Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-10 / 160. szám

4 népüjsao 1959. júliu> 10. péntek 125 évvel ezelőtt született JAN \ I. H l I) A lulius Fucik irta Nerudá­" ról, a XIX. századi cseh realista irodalom kiváló mes­teréről, a prágai óváros, a Ma­iá Strana krónikásáról a követ­kező jellemzést: „A nép volt Neruda számára a legfőbb íté­lőszék. Hozzá fellebbezett, az ö szabadságáért harcolt, az ő ere­jében hitt, miközben az úri többség a maga népellenes po­litikáját folytatta. Mert Neru­da előtt világos volt, hogy ez mind csak ideiglenes, mert a népé lehet a nemzet egész jö­vője.’’. Valóban. A nép iránt' érzett szeretet, tisztelet és meg­becsülés árad Neruda egész életművéből. Ez hatja át ver­seit, elbeszéléseit, karcolatait. publicisztikai írásait egyaránt, de ez sugárzik egész életéből is. S hogy kapcsolata ilyen szoros volt a néppel, azt származásá­nak, nehéz gyermekkorának köszönhette. 1834-ben született Prágában, az óvárosban, és ott élte le egész életét az egyszerű kis­emberek világában. Apja kan­tinos, édesanyja pedig kiszol­gálónő volt. Ezek után érthető, hogy már iskolás évei alatt szembekerült a korabeli úri társadalom csemetéivel, de a burzsoáziának hódoló, hajlongó tanítókkal is. Az 1848-as prá­gai események (ekkor éppen tizennégy éves), csak elősegí­tették liberális gondolkodásá­nak kialakulását, valamint gya­rapították azt az élményanya­got, amelyből későbbi komoly veretű írásait megalkotta. Nem lehet meghatódás nélkül olvas­ni például Josef, a hárfás című írását, amelyben a szabadság­eszmékért rajongó hős ünnep­lőbe'öltözik a forradalom zajá­nak közeledésére, s fegyverrel a kezében beáll a felkelők kö­zé, azonban már az első bari­kádnál hősi halált hal. A 48-as mozgalmak leveré­^ sét követő Bach-korszak a maga sivárságával és reak­ciójával sem tudta elfojtani a szabadgőndolkodás és haladás tüzének parazsát. S a parazsak szításában, őrzésében az írók­nak jutott az oroszlán rész. Akaratlanul is a mi Vajda Já­nosunk „virrasztóira" kell gon­dolnunk, hisz rokon költői fel­adat volt a virrasztás „az élve eltemetettek ide jé”-ben, aho­gyan Neruda jellemezte az osztrák elnyomásnak ezt a tíz esztendejét. Valójában ez az időszak nevelte íróvá, költővé, p/vrrn • s így érthető, hogy a prágai német gimnázium befejezése után viszonylag rövid idő eltel­tével már jelentkezik az iro­dalmi élet forgatagában. Előbb a Lumir c. folyóiratban írogat, majd 1856-tól színházi és iro­dalmi kritikus az egyik prágai lapnál. 1857-ben pedig már megjelenik első verskötete is A temető virágai cím alatt, amelynek újszerűsége a kora­beli szentimentális, szerelmes és hazafias versmodorral való szakítás miatt — a kriti­kusok ellenvéleményét váltotta ki. Ezek után nem csoda, hogy csak tíz évvel később, 1868-ban gondol ismét újabb versgyűj­temény kiadására. A 68-ban megjelent Versek könyve meg­hozta a hozzáfűzött reménye­ket, .,látható volt, hogy ez a költészet. ■ a nemzet legbensőbb élményvilágának tolmácsolója kíván lenni.” Verskötetei mellett. mint publicista is elismerést szerez. A különböző lapokban megje­lent, csaknem kétezer tárca, mind kivétel nélkül a nép ér­dekeinek képviselőjévé válik. Jogosan nevezhetjük őt tehát a nép írójának mind prózai írá­sai, mind költeményei alapján, amely utóbbiakban a népdal és népmonda világához fordul, (Balladák és románcok, 1883.) Költői fejlődésének csúcsára jut a Pénteki dalok megírásá­val, amelyben ismét a nép iránt érzett hűséget, szeretetek a nép nagyságát énekli meg. 1878-ban látott nyomtatásban napvilágot a tizenhárom elbe­szélésből álló Povidky malos- transké (Történetek a régi Prá­gából) c. műve. amely máig is legnépszerűbb alkotása. Az el­beszélések színhelye a régi prágai városrész a Moldva bal­partján, a Malá Strana, „az író szűkebb hazája”, ahol született, ahol élt és alkotta nagyszerűbb­nél nagyszerűbb műveit, ígv a Povidky malostranské címűt is. A prágai kisemberek koraben világa elevenedik meg az elbe­szélésekben, s velük — «mint egyik hazai méltatóia mondja — „a gyorsan fejlődő cseh vá­rosi életnek nemcsak hű kró­nikása, de egyúttal bírálója is” lesz. A jómódú polgárok mel­lett megjelennek a szegény emberek is, mint VojtiseV a koldus, akit a pletyka, a rágal­mazás és a rosszindulat kerget 5. ElhallgattaK. Egy határőr- tiszt jött szembe. Feszesen tisztelegtek, a tiszt visszatisz- telgett, nem talált semmi ki­vetnivalót a tiszteletadásban. Ahogy tisztes távolba értek, Zengő felsóhajtott: — Csakhogy túl vagyunk rajta ... Ilyen piti dolgon nem lenne jó lebukni... A négy fiatalember határőr egyenruhában igyekezett a ha­tár felé. Az egyenruhákat Zengő Lajos szerezte, aki a határőröknél teljesített szolgá­latot. Fegyvert is szerzett. Zengenél egy géppisztoly, Bu­dai Gáspárnál, Zelgovits Ti­bornál és Gyulai Lajosnál egy- egy pusica volt. Csak Zengő volt közülük határőr, ez adta meg a disszidál ási ötletet: egyenruhában közelítik meg a határt, így nem lesz olya», ne­héz. December 10-én indultak Budapestiül. December 13-án éjjel két órakor már át is ju­tottak a határon. Nagy volt az örömük; elju­tottak az ígéret földjére. — No, jövőre. 1955-ben már biztos nem kell melóznod! — mondta Budai. — Meglátod, milyen fejes leszek — ficánkolt Gyulai. — En januárra már kocsit akarok venni! — jelentette ki spár-tai egyszerűséggel Zengő. Még Zelgovits volt a legreá­lisabb: — Négy-öt év, és már prí­mán megy minden! Addig ábrándoztak, amíg — a fogdában találták magukat. Az angol zónában fekvő Fürs- tenfeldben az osztrák hatósá­gok igazoltatták, majd lefegy­verezték és röviden kihall­gatták őket. Utána felfegyver­zett csendőrök vették körül a társaságot, s lekísérték a csendőrség fogdájába. Azaz csak hármukat, Gyu­lait, Budait és Zelgovitsot, Zengőt, mint katonai személyt azonnal Grazba szállították. Vége-hossza nem volt a ki­hallgatásoknak. Különösen Gyulaiban láthattak sok fan­táziát a kihallgatók. Újra és újra felvezették a vizsgálati szobába. Leültették egy szék­re, vele szemben két angol ka­tonai egyenruhás férfi és egy tolmács foglalt helyet. — Nos, Mr. Gyulai, mit tud nekünk még elmondani? — kérdezte az egyik rendőrtiszt. — Sok mindent, uraim, sok mindent — ajánlkozott a disz- szidens. — Csak kérdezzenek én készségesen válaszolok... — Talán kezdjük a katonai vonatkozásokkal — szólt köz­be a másik angol. Honnan szerezték az egyenruhákat és a fegyvereket? Gyulai részletesen elmond­ta. Csak úgy csöpögött a nagy igyekezettől, hogy a két an­golnak a kedvében járjon. De úgy látszik, nem nyerte meg a tetszésüket a halálba, vagy Vorel úr, a lisztkereskedő, akit hasonló események visznek az anyagi romlásig, majd azt követően az öngyilkosságig. jp rdekes, amit maga a szer- ző ír a Povidky malos­transké megjelenése után a Národni Listy c. lapban, érint­ve írói szándékát: „Miféle el­beszélések ezek, ez itt a legelső kérdés. Mély sajnálkozással kell megállapítanom, hogy bi­zony mindenfélék. S még na­gyobb sajnálkozással teszem hozzá, hogy egyetlenegy sem akad köztük, mely a magasabb körök megbecsülésére számít­hatna. Ügy tűnik fel előttem, mintha az írót az a szilárd meggyőződés vezetné, hogy ná­lunk »lenn« egészebb emberek élnek, mint odafenn.” Végezetül szóljunk még egy bennünket, magyarokat érintő kérdésről. A kiegyezés után egyre erősödő nacio^'rtmus kérdéséről van szó, amelynek nyomán a lehető legélesebb, ellentét alakult ki a magyar és a Duna mentén élő kisnépek között. Nos, Neruda itt is tisz­tán lát. 1867. után nem zárkó­zik fel az ellentéteket szító po­litikusok és táboruk mögé. El­lenkezőleg. Kedvenc költőjé­nek, Petőfinek műveit tolmá­csolja csehül, majd 1871-ben, Petőfi cseh nyelvre fordított versgyűjteményének megjele­nésekor, mintegy barátságra, egymás iránti megbecsülésre szólítva népét, ezeket írta a Národni Liátv hasábjain: „Kü­lönleges eseménynek tartom, hogy Petőfit bevezetik a mi irodalmunkba, s azt is, hogy milyen módon vezetik be. Nem tudom, hogy az egész vi­lágirodalomnak melyik költőié volna nekem kedvesebb Petőfi­nél, aki nem klasszikus, bizony nem az, hanem csak és kizáró­lag Petőfi, tehát:, a szerelem, a hazafiasság és a szabadság leg­tüzesebb dalnoka... Ha semmit sem tudnánk erről a nemzetről, csak Petőfi verseit ismemők, egyúttal a nemzet legfinomabb idegeit tapintanák.” legalább hasonló megbe­csüléssel és tisztelettel emlékezzünk most, születésé­nek 125. évfordulóján a cseh irodalom e nagyszerű, ma már klasszikusnak számító alakjá­ra. Lőkös István — Még, még! — szóltak rá nem egészen barátságos han­gon. — Figyelmeztetjük, hogy itt nem hallgathat el semmit. Ha nem beszél szépszerévei, vannak nekünk más eszköze­ink is ... Gyulai meglepődött: — De uraim... Mi azért jöt­tünk a szabad világba, hogy karriert csinál­junk és segít­sük a kommu­nizmus elleni harcot.., A tolmács még ahhoz sem vett magának fáradságot, hogy ezt lefordítsa, Rászólt Gyu­laira: — Ne fecseg­jen, ez nem az üdvhadsereg... Nem érdekel bennünket kü­lönösképpen, hogy mi a vé­leménye, ha­nem csak az, hogy milyen tényekről tud..: Szegény Gyu­lai egy-egy ki­hallgatás közti szünetben, lent a fogdában ál­landóan törte a fejét, hogy még valami az eszébe jusson, ami­re esetieg szükségük lehet az angoloknak. El is mondott öt nap alatt mindent, aminek hasznát veheti az ellenséges hírszerzés. Beszámolt szökésük útvonaláról, az egyenruhák és fegyverek megszerzési módjá­ról. Elmondta, kik azok a „haverjai”, akik tudomása szerint szívesen kiszöknének. Egyszóval agyának legrejtet­tebb zugaiból is „kitálalt"... 1959. július 10, péntek: 1918. A szovjet öesz-oroszországi ülésen elfogadták az OSZSZSZK első alkotmányát. Az albán fegyveres erők napja­1869-ben született Kandó Kálmán mérnök és feltaláló. 1834-ben született Jan Neruda cseh költő. 1509-ben született Kálvin János vallásreformátor. V Névnap V Ne feledjük, szombaton: LILI TfflStí- NAGYFÜGEDEN az öt éves távlati terv utolsó három évében — 1962-63-64-ben — épül fal az új kultúrház, mely­nek költségeire 500 ezer forin­tot terveztek. — AZ ÖTÉVES távlati terv során Kápolna községben mintegy 30 ezer forintos költ­séggel parkosítják a község­ben levő 48-as emlékmű kör­nyékét.- A KÖZSÉGFEJLESZTÉSI tervek végrehajtását értékelik augusztus 14-én a pétervásári járási tanács teljes ülésén. Az ülésen megvitatják azokat a problémákat is, amelyek egyes községekben gátolják a tervek megvalósítását. — AZ EGRI városi tanács július 25-i tanácsülésén a város rendezési tervét vitat­ják meg.- BODONY KÖZSÉGBEN a belterületen új fahidat építet­tek és adtak át a közelmúlt­ban. A hídépítés mintegy 10 ezer forintba került. — EZ ÉV ELSŐ felében Eger várost, mintegy 125 ezer vendég, közöttük számos kül­földi turista látogatta meg.- ORVOST KAPOTT Bükk- szenterzsébet. Az új orvos munkába állításával a község, s a környék lakosságának régi óhaja teljesült. — VASÄRNAP délelőtt 11 órakor a Líceum előtti téren az egri honvéd helyőrség zenekara rádiófelvétellel egy­bekötött térzenét ad. Vezé­nyel: Auth Henrik. Amikor öt nap után közöl­téle velük, hogy kihallgatásuk végétért, szánté a plafonig ug­rottak a boldogságtól: — No végre! Most már előt­tünk van az élet, előttünk vannak a korlátlan lehetősé­gek. Itt nyugaton csak az csi­nál karriert, aki hem alszik, hanem megfogja a szerencse­Megnéztem To­honya Tihamér ki­állítását a Gön­gyölegellátó Vál­lalat közonti kul­túrtermében. To­honya neve nem ismeretlen a kö­zönség előtt, ecset­tel és olajjal dol­gozik, valamint vászonnal, s az egészet ó-arany keretbe teszi. Leg- utóbb egy képügy­nöknél láttam To­honya Tihamér egy művét, na­gyon szép mű volt, olyan ízes dolgok voltak benne, sár­ga alapon, zöld kunkorikkal, s az egész alá oda volt írva: Tarhonya­aratás. Már ennyi­ből is látszik, hogy Tohonya nem szakadt el az élet­től. S most a nagy Tohonya kiállított. Mielőtt megírtam volna ezt a kis műbírálatot, amely odáig akar me. részkedni, hogy Jflűh utálat neves hazánkfia művészetét ismer­tesse a gyanútlan olvasóval, átnéze­gettem néhány or­szágos lap műbí­rálatát, hogy stí­lust merítsek és kellő szakkifejezé. seket találjak. Si­került merítenem is, találnom is, így aztán rendkívül könnyű a dolgom, hogy a mester mesterségét bemu­tathassam az arra kíváncsi olvasó- és tárlatközönség­nek. Tehát: Tohonya Tiha­mér kiállítása újabb állomást je­lent művészeti életünk valorizá­ciójában. A külső világ belső átélé­sének szubjektu­ma ott vibrál min­den művén. Ez a külső világ azon­ban nemcsak vib­rál, de rezonál is mindarra, ami van és mindarra, ami nincs, sőt még ar­ra is, ami esetlet majd lehet. Ebből is látni, hogy To­honya Tihamér- nek ott a helye, ahol van. Kompo­zíciói avatott szemre vallanak, kolürjei megható- ak, folthatásúak és miegyebek. Külö­nösen érdekes ama képe, amelyet pin­ce magányában készített és a cí­me: A felhőkarco­ló tetején! Ez a kép szinte magába sűríti a mester adekvációját, s víziószerű lokali­zálással, szellemi pubertációjána k teljességével. Ja, hogy milyen is volt ez a kiál­lítás végeredmény­ben? Mit tudom én. S különben is, ha értenék hozzá, sem írnám meg, hátha holnap To­honya ír az én ki­állításomról. Az ember legyen elővigyázatos! (egri) * 1 „Huckleberry Finn“ Indexen New York államban Mark Twain, a nagy amerikai klasz- szikus író világhírű ifjúsági művét, a „Huckleberry Finn”-t, minden feltűnés nélkül eltávo­lították az iskolai könyvtárak­ból. Az a vád ellene, hogy a világ ifjúságának egyik ked­venc hőse — négerrel barátko­zik. malac farkát... — lelkesedett Gyulai. Gyulaiék elég sokat aludtak a Wagna-i lágerben, ahová át­szállították őket. Nem éppen jószántukból, hanem kis kény- szerűségből. Itt nemigen lehe­tett mást csinálni, mint nap­hosszat heverni a priccsen, s aludni. S Gyulaiék — akik köz­ben „fele se igaz” dicsekvő leveleket írtaK haza arról, hogy milyen jól megy a sorsuk, EGRI VÖRÖS CSILLAG Aranyszimfónia (Szélesvásznú) EGRI BRODY Emillia Galotti EGRI KERTMOZI A kis hazug GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Aranyszimfónia GYÖNGYÖSI PUSKIN A nagy Caruso HATVANI VÖRÖS CSILLAG Az erőszak árnyékában HATVANI KOSSUTH Itt oroszlánok vannak FÜZESABONY Nincs előadás HEVES Nincs előadás pEtervasara Nincs előadás hogy külön főbérleti lakásuk van, hogy részletre már be is rendezték, s hogy tavaszra ko­csit készülnek vásárolni — nem voltak éppen elragadtat­va a viszonyoJstól. — Mit ugráltok, hiszen ti még csak most jöttetek —„vi­gasztalta” őket egy régebbi lágerlakó. — Én már két és féléve vagyok itt... — Es? — kérdezte Gyulai. — És vagy megszököm in­nen, vagy a diliházba kerü­lök... Nincs véletlenül egy cigarettátok? — váltott át hir­telen más, de a láger-életben korántsem szokatlan témára az ős-lágerlakó. A válasz sem volt szokat­lan a Wagna-i lágerben: — Nincs! Már a csikkek is elfogytak ... A kihallgatások viszont nem. Gyulai örült a kihallgatások­nak, mert ilyenkor a kihallga­tás-vezető tiszt rendszerint sű­rűn megkínálta cigarettával. Hogy mi minden érdekelte ezeket az embereket... Megkérdezték, hogy volt-e katona. Gyulai ezt a kérdést is gondosan megválaszolta: — Ettől-eddig, itt és itt. — Nem fukarkodtak az adatokkal ak­kor sem, amikor az egység fegyverzetéről kérdezősködtek nála. Sőt, papírt és ceruzát kért, részletes rajzokat is ké­szített a laktanya elhelyezésé­ről, fekvéséről, a fegyverek­ről. De akárhogy buzgólkodott, akárhogy igyekezett a kihall­gatást vezető tisztek kedvében járni, továbbra is a lágerben maradtak, s még egy árva szó sem esett arról, hogy vajon mikor szabadulhatnak meg on­nan. Rettenetesen éhesek voltak valamennyien. Olyan a gyo­mor, hogy minél kevesebbet * VltA'ü WWftfCTÚj A moszkvai filmszínházak nagy sikerrel vetítik az ÉJ­SZAKAI UTAZÁS című kínai filmet, amely a sanghaji film­stúdió terméke. A film egy zá­tonyra futott hajó utasairól szól. * Az V. nemzetközi humoros filmfesztivált az idén az olasz Riviérán tartják meg július 26. és augusztus 12. között. Az APÁCA' TÖRTÉNETE j címmel új film került bemu- ! tatásra a New York-i Music i Hall-ban. A forgatókönyv Katbryn Kulme azonos című regényéből készült. Cselekmé­nye Belga-Kongóban játszó- „ j dik és a háború alatt ér vé-„ 1 get. A fiatal belga kórházi apáca szerepét Audrey Hep­burn alakítja. 4« Japán legnépszerűbb fiatal férfi filmszínésze, a 24 éves Jujiro Is/if- •• hara, látogatást tett Stockholm­ban. Ishlhara öt év alatt tiz film főszerepét játszotta el. Most leg- . újabb filmjének, a SZERELEM VAGY halál cimü filmnek stockholmi jelenetei forgatására jött. Ishihara partnere a IS éves Ruriko Asuoka, aki már 10 éves kislány kora óta filmez. kap, annál többet követel. En­nivaló pedig alig volt, s ami volt, az is olyan, hogy Gyulai a földhöz csapta volna a tá­nyért, ha otthon tálalnak elé­je olyat. Pedig odahaza állandóan elégedetlenkedett, s buzgón fejtegette a barátainak, hogy ő politikával nem akar fog­lalkozni, de ha egyszer pártot alapít, az csak a „haspárt” le­het. Nos, a haspárti Gyulai az ígéret földjén, Ausztriában, a szó szoros értelmében éhezett Már aludni sem tudtak, bár­mennyire szerettek volna: hi­szen, ha alszik az ember, nem kívánja olyan istentelenül na­gyon a cigarettát, s az éhsé­get sem érzi. A helyzetüket egyre elvisel­hetetlenebbnek tartották. M:í lehet tenni? Gyulai súgva magyarázta Zelgovitsnak és Budainak: — Tudjátok, ez azért van így, mert az angol övezetben vagyunk. Az amerikai övezet­ben egészen más a helyzet... Ott tudják, hogy mit lehet kezdeni az ügyes emberekkel... Elhatározták, hogy megszök­nek a lágerből. Az elhatáro­zásukat tett követte. Az ame­rikai övezetben levő Salzburg­ba igyekeztek szökni. El is indultak, de Grazban elfogták őket. Az osztrák rendőrtiszt, aki a letartóztatást közölte velük, röviden végzett: — Önöket tiltott határátlé­pésért előzetes letartóztatásba helyezem! A sorsukról később bíróság dönt, de ha jóslataink­ra kíváncsiak, elmondhatom, hogy aligha ússzák meg né­hány hónapos börtönbüntetés nélkül. Gyulai szólni próbált: (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents