Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-10 / 160. szám

1959. július 10., péntek

népújság

s

Mennyi város9 mennyi nép

„O, mennyi varos, mennyi nép” — sóhajt fel Babits Mihály, tudván, tudva, hogy mind nem láthatja meg, mind nem ismerheti meg, de tán’ még tő. redékét sem. Világot látni —

utaztak abba a világba, ahol szerintük nem volt élet, onnan, ahol szerintük volt élet.

Hogy milyen volt másutt az élet, arról legfeljebb csalt hallott a magyar munkás, a ma“War iTTeSeÍ tm0tTm’ de ^ az ínsé’gmunlm

hozzátehetjük rögtön, hogy ez

nemcsak valamiféle magyar, s főleg nem mesei motívum. Az ember örök tudásszomja, kutatni akarása, felfedezni vágyása vezette annakidején a portugál hajóst messzi vizekre, Stanleyt Afrikába, a mi Körösi Csorna Sándorunkat egészen Tibetig, vagy éppen manapság jónéhány nemzet fiait a Déli-sark rideg világéba.

Látni, tudni, tanulni: egymást megismerni. Helyes és jó dolog ez. Igaz, hogy néha megkopnak a hamis álmok illúziói, de a valóság mégiscsak szebb, mint egy illúzió, néha meg éppen izmos testet öltenek azok a bizonyos illúziók, de mindenképpen saját életünk, emlékeink, tapasztalataink szerves részeivé válnak.

Világot látni nagy és jó dolog, nagy és kedves emlék. Sokan és egyre többen utaznak ezekben a napokban, hetekben is a baráti országokba, többen megfordultak turistaként is ban, Olaszországban, sőt más kapitalista országban is, túl a hivatalos delegációk, tudományos ülésszakok nem kis számú részvevőin. Ki ne emlékezne arra az időre, amikor igazmondás volt, hogy „Pesten ebédeltem, Becsben vacsoráz- tam és Pesten keltem fel reggel az ágyból..”- A világlátás népmeséi motívuma nem volt mindenki számára „mese- álom” a múltban sem, igaz, hogy kevesen voltak, s az is igaz, hogy aki délben Pesten ebédelt, hogy Becsben vacsorázhasson. nem kaszával, vagy csákánnyal kereste meg a kiruccanás költségeit. A Balatonra utazni a középosztály sikkje volt, Riviérára, vagy Karlsbad- ba már az előkelőségé, — sehová se utazni, a dolgozó osztályok ha nem sikkje, de része volt és maradt egészen a fel- szabadulásig.

Igaz és való. hogy megfordult azért jónéhány munkás-, parasztfiatal is külföldön, megfordultak ott kisemberek is.de az is igaz. hogy nem tanulmányútra mentek, nem egyszerűen látni és tapasztalni, hanem legtöbbször elsősorban — élni. Mert itt nem hagyták őket élni. „Extra Hungáriám non est vita. séd est ita, non est vita” — Magyarországon kívül nincs élet, ha van élet, az nem élet — hangoztatták lelkesen azok, akik. ha kedvük szottyant vonatra ültek és elután futkosó értelmiségi, de hogy milyen volt itt, arról volt alkalma saját gyomrán, saját sorsán keresztül is meggyőződni. Ez az ostoba, öntelt és hamis latin citátum csak annyiban volt igaz és annyiban igaz volt, hogy az, ami Magyarországon kívül volt, az nem olyan élet volt, amiben itt tengődött hárommillió koldus, amelynek nyomán „kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk”. Nem mintha Nyugat terített asztal lett volna a dolgozó nép számára, de legalább asztal volt, mert itt még az sem volt.

Most mi azt mondjuk: Magyarországon kívül is van élet, hogy milyen, nézd meg, tanulj és igyekezz a miénket olyanná tenni, amilyen van a Szovjetunióban, s őrizd, nehogy olyan legyen, mint amilyen van Belgiumban —, hogy csak ezt a két országot hozzuk fel, de igaz példának. S most utaznak is az emberek! Igaz, hogy nem Pes- már egyszerű ten ebédelnek, hogy Bécsben Franciaország- vacsorázzanak, de viszont éppen a földeken, a munkapadnál, a laboratóriumokban keresik meg a rávalót, kik turistaként és a hozzávaló érdemet, kik ajándékképpen, jutalomként utaznak külhonba, világot látni.

A bécsi VIT-re egész népes csoport utazik a megyéből is. voltak Egerből is Olaszországban, Franciaországban, egy munkás házaspár (nem 1. csak a példában egy) most utazott az Ibuszon keresztül Lengyel- országba, Csehszlovákiába és az NDK-ba, mások Bulgáriába, Romániába látogatnak el, az MHS motorosai ugyancsak Csehszlovákiába látogatnak el, — ki tudná felsorolni azoknak a számát, akik csak ebben az évben is elindulnak, egy-két hétre kicsit ismerkedni, kicsit pihenni, de mindenképpen látni és tanulni.-És ez nemcsak egyszerű«!, „világlátást” jelent. Ne irtózzunk a szótól: politikum is ez. Az egymás megismerése barátságot is jelent, s ha egy-egy nép képviselői barátságot kötnek, abból a legfőbb haszon éppen ez a barátság, amely békét, összéfógást jelent és bizalmat. Bizalmat egymásban, bizalmat a két nép, a látogató és látogatott érzéseiben, megismerését egymás életének, törekvéseinek, egymás kultúrájának, tudásának. Az a francia munkás, aki magyar ismerősével megvitatta az élet, a nemzetközi helyzet most aktuáhs problémáit, már nehezen fogja elhinni, hogy a magyar nép. a szocialista tábor tagjaként háborút akar, hogy nálunk terror és nyomor van és talán még mindig nyereg alatt puhítjuk a gulascht.

De mi magunk is, akik megfordulunk idegen országokban, meggyőződhetünk róla, hogy a nép általában nem „idegen”, hogy a munkás ott is békét akar, hogy a paraszt élete, ha viszonylag kulturáltabb palást mögött is, ugyanolvan nehéz, mint volt nem is olyan régen nálunk. Tanulhatunk is! Elsősorban a népi demokráciák, valamint a Szovjetunió életéből, tapasztalataiból és aki egyszer megfordult ebben az országban, az megtanulja, hogy nem holmi „jelző-szólam” a hatalmas szó a Szovjetunió neve előtt. Erőt és hitet, reményt és bizodalmát jelentenek ezek a külföldi utak, amelyekre az idén már több lehetőség volt, mint tavaly, s csak a mi munkánkon múlik — meg természetesen, ha Nyugatról van szó, a kapitalista országok szándékairól is —. hogy jövőre még több lehetőség legyen, mint volt és lesz ebben az esztendőben.

„Ó, mennyi város, mennyi nép”. Mindenki, sajnos, nem ismerhet meg mindenkit, de hazánkat megismertettük és megismertetjük szerte a világon, úgyis, hogy hozzánk jönnek Ghánából, a távoli Aranypartról és úgy is, hogy eljut magyar ember Szumatra szigetére is.

Látni, tudni, tanulni: egymást megismerni. — valóban nincsen ennél szebb és gyümölcsözőbb dolog, ha az egész emberiség jövőjéről van szó.

Gyurkó Géza

Kéthetes gyüjtöűtra készül az Eger Kamara Táncegyüttes

táborba megy. A Két hét alatt Balaton környéki és dunántúli népi táncokat gyűjtenek, ezeket az ősszel bemutatásra kerülő műsorukban dolgozzák majd fel.

... hogy New York állam közoktatási ügyének irányítói elrendelték, hogy az iskolai könyvtárak polcairól szép csendesen, titokban, minden feltűnés nélkül emeljék le a Huckleberry Finnt és semmisítsék meg.

Igen, az USA-ban Huckleberry Finnek, a világszerte ismert és szeretett mark twaini hősnek, nem szabad négerekkel barátkoznia.

Megengedhetetlen, hogy egy fehérbőrű „hős”, egy jött- ment négerrel barátkozzék, akinek a neve: Sam. Hát mi is lenne gyermekeikkel, akik esetleg tanulnának e „rossz példán” és véletlenül a játszótéren „koszos” négerekkel barátkoznának.

Hogy mit gondol róluk a világ, nem érdekes, — vallják ők. Ez a könyv nem felel meg céljaiknak. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha ez, az író írt volna egy idegtépő néger lincselést, vagy akasztást. néger nyúzást, vagy korbácsolást.

Ö, mindjárt más lenne, akkor kitárt karokkal fogadnák, valahogy így:

— Halló, Mark Twain, minden rendben. Oké!

F. I.

= A HEVES MEGYEI úttörők nagy megyei tábora Mátra- füreden lesz. A megye iskoláiból száz jó munkát végző úttörő vesz részt ezen a táborozáson, amely két hétig tart, s július 6-án kezdődött. A tábor költségeit a megyei tanács fedezi.

A budapesti Irodalmi Színpad

vendégjátéka Gyöngyösön

Július 28-án a gyöngyösi kul- túrház színpadán vendégszerepei a fővárosi Irodalmi Színpad társulata. Az együtes a Szerelem nem válóok című há- romfelvonásos vígjátékot mu- taja be Gobbi Hildával a főszerepben.

A kultúrház vezetősége egyébként megállapodást kötött az Irodalmi Színpad vezetőségével, amelynek értelmében a következő színházi évad idején, tehát szeptember és május között, a budapesti Irodalmi Színpad öt fővárosi műsorát mutatja be Gyöngyösön egy bérletsorozat keretében. Az öt műsorban a legkiválóbb művészek, többek között Kiss Manyi, Feleki Kamill, Ascher Oszkár, Gobbi Hilda és még sok más híres színész lép fel a gyöngyösi közönség előtt.

Harmincsgy nappal előbb készült el az ecsédi út

Az ÉM. I-es Mélyépítő Vállalat hatvani építésvezetősége közölte, hogy az ecsédi szén külszíni fejtési munkálataihoz 2400 méter szórt utat építettek és az építési munkákat kongresszusi vállalásuknak megfelelően határidő előtt befejezték. Az útépítés megkezdésekor a dolgozók, a műszakiak és a beosztott vezetők felajánlották, hogy 15 nappal hamarabb készítik el az utat a tervezettnél. Meg kellett mozgatniok 14 ezer köbméter földet, 4900 köbméter homokot és 3300 köbméter követ szállítottak Petőfibányá- ról Ecsédre.

A nagyszerű versenylendület jobb eredménnyel járt. mint a felajánlásban foglaltak. Az út 31 napDal előbb készül el.

A pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny nagyszerű eredménnyel járt: eddig ezer munkanap, és 50 ezeí- forint béralapmegtakari- tást ielent, amit a további munkálatokra használnak fel.

Búzá^si József

A jövő héten tető alá kerül a nagykökényes! Béke Tsz 58 férőhelyes istállója

Nagykökényesen tavasszal új termelőszövetkezet alakult Béke néven. A termelőszövetkezet tagjai az első közgyűlésen úgy határoztak, hogy bankhitelből 50 férőhelyes istállót építenek, s így megoldják az állatok közös elhelyezését. Az építkezni akaró tsz- nek azonnal felajánlotta segítségét a Petőíibányai Szénbányászati Tröszt. A tröszt dolgozói elvállalták, hogy az építkezéshez szükséges szak- és

segédmunkát társadalmi munkában elvégzik. Az igénybevett 300 000 forintos bankhitel és a 77 ezer forint értékű társadalmi munkával megindulhatott az építkezés. Az új tagok kő és tégla szállításával, alapásással, kútfúrással vettek részt a munkában.

A munka jó ütemben halad. A falaitat felhúzták, vasárnap elkészítik a tetőszerkezetet és a jövő héten felrakják a cserepeket.

A „mecset" szó eredete

Az elmúlt vasárnap is sok ezer vendég kereste fel Egert, történelmi vonatkozású emlékeit, műemlékeit. Többek között Szolnokról is különvonat érkezett több száz vendéggel. Ezeket kalauzoltuk hárman. A szolnokiakkal együtt vagy 15 fiatal szovjet vendég is érkezett.

Orosz nyelvű tolmácsként én vezettem, s magyaráztam nekik a város érdekességeit, műemlékeit, jelen alkotásait. Meglepett, hogy a város megtekintéséhez jól felkészültek. Már előre elolvasták Gárdonyi Géza Egri csillagok című könyvit orosz nyelvű fordításban. Elragadtatással beszéltek a könyvről. Érdeklődésük annyira intenzív volt, hogy maguk is magyarázni kezdtek. Különösen egy tatár származású pedagógusnő, aki speciálisan foglalkozik a török nyelvvel és a kultúrával. A minaret megtekintésénél kérdést tett fel. Tudják-e. mi az eredete a mecset szónak? Feleletünk az volt, hogy ez török szó. ami a mi értelmezésünk szerint , mohamedán templomot jelent törökül! A felelettel nem volt megelégedve. A szó magyarázatához a török mondavilág kincséhez nyúlt, amit — mint a török kultúra tanulmányozója — jól ismert. Így magyarázta a mecset szó eredetét.

Mikor a törökök megépítették az eltó mohamedán

templomot, a templomatyák tanácskozásra ültek össze, hogy az új épületnek nevet adjanak általános formában. Tanácskozásuk sikertelenséggel járt. Nem találtak megfelelő szót. Egyikük indítványára azonban megegyeztek abban, hogy megvárják, ki lép először a templomba, e ennek neve lesz a templom neve az általános fogalom formájában. Nagyon sokáig vártak, de emberfia nem lépett a templomba. Történt azonban valami más. S ez a más a macska és a kutya viszonyából adódott. Kutyaszokás szerint a templom közelében egy agyonijedt macskát kergetett a kutya. A macska szorult helyzetében nemigen válogathatott a búvóhelyben, a nyitott ajtón át a templomba menekült, ahová követte a kutya. A tanácskozásban és várakozásban elfáradt templomatyák kaptak az alkalmon. Mivel a macska törökül mécs, a kutya e t, elnevezték tehát az első mohamedán templomot a kutya és a macska szót egyesítve: mecsetnek. Ennek alapján a többi is ezt a nevet kapta.

Nem árt. ha mi is megismerjük a török mondavilágból tatár közvetítésen át a mecset szó származását, hiszen van közünk hozzá.

Estők Bertalanná

Helyszíni vb-ülés Reesken

A megyei tanács és a járási tanácsok végrehájtó bizottságainak igen n gyértékű kezdeményezése az, hogy üléseiket olykor-olykor a megye egy- egy községében, a helyszínen tartják meg. A megye, illetve a járás vezetői így közvetlen közelről tanulmányozhatják azokat a problémákat, amelyek az adott községben a feladatok végzése során megmutatkoznak.

Ilyen helyszíni végrehajtó bizottsági ülést tartott tegnap a pétervásári járási tanács Recsk községben. Az ülésen értékelték a községi végrehajtó bizottság munkáját, valamint a termelőszövetkezetek megerősödésével kapcsolatos feladatokat beszélték meg. Szó esett a helyszíni végrehajtó bizottsági ülésen Recsk községrendezési tervéről is.

Az egy évvel ezelőtt alakult Eger Kamara Táncegyüttes (korábban Vidróczki kamara- együttes) a nyári szünet alatt július második felében a Balaton mellé, Nagyvázsonyba, gyűjtőmunkával egybekötött |

aAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAM

Szű tuhul este. táívd

gyázza éberen a mező, a falul nyugalmát. 1

A szombatig hátralevő kétl nap alatt új falak nőttek ki! a földből, s a kész házait te-! tején piros zsindelyre csókolt; a felkelő nap első sugara. A; határban már sorjáztaK a ke-; resztek és a dűlőutaKon zötyö-; gő szekerek égig rákottan vit-; ték az életet a szérűkre. ;

Elérkezett a szombat este.; Az egésznapi munkától kicsit; fájó karokkal, de a fiatalság; vidámságával gyülekeztek a; szövetkezeti kocsmánál a fia-; talok. A lányok egy csoport-; ban beszélgettek, nevetgéltek,; a legények kissé távolabb vár-; ták, hogy megkezdődjék a! tánc. ;

A csoszogó szélén, az öreg; hársfa alatt, prímás cincog-! tatta a hegedűjét. Rozika! egyedül áll egy fa árnyéké-! ban. Nézi a táncolókat, de! egyre többet tekinget a bejé-! rat felé. Megdobban a szíve,! Jóska csinosan jelenik meg,! figyelmesen jártatja szemét a! táncolókon, de látszik arcán,! hogy nincs közöttük, akit ke-! rés. Rozika a fényre állva fi-! gyeli a táncot: !

„VAJON MEGLÄT-E” —! szorul össze szíve a fojtott! izgalomban. Igen, idenéz, és! már indul is.

— Ne haragudj, hogy elkés-! tem, de.j.

— Nagyon haragszom — sl-; múl oldalához a lány és má-< morosan szaladnak táncolni.; Jóska helyet csinál a forga-; tagban, majd aztán vidáman! mosolyogva táncolnak ők is a! suhogó lombú fáK alatt, ők! és a szerelem...

Kovács János <

— a nagyot adni a lányoknak, de most valahogy nem volt tisztában önmagával.

A hosszú hallgatás után Rozika törte meg a csendet;

— Szép termés lesz az idén.

—• Hát szépnek ígérkezik —1

hangzik a kötelező válasz.

— Lesz pénze a legényeknek, lehet házasodni.

— Hát lehetni lehet, csak... nincs lány — önti ki Jóska magából a szívéből szakadt szavakat;

A régi uradalmi kastély előtt kanyarogva visz az út; Benn az udvaron az Előre Tsz fogatosai rakják kazalba a learatott búzát. Gyűlik szépen, kora hajnaltól hordják, s még mindig van vagy három fordulóra való. Az útkanyarban már látni az öreg fűzfát és a patak vadszilva-bokrokkal tűzdelt partját. ,,No, most, meglátom, ki várja, kit szeret ez a lány’’ — morfondírozik Jóska és tekintete valósággal tisztára söpri a találkozó helyét, de nincs ott senki és Rozika már a szövetkezeti bolt ajtajából nevetve kiált vissza:

— Köszönöm, hogy elkísértél — és gyorsan eltűnik az ajtó mögött; •

— Azannyát’... vigyorodik el megelégedetten, s fütyö- részve halad a munkája után.

A HEGYOLDALI templom harangja már rég eíkongatta a hetet, de Jóska még mindig dolgozott. A lassan leszálló szürke éjszaka pihenésre intette a dolgos kezeket és csak a toronyban kuksoló őr vtgesztett síndarab éles hangja a napi munka befejezését hirdeti. A munkások ledobálják a ruhát, s törülközővel a kézben szaladnak a patakra mosdani, míg a lányok a kútnal készülődnek.

Jóska, a legfürgébb, már fél is öltözött, s kopottaljú aktatáskájával indul haza, mert van még egy kis munkája a Pista bátyjánál, azt kell elvégezni;

— „Onnat is leesik egy ötvenes, jó lesz a bálba“ —gondolkodik magában, miközben az országút irányába egyengeti lépteit.

DE MINTHA a földből nőtt volna ki, fürge járásával Rozika sietett előtte. Jóska nézi a ruhák sokat sejtető játékát, a bokák szabályos vonalait, s akarva, akaratlanul elhüm- menti magát.

— „Bizony nem csúnya lány ez a Rozi” — erősködik megelégedetten magában, s gyorsabb ütemre fogja lépteit;

— De igyekszel, talán randevúd van a faluban? — szól a mellette lépegető lányhoz.

— Igen, várnak a hídnál, a nagy fűzfa alatt — feleli tettetett ridegséggel a lány;

— Na, azért nem kell bekapni mindjárt az embert, — s ezzel a mondattal megakad a beszélgetés. Haladnak egymás mellett, hol az eget nézve, hol az út porát méregetve a tekintettel. Jóska ajkát rágva gondolkodik, hogy mit is mondjon. Tudta ő Pesten — amikor még ipari tanuló volt

—• Maltert hozzatok, azt a

ponciusáit...

— Viszem, Józsi, csak ne kiabálj — csitítgatja az egyik fiatal kőműveslegényt egy vékonyka hang;

AZ IDEIGLENES feljárón két vödörrel a kezében alacsonytermetű lány igyekezett; A Józsi malteros-lánya.

N— Tyű, ez nehéz volt, — zöttyenti le a teld vödröket a stabilan álló állvány deszkájára, úgyhogy még az arcára is fröccsen belőle.

— Itt maradsz szombaton, Rozika? — Bál lesz a faluban, jó lenne elmenni csörögni egyet.

— Tudok én itt is csörögni, nem kell azért két kilométert gyalogolni — és nagy zajjal önti ki a két vödör tartalmát, még meg is veri az oldalát a kőműveskalapáccsal. Így ni, én már „kicsörögtem” magam — mondja magyarázatképpen az ámuló fiúnak, s nevetve indul le a többihez, de még visszakiált:

— Jól van, maradok!

A háromórási vonat hatalmas füttyel rohan el az építkezés mellett, felrebbentve a kenderáztatóba békázó gólyát. Méltóságteljesen kering a levegőben, mintha övé lenne a határ, s vigyázó útját róná a levegőben, nehogy meglopják gazdaságát. . Egyre feljebb emelkedik, hogy a dombhátak mögé is ellásson, aztán kiterjesztett szárnnyal suhan a falu felé, az övéihez.

Az iroda ajtajában íelfügNYÄR VOLT. szívet, lelket melengető, igazi nyár. A magasba nyúló csipkésszélű házfalakon emberek dolgoztak és a kanyargó Tama mentén már kasza alá érett a búza:

Az építkezésen dolgozó lányok dala versenyt szárnyalt a pacsirtáéval. Az állványok tetején dolgozó kőművesek mosolyogva fogadták a kis földi pacsirták énekét és ha segíteni kellett valahol az ének közepén, dörmögő hangjukkal ók is dalba kezdtek;

A Mátra felől gyors futású felhőparipákat hajtott a szél, de mintha valaki megálljt parancsolt volna nekik, a völgy fölött megálltak, összesűrűsödtek és lassan süllyedni kezdtek egészen a hegyek csúcsáig. Itt megakadtak egy pillanatra, hogy aztán eső terhűktől szabadulva, újból a magasba libbenhessenek.

A hirtelen jött nyári zápor ahogy jött, úgy el is szaladt. Ügy nézett ki, mintha egy hatalmas szürke függöny húzódna végig a földön, amelynek eleje valahol messze a hegyek mögött van:

Üjból kisütött a nap. Az utak fénylő tócsaszemeiben kéken fürdött az égbolt és a párolgó mezők felett békítőén fújdogált a langyos szellő.

Ezer zajával indult az építkezés. A lányok kezében ütemes mozgással dolgozott az esőtől tisztára mosott malter- keverő, nyikorgóit a téglát szállító talicska, és a helyükre nehezen felkapaszkodó mesterek hangja már sürgette is a lányokat.

— Hé, téglát ide.