Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-08 / 158. szám
»59. július 8., szerda NEPÜJSáÖ 8 A kommunizmus alapjainak lerakásáért Hruscsov elvtárs beszéde az SZKi* Központi Bizottságának plénumán A Népszabadság tegnapi száma rövidítve közölte Hruscsov elvtárs beszédét, amely az SZKP Központi Bizottságának 1959. június 29-i plénumán hangzott el. A plenum azokról a feladatokról tárgyalt, amelyek a Szovjetunió termelőerőinek további fellendülése, valamennyi népgazdasági ág műszaki fejlesztése terén mutatkoznak meg. Hruscsov elvtárs beszéde bevezető részében a mezőgazdaság feladatairól beszélt. Kiemelte, hogy továbbra is n agy gondot kell fordítani a szemestermények termelésének növelésére. Szólt a szűzföldek hasznosításáról, amelyeken már eddig is szép sikereket értek el; A mezőgazdasági termelés terén mutatkozó jó eredmények mellett azonban még számos tennivaló van. Még jobban ki kell használni a már megteremtett lehetőségeket és a mezőgazdaság jó anyagi ellátottságát. Fő feladatként jelölte meg Hruscsov elvtárs a munka átszervezését. Ennek keretében jelölte meg a tudományos intézmények munkájának átszervezését is, hangsúlyozván, hogy véget kell vetni az egyéni felelősség hiányának és a felelőtlenségnek. Ezután a műszaki fejlesztés eredményeiről és feladatairól szólt. Hangsúlyozta, hogy az ipari termelés, az elmúlt öt hónap során a múlt év azonos időszakához képest H százalékkal, a beruházási munkák terjedelme kilenc százai ékkai, az építő és szerelő t munkák terjedelme pedig 14 százalékkal emelkedett. Az ipar és az építőipar 103 százalékra teljesítette munkatermelékenységemelési előirányzatát. Be mindezek mellett a népgazdaság valamennyi ága nagy fellendülést mutat. Legfontosabb feladatként a termelés komplex gépesítését és automatizálását, az automata gépsorok és a futószalagrendszer bevezetését, az elavult berendezések, sajtoló- és szerszámgépek kicserélését jelölte meg Hruscsov elvtárs a műszaki fejlesztés terén. Ehhez az szükséges, hogy lényegesen megjavítsák a szervező munkát, megerősítsék a tervezőirodákat és a kísérleti üzemeket, tág teret adjanak az alkotó gondolkodásnak, gyorsítsák meg az új gépek megszerkesztésének és kipróbálásának folyamatát, biztosítsák a legjobb kísérleti példányok gyors felhasználását a termelésben; Pártmunikánk akkor lesz eredményes — mondotta Hruscsov elvtárs, a plénumon elhangzott beszédében —, h a az szorosan kapcsolódik az élethez, ha konkrét és célratörő tesz'. Nálunk a pártmunka a, marxizmus—lenin izmus forradalmi elméletére támaszkodik, amely megvilágítja az előre vivő utat. De, élvtársak, világosan kell látnunk, hogy most, amikor az államhatalom a munkásosztály kezében van, amikor a párt az egész kommunista építést irányítja, azért, hogy megszilárdítsa ezt az elméletet az emberek tudatában. hogy erősítse államunkat: mindenképpen fejlesztenünk kell az anyagi termelést. E/ért a termelés megszervezésének kérdése a jelenleg! szakaszban, egész ideológiai munkánk nagyobbik részét képezi :.. Hogy eljussunk a végső győzelemig, mindenképpen fejlesztenünk kell termelésünket, több anyagi javat kell adnunk a szocializmust és a kommunizmust épít® embereknek. Hruscsov elvtárs beszédében különösen hangsúlyozta a technika tökéletesítésének fel adatát és a megmutatkozó konzervativizmussal szembeni harcot. Kiemelte, hogy előre kell törni a tudomány és a technika rendkívül gyors fejlődésével és mindent megkell tenni annak érdekében, hogy rrtinél gyorsabban meghonosítható legyen mindenütt az új gépek, az új műszerek és az új készülékek sokasága. Hruscsov elvtárs felvetette azt is, hogy itt az ideje, hogy a tudományos akadémia munkáját felülvizsgálják. A szovjet tudósok nagy érdemeket szereztek eddig is a nép előtt. De az élet új feladatokat tűz a tudomány elé. Ezért ezután is nagy figyelmet kell fondítan: a tudomány fejlődése iránt azzal, hogy erősödjék a kapcsolata az élettel. Nagyon fontos feladatként jelölte meg Hruscsov elvtárs beszédében a berendezései felújítását. Hangsúlyozta: most minden attól függ, hogy még szaporább léptekkel haladjunk előre, mivel ezáltal a kommunizmus felé tesszük rövidébbé az utat. Fel kell szób'tani a tudósokat, a feltalálókat, az újítását, a munkásokat, hogy minél előbb ki- cserélhetővé váljék valamenv- nyi elavult berendezés. „Ettől nem tágítunk — mondotta — s most a teljesülés után még konkrétabban munkához látunk. Rakétát küldtünk a kozmoszba, hát miért ne küszöbölhetnénk ki gyorsan a gépgyártásban megmutatkozó fogyatékosságokat.” Hruscsov elvtárs hangsúlyozta: olyan feltételeket kell megszabni, amelyek ösztönözni fogják az embereket a termelés jobb megszervezésére, a jobb, ésszerűbb gyártmányok és modellek készítésére. A termelés komplex gépesítésének és automatizálásának kérdése köaponti kérdés -r- mondotta. ■— De ezt. a kérdést csak akikor lehet jói meg- • oldani, ha minden vállalatnál, vagy építkezésnél helyes a munkaszervezés. A termelés gépesítése és automatizálása magasfokú munkaszervezést igényel, azonban sok vállalatnál még komoly hiányosságok vannak a munkaszervezésben. Ügy kell nevelni a munkásokat, hogy kötelességük teljes tudatában dolgozzanak, hogy munkájuk minél termelékenyebb legyen, hogy az emberek igyekezzenek minél jób ■ ban kihasználni munkaidejüket. A munkaidőt termelő- munkával kitölteni. A munkahelyen ki kell alakítani az engesztelhetetlenség légkörét a munkájukat lélkiismeretlenül végző emberek körül. Könyörtelen harcot kell vívni a pazarlás, a rendetlenség, a fegyelmezetlenség ellen, a mulasztók és a naplopók ellen. A termelés komplex gépesítése és automatizálása feltételezi a magasfokú munkaszervezést. Minden dolgozónak nagy felelősséget kell éreznie a normák teljesítéséért, a termék minőségének javításáért, az önköltség csökkentéséért. Végső soron minden az embertől függ, mert ha az automatikus futószalagot olyan ember kezeli, aki fegyelmezetlen, akkor ez a dolgozó hatalmas kárt okozott a termelésnek. sokkal nagyobb kárt, mintha egy külön gépnél dolgozna. Ezt mindenképpen meg kell értetni az emberekkel. Beszédében Hruscsov elvtárs kiemelte, hogy minden eszközzel meg kell szilárdítani és a legszigorúbban meg kell tartani az állami fegyelmet, nem szabad megtűrni a íoká- lizmust, a tőkebefektetések és anyagi erőforrások helyi szükségletekre történő önkényes elvonását, a kooperációs szállítások tervének megszegését. A fegyelem megsértése, a loka- lizmus a legszigorúbb elítélést érdemli, mivel az effajta cselekedetek súlyos károkat okoznak a népgazdaságnak. Arra kell nevelni a kádereket, hogy kivétel nélkül valamennyien szigorúan tartsák szem előtt a párt és az állam érdekeit. Az állami, párt-, gazdasági és más szervezetek valamennyi láncszemében meg kell erősíteni az ellenőrzést — mondotta Hruscsov elvtárs. — Megérett annak szükségszerűsége, hogy szervezeti formákat adjanak az ellenőrzésnek. A központi bizottság elnöksége célszerűnek tartotta, hogy az ipari és kereskedelmi vállalatok párt-alapszerve- zeteiben bizottságokat szervezzenek párttagokból és tagjelöltekből, s e bizottságok valósítják meg a párt- szervezeteknek a vállalati vezetőség tevékenysége feletti ellenőrzési jogát. Ezeknek a bizottságoknak rendszeresen . ellenőrizniük kell, hogy a vállalat idejében teljesíti-e a termelési feladatokat, az állami megrendeléseket és szállításokat valameny- nyi árucikk területén, kiváló minőségűek-e ezek a termények? Ügyelniük kell afra, hogy a vállalat minden dolgozója szigorúan megtartsa az állami fegyelmet, küzdeniük kell az állam érdekeinek károkat okozó lokalizmus és hivatali korlátoltság megnyilvánulásai ellen. Ezek a bizottságok fellebbezhetnek a vállalatvezetőség határozata ellen, jelentést tehetnek a párt- és a szovjet szerveknek olyan törvényellenes, helytelen akciókról, határozatokról, amelyek ellentmondanak a törvényeknek, vagy a párt és a kormány határozatainak. Mindig és mindenütt fejleszteni kell a kritikát és az önkritikát — mondotta Hruscsov elvtárs. — Seprőt kell magunkkal hordozgatni és tisztogatni kell ott, ahol felgyűlt a por, vagy a szemét, hogy tisztán és frissen tarthassuk a párt organizmusát, szovjet és gazdasági szerveinket. Hruscsov elvtárs ezután a káderek helyes felhasználásáról beszélt. „Mi most nagyon gazdagok vagyunk káderekben — mondotta. — A káderek képzésében azonban komoly hibák mutatkoznak. Még nem szerveztük meg a helyes tudományos nyilvántartását annak, hány és milyen szakemberre van szükségünk a népgazdaság különböző ágazataiban, milyen lesz a szükséglet ezekben a szakemberekben, ilyen vagy olyan káderekben egy bizonyos idő múlva.” Beszélt arról is, hogy lehetőséget kell adni az ifjúságnak, hogy többet dolgozhassék. A plénum munkájával kapcsolatban Hruscsov elvtárs megállapította, hogy az nagyon magas színvonalon, a magasfokú aktivitás, a bolsevik hozzáértés légkörében folyik. Ez büszkeséget és lelkesedést ébreszt az emberekben. Hruscsov elvtárs hangsúlyozta, minden felszólalás jelentőség- teljes volt, mert mind egy cél felé irányult: mindent elkövetni, hogy eredményesen valóra váltsuk az SZKP XXI. kongresszusának határozatait és megmutassuk az egész világnak, mire képes a munkás- osztály, a dolgozó nép, ha kezébe vette a hatalmat. Valóban nemcsak évről évre, de napról napra egyre vidámabb lesz az élet. Hatalmas gránittömböket rakunk le és ezekből építjük fel kommunista társadalmunk csodálatos épületét. Hruscsov elvtárs ezzel fejezte be beszédét: Kommunista pártunk a marxizmus—leninizmus tanításától vezéreltetve, nagy győzelemhez, olyan kimagasló sikerekhez vezette a szovjet népet, amelynek eredményeként a Szovjetunió, az Egyesült Államokat kivéve, minden tőkés országot utolért és túlszárnyalt az ipari termelés volumenében. Mi, akik rendíthetetlenül hívek vagyunk ehhez a forradalmi tanításhoz, biztosak uo- gyunk abban, hogy holnap a világ első országa leszünk! És ezt szilárdan hisszük, mivel szilárdan lerakjuk a kommunizmus nagyszerű épületének megingathatatlan alapját. Az ötödik nemzetközi szövetkezeti napról jelentjük (Folytatás az 1. oldalról) A nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából Füzesabonyban rendezett nagygyűlésen Szakasits Árpád elvtárs, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, megyénk ország- gyűlési képviselője mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi beszéd után a földművesszövetkeeetek kultür- asoportjai mutatták be legjobb műsorszámaikat. Mikor Stadler Rudolffal találkoztam, már csordultig tele voltam élményekkel, mert végignéztem ekkorra az üveggyártás minden csimját-bínját. Most is itt rakoncátlankodik bennem egy sereg elmondani- való, ide kívánkoznak a papírra, alig. győzöm mondogatni, hogy türelem-türelem, egyszer még sort kerítünk erre is. Valahogy úgy érzem most magam, mintha valami jósnő volnék, aki elrévedezve mondogatja, miközben széttárt karjaival hadonászik: nagy-nagy melegséget érzek, furcsa fényeket látok. Mindössze az a különbség, itt az íróasztal mellett valóban érezni vélem a huta melegét és előttem vannak az üvegfúvók is a hosszú fúvócsöveik végén izzó, forró üveggöm- böcskékkel — míg előfordulhat, hogy a jósnő, amikor azt mondja: meleget érez, akkor éppen fázik. No, de erről most már valóban egy szót se többet... Stadler Rudolf legalább annyi érdekes dolgot mutatott még, mint amennyi már mögöttem volt, mert érdekes része a Pa- rádsasvári Üveggyárnak, ahol találkoztunk: itt festik az üvegtárgyakat. Alacsony kis ház a fúvócsamok mögött, a legrégibb épület a gyár területén. Egyelőre bizony elég szegényes, de már tervezik a másikat, rövidesen elkészül az új festőcsarnok. és akkor a legújabb épületbe kerülnek a festők. A kis, meszelt ház különben kívülről olyan, mint egy hosszabb falusi kúria üvegverandával, még muskátlik, meg mályvák is vannak az ablakában, belül pedig első látásra koránt sincs annyi látnivaló, mint például az üvegfúvóknál, vagy a csiszolóknál: körül a fal mellett A festett virágok mestere festékes asztalok, középen meg a már megfestett, vagy éppen festésre várakozó üvegek. Vázák, korsók, lámpaemyők láthatók és az asztalok fölé hajló festők: csaknem valamennyien fiatalok. Egy alacsony legény szőlőfürtöket és egy levelet festeget ízléses üvegkorsóra, félkörben a dísz köré odaírja: „Verpeléti rizling”. A műszak vége felé jár, elkészült a munkával, Stadler Rudolfot, a mestert hívja, mit szól a munkához? — A szemek féloldalát árnyékolni kell, no és hol van a levélből a sárga? Féloldalt úgy elnyomom az egészet kissé, hogy jobbam kijöjjön az árnyékhajtás — magyarázza a mester és máris megyünk tovább. A fiatal festő előtt ott egy kis szőlőlevél, nézegeti még egy darabig, majd újra hozzáfog a munkához. Azt kérdem a mestertőli hogy tovább megyünk: — Művészet ez, vagy mesterség? Meg kell még mutatni egy másik festőnek a lámpaernyők márványozását, oda tartunk éppen, így nem hallom mindjárt a válaszát, van időm elgondolkodni, hogy miért érzem itt a művészet levegőjét mindenütt a nyomában, holott tudom azt. hogy a művészet nem lehet tucat, sorozatgyártmány? A mester modorában, külsejében, egyéniségében érzem a művészt. Negyven körüli, csendes, derűs kedélyű ember. Nehéz elképzelni dühös, mogorva hangulatban. A szeme élénk, a haja dús és deresedő, a szava meleg, kellemes a hangja, keze könnyű és finom. — Szakma az üvegfestés — magyarázza később —, mert a művészet az más. A művész a benyomásait, az impresszióit viszi a vászonra, hangulatokat ad vissza, mi pedig díszítünk, mégpedig az anyagnak megfelelően. Nem mindent lehet az üvegre festeni, mert átlátszik az alap. Meg keU találni, milyen színek érvényesülnek milyen összetételben... Megtalálni viszont nem művészet ugyan, de tudni kell. Kezembe veszek egy kis ecsetet, próbálgatom, nem engedelmeskedik, nem jól áll a kezemben.-—‘Így kell fogni —- mutatja, és ujja hegyei körülölelik az ecset száránciJc közepét, lehel- letfinoman rajzol vele. Mast már nekem is sikerül, úgy ahogy: kör helyett egy krumpli Persze, a mester már hatéves korában is különbül csinálta, mert üveget festett az édesapja is, de talán a nagyapja is, családi hagyományt folytat idestova 26 esztendeje. — Bizonyára otthon is festeget, rajzol. Tagadólag rázza a fejét. — Sosem, nem vagyok művész. Majd az ízlésről beszélgetünk, miközben az áruminták nagy könyvét lapozgatjuk, amelyben 116 minta közül négy-öt ha kerül, amit nem ő tervezett. •— Nyugatnak tömör, sokmintás, színes dolgok kellenek, mint itt ez a váza —- és egy kis ugyonvirágozott dísztárgyat mutat, amely fémtalpon áll majd, és a francia lakások dísze lesz. Itthon inkább néhány finom vonallal dekorált, egyszerű, kevés mintás, halványabb árnyalatú tárgyak kedveltek. Erre vigyáznunk kell, hogy mindenkinek olyat adjunk, amilyet igényel. A művész már ilyesmit sem csinálhat — teszi hozzá mosolyogva — de a jó szakember, az igen. Harminckilencen dolgoznak az üvegfestőben és csak egy vart olyan, aki nem a Stadler Rudolf tanítványa. Eszembe jut a Nazim Hikmet legendája: hogy vigyáz Ferhád úszta, a paloták festője, zöld színe titkára, milyen nagy szó, hogy végül elárulja... No, nem fukarkodik Stadler mester a titkaival. Nálunk is teljesítményre dolgoznak: minőség és teljesítmény, ez a követelmény. Pár napig nem volt bent a mester és megcsappant mindjárt a százalék. Hiányoztak a mindig, minden időben elárult titkai.. Hogy hány kitüntetése volt már eddig, nem is emlékezik pontosan, egyiket-másikat kétszer, háromszor is megkapta. Az ő családjából már nem lesz több üvegfestő, egy lánya van és az mást tanult, bőripari technikumért végzett. Azért lesz még kitüntetett üvegfestő a Parádsasvári Üveggyárban, erről gondoskodik. A mester, aki nem művész ugyan, de alkotó ember, most nagy munkában van: családi házat épít. Szépet, újat, ízléses kis házat. Ez volt a vágya. Itt készül fel majd a napi munkára, ide vonul vissza olvasni, pihenni, itt lesz majd a szekrény, amelyben ott állnak legszebb remekei. Azok. amelyekre ráfestette még udvarié legénykorában: „Emlékül, Rudi”. Mert csak ezek vannak már meg. a többit elajándékozta, elkérték az ismerősei. Kiss János
