Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-12 / 162. szám

4 népújság i 1959. Júliu^ 12., vadáralap filial mi f»aua$% Van-e hatalom, amely Szi- fealom községben a kerékpáro­sok és rhotorosok szörnyű ren­detlenségeit megszüntetné? — kezdődik egy néhány nappal ezelőtt a szerkesztőségbe érke­zett levél, amit a falu j^gyik felháborodott lakója, Koos Ti­hamér írt. Néhány sorral később azután kiderül, hogy mi is bántja, tulajdonképpen olvasónkat. A község főutcáján és néhány mellékutcában, ha nem is túl­zottan nagy hosszúságban, de már megépült a rendes járda. Ezt nem számítva, annak mondható a házsorok és az út­test között húzódó, fákkal sze­gélyezett homokos gyalogjáró rész is. A község többi pontján .már régen .kitettek több táblát, hogy a gyalogjárókon tilos a kerékpározás, ezt azonban a falu kerékpárral rendelkező la­kosságának nyolcvan százaléka l**AAAAAWAAAAAAAA/NAAA/\/\AAAA/\/VVVV\AA/\^<VVSA/V\/SAA/VVNAA/vv\A/VV\/V nem veszi figyelembe. Leg­többen olyan őrületes tempó­val hajtanak mindenütt köz­vetlenül a házak kapui előtt, hogy minduntalan veszélyez­tetik az emberek, de főként a gyerekek testi épségét, nem­egyszer fordult elő már össze­ütközés, főleg a legveszélye­sebb pontnál, az iskola sarká­nál, s ami még ennél is na­gyobb lelkiismeretlenségre, nemtörődömségre vall: sokan egyszerűen rácsengetnek a gya­logjárókra .— legyenek azok idős emberek, vagy csomaggal teli járókelők, — hogy inkább ők térjenek ki, mint azok, akik illetéktelenül használják a járdát. A szép szó itt mit sem ér már. Sem az esetleges ötforintos büntetés, mert ráadásul olyan tanítómesterekre akadt minden kerékpáros, mint amilyenek a község motorosai. Ugyanis ők is nyugodtan használják a kö­vesét helyett a gyalogjárdát vad száguldozásaikra. De még ezen túl sem mutatnak valami jó példát. A motorosok vasár­napi szórakozása ugyanis az, hogy egyik italbolttól a másik­ig száguldoznak nagy sebesség­gel — sokan közülük jogosít­vány nélkül — esténként pedig, amikor az emberek nyolc, vagy tíz órakor hazafelé tartanak a moziból, közéjük száguldanak, ijesztgetve, rémítgetve őket. Elkeseredett hangú a levél. Érződik belőle, hogy nemcsak Koós Tihamér, hanem még nagyon sokan mások is végre rendet kívánnak e téren is Szihalmon. Mi is reméljük, hogy a levél első kérdése elle­nére van olyan hatalom, amely gátat tud vetni rövid' időn be­lül a község kerékpárosai és motorosai rakoncat lan kodasai - nak. ggstó képreftvény-pályázata Melyik egri vároaréaz 4. ■fúnittt 34-i számunkban képrejtvény-pályázatot indítot­tunk, amelynek keretében tíz héten keresztül Eger egy-egy részletéről rajzot közlünk. Olvasóinknak meg kell hatá- rozniok, hogy a rajzók Eger melyik részletét ábrázolják és ezek leírását „Képrejtvény pá­lyázó■tf’ megjelölésével, az utolsó kép megjelenése után a szerkesztőség címére be kell küldeniök. A megfejtők között értékes könyveket sorsolunk ki. Pásztor Peter rajza 1939. július 12, vasárnap: 1899-ben halt meg Mihalkovics Géza, a gyakorlati anatómia 'és fejlődéstan tanára, hazánkban a modem'és egzakt anatómiai kuta­tások egyik megalapítója. 1939. július 13, hétfő: 1849. Vasvári Pál elesett a Funtl- neli-mezőn. 1834-ben született Charles Alger­non Parsons angol mérnök, a róla elnevezett turbina feltalálója. O Névnap Ne feledjük; hétfőn: JENŐ kedden: EÖRS 1*1 unt- KOMBÁJNNAL, aratták a hatvani Űj Élet Termelőszö­vetkezet őszi árpa-tábláját, s így a munka befejezése után azonnal megmérhették a ter­méseredményt, amely szerint 18,5 mázsás holdankénti átlag­termést fizetett árpájuk. — MA FEJEZŐDIK be a sikfőkúti KISZ-táborban az ifi rajvezetők egyhetes tan­folyama. A tanfolyamon 46-ati vettek részt.- A MÁTRAVIDÉKI Fém­művek műszaki könyvtára meg­rendelt öt Újítók Lapját, ame­lyet a gyár műszaki dolgozói rendszeresen tanulmányoznak és igyekeznek átvenni belőle a gyár területén is hasznosítha- tókat. , — A KÖZSÉGFEJLESZ­TÉSI tervek megvalósítására az idén 16 százalékkal több társadalmi munkát ajánlot­tak fel a városok és községek lakói, mint 1958-ban.- PÉNTEKEN a geofizikai tanszékről több vezető szemér lyiség látogatott el a Mátrában épülő piszkéstetői csillagvizs­gálóhoz. A látogatók a geofizi­kai tanszék részére épülő ku- tatöállomás környékét tekin­tették meg. — AZ ELMÚLT esztendő­ben jelentős viilanyhálőzat- bővítést valósítottak meg a megyében. A bővítés össze­sen 34 kilométert tett ki. Az idén is hasonlóan több város­ban és községben bővítik a közvilágítási hálózatot. ŐZLESEN Az egri vadász- társaságnak kevés olyan' tagja van, aki annyi színes és eleven történe­tet, élményt tud elmesélni kaland­jairól, és főleg társai egy-egy ba­lul sikerült eseté­ről, mint K. S. ba- rátunk, az öreg vadász. Ez alka­lommal nem tőle hallottunk a közel­múltból történetet, hanem róla, pon­tosabban róla és egyik vadásztársá­ról. Jákói Sándor mesélte — istenbi­zonyra. Az elbe­szélt történet ar­ról szól: hogyan akartak ők ketten bakot lőni. s ho­gyan lőttek: bakot — de zsákmány nélkül... A két vadász Egerbaktára, a Lápolna-völgybe ment őzbak-lesre. Nem messzire egy­mástól, elfoglalták helyeiket és vár­tak. Idő múltával — kora hajnali szürkület volt még — hirtelen feltűnt előttük egy szép példány. Egyszer­re látták meg mind a ketten. Nagyon szép pillanat volt. Az izgalom ilyen­kor meglepi a leg­öregebb, legtapasz­taltabb vadászt is. Először K. S. ba­rátunk lőtt — nem talált. Azután a vadásztárs. Ö is elhibázta. Az őz­bak meg sem moz­dult. (Ami érthető, mert a vadak ezen a tájón megszok­ták a puskalövé­sek hangját, lévén sokat látogatott vadászterületről szó, s itt van egy honvédségi terület is...) Üjra lőttek. Egyszer, kétszer, háromszor ... Fel­váltva, egyszerre... Az őzbak, mintha szoborrá vált vol­na. Nem tudták eltalálni! K. S. barátunk fohászkodott egyet a maga módján, azután óvatosan elindult a bak fe­lé. Az enyhe szel­lő a vad felől fújt, így nem vehette észre, hogy a va­dász közelít. Amikor köze­lebb ért, újra rá­eresztett egyet. Semmi! A bokrok kitű­nő fedezéket nyúj­tottak, s barátunk tovább osont az őzbak felé. Végte- len lassúsággal* mintegy öt lépés­nyire közelítette meg a vadat, s ak­kor egyetlen me­rész elhatározással — ráugrott. A bak megrémült, s ép­pen arrafelé ug­rott, amerről a vadász előretört. Egy pillanat alatt játszódott le az esemény... A vadász elkapta a bak nyakát — az meg akkorát rú­gott, hogy a nya­kát ölelő kéz majd­hogynem eltörött..« A fájdalom eler­nyesztette a ke­zet, s ez elég volt arra, hogy a bak tovaillanjon... A vadász nem is lá­tott mást belőle, mint azt a két kis fehér, , csúfolódó pamacsot, ott, ahol az őzeknek olyan fehér pamacsa szó. kott lenni... Hát így lőtt, va­gyis hát így fogott bakot vadász cim­boránk Egerbak- tán, ezen a neve­zetes lesen. A „zsákmány” pedig még máig is fut, ha azóta el nem fáradt... M r) pTrríit fi htkdfcoií 7: S ezzel a két kísérő elbu- iúzott Gyulaitól: — Viszontlátásra Gyulai ur! ok sikert és sok szerencsét munkához! A szobalány bevezette Gyu- űt az ezredes dolgozószobá­iba. Az ezredes a bemutat- ozásnál úgy mormolta nevét, ogy Gyulai nem értette meg. Lzomban nem jött zavarba, ászén tudta, hogyan kell a ázigazdát szólítani. Ezredes ramozta és kíváncsiah várta, ogy mi lesz; De elöljáróban az ezredes az kijárásról kezdett vele be- aélgetni: — Rémes ez a nyirkos ja- iuár... Ilyenkor mindig haso- ;at a csurom. A Don mellett zereztem... Megborzongott, íajd így folytatta: — Nem zerettem az ukrajnai front­zol gálatot, ott ilyenkor rette­netes hideg van... Nem olyan arátságos meleg, mint itt — írutatott a kandallóra, amely­en lángolva égtek a fahasá­bok. Gyulai nevetett: *— Hát igen, itt sokkal ba- átságosabb, mint Keleten! Az ezredes mosolygott: — Hát ezért törekszünk ar­ia, hogy számunkra Keleten a éppoly barátságos legyen, nint most Nyugaton! S mivel Gyulai nem szólt íemmit, hozzátette: „om Eri engem, fiam?­— Hogyne, ezredes hogyne! — No, erre iszunk egyet! —> mondta az ezredes, s a szek­rényhez lépett. Egy üveg italt és két vizespoharat vett ki belőle, s az asztalra állította. — Barack —■ csettintett a nyelvével. — Tudja, itt sze­rencsére hozzá lehet jutni ere­deti, h&misítatlan magyar ba­rackhoz... Nehéz napokban ez tartja bennem a lelket... Közben töltött, s Gyulainak erővel kellett megakadályozni, hogy az ezredes ne töltse szí­nültig a vizespoharát. Az ez­redes viszont a sajátját tele- töltötte: — Aki magyar, annak meg sem kottyan két deci pálinka! Persze, keserű dolog távol az otthontól iddogálni a barackot... Hej, annakidején Kecskemé­ten ittam, a Beretvásban... Kecskeméttől nem messze vol­tak a birtokaim... A bátyám gazdálkodott rajtuk. Engem a Ludovikára adott az apám. azt mondta, hogy nekem ka­tonának kell lennem, annak teremtett az isten. Igaza volt az öregnek, nyugodjék béké­ben ... Ezredesig vittem, mire jöttek az oroszok... Még jó, hogy az ezredesi rangnak itt is hasznát veheti az ember... Felemelte a poharát: — Most pedig igyunk! Az egészségére, fiatal barátom, s arra, hogy majd Kecskeméten, a Beretvásban is együtt ihas­sunk egyszer barackot! Az órájára nézett: — Késő van, egy félóra . múlva indul a vonata ... Majd taxit hívunk, az ki­viszi a pályaudvarra. Itt kifizetem. Ismerem a taxiso­főrt, gyakran igénybeveszem a szolgálatait.. Maga Salzburg­ba utazik: A úr, 120 schillingből megveszi a vo­natjegyet, s marad annyi zsebpénze, amennyi az út­ra kell... Gyulai eltet­te, a pénzt és megkérdezte: És Salzburg­ban? — Ott nem lesz szüksége pénzre... Az állomáson, az óra alatt várja a CIC beosz­tottja... O fog­ja megszólíta­ni, már ismeri magát fény­képről. A töb­bit majd ő mondja el... Gyulai elbú­csúzott, s in­dult, hogy tel­jesítse az ezre­des utasításait. A vonaton aludni próbált, de sehogyan sem jött álom a szemére. Agya lázasan dolgo­zott. Hogy lesz, mint lesz ez­után? Vajon milyen veszélyek leselkednek majd rá, hogyan járhat majd azon az úton, amelyen máris elindult, bár egyenesen, kereken eddig még nem mondták meg neki, hogy« az ő szolgálatait is igénybe­veszik. S vajon, ha majd az amerikaiak lesznek az urak Magyarországon, miképpen ju­talmazzák meg őt szolgálatai­ért? Azt, hogy elfogadja-e majd a megbízásokat, vagy sem, egy pillanatig sem latolgatta. Kedvére való volt a dolog, meg aztán annyi tapasztalata már volt, hogy nincs sok vá­lasztása.­Éppen eleget fecsegett ah­hoz, hogy ne merjen vissza­térni Magyarországra, még ha! különben is elszánná magát a hazatérésre. „Persze — nyug­tatta meg magát Gyulai — eszem ágában sincs hazamen­ni”. Salzburgban az állomáson EGRI VÖRÖS CSILLAG 12—13-án: Aranyszimfónia (szélesvásznú) EGRI BRÖDY 12—13-án: Emiiia Galottl EGRI KERTMOZI A kis hazug GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 12—13-án: Aranyszimfónia' GYÖNGYÖSI PUSKIN A nagy Caruso HATVANI VÖRÖS CSILLAG 12- én: Az erőszak árnyékában 13- án: Pármai kolostor (I—II. rész) HATVANI KOSSUTH 12- én: Itt oroszlánok vannak 13- án: Othello FÜZESABONY 12—13-án: Nővérek HEVES 12— 13-án: Nercbunúa PÉTERVASÁRA li-én: Tisztességtudó utcalány 13- án: Nincs előadás valóban megszólította egy férfi. Nem tudott magyarul, németül kérdezte meg, hogy ő-é Gyulai, s amikor „ja’‘-val válaszolt, intett neki, hogy kövesse. Az állomás előtt kis, drapp személygépkocsi várt, amelyet a CIC-ügynök maga vezetett. Beszálltak, elhajtottak. A ko­csi egy épület előtt állt meg, s az idegen Gyulait bevezette egy szobába, majd megérke­zett a tolmács, s megkezdődött az adatfelvétel. Ahogy a kérdésekre vála­szolt, észrevette,, boly itt már sok mindent tudnak róla. Az adatfelvétel után ugyanaz a férfi, aki az állomáson várta, elkísérte egy fogadóba. A tol­mács előzőleg megmondta Gyulainak, hogy másnap érte mennek, szeretnének vele egy kicsit elbeszélgetni; A CIC salzburgi központjá­ban nem végeztek olyan ala­pos munkát, mint az előző ki­hallgatások alkalmával. Itt mindössze három-négy óra hosszat beszélgettek Gyulaival és szemmelláthatóan csak arra törekedtek, hogy különböző ke­resztkérdésekkel ellenőrizzék, igaz-e amit magáról mondott. A kihallgatás után a tol­mács így szólt hozzá: — Itt a pénz, utazzon Linz- be! Ott az állomáson egy ame­rikai őrmester várja. Ismeri az amerikai rangjelzéseket? Gyulai nem-et intett a fe­jével. A tolmács elmagyaráz­ta neki, hogy milyen rangjel­zésről ismeri meg az őrmes­tert. — A többit majd Linzben megtudja... Lesz munkája elég, nem fog unatkozni! — folytatta az ügynök, majd hoz­zátette: — No, ne féljen, úri tnun­Medvebőr nylonból, a királyi gárdának Az angol királyi gárda immár világhírű medvekucsmáit rövi­desen nylonkucsmákra cserélik ki, mert „most már majdnem lehetetlenné vált a szükséges medvebőrt beszerezni.” A nyionkucsmák pontos másai a medvekucsmáknak, előállításuk azonban lényegesen olcsóbb és ami a legfontosabb, sokkal ki­sebb súly terheli majd a test­őrök fejét... Üj közmondás hát: „Előre iszik a nylon bőrére.” Helyesbítés Junius 8-1 lapszámunkban közöt­tük a Taraaőrsi Vegyes Kisipari Termelőszövetkezet kiváló dolgozói kitüntetését, amely szerint Kovács József elnök lett kitüntetve. Helye­sen: Kovács József műszaki vezető kapta a „Kiváló dolgozó”, kitünte­tést, ; VW\/ONA* ka lesz! Nem fog benne meg­szakadni! Linzben az. amerikai őr­mester gyalog kísérte a ETC! központjába. Gyulai jól meg- zézte a házat, hogy később egyedül is odataláljon: Taus~ leitner Weg 36. Itt újra elkezdődtek a ki­hallgatások. Juhász úr, aki ki­tűnően beszélt magyarul és egy amerikai civilruhás férfi hallgatta ki, akit Juhász Mr; Cooper-nek szólított. Juhász nem árult el semmit magáról, de annál kíváncsibb -rolt. A kihallgatások során ismét a kiszökés körülményeiről ’ ér­deklődtek; j Itt már nem voltak vele olyan bőkezűek, mint alz- burgban: nem szállodában, hanem lágerben helyezték el. S ott maradt altkor is, ami­kor befejeződtek a kihallgatá­sok és Cooper közölte véle, hogy a továbbiakban a CIC Farkas nevű • beosztottja tart­ja majd vele a kapcsolatot. Farkas még februárban fel­kereste Gyulait a lágerben. Ekkor a magyarországi élet­színvonal után érdeklődött. Gyulai szinte boldog volt, hogy tele szájjal fröcskölhet ismét Magyarországra: — Az emberek éheznek, nincs egy betevő falatjuk, ron­gyos ruhában járnak... Egész Budapesten nem lehet mosoly­gó arcot találni... Fai-kas egy Kézmozdulattal megállította; — Fiatal barátom, adok ma­gának egy jótanácsot... Tud­ja, más a propaganda, s más a hírszerző tevékenység. A hírszerzőnek nem arról kell beszélnie, amit a propagandá­ban hallott, hanem amit sa­ját szemével látott és tapasz­talt ... Megértett? (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents