Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-19 / 142. szám

Iäa9, juntos 19., péntek NEPCJSAG 3 Kongresszusi verseny a gépállomásokon Gépállomásaink 11 eszten­dős történetében hagyományai vannak már a. verseny mozga­lomnak. Az elmúlt esztendők során nemegyszer kapta szár­nyára a hír a traktoristá« ne­veit, akik szorgalmas és jól szervezett munkával messze túlteljesítették terveiket, so­kat segítve ezzel a termelő­szövetkezetekben. Ezekre a hagyományokra támaszkodva szervezték meg az idén apart és a szakszervezet felhívására a kongresszusi munka verse­nyeket. A régi tapasztalatokat felhasználva, és a régi hibá­kon okulva, ebben az évben a verseny szervezése már nem csupán íróasztal mellett ki­dolgozott versenypontok alap­ján történt, hanem a dolgozók bevonásával, — és éppen ez tett«' a kongresszus tiszteleté­re tett vállalásokat jelentő­sebbé, alaposabbá; Gépállomásaink műszaki, párt és szakszervezeti vezetői a dolgozókkal vitatták meg a verseny problémáit, s így si­került az erőket felmérve igen jelentős vállalásokat szervez­ni a gépállomás! munka min­den vonalán; A gépállomások dolgozói kö­zül mintegy ezren tették könkiét vállalásokat, s ezek alapján tehettek a gépállo- nások olyan felajánlást, ame­lyek a mezőgazdasági munka gépesítésének fokozását, a ter­melőszövetkezetek hathatos támogatását segítik elő, A nagy nyári munka, az aratás gyors és minél kevesebb szem- ' eszteséggel történő elvégzését szolgálja az, hogy megyén« minden korr.bájnosa 180, min­den aratógép vezetője 120 hold learatását vállalta. Ennek tel­jesítésével lehetővé válik, hogy a termelőszövetkezetek kalászos termésének nagy ré­szét géppel takaríthassák bé; A szemveszteség vállalt 2 szá­zalékos csökkentése sok ezer mázsa gabonát jelent a ma­gyének. A növényápolásban az ad nagy segítséget, hogy a trak­torosok a 12 hold kapálása helyett 15 hold kapálását vál­lalták, s mint az eredmények bizonyítják, ez a vállalás nem maradt üres ígéret. Megyénk­ben nagy gond, hogy gépállo­másainkon kevés a fűkasza, nem tudnák olyan mértékű segítséget adni a termelőszö­vetkezeteknek a takarmány betakarításához, mint ami­lyenre szükség lenne. Ezt a nagy hiányt kívánja enyhíte­ni az a felajánlási hogy az egy fűkaszára eső teljesít­ményt 800 holdra növeli«. Jelentős azoknak a vállalá­soknak értéke is, amelyek a termelési felajánlások teljesí­tését segítik elő. A műszaki­ak ennek érdekében tettek ígéretet arra, hogy biztosítják az előírt karbantartások el­végzését fokozott ellenőrzés­sel, s azt, hogy a hibás gépe­ket a legrövidebb időn belül helyrehozzák, ne legyen sok a géphibák miatti állás. Igen jelentős pontja a vállaiások- na« az, amely az önköltségek, az egy holdra eső művelési költség csökkentését szolgál­ja. Gépállomási dolgozóink anyag és alkatrész, valamint üzemanyag megtakarításra tett vállalásainak értéke meg­haladja az egymillió forintot. Szerepel a kongresszusi vál­lalásokban annak a segítség­nek a fokozása is, amely a termelőszövetkezetek megszi­lárdítását célozza. Több gép­állomásunkon van felajánlás különböző javítási munkák társadalmi munkában való el­végzésére. A Horti Gépállo­más dolgozói például munka­idő után társadalmi munká­ban vezették be a villanyt a horti Petőfi Tsz istállójába. De sok más ilyen irányú vál­lalás is van. A gépállomás! dolgozók és vezetők forintban le sem mér­hető jelentős vállalása az, hogy minden erővel segítik a termelőszövetkezetek munká­ját, megszilárdítását. Külö­nösen sok gonddal foglalkoz­nak a kezelő és a megnöveke­dett termelőszövetkezetek problémájával, igyekeznek maximális segítséget nyújtani Augusztusra az egri OTP Az egri Egészségház utca ké­pe rohamosan változik. Űj épülettömbbel gazdagodott a kép: június 30-án már sor ke­rül a 9 .lakásos O.TP örökla­kások műszáléi átadására. A háztömbben egy-, két-, és há­romszobás lakások várják az új lakókat. Nagy az érdeklő­dés a lakások iránt, és ez ért­hető is, hiszen van aki motor­ra, van, aki autóra, van, aki házra gyűjt. S mennyivel ké­nyelmesebb egy felépített la­kást átvenni, mint az épít­kezés ezer gondjával bajlódni. Sokakban felvetődik a kérdés: „Igen, igen, de 30 évig tőr­munkájuk elvégzéséhez. Ugyanakkor a gépállomások vezetői vállalták, hogy az ősz­szel kezdő új szövetkiezetekben segítenek a nagyüzemi táblák kialakításában. a brigádok megszervezésében, s szakmai segítséget nyújtanak ahhoz is a gépi munkát túlmenően, hogy már az első esztendő­ben megmutatkozzék a ter­méseredmények mázsáiban a nagyüzemi módszerek fölénye. A gépállomások szakemberei vállalták, hogy elkészítik a termelési terveket mindazok­nál a termelőszövetkezeteknél, ahol nincs még agronómus. Vállalták azt is, hogy szakmai előadások tartásával segítik a termelőszövetkezeti tagok munkáját. Gondoskodtak arról is a gép­állomások vezetői, hogy a hasz­nos vállalások teljesítése is nyilván legyen tartva. összegezve a gépállomások kongresszusi versenyének eddi­gi tapasztalait, elmondhatjuk már most is, hogy soha sem volt még a gépállomások tör­ténetében olyan felajánlás, amely annyi ember vállalásán alapszik, mint az idei, és nem volt még a gépállomások versenyvállalása soha annyira szívügye minden traktoristá­nak, a gépállomás minden dol­gozójának, mint most. Ebből bátran vonhatjuk le azt a kö­vetkeztetést; meg a verseny­kedvből, a vállalásokból kitű­nik: a dolgozók szeretik a pár­tot, hallgatnak szavára. A kongresszusi verseny teljes si­kere ismét szavazás lesz a párt politikája mellett. Deák Rózsi elkészülnek öröklakások leszteni?!” Valóban hosszú idő, de ha az ember arra gon­dol, hogy lakbérben lakik, s azt élete végéig fizetnie kell, azért csak más dolog az, ha 30 múlva is, de saját háza lesz az embernek, s ha nem a mostani vásárlók, hanem a még kézenfogva vezetett kis­fiúk vagy kislányuk látja is hasznát — megéri. Augusztus folyamán már beköltözhetők lesznek a há­zak, s a város legszebb pont­ján kilenc boldog család ve­szi át a kulcsot, s kezdi meg mindennapi életét a szép, mo­dern, új lakásokban. fáj Felkészültei* az aratásra A Művelődésügyi Minisztérium figyelmébe a füzesabonyi járás gépállomásai A Füzesabonyi Járási Ta­nács mezőgazdasági állandó bizottsága az elmúlt héten tar­tott ülésén foglalkozott a já­rás gépállomásainak az ara­tásra való felkészülésével. A felkészülést megfelelőnek találta, a gépek kijavítva, üzemkész állapotban várják az aratási munkák megkezdésé­nek idejét. Megállapították, hogy a füzesabonyi körzetben a kalászosok 80 százalékát, a sarudi körzetben pedig 70 szá­zalékát tudják géppel betaka­rítani. — HORT KÖZSÉGBEN két utcát, a Petőfit és a Tol­dit javítják meg az év fo­lyamán. A munkálatokra 130 ezer forintot biztosítanak, de a község lakosai is jelen­tős társadalmi munkát aján­lottak fel. Hatvan, megyénk iskolavá­rosai közé tartozik — elsősor­ban nagylétszámú általános iskolái és egy középiskolája révén. Az általános iskolák VII!. osztályából az idén több száz gyerek került ki, akik­nek egy része a helybeli Bajza József Gimnáziumban szeretné tovább folytatni la- nulmányáit. Amint azonban ■várható is volt: a középisko­lákba jelentkezők száma je­lentősen meghaladta azt a keretet, amelyet a gimná­zium fel tud venni, A városi tanács illetékeseinek tájékoz­tatása szerint mintegy száz olyan, az általános iskola VIII. osztályát jó eredmény­nyel elvégzett diák van Hat­vanban, aki már nem került felvételre a gimnáziumba. A szülők, de. nem utolsósor­ban a tanács illetékeseinek kérésére az iskola felaján­lotta, hogy még egy I. osztá­lyos tanulócsoportot szervez. Erre termet is, tanerőt is tudnak biztosítani. Az új tanulócsoport létesí­téséhez azonban a miniszté­rium engedélye szükséges. A kérelmet megfelelő indoko­lással fel is küldték a mi­nisztérium illetékeseihez — ott azonban kereken elutasí­tották azt. Érthetetlenül, hi­szen — mint már megjegyez­tük — az‘ új tanulócsoport lé­tesítésének minden feltétele megvan, s ezzel lényegesen csökkenne azok száma, akik nem juthatnak kiváló tanul­mányi eredményeik ellenére sem középiskolába. A minisztériumnak lelkiis­meretesebben kellene meg­vizsgálnia a hatvaniak min­denképpen jogos kérését. Az iskola és a tanács most újabb kérelmet szerkeszt az új ta­nulócsoport szervezése ügyé­ben és reméljük,' hogy ''ezút­tal a minisztérium is meg­hozza mind a szülők, mind az iskola, mind a városi tanács által várt kedvező intézke­dést. (— r.) Egy belga egyetemi hallgatóid veszélyes kalaRdja JACQUELIN DESMOND, bel­ga egyetemista lánnyal nem mindennapi kaland történt. Jegyesével együtt egy barlang- kutató expedícióhoz társult, s nem is gondolt arra, hogy mi­lyen sors vár rá. A Gouffre de Beivo barlang felderítése közben elhatározták, hogy elvál­nak társaiktól és megnézik, ho­va vezet a barlang egy szűk, alig 30 cm magas csatornája. Hasoncsúszva kellett behatol- niok a szűk nyílásba, de a fiú hamarosan megakadt és kény­telen volt visszatérni. Jacque- lin elszántan tovább folytatta útját, s mintegy 50 méternyi kúszás után egy tágasabb bar­langrészbe ért. Itt megpihent, aztán vissza akart térni. Eköz­ben azonban kint szörnyű vi­har támadt és a barlang, amely összeköttetésben van a közeli folyóval, kezdett meg­telni vízzel. A földalatti pa­takok megdagadtak és a perc­ről percre növekvő víz elárasz­totta a visszatérés útját. Las­san körülnyaldosta Jacquelin lábat is, ő pedig kétségbeesve keresett valami emelkedést, hogy minél később érje el a víz. Kint tompa esattanésok hal­latszottak és az időnként fel­lobbanó villámok egy csurom­vizes embercsoportot világítot­tak meg, amint minden erejü­ket megfeszítve, igyekeztek megfékezni egy őrjöngő, haját tépő férfit, hogy be ne hatol­jon az ■ elárasztott nyílásba. BENN A BARLANG MÉ­LYÉN időközben annyira meg­megnőtt a víz, hogy már kezd­te ellepni azt a dombot, ame­lyen Jacquelin állt. Ólomlábakon vánszorogtak a percek, Jacquelin agyában őrült gondolatok cikáztak, a víz pedig könyörtelenül da­gadt. Egy-két óra múlva már a térdéig ért. aztán a csípőjéig és jeges öleléssel nyaldosta el- erőtlenedö testét. Kint időközben szétoszlottak az esőfelhők, s a közelben fo­lyó megáradt patakban két ember küzdött a hullámokkal. Átvergődtek a túlsó partra, s tutólépésben száguldottak a közeli város felé segítségért. Jacquelin már 12 órája har­colt a mohó hullámok ellen és csak. az életösztön vak ere­je tartotta benne a lelket. Egyetlen végtagját sem érez­te már, a tüszúrásokhoz ha­sonló verejtékes fájdalmat jó­tékony zsibbadtság váltotta fel. Megroggyanó terdeKke. állt a lassan apadó hullámok között. Nem érezte az idő mú­lását, csak annyit tudott, hogy állva kell maradnia, ha meg akar menekülni. Jacquelin már egy teljes napja állta a víz rohamát. Súlyos kábultság nehezedett agyára, egy percre felvillant előtte az élet, aztán minden összefolyt előtte és erőtlenül előrebukott. Csak két nappal a vihar után tudtak behatolni Jacque- linhoz, a közben megtisztult csatornán. Egy dombon fe­küdt, arca csupa sár, ruhája csuromvizes volt. Szive még dobogott, de a szája elé tett tükör alig homályosodoít nícg. Hogyan maradt életben? ZSIBBADT TESTE nem érezte meg, hogy a víz meg­hátrált .és amikor összecsuk- lott, már nem a vízbe, hanem csak a sáros dombra esett. így is csodával határos mó­don menekült meg a haláltól, a feje alig tíz centiméterre volt a víztől. Ha oda esik, menthetetlenül megfullad. Függöny! S a leereszkedő kárpit most már nem egy szín­házi este, nem egy bemutató végét jelzi, hanem egy egész színházi évad befejezését. Az örökké zsongó, szinte önálló életet élő színház most „nyári áiom”-ra vonul, hogy kipihen­je tíz hónap kemény munká­ját, sikerét, küszködését, meg­valósult és nem megvalósult terveit. Két hónapra a Csend vált ott bérletet a széksorokra, a Némaság játssza el szerepét a színpadon a megfáradt, meg­sápadt kulisszák statisztériájá­val. Tíz hónap, tizennégy bemu­tató, majd háromszáz színházi este, csak itt. Egerben! Tíz hó­nap, másfélszáz tájelőadás, majd félszázezer néző, — íme, egy kis rövid statisztika arról a színházról, amely immár fél- évtizedes múltra tekint majd vissza, s amely létével, művé­szetével, szorgos és lelkes munkájával mély gyökeret eresztett nemcsak a megye- székhely, de az egész megye életébe, a közönség szívébe. S ha az országos sajtó még nem is fedezte fel ennek a színháznak fejlődő, produktu­mokat felmutatni tudó, sajátos ízű és jól értelmezett provin- cialitású művészetét —. amely pedig éppen az elmúlt eszten­dőben kezdett körvonalat kap­ni —, akkor is színház, a kul­túra, a művészet csarnoka lett egy színjátszásra alkalmas épü­letből. Kétségkívül, kell ahhoz egy kis, talán nem is kis me­részség, hogy majd félszáz szí­nész, művész, színházi szak­ember egy évadot felölelő munkáját értékelje valaki. Nem is egyszerűen az értéke­léshez kell a merészség, hanem sokkal inkább ahhoz, hogy az ilyesfajta számvetés a teljes realitás igényével léphessen fel. A néző csak a darabot lát­ja. a nézőt csak az érdekli, ho­gyan pereg a cselekmény, hi­teles figurát hoz-e a színész, akit lát, hall, van-e atmoszfé­rája a bemutatónak, marad-e emléke egy előadásból, vagy •csak múló hangulat, fáradt va­rázs volt az egész. S bármennyire is kegyetlen dolog egy színház rengeteget tépelödő, kísérletező gárdája számára ez, — végeredmény­ben mégis csakis akkor lehet megközelíteni a realitást az értékelésben, ha ezt a néző, az igényes, a színházművészetet szerető és értő közönség szem­szögéből lesszük. Aki a művé­szet igényével lép fel, az a mű­vésziesség igényével mérette­tik! Az egri Gárdonyi Géza Szín­ház 1958—59-es évadjára pe­dig éppen ez az igény a jellem­ző. Néhány hónappal ezelőtt, amikor egy félesztendőt vázol­tunk fel a színház munkáját illetően, már elmondottuk, s ezt csak most ismételjük, hogy az igényesség, amely jellemző­je volt a színház addigi mun­kájának, — többé-kevésbé jel­lemzője maradt a második fél­évnek; az egész esztendőnek is. A tavalyi színházi évadhoz képest művészileg is, vezetés­ben is, a műsorpolitika egé­szében is jelentős a fejlődés. A színház — helyesen — reális és megoldható feladatokat tű­zött maga elé, elsősorban, mint repríz-színház, hogy lehe­tőség nyíljék az együttes ösz- szekovácsolódására, annak az alapnak megteremtésére, amely módot nyújt majd a bátrabb, merészebb előbbrelépésre a jö­vőben. Ha visszatekintünk m ej­múlt évadra, kétségkívül az el­ismerés hangján kell szólnunk azokról a produkciókról, ame­lyek nemcsak e színház vi­szonylatában, de országos vi­szonyításban is jelentős állo­másai voltak a színpad művé­szetének, az élőszó varázsá­nak. A Szélvihar és a modem formai megoldású Ilyen nagy szerelem, a Tanítónő és a köny- nyű műfajban különösen a Váljunk el, valamint a Szabad szél egy-egy kiemelkedő ese­ménye volt az elmúlt színházi évadnak. Ezek mellett is akadt még egy-két olyan bemutató, amely ha a darab tartalmi igé­nyességénél fogva nem is emelkedett az átlag fölé, de becsületes rendezői, színészi munkát, végeredményben egy- egy kellemes estét jelentett. S ha már az érdemekről esik szó, essék szó arról is, hogy ez a színház viszonylag kis lét­számú gárdájával, a fentebb közölt kis statisztika alapján is könnyen kiszámíthatóan, ha­talmas munkát végzett a „vi­dék” kulturális ellátottságá­ban. Az Egerben műsorra tű­zött tizennégy darabból tizet táielöadásokon mutattak be a megye legtávolabbi községei­ben is. igényes formák között, művészi fokon, a falusi nézők őszinte megelégedésére. A Szél­vihar nemcsak Egerben hozott „vihart”, de viharos sikert ara­tott községeinkben is, éppen abban az időben, amikor a nagy tavaszi erjedés folyamata játszódott le Heves megye fal­vaiban. Mindezeket összevetve, jog­gal és okkal mondhatjuk el, hop/ az esn Gárdonyi Géza Színház az elmúlt évek botla­dozó útkeresése után saját lá­bára állt, hogy kimagasló elő­adásokban, színészi alakítások­ban, jól megkonstruált művészi színpadképekben, általában helyesen kiválogatott és sorren­diségben is megfelelően össze­állított darabokban gyönyör­ködhetett a nézőközönség. Di­cséret és elismerés ezért a színház vezetőinek, köszönet és hála a művészeknek, a színház minden dolgozójának, annak a kollektív munkának, amely ha nem is minden döccenő nélkül, de végeredményben is sikerre vitte az idei évadot. ...Nem minden döccenő nél­kül! Mert — nem azért, hogy az örömbe üröm vegyüljön — el kell mondani azt is az igaz­ság kedvéért, hogy az évad elejétől fokozatosan felfelé ívelő művészi színvonal az évad második felére megtört, sőt éppen az év végére határo­zottan vissza is esett. A szín­ház vezetői sem műsorpoliti- kailag, sem művészileg nem voltak képesek biztosítani, hogyha már lehetőség nincs is a színvonal tovább emelésére (nem is könnyű például az Ilyen-nagy szerelem után!) leg­alább törés, színvonal-süllyedés ne következzék be. A rossz választású Harag napja jelezte ennek a vissza­esésnek első állomását, amely magában véve is szánté em­berfeletti feladat megoldására kényszerítette a színházat. Hi­szen minden férfi szereplőre szükség volt, hiszen szerkesz­tésétien, koncepciójában is el­hibázott drámáitól kellett „va­lamit” csinálni. így aztán ért­hető, hogy a színház örömmel kapott a csak háromemberes „Lehetetlen nő”-n, már annál is inkább, mert készült az új produkció, a több mint félszáz embert felsorakoztató, évzáró Cigánybáró. Amíg a „Lehetetlen nő” még mindig inkább csak jelezte, mintsem alapvetően ki is fe­jezte a színvonal-süllyedést, addig az évadzáró Cigánybáró már kifejezetten ezt példázta. Nemcsak abban, hogy enyhén szólva is túlságos merészség volt Strauss már-már' operai igényű művét ezen a Ids szín­padon, a prózai társulathoz képest gyengébb operett-társu­lattal színpadra vinni, — ha­nem ahogyan ez végül is a né­zőközönség elé került. Az ez­zel kapcsolatos, érthetetlenül óvatos újság-kritika ellenére is, sajnos, meg kell állapítani, hogy sem zeneileg, sem az alakítások dolgában, de még csak a tömegek mozgatásában sem nyújtott elfogadhatót a színház. Hogyan is lehet ezt a kopott, kimondottan rossz lib­rettó jú operettet — amelyet csak egyedül zenéje tesz alkal­massá, hogy közönség elé ke­rüljön — 14 tagú zenekarral interpretálni?! A másik probléma, amely az egész esztendőt érinti, hogy a darabok rendezésében is kétségtelen hullámzás volt ta­pasztalható, az imént említett színvonalesésen is túl. Sokszor ugyanannak a darabnak tem­pója, légköre változott meg és kedvezőtlenül,. egyik estéről a másikra, nem beszelve arról, hogy egyik-másik darabbal szemben indokolatlan bőkezű­séggel bánt rendezd, színház egyaránt — a másik rovására. A Cigánybáró 60 szereplője mellett eltörpül a Szélvihar szövetkezeti közgyűlésének hat-hét embere, — s az csak mint érdekesség említendő meg, hogy mégis a Szélvihar volt élmény és művészet a ja­vából. A teljesség igényével fellép­ni? — nem, ez túlzás lenne és majdhogynem lehetetlen is. Inkább megjegyzések ezek, el­ismerd és jószándékú megjegy­zéseik a színház egyesztendós munkáját illetően. A megjegy­zések élményanyagát maga a színház adta, az elringató, lel­kesítő és néha bizony bosz- szantó színházi esték emléke, a színészi alakítások, egy-egy színpadkép kompozíciója és a közönség véleménye. S ez a vélemény összességében mégis az őszinte elismerés hangját üti meg, s ez a közönség bízik abban, hogy a tavalyi eszten­dő, az elmúlt év sok vitája, küzdelme, munkája és színpa­di eredménye valóban kitűnő alap lesz a továbblépésre, az előbbre lépésre az új szín­házi évadban. Abban is bí­zunk, a közönséggel együtt, hogy a színház gárdája, né­hány tehetséges színész távo­zása ellenére is, tovább bővül, és összetétele javul, a művészi színvonal, a művészet iránti alázat szempontjából egyaránt. Még egy-két hét, s a tájelö- adások is befejeződnek? aztán néhány hót pihenő, újból fel­zsong először az iroda, aztán az öltöző, a próbáló színészek­től a színpad, hogy egy szép őszi estén újból szétnyíljon a függöny: Kezdődhet a színjáték! Búcsúzunk a színháztól, vár­juk az űj évadot. Gyurkő Gsm /: Évad végén, új feladatok előtt Egy esztendő a Gárdonyi Színház életében

Next

/
Thumbnails
Contents