Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-10 / 160. szám

1959. július 10. péntek EtGPtUSAD o A műveltség forrása MA MAR SZINTE hihetet­lennek tűnik: volt idő, amikor a falusi ember számára az egyedüli olvasnivalót, a köny­vet, egy-egy régi kalendárium, vagy egy-egy régen kiolvasott újság jelentette. A szegény néposztályokat az elmúlt rend tudatosan távoltartotta a mű­veltségtől — ez fejeződött ki a hajdani iskolapolitikában és kultúrpolitikában. Ha egy fa­lusi parasztember gyereke be­jutott a felsőbb iskolába — gimnáziumba, vagy ne adj is­ten, egyetemre, az olyan ritka volt, mint ama közmondásbeli fehér holló. Az az ember, aki tanul, aki művelődik — elsa­játítja a legnagyobb tudo­mányt: a gondolkozás tudo­mányát is. Márpedig gondol­kozó szegény népre nem volt szüksége a hajdani urakodó osztálynak. A szegény ember, ha gondolkodni tud — hamar rádöbben saját és osztálya helyzetének igazságtalanságá­ra, majd tarthatatlanságára, s ez minden rosszat jelentett volna a mindent birtokló és bitorló jó uraknak. A kultúra, a műveltség egyik legjobb fegyvere: a könyv. Igaz barátja az embereknek, mert tudásúkat kibővíti, a lá­tásukat élesebbé teszi. S a szo­cializmust . építő társadalom­nak ilyen emberekre van szüksége mind több és mind nagyobb számban. KULTŰRFORRADALMUNK nagy vívmánya, hogy a dol­gozók kezébe adta a tudás forrását: a könyvet is. Ma már nincs egyetlen egy város, köz­ség, de még apró falu sem az országban, ahol ne lennének könyvtárak, ahol ne volna módja az embereknek arra, hogy könyvhöz jussanak. A mi megyénkben is így van ez. A különböző kimutatásokból kiderül: a könyvtárak állomá­nya szerényen, évről évre növekedik, de ezzel csaknem mértani arányban szaporodik a könyvtárak látogatóinak, az olvasóknak a száma. Ezek a növekvő számok mutatjáK mindennél világosabban, hogy az emberek mind többen jön­nek rá egy-egy írói alkotás izére, a könyvek teremtette világok megismerni akarásá­ra, a könyvekben levő isme­retek és tudományok elsajátí­tására. így is van ez rendjén. S ha a könyvtárak fejlesztéséről beszélünk, akkor ezt elsősor­ban arra értjük, hogy ott kell most sokat adnunk, ahol a múlt a legkevesebbet adott, a községekben, a vidéken Akármerre járunk a _ megyé­ben, mindenütt találkozunk azzal a tudás-szomjjal, ame­lyet éppen a kultúrforradalom oltott bele az egyszerű embe­rekbe. Olvasó, olvasni szerető embereket láthatunk minde­nütt: az idősebbek most igye­keznek bepótolni, amit a múlt megtagadott tőlük; a fiatalok pedig azért forgatják a köny­veket, mert még tudni sem akarnak arról a szellemi sö­tétségről, amelyet a múlt bo­rított az emberekre, főleg a vidékre. TEGNAPELŐTT MEGYÉNK egyik községében, Sírokon jár­tunk. Az itteni könyvtárról már korábban írtunk, s meg­jegyeztük, hogy nem az a prob­léma, hogy kevés az olvasó, hanem az, hogy a könyvtár- ban levő könyvek már agyon- olvasottak, régiek; a kis könyvtár fejlődése nem tart lépést könyvkiadásunkkal a kívánható legkisebb mérték­ben sem. Akkor alig valami­vel több mint 400 kötet volt a falusi könyvtárban, de ezek közül talán ha 150—170 kötet volt az, amit állandóan olvas­tak az emberek. A többi könyv egyrészt politikai, másrészt szakmai mű volt, melyeket nem mindenki forgatott, de volt néhány olyan könyv is a töb­bi között, amelyek irodalmi értékéről azóta már kiderült, hogy nem ütik meg a megfe­lelő mértéket. A könyvtár felújítását, az olvasótábor jobb könyvellátását sürgettük ak­kor. Azóta sok minden történt a siroki könyvtárban ... Kun HtvánnévaX, a könyvtár vezetőjével beszélgettünk, Örömmel újságolta el, hogy az annak idején, az ellenforrada­lom napjai alatt elveszett könyvekből azóta már igen sok előkerült — ezzel js szaporodott az állomány. Ezen túl a Megyei Könyvtár a múlt év szeptem­berében 35 új kötettel járult hozzá a letéti könyvállomány gyarapításához. — Nagyon érdekes volt — beszélt Kun Istvánná —, hogy amikor a könyvek megérkez­tek és leltárba vettük őket, s a községben megtudták, volt olyan nap, mikor 10-12-en is fölkerestek, hogy szeretnének az új könyvekből olvasni. Leg­több o-lvasnivágyó természete­sen a fiatalok soraiból tevő­dött össze. SZINTE HIHETETLEN, ho­gyan szeretnek és hogyan tudnak olvasni az emberek. S itt egy érdekes kérdést: a könyvekben vajon az élményt, a cselek­ményt keresik-e elsősorban, vagy pedig ezek között meg­keresik és meg is találják a könyveik eszmei mondanivaló­ját? Beszélgettünk egy ember­rel, akinek kedvenc könyve Gárdonyi Géza Egri csillagok- ja.- Már többször is elolvasta. Mit olvasott ki belőle? — kér­deztük. A felelet: magát az ér­dekes, izgalmas, lelkesítő cse­lekményt olvasta el, de mind­ezek mögött meglátta a mű eszmei mondanivalóját is, amelyet úgy foglalt össze egy mondatban, hogy az egri hősök akkor az egész elnyomott ma­gyar népet jelképezték, akik — összefogva, a hazafiúi szent érzéstől áthatva — megtudták törni az elnyomók erejét és hatalmát. Nagy dolog ez. Azt mutatja, ez az ember nemcsak olvas, hanem tanul és gondolkodni is tud. E cikk olvasója azt mond­hatná: ha ilyen nagy az olva­sási vágy, akkor az a 35 kötet vajmi keveset jelent, nem több egy rövid időre szóló, múló megoldásnál. Valóban, ez a 35 kötet nem jelentene sokat, de sokkal többről van szó. A helybeli pártszervezet vezetősége nem­régiben megvizsgálta a könyv­tár helyzetét. Az elvtársak látták: a Község lakosságánaK egyre növekvő és magasodó igényét a könyvtár iránt és ezért Vincze József párttütkár személyében javaslatot tettek a községi tanácsnak a könyv­tár fejlesztésére. A javaslat lényege az volt: ha a megyei vagy járási könyvtámaK nincs módja a falusi könyvtárak nagyobb ütemű fejlesztésére, akkor ezt helyi erőből kell valamiképpen megoldani. E JAVASLATOT A KÖZ­SÉGI tanács végrehajtó bizott­ságának egyik ülésén tárgyal­ták meg. A végrehajtó bizott­ság tagjai mind helyes­léssel fogadták, s a párttitkár elvtárs előterjesztésére úgy határoztak, hogy az idei köz­ségfejlesztési alapból 1000 fo­rintot új könyvek vásárlására | fordítanak. A határozat azon­ban azt is rögzítette, hogy ez csak az első ezer forintos tá­mogatás a községi könyvtár­nak — ezután minden eszten­dőben ugyanennyi összeget ad­nak a könyvtár fejlesztésére. Egy cseppet sem túlozunk, ha azt mondjuk most — s ezzel az emberek között kialakult véleményt rögzítjük csupán —, hogy a végrehajtó bizottság ezen határozata nagy rokon- szenvre lelt a siroki lakosok körében. Az ezer forintból vásárlandó könyvek jegyzékét nagyobb­részt azoknak az igényeknek az alapján készítették el, ame­lyek a könyvtár olvasói köré­ből merültek fel. A cél az volt: olyan könyveket venni, amelyek értéküknél fogva al­kalmasak arra. hogy a falusi lakosság kezébe kerüljenek, amelyek éppen az utóbbi évek­ben, a legújabb kiadásokban láttak napvilágot. Nyolcvanöt kötettel gyara­podott a siroki könyvtár az 1000 forintos vásárlás után. Igen, sok ifjúsági munkát vet­tek, amiből addig nagy volt a hiány. Az új művek között lehet látni Jókai. Mikszáth. Szolovjov, Katajev, Turgenyev, Stendhal, Steinbeck nemrég megjelent könyveit a többi között és az ellenforradalomról szóló mű­veket is. Az új könyvekkel együtt az idén jelentősen gyarapodott a könyvtárba beiratkozott állan­dó olvasók száma is. Ez év első negyedében több mint 700 kötet könyvet kölcsönöz­tek ki a könyvtárból az olva­sóknak. Ez a szám a második negyedévre — tekintve a nyá­ri munkák kezdetét — némi­képp csökkent, de nem olyan mértékben, mint ahogyan az az elmúlt év hasonló idősza­kát tekintve várható lett vol­na. Az új könyvek vonzása ez. Az emberek napi munká­juk mellett, sokkal rövidebb szabad idejükből is szakítanak időt arra, hogy bele-belelapoz- zanak egy-egy, most megjelent könyvbe ... AZ EDDIG LEÍRT SOK SZÉP és jó mellett hadd em­lítsünk meg azért egy problé­mát - is. A könyvtár állománya jelenleg jóval több mint fél­ezer, s az a szeKrény, amely­ben a könyvek vannak, már nem alkalmas az ilyen Igény­bevételre. A berakott könyvek áttekinthetetlenek, zsúfoltak, s ez a zsúfoltság nem szolgál­ja az egyes Kötetek jó megőr­zését. Arra kérjük az illetéke­seket — a pétervásári járási körzeti könyvtárat, vagy a Megyei Könyvtárat: ha tud­nak, segítsenek ezen a prob­lémán, juttassanak el a sirold falusi Könyvtár számára egy másik szekrényt is. Ügy hisz- szük: nem teljesíthetetlen ké­rés. Dér Ferenc Sikeres gombaismeret! tanfolyam Egerben Az Eger környéki erdők és vadregényes tisztások gazdagon ontják a legkülönbözőbb gom­bafajtákat, melyek igen jelen­tősen járulnak hozzá, hogy asztalunkon változatosabb le­gyen az étrend. Tekintve, hogy igen nagyszámú és változatos gombaféleség terem meg Eger körül, mindenképpen köszönet illeti a TIT-et, hogy kiváló gombaszakember bevonásával megszervezte a gombaismereti tanfolyamot. A tanfolyamnak az ad különös jelentőséget, hogy ezentúl csak az foglal­kozhat majd a gombának piaci kereskedelmi forgalombahoza- talával, aki eredménnyel el­végezte e tanfolyamot. Öröm­mel láttunk a tanfolyam vizs­gázói között tehát három piaci árust: Sós Sándomét, Túri Károlynét és Bálintnét, akik elnyerték a „vizsgázott gomba- ismerő”-! képesítést. A hallga­tók között voltak nők és férfiak, munkások, értelmisé­giek és nyugdíjasok vegyesen. A tanfolyam hallgatói min­den fennakadás nélkül adják meg a különböző kérdésekre a feleleteket. Nemcsak a gombá­ra vonatkozó növénytani isme­reteket, a helyes szedés, táro­lás, konzerválás módját sajá­tították el, hanem elsősorban megismerték azt a sok vesze­delmes mérges gombafajt, melyek itt megteremnek. Sok á Bükleben a mérgesgomba: légyölő galóca, gyilkos galóca, párduc galóca, döggomba, su- sulyka, stb. Sok viszont az a gombaféleség, mely tányérunk ba kerülhet és nagy protein­tartalmánál fogva, tápértékben, a hússal is vetekszik: tinorú, csiperke, róka, szegfű, korák, galamb, rizike, csirke gomba, stb. A tanfolyamon elsajátí­tották, hogy mik azok az apró, de fontos ismertető jelek, melynek alapján elkülöníthe­tők az ehető gombák a hozzá­juk hasonló mérges gomba- féleségektől. Megtudtuk azt is, hogy a pöfeteg, melyről sokan azt hiszik, hogy mérgező tulaj­donságokkal rendelkezik, fiatal korában igen finom falat. Hofmon József, az Erdei Melléktermékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat egri üzemvezetőjétől megtudjuk, hogy a tanács egészségügyi és kereskedelmi osztálya örül, ha a most kikerült vizsgázott gombaismerők segítségére van­nak a szakembereknek piaci ellenőrző munkájukban és fi­gyelmeztetik az illetékeseket, ha mérges, vagy nem piacfl való, csökkent értékű gombát látnak forgalomba hozni. Dr. Özekkel Ferenc, a KÖJÁL orvosa elmondja, hogy a vizsgázott gombaismerők je« lentős hasznára fognak válni 3 mérges gombák forgalombaho- zatala ellenes folyamatos és fontos küzdelemnek. Mi a magunk részéről azzal a jóleső érzéssel hagytuk el a „gombászok” lelkes társaságát* hogy ismét gazdagabb lett vá­rosunk egy kis kollektívával, akik majd önként és szívesen őrködnek egészségünk meg­óvása felett.' Sugár István Megvalósuló fejlesztési tervek Az idei községfejlesztési ter­vek végrehajtása során Péter- vásárán mintegy 20 ezer forin­tos költséggel körülkerítik a község közterét. A kerítés le­hetővé teszi azt is. hogy a teret parkosítsák, virágágyakat léte­sítsenek. A téren helyeznek el maid egy nyári büfét is. amelv a helybeli földművesszövetke­zet kezelésében működik majd. Ugyancsak a községfejleszté- sd terv keretében számos utcát járdásítanak Pétervásárán. Járdaém'tésre mintegy 800 mé­ter hosszúságban kerül sor. Az építésből a lakosság is részt vállal. Az érintett utcák lako­sai nagv értékű, társadalmi munkát vállaltak és végeznek el. Augusztus 20-ra elkészül a herédi Haladás 50 férőhelyes istállója A herédi Haladás Termelő- szövetkezet a területileg jelen­tősen megnövekedett tsz-ek kö­zé tartozik. Az ősszel bekerülő állatok közös elhelyezése itt is problémát jelent, ezért 300 ezer forintos bankhitellel 50 fé­rőhelyes istálló építését kezd­ték meg. A Mátravidéki Erő­mű dolgozói az építkezés meg­indulásakor azonnal felajánlot­ták segítségüket. Szakmun­kást és segédmunkásokat adtak az építkezéshez. Társadalmi munkájuk értüké meghaladja a 77 ezer forintot. Ez a segítség tette lehetővé azt, hogy a munka jól halad. Jelenleg az ablakokat állítják be, a felmenő falak még ezen a héten elkészülnek, s minden remény megvan arra, hogy augusztus 20-án átadják ren­deltetésének. Visszavárt a fold — Epvik este — még úgy az év elején volt —, készülődtünk a lefekvéshez. Feleségem elal­tatta a gyermeket, aztán mi is nyugovóra tértünk. Eloltottam a lámpát, de nem tudtam el­aludni. Hallgattam feleségem egyenletes lélegzését és néztem az utcáról beszűrődő gyér vilá­gosáéban a mennyezetet, s gon­dolkodtam. Már napok óta azon. hogy belépjek-e a terme­lőszövetkezetbe? Anyám is, apósom is a szövetkezetben dolgoznak, jól élnek mindnyá­jan. A ruházkodás mellett mindig tudnak valamit vásá­rolni. Hívtak már engem is nemegyszer, hiszen nem va­gyok én ott idegen, de dönteni azért nem tudtam. Tudja, hét évet eltölteni egy szakmában, együtt lenni a ba­rátokkal jóban, rosszban... meg aztán meg is szerettem a szak­mámat. De valahogy mégis csak vonzódtam a földhöz. Apám mellett tanultam meg­szeretni a földet és ez mindig visszahúzott. A szabadságomat is úgy vettem ki mindig* hogy az aratás idejére essék. Ilyen­kor elmentem apósommal arat­ni, vágni a rendet. Nem azért mondom, hogy dicsekedjek, de sohasem volt baj velem, és ugyanúgy arattam, akár csak a szövetkezetiek. Egész éjjel rágódtam ezen, s reggel, amikor a szomszédék kakasa napfelkeltét jelzett, megmondtam a feleségemnek: — Megyek a termelőszövet­kezetbe. — Ö már régebben akarta ezt, megörült elhatáro­zásomnak. Még aznap elmen­tünk a tsz-irodába, s felvéte­lünket kértük mindketten. A közgyűlésen sem volt sehol baj, elfogadták a felvételemet. Már három hónap óta dolgozom itt. Nem bántam meg. Embersége­aaaaaa/aaa/saaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa^aaaaaa/wvvaaaaaaaa/wvaaa^a/vsaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa/wsaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa/* ss kérdezte Azt hiszem, akkor meg voltam zavarod­va. Ereimben perzselt a vérem és hullámzott, mint a tenger... Meleg, de sötét nyári éjszaka volt. Az utób­bi napok fülledt, állott levegője végül is ko­romfekete felhőkkel lett terhes. Viharos szél dühöngött már es. te óta, majd hirtelen hatalmas vihar tört ki, záporeső frissítette fel a levegőt. En a Strahovi Kupa közelében levő, Három Liliomhoz címzett kis vendégfogadó árkád­jai alatt ültem, és fi­gyeltem a vihart. Kicsi és kevéssé látogatott volt ez a fogadó, csak vasárnaponként jöttek el a kadettek és őrve­zetők, hogy zongora- muzsika mellett tán­coljanak kedvesükkel. És most éppen vasár­nap volt. A szalonban folyt a tánc, én telje­sen egyedül ültem asz­talom mellett, az ablak közelében. Kinn hatal­masakat dörgött, az eső veszettül dobolt a cseréptetőn és rohanó patakok ömlöttek a földekre. A zongora csak ritkán hallgatott el, hogy aztán újra kezdje. Időnként oda- odanézegettem a sza­cÁ lóár önt JhhömJw-z, írta: Jan Neruda (Az író születésének 125. évfordulójára) Ionban forgolódó, ne­vetgélő táncosokra, majd ismét a kert sö­tétjébe bámultam. Olyankor, amikor egy- egy villám megvilágí­totta a kertet, a kerí­tés hosszában, és az árkádok végénél, em­beri csontok halmazát láttam. Valamikor te­mető volt itt, és éppen a héten ásták ki a csontokat, a sírok még nyitottan álltak. Egyszer-egyszer fel­álltam, elsétáltam a szalon ajtajáig, hogy közelebbről lássam a táncolókat. Különösen egy tizennyolc év kö­rüli lányka volt, aki oda vonzott. Karcsú termete, rövidre nyírt fekete haja, szabályos, sima arca volt, és fény­lő szeme, egyszóval, el­ragadóan szép volt! Kü­lönösképpen szemei vonzottak, amelyek fé­nye tiszta volt, mint a forrás vize, de rejté­lyes, mint a tenger, és mintha ezt mondták volna: „Előbb elég a tűznek a fa, a tenger­nek a víz, mint az em­bernek e szemek fé­nye!” Észrevehette, hogy figyelem. Amikor az ajtó mellett táncoltak el, mindig rámnézett, s amikor beljebb kerül­tek a teremben, akkor is úgy éreztem, és úgy láttam — minden for­dulatnál felém nézett. De nem vettem észre, hogy bárkivel csak egyetlen szót is váltott volna. Ismét ott álltam az ajtónál. Tekintetünk azonnal találkozott, bár az utolsó sorban állott. A négyes befejezéshez közeledett, az ötödik menet tartott. Ebben a pillanatban egy másik lány jött futva a sza­lonba, átázva és kiful­ladva, egyenesen a szépszeműhöz futott, valamit súgott a fülé­be, amire 6 szótlanul biccentett fejével. A hatodik kör vala­mivel hosszabb volt; egy vidám kis kadett vezette a lányt Ami­kor vége lett a tánc­nak, még egyszer kipil­lantott a kertajtó felé, majd kilépett a szalon ajtaján, magára vette felöltőjét és elsietett. Visszamentem előbbi helyemre, és leültem. A vihar újult erővel kezdett tombolni. A szél még erősebben üvöltött. A villámok fényesebbek voltak, a mennydörgés szinte süketített. Izgatottan hallgattam és figyel­tem az égi játékot, mé­gis a lányra gondoltam egyre. Hazamenni úgy­sem tudtam a vihar miatt... Mintegy negyedóra múlva ismét a szalon­ajtóhoz léptem és be­néztem. Meglepetésem­re, a szépszemű lányt ismét ott láttam. Ép­pen megázott haját szárítgatta, és ruháját igazgatta — egy idő­sebb nő segédkezett mellette. — Miért mentél haza ebben a szörnyű idő­ben? ... tőle. — Értem jött a nővé­rem — hallottam most• először a hangját amely lágy volt, mint; a selyem és csilingelő. — Történt otthon va­lami,..? — Meghalt az anyám...] Megremegtem. A szépszemű meg-­fordult és kilépett a; homályba Ott álltmel-] lettem, tekintete raj-] tam nyugodott, kezét] reszkető kezem mellett] éreztem, aztán hirtelen- megragadtam ezt a kis] kezet — olyan puha] volt. Szótlanul vontam- egyre beljebb, az ár­kádok alá. Vonakodás] nélkül követett. A vi­har most érte el tető­fokát. A szél, mint az] őrült, rohant fel és alá. Az ég és föld zengett, mintha a halottak őr­jöngtek volna odakinn- a sírok között Hozzám bújt, nedves- ruhája ruhámhoz ta­padt, éreztem a köny- nyű, puha testet, a me-', leg, illatos leheletet és', úgy éreztem, hogy e\ pillanatban nekem kell’, ebből a gyönyörű test-', bői a bűnös lelket ma-, gamba szívnom ... (Fordította: Antalfy István) sen bánnak velem, és tudja* olyan jólesik az a gondoskodás, ami ott van, például amikor megtudták, hogy messze lakom a tsz-től és a várostól, lakást ajánlottak fel az irodahelyiség mellett. A lakásért, a villanyért nem kell fizetnünk. Nagy se­gítség ez* hisz fiatalok va­gyunk, sok minden kell még a háztartáshoz. Kaptam 100 kvadrát háztáji földet is. Nem­rég dolgozom a szövetkezetben* de máris összeszoktunk. Mun­kacsapatunkban egy-két kivé­tellel minden tag fiatal, meg­értjük egymást, nincs hiány jókedvben sem, és hamar elröJ pül az idő. Megalakítottuk a KISZ alapszervezetet és min­den támogatást megkapunk Visontai László elvtárstól, a párttitkártól és a szövetkezet többi vezetőjétől is. Már az el­ső hetekben kaptunk egy le­mezjátszót, van egy csomó mikrobarázdás lemezünk. Es­ténként a kultúrteremben tele­víziót nézni jövünk össze. Szó­val, jól érzem magam, s igazán nem kívánkozom bemenni a vá­rosba. A KISZ-tagokkall — persze a többi fiatal is csatlakozott — vasárnap kijártunk és munka­egységre szedtük a cseresz­nyét. Ezt a munkaegységet azonban nem írták jóvá ré­szünkre. hanem azonnal kiszá­mítottuk és befizettük a KISZ pénztárába. Ebből a pénzből egy közös kirándulást szerve­sünk majd. A tsz újabb építkezésbe kezd. a KíSZ-szervezet tagjai pedig elhatározták, hogy vasárna­ponként munkaegység felszá­mítása nélkül 20 órát dolgo­zunk egyenként, hogy az épü­let mielőbb elkészülhessen. Van saját építési tervünk is. Egy szép kis családi házat sze­retnénk építeni feleségemmel. A munkaegységre felvett elő­legből egész évben megva­gyunk. az éwégi zárszámadás­kor kapott pénzt pedig a bank­ba tesszük. Ugyancsak odatesz- szük azt az összeget is. amit a 'eszerződött szőlőért kapunk. A termelőszövetkezet föld­iéin szép termést ígér az árpa. rozs. sárgul a búza is. és min­den iel arra mutat, hogy jó ter­mésünk lesz az idén és akkoi egyikünk sem panaszkodhat i zárszámadás után. Elmondta: Árvái László Feljegyezte: Pilisy Elemér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents