Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-02 / 153. szám

4 NEPÜJS AG 1959. július 2., csütörtök A felemelt családi pótlék nyomában Három csillád — tizenhárom gyerek Mint ismeretes, a forradal­mi- munkás-paraszt kormány az'jidei tavaszon rendezte a többgyermekes családok csa­ládi pótlékát. Az elvi jelentő­ségen túl ez, a szociális gon­doskodás . a többgyermekes családokról, a kormány sike­res politikáját is dicséri. Iía figyelembe vesszük azt a kö- rülniényt, amelyben a kor­mány az ország élére áll:, azokat a gazdasági nehézsége­ket, amelyeket az 1956. évi ellenforradalom hagyott örök­ségül, akkor tudjuk értékelni igazán a kormány gazdaság- politikáját és annak“ eredmé­nyeit az életszínvonal emelé­sében. Mert a felemelt családi pótlék csak úgy válhatott le­hetővé, a kormány csak azért tud nagyobb összeget fordíta­ni a többgyermekes családok­ra, mert ennek a gondosko­dásnak megteremtette és meg­teremtettük az anyagi előfel­tételeit. Ennek a kormányintézke­désnek a visszhangját akar­tuk megkapni most, hónapok után, ezért elindultunk és munka közben, vagy épp a családi környezetben felkeres­tünk olvan családanyákat, akiket a felemelt családi pót­lék érintett. £s mondanunk sem kell: kellemesen érintett. Keresetlen szavakkal mondot­ták el, hogy a családi pótlék felemelt összege minden hó­napban újabb és több lehető­séget • jelent a gyermekek gon­dozásában. S. Z-né négy-gyermekes csa­ládanya. két lány és két fiú ne­velésének sok gondja nyomja a vállát. Szeretettel beszél ró­luk és eredményeikről. A leg­nagyobb már ápolónői tanfo­lyamon tanul, keresete is van. A második, a tizenhatéves fiú, a harmadik tizenötéves, míg a „sereghajtó“ 'alig tízéves. Jól tanulnak, szorgalmasak. Most, a nyári szünidőben hasznos foglalkozáson is törik a fejüket: hogyan lehetne pénzt keresni azokhoz a nagy- nagy tervekhez, amiket csak egy igazi, serdülőkorban levő diák tud megfogalmazni és dédelgetni; S. Z.-né elmondja, hogy a havi kalkulációnál a családi pótlék 180 forintos többlete feltétlenül jelentős tétel. Bár férjével mindketten keresnek és igen beosztó életet élnek — a gyermekek ruházása és egészséges, mérhetetlen étvá­gya sok fejtörést okoz az édesanyának —, de a havi családi pótlék többlet érezteti hatásét. A vásárlásnál is, meg ä gondolkodásban is.. Mert gaz az a régi közmondás, íogy a tettek beszélnek. Es az yen tettek még a háziasszo- yi gondokkal elfoglalt csa- idanyákra is komoly hatást yakorolnaik, pedig ők nem zokták magukat a férfiak őségével rávetni a politika íindennapi kérdéseire. K. K. hatgyermekes kistiszt- Úselő, felesége a népes család íellett állandó foglalkozási em vállal. A gyermekek — égy fiú, két lány — úgy ál- thatók egymás mellé, mint t orgonasípok. Évnél alig agyobb távolság van csak a zületési évszámok között a yerekeknél. Mind eleven és gészséges. A legidősebb már .zenkétéves és a többiek in­en lefelé következnek, sza- ályosan.- Ahány gyerek any- yi egyéniség. Először elfogó- e.ttan állják körül a kérdező idegent”, de felengednek az rdeklődésre, barátkozásra, mit a látogató szakmai fel- észültsége (nem riporteri, anem családapai szaktudás­ól van most itt szó!) irányít. — A régi rendelkezés sze- int havonta 450 forint csalá- i pótlékot kaptunk. Ez most megnőtt“ 720-ra. Egy ilyen épes családnál — nyilatko- ík az apa — minden pénzt 1 lehet költeni, de a meg­ment pótlék havonta újabb ehetőségeket ad vásárlásra, an dolgokra, amikre eddig era gondoltunk, vagy éppen- éggel nem gondolhattunk négszer. Jól is jött ez a fel- melés, mert a gyerekek ab- •an a korban vannak, amikor ■ fejlődés étvágyban is meg uházkodásban is a legkomo- yabb próba elé állítja a szü- 5 pénztárcáját és idegrend- zerét. Ha meggondolom: az én munkám 720 forinttal ér többet az államnak, mint az olyannak a munkája, aki gyermektelen, akkor lehetet­len észre nem venni az állam szociális gondoskodását a csa­ládról. A családvédelemnek ez a formája hasznos és meg­győző. Nemcsak az anyagi életfeltételeket javítja, hanem erősíti a bizalmat is az állam- vezetés iránt, a szocializmus ügye iránt. M. S-né munkásasszony, fér­je is ipari munkás. Három gyermekük vari, mindhárom fiú. És ahogy az együttlevő családot elnézem, a nyílt, okos tekinteteket, szavakban el­mondott tájékoztatás nélkül is tudom, hogy itt, ebben a családban rend és fegyelem uralkodik. Ahogyan az asz- szony a feltett kérdésekre vá­laszol — elfogódottság és ken­dőzés nélkül — ahogyan a férjére néz, mikor a kérdés fogasabbnak látszik, mutatja a két ember közötti harmoni­kus kapcsolatot. A három fiú inkább meghúzódik a konyha másik végében, s bár kiván­csiak arra, hogy a „nagyok” miről beszélnek, nem jönnek elő. csak a búcsúzkodásra; Vacsora előtti műszakiban (ez a második) zavarom az asszonyt kérdésemmel: mit szól a családi pótlék feleme­léséhez? — Mi nemigen olvassuk az újságokat olyan részletesen, hogy ezt is elolvastuk volna belőle. A munkahelyen be­széltek róla, de amikor a na­gyobb pénzt megkaptam az SZTK-tól, akkor jutott igazán eszembe, hogy erről a dolog­ról már hallottam valamit. Az első ilyen summából cipőt vettem Lacinak, mert az na­gyon kellett neki. Most már megszoktam, hogy 360 forin­tot hoznak a 180 helyett. Az ilyent könnyű megszokni mondja és nevet hozzá egész­séges fogaival. Apró jelenségek ezek az élet mindennapi zsúfolt, bonyolult szövevényéből. Talán nem is feljegyzésre méltók. De fon­tosságot az ad nekik és azért nem árt szavakba rögzíteni: az életünk ilyen kis mozzana­tokkal változik . folytonosan, gazdagszik. De nemcsak az élet külső oldala, hanem az ember is belül. A tények for­málják a világot és abban az embert. (f. a.) 1959. július 2, csütörtök; 1849. Gábor Áron hősi halála az uzoni csatában. 1714-ben született Ch. W. Gluck osztrák zeneszerző. Óvakodjunk a gyilkos galócától A rendkívüli nyári időjárás és a sok eső miatt nagyon el­szaporodtak az erdei gombák. Különösen sok most a gyilkos galóca, amelynek fogyasztása halálos gambamérgezéseket okoz. A hozzá nem értő gyűj­tők nem tudják ezt a vesze­delmes gombát megKüiönböz- tetni az ehető gombáktól. A gyilkos galóca kalapja a köz­hiedelemmel ellentétben, nem pirospettyes, hanem fehérkés. Egyik helyen fehér a kalap színe, s ezért a sampinyon gombával téveszthető össze, másutt zöldes-fehér és a ga- lambica-gambához hasonlít. A gyilkos galóca leforrázás után is okozhat halálos mér­gezést. A gombamérgezések elkerü­lésére az Egészségügyi Minisz­térium felhívja a figyelmet, hogy csak ellenőrzött gombát vásároljanak, s gombát csak akkor fogadjanak el, ha az árut ellátták, piaci napi ellen­őrző-jeggyel. Saját szedésű gombát csak akkor fogyasz- szanak, ha vizsgázott gomba­szakértő ellenőrizte. (MTI) EGRI VÖRÖS CSILLAG A dzsungel könyve EGRI BRODY Nincs előadás EGRI KERTMOZI Csodagyerekek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Bogáncs GYÖNGYÖSI PUSKIN A 18-as év HATVANI VÖRÖS CSILLAG Fekete szem éjszakája HATVANI KOSSUTH Feleségem a sztár FÜZESABONY Főutca petervAsära Huszárok HEVES Chaplin-parádé O Névnap V Ne feledjük, pénteken: KORNÉL •UinsJi — HÁROM HÉT múlva kerül átadásra Gyöngyösön az új kertmozi, amely na­gyobbrészt társadalmi mun­kával készült, s mintegy 800 személy befogadására alkal­mas.-A GYÖNGYÖSI MÁV Vál tó és Kitérőgyártó Üzemi Vál­lalat előtti, jórészt társadalmi munkával épülő sportpályának betonelemekkel történő körül­kerítése befejeződött. — HARMINCEGY holdon telepít új szőlőt jövőre a halma,jugrai Béke Tsz. _ A szükséges talajmunkákat még a nyár folyamán meg' kezdik.- A U. FÉLÉVES terv fon­tosabb mutatóit tárgyalták meg kedden, Petőfibányán, a Mát- ravidéki Szénbányászati Tröszt aknaüzemi vezetők részvételé — HARMADSZOR kapál­ják a kukoricát a bátori ter­melőszövetkezetben. A kapá­lást fogatos erővel végzik. A termelőszövetkezetben ku­koricából is jók a termés- kilátások.- KISZ-TAGGYŰ LÉSEN foglakoztak a KISZ Központi Bizottságának az ifjúságra vo­natkozó határozatával a gyön­gyösi Xll-es akna KlSZ-fiatal- jai vasárnap délelőtt a bá­nyászklubban. — TIZENKÉT KILOMÉ­TER hosszúságú villany­hálózatot építenek az idén Nagyíüged községben. A munkálatok befejezése után az eddig még nem villamo­sított részek is áramhoz jut­nak.- HEVES községben 18 ezer forint értékű útépítés folyik. Az Útépítő Vállalat szeptem­beri határidő helyett július 15- én befejezi a munkálatokat. Mikor találták fel a kőbaltát? Eszembe se jut történet búvárok fantáziáját felzak­latni, őrizzen meg att*ól, akinek ma­napság ez a funk­ciója, hogy valami vitába keveredjek, de elképzelésemet azért mégis nyil­vánosságra hozom, bár ismét hangsú­lyozom, hogy eb­ből nem akarok semmilyen vitát. Kérem szépen, ar­ról van szó, hogy napjaink esemé­nyeit figyelve, messzemenő kö­vetkeztetéseket vontam le. Következtetéseim a történet előtti korokba nyúlnak vissza, és a meg­állapításom rövi­den ennyi: az ős­ember a kőbaltát a harmadik ne­gyedév utolsó de- kádjában találta fel. Azt, hogy Krisztus előtt há­nyadik esztendő­ben jelentették a Neander-völgy- ben, hogy elké­szült a kőbalta prototípusa, ezt az egyet magam sem tudom, de hogy már zimankósabb dekádok következ­tek, az biztos. Nem tartom magam a XX. század zseni­jének, éppen ezért nem felfedezésről, hanem következ­tetésről beszélek. Ezzel a mai eszem­mel lehettem vol­na zseni az ezred­fordulón, ha ugyan nem végeztem vol­na máglyán, még fiatalon, szem­fényvesztőnek mi­nősítve. mamájuk a modern zene ütemeinek bemu­tatója után. No. de elkalandoztunk kissé a témától és még adós vagyok a következtetésem megmagyarázásá­val. Elnézem, kérem, hogy manapság miként fejlődik az építőipar. Még két esztendeje talán rengeteg minden kellett ahhoz, hogy egy házat felépít­senek, az úgyne­vezett Hagyomá­nyos anyagokból. Tégla kellett, meg habarcs. Geren­dák, lécek, deszka és még sok min­den. De meg kell nézni most. Pár nap alatt fel lehe­tett építeni egy családi vityillót, ami a korábbi ér­telmezés szerint palotának is el­menne, méghozzá úgy, hogy se tégla, se habarcs, se ge­renda, úgyszólván semmi sem kell hozzá olyasmi, amely egy házhoz régebben kellett. Kivéve természe­tesen némi pénz­összeget. De most már ez is keve­sebb, jóval. Érdekes: úgy néz ki a helyzet, hogy házakra van szük­ség és ez a szük­ség olyan új el­gondolások meg­valósítására kész­teti az embereket, hogy ezek az új­donságok szükség­telenné tettek sok régi szükségeset. Hogy megmagya­rázzam röviden ezt a tudományos meg­állapítást, elég, ha ennyit mondok: nagyon sok házat kell építenünk, mert a lélekszá­múnknál csak az igényeink növe­kednek jobban, s ennek megfelelően. szinte kényszerü­lünk arra. hogy változtassunk a régin. Másfél eszten­dővel ezelőtt be­vezették a fém­tető-szerkezetet. Most olvasom nemrég az újság­ban, hogy a falak­hoz sem kell már, habarcs, meg tég­la, mert itt a Kas- pé-rendszerű épít­kezési forma. Két mérnök salakból csinál olyan építő­elemeket, ame­lyekből kitűnő fal készül. Új tető, új fal, a padló is' le­het műanyag, íme. tehát az új ház. Szükség volt rá, hát megteremtették. Nemcsak ebben a megyében, másutt is. A Nyírség ho­mokján a perlitaz új anyag, amely­ből ugyancsak új­fajta ház készül. íme. kérem, in­nen táplálkozik a megállapításom a történelemre vo­natkozólag. Míg nem kellett sok­sok ház, mert ki törődött azzal, hogy áz emberek több­sége lebujokban, odúkban lakik, ad­dig alig hozott egy évszázad egyetlen vonásnyi újdonsá­got az építkezés­ben. Hogy válto­zott a helyzet és törődnek az embe­rekkel. sokaknak kell lakás, sokan gondolkodnak, hogy, mint lehet­séges, s úgy lát­szik, sikerül is megoldást találni, így volt ezzel az ősember is. Míg az első részében az évnek gumókat, gyökereket és sza­mócát keresgélt, bánta is, hogy mi lesz majd a télen. Ám a harmadik negyedép végén, mikor is megcsíp­te nemcsak x kö­kényt, hanem az ő fügefalevelét is a dér, szükségsze­rűen elkezdett gondolkozni: mit csináljon, hogy a télen eredménye­sen tudjon va­dászni, hogy sná.j- díg mammutbőr- íja legyen? Oskommunizmus volt, Neandet- völgyben minden­ki ezen gondolko­dott és a harma­dik negyedép vé­gén fel is találtává a Ic'őbaltát. Kérem hát az illetékeseket, ha úgy találják, ada­tomat, amivel a történettudományt gazdagítani igyek­szem, vegyék be már a jövő évi tankönyvekbe. KISS JÁNOS GYÜRKÖ GÉZA: Kovács úr hős lesz sítás után. De az emberek nem hisznek az eszüknek, az embe­rek pontosan ilyenkor irtóznak legjobban a halál gondolatá­tól... .. .Ilyen és ehhez hasonló el­mélkedéseket forgatott a fejé­ben Kovács úr most már napok és lassan heteit óta, A gondolatok reális okát a helyzet adta. Nem háborús helyzet, azzal Kovács úr, aki rövidlátó volt és a sok emelet­től gacsos lábú, mondom, azzal nem sokat törődött... De az osztalék, az üzletszerzés után járó osztalék csappant meg ala­posan. Hiába, ez ma már nem üzlet.De mit csináljon egy bizto­sítási ügynök aki fél életét az életben töltötte el? Az asszony öltözni akar és fodrászhoz jár­ni, a gyerekeknek enniök kell, ruha kell... Ja, hát végered­ményben neki is ennie kell, nem igaz? Az újságok nagy győzelmek­ről számoltak be. diadalmas előretörésekről, soha nem hal­lott orosz városnevek röpköd­tek a levegőbe, de ebből Ko­vács úrnak az égvilágon sem­mi haszna nem volt. Kovács úr — legyünk őszinték — egy jó életbiztosításért odaadta vol­na az egész múlt heti előretö­rést. Ezt meg is mondta kol­légájának. aki a tűzben dolgo­zott és Kovács tragédiájából előre sejtette, hogyha utóbb is. de rákerül a sor. S az egyik nap, műnek ehhez dráma-bevezető, szemléltető dialógus, Kovács urat kirúg­ták az életből... Illetőleg így mondva, ez nem egészen igaz. A főnök kényelmes, elegáns irodá­jában szivarral kínálta meg, eb­ből tudta, hogy baj lesz, s közöl­te vele, hogy a. körülmények ... a helyzet... a cég érdeke... sajnos... egyszóval, menjen a fenébe, fix nincs, ha csinál valamit, annak továbbra is örülnek. .. .Kovács úr most ott ballag az Orczy úton, zsebében né­hány pengőt csörgetve és telje­sen kilátástalannak látva az életet. Felelősségteljes ember­nek tartotta magát mindig és az üzlet alapos ismerőjének. Nem tudott haragudni egy cseppet sem főnökére, akinek végered­ményben i igaza van, a helyé­ben ő ugyanígy cselekedett volna. .. De most mit csináljon a saját maga helyében? Azt mondta neki egyszer, már elég régen Kovácsné, mármint a felesége, hogy Ödön én téged mindennek el tudlak képzelni, de hősnek soha... Fogalma sincs, miről jutott most ez eszé­be. de eszébe jutott, s mindjárt az is. hogy valami egyszerű hősi tettre volna most szük­ség... .. Bement az egyik kocs­mába. kért két nagyfröccsöt. Megitta. Visszament a biztosí­tóhoz. elintézte, hogy megkap­ja most: az elszámolás előtt, a múlthavi osztalékát... Aztán megkereste egyik kollégáját és életbiztosítást kötött — saját életére. Erre eddig még nem jutott pénze, pedig felelősség­teljes embernek tartotta ma­gát. .. A kötvényt gondosan a zsebébe tette és... . .és nanyon vigyázott arra. hogy a villamosvezető ne tud­jon fékezni... Nem is tudott! teg ember sokkal jobban hisz az életben, mintsem, hogy a halálra és családjára gondolva biztosítást kössön. A beteg em­ber önző ember. — Jónapot kívánok... Igen előnyös ajánlattal van szeren­csém felkeresni önt, cégem megbízásából — hadarja Ko­vács úr és már tolakszik is be­felé... — Nem veszek könyvet — mormolja vissza a férfi elállna az utat. — Pardon, uram, nem könyv­ről van szó... Dehogyis könyv­ről... Az életről... Cégem lehető­vé teszi ön számára, hogy igen előnyös feltételek mellett... — és mondja és hadarja, és muto­gat... — Ne nevettesse ki magát, kérem... Ki köt ma életbiztosí­tást? — mondja a férfi kicsit gúnyosan nevetve, hogy Kovács elakad a szóáradatban. S mire újból szóra nyithatná a száját.. >rtír be is csukódik az ajtó Hiába, beszélni kell... beszélni kell... mert egy pillanatnyi megtorpanás és az ügyfél ma­gához tér. s ezzel együtt bezá­rul az ajtó is. Kovács úr megundorodik a háztól, ballag le a lépcsőn és azon morfondírozik, hogy az isten verné meg ezt a háborút, tényleg csak marha ember le­het az. aki most akar életbizto­sítást kötni... Nevetséges... Bár. ha az embereknek volna eszük, éppen most kötnének, mert 1 most sokkal nagyobb az esély hogy a cég fizessen is a bizto­mássza a főváros emeleteit, aki lassan már személy szerint is­meri azokat, akik körzetében laknak, s azokat is. akik meg­haltak. egyszóval, hogy Kovács úr rossz üzletszerző lenne, ez méltánytalanság lenne. Csen­des. szerény ember, aki han- aoskodás és lerohanás helyett, inkább üzletszerzési tapasztala­tai révén és a maga iránt kel­tett szánalom , segítségével szerzi meg a mindennapit, amellyel ő és három gyereke megvan, Kovácsné nincs meg­elégedve. Kovácsnét különben nyugodtan kiiktathatjuk a tör­ténet további eseményeiből, még csak egyszer fog szerepel­ni, akkor is csak a végén ... De ezt még most hagyjuk. Kovács úr tehát mássza az emeleteket. Az első emelet he­tesben a csöngetésre kinyílik az ajtó és egy hihetetlenül lompos nő már rikoltja is: — Hallja ... átadom a rend­őrnek ... Nem látta a táblát, hogy ebben a házban nincs kol­dulás ... — De drága nagyságos asz- szonyom... — Csatt! A félbe­szakadt mondat Kovács úré, a csattanás az ajtóé. A mellette levő ajtón nem csönget be, mert hátha áthal­latszott az iménti kellemetlen közjáték... A kilencesben egy sovány férfi nyit ajtót. Kovács úr gyors pillantást vet áldoza­tára. Kistisztviselő, valószínű máj-, vagy gyomorbajos. Beteg embert ugyan illetlenség beteg­ségére emlékeztetni, de a be­Kovács úr nevét nem lehe­tett megtalálni a telefonkönyv­ben. Nem azért, mert titkos száma volt, hanem mert tele­fonja nem volt. A Külső-József­városban lakott, az Örömvölgy utca végén egy hihetetlenül :szürke és vigasztalan bérka- számya harmadik emeletén, három gyerekével és egy fele­ségével, amelyből sohasem a gyerekek számát sokallotta. Kovácsné vékony és még vi­szonylag fiatal asszony volt, et­től a viszonylagtól való minden félelmével, az öregedéstől való minden irtózásával egyetem­ben. Hozzátartozik még, már­mint Kovácsnéhoz, a napi könnyes sírás, amelynek kere­tében volt szerencséje Kovács­nak az esti lecsó mellett végig­hallgatni, hogy mit és meny­nyit áldozott fel érte az asz- szony, s amelyet éppúgy el­eresztett a füle mögött, mint ahogy a gyerekek sem hederí­tettek különösebben a minden esti, isteninek aligha nevezhető színjátékra... Kovács úr az életben dolgo­zott. Kérdezhetné az olvasó, ' hogy vaj’ milyen ostobaság 'akar ez lenni, hisz végered­ményben a sírásón és a krema­tórium-szolgán kívül mindenki ■az életben dolgozik, pontosab- ■ ban az életnek. Nagy tévedés, :mert például a biztosítási Ugy­anők, aki temetkezési biztosítást ;akar kötni a majdani ügyféllel, '.az kimondottan a halálnak dol- ! gozik. Kovács úr is, aki az , életben dolgozott, voltaképpen ! a halálnak dolgozott, lévén, ‘•hogy életbiztosításokat kötött a providencia jóvoltából. ; Azt állítani, hogy Kovács úr, •aki immáron húsz esztendeje

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents