Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-12 / 162. szám
1959. július 12., vasárnap WBPOJSAG A felhők felett mindig kék az ég Játszik az ég a földiekkel, ismerik az idevalósiak, ezzel Idegesítő játék, el kell ismer- tehát nem volna baj. A baj ni. 'Jön egy nagy felhő, ko- inkább régi keletű: nem volt mór bodraival a szél hátán következetes a vezetés, van nyargalva, az emberek le- olyan tag, nem is egy,’ akik- eresztik a kaszát, az arató- nek még ma is tartoznak (ma gépkezelő is nyugtalanul pis- talán, azért már kifizették!), a log a magasba, — aztán a fel- tavalyi zárszámadásból, nem hő tovasiklik, fellélegzik min- sikerült kialakítani a szövet- denki: és jön a következő fel- kezet gazdasági arculatát hötorony... sem... Mindez az új elnökre, — Csak eső nélkül megúsz- me§ a tagokra vár ... nánk — sóhajt fel Kovács 1st- Beszélgetünk az elnökkel, ván, a kerekharaszti termelő- ott van Szabó Ferenc is, a szövetkezet fiatal elnöke. Mert járási pártbizottság instrukto- ilyen a paraszti élet: van, ami- ra — többet van itt, mint kor egy öklömnyi bodorból is otthon —, hányjuk-vetjük a felhőt szeretne vagy leimádkoz- szövetkezet jövőjét. Azt mond- ni, vagy lekáromkodni a földdel ja az elnök;: bánó ember, máskor meg - , száz határral is továbbkergetné - . az^ártatl^n beváló munka, ha ara tógép és iHpSfir m .** vászon ugyancsak meggya- Kovács István, a fiatal elnök, és Szabó Fe- rapodott an- renc, a járási pártbizottság instruktora, pergeti berben, fold- a ssemet a kalászból. Jó a termés, nem kell pa- ben, s ezzel naszkodni. Van kaszás is, aratógép is, kombájn együtt gond- ^ nem lesz baj a termés betakarításával sem. ban is, tervekben is, mondom, a szövetkezet —• A terméssel nem lesz arat és tervez. Mert így hozta baj, eléggé tűrhetős... Olyan a sora. Nemcsak azt tervezik, jó közepes. Ez azonban még hogy mennyi lesz a búza, ár- népi elég. A tagsággal pa, de azt is, hogyan tovább, kell bánni tudni — mondja hogyan legyen valóban min- halkan és nyugodtan, mert denki közös kincses háza az hihetetlen egy nyugodt em- ezerholdas gazdaság. bér. — Minek kiabáljak? Ha Különösen sokat töpreng «ép szóval nem megy, akkor ezen az elnök, aki kötszere- szóval sem.... A tagságot, sen is fiatal: lévén, hogy nem kell legelőször magam köre fogni, hogy dolgozzanak, hogy értsék: olyan lesz a szövetkezet, amilyenné ők formálják — magyarázza, Szabó Ferenc lelkes helyeslése mellett. Rágyújt egy cigarettára, kinéz egy pillanatra az iroda ablakán, mintha a végtelen határból olvasná ki, mit is csináljon ezután. — Aztán az állattenyésztés, az a következő lépés, és a kertészet. Tudja, elvtárs, arra van csak szükség, hogy rádöbbenjenek az emberek, hogy kell, hogy lehet, hogy érdemes jószággal dolgozni, kertészkedni... Hozzáértő ember van mindenre ...Itt van például az öreg Sándor András, vagy a Hídvégi bácsi... Harminc esztendőt töltöttek el fejészetben, hát értenek hozzá ... Később ott állunk a tanyaközpont mellett, éppen ebédelnek az aratók, ott van Sándor András is, aki harminc évet töltött el a fejészetben. Arat most ő is, a Rozi. Orosz Istvánná a marokszedője. Csudára meg vannak elégedve- egymással, dolgos ember, régi szövetkezeti tag mind a Vajon ki tudná megmondani, kettő. hogy ez a kerékpár hány kilo- — Bizony kérem, 30 évig métert tett meg, csak itt, Ke- voltam én fejős Nagyteleken rekharaszton. Vajda Józsefné, — mondja Sándor András... szövetkezeti agronómus sarja __ ve le az ezerholdas határt, izgul, Értem a szakmát, jószágot, lelkesedik, szervez, hogy job- hiheti... De nem akartam ban, eredményesebben menjen vállalni a jószágot. Hát nem a jószágból az utolsó csepp tejet is... — Erdemes-e az állattenyésztéssel bíbelődni? — teszem fel a kérdést, kicsit oldalról. Sándor András Összehúzza szemét, úgy néz rám, hogy ez már meg miféle kérdés akar lenni; — Hogy érdemes-e? Hátha az Uraságnak érdemes volt, meg érdemes a kisparasztnak, miért ne volna érdemes éppen a szövetkezetnek. Teljes egészében lehet fejleszteni az állattenyésztést — teszi hozzá hivatalos hangon, mint aki már a állattenyésztést képviseli saját személyében. Aztán, mint aki részéről befejezettnek veszi az egész állattenyésztés ügyét, a kaszáját kezdi műértő szemmel nézegetni. — Nehéz ezzel a dőlt búzával? — Hát nem könnyű .;: A kasza hegyével kell dolgozni, megemelni... De csinálni kell. Kenyér! —: mondja ki a szent szót, amelyért a magyar paraszt, a magyar szövetkezeti tag is mindenre képes. — S nem is kevés kenyér — teszi hozzá. — Ez a tábla megadja a 16 mázsát holdanként ... Közben megérkezik a szövetkezet agronómusa, Vajda Józsefné. Fekete fiatalasz- szony, kerékpárral járja a határt, nem kell arra motor, ő a motor, a szíve, meg a lelkesedése. — Gondolta volna tavaszon, hogy idáig eljutunk? — lelkesedik, hogy találkozunk tavasz óta először, nem is any- nyira a találkozásnak, mint ennek a szép aratásnak. Két három év, kicsit megőszülök, az elnök kicsit megkopaszodik — mondja nevetve — és olyan de olyan szövetkezet lesz, hogy ... — egy pillanatig hasonlatot próbál keresni, aztán legyint. Minek a hasonlat: szövetkezet, jó szövetkezet lesz. Olyan, amiről álmodoztak, olyan, amit várnak a régi és az új tagok. S már ül is vissza a kerékpárra, megy valahová a határba, ahol a tagság másik része dolgozik, talán éppen a borsót cséplő géphez, kicsit nézni, kicsit ellenőrizni. — Hát legfeljebb megkopaszodom — nevet az elnök, folytatva a szót. Annyit igazán megér... De azt hiszem, nem kell féltenem a hajam, van bizalom és szándék, ahogy látom... Adtunk már legutóbb is kilenc forint készpénzt, előlegnek... 300 kiló szalonnát az aratásra 30 forintjával, s nem lesz baj a munkaegységgel a zárszámadáskor sem... Többet akarunk fizetni, mint amennyit terveztünk ... Hogy mennyivel töbasszanyote csomagolják vissza a kosárba, kendőbe az ebéd maradékát, az emberek a kaszákat kalapálják, utolsókat szippantgatnak a cigarettából, hogy aztán ütemes munkára lendüljenek a karok, hajladozzanak a derekak és dőljön ... dőljön a gabona; A hatalmas tábla másik végén, ott ahol nem dőlt meg a gabona, aratógép dolgozik. Forog a vitorla, csuszognák a kések és egymás után portyámnak a földre a megkötött kévék. Az ember óhatatlanul úgy érzi, hogy a tarlón sorjázó kévék / mérföldkövek, amelyek az utat jelzik, a gazdagodó szövetkezeti élet útját, amely minden egykor elesetnek, minden egykor földdel, élettel, esővel, holnappal birkózónak meghozza a lélek és a test nyugalmát is. Ott ül az egyik kévén szalonnát farigcsálva az öreg Sáfrány János. S itt az öreg nem afféle jelző, amelyet a fiatalok oly szívesen aggatnak az éltesebb korúak nyakába. Sáfrány János 73 éves, 15 holdat hozott a szövetkezetbe ezen a tavaszom. Az asz- szony, gyerekei anyja is 72 éves. A gyerekek, mint a fecskék, kirepültek a fészekből, maradt a föld, a két öreg. — Gondoltam, jobb lesz itt zik a jövőben. Oszlóban a bizalmatlanság, amely óhatatlanul — mint valami kísértő ördög — újból lábra kap minden döntés után, hogy hát végülis jól tettem-e, helyesen döntöttem-e, nem bánom-e majd meg mégis, akkor, amikor már késő és keserű a bánat? állattenyésztés — ez 'a kulcsa a kerekharaszti szövetkezet holnapjának. Az egész falu, amely csa.il a felszabadulás után kapta meg a falu rangját, uraság! tanyaközpont volt. Lakói urasági cselédek, napszámosok, summások. Nem egy Közülük, mint Hídvégi bácsi, fél életét Dél van, tán kicsivel több is az óra szerint, de a nap most mutatja az ebédidőt. Az akácfák hűvösében jólesik a koszt, amelyhez még tavalyi kenyér járja... Az idei kenyér most dől rendekbe a kaszások suhintásai nyomán. mmm \ tudtak zöldágra vergődni, a munka. Azt se bánja, ha megőszül, de két-három év . __. . mú lva olyan, de olyan szövet- ho& mennyi munkaegyseget kezeinek kell itt lenni Kerek- is adjanak nekem... Nem va- haraszton, hogy példa legyen gyök én gyerek, mit játsza- tán’ az egész országban is. nak velem. Nem igaz? —néz több, mint 34 esztendős, s az új elnökre, helyeslést vár- mindössze július 1-től áll a va> amá természetesen nem kerekharaszti szövetkezet marad eL _ Hfvtak élen. Horton, a gépállomáson _ . , . volt főagronómus, érti a szak- elvtars, mar máshová is tómat, ismeri a falut, őt is jól j ősnek, tudják, hogy kihúzom —i Teljes egészében jól lehet fejleszteni az áVattenyésztést — mondja kicsit hivatalos hangon Sándor András, aki 30 évig volt fejős Nagyteleken és most újra gondjaiba veszi a (szövetkezet tehenészetét. bet? Azt ne tőlem kérdezzék, a tagokon múlik — tárja szét a karját. Az akácfák alatti ebéd, a déli pihenő vége felé jár. Az Orosz Istvánná... Rozi néni, aki most Sándor András marokszedője. Régi szövetkezeti tag, a férje a vasúton dolgozik. Hat gyerekből négy még otthon, de becsülettel tudja őket nevelni, nem utolsósorban éppen a szövetkezet jóvoltából. nekem, mint magamban — húzza meg az üveget az öreg, amelyben, sajnos, csak víz van és nem bor — ... mert tudja, errefelé csak olyan vin- kók vannak, hogy nem veszi be az ember gyomra... Ahá, maga egri... ott jobb az aratónak... Miért bántam volna meg, hogy beléptem? Amíg az ember él, sohase bánjon meg semmit, utána aztán lehet — mondja hamiskásan. — Bírom még a munkát, ami van, ami nekem való... Most azért egy kicsit nehezebb; Nem nagyon szárad meg rajtam az ing... Sarkolok a gépnek — mutat az aratógépre, amely éppen most fordul nagy serényen. Az elnök ott áll mellettünk, hallgatja az öreget és csak bólogat, amikor ezeket mondja: — Ha nem bírom majd már a nehezebbjét, csak gondolnak rám, s lesz könnyebb is, — ha megérem, az évek után nyugdíj is, ereszti ölébe a kezét. Olyan őszinte meggyőződés csendül ki a hangjából, hogy az embert akaratlanul is elönti az öröm: lám, így bíznák az öregek a szövetkezetben, lám, az öreg fejekben is megértek az egykor még csak zöldellő gondolatok; Arat, csépel a kerekharaszti szövetkezet 104 tagja. Es bíAz aratás láza, as új vezetőség munkája, a régi és új szövetkezeti tagok összefogása, olyan balzsam, amely egyáltalán nem valami csoda, hanem az élet természetes velejárója. — Aki jött, szívesen láttuk ... Dolgozzon és velünk együtt ő is jól jár... Csodákat nem ígérünk, de becsületes megélhetést, nyugodt munkát, azt igen — ez a véleményük a szövetkezet régi tagjainak, és „most aztán csináljuk, ha belevágtunk, és ha csináljuk; csali jó léhet belőle” — ez az új tagoké. Csináljuk! Ez a szó nemcsak egyszerűen a ténniaka- rást fejezi kd, de azt is, hogy közösen, együttes erővel. S ez a nyitja, titka mindennek. Az a bizonyos „bizalmatlanság”, amely egy kis időre és talán érthetően is, felütötte fejét itt Kerekharaszton, megtalálható volt más termelőszövetkezetben is, különösen az újonnan alakultakban. Érthető, ha az emberek, most már kapun belül, a belépés töltötte el az urak szolgálatában, amikor ugyan azon nem kellett vitáznia, töprengenie — mint kell majd most neki is — mit hová és miből menynyit vessenek, de volt oka töprengenie: hogyan lehetne egyszer már teli kamrával nekimenni a télnek, hogyan lehetne tavaszon úgy beosztani a maradékot, hogy kitartson az újig. S ahogy most ezek a töprengések a mit-hováve- téssel eredménythozók és éppen a teli kamrát szolgálják, úgy volt céltalan és rendre eredménytelen a régi gond, amelyre csak a felszabadulás után és különösen majd itt, a szövetkezetben lesz meg a’ideális alap. *Régi -szövetkezet a kerekharaszti Alkotmány, van tapasztalata a szövetkezeti élet kialakításában a tagoknak, s mellettük megtanulják azt az újak is. Az igazi munka természetesen az őszön kezdődik, amikor a mostani, belépést már aláíró, de az idei termést még. egyénileg betakarító gazdák a jelenlegi segítésen túl ... és itt az aratógép. Nyolc—tíz holdat vág le egy nap. megkönnyítve az emberi munkát. A szövetkezetnek is van Ze- torja, de azt vontatásra használják, — az aratást a Horti Gépállomás végzi, a szövetkezetbeliek teljes megelégedésére. döntésén túl, arra is kíváncsiak, azt is tudni szeretnék, mi lesz a gazdasági év végén, megtalálták-e úgy számításukat, ahogyan tervezték. Az a tény, hogy a szövetkezet elnöke már beszélt a várható jövedelemről, de úgy beszélt és beszél, hogy a jövedelem alakulása egyedül a szövetkezeti tagságtól függ — egyenes és világos beszéd volt. Nem véletlenül tervezget legalább ötven tehénre, a mostani húszegynéhány helyett, Sándor András, nem véletlen az sem, hogy azon is tanakodnak, hol legyen a kertészet, mit termeljenek benne... — Itt dinnyeföld volt... S micsoda dinnyék termették — mutat az egyik szövetkezeti tag a búzatáblákra. Dinnye és paradicsom, paprika és más kertészeti vetemény: belterjes gazdálkodás, pillangósok, teljes mellszélességgel látnak a közös gazdaság felvirágoztatásához. Mit hoz az idei ősz, mit hoz a közös munka nyomán a jövő? Hogy is mondta a szövetkezet agronómusa: „két-három év?” -Talán annyi se, talán több, ahogyan dolgoznak, minden bizonnyal jó és gazdag szövetkezet lesz a kerekharaszti, nyugodt emberi eletet biztosít majd tagjainak, a jórészben egykori urasági cselédeknek. Az égen jönnek, mennek a felhők, de a felhők felett mindig kék az ég Jöhetnek gondok, problémák a szövetkezet életében, de a szövetkezeti eszme mindig igaz vol+ és marad, mint ahogy igazság az ég gyönyörű kékje is. Gyurkó Géza Kiss Béla felvételei
