Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-04 / 155. szám

1959* július L, szombat NÍPÖISAG # fiz 1958—59-es párloktatási év tapasztalatai és az új oktatási év feladatai A Politikai Bizottságnak az 1958-59-es pártoktatásról szóló határozata a pártoktatás fő fel­adatának a párt előtt álló ten­nivalók megoldásának segíté­sét jelölte meg. A tapasztalat azt mutatja, hogy az elmúlt oktatási évben volt előrehala­dás. Az elmúlt évi pártoktatás az előzp évieknél jobban kap­csolódott a párt előtt álló fel­adatokhoz, jobban segítette azok megoldását. Az elmúlt őszi választási munkáknak po­litikai tartalmát a pártoktatás kereteiben adtuk meg. A Köz­ponti Vezetőség 1958. decem­beri határozatának feldolgozá­sa a pártoktatásbam, a mező- gazdaság átszervezésében a ta­vasszal elért sikerekhez járult, hozzá. Emellett a párt kulturá­lis irányelveinek feldolgozása segített megértetni, hogy a kultúra nem egyedül az értel­miség ügye, hanem a pártmun­ka nagyon fontos területe. A pártoktatás is hozzájárult ahhoz, hogy népi demokratikus rendszerünk értékelése a szé­les tömegek részéről ma már reálisabb, hogy nemcsak a hi­bákat látják meg a fejlődésben, hanem az elért eredményeket is tudják értékelni, megbecsül­ni. Van előrehaladás a nacio­nalizmus és a vallásos nézetek leküzdése terén is, bár itt a következő oktatási évben még komoly feladat áll a pártokta- tás előtt is és az egész párt előtt is. Az SZKP XXI. kongresszusa anyagainak feldolgozása fokoz­ta a hallgatók biztonságérzetét, elsősorban a békét illetően. A perspektíva, melyet a kongresz- szus körvonalazott, lelkesítőén hatott a hallgatókra, megerő­sítette őket, hogy helyes úton járnak a szocializmus építését illetően. Amellett, alapvetően poziti­ven kell értékelni az elmúlt évi pártoktatást, egy sor ta­nulságot is le kell vonnunk a következő oktatási évre. Az egyik ilyen tanulság, hogy bár van előrehaladás az előző ok­tatási évek dogmatizmusának leküzdésében, azért még sok a tennivaló. Még mindig hiányos az események dialektikus, konkrét, helytől és időtől füg­gően való vizsgálata, a hallga­tók és a propagandisták részé­ül egyaránt. Még mindig gya­ori jelenség, hogy az esemé- -■ket azoktól a konkrét kö­kényektől függetlenül pró- <k megérteni, amelyekben ___ lejátszódnak. Különösen a XXI. kongresszus anyagának feldolgozásában tapasztaltuk, hogy azokat a határoztokat, amelyeket a kongresszus ho­zott, a mi viszonyaink alapján akarták megérteni, holott tu­dott dolog, hogy nálunk még a Szovjetuniótól eltérő termelési viszonyok is vannak és ennek megfelelően nálunk más jelle­gűek a feladatok. Itt még a szocializmus építése van soron, ott már a kommunizmus épí­tésén dolgoznak. Másrészt probléma az okta­tásban részvevőknél az is, hogy nem eléggé élik át és elméletileg nem értékelik azo­kat a változásokat, amelyek nálunk végbemennek és ezért a feladatokat, amelyek előt­tünk állnak, nem tudják el­méletileg elemezni, megszab­ni: egyes helyeken van még prakbicizmus a pártoktatás­ban, ez ellen is küzdeni kell tehát. A pártoktatásban az elmúlt évben több, mint hétezer párt­tag és pártonkívüli tanult rendszeresen. Ha csak a szá­mot néznénk, meg lehetnénk elégedve. Azonban itt _ is lát­ni kell, hogy sem a pártveze­tőségi tagok, sem a tömeg­szervezeti vezetők elméleti ok­tatása nincs megnyugtatóan megoldva. A különböző veze­tőségi tagok sok helyen azért nem tanulnak rendszeresen, mert az alapszervezetekben amelyekben dolgoznak, nein folyik az ő elméleti tovább­képzésüket elősegítő tanfo­lyam. Ezen a következő okta­tási évben a járási pártbi­zottságok mellett működő pe- ciális tanfolyamok indításá­val próbálunk majd segíteni. Az elmúlt évben igen kevés tsz-tag tanult a pártoktatás­ban. A következő oktatási ér - ben több termelőszövetkezeti tagot kell hozzásegíteni a marxizmus—leninirtnus tanul­mányozásához. Erre azért is szükség van, mert a terme­lőszövetkezetek megszilárdítá­sa nemcsak gazdasági, hanem politikai feladat is. A tsz-ta- gok elméleti képzése része a termelőszövetkezetek megszi­lárdításának, amely jelenleg a megyében — különösen tsz- községeinltben — pártszerve­zeteink legfontosabb feladata. Propagandistáink többsége lelkiismeretesen készült a fog­lalkozásokra. Mégis az a hely­zet, hogy a pártoktatás elmé­leti színvonala emelésének egyik fő akadálya a propa­gandisták elméleti továbbkép­zésének megoldatlansága. Azok az egy- legjobb eset­ben háromnapos propagandis­ta tanfolyamok, amelyeket az elmúlt években alkalmaztunk, arra jók csupán, hogy az ok­tatásiban sorra kerülő anyagok néhány alapvető Kérdését megbeszéljük, viszont ahhoz kevés, hogy a propagandisták elméleti továbbképzését elő­segítse. Nem is beszélve ar­ról, hogy a szakosított tan­folyamok propagandistáinak ilyen tanfolyamok sem voltak az elmúlt OKtatási évben. Az 1959. február 11-i Politi­kai Bizottsági határozat ezért a következő oktatási év egyik fő feladatának jelöli meg a propagandisták elméleti to­vábbképzését. Ezért augusz­tusban a megyei pártbizottság kéthetes propagandista tanfo- lyamot kíván szervezni. Emel­lett a marxista esti egyetem­re fogunk beiskolázni néhány elvtársat, akik egy egész éven keresztül a marxizmus vala­melyik szakágával ismerked­nek meg (filozófiai, politikai gazdaságtan, magyar munkás, mozgalom története) és az egy év után a szakosított tanfo­lyamok propagandistái lesz­nek. A Központi Pártiskola mellett működő szakosított tanfolyamokra is el akarunk küldeni néhány elvtársit, akik 2-től 5 hónapig tel'jedő időben készülnek majd fel' arra, hogy a szakosított tanfolyamok ve­zető propagandistái legyenek. Tervezzük a tél folyamán né­hány propagandista elvtárs háromhónapos pártiskolára való küldését Is. Tudjuk, hogy mindez még nem oldja meg a propagandisták elmé­leti továbbképzését, de el­kezdjük azt és a következő években folytatjuk majd; • Utoljára hagytam, bár; a kö­vetkező oktatási év legfonto­sabb feladata lesz, az MSZ­MP soron következő kong­resszusa anyagainak feldol­gozása a ’pártoktatásban. A pártkongresszus mindig jelen­tős eseménye pártunknak, de az idén sorra kerülő párt­kongresszus >— ahogyan az előkészületek mutatják —na­gyobb jelentőségű lesz minden eddigi kongresszusnál. Ez a kongresszus számot ad majd a párttagságnak és egész népünknek azokról a jelentős eredményekről, amelyeket pártunk vezetésével a felsza­badulás óta elértünk,. de kü­lönösen azokról a jelentős si­kerekről, amelyeket az ellen- forradalom óta az ipar, a me­zőgazdaság, a kultúra és a dolgozók életszínvonala terén elértünk. Ez a kongresszus vitatja majd meg népgazdasá­gunk következő ötéves tervét, amely miár a szocializmus fel­építésének terve lesz. Üj — a párt jelenlegi helyzetének megfelelő — szervezeti sza­bályzatot fogad majd el a kongresszus. A pártoktatásnak hozzá kell járulnia a kongresszus előké­szítéséhez és az ott hozott ha­tározatok végrehajtásához. A pártkongresszus előtt megje­lennek országos vitára az új szervezeti szabályzat és az öt­éves terv irányelvei. Ezeket a pártoktatásban s is meg kell majd vitatni abból a célból, hogy javaslatokat adjunk azok tökéletesítéséhez. Ezért a pártoktatási év nem a szokásos időben, október kö­zepén, hanem szeptember má­sodik felében kezdődik. Ez persze azt is jelenti, hogy a hallgatók és a propagandisták kiválogatását előbb kell kez­deni és befejezni, mint az elő­ző években. A kongresszus után a párt­oktatás minden formájában fel kell dolgozni a pártkongresz- szus határozatait- A pártokta- tásnak segítenie kell abban, hogy a kongresszus határoza­tai egész népünk közkincsévé váljanak és megvalósuljanak. Ismerve a propagandistáink lelkes, odaadó munkáját és a pártoktatásban részvevők se­gíteni akarását, bízunk abban, hogy a pártoktatás a követke­ző évben is hozzájárul a párt előtt álló feladatok megoldá- sához kAcsor jánosné, MB. pol. munkatárs ...hogy a Dominikai Köz-j társaságban fegyveres felke­lés robbant ki Trujillo zsarno-s ki rendszere ellen. A lakos-l ság megelégelte a kegyetlen-5 ségéket, a bizonytalan életet} és a végső felszabadulás re- 5 menyében fegyverrel szálló szembe a zsarnokkal és ki-i szolgáló bérenceivel. * A fegyveres felkelés iiyo-< mán a kegyetlen megtorlást különböző formájának alkal-í mazása következtében sok] száz volgárí lakos halt és se­besült meg. A diktátor repü-< lőgépei bombázzák a lakossá-5 got, halált, pusztítást hozva\ az agyonsanyargatoU népre. , Dominikában ropognak a\ fegyverek, ömlik a bátor fel-< kelő hazafiak, védtelen lako-< sok vére és az EgyesülÚ Nemzetek Szövetsége tétlenüú figyeli az eseményeket. K. 3. Példát mutatnak A felsőtárkányi úttörők szór-3 galmasan gyűjtik a burgonya- > bogarat. Naponta 5—6 kilót < hoznak be az iskolába, amit a } gyöngyösi Növényvédő Álló-) másra kell szállítani. Komoly s gondot okoz a szállítás az isko-> la igazgatójának, mert nincs« megfelelő edény sem a tárolás-} ra, sem a szállításra. Jó volnál ha a Növényvédő Állomás va­lami megoldást találna, mert a< gyűjtés nem kampányszerűen,^ hanfem rendszeresen folyik. Siövetkezefi tagok találkozója Tamazsadányban Az elmúlt héten igazgatósa- i gi ülésen beszélték meg aS nemzetközi szövetkezeti nap) megünneplését Tamazsadány-S báni Határozatot hoztak, hogy > ezt az ünnepet széleskörű ba-5 ráti találkozóval ünnepük} meg. Ezen az összejövetelen ) találkoznak a földművesszö-> vetkezet vezetőségi tagjai a) termelőszövetkezet vezetőivel,> hegy kapcsolatuk még szaró-? sabb legyen. A község szövet-? kezeti operatív bizottsága már? meg is kezdte a szervező^ munkát, hogy a község szö­vetkezői méltóan megünnepel­jék ért a napot; a. —} VVV\AA/VVVVVV\/VVV\A/VVV\A/VV\/V\/V\AA^vA/VA.A/\AA/\A/VVVVVVVVVVVVVVAAAAA/V\/VVVVVVVV\AAAAAA/VSAAA/\AAAAAA^^A < QloümjfZök Szél fW^udom, mi okozza. Beszélgetnek erről •* már az apró gyermekek is az isko­lában. Ha szellőként közeledik felénk, mint bár­sonyos kéz, simogatja arcunkat. Nem siet, nem rohan, alig tesz meg óránként hét kilo­métert. Siető embert el sem hagyja, vele megy, fülébe suttog, halk fuvallattal elbe­szélget vele. Mennyivel könnyebb ilyenkor az út!... Ma megerősödött. Szél lett, nyomására meghajoltak az öreg hársak ... Lassan men­tem ... Hallgattam a szél zúgását, néztem a :virágokkal tele lombokat, amelyek bólogatva küldték felém, a hársvirág hódító illatát. .Gerle tubukolt valahonnan a Gárdonyi-kert felől, galambok szálltak valamerre észak felé. A kapaszkodó úton a déli nap fénylett, csak a partot védő magas kőfal mentén hú­zódott meg az árnyék. Megálltam. Gondolataim kifutottak a nap* fényes útra, megfürödtek az aranyló suga­rakban, aztán felkapta őket a szél... Mert a gondolat is száll néha, mint a szellő, de máskor a szél erejével száguld ja be a nagy világot. Ha vihar dúl is bennünk, előbb önmagunkban kell azt lecsendesíte* nünk, hogy kijutva belőlünk, már ne okozzon kárt, szelíden szálljon, mint a szellő, vagy harcosan, mint a szél, de mindig azzal a .céllal, hogy jót akarunk, örömet akarunk, békét akarunk. A gondolat nyomán születik [az elhatározás, amelyet követ a tett, hogy növekedve kalászba érjen, és mienk legyen x jó, a szép, az öröm, a béke... Csak így szép az élet... Tőlünk függ, hogy ilyen legyen. A gondolat nyomán ki­mondott szavak, az elhatározásokat követő tettek szépekké válhatnak, megfényesedhet- nek, mint az iszapból kivett kavics, ha meg­tisztítottuk a sártól, a szennytől, amely lera­kodott rá. Ha érzéseink tiszták, szépek, akkor a nyo­mukban fellépő gondolatok is ilyenné vál­nak, amelyeket vihet a szellő, vihet a szél, kárt nem tesznek senkiben, mert vigyáz rá­juk az emberi szív... Különjárat A Várállomás előtti sorompóhoz értemé ' ' amikor mögöttem autóbusz lassított,) majd megállt. Az ablakon mosolygó gyér-} mekarcok néztek ki felém. — Jól megyünk-e Síkfőkútra? — kérdezte} a vezető. Megnyugtató válaszomra becsapódott az} ajtó, felbúgott a gép, átsiklott a síneken és} vidáman robogott Noszvaj felé. S míg néztem az elporzó „Különjárat”} után, hogy, hogy nem, Móra Ferenc egyik) elbeszélése jutott az eszembe. Elmondja ben-) ne az író, hogy tanulta meg igazán, mi a? mindennapi kenyér. „Volt olyan világ is írja —, hogy még a koldus is nagy úr volt} hozzánk képest. Mert annak minden rendes) háznál terítettek, de minik, bizony, csak az) éhkopot nyeltük. Hosszú volt az asztal, rö-S vid a vacsora. De még ha azt kérdeztem is,) hogy hát ebédre mit eszünk, az volt a felelet:} — Háromfélét: kenyeret, haját,. belét.” Aztán eljött az idő, amikor a kenyér isi nagy úr lett, elszokott a háztól. Egyszer há-5 rom napig színét sem látták. A kis Móra Fe~} rinek mégis lett kenyere, mégpedig nagy J karéj, fehér. A gazdag Hamar Hevemétől ’ kapta, mert papsajt füvet szedett a malacai-) nak. Még mézet is akart rákenni, de ezt már} nem várta meg Feri, hanem szaladt kifelé,} hogy minél előbb beleharaphasson. De eszé-) be jutott az édesanyja, s a falat nem ment} le a torkán. Hazavitte. Másnap este találkozott újra a nagy karéj } kenyérrel, ugyanazzal, amelyet olyan boldo-J gan vitt haza az édesanyjának. Édesapja} szedte elő a kopott tarisznyából, sünikor ha­zajött a szőlőből. Már száraz volt, madár­látta kenyér lett, hármuknak a mindennapig kenyere... Szinte láttam magam előtt újra a vidám} gyermekarcokat, amint mosolyogva tekinte-5 nek kifelé a „Különjárat” ablakán. Ki tudja,) honnan jöttek, ki tudja, merre jártak már,) de járják boldogan síz országot, hogy meg-) ismerhessék gyönyörű hazájukat, ök már} sosem fogják megtudni, hogy milyen a „ma­dárlátta” kenyér... HÓRVÖLGYI ISTVÁN Tábor a Bükkben (Képes riport folytatása az 1. oldalról) A friss tej, tejeskávé, vaj és dzsem, egyszóval a bőséges reggeli után megelevenedik a tábor. Az egyik csoport gom­bázni indul, a másik északra, a harmadik délre járja be a gyönyörű bükki erdőséget. Túra túrát követ, s akik a tábor­ban maradnak, vidám játékkal töltik el az időt. A nap sugarai csaknem merőlegesen sütnek a tábor ifjú. la­kóira. Dél van. A közeli túrákról sietős léptekkel érkeztek meg a csoportok, akiket vár a jóízű ebéd. A gyerekek farkas­étvággyal fognak hozzá az ebédezéshez. Hídvégi néniék ma megint remekeltek, csak győzzék osztani a repetát is. Itt a friss forrásvíz. Sze­rencsére, nem kell messziről hordani az ivó­vizet az úttö­rőknek, mert mondanunk sem kell, hogy az is a tábor életé­hez tartozik: gondoskodni élelemről, ivó­vízről, főzés­ről, csinosítá­sáról. Az egri III-as, V-ös, VlII-as és XI- es számú isko­lák úttörői, akik tábort ütöttek ezen a szép bükki vi­déken, meg­álltak a helyü­ket a munká­ban, a tanulás­ban is és most nagyszerű, fe­lejthetetlen na­pokat töltenek a hegyek kö­zött,

Next

/
Thumbnails
Contents