Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-11 / 161. szám

4 N E I* Cl J 8 A G 1959. július 11., szombat Nem emberelők* de a mérce magas — as egyetemi felvételi vissgán A dolgozók egészségvédőimében — JAJ, CSAK INKÁBB a tizenkilencedik századot kér­deznék, azt jobban tudom, — Petőfiről, meg Aranyról külön tanulmányokat is írtam — tör­deli, a kezét Balogh Rózsi. — Én meg inkább a husza­dikat tudom. Ady, Tóth Árpád, Radnóti a kedvenc költőm . .. Különben meg kár idegeskedni. Csak két eset lehetséges: vagy fölvesznek, vagy nem.' — S miközben így bölcselkedik, majd tövig rágja a néhány hónapja engedélyezett cigit egy kefehajú fiú. — Adjatok egy Goethe-élet- rajzot. Nem néztem át eléggé. Jaj, de jó volna már túl lenni rajta. Befülled a súlyos, forró izgalom-gáz az Eötvös Loránd Tudományegyetem folyosóin. Szívkalapáló náj Ion blúzok („most az egyszer még Szent Antalt is megpróbálom”), ser­kenő bajszú komoly kétsoro­sak („csak nyugalom, sikerül­nie kell”) szurkolják hosszá­ban a kongó folyosókat, s míg a harmad-negyedéves hétköz­naplók „nyugi-nyugi”-cseppjei is csak pillanatokra hatnak. Tizenkét magyar-német és ma­gyar-francia szakos filozopter- jelölt várakozik a bölcsészkai: I. számú felvételi-bizottsága előtt, .hogy bebizonyítsa, alkal­mas-e arra, hogy hosszúnapos ötévek múlva friss diplomával, friss tudással kerüljön a sok­sok felnyújtott két ujj elé. Balogh Rózsi — aki Aszódon jelesre érett — tegnap volt írásbelin. Mint mondja, nem volt túl nehéz. Nyelvtanból egy összetett mondatot kellett szótanilag és mondattanilag elemezni. Ez, úgy érzi, sikerült. Irodalomból három cím volt megadva, a „Legkedvesebb versem”, „A népi írók kritikai ismertetése” és a „Shakespeare egyik drámája” témakörök kö­zül lehetett választani. Rózsi a népi írókat választotta. Ez is sikerült volna, ha be tudja fejezni, de sajnos kifutott az időből, s már Szabó Dezsőnél abba kellett hagynia. Viszont amit leírt, az biztosan jó. Né­metből csak egy rövid kis szö­veget kellett magyarra fordí­tani, igaz, hogy abban viszont minden komolyabb nyelvtani alakzat benne volt. De ez nem is vészes, az írásbeli még csak hagyján, most jön rázósabb munka, a szóbeli. — NA, MILYEN VOLT? — rohan oda Rózsi a most kijött kislányhoz. — Nem vészes. Azt hiszem, megfelelek. — Politikát is kérdeznek? — Persze. A genfi értekez­letről kellett beszélnem. — Könnyű neked, te mun­kásszármazású vagy. — Miért? A munkásszárma­zás úak közül többet vesznek fel, de munkásszármazású több is van, hiszen a lakosság sok­kal nagyobb százaléka mun­kás, mint például értelmiségi. Nyugodj meg, ha sikerül a felvételid, téged is fölvesznek. — Ne erről prédikálj, inkább azt mondd, mit kérdeztek né­met irodalomból. — A Faustról kellett beszél­nem. Elmondtam, hogy ... — Balogh Róza következik. Róza elsápad, aztán össze­szedi magát, belép. Hosszú asztalnál négy biztatóarcú ta­nársegéd ül. Az első elkéri az érettségi bizonyítványt. Kitű­nő, s ez deríti szigorukat. — Was haben Sie aus der deutschen Literatur gelesen? Rózsi kissé meglepődik a né­met szó hallatára, de aztán már mondja is, mit olvasott német eredetiben. Schiller, Goethe, Storm, a két Mann, Heine, Frank neveit hallom, aztán Goethéről beszél — per­sze németül — részletesen. Még néhány mondat, iskoláról, szü­lőkről, s máris magyar iroda­lomból kérdezik jelöltünket. Igazán élvezetes kiselőadást tart a népi írókról, épp Szabó Dezső faji mítoszát ismerteti, amikor egy pillanatra megáll. Az egyik tanársegéd valamit jegyzett a lapra, jaj, talán most kapott egy pontot. Tizenkilencedik századi iro­dalomból is kérdezik, boldogan beszél az elveszett alkotmány­ról. Itt is sikert kaszál. ..KETTŐT MÁR LEGYŐZ­TÜNK, már csak kettő van hátra. Ha ez is ilyen jól sike­rül. bejutok” — gondolja csak úgy halványan, mert színesen most épp a birtokos szerkezetet magyarázza a nyelvtan-szakos tanársegédnek. Nyelvtanból mást nem is kérdeznek, most már „egy, csak egy legény van talpon a vidéken” csillan át agyán, s már mondja is szak­szerűen, magabiztosan a guate- malai felkelés lényegét. Aztán még a szocializálás hazai problémáiról szó] néhány szót, és ekkor ... — Köszönjük, elég lesz. Huszonötödikéig megkapja az értesítést. Rózsi tüdejéből kiszökött a forró-ólom izgalom-gáz, erei már a „biztosan fölvesznek” nyugodtság-ózonját szállítják agysejtjeibe. — Na, mi volt? — rohanják meg az ajtón kívül. — Semmi. Nem emberevők ezek! Persze, tudni azért kell! pózsa Gyula 1,959. július 11, szombat: 1921. Népi forradalom Mongóliá­ban. Az első népi kormány meg­alakulása. lC89~ben halt meg Reviczky Gyu­la költő. 1899-ben született P. A. Pavlenko szovjet író. S? Névnap Q Ne feledjük, vasárnap: IZABELLA Jínn-Jr — KEREKHARASZT ter­melőszövetkezeti községben fel­újították a 16 vagonos mag­tárt, 50 férőhelyes lóistállót és az irodát. Anyagra 200 ezer fo­rintot fordítottak. A munkát a patronáló Selypi Cukorgyár dolgozói végezték el. A jövő hó­napban a szarvasmarha-istál­lót is felújítják. — A PÉTERVÄSÄRI já­rás községi elnökhelyettesei részére előadást tartott ' dr. Bánhidi Pál, a közgyámi feladatokról. Az oktatás cél­ja, hogy a közgyámi felada­tok elvégzésében megfelelő szakmai ismereteket szerez­zenek az elnökhelyettesek. — A MEGYE északibb ré­szén fekvő pétervásári járás községeiben megkezdődött az őszi árpa aratása. Az eddigi becslések szerint az idei termés jobb lesz a tavalyinál. Búzából járási átlagban holdanként 8.5 —9 mázsát, őszi árpából 10 má­zsás termést várnak. — SZEPTEMBER 1-én új iskola nyitja meg kapuit Recsken. Az új iskola négy nagyteremmel, nagy előadó­val, szertárral, tanári helyi­ségekkel és nevelői szolgála­ti lakással állami beruházás­ból épült. Az iskolát a leg­korszerűbb berendezéssel és felszereléssel látták el. — SZERDÁN délután ne­gyedévi értékelő ülést tartott a Gyöngyös város KISZ végre­hajtó bizottsága. Az értekezle­ten megtárgyalták a szövetség Központi Bizottságának április 24-én hozott határozatát az if­júság kulturális és politikai ne­veléséről. A Magyai- Vöröskereszt szer­vezetei igen tevékenyen veszik ki részüket a dolgozók egész­ségvédelméből és egészségügyi felvilágosításából a pétervásári- járás községeiben is. Munká­juk igen számottevő, A Vörös- kereszt pétervásári járási szer­vezete nemrégen készítette el azt a jelentést, amely az el­múlt félesztendő tevékenysé­gét foglalja össze és értékeli az elvégzett munka eredményeit és tapasztalatait. A jelentés alapján megálla­pítható: a járás vöröskeresztes csoportjai szép eredményeket értek el az elmúlt félévben is a munka minden területén. Idézzünk néhányat jó ered­ményeik közül. Az istenmezeji vöröskeresz­tes csoport például annak ide­jén vállalta, hogy a községben három egészségügyi állomást létesít. A vállalást az aktívák teljesítették is: mind a három állomás működik, mindhárom­nak van parancsnoka és há­rom-három képzett beosztottja. A község vöröskeresztes aktí­vái szorgalmasan kiveszik ré­szüket a közegészségügyi fel­adatok ellátásából is: rendsze­resen ellenőrzik a húskimérő boltot, a zöldséges üzletet és a! vízlevezető árkok tisztaságát. A vöröskeresztes csoportok szervezésében a körzeti orvo­sok számos egészségügyi elő­adást is tartottak. Előadások hangzottak el a mezőgazdasági egészségvédelemről,' a helyes táplálkozásról, a települése egészségügyről, az ivóvízeHá^. tásról. Különösen nagy sikere, volt az előadásoknak Istenme­zeje, Recsk és Párád községek­ben. Több alkoholellenes elő­adást is tartottak. Ugyancsak... Istenmezején anyák iskolája- tanfolyamot rendeztek, igen nagy sikerrel. A vöröskeresztes helyi cso­portok aktív tevékenységének mutatója az is, hogy a félév során több, mint 120-an léptek be a szervezetbe. A járás terű-... létén ezzel a vöröskeresztes tagok száma 1167 főre szápó- rodott, Űj helyi csoport alakult az elmúlt félévben Szentdo- . monkoson. A csoport taglét­száma huszonöt. A vöröskeresztes csoportok számos tanfolyamot is szer- veztek az elmúlt hat hónap alatt. A járásban a félév alatt — a Vöröskereszt közreműködé­sével — négy községben végez­tek vándor-röntgennel szűré­seket. A négy községben — Egerbocson, Mátraderecs-. kén, Ivádon és Istenmezején —' • 2747 dolgozót v vizsgáltak meg. .. Mindez csak néhány pozití­vum abból az eredményes munkából, me­lyet a pétervá­sári járás vö­röskeresztes csoportjai vé­geztek az el­múlt félévben. Ha summázni akarjuk az ed- j,, cligí tevékeny­séget, csak azt állapíthatjuk meg: ' nem vé­geztek rossz munkát, szép eredményeket . mondhatnak magukénak a dolgozók egész­ségvédelmében és felvilágosí­tásában. Befejeződött az idegenvezetői tanfolyam Egerben Eger várost évről évre több ezer vendég, közöttük számos külföldi turistacsoport keresi fel, hogy megismerkedjék mű­emlékeivel, nevezetességeivel. Csak az elmúlt vasárnap 4500 vendég járt a városban. Az ideérkezett csoportokat természetesen kalauzolni kell, s ez több idegenvezetőt, igé­nyel. A Megyei Idegenforgalmi Hivatal ez év májusában 9 hetes idegenvezetői tanfolya­mot indított, amelynek vizs­gái kedden fejeződtek be. En­nek során 25 hallgató nyert vezetői képesítést arra, hogy még a nyár folyamán külön­böző csoportokat kalauzolnak a városban, megismertetik az ideérkezett vendégekkel a vá­rat, strandot és a műemléke­ket. A hallgatók közül sokan több idegen nyelvet beszélnek, őket a külföldi csoportok ka­lauzolására osztják majd be. Mozik műsora: EGRI VÖRÖS CSILLAG Aranyszimfónia (Szélesvásznú) EGRI BRÖDY Emilia Galotti EGRI KERTMOZI A kis hazug GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Aranyszimfónia GYÖNGYÖSI PUSKIN A nagy Caruso HATVANI VÖRÖS CSILLAG Az e-őszak árnyékában HATVANI KOSSUTH Itt oroszlánok vannak FÜZESABONY Nővérek HEVES Nerobunda PÉTERVASARA Tiszteseégtudó utcalány 6. — De ...­— Nincs semmi de! ózon­nal vigyék őket a fogdába! — kiabálta a rendőrtiszt. Gyulai nem mozdult, még mondani akart valamit a rendőrtisztnek. El akarta neki panaszolni, hogy ők a szabadság hazájába jöttek, mert küzdeni akarnak a kom­munizmus ellen, s így bánnak velük. De nem szólhatott egy szót sem, mert mielőtt még szólásra nyitotta volna a szá­ját, az egyik rendőr jókorát lökött rajta. Így „hatósági tá­mogatással” jutott ki az ajtón. Néhány napot töltöttek a fogdában. Pontosan emlékez­nek a napra, 1955. január 12- e volt, amikor nyüt az ajtó. Nem a foglár lépett be rajta, hanem egy civilruhás fiatal­ember: — Jó reggelt, fiúk! Hogy vagytok? Budai akart felelni a többi­ek nevében, mérgesen vágta volna oda, hogy ennél osto­bább kérdést aligha hallottak az utóbbi időben. Azt kérde­zik, hogy vannak:, amikor ül­nek, nem- látnak az éhségtől, s egész doboz cigarettát utol­jára akkor szagoltak, amikor szökésük előtt a budapesti trafikban fejenként két-két csomag Tervet és Kossuthot vásároltak. A fiatalember azonban nem várta meg, hogy feleljenek az általa feltett kérdésre, hanem — Jo, jo, tudom, hogy nem a legrózsásabban. De ezentúl majd jobban megy a sorotok. A Free Europe majd gondos­kodik rólatok. Onnan jöttem. Zelgovits megkérdezte: — Mi az a Free Europe? Gyulai hirtelen kapcsolt és letorkolta: — Még azt sem tudod? Hát a Szabad Európa! A férfi folytatta: — önök ettől a perctől kezdve a Szabad Európa ven­dégei... Gondoskodunk arról, hogy jól menjen a soruk, s cse­rébe csak arra kérjük önöket, hogy ha mi segítünk önöknek, önök is segítsenek nekünk... Budai az öklében érezte bu­zogni az erőt. Reménykedett, hogy talán valami vérekedés- ről is szó lehet,’s naivan kér­dezett: — Hogyan? A férfi elmosolyodott: — Nem kell megijedni, csu­pán néhány kérdésre kell vá- laszolniok. A többit majd meglátjuk ... A férfi velük ment a grazi Strasse Hotelbe. Csak annyit mondott a portásnak, hogy megjöttek a magyar urak, s máris megmutatták a szobá­jukat, amelyet a Szabad Eu­rópa úgy látszik, már előre lefoglalt. Megfürdöttek, majd csengettek a oincérnek. A n neí- -----Holtint. Tört ná P-" ' '—1 “diák, hog' ■■ bólin­magabiztosan folytatta: Az „amerikai módszerek” említésére Gyulai érdeklődése jeléül kissé előbbre hajolt. Müller úr folytatta: — Magyarországról nincs al­kalmunk gyakran megtudni az „utca emberének” a vélemé­nyét. Nos, ne sértődjenek meg, de most önök az „utca embe­rei”. Azért érdekel annyira az tott, feltűnt és néhány perc múlva felvágottal, vájjál, méz­zel és dzsemmel megrakott hatalmas tálcával tért vissza. Letette az asztalra. Mélyen meghajolt, májd távozott. Gyulai hátbavágta Budait: — No, mit szólsz hozzá, hapsi, ez Nyugat! Zelgovits ájtatosan Ismétel­te: — Igen, ez már a Nyugat. Másnap, a férfi utasításá­ra megjelentek a Szabad Európa Rádió helyi kiren­deltségén. Mos! már nem volt kihallgatás jel­lege a dolog­nak, süppedő fotelekbe ültet­ték le őket és egy Müller ne­vű úriember beszélgetett el velük. Ezt elő­ször is az ér­dekelte, hogy mi a vélemé­nyük Gyulai- éknak a Sza­bad Európa Rádióról. — Tudják, uraim, ben­nünket nagyon érdekel az önök vélemé­nye — mon­dotta. — Ame­rikában, abban az államban, önök véleménye, hogy a to- amelyből, mint önök is tudják, vábbiakban ezt felhasznál- a Szabad Európa szervezetét hassuk adásaink jobbá és fő­irányítják, gyakran tartanak leg eredményesebbé... hang- közvélémény-kutatást. Ott de- súlyozom uraim, eredménye- mokrácia van, s nagyon érdé- sebbé tételére! kel mindenkit, hogy miként Gyulai volt a vezérszónok, vélekedik egyes dolgokról az 5 fejtette ki a véleményét a „utca embere” ... Ml amerikai Szabad Európa Rádió propa- módszerekkel dolgozunk. gandájának hatásáról és hiá­nyosságairól. Elmondta: a Szabad Európa Rádió a véle­ménye szerint jobban is dol­gozhatna. — Sokan hallgatják Ma­gyarországon a Szabad Euró­pát, de meg kell mondanom, hogy azok a baklövések, ame­lyeket az adás elkövet, nem használnak. Tudom, hogy a propaganda az propaganda, de azért mégsem szabadna olyan vaskos- tévedéseket elkövetni. Ha az üzletekben például van liszt, önök azt mondják, hogy Magyarországon nem lehet lisztet kapni... Az ilyesmi na­gyon árt az ügynek ... Müller figyelmesen hallgat­ta Gyulait, aki valami szem­rehányásfélét vélt kiolvasni a Szabad Európás úriember te­kintetéből. Szükségesnek tar­totta, hogy mentegetőzzék: — Félreértés ne essék, én teljesen egy véleményen va­gyok önökkel. Éppen a közös ügy szolgálatában teszem szó­vá ezt a dolgot. Ha önök olyasmit állítanak a rádióban, aminek hogy is mondjam csak... Hát igen, aminek va­lótlanságáról az emberek könnyen meggyőződhetnek, az nemcsak a szóban forgó hír hitelét teszi kétségessé, hanem az adások egészét... Gyulai elhallgatott. Várta, hogy mit szól Müller. De az mindössze egy mondattal re­agált: — Folytassa csak Gyulai úr, az ön okfejtése nggyon érde­kes ... — Nos, ha szabad valamit tanácsolnom, akkor azt mon­danám, hogy próbáljanak in­kább a realitások talaján ma­radni. Olyan adásokra van szükség, amelyeknek van né­mi valódi magjuk, s inkább a tények csoportosításával lehet operálni... — Nem buta ember ön, Gyulai úr! — fejezte ki elé­gedettségét Müller. Gyulai rögtön bátrabb lett.' — Aztán az is baj, hogy a Szabad Európa sokat beszél, de kevert tesz. Mi azt vártuk, már régén, otthon is, hogy történik valami, s a segítséget" ehhez önöktől várjuk... Itt, vannak például a léggömbök­kel terjesztett röpcédulák. Ezek nagyon jók, nagyon örül­tünk nekik odahaza, a baj csak az, hogy technikailag . elég tökéletlenek, s nem jut­nak el, csak az ország szélé­ig­Müller felállt, ezzel jelezte, hogy. végétért a beszélgetés. Sorban kezét fogott mind­nyájukkal, de elismerésre csak Gyulait méltatta: — Értékes embér ön, azt hiszem, dolgozhatunk majd együtt. A közös célért! Gyulai bólintott, s megje­gyezte : — Rajtam igazán nem mú­lik! Délután már keresték Gyu­lait a szállodában. Éppen nem volt otthon, ezért üzenetet hagytak neki: csomagoljon össze, hét órára érte jönne s. Gyulai elbúcsúzott társaitól, hét órakor pontosan megjelent a szálloda halijában, ahol két férfi várta. Autóba ültették. A gépko­csi megindult, sokáig kanyar- gott különböző utcákon és me1 lékutcákon, míg végű1 is megállt egy ház előtt. Kérték, hogy szálljon ki. s felkísérték az első emeletre. Becsenget­tek, a szobalány nyitott ajtót. ' — Jelentsc be az ezredes úrnak az urat — mondta az egyik kísérő. — Már várja! (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents