Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-23 / 171. szám
1959. július 23., csütörtök NEPOJSáe i\em ellenőrzött bennünket senki Taborba mennek a gyöngyösi kereskedőtanulók így a részvevő kiszistáknak minimális összeggel, szinte csak az útiköltség árával kell a táborozáshoz anyagilag hozzájárni Iniok. időtöltés-e az olvasás, hogy vajon egyszerűen csalt holmi lexikális, a gyakorlati életben alig-alig felhasználható segítséget ad. S most még nem is a szakikönyvekről beszélek, amelyekről e szempontból még vitatkozni sem lehet! Mindennek megvan a maga mércéje. A műveltséget többek között a könyvekkel is mérik, & ha egy üzemben, illetőleg egy üzem legényszállóján egy hónap alatt 11 könyv kerül csak a fiatalok kezeibe, óhatatlan a megállapítás: itt bizony baj van a fiatalok érdeklődési körével, műveltségével. És nemcsak itt, hanem másutt is, üzemben is, falun is. S ezen semmiféle direktívával, utasítással, mozgósítással nem lehet segíteni. Ezen csak egyféleképpen lehet segíteni, ha az ifjúsági szervezet mindennapi munkája homlokterébe helyezi a fiatalság műveltségi színvonalának emelését, ha egy-egy alapszervezet programja, szervezeti élete ezt a problémát is figyelemmel kíséri. A Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának nemrégen megjelent irányelvei nem véletlenül emeli ki a fiatalok esztétikai nevelésének fontosságát, és az sem véletlen, hogy rögzíti például: „Helyes, ha a KlSZ-alapszer- vezetek munkaterveikben hónapról hónapra rögzítik a közös színház, mozi, múzeum, kiállítás látogatások programját .; A H orthy- rendszer negyed- százados uralma alatt belpolitikai irányzat, politikai, tudatos feladat volt, hogy a dolgozó osztályokat távoltartsák a műveltségtől, a tudástól, könyvtől, zenétől, tudománytól. Ez volt a Horthy- rezsim létének egyik és nem is jelentéktelen alapja. Ma az alkotmány biztosítja a műveltséghez való jogot,. s létünk alapja, a szocialista társadalmi rend egyik és nem is jelentek télén alapja- éppen a dolgozó osztályok műveltsége, tudása, egyre gyarapodó szakértelme. Ebben az országban többé nem állítunk szobrot a tudatlanságnak, ebben az országban csak a tudásnak lehet emléműve —, mégpedig monumentális. S az emlékmű a dolgozók1 millióinak „tudás-köveiből” emelkedik mind magasabbra és magasabbra! Gyurkó Géza Hatan a bíróság előtt A BÍRÓSÁGI AKTAK sárguló papírjai között kutatva, emberi sorsok, mocsárba fulladt emberek életének egy-egy szaka tükröződik a kusza betűk mögött. Lassú zizegéssel forognak, hullnak egymásra a lapok, beismerő vallomásokat, az igazságszolgáltatás kiszabott ítéleteit rejtve maguk alá. Legutóbb érdekes ügyben tárgyalt és hozott ítéletet az egri járásbíróság. Hat fiatalkorú vádlott áll a bíróság előtt remegve, megmegroggyanó térdekkel hallgatják az . ügyész szavait. Rémült tekintettel néznek körbe a kis teremben, hogy bátorítást, biztatást kapjanak valahonnan. De az arcokon csak sajnálkozás tükröződik. Fiatalkornak, életük kezdetén lejtőre lépték, bűnük: a társadalom vagyonához nyúltak, loptak. De hogyan is történt? A múlt év őszén fürdő építését kezdték meg Petőfibá- nyán. A munkához a környékről sok fiatal fiút és lányt vettek fel, hogy gyorsabban menjen a munka, hamarabb átadják a bányászoknak a fürdőt. — Milyen körülmények között dolgoztak? — A munkahely jó volt, csak nem tudtunk hol öltözni, — igazítja meg szemébe hulló szőke haját az egyik vádlott. Így kezdődött. SÖTÉT PINCÉBEN öltöztek a lányok, ahol a ■ vállalat csempekészletét raktározták. — Szép volt,, ha napfényre vittük, fényesen csillámlott, könnyű volt, kis helyen elfért, — mondja saepegve Sz. A„ a fővádlott. — Miért csinálta? — A vőlegényemmel most akarunk összeházasodni és gondoltam, indulónak jó, ha van egy kis csempénk is. Eleinte kedvtelésből, majd számítgatásokkal egyre több csempének kelt lába az öltöző- helyiségnek kinevezett pincéből. Az első lányt követte a többi is. Mikor hazafelé indultak, a kosárba, vagy a malte- ros szélű baboskendőbe tíztizenöt fehér csempét rejtettek. Odahaza, eldugott helyeken egyre szaporodott a lopott csempe. A vállalat vezetői csak akkor vették észre a lopást, amikor már jelentős mennyiség vándorolt el belőle a fiatalok jóvoltából. A rendőrség megkezdte a nyomozást, s rövid "időn belül kézrekerültek a tettesek. A rendőrségi nyomozás során a könnyező tekintetekben a megtévedt fiatalok félő lelkiismerete tükröződött. Loptak, hozzányúltak a társadalom vagyonához és az igazságszolgáltatás lesújtott rájuk. De hogyan jutott idáig ez a hat fiatal lány, mi okozta, hogy most a bíróság előtt könnyes szemekkel, lehajtott fejjel várják az ítéletet? FIATALKORÚAK, köztük nem is egy, szinte még gyermeknek számít. Az őrizetlenül hagyott raktárban szabadon jártak-keltek minden ellenőrzés nélkül. „Alkalom szüli a tolvajt” ezt tartja a közmondás és hogy mennyire, arra az említett példa szolgáltat bizonyságot. — Nem ellenőrzött bennünket senki, amikor hazaindultunk. — Az mehetett a raktárba, aki akart, — védekeznek gyenge, erőtlen hangon. • igen, az ellenőrzést elmulasztották a vezetők és a fiatalok megtévedtek. A könnyű pénz- és vagyonszerzés utáni vágy feléledt bennük és meggondolatlanul hozzányúltak az E. M. Heves megyei Építőipari Vállalat vagyonához. A vezetők felelősségérzete hiányzott és nekik is nagy része van abban, hogy a vállalathoz tartozó fiatalkorúak megr ismerték a vádlottak padját. Ha zárható ajtó, rendes öltöző- helyiség van, akkor mindez nem történik meg. A fiatalkorúak megbűnhödnek tettükért, de azok, akik hanyag kezeléssel alkalmat adtak tettük végrehajtásához, hallgatnak, büntetlenek. Pedig talán annyit ők is érdemelnek, mint a magukról megfeledkezett fiatalok. A bírósági szakértők véleménye szerint — amit az akták is«iutatnak — ebben az évben jelentősen csökkent a társadalmi tulajdon ellen vétők száma. Az esetek többségében azonban fiatalkorúak állnak a bíróság előtt társadalmi tulajdon elleni vétség miatt, fiatalkorúak, akik még nem tudják értékelni annyira a közös, a társadalom tulajdonát, mint az idősebb munkások. A BŰNÖS ELÖBB-UTÖBB elnyeri büntetését, s hogy most csökkent az üzemi tolvajok, a társadalmi tulajdon ellen vétők száma, ez ne nyugtassa meg az üzemek munkásait. Továbbra is éberen kell ügyelni a társadalom vagyonára, a mi tulajdonunkra. Kovács János 00 — 65 mázsa átlagtermésre van kilátás a demjéni December 31 Tsz kender földj én A demjéni December 21 Termelőszövetkezet kendertáblájának teteje hamarosan az eget veri — mondják a falubeliek. Az eget ugyan nem, de már a 2,5, sőt több helyen a 3 méteres magasságot is elérte. A termelőszövetkezet tagjai már most számolgatják, menynyi pénzt kapnak érte. [ A 11 holdas kendertáblan a [legrosszabb számítások alapján [is elérik a 60—65 mázsa hol- [ dankénti átlagtermést, s a száz- [ezer forintos bevételt. ; A jó terméskilátás miatt úgy [tervezik, hogy jövőre növelik >a kendervetés területét. Hat borvidék > borai Egerben > Az ország szőlőtermő vidé- ikeinek boraiból egy-egy palackra való sorakozik az egri í Mezőgazdasági Szakiskola rakétámban. Benn az iskola tériméiben, mint valarni különle> ges szekta tagjai, komoly ern- i berek ülnek külön-külön egy- iegy asztalnál, előttük néhány > borospohár, vizeskancsó, né> hány kifli és egy égő gyertya. > Egyik kezükben pohár, másik- 5 ban ceruza. Megemelik a po- Iharat, odatartják a gyertya fé- inyéhez, nézik a színét, majd Segyet-kettőt hörpintenek belő> le, rágják, ízlelik a bor erejét, S zamatát. S néhány pillanat s múlva megszületik a döntés, i amely jelzi a bor minőségét. > Az évenként megrendezésre > kerülő országos borversenyt >rendezik ezekben a napokban > Egerben. Az ország hat bor> vidéki csoportjának borai so- jakoznák az asztalon. Az or- jzág bor-szakembereinek legjobbjai gyűltek össze Egerben, (hogy megizleljék, megkóstolják azt az 530 féle bort, ame- jlyet az ország különböző vidé- ( keiről, Tokaj környékéről, Ba- (dacsony, Balatonfüred, Csopak <vidékéről, az alföldi pincésze- < tékből, s a hegyvidéki szőlö- | dombokról hoztak a versenyre. > A borversenyt Sole Albin (főiskolai tanár, mint a bizott- >ság elnöke irányítja. Siófokra, sátortáborba mennek július 24-én, csütörtökön a Gyöngyös és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat tanulói. A tábort a vállalati KISZ alapszervezet vezeti és tizenöt olyan fiatalt visznek magukkal, akik kivették részüket a termelőszövetkezetek szervezéséből, és tanulmányi átlaguk is legalább négyes. A táborozás költségeit részben a vállalat téríti, és erre a célra fordítják a KlSZ-szerve- zetek által rendezett összejövetelek, előadások bevételét is, ... hogy száznyolcvaneze r argentin vasas sztrájkba lépett. Ez a sztrájk az argentin dolgozók egyik legnagyobb megnyilvánulása jogaik védelmében, az árak rohamos emelkedése és a nyomor fokozódása ellen. 180 000 munkáskéz áll tétlenül, kihűlnek a hatalmas kohók, amelyekben csak a vállalkozók érdekhajhászása, az embertelen kizsákmányolás dohog. Elhallgatnak a darucsen- gök, kihaltak lesznek a füstös üzemrészek. A jogaiért száll síkra száznyolcvanezer ember a „jólét” hazájában, Argentínában. A munkáskezek tétlenül várnak, de bennük szunnyad a szabadító erő és az idő lassan boldogabb jövőt érlel még Argentínában is. Valit váltnak vetve állnak a sztrájkoló vasmunkások, némán tüntetnek a magasabb bárért, a jobb megélhetésért mert az élet követeli a fejlődést, a forradalmi változásokat. És Argentínában is változik az elet, csak még kevés t ■jkoló 180 000 vasas mun V n De egyre többen lesznek K. J. í MESTEREIT ÍRTAM? Azt ? hiszem, nevezhetném a kirakat > művészének is azt a nyolc ? ügyeskezű., jóízlésű embert, ? akiknek munkáját százhetven ? gyöngyösi kirakat közönsége ? dicséri. Mert a kirakatoknak | éppúgy van közönsége, sőt, | törzsközönsége, mint a színhá- <zaknak, vagy a tárlatoknak. < Csakhogy ez a közönség sokkal < népesebb, és véleményét nem \ rejti véka alá. Tessék csak egy- s szer végigsétálni a gyöngyösi s üzletsoron, léptem-nyomon < hallhatunk kritikát. > De nemcsak a járókelő, a S Kiskereskedelmi Vállalat de- >korációs csoportjának dolgozói >is meghallják ezeket a vélemé> nyékét, bizonyság rá az a úmy. >hogy nem egy a százhetven | rendezés közül fővárosi nívón ?mozoe. Igen, jól írtam, mozog, >nem áll, mert a kirakatok minidig változnak. Különösen így | nyáridőben gyakran cserélik az | árukat, nehogy megfakuljanak |az értékes holmik. | Ezt már benn a műhelyben < hallom Tőzsér István és Molnár <Béla grafikusoktól, akik régi < ismerősei a szakmának, hiszen < egyikük nyolc, másikuk hat <éve dolgozik ezen a vonalon. S — Hogyan készül a jó kiraS kát? — kérdezem egyszeriben, s csak úgy laikus módon, mert ■ <azt hiszem, csak annyi az egész: < elkezdik, berendezik, kész. Pe- : dig: I — A kirakatról először tervet készítünk. Ezt rendszerint a grafikus és a kirakatrendező együtt készíti el. Minden kirakatnak állandó rendezője van, aki már előre tudja, milyen áruból, milyen nagyságú kirakatot kell készíteni. A boltvezetővel. vagy az áruháznál az osztályvezetővel megtárgyalják, milyen árut időszerű propagálni, aztán összedugjuk a fejünA ssép portálok mesterei tulajdonképpen az én munkám Az anyagokat föltekercseltem, hóiba szedtem, keretre raktam, felgombostűztem, felkötöttem, ahol kellett, a végeket ráncba szedtem, amelyiket kellett, megcsavartam, schopfot csináltam, vagy csillárt,^szóval megadtam belőle az itt látható alakokat, aztán az egészet gruppokba raktam. Gruppoknak azokat az áruhalmokat nevezzük, ahova tömörítjük a végek nagy részét. Ez az új irányzat, hogy nem szórjuk szét az árut a kirakatban, hanem két, vagy több gruppot képezünk belőle. Végül, amikor mindezzel elkészültem, felraktam az árcédulákat. Nem olyan ördöngős munka ez, nagyszerűen megtanították velem is a kétéves iskolán, ahova érettségi után jelentkeztem. Ugye, így, hegy mindent részletesen elmagyaráztam, most már érti a lényeget? — Köszönöm, most már mindent értek, csak azt az egyet nem, hogy hogyan készül végeredményben egy ilyen kirakat. — Hát nagyon sajnálom, részletesebben nem tudom elmondani. Miért nem küldtek maga helyett egy hozzáértő női riportert? — Igaza van. Ezt meg is mondom a rovatvezetőnek Hiába, ilyen értetlenek a férfiak. EGYET AZONBAN mégis megtanultam. Most már tudom, mennyi munka van egy- egy ilyen kirakattal. És azt is tudom, hogy a maga szorgalmas, ügyes ujjai, a maga finom érzéke és jó ízlése nélkül ez az üveggel kozmetikáit lyuk itt a falon, soha nem válhatott volna a város díszére. Rózsa Gyula bővebb magyarázatot is megérdemel. Egy kicsit részletesebben szeretném hallani. A kirakat egyébként valóban nagyon vonzó: omló emprimé- kötegek, „hól”-ba szedett selyemvégek, feltomyozott nylonköltemények és hasonló, férfiember számára soha nem eléggé ismert női ruhaanyagok csavartan. „dückni”-ben, „schopf”- ban és hasonlókban, amiket szintén nem értek, mert nem vagyok szakember. A KIRAKAT EGYIK oldalán üvegre rajzolt diszkrét felirat: „Könnyű nyári anyagok”. Lehetne ez az egész kirakat mottója, hiszen a berendezése olyan gazdag, szinte a textiliák orgiája, s mégis oly szellős, könnyű, mint egy nyakkendő- selyem nyári ruha, japán szabással. (Én ugyan nem tudom, hogyan nézhet az ki, de azt mondják, ilyen lehet.) — Hát, hogyan készítettem? Először is összeválogattam a hozzá szükséges anyagokat Ezeket minta és színek alapján állítottam össze — kezdi bővebben a szakember. — Akkor már megvolt a terv, beszóltam... — Egy pillanat. Mikor volt meg a terv? Azt hogyan készítette? Hogyan jutott eszébe, hogy pont ilyennek kell lennie ennek a kirakatnak? — Hát ezt egyalátalán nem tudnám megmondani. Az csak úgy jön. Mindent megmagyarázhatok, csak ezt nem... Szóval megbeszéltem a grafikusokkal, hogy. nekem ilyen rácsszerű blickre van szükségem, megadtam a méreteket, ők meg elkészítették. Azután jött két, elkészítjük a tervet. Mikor a terv kész, a rendező elmondja, milyen színekből," milyen hangulatú kirakatot kíván rendezni, lerajzolja elképzeléseit a kirakathoz készítendő tablókról, képekről, megcsináljuk itt a műhelyben az úgynevezett .,blick”-et — ez különböző színű, alakú papundeklibÓl, fából készített alakzat, ami tulajdonképpen felhívja a figyelmet a kirakatra — aztán letapétázzuk a kirakatot, megfestjük a hátteret A HÁTTÉRIÉT, tablókat, blickoket mindig temperával festjük, a legújabb irányzat szerint legtöbbször élénk, vonzó színeket használunk. Itt kell legjobb«# vigyáznunk, nehogy giccses legyen a grafika. Az élénk színek nagyon célszerűek, de ügyesen el kell kerülnünk az ízléstelenség buktatóit. Mi, dekoratőrök tehát főként ecsettel, festékkel, ragasztóval, papírral dolgozunk. Amikor már a kirakathoz a hátteret, grafikákat blickeket elkészítettük, akkor... — ... akkor következem én... — folytatódik a beszélgetés az áruház- egyik kirakatában Hegedűs Éva rendezővel. Hegedűs Éva éppen egy elkészült konfekció-kirakat árcéduláit gombostűzí fel az elfüggönyözött kirakatüveg mögött — Melyik a legkedvesebb kirakata a mostaniak közül? Elmondaná, hogyan készült? — Egyszerűen: az osztályvezető megmondta, mit tegyek ki, elterveztem, kiraktam. Így készült ez a textil-kirakat. — Nem. nem lehet ilyen könnyen megúszni egy rifwrtot! Ez a kirakat olyan'szép, hogy munkaterületük mélyebb ismeretével is. Az egyetemes ! tudomány fejlődése, s azon belül a szocialista tudomány, kultúra nagyarányú előretörése, társadalmi rendünk, napról napra mind parancsolóbban követeli meg, hogy generációnk széles látókörrel, gazdag ismeretekkel, megfelelő politikai, tudományos és Kulturális műveltséggel rendelkezzék. Ha volt társadalmi rend, amelynek tartóoszlopai közé tartozik a műveltség —, akkor a szocialista társadalmi rend az. Ha volt társadalmi rend, amely a tudomány fokára emelte a munkát, akkor a mi társadalmi rendünk az. Egyszerűen nem megengedhető, ■hogy felnövekvő ifjúságunk, dolgozzék bár falun, vagy városon, műveletlen, kultúrálatlan legyen nemcsak általában, de még egyedeiben sem. Félreértés ne essék, nem arról van itt szó, hogy a si- roki fémművek ifjúmunkása álmából felköltve is fújja az antropológia legújabb eredményeit, hogy a' termelőszövetkezetekben dolgozó fiatal tag letegye garasát az irodalmi életben folyó vitában, a modernizmust illetően. De arról feltétlenül szó van, hogy egy szocialista államban élő fiatal ne álljon értetlenül történelmi múltunk eseményei- előtt, hogy ne tátogjon, mint hal a szárazon, ha a tudomány nagyjelentőségű felfedezéseiről esik szó és nem utolsósorban ne álljon értetlenül gépe munkája előtt: ismerje annak lényegét, fogásait, minden titkát. Azt mondhatná valaki, hogy talán túlságosan messze is ment ez a következtetés, hogy „11 könyvből” felesleges ilyen hűhót csapni. Minek idézzem Gorkijt, aki nem resteilte kijelenteni, hogy mindent, amit tud, a könyveknek köszönheti... Idézem inkább azokat a munkásokat, parasztokat, s mindazokat, akik megtanulták .szeretni, becsülni a könyveíf hogy vajon csak egyszerűen- * S mrummm m — •..* és a címhez rögtön hozzá tehetném: egy hónap. Eny- nyi könyvet vittek ki egyiK jelentős üzemünk leány- és lejgényszállóinak lakói egyetlen hónap, harminc nap alatt; Mikor meghallottam ezt a számot, amelyet mindennek lehet nevezni, csaK éppen nagynak nem, óhatatlanul a régi munkásotthonok agyonolvasott könyvei jutottak eszembe és a ma könyvkiadása, a szervezett munkásság egykori tudatos felkészülése a harcra, a könyvek segítségével is és a könyv mai népszerűsége áltálában egész generációnk előtt; De más is eszembe jutott: beszéltem olyan fiatallal, nem érettségizett és nem értelmiségi családból származó volt, de meglepő tájékozottságról tanúskodott a ma tudományának érdekes kérdéseiben, nem volt tanácstalan, ha az irodalom világremekeiről ‘esett szó. És beszéltem olyan fiatallal, aki szerint a Himnuszt Petőfi Sándor írta és igen erősen gondolkodott, míg kibökte, hogy a magyar szabadságharc 1851-ben kezdődött, Beszéltem olyan munkással, aki kijavított, amikor egy Gogol-novellát Csehovnak tulajdonítottam, de olyannal is, aki sohasem ,,hallotta” még Gorkij nevét; Tény és való, s ezt ma már igazolni sem kell, hogy a műveltség forradalmát megvívtuk ebben az országban és győzedelmesen vívtuk meg. De a múltból maradtak még itt „hátvédek”, s hogy maradtak, igazolja többek között ez a 11 könyv is. Ha általában beszélünk a mai magyar fiatalság szellemi felkészültségéről, műveltségbeli felvér- tezettségéről —, akkor általában nincs és nem is lehet oka különösebb panaszra senkinek. Az is igaz, hogy ez az „általában” a tipikus, de az is, hogy e tipikus mögött elég számottevő azok száma, akik meglehetősen hadilábon állnak a műveltséggel, sok- *2or még saját szakmájuk, Tizenegy könyv
