Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-30 / 177. szám

NEpüJSAG 1959. július 30., csütörtök DIDEROT FILM: CS A K NAGYSZERŰNEK nevezhetjük az emberiség tör­ténetének azt a korszakát, amely annyi nagyságot adott a világnak, mint a francia felvi­lágosodás. Nagyszerűbbnél nagyszerűbb nevek sorakoznak egymás után; olyanok,- mint a Montesquieu-é, a Voltaire-é, Rousseau-é, Condillac-é, Helve­ti us-é, D’Alembert-é,Holbach-é, s nem utolsósorban Diderot-é, altit méltán nevezhetünk az En­ciklopédia atyjának. Mert bár „D’Alembert hozza magával (az Enciklopédia szerkesztéséhez) Montesquieu-t, Buffon-t, Vol- taire-t”, valamint „a szalonok és az akadémiák támogatását”, mégis Diderot-é az érdem, hogy megszervezte az Enciklopédia, a kor e nagyszerű vállalkozá­sának írógárdáját, akik a mun­ka oroszlán részét végezték. Emellett övé az érdem, hogy irányította az egyes kötetek ki­adási munkáját, s akkor sem rettent vissza, amikor a táma­dások sorozata után maga Ró­ma lép közbe XIII. Kelemen pápa személyében, s index alá teszi a megjelent köteteket. S ezek után csak természetes hogy a hazug polgári világban nem kaphat nagyságához méltó elismerést. DENIS DIDEROT 1713-ban született a kelet-franciaországi Langres nevű városkában, ahol apja jól kereső késműves volt. Tanulmányait is itt kezdi, majd később Párizsban folytatja, ahol aztán élete legjavát is töl­ti. Apja kívánsága az volt. hogy valami „kenyérkereső” pályát válasszon, ő azonban in­kább a nélkülözést, a nyomo­rúságot vállalta, mintsem fel­áldozza szabadságát a reveren­da, vagy éppen valamely jól szituált polgári foglalkozás kedvéért. Ma sem látjuk tisz­tán, hogyan volt ereje a nagy­világ forgatagában fenntartani magát szinte minden támoga­tás nélkül, s hogyan volt ereje küzdeni a tudásért, az elismer­tetésért. Egy bizonyos, hogy a nyomor, a megpróbáltatás nem tudta megtörni erejét, életked­vét. Ott van a párizsi művész­világ tajaival a kávéházakban, a könyvkereskedésekben, vagy éppen a Palais-Royalban. S valószínű, ekkoriban köthetett barátságot ROUSSEAU-val, aki éppoly szegény volt, mint ő, va­lamint a „legfranciásabb né­mettel”, MELICHOR GRIM- MEL, aki főúri nevelő és titkár volt Párizsban, s akivel a ba­rátságot egy életen át tartotta. Helyzetét Párizsban csak (1713-1784) súlyosbította szerencsétlen há­zassága. Felesége — egy kevés­bé értelmes polgárlány — nem tudta biztosítani a zseninek az oly rég óhajtott nyugalmát, s kénytelen elhagyni a családi fészket, amikor még jóformán fel sem melegedett benne. A családi boldogságnak csak egy parányi része maradt számára, egyetlen leánya iránt érzett szereféte, akinek kedvéért el­adja kéziratait, könyvtárát II Katalin cárnőnek, hogy hozo­mányt biztosíthasson neki. A PÁRIZSI ÉVEK alatt a megpróbáltatások, nélkülözé­sek mellett persze volt ideje az önképzésre, az ismeretek gyűj­tésére is. Rendkívüli szorgal­mának tulajdonítható az a tény, hogy ismeri kora minden neves filozófusának, szépírójá- nak műveit, s nemcsak ismeri, hanem olvassa is azokat. De érdekli a klasszikus irodalom, valámint a természettudomány minden újabb felfedezése is; Horatius éppúgy, mint REAU­MUR fizikai kísérletei. S buz­galommal, mondhatnánk szen­vedéllyel olvassa Laurence Sterne, vagy Richardson műve­it is. És most már — ismerve életkedvét, tudnivágyását, alko­tókedvét — nyugodtan tehet­jük fel szinte a választ is ma­gában foglaló kérdést éppen egyik kiváló magyarorszagi méltatója, Gyergyai Albert nyo­mán éppen az ő szavaival: ..ki más kezdhette, szerkeszthette, írhatta, s végezhette be jobban az Enciklopédiát, a tudásnak és a tudásvágynak, a küzdő és vi­tázó ismeretterjesztésnek, s te­gyük hozzá: az emberbarátság­nak ezt a monumentumát, mint az elme ajándékainak ez a min­dig jókedvű és kifogyhatatlan adakozója, Diderot?” Életének jelentős részét foglalta le az Enciklopédiával való foglala­toskodás. Amikor elvállalta ezt a munkát, még kenyérkereseti problémákkal küzdött, s a szer­kesztés munkálatai hosszabb időre biztosították számára a megélhetést. Később pedig em­beri becsülete készteti a végső­kig való kitartásra, még akkor is, amikor számára már-már veszélyessé válik a párizsi tar­tózkodás. (Amikor Voltaire, Frigyes, és Katalin menedéket ajánlanak neki külföldön, ő ak­kor is hű marad vállalkozásá­hoz. a kiadónak, az olvasónak tett ígéretéhez.) EBBŐL FAKAD aztán, hogy kedvenc témáival foglalkozni szinte alig maradt ideje. Ért­hető hát, hogy minden kitartás, minden lelkesedés ellenére is olykor-olykor tehernek érezte a munkát. Helvetiusról szóló tanulmányában írja ezzel kap­csolatosan a következőket: „A véletlen és még inkább, az élet követelményei kedvükre ren­delkeznek velünk, s ki tudhat­ja ezt nálam jobban? Ezért csi­náltam vagy harminc évig egy­folytában az Enciklopédiát, s ezért írtam ugyanakkor mind­össze két színdarabot. Ezért van az. hogy a tehetségek sose ta­lálják meg a helyüket, hogy minden állást vagy nyomorult, vagy közepes emberek töltenek be. s hogy az. akiből esetleg nagy művész is válhatott volna, vagy szánalmas teológus lesz. vagy pedig közönséges jogász.” Érthetővé válik aztán ennek nyomán az is, hogy miért ma­radtak kéziratban olyan kitűnő szépírói alkotásai is, mint az Apáca, amelynek realizmusát ismerve, méltán tekinthetjük őt ..Stendhal és Balzac elődjé­nek”; vagy éppen a Rameau unokaöccse, melyben „Diderot minden kedves témája felcsen­dül egy-egy pillanatra”. És most már, azt hiszem, így meg­érthetjük azt is, hogy az idős Diderot, Senécát, s a sztoikus filozófiát tanulmányozva, miért problémázott önmagában ar­ról, hogy vajon „jól sáfárko- dott-e életével, s roppant ké­pességeivel.” MOST, SZÁZHETVENÖT esztendővel halála után, is­merve monumentálisnak te­kinthető filozófiai, esztétikai, vagy éppen szépírói munkássá­gát, nyugodtan azt mondhat­juk: igen. LÖKÖS ISTVÁN Mozik műsora: EGRI VÖRÖS CSILLAG Odüsszeusz EGRI BRODY Nincs előadás EGRI KERTMOZI Játék a szerelemmel GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Távoli partokon GYÖNGYÖSI PUSKIN Denevérraj HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH A csend világa FÜZESABONY Álmatlan évek HEVES A 18-as év PETERVASARA Nincs előadás Deitevérra / NÉMET FILM 1959. július 30, csütörtök: 1784-ben halt meg D. Diderot francia író, filozófus és enciklopé­diái a. 1869-ben született Georg Arco né­met mérnök* a híradástechnika egyik úttörője. <3 Névnap & Ne feledjük, pénteken OSZKÁR íiiSlilí- JŰ ÜTEMBEN VÉGZIK a csépiéit a gyöngyösi Új Elet Termelőszövetkezet tagjai. A csépléssel egy időben a tarló­hántást is megkezdték. — AZ ÉLÜZEM cím elnye­réséért dolgoznak az Egri Fi- nomszerelvénygyárban. Az első féléves eredmény után minden remény megvan arra, hogy sikeresen befejezik a második félévet is, s akkor az élüzem cím büszke tulaj­donosai lesznek.- BEFEJEZTÉK a szőlő kö­tözését a Domoszlói Állami Gazdaság csókást üzemegysé­gében. A 220 hold szőlő per­metezését is jó ütemben vég­zik, mert van olyan rész, ahol már hatodszor permeteznek. — A MÜLT HETI esős idő­járás kicsit késleltette a pisz- késtetői csillagvizsgáló épí­tését, de a lemaradást szor­galmas munkával pótolják az építőmunkások.- CSÉPELIK A BORSÖT megyeszerte: Az atkári Kos­suth Termelőszövetkezet 15 hold borsóföldjéről 12,2 mázsa exportminőségű, tisztított bor­sót takarítottak be holdanként, a Micsurinban 9,2 mázsát fize­tett holdanként a borsó. ' A r k'öZSÉGFEJLESZ- •’flRwl' alapból tovább bővítik Recsk község járdahálózatát. A tanaésháza előtt beton­kockákból építették meg a széles járdát.- EREDMÉNYESEN véde­keznek az amerikai szövő lep­ke-fertőzés ellen a gyöngyösi járásban. A Növényvédő Állo­más dolgozói permetezőgép- egységekkel járják az ország­utakat és a környező fák lomb­jait is permetezik a szövőlep­kék ellen. A film bepillantást enged a gyarmatosítók „szennyes” háborújának kulisszái mögé, pőrére vetkőztet egy volt ame­rikai tábornokot, az ügyes és könyörtelen üzletembert és bemutatja a pénz zsoldjában álló, ezer veszéllyel küzdő repülősöket. A filmet a gyöngyösi Puskin Filmszínház mutatja be július 30-től augusztus 5-ig. Néhány megjegyzés egy „világhírű" rajzról A Hétfői Hírek megfelelő kommentációval közölte Pi­casso rajzát, amellyel a világ­hírű művész tiltakozik Glezosz elítélése ellen. Picas­so neve ismert szerte a vi­lágon, hazánkban is, még a legkisebb községben is. Pi­casso művészete — amely ugyan sok vitára adott és adhatott okot — nagyra érté­kelt szerepe a haladás ügyé­ért folytatott nemes és világ­méretű harcban méltán el­ismerésre méltó. Ama keve­sek közé tartozik, aki a „min­dennapi politika”, a minden­napi élet szolgálatát sem tartja művészietlen feladat­nak, ecsetje, grafitja frissen és elevenen reagál mindenre, ami történik a világban. Áz sérh kisebbíti aá örök fiatal ősz mester nagyságát, hogy a sznobok kedveltje is, éppen a modem, vagy már kevésbé modem „izmusok” képvise­lőjeként, — is. Egyébként Picasso értéke­lése, művészetének elemzése a hozzáértők feladata, ennyit csak elöljáróban kellett meg­jegyezni, . éppen említett raj­zával kapcsolatban. A Hétfői Hírek szerint ez a rajz, « legenyhébb megfogalmazás­ban is: óriási. E sorok írója azonban a legteljesebb ta­nácstalansággal szemlélte azokat a kusza vonalakat, amelyek szinte elemi iskolás színvonalig leegyszerűsítve próbálták ábrázolni a görög­ség egyik legkiemelkedőbb építőművészeti remekét: az Akropoliszt. Az Akropoliszt, rajta azzal a zászlóval, ame- . lyet egy kis foltocska éppen le akar tépni. A közelmúltban gyermek- rajz-kiállítás volt, amelyen hatéves gyerekektől tizen- négyévesekig mutatták be, mit láttak meg a világból, — és hogyan. Ami a „hogyant" illeti — bocsánat, a megálla-Z pításért — megdöbbentő volt a hasonlóság a közölt Picassó rajz és néhány hat-hétéves gyermek más tárgyú, de ha­sonlóan „leegyszerűsített” rajza között. A Hétfői Hírek közölte rajz szerintem nem méltó sem Picassóhoz, sem az Akropo- lisz hőséhez, s az aláirt di­csőítő kommentár, meg « Hétfői Hírekhez! (gyurkó) 22. — Schiff Péter vágyóik, ba­rátom Gerlei József. Megbíz­hat benne, a szabadságharc hozta ki az átkos börtönből — mondta nagy nevetve. Hogy miért volt börtönben, arról bölcsen hallgatott. — • Megbí­zással jöttünk, tudjuk, hogy ön kicsoda. Egyetlenegy fel­adattal érkeztünk Bécsből: a föld alól is elő kell teremteni a Baross téri csoport bélyeg­zőjét. Ugyanis odakint nagyon sokfelé kell kiáüítani az iga­zolványokat olyanok részére, akik részt vettek a szabadság­harcban és a Baross téri cso­portnál teljesítettek szolgála­tot. Akárhol is van a bélyeg­zi), emberei útján elő kell te­remtenie. Ez létkérdés. Oda­kint csak azok kapnak megbí­zásokat és azok kapnak pénzt, akik ilyen igazolást fel tud­nak mulatni. Ehhez pedig pe­csét kell, nehogy azt mond­ják rólunk, hogy link alakok vagyunk. Ugyanakkor készít­sen sürgősen embereivel egy megbízólevelet Pásztor Gyula és Rudas János névre kiállít­va, amelyben a maguk szer­vezete és csoportja megbízza Pásztorékat, hogy az önök képviseletében a nyugati ha­talmak képviselőivel tárgya­lásokat folytathassanak. Hol­nap déliig végezzék el ezt a két feladatot. Még ma éjjel ül­jön össze a vezetőség s álla­pítsa meg pontosan azt a he­lyet és jelzési módot, ahol és amelyre az önök által már kért holmikat, készülékeket repülőgépről ejtőernyővel le­dobhatjuk . . : A csoport vezetősége éjjel összejött, A kijárási tilalom miatt úgy szöktek az utcán a karhatalmi járőrök elől. De az elvakultság, a gyűlölet min­denre elszánttá tette őket. Az öttagú. vezetőség a titkos ta­lálkahelyen, a Majakovszkij utca sarkán levő lakásban jött össze s azonnal hozzá is kezdtek a futárok által fel­adott tételek megoldásához. Atzél, a bárófi, Péch szárny­segédbe vitte a szót. — A föld alól is elő kell te­remteni a bélyegzőt. Ez ne­künk létkérdés. A mi életünk azon múlik,, hogy Nyugat ide­jekorán be tud-e avatkozni. Nem kell félni, gyerekek. Ha­marosan világháború lesz s akkor minden megoldódik. De addig is ki kell tartani és min­den nyugati segítséget igény­be kell venni. Igaz, hogy az embereket ma már nehezebb megnyerni a szent célra, de tőlünk telhetőén mindent meg kell tenni. Én vállalkozom rá, hogy holnap délelőtt utánajá­rok ennek a bélyegződolog- nák. Ügy tudom, a „Bagoly” rejtette el valahol::. Atzél nagy katonai térképe­ket szedett elő, amelyeket még az ellenforradalom idején „szereztek”, i amelyek Buda környékét ábrázolták. Megál­lapodták a ledobó helyben is, nem messze az által’ik már előzőleg kiszemelt két bar­langtól, egy kis erdei tisztást jelöltek meg erre a célra. — Mi lesz akikor, ha felfe­dezik vagy észreveszik az ej­tőernyőt? — vetette ellene az egyik. — Elfognak bennünket és menten felakasztanak ... — Gyáva dög vagy. Ha eny- nyire félsz, akkor menj a francba. A szent ügyért min­dent vállalni kell — kelt ki magából Atzél ifiúr. Elvégre neki két gyár és 6000 hold le­begett a szeme előtt vágy­álomként, egy segédmunkási állás ellenében. Nagy, roman­tikus nekibuzdulások idején rendre elhatá­rozta, hogy in­kább megválik az élettől, mert „ezt . a rongy segédmunkás: állást nem tart­ja többre egy bagó-végnéí”. S noha ezen a megbeszélésen életekkel dobá- lódzott, bátor­ság . mellett kardoskodott, annál sunyibb és gyávább mó­don viselkedett akkor, amikor elkövetkezett a számonkérés... A felhördült Atzél láttán a többiek men­ten elhallgat­tak — bele­egyeztek min­denbe. Másnap reggel Péch és Atzél ismét ta­lálkozott Geleivel és Schif- fel, akik a megbízólevél el­lenében Häffner Viktor bécsi összekötő telefonszámát adták meg mindkettőjüknek arra az esetre, ha netalán szökniük kellene, vagy valamiért Bécs- be mennének. Amit SchifféK egyáltalán .nem tanácsoltak, azzal az indokolással, hogy maradjanak csak Péchék Ma­gyarországon, itt sok dicsősé­get szerezhetnek még áldásos tevékenységükkel, s különben is vezetni kell az egész szer­vezetet. Teltek a napok, a csoport szervezése megtorpant. Nem akadt vállalkozó szellem, aki kockára tette volna szabadsá­gát ezért a kétes játékért. Kü­lönben is a néphatalom egyre jobban szilárdult, s Péch Gé- záék egyre inkább érezték, hogy forrósodik lábuk alatt a talaj. De mielőtt teljesen le­törtek volna, mindig érKezett valaki Nyugatról, főként Bécs­ből s hozta a „doppingoló in­jekciókat*’: a pénzt, az utasí­tásokat, a biztatást és a nagy ígéreteket. Ilyen időpontban érkezett meg éppen január elején Tóth Tamás bécsi futár is. Levelet hozott, amelyen alá­írásként ez állt: „Kard”. Ez a levél több példányban ké­szült, kézírással s nem más­tól, mint a bécsi ellenforra­dalmi központ egyik vezetőjé­től, Kapun Eduárd egykori magyar tőkéstől származott. Tóth elmondta, hogy az egyik példányt a Péch Géza-féle csoportnak, egy másik pél­dányt a csepeli munkástanács­nak kell továbbítani. Egy har­madik, külön levelet Mind- szentynek hozott, ugyancsak ,,Kard*’-tól. Tóth Tamás, ami­kor Péchnek átadta a levelet, hatvanezer forintot is mellé­kelt. „Kard” úr a levélben felszólítja a magyar munkás- tanácsokat és äz ellenforradal­mi csoportokat, hogy folytas­sák tovább ellenállásukat — a végsőkig. A levél egy része így hangzik: „Elkötelezettség nélkül megnyertük több nagy­hatalom erkölcsi, anyagi és egyéb támogatását. A minden­re kiterjedő segítségnyújtás érdekében a- titkos és állandó kapcsolatot ki kell építeni. Ezért minden csoportot össze kell vonni egy központi pa­rancsnokság alá.” „Kard” úr a Péch Géza-féle szervezetet és központi parancsnokságot javasolta „legfelsőbb csúcs­nak*’. Egyébként minden cso­porttól egy-ikét rádiós szak­embert kértek, minél előbb, hogy rövid kiképzés után, a legmodernebb adóvevő készü- . lékkel titkos kapcsolat terem­tődjék. Tóth szóbeli utasításban kö­zölte, hogy Péch Gézáék mi­előbb készítsenek el egy „el- lenfehérkönyvet”, amelyhez Nyugatról számos anyagot kapnak majd. Tóth ezután fogta magát s elindult az amerikai követség­re. Amikor kerülő úton ismét érintkezést talált Péch Gézá- ékkal, közölte, hogy a levelet eljuttatta Mindszentynek. Idő­közben eszébe jutott még egy további szóbeli utasítás is: nyilvántartást kell vezetni tit­kos írással — amelyhez a szükséges vegyszereket már egy előző futár meghozta — mindazokról, akik „a rendszer mellett különösen nagyon han­goskodnak*’. Fel kell térképez­ni Budapestet: kik azok a személyek, akiket elsősorban el kell tenni láb alól egy ked­vező időben..; Szinte majd minden szál — le­gyen az inspiráció, anyagi vagy eszmei segítségnyújtás — az ellenforradalom Nyugatra menekült vezetőinek, valamint * a kint levő vérszomjas, régi emigrációnak egyik központ­jába, Bécsbe vezetett. De miközben Péch úrék. — akármennyire is körültekintő­en és óvatosan — szervezked­tek. rendőri szerveink sem aludtak. Péch Gézára felfi­gyeltek, méghozzá elég során, 1957 januárjában. Egy fatális véletlen azonban kitolta Péch Eckhardt Géza s általa az egész szervezet felszámolásá­nak időpontját. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents