hogy a nagyma ma is édesanya, akinek kö­szönheti a család létét, s sok­szor biztonságát. És az édes­anyák, a mostani nagymamák nem akarnak rosszat a fiata­loknak, s kedves, megnyugta­tó lényükkel mindenkor biz­tonságot jelentenek a család­nak, főleg a gyerekeknek. Cs. Adásn Éva f dig így ad hirt a múltról: „Az a pár mécses, ami tün­tetőleg pislákol egy-egy utca­szögleten, holdvilágos éjszaká­kon még csak megjárná, mert ilyenkor legalább estefelé meg- gyújtják, de olyan koromsötét éjjeleken, minők a mostani esős időkben mindennaposait, egyetlen lámpa sem ég! Ú ál­dott házi kezelés, (a város házi kezelésben kezeibe az utcai petróleumlámpákat) mikor szű­nik meg már a te országod, .$ mikor jön el az a boldog idő, amelyben esténként riyaktörés veszélye _ nélkül ballaghatunk hazafelé”. Az esztendő végén már így átkozódnak a lap hasábjain a lakosság érdekeit szívükön vi­selők: „ Az illetékes hatóság tag­jainak, kik ennyire becsülik embertársaik életét, nem kí­vánhatni mást, minthogy szál­líttassanak ki Egernek ezen „legsötétebb” részébe, s ott építsenek nekik házat, s on­nan kelljen a városba jármok napjában legalább tízszer.” 4 Itt-ott még mindig halljuk öregek ajkán felszakadni a do­hos sóhajt: „Óh, azokban az áldott régi . jó időkben ...” Hogy milyen jók voltak azok a régi szép idők, arról meglehe­tősen nyíltan "árulkodik a le­tűnt korok újságírója. Nemárt, ha az „álmodozókat” néhanap­ján emlékeztetjük a rideg té­ny eine! Sugár István Szobor-javaslatunk a Piac-térre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents