Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-04 / 155. szám

NÉPÚJSÁG

1959. július 4., szombat

A kommunisták példamutatására! elérhetjük, sőt tűi is szárnyalhatjuk a kongresszusi verseny célkitűzéseit

Friss István elvtárs mondott beszédet a Mátravidéki Erőmű dolgozóinak nagygyűlésén —

(Folytatás az 1. oldalról)

A Központi Bizottság tagja ezután részletesen foglalkozott a szocialista erők alakulásával, a Nagy Októberi Szocialista .Forradalomtól napjainkig, illetve az 1956-os magyarországi ellenforradalomig.

— 1956-ban szívesen vették volna az imperialisták Magyarország „kiugrását” a szocialista táborból, hiszen ez hídfőt biztosított volna számukra a már régóta tervezett Szovjetunió elleni támadáshoz. Amikor azonban látták, hogy nemcsak népünk többsége ítéli el a néphatalom ellen irányuló törekvéseket, hanem mellénk áll az összes baráti állam, visz- szavonultak. JEz a történelmi ténye annak," hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusa után, amely kimondta: nincs az az erő, amely legyőzhetné a szocializmust építő országok népeit, a Magyar Szocialista Munkáspárt is azt az álláspontot foglalhatta el, hogy hazánkban is győz most már véglegesen a szocializmus, ha mi ennek a népi demokratikus tábornak hű tagjai vagyunk,

— Azok vagyunk. A bizonyság erre nagyon kézenfekvő. 1956. után infláció és munkanélküliség fenyegetett, de a baráti államok segítségével erőt vettünk a veszedelmeken, s ma elmondhatjuk, hogy előbbre léptünk ismét és dolgozóink életszínvonala magasabb, mint valaha. Ha a kongresszusi munkaversenyről beszélünk, itt is szóljunk elsősorban az életszínvonal alakulásáról. Ez mutatja ugyanis minden szocializmust építő ország fölényét a kapitalista országok felett. A mi dolgozóink életszínvonala e pillanatban még nem magasabb a kapitalista országokénál, de nincs az az állam, amely 15 esztendő alatt ennyit tett volna a nép jólétének emeléséért.

— Nem értünk el még odáig, hogy teljesen elégedettek lehessünk, de a legutóbbi hat esztendő tapasztalatai elégséFrol Kozlov beszéde a washingtoni sajtóklub villásreggelijén

és rendezzük a nyugat-berlini helyzetet.

A Szovjetunió minisztertanácsának első elnökhelyettese ezután a német és a nyugatberlini kérdéssel összefüggő szovjet javaslatokkal foglalkozott. Kijelentette, hogy ezek nem jelentenek ultimátumot Javasoljuk — mondotta Kozlov —, hogy egy vagy másfél évig paritásos alapon dolgozzék a két német állam képviselőiből alakított bizottság és indítványozzuk, hogy határozzuk meg Nyugat-Berlin ideiglenes státusát. Ha ez alatt az idő alatt a németek nem egyeznek meg egymással és nem valósul meg a békeszerződés, amely önmagában megoldaná a nyugat-berlini kérdést, ismét tárgyalásokat javaslunk erről a kérdésről.

A Szovjetunió és az Egyesült Államok kereskedelmének fejlesztéséről szólva, Kozlov megjegyezte, hogy jelenleg majdnem teljesen szünetelnek a két állam kereskedelmi kapcsolatai, de nem a szovjet fél hibájából. Kozlov utalt Hrus- csovnak Eisenhowerhez intézett ismeretes üzenetére, melyben a szovjet kormány konkrét programot terjesztett elő a szovjet—amerikai kereskedelem fejlesztésére.

Kozlov dőreségnek nevezte az olyan állításokat, amelyek szerint az Egyesült Államok a kommunizmus építését fogja segíteni, ha kereskedik a Szovjetunióval és gépeket ad el nekik.

A Szovjetunió — mondotta — olyan eró's hatalom, olyan sok őszinte barátja van világszerte, hogy felépíthetjük a kommunizmust a tőkések segítsége nélkül is.

Hétéves tervünket saját erőinkre alapoztuk. És ha mégis állhatatosan javasoljuk a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését, ezt azért tesszük, mert a kölcsönösen előnyös kereskedelem országaink jóviszonyának és e viszmy fejlesztésének legjobb módszere.

Sajnos, a nemzetközi helyzet égető kérdéseinek megoldását és a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését célzó javaslataink nem találtak kellő megértésre az Egyesült Államok kormánya részéről. De nem szabad elcsüggednünk. Kétségkívül sok időre és fáradságra van szükség, hogy lényeges javulást érjünk el az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyában.

A szovjet—amerikai kulturális és tudományos csereegyezmények megkötése — mondotta Kozlov — bizonyos mértékben elősegíti a megoldást. Nagy megelégedéssel vesszük tudomásul a tudományos és a műszaki csere szélesedését.

Megörvendeztet bennünket az a tény is, hogy az utóbbi években bővülnek a kapcsolatok országaink államférfiai, politikusai és egyszerű emberei között.

Kozlov befejezésül hangoztatta, reméli, hogy a két ország és nép között kialakuló kapcsolatok azok a kis patakok, amelyek folyammá duzzadva végül is megrepesztik és elso- ; dorják a hidegháború jegét.

Felszólalása után Kozlov válaszolt a jelenlevők kérdéseire ; (MTI)

Kozlov megkezdte körutazását az Egyesült Államokban

WASHINGTON (MTI): ,Frol •Kozlov, a Szovjetunió Minisz- ; tertanácsának első elnökhe- ; lyettese, csütörtökön délután ; ellátogatott az egyik washingtoni áruházba, majd rövid : autókörsétát tett a városban Kozlov tegnap megkezdte körutazását az Egyesült Államokban. (MTI)

Időiárás jelentés

. Várható időjárás szombat estig: ; Helyenként élénk nyugati, észak- ■ nyugati szél. A nappali felmelegedés kissé fokozódik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 12-15, legmagasabb nappali hőmérséklet szómbaton 24-27 fok közöt»

‘ Távolabbi kilátások.: Me’eg iäSt

lamok különböző társadalmi rendszerei nem akadályozhatják a két nép jószomszédi és őszinte viszonyának fejlődését. Ezek a különbségek nem gátoltak bennünket abban, hogy szövetségesek legyünk a fasizmus ellen vívott harcban, nem szabad közébünk állniuk most sem, amikor jóviszonyunk kialakításáért, a háborús veszély elhárításáért harcolunk.

Eisenhower elnökkel folytatott megbeszélésére Kozlov kijelentette, hogy nem elegendő csupán óhajtani a békét. Most jobban, mint valaha, tevékenyen harcolni kell érte.

Kozlov emlékeztetett a szovjet kormány legutóbbi intézkedéseire, amelyek a béke megszilárdítását és a népek jobb megértését szolgálták. Utalt arra, hogy a Szovjetunió kétmillióval csökkentette fegyveres erőinek létszámát, csökkentette fegyverzetét, katonai kiadásait, megszüntette katonai támaszpontjait idegen államok területén. Vajon mindez

— tette fel a kérdést — nem jóakaratunk bizonyítéka?

Készek vagyunk kivonni csapatainkat az NDK, Magyarország és Lengyelország területéről, ha a nyugati hatalmak kivonják csapataikat Nyugat-Német- ország és a többi európai szövetségesük országából.

Hajlandók vagyunk az atom- és hidrogénfegyverek teljes betiltására, eőt megsemmisítésére — mondotta Kozlov.

— Javasoljuk továbbá a hagyományos fegyverzet jelentős csökkentését. Barátsági és együttműködési szerződés megkötését indítványozzuk az önök országának. Vajon mindez nem jóakaratunk bizonyítéka? Javasoljuk a meglevő katonai csoportosulások megszüntetését, vagy legalábbis megnemtámadási szerződés megkötését a NATO és a varsói szerződés szervezete között. Javasoljuk, hogy* tegyünk pontot a második világháború után — kössük meg a német békeszerződést

WASHINGTON (TASZSZ): Az Amerikai Országos Sajtóklub és a „Tengerentúli írók” elnevezésű újságíró szövetség csütörtökön Washington legnagyobb szállodájában villásreggelit adott Frol Kozlovnak, a szovjet minisztertanács első elnökhelyettesének tiszteletére.

Kozlov a villásreggelin részvevő háromszáz neves amerikai és külföldi szemleíró és tudósító előtt beszédet mondott, amelyet a National Broadcasting Company televíziós hálózata közvetített. A szovjet minisztertanács első elnökhelyettesének szavait meleg taps fogadta.

Ilyen nagyszámú hallgatóság előtt mint a mai, csak a legfontosabbról akarok beszélni, arról, ami elsősorban nyugtalanítja népeinket — mondotta bevezetőül Frol Kozlov.

Ez pedig mindenekelőtt az a kérdés, hogyan fejlesszük és erősítsük az Egyesült Államok és a Szovjetunió kölcsönös megértését és barátságát. Nem engedjük, hogy az amerikai— szovjet kapcsolatok a hidegháború alapján fejlődjenek. Itt az ideje, hogy egyszer és mindenkorra határozottan megjavítsuk a nemzetközi helyzetet. A népek felvirágzását és boldogulását nem a fegyverkezési versenyre és az ellenségeskedés szításának bizonytalan talajára, hanem a kölcsönös bizalomra, a különböző társadalmi és politikai rendszerű államok békés együttélésének szilárd alapjára kell építeni.

Oj, kommunista társadalmat építünk — folytatta a továbbiakban Kozlov, — úgy gondoljuk, hogy ez lesz a földön a legigazságosabb társadalmi rend. De senkire nem kényszerítjük és nem szándékozunk rákényszeríteni ezt a rendszert.

Ez politikánk és cselekedeteink leglényegesebb alapja. A Szovjetunió és az Egyesült Aliik érthetővé az a tétel, amely szerint a demokratikus diktatúra kivívása és kiépítése után még nem jön el a proletárdiktatúra ideje. Csak ezzeí nyer értelmet az a felfogás, amely szerint a pártnak a demokratikus reformokért való küzdelme a demokratikus diktatúráért folyó harcban éri el csúcspontját. Csak ezzel függhet össze az a tény, hogy a szerző a nemzetközi proletárforradalomtól várja a „nemzet felszabadítását.” (Uo. 94. oldal.)

A Blum-tézisek mondanivalójának lényege röviden összefoglalva a következő: A proletariátus a párt vezetésével hajtsa végre a polgári demokratikus forradalmat és vívja ki a munkás—paraszt demokratikus diktatúrát, maga mellé állítva a falu alsó rétegeit, a földmunkás- és szegény- paraszt-réteget, hogy forradalmi harcokban, erőszakosan megdöntse a „bethleni fasizmust” és ellensúlyozza a burzsoázia, és a kispolgárság ingadozását. Ámbár a demokratikus diktatúra osztálytartalma nem mutat túl a polgári társadalom keretein, sót a polgári demokrácia legtökéletesebb megvalósulása, de meg kell állni a fejlődésnek ezen a szakaszán, mivel „a nemzet felszabadulását csak a nemzetközi proletárforradalom fogja meghozni.” Ezek szerint elítélendő az a felfogás, amely szerint a demokratikus forradalomból haladéktalanul és rögtön meg kell kezdeni az átmenetet a szocialista forradalomba. Nem kétséges, hogy itt hallgatólagosan a permanens forradalomra vonatkozó lenini tanítás revi- diálásáról van szó, mert hiszen nem tételezhetjük fel, hogy a Blum-tézisek szerzőjének ezek a súlyos tévedései tudatlanságból fakadtak. De ha még így lenne is, akkor is azt kellene mondanunk, hogy a tudatlanság /

nem érv. Végső elemzésben ki-! tűnik tehát, hogy a bírálat tár-', gyát képező tézistervezet lé-', nyegében véve revizionista, op-' portunista dokumentum. Ebből' a szempontból kell megítélnünk; a Blum-téziseket, mert ez fe-; lel meg az igazságnak.

M iért kell mindezt ismé-; telten aláhúzni és hang-; súlyozni? Főleg azért, mert az; ellenforradalmi lázadást meg-; előző ideológiai zűrzavarban: egyesek teljesen érthető okok: miatt egészen más értelmet tu-: lajdonítottak a Blum-tézisek-: nek. Azt hangoztatták, hogy; rehabilitálni kell a Blum-tézi-; seket. Igen jellemző az akkori; helyzetre az a tény, hogy a té-; zistervezet 1956. júniusi vitá-; ján minden felszólaló, — Szán-; tó Rezső kivételével — egyet-; értett abban, hogy a Blum-té-; ziseket igen pozitív pártok-: mánynak kell tekinteni. (Vö.: Nemes Dezső zárszavával. Uo.: 133—34. oldal.)

Ha a vitán valaki mégis bí-; rálta a tézistervezetet, az Szán-; tó Rezsőn kívül elsősorban Ne-: mes Dezső volt. Ez is hozzá-: tartozik az igazsághoz.

Teljesen kétségtelen, hogy: a szóban levő időszakban lét-: rejött a Blum-tézisek ‘legenda-: szerű túlbecslése. Már a Pető-: fi Kör filozófiai vitáján olyan nagy port vertek fel a tézistervezet hívei, hogy ez a körülmény magát a szerzőt is óva-; tosságra intette. Ezért Lukács; azt kérte, hogy „a régi elhallgatásból és alábecsülésből most; ne jöjjön létre egy legendaszerű túlbecsülés.” (Filozófiai Ér-; tesítő 1956. évi 4. szám, 143.; oldal.) Ennek ellenére azok,; akik „blumabbak voltak a; Blum-nál” egymást túllicitálva: dicshimnuszokat zengedeztek: a Blum- tézisekről. Szükséges itt megjegyezni, hogy talán: Györffy Sándor volt a „leg-: blumabb Blum”.

(Folytatjuk)

DR. FÖLDI PÁL:

Még egyszer a Lukács-kérdésről

(Adalékok a Blum-tézisek értékeléséhez)

ból nem kell rögtön megkezdeni az átmenetet a szocialista forradalomba. Lukács a Blum- tézisekben többször is visszatér erre a gondolatra, & ezzet kapcsolatban igen éles és félreérthetetlen megfogalmazásokat használ. „Már előre is harcolni kell minden olyan felfogás ellen — olvasható a tézistervezetben —, amely azt állítja, hogy a demokratikus diktatúra-egy átmeneti kormányforma a Bethlen-rendszer és a proletárdiktatúra között, olyanformán, hogy most a Bethlen- rendszer van, azután kivívjuk a demokratikus diktatúrát és ha ezt kiépítettük és teljesítettük, majd akkor jön el az ideje a proletárdiktatúrának.” (Uo. 85. oldal.) Más helyütt pedig az áll, hogy „a KMP az egyetlen párt, amely a Bethlen- rendszerrel szemben a demokratikus reformokért való igazi küzdelmet képviseli. Ebben a harcban, amely szükségképpen a demokratikus diktatúráért való harcban éri el csúcspontját, a pártnak fenn kell tartania régi jelszavát, a köztársaságot. (Uo. 90. oldal.)

Lukács György az egyik szavát agyonüti a másikkal. Ez kétségtelen. De ha mondanivalójának van valami értelme, akkor ezt abban foglalhatjuk össze, hogy szerinte a munkás —paraszt demokratikus diktatúrát és a proletárdiktatúrát hosszú történelmi időszak választja el egymástól. Igenis, így áll a dolog. Csak ez lehet az értelme ánnak a koncepciónak, amely szerint a demokratikus diktatúra nem egy átmenet! kormányforma az úgynevezett Bethlen-rendszer és a proletár- diktatúra között. Csak így vában” című művében kidolgozta. Hogy semmi kétség ne maradjon afelől, hogy valóban a permanens forradalom híve, két hónappal a „Két taktika” megjelenése után „A szociáldemokrácia viszonya a parasztmozgalomhoz” című munkájában így magyarázta meg álláspontját: „ ... a demokratikus forradalomból mi rögtön megkezdjük az átmenetet, mégpedig erőnkhöz mérten, az öntudatos és szervezett proletariátus erejéhez mérten, megkezdjük az átmenetet a szocialista forradalomra. Mi a permanens forradalom mellett vagyunk. Nem állunk meg félúton.” (Lenin Művei, 9. kötet, 236. oldal. Id. kiadás.) Lenin tehát a permanens forradalmat úgy értelmezte, hogy a demokratikus forradalomból rögtön meg kell kezdeni az átmenetet a szocialista forradalomra. Ez a lényeg, s ez az, amit Lukács nem értett meg, illetve amivel nem értett egyet.

A Blum-tézisek szerzője rendkívül felemás álláspontot képvisel a permanens forradalom kérdésében. Egyrészt elismeri, hogy a demokratikus diktatúra „nem érthető másképpen, mint az a konkrét átmenet, amelyen keresztül a polgári forradalom átlendül a proletárforradalomba”. (Párttörténeti Közlemények idézett száma, 86. oldal.) Ezzel kapcsolatban helyesen utal arra a lenini tételre, amely szerint nincs kínai fal a polgári demokratikus és proletárforradalom között. (Uo. 86. old.) Másrészt azonban azt fejtegeti, hogy egyelőre meg kell állni a munkás—paraszt demokratikus diktatúra szakaszán, vagyis a demokratikus forradalomul. rész

I enin abból kiindulva,-Lj hogy a demokratikus forradalmat végig kell vinni a szocialista forradalom teljes győzelméig, a következőképpen fogalmazta meg az osztályszövetség kérdését a két forradalomban: „A proletariátusnak végig kell harcolnia a demokratikus forradalmat, maga •mellé állítva a parasztság tömegét, hogy az önkényuralom ellenállását erőszakkal eltiporja és a burzsoázia ingadozását ellensúlyozza. A proletariátusnak meg kell valósítania a szocialista forradalmat, maga mellé állítva a lakosság félproletár elemeinek tömegét, hogy erőszakkal megtörje a burzsoázia ellenállását és ellensúlyozza a parasztság és a kispolgárság ingadozását.” (Lenin művei, 9. kötet, 91. oldal. Szikra Kiadás, Budapest, 1954.)

Az osztályszövetségre vonatkozó lenini tanítás minden tekintetben helyesnek bizonyult és kiállta az idő próbáját. Nem így a Lukács-féle koncepció, amely a lenini tanítást elferdítette, összekúszál- ta és ezáltal meghamisította. Ez az eljárási mód rendkívül jellemző Lukácsra és feltétlenül a revizionizmusra emlékeztet.

Történt már utalás arra, hogy Lenin, mint a permanens forradalom híve, azt az álláspontot képviselte, hogy a demokratikus forradalom győzelme után haladéktalanul át kell lendülni a szocialista forradalomba. Lenin a polgári demokratikus forradalom szocialista forradalomba való át- növésének elméletét már „A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus íorradalomgesnek bizonyultak ahhoz, hogy az életszínvonal emelkedésének további lehetőségeit mindig megteremtsük. 1954-ben határozatot hoztunk évi 40 ezer lakás építésére. Nem sikerült. Akkor nem volt rá alap, de azóta, most három esztendeje egyfolytában minden évben negyvenezemél többet is tudunk már építem. Nem arról van szó, hogy ez az évi negyvenezer lakás elég. Még több kell, annyi, hogy 15 esztendő múlva érjük csak el azt, hogy mindenkinek, aki igényt tart rá, tudunk külön lakást biztosítani. Hacsak — s ezt szolgálják a különböző versenyek, jelenleg pedig éppen a kongresz- szusi verseny — meg nem gyorsulnak az építkezések, ennek alapján az ehhez szükséges anyagok gyártásának irama.

— Az életszínvonalról beszélünk, s lám, nem választható el a kongresszusi versenytől. Az MSZMP Központi Bizottságának március 6-i határozata 1959-ben az ipari termelés növekedését kilenc százalékra irányozta elő. Ezzel szemben már májusiban 13 százalékkal többet termeltek gyáraink, üzemeink, mint az elmúlt év májusában. Teljesíthető tehát a párt által előírt feladat, sőt túl is teljesíthető. S ez nem csupán azért jő, mert iparunkban a termelés százalékának növekedéséről beszélhetünk, hanem mert a kilenc százaléknál magasabb eredmények az élet- színvonal további emelkedéséhez vezetnek éppen úgy, mint a mezőgazdaság jobb termelési eredményei, amelynek munkáját tekintve ebben az esztendőben minden remény megvan arra, hogy nem jobb, de lényegesen jobb termést várhatunk a tavalyinál. Ehhez mindössze néhány számot a Földművelésügyi Minisztérium becsléséből. Búzából 23, őszi árpából 47, tavaszi árpából pedig 27 százalékkal várunk jobb termést az elmúlt évinél. Ugyanilyen jó a helyzet e pillanatban a kapásnövények termesztése és az állattenyésztés vonalán is.

— Á kongresszusi verseny külső és belső feltételei adva vannak — mondotta Friss István. — Különösebb eredményekről a májusi 13 százalékos túlteljesítésen kívül még nem számolhatunk be, hiszen igazi lendülettel tulajdonképpen csak április második felében indult meg a verseny. Annyit viszont már tudunk, hogy a májusi eredménynél a júniusi sem lesz rosszabb, s azt is tapasztaltuk, hogy hol kereshetők ennek a nagyon szép versenynek hibái, sebezhető pontjai. Nem akarunk látszat eredményeket kapni. Éppen ezért számunkra, nemcsak a mennyiség, hanem szinte elsősorban a minőség a fontos. Éppen úgy, mint a gazdaságosság, az olcsóság, az anyágtakarékosság. Csakhogy ezeket nem veszik figyelembe néhány helyen, s éppen a minőség rovására, csak a mennyiségi eredményekre törekednek.

Ezek a hibák azonban mindenütt könnyen javíthatók. Különösen akkor, ha minden tekintetben az eddiginél jobban támaszkodunk dolgozó népünk tömegeinek öntudatára, a kommunisták alkotó, kezdeményező erejére. Nálunk a verseny feltételei ma jók. A kommunisták példamutatásával, lelkesítő erejének hasznosításával elérhetjük, sőt, mint a példa bizonyítja, túl is szárnyalhatjuk á kongresszusi verseny célkitűzéseit, így köszöntve méltón pártunk nagy ünnepét. — fejezte be beszédét Friss István' elvtárs.

A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a nagygyűlés részvevői közül számosán tettek fel kérdést az előadónak a jelenlegi nemzetközi helyzettel, a német kérdéssel, a genfi külügyminiszteri értekezlettel, a Mátravidéki Erőműben is szép eredményeket hozó kongresszusi verseny további feladataival kapcsolatban, amelyekre a Központi Bizottság tagja kimerítő részletességgel válaszolt.